Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-08 / 287. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1956. DECEMBER 8. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának nyilatkozata az UNESCO közgyűlésén Az UNESCO ez év november 5-e és december 5-e között Uj-Delhiben tartotta közgyűlésének IX üléssza­kát. A közgyűlés határozatot hozott, hogy a közelmúlt események követ­keztében megrongálódott magyar is­kolák helyreállításához a világszerve­zet segítséget nyújt a magyar nép­nek. A Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormánya ez­zel kapcsolatban nyilatkozatot kül­dött az UNESCO köjJKlésének. A nyilatkozat kifejezi J^plagyar Nép- köztársaság forrad|^mi munkás-pa­raszt kormányái^ÉFnáláját a világ- szervezet segíl^Bgéért. majd többek között a körvetkezőket hangoztatja: „A magyar kormány nagy súlyt he. lyez az UNESCO-val és annak vala­mennyi tagállamával való együttmű­ködés fejlesztésére. Nagy jelentőséget tulajdonít az UNESCO keretében az ösztöndíjas cseréknek, az UNESCO által kezdeményezett nemzetközi ki­adványcseréknek, kiállítások meg­rendezésének, s ebbe rendszeresen bekapcsolódunk.” A nyilatkozat kéri az ÜNESCO-t, valamint az UNESCO-tagállamok kormányait és nemzeti bizottságait, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mánya által eddig is élvezett és nagyrabecsült támogatást továbbra is adják meg részére, majd kifejezést ad azon véleményének, hogy a Ma­gyar Népköztársaság forradalmi mun kás-paraszt kormányának tevékeny részvétele ennek a nagyjelentőségű világszervezetnek a munkájában a béke, a népek közötti megértés és barátság és az egyetemes kultúra nagy ügyét szolgálja. (MTI.) Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság miniszterelnöke a dél-indiai Mahabalipuranban sajtóértekezletet tartott, s ennek során kijelentette: „Meggyőződésünk, hogy Csang Kaj- seknek és csoportjának vissza kell térnie az anyaországba és hogy ezt előbb-utóbb megfogja tenni. Csang Kaj sek és csoportja kínaiak, mi pe­dig nem akarjuk, hogy tartós szaka­dás álljon fenn közöttünk.“ Csou En-laj helyeselte az ázsiai és afrikai népek állásfoglalását az egyip­tomi francia—angol intervenció ellen, majd a következőket mondotta: „Az Egyesült Államok az ENSZ többségé­vel együtt a francia—angol csapatok és az izraeli haderő Egyiptomból történő kivonása mellett foglalt ál­lást, s ez helyes. Én azonban nyugta­lankodom két kérdés miatt. Először azért, hogy az Egyesült Államok el akarja foglalni Franciaország és Nagy-Britannia helyét a Közép-Ke­leten, másodszor azért, hogy az Egye­sült Államok továbbra is támogatja a franciák és az angolok tervét a Szu- ezi-csatorna úgynevezett nemzetközi­vé tételére, ami Egyiptomot megfosz­taná szuverén jogaitól.’1 Befejezésül a francia—kínai kap­csolatokkal foglalkozva Csou En-laj kijelentette: „A genfi értekezlet óta állandó erőfeszítéseket tettünk e kapcsolatok megjavításáért, azon­ban csak igen lassú haladást értünk el. Ha több francia jöhetne Kínába, ez valószínűleg hozzájárulna kapcso­lataink további javulásához.“ (MTI) Új társulási formát dolgoztak ki Szolnok megyében Érdekes társulási formát dolgoztak ki Tiszaroffon. Lehet, hogy kisebb helyi változásokkal ezt a társulási formát fogadják el Szolnok megyé­ben másutt is. A társulásnak a „Mezőgazdasági Termelők Egyesülé­se’’ nevet adták. Ez az egyesülés sok­ban különbözik a termelőszövetkeze­tektől, a gazdálkodók körében máris igen népszerű Itt nincsenek függetlé- lenített brigádvezetők és más terme­lőmunkát nem végző személyek. Leg­főbb szerve a közgyűlés. A tagok itt választják meg az intézőbizottságot, amely az egyesülést irányítja> s al­kalmazza a gazdaságvezetőt, aki szak képzett mezőgazdász. Az egyesülés a tagokkal éves szerződést köt a külön­böző munkák elvégzésére. A tagok havonta 5—600 forint fizetési előle­get kapnak. A termelt mennyiség negyven százalékát a gazdasági év végén szétosztják, a megmaradó 60 százalékból különböző kötelezettségei két rendezik. Ebből fedezik az üzem­költségeket is. KÜLFÖLDI HÍREK Tito és Karamanlisz elégedett a belgrádi megbeszélésekkel Capodichino (AP). Csütörtökön, há­rom héttel azután, hogy az ENSZ- csapatokat szállító repülőgépek el­kezdtek felszállni az olaszországi capodichinói repülőtérről, a 4500 fő­re tervezett ENSZ-karhatalom több, mint 3000 katonája tartózkodik már Egyiptom területén. * Bonn (DPA). A Német Vöröskereszt eddig 7.9 millió márkát gyűjtött Ma­gyarország megsegítésére. * Bonn (DPA). Gronchi olasz köztár­sasági elnök ég Martino külügymi­niszter csütörtökön látogatást tett Adenauer szövetségi kancellárnál. Az államférfiak egyórás megbeszélést tartottak az időszerű nemzetközi problémákról. Gronchi délelőtt Heuss szövetségi elnök vendége volt. * A Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlése szerdán utolsó ol­vasásban is jóváhagyta a 12 hónapos katonai szolgálatról szóló törvény- javaslatot. * A francia minisztertanács elhatá­rozta az algériai községi képviselő- testületek feloszlatását. Ahol eddig az európaiak voltak többségben, olyan képviselőtestületeket választanak — amelyekben az algériaiak és az euró­paiak egyenlő arányban foglalnak helyet. • Az angol munkaügyi miniszter az alsóházban közölte, hogy a kőolaj­fogyasztás korlátozása következtében mintegy 40.000 kőolajipari munkás dolgozik rövidített munkaidővel, 1500-at pedig elbocsátottak. Egy délwalesi kőolajfinomító kép­viselője közölte, hogy olajszállítmány futott be a Perzsa-öbölbe. A tartály­hajó a Jóreménység-fokát megkerül­ve érkezett angol kikötőbe. Tito marsall szerdán este fogadást adott Karamanlisz tiszteletére. A fo­gadáson a jugoszláv elnök és a görög miniszterelnök a sajtó képviselői előtt kijelentette: „Nagyon elégedet­tek vagyunk a szerda délelőtt meg­kezdett politikai megbeszélésekkel.“ Tito hozzátette, hogy a megbeszé­lések során megvizsgálták a nemzet­közi kérdéseket, nevezetesen a Kö­zel-Kelet és KeletEurópa problémáit. A beszélgetésen foglalkoztak továbbá a balkáni helyzettel és elhatározták, hogy megszilárdítják Görögország és Jugoszlávia együttműködését. A Belgrádban tartózkodó görög miniszterelnök tiszteletére rendezett ebéden Edvard Kardelj, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke pohárkö­szöntőt mondott. A Görögország, Jugoszlávia és Tö­rökország közötti együttműködés­nek — jelentette ki Edvard Kardelj — meg vannak a lehetőségei a to­vábbi fejlődésre és ezért ez az együtt­Párizs (MTI). A France-Soir meg­állapítja, hogy az Egyiptomban tör­tént francia beavatkozás nyomán elő. állott kőolajválság legdöntőbb követ­kezménye az 1957. évi francia költ­ségvetés deficitjének emelkedése lesz. Mint ismeretes, a francia költségvetés 1957-re ezermilliárd frank deficitet irányoz elő, de az egyiptomi katonai akció költségei azt a deficitet jelen­tősen növelni fogják. Egyedül a port- szaidi partraszállás 15 milliárd frank­ba került A teljes egyiptomi katonai akció költségeinek összegét csak ja­nuár közepén hozzák nyilvánosságra. működés mindenkor fontos hozzájá­rulást jelenthet a béke megszilárdí­tásához a világnak ebben a részében. A jugoszláv kormány kész arra, hogy továbbra is megtegyen minden tőle telhetőt, illetve mindazt, ami ilyen vagy olyan módon e cél megvalósítá­sához vezet. Karamanlisz görög miniszterelnök válaszában méltatta a hagyományos görög—jugoszláv barátságot, köszöne­tét mondott azért a támogatásért, amelyet Jugoszlávia a ciprusi kérdés­ben nyújt. A balkáni szövetségről szólva Ka­ramanlisz egyetértett Kardeljjel és hozzátette: Kívánjuk és reméljük, hogy végülis Törökországban felül­kerekednek a reális nézetek és a bal­káni egyezmény ismét működésbe lendül. A görög—jugoszláv tárgyalások csü törtökön véget értek és valószínű­leg pénteken hozzák nyilvánosságra a közös közleményt. A France-Soir cikke megállapítja, hogy az állam bevételei jelentős ki­esést szenvednek, főleg azáltal, hogy a benzinen igen hatalmas adóteher volt. Az ipar a kőolaj legnagyobb fo­gyasztója Franciaországban. Az or­szágba érkezett kőolaj háromnegyed­részét használták fel az autó-, az üveg-, valamint a cementgyártásban, a kohászatban és a közlekedésben. — így a kőolajhiány ezeknek az üzemek nek a termelését meglassítja és hát­rányosan befolyásolja. A jövő évre 10 százalékos termeléscsökkenést jó­sol a lap. Lengyel párt- és kormányküldöttség Belgrádban 15 milliárd frankjába került Franciaországnak a szuezi partraszállás Atomhisztéria Párizsban Franciaországban bizonyos hábo­rús hisztéria nyomán elterjedt az a hír, hogy esetleges atomtámadás al­kalmával atom-veszély ellen védel­met biztosít a sós fürdő. A hír elter­jedése nyomán igen sok városban fel­vásárolták a sót. Az atomkutatással foglalkozó különböző szervezetek és tudósok cáfolatokat közölnek, amely­ben rámutatnak: A sósfürdőnek nincs semmiféle preventív hatása a sugár­zások ellen. Belgrád, dec. 6. (Tanjug.) Mint előzetes jelentések már közöl­ték, december 4-én lengyel párt- és kormányküldöttség érkezett Jugoszlá­viába és tárgyalásokat kezdett nép­gazdaságirányítási kérdésekről. A küldöttség már több megbeszélést folytatott Belgrádban jugoszláv 1956 december 6-án a kora délutá­ni órákban szervezett munkások és régi kommunisták munkásgyűléseket tartottak a város különböző részein. A munkáshatalom és a népi demo­párt-, állami és gazdasági funkcioná­riusokkal. A lengyel küldötteket a közeli na­pokban fogadja Szvetozar Vukmano- vics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke és több más személyiség is. A lengyel vendégek december 22-ig maradnak Jugoszláviában és elláto­gatnak Zágrábba, valamint Ljublja­nába is. krácia mellett tüntető csoportok kö­vetelték, hogy a kormány tegyen hat hatos intézkedéseket a főváros rend­jének, közbiztonságának mielőbbi helyreállítására. A munkásgyűlése­ken tiltakoztak az ellenforradalmi elemek terrorcselekedetei ellen. Munkásgy ülések a fővárosban Móra Ferenc: Své(* UacÓMúnty, seéfp fá§a í. Nyolcéves voltam, a harmadik ele­mibe jártam és először léptem a köz- szereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s kerestek valami alkalmas kis rongyost, aki a mennyei fenyőt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor se kellett Félegyházának Sze­gedről kölcsönkérni. Futotta a kis­kunoknak a maguk emberségéből is. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a vá­laszthatók. Az egyik selypített, a má­sikat nagyon kamaszolták, a harma­dikat csak segédlettel lehetett volna a karácsonyfa elé állítani, tudniillik olyan körültekintő személlyel, aki orrocskáját rendben tartsa, ami azon­ban mégsem szokásos ilyen ünnepi alkalommal. A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtől elállt a szavuk, ami ugyan bajúszosabb ün­nepi szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak sírva, hanem köhögés­sel segítenek magukon. Utoljára ben­nem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak találtak, sápadt kis arcom volt és fésűt nem álló vad, fekete hajam s csengett a hangom, mint valami úri kisasszonyé. — Aztán nem félsz majd, kisfiú? — emelte fel az állam valamelyik ta­nító úr. — Nem félek én, csak a kutyák­tól — mondottam önérzetesen s ki­csit halkabbra vettem a szót, — meg a bakteroktól. Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik a templomba s kezembe ad­ták a köszöntőverset, amit Fehér ta­nító írt, isten nyugtassa a haló porá­ban. Szép hosszú vers volt, a két első sorát még akkor is el tudom mondani, ha majd odafönt a nagy vizsgán ta­lálkozom a tam'tó úrral. Szép karácsony, szép zöld fája, Mondsza csak, honnan jövel? Sok ilyen sose hallott furcsa szó volt benne, mint a mondsza, meg a jövel s ezekkel ríkattam meg leg­jobban a Daru utcai nemzetet a pró­baszavalásokon. Akkor tapasztaltam először, hogy a szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha olyant mond, amit maga sem ért meg. Minden program szerint ment, még az idő is előírásosan viselte magát. Karácsony böjtje reggelén akkora jégcsapok lógtak a tetőkön, hogy a feldobott sapkámmal le bírtam törni a hegyüket. Azóta se szopogattam jégcsapban olyan jóízűt. Olyan rot- hadtzsindelyzamatú volt, amilyent semmiféle cukrász nem tud produ­kálni. Amellett a torkot is edzette és nagy önbizalmat csepegtetett belém. Kezdő szónoknak nagyon ajánlhatom a jégcsapszopogatástól elmúlik a lámpaláz. Azt nem vettem észre az úton, hogy fáznék, mert szegény édesanyám rámadta a nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert az orromat meg az államat mardosta a hideg. Dehát nem szúrt szemet senkinek, télen minden rendes orr cinegét fog. A tanítóké, tanítónőké is azt fogott, akik az iskola sarkán topogva vára­koztak rám. Egészen másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasz- szony áldott szeme. — Attól félek, — mosolyodott el, mikor meglátott —, hogy ez a kisgye­rek egy kicsit túlozza a rongyossá­got. Mégis csak kellene rá valami kabátot adni. Mindenki igazat adott neki, dehát hol vegyenek most egy gazdátlan ka­bátot? Az volt a terv, hogy az ünnep után majd Szente tanító úr elvisz a Stross szomszéd boltjába és ott felruháznak a Jézus nevében, de azt előbb meg kell szolgálni. Szerencsére az iskolaszolga ott ment el mellet­tünk, sietett a templomba, perzsa­galléros ünneplőjében. Nagyon mo­gorva, öreg férfiú volt, de azért most beharmatozták az égi magasok a lel­két. — Én odaadhatnám a gyerkőcnek addig a bekecsemet — mondta egy kicsit vontatva, minha csudálná ön­magát. — No, ezt megfizeti az Isten, Károly bácsi — repkedett Berta kisasszony s mindjárt nekifogott a jóembert Kihá­mozni a bekecsből. — Jaj, kérem, én nem ezt gondol­tam, — hőkölt vissza ijedten az öreg­ember — hanem a hétköznaplót. Már hozom is kérem. Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben söpreni fűteni, lámpát pucolni szokott. Rám is adták és bizonyosan nagyon jól állhatott, mert mindenki mosolygott rám, aki meglátott benne. Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak a csizmácskám hegye lát­szott ki belőle, a kezem pedig egyál­talán ki sem látszott, a kezemfeje a könyökéig érhetett. Arra is emlék­szem, hogy nagyon finom petróleum szaga volt az első úri kabátnak, amit viseltem, egészen más, mint az ott­honi petróleumé — ma is mindig ér­zem ezt a finom szagot, valahány­szor díszmagyart látok. (Folytatjuk.) Ezzel a céllal jöttek össze például a Baross-tér, a Kálvária-tér. a Nyu­gati-pályaudvar és a Móricz Zsig- mond-körtér környékén. A munkás­gyűlések küldöttséget küldtek a kor­mányhoz, hogy követelései végrehaj­tása érdekében a kormány tegyen gyors és szigorú intézkedéseket az el­lenforradalmárok megfékezésére és felszámolására. A Nyugati-pályaudvarnál a párt és a kormány mellett tüntetők között eL vegyülő provokátorok lövöldözéseik során egy békés járókelő asszonyt, Szakács Janka 30 éves lánggyári mun kásnőt agyonlőttek. A rend biztosítá­sára odasiető két honvédtisztet előbb fel akarták akasztani, majd az egyi­ket gyonlőtték a másikat hasbalőt- ték. A provokátorokat a rendőrség el­fogta. A csepeli munkásoknak egy na­gyobb létszámú küldöttsége igyeke­zett a város felé, hogy csatlakozzék a kormány mellett tüntető többi dolgo­zóhoz. A csepeli dolgozók küldöttsé­gét is igyekeztek provokátorok meg­zavarni ég a zászlóvivő Slai Gusztáv kezéből a zászlót kicsavarni, azonban ezt a felvonuló dolgozók megakadá­lyozták és a provokátorokat alaposan megverték. A párt és a kormány mellett béké­sen tüntető dolgozókat zavaró provo­kátorok közül ötvenet a rendőrség őrizetbe vett. Csou En-laj nyilatkozata Csang Kaj-sek hazatéréséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom