Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-06 / 285. szám

1958. DECEMBER 6.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Tisztul a „bor" Madocsán

Nem arról a tisztulási folyamatról akarok írni, ami a pincékben a boroshordókban végbemegy, hanem arról, ami az emberek fejéből kidobja a „seprőt” és meghagyja a jót, az okosat, az emberit.

A felkelés összekuszálta az emberek gondolatait és még az sem okozott teljes tisztulást, amikor eltörölték a begyűjtést és megtudták, hogy nem veszik el tőle az ősi jusst, amit az ősszel már betagosítottak és amihez kézzel-lábbal ragaszkodtak. Ez kissé megnyugtató volt), örültek is neki, de ezer más dolog is foglal koztatta őket: az, hogy részleteiben hogyan lesz a jövő, mert ők élni, boldogulni akarnak — az eddiginél jobban. Ez a két dolog pedig, noha nagy sérelmeket orvosolt, nem adhatott mindenre választ. Ezért saját bölcsességüket hívták segítségül. Az élniaka- rás jele volt már az is, amikor október végén pesti emberek érkeztek a faluba és sorra járták a parasztokat, hogy ők miért nem harcolnak, mint a pestiek?

— Miért? — válaszolták —, mert vetni kell. Hiába csinálunk akármilyen forradalmat, ha jövőre nem lesz kenyér.

Másrészt pedig nem is látták a további harc célját.

A MAGUK BÖLCSESSÉGÉVEL

azt mondták, megkaptuk, amit leginkább kértünk, a kormány pedig Ígéretet tett az ország bajainak orvoslására, így most már csak békesség keil, mert így lehet tovább menni. így aztán nem mentek Pestre, sőt csitították még a helyi forrófejűeket is, akik másfél liter bor után ki akarták tölteni bosszújukat egyikj-másik emberen. Maga a Nemzeti Bizottság csillapította az ilyen forrófejűeket, mivel tagjainak többsége józangondolkodású ember volt.

Manapság vitatkoznak, beszélnek a jövőről, a hogyanról, de meg kell hagyni, hogy nagyon tanácstalanok. Napközben nem szól a rádió, mert nincs áram, újságot csak néhanapján visznek a községbe, akkor is nagyon keveset. így aztán csak a különféle kósza hírekből tájékozódnak, amelyekben néha van valami igazság, de

többnyire amolyan piaci pletykafélék. Rendszerint úgy keletkeznek, hogy a falu alsó végén a Mari néni eltüsszenti magát, egy nap múlva pedig a falu felső végén már azt mondják, hogy nagy lövöldözés volt és több halott is lett belőle. Kádár Jánosról és kormányáról rendszerint nem mondanak többet: „Tudjaisten”. Nem ismerik. Nem tudják, hogy mit és miért tett. A szovjet csapatokról is azt mondják, hogy „itt lesznek azok még az ítélet napján is”. Nem tudják, hogy a kormány programja az, hogy a rend helyreállítása után tárgyalásokat kezd a kivonásokról, és erre vonatkozólag a szovjet részről is biztató jelek látnak napvilágot. Azt állítják errefelé, hogy Szekszárd határában hatalmas koncentrációs tábort létesítettek. Pihent agyú ember lehetett, aki ezt kitalálta. Én a környéken nem láttam más „hasonlót”, mint egy nyári karámot, de az a verebek szálláshelye. Bárki meggyőződhet róla.

Mindennek ellenére TELE VANNAK TERVEKKEL

a madocsaiak.

— Jó lenne gazdakört alakítani, — mondogatják —, mert jó lenne összejönni, tárgyalni, szót érteni. Szóval olyan második otthonféle is kellene a parasztoknak. Természetesen ezt maguk csinálnák maguknak, (nem tan tozna egy minisztériumhoz sem, és nem a járásnál mondanák meg, hogy milyen munkaprogramja legyen, hanem maguk a parasztok dolgoznák azt ki. Megszívlelendő gondolat ez, mert ez adna a parasztoknak egy kis tudományt is, egy kis szórakozást is, és lenne egy hely a kocsmán kívül, ahol mindig összejöhetnének politizálni.

Hány, de hány népnevelő értekezletet, „gereblyével” összerángatott, úgynevezett gazdagyűlést, meg „háziagi- tációt” lehetne ezzel megtakarítani...

A SZÖVETKEZÉS GONDOLATÁVAL

is foglalkoznak a madocsaiak, — de nem olyan formában, mint eddig, amikor úgy gondolkozott a madocsai paraszt, hogy „talán még ezt az évet

Azt kiszem, nem lehet vita tárgya az, hogy joga van minden egyes embernek dönteni sorsa felől, joga van az 5—8, vagy 10 holdjához, de ha úgy gondolja, hogy továbbra is a termelőszövetkezeti gazdálkodást folytatja, akkor joga van ahhoz is, és eltéríteni szándékától különösen megfélemlítéssel, senkinek sem szabad.

Megyénk több termelőszövetkezeté. ben felvetődött, ezután hogyan gazdálkodjanak. A tagság egy része mindent szét akart osztani, a másik része, az igazságos, a törvényes osztás mellett van, a harmadik része pedig a szövetkezeti formában kíván tovább, ra is gazdálkodni.

Nézzük csak meg, mi a helyzet e téren a bonyhádi járásban.

A napokban Papp Lajos a gépállomások megyei igazgatóságának igazgatója a bonyhádi járás több termelőszövetkezetébe látogatott el és kérésünkre beszámolt a tsz-ekben hallottakról és tapasztaltakról.

— öt termelőszövetkezetben, a kakasdi Gábor Áron, a kisvejkei Boldog Szabadság, a bonyhádi Szabad Föld, az aparhanti Felszabadulás és Március 15. tsz-ekbe látogattam el. A tsz tagoknak megoszlik a véleménye, van aki maradni akar, van

aki menni akar. Természetes

hogy abba nem lehet senkinek beleszólása, hogy ki, hogyan gazdálkodjon ezután. Általános az a tapasztalat, hogy a tagság egy része szilárdan kitart, hogy marad, mert látják, és tudják, hogy a hosszú évek fáradságos munkájával megteremtett közös gazdaságot, a kitűnő állatállományt széthordani, a gazdasági épületeket otthagyni nem a legszerencsésebb. A bonyhádi Szabad Föld Tsz-ben körülbelül 30 tag maradni kíván, szándékukról azonban félnek nyilatkozni, mert vAon-útfélen félemlítik, fenyegeti őket. Előfordult olyan eset is nem egyszer, hogy felzörgették éjszaka a tsz elnököt, de Kisdorogon

előfordult aß is, hogy felgyújtották a tsz istállóját.

Mindenki saját maga határoz sorsa felől. És ha egyöntetűen úgy határoznak a tsz-tagok, hogy felosztanak, akkor azt minden esetben igazságosan végezzék el. Van már törvény arra, hogy k\ hogyan részesült a közös vagyonból, és nem úgy, hogy egyiknek két ló, tehén és borjú is jusson, a másiknak meg semmi. Mindenki annyit kaphat, amennyit belépéskor magával vitt. Az pedig már természetes, hogy ha időközben a tsz kifizette a tagnak a bevitt állatát, vagy a felszerelés árát, akkor ha a tag igényt tart a lóra, vagy a tehénre, úgy azt ki kell fizetni.

A kisvejkei Boldog Szabadság Tsz- ben például a legnagyobb hangjuk azoknak a tagoknak volt, akik évekkel ezelőtt már kiléptek. Annakidején az elszámolás megtörtént, ezeknek az embereknek követelnivalójuk a tsz-től nincs és nem lehet. A másik jellemző példa, amit a bonyhádi Szabad Föld Tsz-ben tapasztaltam, hogy azok hangoskodnak, akik ebben az évben léptek be. Pár hónappal ezelőtt persze jó volt a tsz, s egynéhá- nyan formálisan bemenekültek, legtöbben nem meggyőződés alapján, hanem többezer forintos adósság miatt. Ezek ne csodálkozzanak azon, ha a behozott földdel és egyéb gazdasági felszereléssel az adósságot is visszakapják.

Egy-két jellemző esetet mondat- tunk el, de találni bőven ilyet a megye több tsz-ében is. Az igazság az, hogy a megyében lévő 156 termelő- szövetkezet közül 56 tsz megmaradt, 69 feloszlott és 31 tsz kevesebb taggal és földdel újra megalakult. Az utóbbiak száma azonban szinte napról napra gyarapodik, mert a feloszlott termelőszövetkezetekből egy-egy kisebb létszámú csoport folytatni kívánja a megkezdett munkát.

—y —a

ki tudom húzni a magaméban, és ha nem bírom már tovább az adót meg a beadást, akkor belépek”. Csapó István például, aki a Nemzeti Bizottság elnöke volt, azt mondja, hogy nagyon jó lenne a faluban egy tejszövetkezet. Ha mód lesz rá, meg is alakítják. Egy ilyen szövetkezettel például elejét íe- hetne venni egyrészt a nagy bürokráciának, ami a tej értékesítésénél fennállott, másrészt pedig annak, hogy a járásnál, vagy a megyénél készítsék el a község állattenyésztési tervét — mint eddig —, amd sosem valósult meg és — fejlődne a falu állattenyésztése.

Itt-ott már arra is gondoltak, hogy szövetkeznek gépvásárlásra. A kisebb gépeik már megvanak, de jó lenne traktor is, mert eddig, ha a gépállomással akartak dolgoztatni, nem győztek eleget utánajárni, hogy megkapják a gépet. Nem rossz gondolat ez a szövetkezeti elképzelés sem — támogatni kell.

ÉRDEKES ELGONDOLÁSAIK VANNAK

a termények értékesítésére. Majdnem minden gazda azt mondja, hogy jő lenne meghagyni valamilyen formában az állami felvásárlási rendszert, mert noha jelenleg elég magasak a szabadárak (a sertésnek 20 forinton felül van kilója), de azok bizonyos körülmények között le is csökkenhetnek. Ezért nem rossz egyes terményféleségeknél a szerződéses rendszer sem, másrészt pedig nem előnyös egy gazdának sem bekocsikáznl Paksra, vagy Dunaföldvárra, ha egy mázsa gabonát értékesíteni akar. Az állami felvásárlási rendszernél azonban 3zt az elvet kell megvalósítani, hogy a gazdákkal egyetértésben állapítsák meg az árakat. Általános ez a vélemény:

„Nem lesz itt probléma az ország ellátásával, még külföldre is tudunk szállítani, csak nem kell molesztálni á parasztokat. Ne higyje senki sem, hogy egy parasztnak két gyomra van és mindent meg tud enni, amit ter- mel. A felesleget úgyis eladja, mert abból senkinek sem lesz haszna, ha az egerek eszik meg a gabonát a padláson.”

Értékesíteni akarják a parasztok a terményeiket, csak nem olyan áron, mint eddig vitték el tőlük. Volt, aki beadott a húsz hold után 80 mázsa terményt és állatot, de annyi pénzt sem kapott érte, amennyi fedezte voL na félévi adóját.

Boda Ferenc

(Folytatjuk)

Kártyázásért nem jár fizetés ...

Ahhoz, hogy az élet valóban zavartalanul megindulhasson, mindenekelőtt a munkafegyelem megszilárdítására van szükség. Nem árulunk el titkot, ha a nyilvánosság előtt meg mondjuk, hogy az októberi események után jelentősen romlott a munkafegyelem — így többek között az állam- igazgatási dolgozók között is. Sok helyen nem törődnek a munkával, sőt nem is „találnak” maguknak tennivalót. Pedig igazán volna mit csinálni.

A megyei tapasztalatokat felmérve megállapíthatjuk, hogy a paksi járási tanács pénzügyi osztálya dolgozóinak, valamint Dunaföldváron az adóügyi megbízottak munkafegyelme a legrosz- szabb. Dunaföldváron az októberi események után az adófizetés még csak meg sem indult, a nyilvántartás is igen hiányos. Lenne mit tenni, de a tapasztalatok alapján bizonyítják be, hogy az adóbeszedés kevésbbé szórakoztató, mint a kártyázás. Méghozzá havi fizetésért kártyázni — nem is olyan megerőltető dolog. Hogy egészen pontosak legyünk és semmi kétséget se hagyjunk az olvasóban, pontos dátumot is közlünk: december 3-án délután két óra után néhány perccel az adóügyi megbízottak kártyázva vártji|Ny az adófizetőket. Elhisszük, hog; jp?'havazások idején mégis c.^jí

kényelmesebb a fűtött helyiségben lenni és szórakozni, mint a feladatot elvégezni kedves Kovácsi Árpád, Pál- fai Béla és Árnyas Gyula, de a havi fizetésért kártyázni — enyhén szólva is — felelőtlenség. Az adófizető polgárok joggal tiltakoznak az ilyen módszerek ellen.

De úgy látszik, a dunaföldvári tanácsnál egyébként is minden a '-g- nagyobb rendben van. A község egész lakossága megelégedett a tanács munkájával, senki sem emel kifogást az ott levő bürokratikus módszerek, stb. ellen. Ilyen nincs és nem is volt Dunaföldváron. Legalább is erre a következtetésre juthat az, aki az elnöki előszobában horgolni látja a női alkalmazottakat.

Ezek után — bocsánat, ha kártyázás közben zavarjuk önöket — engedjék meg, hogy egyetlen kérdést mégis feltehessünk: hogyan gondolják kártyázással és horgolással elősegíteni a község számottevő problémáinak megoldását, s hogyan lehet felelőtlenség nélkül kártyázásért felvenni a havi fizetést? Ügy véljük, hogy a kártyapartik szünetében, és a horgolás közepette lesz annyi idejük, hogy kérdésünkre elküldik válaszukat.

C. A. levele nyomán

Közlemény

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Elnökhelyettese és a Legfőbb Ügyész 8004 számú együttes rendeleté alapján elrendelte a volt államvédelmi hatóság valamennyi tagja tevékenységének és magatartásának felülvizsgálását.

Megyénkben megkezdte működését a Forradalmi Munkás-Paraszt KorDunaföldvárra tizeniük

Györki József 14 holdas dolgozó paraszt nak, hogy panaszos ügyében eljártunk A Megyei Mezőgazdasági Igazgat.)Ságon azt a választ kaptuk, hogy a bo- erdősített 2 és fél hold területe után Györki József is megkapja az adóked vezményt. Azzal az írással, amellyel igazolni tudja, hogy a 2 és félhold területen valóban elvégezte az erdősítést, keresse fel a helyi tanácsot, ahol orvosolják panaszát.

mány Elnökhelyettese és Legfőbb Ügyészének megbízása alapján kijelölt felülvizsgáló bizottság. A bizottság munkája csakis Tolna megyére terjed ki. A bizottság felhív minden állampolgárt, hogy 10 napon belül, azaz december 17-ig írásban, vagy élőszóban közöljék észrevételeiket a volt államvédelmi hatóság tagjainak tevékenységével és magatartásával kapcsolatosan az alábbi címre:-Megyei Rendőrkapitányság Szekszárd. Szóbeli bejelentéseket ugyanitt lehet megtenni.

Felkérünk minden állampolgárt, aki bejelentést tesz, hogy ezt a megjelölt határidőn belül feltétlenül tegye meg és bejelentésén nevét és pontos lakcímét olvashatóan tüntesse fel.

Szekszárd, 1956. december 5.

Felülvizsgáló Bizottság. * S

• ■■xrr.-i, ,xxrrrx'i u ipoooajooooooooooooooooooooooc

Érthető a ragaszkodás»«.

Arról már hallottunk, hogy az elmúlt forradalmi napokban Fácánkerten is megpróbálkoztak egyesek a rendbontással, az idő kerekének visszafordításával. A község lakói azonban kiseperték az ellenforradalmi elemeket, akik a vezetőhelyek megszerzésére áhítoztak. A fácánkerti lakosok is örültek a forradalmi változásoknak, de nem azoknak, akik e mögé bújva, újra rá akartak telepedni a falu népére. Elegük volt ebből még a múltban, amikor a Kunfi-ura- ság, s utána az apróbb népnyúzók ültek a nyakukon.

A Kunfi-uraság birodalma a fel- szabadulás után valóban a népé, volt cselédeié lett. Ez az emlékezés, okos bölcsességadta kiállás, magyarázata annak, miért ragaszkodnak jussukhoz, s nem engedik ők sem háborgatni magukat.

Nem is hiába. De azt sem hiába mondogatták nekik: „Na, ha ti fel- bomlanátok, az aztán nagy szenzáció lenne a faluban!”

Vegyük talán sorra, hogy a fenti ténytől függetlenül, miért is ragaszkodnak a közöshöz, melyet legjobban példáz az alábbi eset. Folyt a munka rendesen a Vörös Hajnal Termelő- szövetkezetben a viharos napok előtt, alatt és utána napjainkban is. Bizonyíték kell? Van az is bőven. 130 hold búza, 20 hold rozs, 50 hold ősziárpa, 12 hold őszi takarmánykeverék már hó alatt várja a kikeletet, várja, hogy jövőre még gazdagabbá tegye a tagságot.

Igen, hogy gazdagabbá, szebbé tegye a tsz-tagok életét, mert ez most sem megvetendő. És ez nem szólam. Bár a Rákosiféle bűnös mezőgazda- sági politika' is éreztette káros hatását, mégis a nagyüzemi gazdálkodás megmutatta, mit tud adni szorgalmas tagjainak.

Egy kis számítást nem árt itt tennünk, hisz a tsz tagjai is így tették. 1954-ben egy munkaegység értéke 19.24 forint készpénz s a természetbeni juttatásokat is pénzre átszámítva 32 forint 1955-ben már 25.81 forint készpénz összesen, az átszámított érték 46.07 forint. Az idén pedig 30 forint készpénz, s az összes érték 52 forint.

E számok mellett a jövő még szebb lehet, hisz az eddig már mindenből teljesített beadási kötelezettség terhe is közvetlenebbül szabadáron eladva növeli a jövedelmet, valamint az eddigi hátráltató tervezési, gazdálkodási megkötöttségek sem nehezítik a munkát.

Ez az a valóság, s a jövő kilátása, amelyért ragaszkodnak a tagok túlnyomó többségükben a tsz hez. Az igaz, hogy ragaszkodásukat így pontos számokkal nem fejezik ki, de mi mást jelent a következő kis eset, ha nem azt, hogy többségükben más formában talán már el sem tudnák képzelni az életet:

Abban az időben, amikor egyesek a parasztság soraiban igyekeztek az akkor már értelmetlen sztrájk hangulatát elhinteni. Tancsa bácsi a tsz sertésgondozója folytatta munkáját, mint rendesen, s mint a többi tagok.

Megjelenik egyszerre vagy három fiatalember, mondván: „Maga meg minek őrzi itt ezeket a disznókat, miért nem osztják szét?“

— Dehogy osztjuk szét — felelte magabiztosan az öreg. Majd kisvártatva, mintha csak magának mondaná, folytatta — mit csinálnék én, ha szétosztanánk a vagyont?

S így lehetnek a többiek is, mert mi is volt régen, még a felszabadulás előtt? Cjselédsors, kommenció. De mennyi bér? Jobb arról nem is beszelni, mondhatná akárki. De csak beszéljünk róla, különösen mostanában nem árt ezt néhány forrófejű megtévesztett ember emlékezetébe idézni.

Bizony nem sokra lehetett menni azzal az évi 16 mázsa búzával, havi 20 pengő készpénzzel, s az egy hold veteményessel. Most tegyünk egy kis számítást. Vegyük talán éppen Tancsa bácsi példáját, aki fiával együtt dolgozva körülbelül 700 munkaegységet szerzett. Erre jut, mindent pénzre átszámítva, közel 40 ezer forint. Az előtt kaptak volna ketten 32 mázsa búzát, de a mostani jövedelmükön vehetnének akár 130 mázsa búzát is, és ha a havi pénzt ebből le is számítjuk, ki tagadhatná, mennyivel inkább megbecsült a munkája most, mint azelőtt.

Valahogy így fest a számadás vége, s most már gondolom érthető a ragaszkodás a jelenhez, ragaszkodás a boldogabb, még gazdagabb jövőhöz.

Mi az igazság . . .