Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-06 / 285. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 6. Kétségbeejtő ? SPORT SPORTHÍREK Aggasztó? Kétségbeejtő? Ügy lát­szik, igen. Talán e két szóval lehet jellemezni megyénk tragikus kulturá­lis helyzetét. Már egy és fél hónap óta nem folyik semminemű kulturális munka a megyében, s k* tudja, mikor kezdődhet meg teljes erővel?! Mindenki által tudott dolog és ért­hető, hogy a jelen körülmények kö­zött nem működhettek kultúrházaink: akadályozta munkájukban a kijárási tilalom bevezetése, nem volt teljes közbiztonság és maga az Időpont sem volt alkalmas vigadásra, táncolásra. Ma már azonban más a helyzet. Ismét életet kellene vinni a községeikbe, de a még mindig fennálló kijárási tilalom és egyes helyeken a nem kielégítő közbiztonság akadályozója a kultúr- munka azonnali megkezdésének. (Tu­domásunk szerint Veszprémben már régen megszüntették a kijárási tilal­mat). A jelenlegi helyzet a kulturális munka szempontjából azért kétségbe­ejtő és aggasztó, mert, mint tudvalevő dolog, kultúrházaink többsége telje­sen önállóan gazdálkodik és tudomá­sunk van arról, hogy 1957. január el­sejétől mindegyik önállóan fog gaz­dálkodni, — e hosszú szünetelés máris az anyagi csőd szélére juttatta vala­mennyit. Érthető: közel másfél-két hó­nap óta semmilyen nyilvános műsort nem rendezhettek, anyagi bevétel nem volt, s egyelőre nem is lesz, ez egy olyan intézménynél, amely önálló pénzgazdálkodásai bír, elegendő idő ahhoz, hogy az anyagi csőd szélére juttassa azt. Szekszárdon például gazdag és vál­tozatos műsor Ígérkezett az elmúlt hónapban. Azonban a rendezetlen kö­rülmények között egyetlen egynek a megtartására sem voltak képesek. Nagy anyagi .áldozattal elkészült a télikert. Azóta is megnyitatlanul ál). Pénz sehonnét. Vészesebb a helyzet Pakson. A nem­zeti demokratikus népmozgalom előtti időszakban két darabbal is készültek egyszerre: Illyés—Huszka: Szabad­ság—szerelem és Farkas: Zeng az erdő című zenés darabjával, A kultúr, ház felszerelésébe és a díszletekbe ha­talmas összegeket öltek bele. A hu­zamosabb szünetelés miatt már min­den pénzük elfogyott. Napról napra mennek hozzájuk a különböző vállala­tok és nyújtják be a számlákat, de Egyre többen beszélnek a dombó­vári Vörös Sugár Termelőszövetkezet tagjai közül a szövetkezet jelosztásá­ról, a közös vagyon jogtalan széthur- colásáról. Tudniillik a következők történtek ott: Éppen Koczka János a termelőszö- szövetkezet elnöke volt amellett a legjobban, hogy mondják ki a terme­lőszövetkezet feloszlását, mert aki bent marad, az úgysem kap semmit a közösbői — mondotta, öt, Koczka Jánost két éve vették fel a termelő- szövetkezetbe és a tagság bizalmából megválasztották elnöknek is. Akkor semmitse vitt be, de most annál töb­bet igyekezett kivinni onnét. Meg­szerzett kél pár jó lovat, egy 20 lite­ren felüli tehenet_ egy jó üszőt, há­rom sertést, 60 mázsa kukoricát és fizetni nem tudnak. Sőt! A kultúrház alkalmazottai, mint például Szigeti La­jos igazgató és Kántor Antalné elő­adó, még a fizetésüket sem kapták meg, mert nincs pénz. Bonyhádon a kultúrmunkások szin­tén nehézségekkel küzdenek. A mun­ka teljesen pang, pedig különösen egy olyan járásban, mint a bonyhádi, ahol annyi a nemzetiségi, nagyon nagy szükség lenne a kultúrmunkára. Kultúrmunkásaink jelenleg ülnek és nem csinálnak semmit, nem is csi­nálhatnak, különösen, ha még olyan problémák is közrejátszanak egyes helyeken, mint például: maradnak-e, vagy sem. Ugyanis Pakson a kisipa­rosság követeli a kultúrházat saját ma­gának, minden felszereléssel együtt. (Ez mintegy másfél milliós érték.) Pakson a Magyar Szocialista Munkás Párt járási bizottsága hozzájárult a kisiparosság /kérésének a teljesítésé­hez. Szekszárdon hasonló követelés hangzott el az október 23-a utáni na­pokban. A megyei tanács népműve­lési osztálya próbáljon meg valamilyen formában tiszta vizet önteni a pohár­ba: maradnak-e a függetlenített kul­túrmunkások és az állam égisze alatt működnek-e továbbra is a kultúrházak, avagy a kisiparosság kapja-e meg minden járási székhelyen és nagyobb községben. Megyénk jelenlegi kulturális hely­zete valóban kétségbeejtő. Rengeteg problémát kell tisztáznunk, tnegma- gyaráznunk. S ezt már most r^Tkell kezdenünk: többek között, kuiwrális téren hogyan s mint, tovább? Figye­lembeveendő ebből a szempontból a szekszárdi kultúrház törekvése: a cél: bátran hozzányúlni az eddig teljesen Indokolatlanul mellőzött régebbi ha­ladó magyar írók színműveihez és ját­szani kell a mai haladó nyugati írók darabjait, hogy a közönség meg­ismerhesse a nyugati kultúrának azt az irányát, amely hosszú ideig el volt zárva előle. Ha reálisak akarunk maradni, a je­len helyzetben — bár megyénk kul­turális élete jelenleg kétségbeejtő ugyan, — de van kivezető út. Ez pe­dig az, hogy a kultúrmunka útjában álló akadályokat minél előbb el kell gördíteni -és munkához kel] látni. Kovács egyebet. De jogot formált a szövet­kezet íróasztalára is. Úgy volt tehát a Vörös Sugárban, hogy kinek milyen nagy volt a hangja, annyit vitt el a közösből, a csendesebbek, szerényeb­bek — ha többet is érdemeltek volna — mégis kevesebbet kaptak. Nem jól van ez így! Igazságos el­számolást kell végezni a zárszáma­dás alapján, rendezni az állammal szembeni tartozást és a megmaradó közös vagyont a bevitt föld és a belé­pés óta elért összes munkaegység ará nyában kell azt a tagok között igaz­ságosan szétosztani. Ez lenne az igaz­ságos felosztás és elszámolás a tag­sággal. Ez az igazság és az ember­séges bánásmód a termelőszövetke­zet valamennyi tagjával szemben. Mikulás vagy Télapó? Kedves ünnep ez a mai ünnep, de­cember 6-a, mind a gyerm ekek, mind a felnőttek körében. Érthető, hiszen tegnap este jelentkezett a Mikulás bácsi és adta oda szeretettel ajándé- kátj csempészte be az ablakokba a cu kor kát> az édességet, a kiscipőt, a me leg téli ruhát a gyermekeknek, sőt a feleségnek, az apának egyaránt. Ilyenkor persze a „bugyelláris,” mé­lyére kell nézni, de mégis megmaradt és megmarad ez az ünnep a nép em­lékezetében. Bizonyára kiváncsiak a kedves ol­vasók, mi az eredete ennek az ün­nepnek, amely már szinte hagyomá­nyos lett minden ország népe köré­ben. Ezzel kapcsolatban felkerestük a megyei könyvtárat, ahol azonban semilyen erre utaló könyvet nem ta­láltunk. Ennek ellenére mégis meg­tudtuk a következőket: élt egyszer régen egy Miklós nevezetű püspök, aki igen szerény és jámbor ember volt> s aki nagyon szerette a szegény gyermekeket. Történt egyszer, hogy éppen a nevenapjának a megünnep­lésére készült. Megesett a szíve a sze gény gyermekeken, s elhatározta, megajándékozza őket. December 5-én éjszaka sok-sok ajándékkal megra­kodva, sorba járta a szegény háza­kat és azok ablakában ajándékokat helyezett el. Innen az eredete a Mikulás ünne­pének, amely annyi kedves és kere­setlen percet szerez millióknak a világon. Vannak országok, ahol ez a fogalom a Télapó fogalmát vette fel. A lényeg azonban egy és ugyanaz, ne vezzük bár ennek vagy annak. Mi Mikulás ünnepének nevezzük. A MAGYAR KÖZLÖNY 1956. november 24-i 95. számából: 1956. évi 25. számú tvr: A munkás- tanácsokról. 4/1956. (XI. 23.) Korm. rendelet: Egyes nagyüzemekbe kormánymeg­bízottak kinevezéséről. 13/1956. (XI. 23.) P. M.: Az építő­ipari tevékenységet folytató magán­iparosok forgalmi adófizetési kötele­zettségének megszüntetéséről. 1956. november 27-i, 96. számából: Felhívás. 65/1956. (XI. 27.) F. M.: Az egyes termelőszövetkezeti tagoknak a ter­melőszövetkezetből való kilépésénél és a termelőszövetkezetek feloszlásá­nál követendő eljárásról. 72/1956. (XI. 27.) F. M.—P. M.: A 65/1956. (XI. 27.) F. M. számú utasí­tás pénzügyi kérdéseinek végrehajtá­sáról. 1956. november 29-i, 97. számából. 13/1956. (XI. 29.) Korm. határozat: Az 1956. november havi bérek ren­dezéséről. 14/1956. (XI. 29.) P. M.: A költség- vetésből gazdálkodó szervek egyes kiadásainak korlátozásáról. 15/1956. (XI. 29.) P. M.: A hitel és pénzforgalom egyes kérdéseiről. S A Közgazdasági Technikum értesíti a vidékről bejáró és a helybeli tanuló­kat, hogy a technikumban a tanítás minden osztályban megkezdődött. Az Újpest (Bp. Dózsa) labdarúgó csapata hétfőn elindult téli portyá­jára. Az együttes első mérkőzéseit Jugoszláviában játssza. # A Magyar Labdarúgó Szövetség ideiglenes intéző bizottságának ha­tározata alapján december tizen­ötödikén és tizenhatodikán kétnapos labdarúgó értekezletet tartanak a fő­városban. Az értekezleten a labdarú­gásunk legidőszerűbb kérdéseit vitat­ják meg. Részt vesznek a kétnapos megbeszélésen a vidéki alszövetsé- gek vezetői is. * A Budapesti Labdarúgó Szövetség és a vidéki alszövetségek végleges vezetőségét december 23-án választ­ól. Az elmúlt századvégi sportlapok kö­zül a Sport-Világ volt a legnépsze­rűbb. Bátor, friss hangjával, a sza­badtéri sportok érdekében kifejtett propagandájával rövidesen igen nagy közkedveltségre tett szert a sportoló fiatalság körében. A Sport-Világ 1895. február 24-i száma „Az olimpiai játékok'* címmel közölt cikket, amelyben részletesen ismertették az 1896-ra tervezett első újkori olimpiai játékok műsorát. A cikk a következő felhívással vég­ződött: „Most, midőn a nagy küzdelem részleteit mellőzvén be kell fejezni sorainkat: Magyar Ifjak! Hozzátok volna néhány szavunk. Fiatal athlé- ták és régi mesterek: Nem érzitek, hogy szívetek feldobban a nagy küz­delem hírére? Ti, e nemes versengé­sek ősi és örökre maradó részében annyiszor álltatok ki győztesen a via­dalra, most, midőn minden verseny díja egy bajnokság, midőn az első a koronát és a világ bajnoka címet nyerheti, Ti magyarok, akkor kibír­nátok, hogy ott ne legyetek a küzde­lem mezején? Kardvívók és lovasok, birkózók és futók, a súlyok és torna­szerek bajnokai, ajkunkon van a ne­vetek. Ti egyet sem találnátok kö- zületek méltónak arra, hogy a ma­gyar névért ott viaskodjék, ahol a nemzetek bajnokai együtt állnak a küzdőtéren? Nem hihetjük! Nem szabad hin­nünk! 13 hónap választ el a nagy küzde­lem napjaitól. Nem múlhatik el ez az idő, hogy az az igazi magyar fegy­ver: a bátorság s az erős izom tét len pihenjen ez alatt.“ A Sport-Világ cikke, felhívása igen nagy hatást gyakorolt rám. Újra és újra elolvastam, lassan már be­téve tudtam. Arany T'innS Toldijá­val mondogattam: „Hej, ha én is, én is közietek lehetnék!“ De magam sem hittem abban, hogy az álmom megvalósulhat--hiszen ak­kor még csak az első szárnypróbál­gatásoknál tartottam. Gyermek- és junior-versenyeken szerepelgettem kisebb nagyobb sikerrel, de egyetlen A mai (decemberfó-i) olimpiai versenyműsor: Torna: férfi döntő (8.00, 14.00 és 19.00). Vívás: kard egyéni, középdöntő (8.30 és 14.00), döntő (19.00). Birkózás: kötöttfogású döntő (10.00 és 19.00). Vízilabda: (14.00 és 19.30). Úszás: 200 mell, döntő, 100 m hát, döntő, női 4x100 váltó, döntő, to­ronyugrás döntő, (19.30). TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt és a tanácsok lapja. Szerkeszti a Szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: az MSZMP intézőbizottsága. Szekszárdi Nyomda. ják meg. Ezt követően a budapesti szövetség, illetve a vidéki alszövetsé­gek képviselői december 30-án meg­választják a Magyar Labdarúgó Szö­vetség végleges vezetőségét. * Mint a Népsport közölte a Buda­pesti Törekvés feloszlott és helyette megalakították a Budapesti Vasutas Sport Clubot. Ugyancsak feloszlott a Budapesti Vörös Meteor és utódja­ként megalakult a Meteor Sport Club. * Meg nem erősített hírek szerint Szekszárdon a közeli napokban meg­beszélések kezdődnek egy egységes labdarúgó csapat létrehozására. olyan eredményt sem értem el, ami nagy reményekre jogosított volna. Mégis elhatároztam: megkísérlem a lehetetlent. Izgatottan vártam a Sport-Világ következő cikkeit és az olimpiával kapcsolatos minden újabb híradást. De nemcsak én figyeltem fel a Sport-Világ cikkeire, hanem az egész nem nagyszámú, de lelkes sportoló tábor is. Sportgyűléseken vitatták meg az olimpiai részvétel lehetőségét s mór akkor kialakult az a felfogás, hogy a magyar sportnak ott kell lennie az athéni világversenyeken. Felmerül­tek természetesen különböző aggályok is, többek között az olimpiai játé­kok korai időpontjával kapcsolatban. A szabadtéri sportágak művelőinek — a mai időjárási viszonyaink kö­zött — nem veit lehetőségük a fel­készülésre, egyedül a tornászok és a vívók gyakorolhattak rendszeresen. Görögországnak is sok gondot oko­zott a világverseny megrendezése. Az ország nehéz gazdasági viszonyok között tengődött s ezért a költségek előteremtése céljáDól nemcsak otthon próbáltak gyűjtéssel pénzt szerezni, hanem külföldön is. Megoldatlan volt a külföldiek elszállásolásának kér­dése is. Az athéni stadion újjáépí - tési költségeit egy Averoff nevű gö­rög származású alexandriai bankár vállalta és ezzel nagy lépéssel vitte előre az olimpiai játékok ügyét. Közben idehaza is egyre nőtt az érdeklődés az olimpia iránt. Kemény Ferenc tanár, a német nyelvű félhi­vatalos Pester-Lloydban írt „Olym­pia feltámadása" címen tanulmányt, amelyet a Sport-Világ magyarul is közreadott. A kormány félhivatalos lapjában megjelent olimpiai cikkekre felfi­gyelt a magyar sporttársadalom s kíváncsian várta, hogy a kormány miképpen dönt a kiküldetés, illetve az anyagi támogatás kérdésében. Végre megszületett a döntés, amely nek értelmében a kormány — a kul­tuszminisztériumi költségvetés kere­tében — ezer forintot szavazott meg Magyarország olimpiai képviselete céljaira. Az indoklásban ezeket ol­vassuk: „Az 1896. évben Athénben a régi olimpiai játékok emlékére s azoknak mintegy felelevenítéséül nemzetközi bajnokverseny fog tartat­ni, amely a testedzés minden ágát felkarolja. E verseny a görög királyi kormány támogatásával és a nagy nyugati államok részvételével, illetve képviseltetésével fog végbemenni. Minthogy a testi nevelés ügyének előmozdítására ezt a versenyt fölötte alkalmasnak véljük, a versenyben Közoktatási Kormányzatunkat hiva­talosan képviseltetni, esetleg hazai kiválóbb sportegyleteink képvisel te­tősét tőlünk telhetőleg támogatni kí­vánjuk, amely célból az 1896. évre 1000 forintnak a költségvetésben való beállítását indokoltnak látom. Igaz, ez nem sok, de mégis valami és nagyon sajnáljuk, hogy e célra tud- tunkkal előirányzott 3000 forint nem szavaztatott meg. Ez az 1000 forint, két személyt számítva, alig elégséges a hivatalos képviseletre, úgyhogy, a bajnokok anyagi támogatása teljesen az illető egyesületre vagy önsegélyre hárul.“ Naponta kétezer hektoliter sört termel az ipar A söripari igazgatóság közlése sze­rint naponta mintegy kétezer hekto­liter sört hoznak forgalomba az or­szágban. Megkezdte munkáját a Ká­vészeripari Vállalat is, s ezzel bizto­sítva van az ország pótkávé szükség­lete. A cukoripari igazgatóság jelentése hét cukorgyár munkájáról ad számot. A többi négy gyár is hamarosan hoz­zálát a termeléshez. Autóbuszon . • . Mindig megvolt az a rossz szoká­som, hogy ha valakit megláttam, igye­keztem magamban a róla alkotott vé­leményemet megformálni. Nem mind arany, ami fénylik, — mondja a köz­mondás, de ebben az esetben az az igazság, hogy bizony lehet arany az is, amely rendes körülmények között nem fénylik, de ha kell, gyémántnál is ragyogóbban csillog. Először is bocsánatot kell kérnem öntől, kedves fiatalember, öntől, aki ott a bonyhádi! autóbuszmegállónál oly nemeslelkűségre 'vallóan kelt védel­mére a kalauznőnek az őt szidalmazó, a forgalmistát bántalmazni akaró ittas utassal szemben. A túlzsúfolt autóbusz lépcsőjén áll­va pillantottam meg önt, amint a szin­te lehetetlent, a felszállást igyekezett megpróbálni. Míg csendbe, rendbe zsúfoltuk még „degeszebbre” a buszt, én a lépcsőn állva elhamarkodottan ítéltem meg önt, mivel a kellemetlen időben is hajadonfőn volt, de nyakát jól beburkolta sáljával. No, gondol­tam, itt is egy a sokat emlegetett nyegle fiatalokból, akik képesek ülő­hely hiányában állni hagyni idős né­nikéket, stb. Ekkor jött vissza az irodából a síró kalauznő a forgalmistával, aki a ré­szeg, izgága fiatalembert (már annyira ment, hogy a kalauznőt ki akarta dob­ni az autóbuszból), leszállásra szólí­totta fel. Természetesen ez nem ment minden huza-vona nélkül, csak a rendőr em­legetésére, s több utas erélyes fel­szólítására sikerült. A kocsiból kike­rülve azonban újra a felelős személyek felé fordult az ittas fiatalember, s kö­tekedni, majdnem verekedni akart. S ekkor lépett elő ön. Addig szinte szenvtelen arca lángolt a jogos fel­háborodástól. Ekkor láttam, mily el­hamarkodottan ítéltem, örök lecke lesz ez számomra. Egyúttal azonban az autóbusz sze­mélyzet áldozatos és nem könnyű munkáját is megfigyelhettem. Ezért <s köszönet hasonlóan a fiatalember tet­téhez. Szeretném remélni, hogy mindnyá­jan hasonlóak akarunk lenni e nagy­szerű fiatalemberhez. Bízom benne, hogy leszünk is. (I—ej Nem jól van ez így Koczka János! Hajós Alfréd: Äz első győzelmek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom