Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)
1956-12-06 / 285. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1956. DECEMBER 6. Nagy Imre és társai politikai menedékjogot kaptak Romániában Az ENSZ közgyűlése magyar idő szerint hétfőn éjszaka folytatta a magyar kérdés vitáját. Lukanov bolgár külügyminiszter helytelenítette, hogy a magyarországi helyzetről vitáznak, miközben „folytatódik az agresszió Egyiptom ellen”. A kubai küldött kijelentette, hogy „Magyarország tragikus sorsát az ENSZ és a világ szeme előtt kell tartani.” Ez a tizennégy hatalmi határozati javaslat egyik célja. Kuznyecov szovjet külügyminiszter, helyettes kijelentette, hogy a magyar kérdés vitájának folytatása növeli a világfeszültséget és aláássa az ENSZ erejét. Felszólította a közgyűlést, hogy fordítsa figyelmét a napirend más pontjai, különösen a leszerelés, valamint Algéria és Ciprus kérdése felé. Kuznyecov kétségbevonta az Egyesült Államoknak azt az állítását, hogy semmi közük a magyarországi eseményekhez. Idézte Dulles külügyminiszter egyik nyilatkozatát, amely utalt arra, hogy az Egyesült Államok politikája a kelet-európai népek felszabadítására irányul. ,,Dulles úr nyilatkozata önmagáért beszél” — mondotta Kuznyecov és hozzátette, hogy az Egyesült Államok „rendszeresen beleavatkoznak a népi demokráciák belügyei- be és igyekszik megdönteni azokat”. Leonardo Vitelli olasz küldött kijelentette, a Halmma,rksjöldinek küldött magyar távirat célja halasztani az ENSZ-megfigyelést.' Gunewardiene ceyloni küldött felszólította az érdekelt kormányokat, hogy tartsák be az ENSZ határozatait. Preoteasa román külügyminiszter szerint nem volt szükség ENSZ-meg- figyelökre a felkelés alatt sem, még kevésbé van linóit, miután a> béke helyreállt. Arra a javaslatra célozva, hogy az ENSZ megfigyelői Romániába is elmenjenek és kiderítsék az igazságot Nagy Imre otlt-ta.rtózkodásjárói, Preoteasa kijelentette, hogy a szom- . széd országokba küldendő megfigye- j lök célja ugyanaz lenne, mint a Ma ! gyarországra küldendőké, tehát ugyan olyan állásponton lesznek velük szem- i ben. Preoteasa bejelentette, hogy I Nagy Imre és követőinek egy csoportja politikai menedékjogot kapott í Romániában. Jugoszláv küldöttség utazott az Olasz KP kongresszusára A noviszádi rádió kedd esti jelentése szerint a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének küldöttsége elutazott Olaszországba, az Olasz KP küszöbön álló kongresszusára. A JKSZ küldöttségének vezetője Petar Sztam bolics, a JKSZ központi bizottsága végrehajtó bizottságának tagja. Az Olasz KP kongresszusa után a a JKSZ központi bizottságának, illetve végrehajtó bizottságának több tag ja csatlakozik a JKSZ küldöttségéhez és a kibővített delegáció még tíz napig Olaszországban marad, ahol tárgyalásokat folytat majd az: Olasz KP vezetőivel. KOMMENTÁR " ( A magyar forradalom ügye eldőlt s a magyar nép nemcsak azokat a jogokat harcolta ki, amelyekért október 23án megmozdult, hanem si • kérésén visszaverte mindazokat az ellenforradalmi megmozdulásokat is, amelyek veszélyeztették a nehezen kiharcolt eredményeket. Nem lehet tagadni: Magyarország ma súlyos helyzetben van, az emberekben még sokhelyütt él a bizalmatlanság, egyes üzemekben nehezen indul meg a termelés, gazdasági nehézségeink pedig olyan súlyosak, hogy az egész ország összefogására van szükség a Rákosi-rezsim gazdasági anarchiájának teljes felszámolásához. Helyzetünket sok szempontból nehezítették egyes külföldi körök is, amelyek nemcsak reménykedtek az ellenforradalom győzelmében, hanem minden erővel támogatták is. Az ellenforradalmi kísérlet azonban nem sikerült s a világnak ma fejet leéli hajtania a tények előtt. Ezek közé tartozik elsősorban az, hogy Magyar- országon lassan megindul az élet, a fegyveres harcok minden külföldi biztatás ellenére is végetértek s a magyarság többsége szilárdan hisz a felemelkedésben, a jobb jövőben. Egyes nyugati körök, főleg a régebbi magyar disszidensektől tüzelve, arra számítottak, hogy most, a Kádár-kormány helyzetének megszilárdulásával nemzetközileg el tudják szigetelni Magyarországot. Azt remélték, hogy a magára hagyott országban nem állhat helyre a rend, nem indulhat meg a rendes élet. Egyes nyugati lapokban burkolt fenyegetések jelentek meg arról, hogy a Kádár-kormányt külföldön nem ismerik el, Magyarországgal a nyugati nagyhatalmak megszakítják a diplomáciai kapcsolatot s nem kereskednek velünk. A valóság azonban egészen mást mutat. Amikor az elmúlt napokban az Egyesült Államok külügyminiszterének feltették a kérdést, hogy mi Amerika álláspontja, Dulles azt felelte, hogy nem szakítják meg kapcsolataikat Magyarországgal. Ezt a lépést — bár ellenkezője telje sen indokolatlan lenne — barátságos gesztusnak tekinthetjük Amerika részéről, mert ezzel nyíltan színt vallott, elismerte a magyar forradalom eredményét s az ellenforradalom leverésének szükségességét. Azoknak a disszidens magyaroknak, akik eddig a Szabad Európa rádión keresztül tüzelték a világ közvéleményét, minden bizonnyal keserű csalódást okozott Dulles bejelentése. Mert ezzel az amerikai külügyminiszter végeredményben azt ismerte el, amiért október 23 óta annyi vér folyt, a magyar függetlenséget. / HÍREK a nagyvilágból A Port Szaid-i kikötőbe brit hajók érkeztek a Szuezi övezetben tartózkodó angol katonák első csoportjának elszállítására. * Az Indiai Államok Tanácsa kedden jóváhagyta az indiai kormány külpolitikáját a jelenlegi helyzetben. Az ellenzék pótjavaslatát, amelyben bírálja a kormányt, amiért »a magyar- országi kérdésben kezdettől fogva nem foglalt egyöntetű állást, visszautasították. A határozatot megelőző vitában Nehru üdvözölte az Egyiptom kiürítésére hozott brit—francia határozatot. A továbbiakban megerősítette azt a korábbi meggyőződését, hogy az egyiptomi brit—francia közbelépés elmérgesítette a magyar- országi helyzetet. Mint a londoni rádió jelentette, az ENSZ közgyűlés keddi ülésén Hammarskjöld főtitkár közölte, hogy Horváth Imrével, a magyar ENSZ küldöttség vezetőjével folytatott megbeszélés során december 16-ára indítványozta Budapestre való megérkezését. A főtitkár több napot kíván Budapesten tölteni. Közölte azt is: indítv'ányoít’a, hogy helyettese már december 9-én utazhasson el Budapestre, hogy előkészítse Hammarskjöld látogatását. Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és Ho Lu marsall szerdán Bangalore-'ból kétnapos tartózkodásra Madraszba érkezett. A madraszi kormány e napot munkaszüneti nappá nyilvánította és így igen sok munkás és iskolás gyermek jelent meg a vendégek fogadására. ÚTKÖZBEN Irta: CSANYI LASZLÖ V. Brünn, délután 5 óra. Távolból idelátszik a Spielberg rettenetes kazamatáival, ahol Kazinczy is raboskodott. Az utcákon világvárosi forgalom; emberek, gépkocsik egymás hátán. Furcsa, felemás város, műemlékekkel és otromba pallérmunkákkal, lé- lekzetelállító forgalommal és kisvárosi porral. A gótikus épületek mellett ronda bérházak sorakoznak, hogy utánuk ismét egy gót vagy barokk templom következzék. A katedrális és a szent Jakab templom Európa egyik legszebb gótikus emlékei közé tartozik; jegyezzük fel, ezekért is érdemes volt meglátogatni Brünnt. Pozsony kiegyensúlyozottabb és egységesebb, talán családiasabb is. Brünn hamar kimerít, rohanása céltalannak látszik s az élet múlandóságát idézi. • A vásárlási láz alkonyattájt jön, alattomosan és orvul; az ember könnyű szédülést érez, mint gyanús betegsé gek előtt. A város, mintha beleúnt volna idegenforgalmi nevezetességei kelletésébe, most áruit kezdi kínálni, szemérmetlen tapintatlansággal. S egyszerre észreveszed, hgy a Roland kútja mögött emelkedik a Dom Obuvi, amely mellett hiába haladták el naponta, mert eddig fontosabb volt a vár, a koronázó templom, Pázmány sírja ég a Dunapart. A tanulni vágyó utast most az idegek ismeretlen reflexe a Dom Obuvi felé viszi, amely öt emeletével a józan gyakorlatiasság szimbólumává válik ezen az alkonyati sétán. S a történelmi Pozsony mellett egyre határozottabban jelenik meg az ismeretlen város, mely kérkedés és hiú öntetszelgés nélkül kínálja a cseh ipar pompás és olcsó áruit, ceruzát és férfizoknit, műanyag fehérneműt és mikroszkópot, mosógépet és fürdőszivacsot. Méltóságteljes közönnyel kúszik egyre feljebb a személyfelvonó s az utas türelmetlen idegességgel számolja aggasztóan csökkenő pénzkészletét, mert pénz persze nincs, erről idejében gondoskodott a Nemzeti Bank. Pedig mennyi minden kellene, Oristen; az utas csak most tudja meg, amikor egyre csökken lelki ellenálló ereje! S kétségbeesett küzdelem kezdődik a Dom Obuvi két emelete között, a számolás magasiskolája, elkeseredett és pokoli harc, zsebkendőért és műanyag zokniért, hasznos és haszontalan ajándékokért a hozzátartozóknak, amely felett tragikusan lebeg a másnapi ebéd gondja. Az utas bölcs beosztással élt eddig, de most, a bőségnek ebben az anarchiájában, egyszerre elveszti lélekjelenlétét, toprongyosnak és kisemmizettnek érzi magát, akinek egyformán szüksége van mindenre, selyem nyakkendőre és puplin ingne, bőrtalpú lábbelire és fürdőszivacsra s egy kicsit úgy érzi, hogy egy csillagászati messzelátóval távoli és tudatalatti vágyai válhatnának valóra. Érthetetlen és majdnem gonosz ösztönök működnek már a jámbor utazóban, szívében egy eddig soha nem tapasztalt fogékonyság tá mad a földi javak iránt, mohó és makacs gyűjtőszenvedély, mely a Dom Obuviban emeletről emeletre terebélyesedik, hogy végül elborítson min dent. Mentheti-e az utast, hogy ennek a bírvágynak reális alapjai vannak, s egy évtizedes szegénység gerjeszti mohóságát? Ha jóvátehetetlen bűnbe esett is volna, enyhe és illékony lelkifurdalással túltennő ezen magát, de egyébként is megadja az árát, mert amikor szerény csomagjaival kilép az áruház kapuján, már beletörődött abba, hogy másnap csak az ulica Ob- rancov Mieru önkiszolgáló étkezdéjében tud ebédelni, állva, egy adag töl- töttpaprlikát, négyötvenért. • A budmericei alkotóházban O., aki itt írja új regényét, ezt kérdezi: — És mit csináltak az elmúlt hét évben? Nyakaljuk a pompás modrai bort s kezembe ejtett fejjel (gondolkozom, hogy valójában mit is csináltunk? Mert egy sajátos és alig megmagyarázható életformában éltünk, összeszű kitett keretek között, melyben az élet fenntartása is külön feladat és cél volt, minden napi erőfeszítés, a megalázkodás és a képmutatás különös keveréke. — Féltünk, — felelem lehajtott fejjel s hirtelen arra gondolok, hogy >gy éjszaka, félegy felé, megszólalt az előszobánk csengője. Nem sokkal előbb feküdtem le s ekkor, e vijjogásszerű csengőhangra, támolyogva mentem ajtót nyitni. Csak egy dologra lehetett gondolni s az ajtóból mégegyszer visz- szafordultam; a pillanatnak ez a töredéke búcsú volt és lemondás, belenyugvás és fájdalom. Igyekeztem nyugodt maradni, de a szívem a torkomban dobogott. Valószínűleg nagyon sápadt voltam. Ártatlan tévedésről volt szó, mert a szomszéd fogorvost keresték. -Utána sokáig nem tudtam elaludni, kimerültén és közönnyel ültem az ágy szélén és arra gondoltam, hogy bármelyik pillanatban újra megszólalhat a csenOLIMPIÁI HÍREK * Keleti Ágnes három olimpiai bajnokságot nyert A melbournei olimpiai játékok szerdai versenynapján nyolc sportágban folytatódtak a küzdelmek. A magyar sportolók kitűnően kezdték a szerdai versenynapot. Keleti Ágnes női egyéni tornában három olimpiai bajnokságot nyert, talajon, felemás korláton és gerendán. Lóugrásban Tass Olga a harmadik helyen végzett. Birkózóink is jól végeztek. Kötöttfogású birkózóink közül Hódos, Pólyák és Tóth újabb győzelmet aratott. Baranya bár győzött, de eredményét megsemmisítették és így kiesett a további küzdelemből. Kárpáti, Gerevich és Kovács az elődöntőben. Kardvívóink közül Kárpáti, Gerevich és Kovács bejutott az elődöntőbe, ahol a mérkőzéseket a mai nap játsszák. Székely Éva és Gyenge Valéria a 409 méteres elöntőben Női úszóink közül Székely Éva és Gyenge Valéria kiharcolta a döntőbe jutást a 400 méteres gyorsúszásban. * A kisöblű sportpuskában, fekvő testhelyzetben a magyar Krebsz Sándor a hatodik helyezést érte el 958 körös eredményével. 8 nemzetközi munkásmozgalomnak le kell vonnia a szükséges következtetéseket a magyar eseményekből Petar Sstambolics cikke a Borbában A Borba közölte Petar Sztamboücs, a JKSZ központi bizottsága végrehajtó bizottságé tagjának cikkét, melynek címe: „A két kongresszus között.’1 Cikkében a többi között ezeket írja: A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége központi vezetőségének végrehajtó bizottsága határozatot hozott, hogy 1957 őszén megtartják a szövetség VII. kongresszusát. A VI. és VII. kongresszus közt eltelt, nemzetközi viszonylatban és belpolitikai té ren egyaránt viharos öt esztendő .• k- kal többet jelent, mint egy békés fejlődési folyamatban eltelt öt év. Tekintet nélkül az egyiptomi és magyar események által előidézett pillanatnyi nehézségekre, a nemzetközi kapcsolatok terén továbbra is a vitás kérdések békés megoldásának irányzata érvényesül. A szocialista rendszer azért a jövő rendszere, mert napról napra érlelődnek a feltételei és mert belső erejével gyakorol hatást. Ezért mi sohasem gondoltunk arra, hogy Jugoszlávia szocialista fejlődésének konkrét formái más hatást gyakorolhatnak, mint a szocialista országok közötti normális tapasztalatcserét. A dolgozó nép önigazgatását azonban általános elvnek tekintettük és tekintjük. A kelet-európai országokban igen keveset tudnak ennek az elvnek konkrét alkalmazási formáiról. Mégis az gő és esetleg nem tévedésről lesz majd szó. Körülbelül így éltünk, hét éven át. két csengetés között, állandó búcsúzásban, örökké csalva egymást, mert hangosan mindenki csak azt merte mondani, hogy boldog és elégedett. S ha az alkalom úgy hozta, felálltunk ős ütemesen tapsoltunk, mert a némaság is gyanús volt, a gyanú pedig bármelyik pillanatban bizonyítékká válhatott bizonyítékok nélkül is. Irtunk is ezekben az években? Irtunk, a hivatástudat elszántságával, jelen és utókor nélkül, mint aki csak a leírt szó kötőerejében hisz. Irtunk, mert vallani akartunk a pillanatnak ős meg akarutk nyugtatni önmagunkat, hogy talán érdemes is. Két c.en- getés között írtunk, állandóan útra- készen, mintha az utolsó pillanatban ez lenne a legfontosabb, ez a vallomás szerelemről és halálról, életről és évszakokról, felhőkről és virágokról. A körülöttünk komorló börtönök tövében sem tehettünk mást, mert ez a néhány szó múlandóságában is az életet jelentette. Irtunk, mert csak ígj felelhettünk minden kételyre ős lemondásra s önfeledt perceinkben ma gunk is azt hittük, hogy ez az egyetlen valóság, amit a leírt szó mágiája jelent. Pedig a valóság ott settenke dett a nyomunkban, kíméletlen némasággal, komoran és jóvátehetetlenül, könyörtelen rendszabályokkal, börtön nel és bakóval, az el sem mondhat? fájdalom gyászával. Hol kezdődött e gyávaság? erről nehéz lenne ma be szélni. Ki volt gyávább, aki ódává ünnepelte a zsarnokot, vagy aki hall gatott, összeszorított szájjal? S eg> kicsit nem voltunk-e valamennyié cinkosok ebben az élet elleni zendt lésben? ' Igyunk barátaim, igazán pompás e a modrai. S ha szabad kérnem', mé, egy üveggel. (Folytatjuk) önigazgatás a lengyel munkásosztály és a LEMP egyik alapvető kérdése a utóbbi évben. Kelet-Németország kormánya határozatot hozott a munkástanácsok megalakításáról. Magyarországon pedig a felkelt munkások megalakították a munkástanácsokat és ezek a munkástanácsok (amelyek, mellesleg szólva, n<j*i nagyon fejlődnek a mi munkástanácsainkhoz képest) élvezik ma a legnagyobb tekintélyt a magyar munkásosztály soraiban. Az októberi budapesti felkelés nem a „múlt bűneivel“ való leszámolás volt, hanem egy bürokratikus rendszerrel, amely megfosztotta Magyarország munkásosztályát attól, hogy politikailag érjen és politikailag hasson. A magyarországi események ezt bizonyítják, hogy jó és helyes úton haladnak azok a progresszív erők, amelyek a szocializmus továbbfejlődéséért, a szocializmus demokratikus formáiért harcolnak. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban napjainkban külön rámutattunk r.z események tragikus oldalára. Tragikus oldalára azért, mert az a meggyőződésünk, hogy a vérontást el lehetett volna kerülni, mert mindig szemünk előtt lebeg az azonos és hasonló problémáknak lengyelországi megoldása. Ám, ha az ese mények menete már ilyen drámai és véres formákat öltött, akkor a nemzetközi imunkásmogzalom- nak le kell vonnia belőle a szükséges következtetéseket. El kell gondolkozni azon, hogy menynyi robbanóanyagot halmozhat fel agy bürokratikus rendszer, amely megfeledkezik az emberi viszonyokról. Ezért furcsa, érthetetlen és alaptalan a Pravda cikkeinek az az állítása, mintha a mi véleményünk szerint Jugoszlávia útja a szocializmus felé, a leghelyesebb, sőt az egyet en lehetséges út a világ majdnem minden országa számára. Jugoszláviában a kommunisták álltak a munkás-önigazgatás fejlesztéséért vívott harc élére. Ez lehetővé ette, hogy a fokozatos és konkrét ’lőrehaladás megmaradjon a fejlődés iltalános vonalán. Ahogyan azt ismert írónk, Dobrica Csoszics megalapította, nálunk Jugoszláviában carfelemeléssel szavazták meg azt a ejlődést, amit Magyarországon irámai körülmények között harcol- ak ki. A jugoszláv kommunisták nem vesztették el kapcsolatukat a tömegekkel, nem távolodtak el a tömegektől, mint ahogyan ezt egyesek rősítgetik. Hazánkban azonban a ommunisták ereje nem az elkülöníti pártapparátusban rejlik, hanem z élő emberekben, a Szövetség agjaiban, akik együtt harcolnak és üzdenek hazánk többi dolgozójával, 'z az erő a kommunisták szervezetben rejlik, amelyek nemcsak felről várnak utasításokat, hanem nállóan megoldják problémáikat — .ejezi be cikkét Sztambolics.
