Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-05 / 284. szám

1956. DECEMBER 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Költöznek a hivatalok Szekszárdion Közel száz lakás szabadul fel Furkópusstai tervek Nem ritka jelenség Szekszárdion mostanában a bútorokkal megrakott kocsi; íróasztalok, iratszekrények, írógépasztalok, székek, fogasok töm­kelegé változtat helyet ezekben a na­pokban. Irodai felszerelésekből áll a rakomány jelentős része. Ez adta a gondolatot, hogy utána nézzünk: tör­tént-e a közelmúltban valami a hi­vatalokkal? Lesz-e lakás a hivata­lokból? Költöznék a hivatalok Szekszár- don. Ezt már sokan, nagyon sokan várták Mindenki, akinek lakásigény lése hónapok óta, vagy esetleg még régebben ott porosodik a lakáshiva­talnál, csak örülhet. Felszabadulnak a lakások. SZÁMOS JELLEMZŐJE volt a megyeszékhelynek az elmúlt időkben: a híres borok, a hármashí- don túli emelkedő (ezek már a múltté), a gazdag múzeum, a túl­zsúfolt szállodák és a piszkos utcák. <Ezek még ma is jellemzők.) De nem is lett volna Szekszárd, Szekszárd, ha a lakások egy része nem lett volna hivatal. Ez is épp úgy a város­hoz tartozott, mint a Garay tér Ha valaki talált véletlenül egy üres íróasztalt, azonnal hivatalt követelt magának. (De sok volt ilyen az elmúlt időben!) így történt aztán, hogy ez év második felére csaknem kétszáz családi otthont zúzott szét hajtóbizottságának elnökhelyettese és titkára. Olvasóinkat már tájékoztattuk ar­ról, hogy a begyűjtési szervek (me­gyei, járási, városi) helyiségeit, vala­mint a járási és városi pártszékhá- zakat lakások céljaira már átadták. A megyei tanács további intézkedés­sel a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságát is átköltöztették a Már tirok terén levő épületbe. Nyomuk­ban nagymennyiségű helyiség sza­badult fel. ahova kisebb hivatalokat költöztettek be. Ide költözött és köl­tözik a TSB, az Állatforgalmi Vál­lalat, a Statisztikai Hivatal, a Tér­képészeti Hivatal, de itt talált helyet az Állami Gazdaságok Igazgatósága is. A felsorolt szervek nem kevesebb, mint 20—22 lakást adtak át, illetve adnak át a városi tanácsnak, amely a rászorulóknak kiutalja. A MEGYEI TANÁCS INTÉZKEDÉSE UTÁN a rendőrségi szervek is hasonló intéz­kedéseket helyeztek kilátásba. Min­den remény megvan arra. hogy Buda­pesten kedvező döntés születik és hamarosan újabb lakások szabadul­nak fel. Hivatalos berkekben szó van arról is, hogy hamarosan visszakap­ják a város dolgozó parasztjai a volt Olvasó Kört, amelynek elvételét jog­gal sérelmezték. Sokakban vetődött már fel a kér­szétszórt, de ki nem használt helyi­ségek ügyében. Ahol lehetséges, le­választással lakásokká alakítják át a kultúrhelyiségeket. Ahol ez nem le­hetséges, ott a hivatal „összehúzó­dását“ kell megvalósítani, s az igy felszabadult helyiségekben a • álla- latnak saját dolgozóját kell elhe­lyeznie. A KÖLTÖZKÖDŐ HIVATALOK NYOMÁN számos más érdekes dolgot is meg­tudtunk. A lakásgondok további csők kentéséhez úgy kíván hozzájárulni a városi v. b., hogy az úgynevezett „mamut“ vállalatokat arra kötelezi: egy-két családot helyezzen el a saját hatáskörében úgy, hogy a hivatali helyiségeket vonják össze. így pél­dául a MESZÖV-öt arra kötelezték, hogy két családnak biztosítson la­kást. Az irodák összevonása után ezt meg is teszik, A város közepén levő diákotthont is átköltöztetik. A tervek szerint a volt pártiskola lesz (azelőtt árvaház volt) a diákotthon. Az általuk jelen­leg elfoglalt épület felső részén laká­sokat rendeznek be, míg az alsó ré­szen üzleteket létesítenek. A hatal­mas udvart — ide értve még a hal­piacot is — hatalmas piactérré épí­tik ki. E híreket MINDENKI SZÍVESEN OLVASSA, AZT MONDJÁK hogy valahol az isten hátamögött van a kender­gyár. Nem sokat törődtek azzal, hogy közelebb kerüljön az élethez. Pedig nem így van. Azért sem, mert itt gondolkodó, s tervező emberek alkotnak egy nagy összetartó csalá­dot, egy üzem kollektíváját. S egy ilyen család, sok mindenre képes. Gk voltak, akik elküldték háború után a tőkést, tudták, hogyan kell kezdeni. S most a felkelés után sem mentek a szomszédba tanácsot kérni. Most sem kérdezték azt, hogy kell-e változás. Tudták, saját bőrükön ta­pasztalták, hogy változni kell az életnek. Változni kell, mert nem me­het tovább úgy, mint azelőtt volt. Gondolkodtak, s terveztek. Öröm hallgatni, amint terveikről beszélnek. A munkástanács — mely öt tagból áll — már az első napok­ban tudta, hogy sokat várnak tőle a dolgozók. Nem múlt el nap, hogy ne beszéltek volna a továbbhaladás hogyanjáról. Több szem, többet lát. Több fej, többet ki tud eszelni. Nem volt ellentét abban, hogy rendezni kell a bérezést. Abban sem volt el­lentét, hogy az üzemnek nagyobb Önállóságot kell biztosítani, Forgassuk csak vissza egy kicsit a’ idő kerekét néhány hónappal.. Dol­goztak. s nem is rosszul. Annyit ter­rezéssel. Javasolják, hogy az időjá­rástól függetlenül, legyen a szál­kender tilolás darabbére kilónként 90 fillér, a kóckenderé 45 fillér. A toro­sok 30 fillért kapjanak a tört kender mázsája után, és így tovább. Azt ter­vezik, hogy a központi munkásta­nács megválasztásakor, mely Buda­pesten lesz,' ezeket a problémákat ott is elmondják, és bíznak abban, hogy elfogadják e tervüket. BÍZNAK ABBAN, hogy meghall­gatják azt a kérésüket is, hogy ren­dezzék a vállalat központosítását. Szüntessék meg a budapesti közpon­tot, s helyezzék le vidékre. Az a ja­vaslatuk, hogy az öt Tolna megyei és a két Baranya megyei üzemet egy központ alá rendeljék és a mostani vállalat másik 6 telepét ugyancsak így szervezzék meg. Sok, nagyon sok megtakarítás lenne ebből. Budapesten a központban mintegy s^z dolgozó kerülhetne más munkakörbe, tekin­tetbe véve, hogy a vidéki közpon­tok és az újrendszerű telepek irá­nyítását 30—30 dolgozó is el tudná végezni. És lehetne Szekszárdon egy fonodát is építeni a megyei üzemek nyersanyagának feldolgozására. Ki­válóan alkalmas erre áz évekkel ez­előtt épített gyapotegrenáló épületei. Jó lenne sok felelős emberünknek meghallgatni a furkópusztaiak terveit s ha mód van rá, megvalósítani. az irodai gépezet és hivatalt csinált belőlük. Eddig — káros folyamatként — állandóan duzzadt a hivatalok száma, most végre ennek a megfor- dítottja kezd jellemzővé lenni. Foko­zatosan, mert nagyon szívósan tart­ják magukat, de lassan ismét laká­sokká lesznek a hivatalok. Erről a mindenkit érdeklő eseményről adott tájékoztatást a városi tanács végre­dés: minek kell szinte minden szerv­nek, vállalatnak külön kultúr helyi­ség, főleg akkor, amikor van köz­ponti kultúrotthon, s ott nyugodtan lehetne kultúréletet élni. De ezeknek a szerveknek általában alig van egy évben két-három rendezvényük. Erre viszont nagyon alkalmas a városi kultúrotthon. A városi tanács v. b. már határozatot hozott ezeknek a így születik a rémhír — Mi újság? Mi van maguk felé? Mi történt ott? — Így kezdődnek ma­napság a régen látott ismerősökkel való találkozás első beszédes strófái. Aztán jön a válasz, hol így, hol úgy, hol tetszik, hol nem tetszik a kérdező­nek a hír. Van úgy, hogy csodálkozik, de az is megesik, hogy szitkozódik az új és még hozzá hiteles hír halla­tára. Egyik ilyen ismeretség szem- és fül- tanúja voltam hétfőn délelőtt a szek­szárdi kórház egyik várótermi részét helyettesítő emeleti folyosóján. Idős, szőrmesapkás, falusi ember lépegetett- fel a lépcsőkön, amikor egy szembe érkező nővér mögött ringatózva csa-1 pódott össze a folyosó ajtaja. J •— Hát maga? Hogy-hogy ilyen ké-i són jött? if I — Tudja, az úgy volt — válaszolta bizalmasn az idős ember a nővér kér-^ désére —, hogy rettenetesen nagy) harcok voltak Földváron, összelőtték a templomot, a tanácsházát, meg a gyógyszertárt. Hat és fél órát tartott a nagy harc. Még házakat is szétlőt-^ tek. > — És a híd? A híd áll? — kérdezte j egy másik, inkább hozzám közel álló. fiatalasszony. — A híd az áll, mert azt az oro­szok őrizték, s nem engedték tönkre­tenni — válaszolta nagy bölcsen a •földvári ember. — De még most is sokan vannak ott a faluban, — intett' fejével a szekszárdi szőlőhegyek irá-f nyában. Be vannak ásva, úgy, mint? háború idején. f — Sokan vannak? — kérdezte a) nővér. | — Sokan-e? Pontosan huszonkét^ hadosztály van a szigeten — bökte ^ ki most már inkább egy kicsit hety- / kén a kérdezett, mint aki szakértő ay katonai dolgokban. * A nővér összekulcsolta a kezét s csak egy mélyről fakadó csodálkozás- ^ féle hagyta el a száját. A fiatal asz-^ szony kérdezte meg: ^ — Mondja bácsi, nem sok az a' huszonkét hadosztály? — Nem bíz á’. Annál többen is voltak már, saját szömömmel láttam.* Nem tudom, meddig beszélhettek még ott, mert én hazaindultam, csak a feleségem megjegyzésére lettem fi­gyelmes, aki inkább nekem, mint az öregembernek mondta: — Biztosan akkor látta, amikor ré­gen a lovastengerészeknél szolgám Nekem is eszembe jutott egy-két régi kc.tonamonda, s megegyeztünk abban is, hogy az ilyen Háry-regék módján is megszületnek a rémhírek. Nagy Bármerre jár az ember, bárkivel be­szél, a beszélgetésekből ugyanaz az elgondolás érződik ki: keresni az újat és gyökeresen szakítani minden rosz- szal, amelyet az elmúlt években vé­gezni kellett, bármennyire nem tet­szett az valakinek, bármilyen hátrány származott belőle. így van ez a termelőszövetkezetek­kel is. Jónéhány termelőszövetkezet feloszlott megyénkben is, mert úgy gondolták a tagok, hogy amit a ter­melőszövetkezet nyújtott nekik, elérik akkor is, ha egyénileg gazdálkodnak. A meglevő termelőszövetkezetekben viszont azon gondolkodnak az embe­rek, hogyan, milyen módon, milyen módszerekkel folytassák tovább a kö­zös gazdálkodást,. Tudott dolog az, hogy a termelőszövetkezeteket is azok a megkötöttségek szorították gúzsba — ha nem is olyan mértékben, mint az egyéni gazdákat. A gazdálkodás menetébe például még jobban bele­szóltak, mint az egyéni gazdáknál, a szövetkezet önállósága csak papíron szerepelt. Ezért keresik most a szövet­kezetekben a gazdálkodás új útjait. Erre a lehetőség is megvan, mert az állam most valóban teljes önállóságot nyújt a termelőszövetkezeteknek. A bátaszéki Búzakalász Tsz is azok között a szövetkezetek között van, amelyek tagsága a továbbiakben is a közös gazdálkodás mellett döntött. Elég erősnek bizonyult a szövetkezet arra, hogy együtt maradjon. Voltak ugyan, skik kiléptek — a 170 tagból 22 —, valószínű, még lépnek is ki. Viszont a 22 kilépőből már visszavet­tek hármat, kettőt elutasítottak, de vannak új jelentkezők is a szövetke­zetbe való belépésre — a tsz ezzel vár tavaszig. Abban, hogy a szövetkezet tagsága az együttmaradás mellett dön­főleg azok, akiknek iakásigénylésük ott porosodik a lakáshivatalban. De meg kell mondani, hogy a költözködő hivatalok nyomán felszabaduló mint­egy 80—100 lakásból mégsem juthat mindenkinek. Ugyanis nem keve­sebb, mint 600 igénylést tartanak nyilván. A v. b. az elmúlt hetekben felülvizsgálta a kérelmeket. Közülük mintegy 50-et rendkívül sürgősnek állapított meg és elsősorban ezek a családok jutnak meleg otthonhoz. (E családok jelentős része romlaká­sokban lakott eddig). További ötven családnak is igen nagy szüksége van a lakásra, mert részben olyan épület­ben laknak, amely az egészségre rendkívül ártalmas, részben pedig egyéb szociális körülmények teszik indokolttá, hogy lakást kapjanak. EZ TEHÁT A HELYZET: szállítják az irodai felszereléseket, költöznek a hivatalok, felszabadul­nak a régóta hivatalnak használt helyiségek. Otthonok, meleg, családi otthonok lesznek belőlük. Csak mi­nél gyorsabban költözzenek azok a hivatalok, már éppen ideje... K. Balog János tött, hogy Bali Zoltán, a tsz elnöke tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik nemrégiben felkereste Dögéi Imre földművelésügyi minisztert és tanácskozott vele a szövetkezetek problémáiról, a gazdálkodás jövőbeni lehetőségeiről. ' Ennek az alapján próbál most új utakat keresni a tagság. A működés alapját továbbra is a régi alapszabály adja, azonban elvetik azokat a része­ket, amelyek nem felelnek meg adott­ságaiknak és átdolgozzák azt saját vi­szonyaiknak megfelelően. A legutób­bi közgyűlésen már erről tárgyaltak és fogadtak el határozatot. Ezek az el­határozások most főleg a jövedelem- elosztásra vonatkoznak. A termelőszövetkezetben most ket­tős jövedelemrészesedést vezettek be. Havonta fizetnek munkaegységelőle­get, mégpedig a megdolgozott munka­egységek után havonta tíz forintot, azonkívül tíz forint napidíjat az egész napi munkában eltöltött idő után. A napidíjat a következő feltételek után fizetik ki: A munkanap a téli hóna­pokban 8 órás, a nyári hónapokban 10 órás, s a napidíjat azoknak a ta­goknak fizetik ki, akik ténylegesen le­dolgozták ezt a munkaidőt. Annak a tagnak, aki nem dolgozza le ezt a munkaidőt, csak fél napidíjat, öt fo­rintot fizetnek, aki napi hat óránál kevesebbet dolgozik, az nem kap napi­díjat. Az idősebb tagoknak napi hat óra munkaidőt szabtak meg. A munkaegységelőleg e formáján kívül hasonlóképpen az eddigi zár­számadásokhoz, a különböző tartozá­meltek, hogy deficitről szó sem lehe­tett. Mégis a kereset évek óta egy- szinten mozgott. Hiába termeltek jobban, a borítékból fizetéskor csak annyi pénz hullott ki, mint amikor kevesebbet termeltek. Ja igen! Nor- máztak! Ha emelkedett a termelés, akkor megjelent a gyakorisági felvé­telező — csökkent a darabbér. Nem engedték, hogy keressenek Szigorú béralap volt! ÉZEN AKARTAK és akarnak vál­toztatni, mikor elénk tárják az üzem dolgozóinak bérezési tervét. Elől a te­lepvezető neve szerepel a listán;, utána sorjában, a műszakiak, tilósok, toro­sok, rázósok, bekészítők. Nem felejt­keztek meg senkiről. Rendezni óhajt­ják a fizetést, hogy lehetőleg a mos­tani megszokott béralapot se lépjék túl és a dolgozók se csalódjanak. Tervük az, hogy állandósítani kell a béreket. Megszüntetni a kereseti bi­zonytalanságot, ez a tervük az új bé­sok kiegyenlítése után fennmaradó terményekből és pénzösszegből a mun­kaegységek arányában részesedik min­den tag. A tagság arra is határozatot hozott, hogy a férfi tagoknak évente 240, a női tagoknak 120 munkaegysé­get kell elérni. Attól viszont, aki nem éri el a kötelezően előírt munkaegysé­geket, a gazdasági év végén jövedel­mének 10 százalékát le kell vonni. Mó­dosították az alapszabálynak a háztáji területekre vonatkozó részét is. Aki csak egyedül dolgozik a szövetkezet­ben, annak egy hold, aki másod- vágy harmadmagával dolgozik, másfél ho)dL nyi területre tarthat igényt. Azt mon­dani sem- kell, hogy milyen vita előzte meg ezeket a döntéseket. Volt olyan tag, aki azt javasolta, hogy csak pénz- részesedés legyen ezután — persze, a többiek egyhangúan leszavazták. Sok új elképzelése van mindezek mellett a szövetkezet tagságának. El­határozták azt is, hogy termelési ter­vet készítenek erre a gazdasági éve is, azt viszont nem határozzák meg előre, milyen értékű lesz egy munka­egység. Az anyagi lehetőség megvan arra, hogy havonta 10 forint munka­egységelőleget és a 10 forint napidijat fizessék. A további részesedés mérté­két az dönti el majd, hogyan gazdál­kodott, mennyit termelt' a tagság, — gondolva a termény, és egyéb része­sedésre. Itt érdemes megemlíteni, hogy minden tag heti öt liter tejre tarthat igényt, s ezt a gazdasági év végén számolják el. Azt már elhatározta a tagság, hogy a gazdálkodás fő ága az állattenyész Gazdaságosabbá lehetne tenni a ter­melést. Önállóság! Igen, ez fontos és jó dolog. Nagyobb, sokkal nagyobb öntevékenységet kell adni a kisebb üzemek vezetőinek is. Nem szabad megtörténni olyannak — mint sok esetben előfordult —, hogy az üzemi konyha részére a gyár saját nevelésű hízójának levágására a központ en­gedélyét kell kérni. Mert azért mégis csak Furkópusztán tudják azt, hogy kell-e az üzemi konyhára hús, és elég hízott-e a sertés. ILYEN TERVEK születtek Furkó­pusztán. Nincsenek elzárva az embe­rek a külvilágtól, sőt talán bizonyos mértékben sok más üzem előtt ha­ladnak. Hisz dolgoznak, termelnek, igaz, csak két hatórás műszakban, de már tervük van arra, hogy a jövő héten a három műszakos termelést is beindítják. Dolgozni akarnak, azt akarják, hogy terveik megvalósulja­nak. tés lesz, főleg a szarvasmarha- és ser­téstenyésztés, mert ehhez van meg a legtöbb adottság. Az állattenyésztés­nek rendelik alá a növénytermelést is, hogy megtermelhessék a szükséges ta­karmányféléket. A napokban megkezdték már a ba­romfitenyésztés felszámolását, amelyre eddig ráfizetett a szövetkezet, ezzel csak azért foglalkoztak, hogy telje­síthessék a baromfi- és a tojásbeadási kötelezettséget — ugyanakkor az ed­digieknél jóval) nagyobb mértékben foglalkoznak pulykatenyésztéssel. — A lehetőségek meg lesznek ah­hoz, hogy ezeket a dolgokat megvaló­sítsuk — mondják a szövetkezet tag­jai —, hiszen a beadás eltörlése ne­künk is fél millió forintot jelent. Galió György bácsi éppen a novemberi elő­leget veszi fel, azt számolják ki neki. 36 munkaegysége volt, ezért jár 360 forint, ledolgozott 22 napot, ezért jár 220 forint, tehát összesen 580 forintot kap, — s a pénztárból a markába számolják a pénzt. — Az előlegek jó­részét fedezi a tehenészet — mond­ják — mert a tejet magunk dolgoz­zuk fel. A vajat, túrót értékesítjük, a savó pedig megmarad a sertéseknek, így egy liter tejért háromötvenet- háromhetvenet kapunk, de kerül be­lőle a jószágnak is. Tudunk mi gazdál­kodni, csak ne szóljon bele még a seprőnyél is, mint eddig. — Lehet, hogy ezek a megoldások sem válnak be teljesen — mondja Báli Zoltán elnök —, de az a célunk, az elgondolásunk, hogy úgy alakítsuk át a gazdálkodás menetét, ahogyan a tagság számára a legjobban megfelel, amelyen keresztül a legmagasabb jö­vedelmet tudjuk elérni. yfi UTAKON...

Next

/
Oldalképek
Tartalom