Tolna Megyei Népújság, 1956. december (13. évfolyam, 281-306. szám)

1956-12-05 / 284. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1956. DECEMBER 5. Mosolyogjunk rajta... SPORT Hajós Alfréd: így lettem olimpia! bajnok Ma már sokan mosolyognak olyan dolgokon és történeteken, amelyek az elmúlt napok alatt komoly formá­ban jelentkeztek tömegével Szek- szárdon és a megye területén. Ezek­ből a történetekből sorolunk most fel néhányat csokorbakötve, biztosan so­kan fognak rajta mosolyogni, talán még azok is, akik elkövetői voltak. Ezek a mosolytvarázsló történetek mind a nagy vásárlási láz közepette jelentkeztek itt-ott. Egy bácsika például rádiót szándé­kozott vásárolni, de a nála frissebbek már megelőzték őt és elvittek az üz­letből minden rádiót. Ö csak hármat akart venni, de már nem volt, csak csak rossz készülék, ö azt is elvitte volna, de az üzletvezető nem adta ki őket. Meglátott akkor a bácsi valami szép fehér dolgot a fal mellett és megkérdezte, ez mennyibe kerül. Hatezer forint körül volt az ára, s ő ezt az összeget nyomban kifizette és megkérte a bolt dolgozóit, hogy tegyék fel a kint várakozó kocsira, csak azután kérdezte meg, hogy mit is vásárolt. — HűíRszekrényt — hangzott a vá­lasz. Vasút, autóbusz Az Autóközlekedési Vállalattól szerzett értesüléseink szerint, decem­ber 4-től az alábbi járatok közleked­nek. Induló járatok: Medinára 7,35, Szálkára 7,50, Buda­pestre 8, Pécsre (Pécsváradon át) 8.15, Sióagárd 8,45, Pécs 11.20, Tolna 12,10, Szálka 12,25, Medina 12,35, Bonyhád 12,40, Mohács—Pécs 12.50, Dunaföld- vár 13.20, Magyarkeszi 13.30, Pécs (Szászváron át) 13.50, \ Gyönk 14, Sióagárd 14.20, Kárász 14.20, Német­kér (Paks) 14.20, Simontornya 14,25, Lengyel 14.50, Nak 15, Hőgyész 15.20. Sióagárd 16.20, Gerjen 16.40, Pécs (Pécsváradon át) 16.40. Érkező járatok: Sióagárd 7.40, Mohács 7.50, Pécs 7.50, Fadd 7.50, Gerjen 7.50, Pécs (Pécsváradon át) 8, Lengyel 8.20, Né­metkér 8.20, Hőgyész 8.35, Kárász 8.35, Dunaföldvár 8.55, Medina 9, Gyönk 9, Szálka 9.05, Pécs (Szász­váron át) 9.15, Sióagárd 9.20, Magyarkeszi 9.40, Simontornya 9.40, Nak 9.45, Bonyhád 11.05, Budapest 11.10, Budapest 12.50, Szálka 13,45, Medina 14, Sióagárd 15, Pécs (Pécs­váradon át) 16.30. * A személyszállító vonatok közleke­dése, Szekszárdon át a következő: 7.35-kor indul vonat Sárbogárdra, melynek csatlakozása van a buda­pesti személyvonathoz. 7.45-kor Buda pest—Sárbogárdról Bátaszékre indul 10.30-kor érkezik közvetlen Pécsről, vissza Szekszárdról 13.30-kor indul Bátaszéken át. 17.25-kor Sárbogárd felé indul, míg Bátaszékre 18.05-kor indul személyszállító vonat a szek­szárdi vasútállomásról. Ne hagyjunk tarlát tavaszra! A kukorica és más kapásnövények az ősszel mélyen szántott talajban dísz­lenek legjobban. Az őszi mélyszántás­nál ne nézzünk arra, hogy nagy rögö­ket fordít fel az eke, az sem baj, ha szalonnás a szántás, mert a téli fa­gyok megporhanyítják azt, mire a vetés ideje elérkezik. A legjobb az, ha minél mélyebben szántunk, de arra azért vigyázzunk, hogy az eddig sekélyen művelt tala­jokat ne forgassuk fel túl mélyen, mert sok úgynevezett vadföld kerül felülre, amelyben kevés a humusz és így a mélyszántás ellenére is gyengén fejlődik benne a növény. A fenti esetet kivéve lehetőleg jó mélyen, 25—30 centire szántsuk meg a talajt, de vegyük számításba a ren­delkezésre álló erőt is. Fő törekvésünk az legyen, hogy ne hagyjunk tarlót tavaszra, kivéve a futóhomokos es a túlságosan kötött, szikes területeket. Ha tehát kevés az erő, inkább szánt­sunk valamivel sekélyebben, — de legalább 18—20 centi mélyen —, semhogy szántatlanul maradjanak tar­lóink. Közöljük Szekszárd város lakossá­gával, hogy a városban december 4-től este 10 óráig lehet az utcákon járni. Vajon mit kezd vele otthon?... * Egy másik eset hasonlóan mosoly- raderitő... Az egyik falusi néni, már sok mindent összevásárolva elhatá­rozta, hogy vesz egy-két garnitúra nylon alsóneműt. Be is ment az üz­letbe és mindenből vett hét-nyolc darabot. (Alsónadrág, kombiné, háló­ing.) Valaki figyelmeztette, hogy melltartót is illik viselni. — Hát akkor abból is adjanak — mondotta a néni És megvett ugyanannyi melltartót is.; De mivel csak olyan volt, ami egy szerre műmellül is szolgált, hát olyat vitt haza. Simontornyán történt; egy munkás fiatalasszony vásárolt az egyik üzlet­ben, felkeltette a figyelmét egy bő­szoknyás néni, már többezer forint értékű árut szorongatott a hóna alatt, de még mindig válogatott. Minderre felfigyeltek az üzletben tartózkodók valamennyien, s a néni is észrevette, hogy csodálkoznak raj­ta, Nem jött zavarba, de kellemet­lennek tartotta, hogy itt vásárolja el a nála levő pénzt... Odament az előbb Nincs üzemanyag! Három felkiáltó­jellel is hallottuk már e rövid mon­datot. Mégis meg kell állni egy szóra. El kell ismerni, kevés a gázolaj. Sok traktor és egyéb munkagép hallgatás­ra kényszerült emiatt. Elhagyták jó gazdáik ezeket a gépeket. Most a me­gye különböző részein az utak szélén, a szántóföldek közepén állnak. Csupán kíváncsiságból megnéztünk egy DT— 413-as típusú lánctalpas traktort — vajon mi is lehet a baja. Nem sok hi­bája van: „csak” a jobboldali lánctalp nyújtózott el a bokáig érő sárban, a a vezetőfülkében az elmozdítható és könnyen leszerelhető alkatrészek már más gazdára találtak, a tank­sapka nincs meg, és még ki tudja úgy futtából megállapítani, hogy mit hord­tak el már erről a gépről az útszélek vándorai. Tudatjuk az illetékesekkel, hogy lánctalpas traktorjukat a Furkő­Ismerős szó, kártyacsata dúl éppen. Magasra lendül a kéz, és nagy csatta- nással üt a zöld király. Italbolt Bor és pálinka összekeveredett áporodott szagát lengeti a ki- s bejövő emberek által szélesre tárult ajtón becsapódó csípős szél. Arról a bátaszéki italbolt­ról van szó, amely előtt a gépkocsik, öt lépéssel emögött az emberek tan­kolnak. Kopott cégér jelzi: ,,Italbolt7’ Vagy húszán lehetnek a zajgó embe­rek. Persze tarkítja ezt a képet egy­két olyan is, aki már túl van az ötödik 1956. évi 23. számú tvr: A Magyar Nemzeti Bank feletti felügyelet gya­korlásáról. 1956. évi 24. számú tvr: A minisz­terhelyettesek kinevezéséről. 2/1956, (XI. 16.) Korm. rendelet: A munkástanácsok működéséről. 3/1956. (XI. 16.) Korm. rendelet: A 33/1955. (VI. 14.) M. T. számú ren­delet hatályon kívül helyezéséről. 8/1956. (XI. 16.) Korm. határozat: Egyes munkabérek kifizetéséről. 9/1956. (XI. 16.) Korm. határozat: A tranzitszállítmányokban keletkezett károk felméréséről. 10/1956. (XI. 16.) Korm. határozat: A Magyar Szabad Szakszervezetek Or­szágos Szövetsége elnökének részvéte­A szállítás megakadása következté­ben rengeteg cukorrépa halmozódott fel a vasúti, állomásokon és egyéb nyílt tárolóhelyeken. A jó prizmában a répa sokáig károsodás nélkül aláll és még mínusz 1—2 fokos fagy sem árt neki. Előreláthatólag azonban nem kerülhet minden répa elszállításra a nagyobb esők, vagy erősebb fagyok beálltáig sem. Ezért védeni kell a priz­említett munkásasszonyhoz és a ke- zébenyomott tizennyolcezer forintot, hogy vásároljon azon neki valamit. Mindegy, hogy mit, csak költse el, és vigye ki a bolt elé. Ugylátszik, hogy mint mindig, a pénz elköltésében most is az asszo­nyok jártak az első sorban, mert a következő történet is egy nénikéről szól, aki bemenve a cipőboltba ba­kancsot kért és vett vagy három pá­rat. Mivel a kért számban nem volt, vitt másikat, gondolva, hogy az is jó lesz. Másnap aztán kiderült, hogy va lamennyi cipő kicsi lett és nem tudja őket elhasználni a család. * A háziasszonyok nagyegi jól tud­ják, hogy egy „mácsik-szedő” meny­nyi ideig szolgál egészségben egy há­ziasszony keze alatt. De a hozzá nem értő férfiak meglátása szerint is elég egy pár évig. És akadt mégis olyan asszony, aki e szerszám tartósságá­ról megfeledkezve egyszerre hatot vá sárolt még az otthonlevő mellé. Biz­tosan arra gondolt, hogy az unokájá­nak is beszerzi most, mert ötven év múlva hátha nem lehet kapni. (Egyál talán szükség lesz ötven év múlva , .mácsikszedőre” ?) pusztai Kendergyár bekötő útja mel­lett találhatják meg, körülbelül az út közepetáján. Ha érdekli őket az ügy, — helyezzék biztonságba, mert még talán szükség lesz erre a munkagép­re is. Naponta többszázan nézik meg a Mocfa-csárda mellett rozsdásodó ha­talmas exkavátort is. Ez is már több hete gazdátlanul várja, hogy az est szürkületében szorgos tolvajkezek meg­szabadítsák a leszerelhető alkatrészek­től. Gondoljuk, hogy a fenti két esetben érdekelt személyek is majd egyszer el­határozzák, hogy megnézik munka­gépüket. De ha így megy tovább, ak­kor az a véleményünk, hogy már csak a gépek vázát fogják megtalálni. Sür­gősen kell intézkedni! csepp rumnál. Jelen pillanatban rum és pálinka van csak. Minden kifogyott. November 13-től olyan forgalmat bo­nyolítottak le, amilyenre nem volt még példa. Hordták ide is a pénzt — több mint 30 000 forintot — a nagy vásárlási lázban a jó bátaszéki hon­polgárok. Megittak mindent. S most szomorkás hangú a csapiáros is, bár azt mondja, ők is megkontrázták a fo­gyasztókat, most újabb szállítmányt kaptak. S akinek van sok pénze, az csak oltsa szomját, költse pénzét. léről a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány ülésein. 11/1956. (XI. 16.) Korm. határozat: Egyes felmentésekről és kinevezések­ről. 12/1956. (XI. 20.) Korm. határozat: Egyes határozatok felülvizsgálásáról. 2/1956. (XI. 20.) K. K. rendelet: A közlekedési üzemanyagok bejelen­téséről és zárolásáról. 3/1956. (XI. 20.) K. K. rendelet: Budapest főváros területén az üzletek nyitvatartási idejéről. 4/1956. (XI. 20.) K. K. rendelet: A terményforgalmi vállalatok raktá­raiban tárolt állami terménykészletek, valamint az egyes üzemekben tárolt állami tartalék terménykószletek zá­rolásáról. mát. Ne sajnáljunk fáradságot a nagy- értékű termény megvédésére és vé­gezzük el azt a szokatlan munkát, hogy földtakaróval borítjuk. Ez az ideigle­nes földtakaró 15—20 centi legyen, ami rövidebb ideig a fagytól, esőtől jól megóvja a répát. A rakások tete­jén már megfagyott répákat távolít­suk el, mert ezek rothasztó baktériu­mok táptalajául szolgálnak. 1956. április lí-én volt hatvan esz­tendője, hogy az első újkori olimpián, Athénben, elkezdődött a magyar olim­piai győzelmek sorozata. Még ma, hat évtized távlatából is büszke örömmel tölt el az a tudat, hogy első lehettem a magyar olimpiai bajnokok hosszú sorában, hogy én szerezhettem meg az első olimpiai győ­zelmeket a magyar sportnak. Az évforduló indít arra, hogy pa­pírra vessem visszaemlékezéseimet és saját sportpályafutásom nyomán fel­idézzem a magyar sport hőskorát. Az ember nekimegy a meredeknek s nem néz máshová, csak oda, ahova lépni szándékozik. Közben megpihen ... Azután hátrafordul és elképedve látja azt a ködbe vesző hosszú utat, amelyet egy életen át maga mögött hagyott. Közel nyolc évtized ormán állva, szinte szédülten tekintek vissza az eseményekre, amelyek pályámat kí­sérték. Már annak is több mint hét év­tizede, hogy a vízzel közelebbi barát­ságba kerültem. 1882 nyarán történt, hogy apám levitt az épülő új Ország­ház szomszédságában horgonyzó dunai uszodába és átadott egy Rizich János nevű olasz-szlovén származású, nagy- szakállú úszómesternek, hogy avasson be az úszás titkaiba. Még négyeszten­dős se voltam, másfél hónapi gyakor­lás után mégis már szabadon úszkál­tam. Apám' azonban óvatosságból ki­kötötte, hogy csak az ő felügyelete mellett számiatok a vízbe. Egy ideig szót is fogadtam, de azután, amikor már elég biztosnak éreztem magamat a vízben, úszás közben szépen elhúz­tam apám mellől és több mint öt mé­terrel előbb értem az úszómedence széléhez. Ez volt életein első nagy sportélménye. Középiskolai tanulmányaimat a Mar­ké utcai főreál iskolában végeztem. Mint lapunk tegnapi számában is már közöltük, az MTK csapata ang­liai portyája során hétfőn este Tot­tenham Hotspur első liga első helyén álló csapata ellen játszott. A mérkő­zés villanyfény mellett, 50 000 néző előtt került lejátszásra. Az angol csapat kezdett és már az első percben l:0-ra vezetett. A következő perc­ben Hidegkúti gyönyörű akcióját és lövését tapsolhatta meg a közönség, de a labda csak a kapufát találta el Nem sokkal később Veres, az MTK kapusa hibájából az angol balössze­kötő lesz eredményes. Tíz perc múl­va megszületik a harmadik gól is, 3:0. Feltűnően gyengén játszott az I. félidőben a védelem. A 35. percben A napokban Faddon hallottuk a következő esetet: Még október végén történt az eset. A faddi csapat Nagy- dorogon küzdött a bajnoki pontokért. Nagy volt a tét, mindkét csapat já­tékosai idegesek voltak. Az utolsó 10 percben a védőkről elpattant egy labda, és az a pálya széle felé tartott. A nézők közül egy 8 év körüli gyer­mek befutott a pályára és belerú­gott a labdába. Erre a nagydorogi balszélső dühében nekirohant a gyér. meknek és annak gyomrába beletal­Á mai (december 5-i) olimpiai versenyműsor: Vívás: kard, egyéni (8.30, 14.00 és 19.00) . Torna: női döntő (9.00 és 14.00). Sportlövészet: önműködő sport­pisztoly (9.00). Birkózás: kötöttfogású (10.00 és 19.00) . Úszás: 1500 m gyors, női 400 m gyors (14.00), toronyugrás, 1500 m gyors, 200 m mell, középdöntő, női 100 m pillangó, döntő, 100 m női hát, döntő, 100 m hát férfi, elődöntő. Vízilabda: (14.00 és 19.30). Testnevelő tanárom, dr. Ottó József, a korszerű testnevelés egyik legalapo­sabb ismerője volt. Nyeszlett, félénk gyerek voltam, nem szerettem a tornaórákat s amikor Ottó József utasítására odaálttam a mászórúd mellé, hogy versenyt kúsz- szak társaimmal, egy-két fogás után elernyedtem, s lecsúsztam a terem padlójára. Tanárom alaposan össze­szidott s felszólított, hogy gyakoroljak szorgalmasan és csak akkor jöjjek is­mét a mászórúdhoz, ha már képes le­szek rá, hogy felmásszam. ' Szégyenkezve vonultam el és meg­fogadtam, hogy titokban, amikor ma­gamra maradok a tornateremben, min­den nap megszakadásig fogok gyako­rolni. Néhány héttel később azután az egyik tornaórán többi társaimmal együtt ártatlan ábrázattal odaálltam ismét a rúdhoz. Tanárom csodálkozva nézett rám, de jelt adott az indulásra. Gyors és biztos fogásokkal haladtam és fölényesen elsőnek értem el a pózna felső végét... ,,No de ilyet” — mondotta moso­lyogva dr. Ottó, s e perctől fogva kedt vencei közé kerültem. Itt kezdődött sportpályafutásom. Ettől kezdve — diákkoromon végig — a testi vetélke­dés volt legnagyobb örömöm és élmé­nyem. Ha nem akadt versenytársam, akkor 'a vízzel birkóztam, mert az úszás változatlanul legkedvesebb spor­tom maradt. Serdültebb koromban állandóan fi­gyeltem az ugróállványról a vízbe röp­penő sportolókat, az uszoda megbámult matadorjainak mutatványait. Megfi­gyeltem az úszásmodorukat is. Egye­sek mellen, mások váltott karral szel­ték a vizet. Azzal az elhatározással fi­gyeltem őket, hogy erős akarattal a legkiválóbbak közé fogom felkűzdeni magam. (Folytatjuk) két angol játékos adogatásával viszi fel a labdát, a védelem lest reklamál és közben a labda a hálóba jut, 4:0. Hiába a magyar játékosok minden tiltakozása, a játékvezető a gólt meg­adja. Az MTK egyetlen gólját az I. félidő végén Palotás lövi, 4:1. A II. félidőben a magyar csapat védelme már magára talál, de a csa­társor várakozáson alul szerepel. A játék képe tovább esett, mezőnyben is leromlott a játék. Az MTK csapa­tán meglátszott, hogy a játékosok fáradtak és idegesek. A mérkőzést végeredményben az angol csapat 7:1 arányban nyerte meg. palt úgy, hogy az hanyattvágódva kiesett a pályáról. Vajon gondolt-e arra e játékos, hegy rúgása nyomán akár szerencsét­lenség is történhetett volna. Nem! — mert szerinte „mit csinál­jak, ideges vagyok,“ és a nagydorogi vezetőség szerint „minek ment cda" volt a válasz. A leírtakon minden bizonnyal ér­demes gondolkodni az „ideges“ játé­kosoknak. Apróhirdetések 125 köbcentis lemezvillás Csepel eladó! Érdeklődni lehet: Szekszárd, Wosinszki Mór u. 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt és a tanácsok lapja. Szerkeszti a Szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: az MSZMP intézőbizottsága. Szekszárdi Nyomda. A Magyar Közlöny 1956. november 20-i, 94. ssámából: Hogyan védjük a cukorrépát ? ÍJtssélen Az MTK 7:1 arányú vereséget szenvedett hétfőn este „Ideges" futballista... Kontra...

Next

/
Oldalképek
Tartalom