Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)
1956-10-21 / 249. szám
JrodaLom * ')flüvéó<zei * L^Uílomámj 4ki az étet édkeeeste szobában és az élete ér_ leiméről kérdezősködöm, közben cigarettázunk, s a ciga- garettánk füstje keskeny ívben szeli át a szoba levegőjét, s utána szertefoszlik és semmivé lesz. Mint a cigaretta füstje ahogyan elröppen, úgy múlnak el felette is az évek, oly gyorsan de élete nem lesz semmivé, mert az életének ér telme volt és értelme van. A gondolataiban kutatgat... ígéri... Diákévek. Akkor kezdte, mint népi táncos. A népi tánc szépsége, tüzessége terelte figyelmét a népművészet felé és szerette meg azt. Volt egy zenetanára, aki a zeneelméletre tanította, s e tantárgyon keresztül szerette meg a néprajzot. Elmúltak a diákévek, s Ozorán, e nagy múltú községben telepedett le. Négyesztendeig csak szem. lélődéssel töltötte az idejét, nem kutatott semmi után de mindent alaposan megfigyelt. Észr^ette, hogy a leányok összejöveteleken nem műdalokat, hanem népajkakon élő dalokat énekelnek. Sokat tárgyalt a néprajzosok, kai, figyelte a környezetet, s így 1953 őszén kezdte meg kulturális tevékenységét a községben. Illyés: Ozorai pél- dá-ját vették elő és tanulták a szereplőkkel, az ifjúsági seregszemlére készülve. De ekkor azt mondották a leányok: ..A sárköziek a saját szokásaikat viszik a színpadra. Miért ne tehetnénk meg mi is.’’ Három hét volt vissza, s e három hét alatt betanulták az „Ozorai lakodalmast”. Létrejött tehát az ozorai népi együttes. Számbavette, kikre támaszkodhat munkájában. Megkezdte a szokásanyagok gyűjtését, s ezután felvette a kapcsolatot a Népművészeti Intézettel. Ekkor azonban abba a hibába esett, hogy minden kutatási területtel megpróbálkozott. Dalszövegeket jegyzett fel, gyermekjátékok után érdeklődött, s megkezdte ennek gyűjtését. Később igyekezett munkásságát egy gyűjtőterületre összpontosítani. Sikerült 25 eredeti gyermekjátékot feljegyeznie. Meghívat, ta magát a fosztókba. A következő gyűjtőterület tehát a mese lett. Harminc-harmincöt mesét gyűjtött az öregek ajkáról. 1955 jelentős eseményt hozott az életében. Részt vett a Néprajzi Múzeum országos pályázatán, s azon megnyerte a négytételes pályaművével a IV. díjat. Még egy másik fontos esemény is lejátszódott Ozora és az ő életében. Ez év áprilisában fii mezték a gyermekjátékokat és a népi táncokat. Tervei? A Kapós-menti „pille” fejviselet múltjának és jelenének felderítése, a mese. és gyermekjátékgyüjtés a fő törekvése az elkövetkező hónapokban. Délfelé jár már az idő, s jónéhány cigarettavég tanúskodik hosszas beszélgetésünkről. S ekkor megkérdezem ifjú Poór Ferenc elvtárstól: — Mit tart élete értelmének? — Nehéz így hirtelenében válaszolni erre a kérdésre. Gondolkodik s majd nyugodtan feleli: — A község ősi kultúráját szeretném megismerni és felkutatni. Ozora kultúrájának szándékozom szentelni az életemet. Nemcsak az a célom, hogy felkutassam, hanem az is, hogy továbbadjam mindazt, amit nekem sikerült felkutatnom. íme egy ember, aki hosszú éveken keresztül kereste és megtalálta élete értelmét, célját, lényegét. Az ő életének értelme a népművészet a nép rajz világában rejlik. Előnye van ezrekkel és tízezrekkel szemben, akik céltalanul bo lyonganak a világban mert tudja, miért él és miért fog élni. Fiatalemberrel ültem egy szobában és az élete értelméről kérdezősködtem, közben ci garettáztunk, s a cigatettánk füstje keskeny ívben szelte át a szoba levegőjét, s utána szertefoszlott és semmivé lett. Mint a cigaretta füstje ahogyan elröppen, úgy múlnak el felette is az évek, oly gyorsan, de élete nem lesz semmivé mert az életének értelme volt és értelme van. KOVÁCS JÓZSEF Az ártatlan Leült és könyökét az asztal lapjához feszítve, tenyerébe hajtotta a fejét. A térítőt, ami az asztalon volt, maszatos foltok tarkították, máskor ezen is bosszankodott volna de most nem volt ideje erre. Bort rendelt, pedig nem kívánta, de inni akart. Inni. Elhatározta, hogy iszik, hogy megpróbálja a borban keresni azt, amit az élet nem tudott adni neki. Az örömöt... Soha nem volt még részeg, nem érezte a bódulatot, amit a szesz jelent, de hallott róla, hogy mindent el lehet felejteni, mindent el lehet temetni a borba. Ezt akarta ő is. Nézte a gyöngyöző vörös lét, tetején a vékony habbal, amit a pincér eléje tett és még arról is megfeledkezett, hogy fizetni kellene. Nem volt' elég ereje hozzá, hogy öntsön a pohárba, pedig akarta. Akarta az agya, de a kézé nem, s valóságos fizikai harcot vívott önmagával, hogy a kezét engedelmességre bírja.. . Az első pohár után megborzongott, de leerőltette a másodikat is s a harmadik már könnyebben ment. Még nem érzett semmi különöset, hogy valamit is elfelejtett volna abból, ami bántotta, sőt, a csalódás még jobban fájt. Emlékek villantak fel agyában, amiket szeretett volna elfelejteni, eltemetni a borba, de nem sikerült, ügy érezte, hogy hiába önti a bánatra a bort, az ott úszik fenn a bor tetején mint az olaj a vízen és minél többet iszik, annál közelebb kerül az agyához és annál fájdalmasabb az emlékezés. Hiába nem akart emlékezni, muszáj volt. Hiába lökte félre gondolatban, s a kezével is legyint_ ve testvére lelki szemei elé furakodó arcát, s vívódás közben csak a. borosüveg borult fel és vörös tartalma szétfolyt az asztalon, mintha vér fröccsent volna oda... Megivott egymásután két féldeci rumot... — Na, most, — gondolta magában, mert melegség öntötte el a testét, s zsibbadni kedtek a végtagjai. De hiába várta hogy ködként — amit elvisz a szél — eltűnnek a gondok, azok ott maradtak, megülték a lelkét, gondolataiba kapaszkodtak, csak a körülötte lévő tárgyakat fedte valami halvány rózsaszín felleg, s egy kicsit imbolygóit, amikor nézte őket. Milyen senkitlen... — jutott eszébe most ez is a többi szomorú emlék mellé... Senkitlen, mert mindenkit ellökött magától kegyetlenül. Kislányát is, a kis szőkefürtöst, pedig mennyire szerette. És kiért mindez? ... Igen, kiért és miért? ... Eszébe jutott az a nap, amikor először találkozott Évával. Olyan tisztán emlékezett mindenre, mintha most történt volna, pedig már rég volt... Milyen különös volt ez a találkozás. A lány elment mellette és a keze véletlenül az ő kezéhez ért. Mindketten szégyelték magukat, de ő különösen. Szégyelte még később, hetek múlva, is amikor erre a véletlen érintésre gondolt és szerette volna, ha megismétlődik. Szégyelte, hogy amikor este hazament, a felesége érintését nem tudta elviselni, undorodott tőle. S Éva a feketehajú, feketeszemű lány, mintha megérezte volna ezt, egyszer, amikor ketten voltak az irodában, ismét megérintette a kezét vélet lenül, s ez az érintés egy kicsit tovább tartott, mintha nem vette volna észre, csak akkor amikor a gépírónő köhögött az ajtó előtt. £ ami aztán jött, az úgy élt az emlékében, mintha álmodta volna. Minden csupa véletlen volt, az is, hogy ketten maradtak és a lány elé állt és azt súgta neki: — „Szeretlek.” Talán, ha más marad akkor ott, másnak mondja. Lehet, de ő akkor elbukott, mert mindenről megfeled, kezve, magához szorította amit maga előtt is szeretett volna letagadni, hogy szereti. Eldobott magától mindenkit: feleségét, kis lányát, csak Éva kellett fekete hajával, fekete szemével és ölelésével. S egyszer, mintha álomból ébredni kellene, észrevette hogy Éva rideg, nem kérdezi hogy szereti-e még, s más sál szívesebben leül egy feketére, mint vele. £ ez a más, a testvére volt, az az ember aki még a régi, nyugodt életéből mellette maradt, s aki most ártatlan arccal a kezét nyújtja, s amit megfog, nem érti nem látja, hogy mi van szemébe írva. Gúnyos mosoly, vagy valóban őszinteség?... Lökje el ezt is magától?.. Igen, muszály, hogy semmi ne maradjon < régiből, hogy egy új életet kezdhessen mind egy, hogy kivel, Évával, vagy egyedül, vagy talán mással új életet, ahol a barát, testvér is más, nem csillog a szemében a hamis ártatlanság, ami lefogja a kezét, amikor arccm akarja ütni... — Rumot!... — nyögte ki akadozó nyelvvel a pincér felé, mert észrevette, az ajtó üvege mögött a testvérét. Nem akarta most látni, s csak azért kérte a rumot, hogy ne kelljen észrevennie. Valaki vállára ütött és ő tudta, hogy ki áll mögötte, s amikor hátrafordult és a szemébe nézett ártatlan fény csillogott ott, csak a vállán nyújtózkodott egy szál fekete haj, egész a tarkójáig, mintha a nyakát akarná átfogni... Mindent megértett, azt is, hogy ez az ártatlan szemű ember megölelte az Évát, az ő Éváját, aki talán soha nem volt az övé ... B. G. Hírek a tudomány világából; PICCARD PROFESSZOR \ Ü.TBÖL A TENGER f MÉLYÉRE SZÄLL. Castellamare die Stabia,] i Olaszország (UP). Auguste)» Piccard professzor, a 72 éves<» svájci születésű sztratoszféra-11 és mély tengerkutató, ezekben a»1 napokban a nápolyi öbölben a< tenger mélyére száll, hogy meg'J kísérelje három év előtt feláll!1, tott csúcseredményének meg-.| döntését. ,) Piccard Professzor 1953 szép.)» tember 30-án ,.Bathyscaphe‘‘-i» jával 3150 méter mélységet érti* el. Legújabb értesülések szerint^ Jacques Piccard és Pollini(| olasz geológus elérték a 3708' méter mélységet. A REPÜLŐ AUTOMOBIL Négy nagy amerikai autógyár mérnökei már hosszú idő óta dolgoznak az 1960. év nagy szenzációján: a repülő gépkocsin, amely a közlekedést fórra dalmasítani fogja. A titokban^ végzett kísérletek célja egyf olyan közlekedési eszköz meg-f valósítása, amely a közlekedésig akadályokat nem legyőzni, hanem átrepülni fogja. A jelek szerint a négy autógyár egyidőben lép majd találmányával a nyilvánosság elé. AZ ÚJ ATOMRÉSZECSKE AZ ANTI-NEUTRON. Berkely (USA). A kaliforniai egyetem négy fizikusa egy új atomrészecskét fedezett fel, amelynek az ,,anti-neutron“' elnevezést adták Tömege megegyezik a neutronéval, de mágneses momentuma ellentétes. Ezzel az emberiség egy nagy lépést tett az anyagkutatás területén, jóllehet a felfedezés gyakorlati alkalmazási lehetősé gel most még nem mutatkoznak. MENETREND-GÉP A franciaországi Nevers város pá |» lyaudvarán üzembe helyeztek egy automata beszélőgépet,11 amely minden beavatkozás nél([ kül felvilágosítást ad a vonatok J, érkezési és indulási idejéről, valamint a késésekről. I» TÁVOLBALÁTÁS — TELEFONON? Az Egyesült Államokban kísérletek folynak, hogy a tele-^ víziós adásokat a rendes telefonvezetékeken át közvetítsék. Ennek során sikerült egy közvetítés Los Angelesből New Yorkba — vagyis több mint 4000 kilométer távolságon át. A közvetített képek nagysága 25x25, illetve 50x75 milliméter. A kísérleteket folytató magánjellegű telefontársaság már tanulmányozza a kereskedelmi hasznosítás lehetőségeit. NEM LESZ TÖBBÉ # LEFUTÓ SZEM * A PERLONHARISNYÁKON.' A Német Demokratikus Köztársaság Textiltechnológiai Intézetének kutatói egy új profili rozott perionselyem anyagot állítottak elő. Az új csillagalakú keresztmetszetű perionfonal szála húzásra kevésbé ér zékeny, mint az eddigi perionszálak. így az új német perionharisnyákon szemlefutás már nem fog előfordulni. DIANA SZOBRÁT MEGTALÁLTÁK TÖRÖKORSZÁGBAN Osztrák archeológusok, Franz Mitner bécsi egyetemi tanár vezetésével Ephezoszban megta lálták Diananak egy szobrát, amely a római korból származik. Ez a szobor másolata az ephezoszi Diana-templom görög Diana-szobrának, amelyet a régiek a világ .hetedik csodájának tekintettek. A most felfedezett szobor dúsan aranyozott márványból készült. SIÓ SÁNDOR: NEM FELEJTHET... Zokogni szeretnénk, De könny nem hull szememből, Mqrev testemet a fagyos kezek — A gyalázat emlékei között Nem fűtik most vérerek. Mondd, hogy búcsúzzunk! A hős halálát nem övezi a kín, S az önkény kovácsolt szégyen glóriája. A bűnös halálát nem követi Egy nemzet velőt hasító sóhajtása. Nincs, nem lehet bocsánat! Tetteink, s az idő, bár homályosít, Emlékét el nem törölheti az emberi alázat. Halott barátaink, kik e nemzetben éltek, Hiába volt minden rút gyalázat, Aki él, ember és magyar — nem felejthet! M. TÁDI GÉZA: Ha szerelmes... Ha szerelmes az ember, nem elég csak, hogy látja azt, akit szeret... így mondtad; én elhittem, s melléje a bolondos képzelet furcsa ábrándokat is szőtt befonva téged dicsőséggel, s reméltem, hogy nyugtalanságom nálad tán megbékélést lel, nyugalmat talál. S míg te hazudtál — ezt most arcodba vágom — én elszórtam léted köré maradék bolondos ifjúságom... Oh! Nem sajnálom tőled, hogy megloptál, csupán egy kicsit szégyellem, s szeretném letagadni, hogy egyszer is mindent elhittem neked. Látom, szánod Te is kicsit sorsunkat, ne tagadd, neked is fáj a kiábrándulás, s tán csalódás szomorítja a tekinteted, amikor az új szerelmes szemébe nézel. pedig nem vagy szerelmes, csak áltatod a szíved. BECK ANDRÁS: FEKETE VARJAK Fekete varjak! Miért mondjátok, Én is tudom, hogy elmúlt a nyár. Az őszi égen suhogva — szállva, Miért mondjátok egyre: kár, kár? Mi az, amit sajnáltok a nyárból? Mi az, ami Tinéktek úgy fáj? Hulló lombokra miért mondjátok Borúsan, sötéten, hogy kár, kár? Tinéktek jöhet — jön is — még tavasz. Tudjuk, hogy nem örök a téL A Ti utatok nem lehet göröngyös. És ismerőstök a vihar, a szél. Ti nem siratjátok a virágot. Ha szirma hervadtan lehull. Miért fájna néktek egy nyári nap, H® szomorúan gyászba alkonyul? Hosszú éltetek szürkeségén Az éveknek száz tavasza vár. Mi az Tinéktek, ha el is múlt egy nyár, Miért mondjátok, hogy kár, kár? Á „Szabadság, szerelem" Pakson Október 20-án, tegnap este újból megtelt a Járási Művelődési Otthon, mert színre került Háy Gyula Kossuth-dí- jas író ismert daljátéka, a Szabadság, szerelem. Sokszor hallottuk kedves muzsikáját felcsendülni a rádió ban s most 40—50 ember áldozatos munkájának nyomán, Hellinger Sándor rendezésében nálunk is gyönyörködhetnek ebben a szép meséjű látványos daljátékban. Sok időt és fáradságot vett igénybe ennek a darabnak a megrendezése. A szereplők sok eltöltött órát áldoztak fel a siker érdekében, de munkájuk most végállomáshoz érkezett. Nagy felkészültséggel, zenekari és énekpróbák közös munkával eljutottak az előadásig. Sok lenne felsorolni a neveket, akik községünk legjobb szín játszói közé tartoznak, nem is lehet egyenkint megemlíteni őket de a közös összefogás munkájának részesei ők és dicséret illeti valamennyiőket. Nem először vállalják a munka utáni éjszakázást, csak azért, hogy Paks kulturális életét ők is előbbre vigyék. De dicséret illeti Sukkért Sándor KIOSZ- titkárt is, aki az egésznek kezdeményezője volt és aki fáradságot nem ismerve, haroolt az előadás megrendezéséért — Munkájukat megérdemelt siker koronázta. KÁNTORIÉ
