Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-21 / 249. szám

1956 OKTOBER 21.

TOLNAI NAPLÓ

„Duplái vagy semmi'

Nem akarok túlságosan mesz_ sze kerülni a valóságtól, éppen ezért úgy is módosíthatnám a címet: Egyszer sok máskor kevés. Ezen azonban nem érdemes 6okat töprengeni, hogy dupla-e vagy sok, semmi-e vagy kevés, a lényeg az hogy a termelőszövetkezetek évente egyszer — a zárszámadáskor — sokat osztanak, télen, tavasszal és nyáron pedig keveset. Ez azonban csak a baj egyik oldala a másik az, hogy még mindig sok tsz-elnök és vezetőség nem jutott túl a dup_ la, vagy semmi elvének gyakorlati alkalmazásán. Annyit észrevesznek, hogy tavasszal jól indulnak, nyár végén meg baj van a munkafegyelemmel, de sebaj majd helyrebillenti az egyensúlyt a zárszámadás.

Ez is

egy „ozorai példa#

Körülbelül innen indultak el az ozorai Petőfi Tsz vezetői és tagjai is, amikor kijelentették, — nem adunk előnyt az állami gazdaságoknak. Azért mennek oda szívesen dolgozni az emberek, mert mi csak osztunk, ők meg fizetnek. Mi is tudunk úgy gazdálkodni hogy necsak búzája, árpája, krumplija legyen a tsz-nek, hanem pénze is. — Könnyű ezt mondani, de hogyan lehet megvalósítani? — Úgy ahogy az ozoraiak hozzáfogtak:

Legelőször is kertészkedni kezdtek. Az óvatosság és a próba-szerencse alapján csak 2.5 holdnyi területtel indultak és a próba sikerült. Farkas György vezetésével 4 asszony

45.000 forint értékű árut termelt az idén. Ez kezdetnek jó, de azontúl már kevés. A követ, kező év tavaszán kétszer ennyi lesz a jövedelem, mert üvegházat építenek. De nézzük tovább. Középlejáratú hitelre

58.000 forintért 50 méhcsaládot vásároltak a meglévő nyolc mellé. Trubacs István szerint, aki régóta méhészkedik, a következő évben körülbelül 15 q mézre számíthatnak, ami azt jelenti, hogy a szorgalmas kis bogarak nem egészen három év alatt kifizetik az 58.000 forintot. Egyszer kellett csak megemlíteni a járási kiküldöttnek, milyen kifizetődő a földieper termelése. A hét elején egész csapatra való asszonynak adott munkát az ültetés, jövőre viszont 1 hold értékes gyümölcsöt szüretelhetnek. Ezenkívül még gyümölcsöst telepítenek, megkezdik a dohánytermelést és még az ősszel olyan vállalkozásba fognak, amihez nem kevés merészség is kell. Olyan árut akarnak a piacra vinni ami ritka, de keresett — gombát. Van egy 200 négyzetméteres kihasználatlan pincéjük, s amint elkészítik a helyet, Pestről már küldik is a csíratekercseket.

így meggyőzőbb az agitáció

Azt hiszem ennyiből eléggé látható, hogy a Petőfi Tsz-ben nemcsak terveznek hanem dolgoznak is. Aki pedig azt mondja erre, hogy jó nekik, mert bírják munkaerővel, az téved. Egy tsz-tagra majdnem 8 hold föld jut, s az idén sem tudták annyit kapálni a kukoricát, hogy jó termésük legyen mégis ilyen tervek megvalósításával foglalkoznak. Igazuk van. Ha nem törvényszerű az, hogy sok tsz-tag úgy vészelje át a tavaszt és nyarat pénz nélkül, mint a teve a sivatagot víz nélkül, akkor ne legyen úgy. — A munkaerőhiányon meg segít

egy Zetor ami ugyan még nincsen a tsz-nél, de 30.000 forint már van rá.

Még egy szempontból jelentős az ozoraiak elgondolása: — Sok szó esik még mindig a tsz- ek példamutatásáról. Hallottam már olyan agitációról is, mikor megmutatták az egyéni gazdáknak a tsz-tag padlását. Ott még aratás előtt is volt gabona. De mennyivel meggyőzőbb lenne ez az agitáció, ha a pénztárcát is megmutatnák. Ezzel ma még nem mindenhol lehet dicsekedni, de ha az ozorai Petőfi Tsz olyan okosan jár el a megvalósításnál, mint az elgondolásnál egy, vagy két év múlva nemcsak a padlásokat, de a pénztárcákat is meg lehet nézni.

BÉZI LÁSZLÓ

FANTÁZIA

egy valóságtémára

— öregem megmenekültünk — ezekkel a szavakkal üdvözölte barátját Szépenlépő János a szekszárdi korzón és hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, nyakába borult a meglepett barátjának.

— Nekem örülsz, vagy annak, hogy nem lesz terület- rendezés — kérdezte barátját Büdösszájú Pál mosolyogva■

— Inkább az előbbinek, mert tudod, csuda nehéz napok voltak, de minek magyarázzam, érezted te is. — Most már elárulhatom, nekem megvolt a helyem, mert ugy-e az ember helyezkedik, próbálkozik, magárnak kell saját sorsát irányítania, nem igaz? Úgy voltunk ezzel a területrendezéssel, mint János gazda a kuMunkában az épiffibrigád

A gyönki Petőfi Termelőszövetkezetnek saját építőbrigádja van, így főként saját erejükből végzik el az építkezéseket. Jelenleg egy tehénistállót építenek. Képünkön Bril Henrik, Jáhn Adám és Bérezés Henrik, az építőbrigád tagjai munka

közben.

tyával... Ismered?

— Nem.

— Nagyon találó. Szóval a János gazda irgalmatlanul veri a kutyáját, a szegény pára nyüszít, vonyít. A zajra átnéz a szomszéd a kerítésen és rögtön meg is kérdezi, miért veri azt a szegény állatot János. — Miért? — kérdezi az csodálkozva, — hogy örömet szerezzek neki. Mert tudja szomszéd ha abbahagyom a verést^ úgy örül neki... — Nagyon jó, — hahotáznak mind a ketten és egymást karonfogva elindulnak.

Minden tíz méterre megállnak és hangosan, karjukkal hadonászva vitatkoznak, vagy ha úgy tetszik, baráti beszélgetést folytatnak. Miről is eshetne szó, mint rehabilitálásokról, a bűnösök felelősségre vonásáról és más „apró-cseprő’’ ügyről.

— Van egy kis időm, a

főnököm elutazott — magyaráz Szépenlé pő János és mind járt megkérdezi: — Olvastad a lapokat? Alakul a helyzet, mi, de így van ez rendjén, bíróság elé a bűnösökkel

— Igen, de engem nagyon aggaszt néhány dolog az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban.

— Sose izgasd magad, majd megoldják, a lényeg az, hogy most kihasználjuk a kedvező légkört. Ha most nem leszek előadó akkor soha, mert tudod — ömlik a szó Szépen- lépőből — engem már régen rehabilitálni kellett volna. A nyilasok meg akartak pofozni, szerencsével úsztam meg. Tudod, a sógorom is nyilas volt óvatosan körülnéz, nem hall- ja-e valaki, majd folytatja — ő mentett meg, én meg őt, kéz kezet mos, nem igaz? A

rokonok tartsanak össze.

— Mégis csak nagyon aggasztó a helyzet — próbál közbeszólni Büdösszájú Pál.

— Mi aggaszt téged?

— Többek között az, hogy nagyon sok munkás fizetése a létminimum alatt van, meg a mezőgazdaság helyzete, vajon megvan-e a feltétele a 27 százaléknak, az életszínvonal emelésének és ...

— Ugyan ne is folytatsd, ilyen apróságokkal nem is érdemes foglalkozni, nem a mi dolgunk. A lényeges, hogy neked jó a fizetésed, és ha most ki mered nyitni a szádat, — mert a te főnököd sem volt valami makulátlan ember, igaz?

— Kérlek, ő sem követett el több hibát, mint más — veti közbe Büdösszájú.

— Ne pártold, vége a kiskirálykodásnak. Egyébként hol élsz te? A városban is néhány embert lefogtak már.

— Nem igaz, rémhír.

— Ugyan, nem tudsz te semmit — hangzik a platói kinyilatkoztatás a „jólinformált” Szépenlépő szájából. — Egyébként tanuld meg barátom, hogyha azelőtt mindenki tercelt, ma szólót kell énekeld ni, ha van hangod, ha nincs.

*

Sokáig tűnődtem a hallottakon és arra a következtetésre jutottam megírom okulásul, bízva abban, hogy az a néhány fekély, amely még ma fertőz, rövidesen az igazság bonckése alá kerül. Az igazság pedig sürgetően megköveteli, hogy felelősségre vonják a főbűnösöket de követeli azt is, hogy lehetetlenné váljék, hogy bárki is a zavarosban halásszon.

PETRITS FERENC

Ki látott ilyet? A tsz traktora szánt a betagosított táblában, az egyéni parasztok pedig vetnek utána — mondván, itt mi vetünk, de mi is aratunk.

Fejetetejére állított helyzet van jelenleg Madocsán. Ott kéz dődött a dolog, hogy tagosítot- tak a helyi termelőszövetkezetnek. Megalakult a tagosítóbi- zottság, előráncigálták a tagosítás előfeltételeit és munkához láttak, majd határidőre végeztek. Nehéz lenne bebizonyítani, egy-két kisebb esettől eltekintve, hogy vétettek fennálló rendelkezések ellen. A ta- gosítóbizottság dokumentumokkal igazolja, hogy minden az előírásoknak megfelelően történt: nem sértették meg a törvényt, az alapvetőt, a tsz érdekeit nézték s úgy hajtották végre a tagosítást. Sőt, még két „dolgozó paraszt1“ is volt a bizottságban (az egyikről azt állít ják, hogy olyan félparaszt, mert iparos volt, és mind a ketten elpárologtak néhány nap múlva a bizottságból különféle okokra hivatkozva), aki képviselte az egyéniek véleményét ;és körülbelül olyan értékű földet kaptak, mint amilyen elő- aőleg volt nekik.

Tehát „nincs törvénysértés“. A tagosítás papírjai szerint jól járt a tsz körülbelül 90 tagja, de ugyanakkor sérelem ért 295 egyéni dolgozó parasztot. Ezek érdekeit már kevésbé vette figyelembe a tagosítás és nehéz is elképzelni olyan tagosítást, amely az egyéniek érdekeit képviseli.

A dolog egyik oldala minden esetre a szövetkezet. Kérték a tagosítást és nehéz is lenne vitatni kérésük jogosságát. Az igaz, hogy a jövedelem még nem érte el a község legjobb egyéni parasztjainak jövedelmét, de ugyanakkor szépen fejlődé állatállományuk Van, Ze- » tort akarnak vásárolni és a múlt télen megszaporodott a taglétszámuk és földjeik egy része szétszórtan volt. Kispar- •ellákon pedig nem lehet nagyÁ józan paraszti ész védelmében

Tagosítás Madocsán

üzemi gazdálkodást folytatni.

DE NÉZZÜK MEG A MÁSIK OLDALT IS.

Amint beléptünk az egyik középparaszthoz, Csapó Istvánhoz — akit mellesleg a község egyéni parasztjai szószólójának, vezérének tartanak, ő volt a küldöttség egyik tagja is, amelyik a minisztériumben járt a tagosítás ügyében — legalább 10—11 felnőtt férfi volt együtt Ebédeltek — vásár volt aznap a faluban és ez valami „vásári ebéd“’ lehetett. Amikor tud- tukra adtuk, hogy a tagosításról szeretnénk értekezni, ünnepi ebéd ide, ünnepi ebéd oda, többen letették még a kanalat is, vagy éppen azzal hadonásztak, beszéltek, folyt belőlük a szó, pedig már talán éppen a századik voltam, aki ez ügyben jártam náluk. Néha azt sem tud tam, melyiket figyeljem.

— Huncutságot csináltak velünk, ennyi az egész — vörösö- dött el mérgében Magyar Balázs —de olyat, hogy ilyet még nem értem. Ahogy visszamaradt az emlék, még az ükapám ükapjáé volt a föld és most azt mondják, nem az enyém, kapok helyette egy rosszabbat. Az idén is három vontató trágyát vettünk rá pénzért, megtrágyáztuk, előkészítettük a vetésre, csak éppen a mag nem volt benne. Hát azt gondolják, hogy az ember a fejetetejére esett, mert csak három oskolám van? Ne higy- jék, hogy ebbe belenyugszunk. Szánthat ott a traktor a tsz- nek, kihúzhatják a mesgyeka- rókat, de tudjuk, hogy hol volt, nem engedünk a 21-ből. Nehogy azt higyje, hogy rendszer- ellenes vagyok, nem kívánom a régit, de azt , sem engedjük, hogy a miénket elvegyék ...

Próbálok velük vitatkozni, hogy a szövetkezetei előnyök illetik meg a törvény szerint is,

biztosítani kell számukra, hogy nvugodtan gazdálkodhassanak. Egyből letromfoltak:

HEJ, DE SOKSZOR

ELMONDTAK MAR EZT NEKÜNK

csak ez minket nem nyugtat meg. Mit gondolnak, mi a paraszt? Azt lehet zaklatni, ugráltatni, annak el lehet venni a kedvét még a munkától is? A paraszt 1949 óta csak arra jó, hogy fizesse az azóta háromszorosára emelt adót? (A házigazda számokkal is bebizonyította, hogy mennyivel fizet több adót, mint 6 éve). Hát miért van ez, mi nem vagyunk becsületes emberek, egyenjogúak még akkor sem, ha megadjuk az államnak azt, amit kér tőlünk? Miért nem engedik, hogy az ember legalább előrelátóan gazdálkodjék? Az államnak csak kára lesz abból, ha végkép elveszi a termelési ked vünket, mert most már ott tartunk.

A házigazda, Csapó István veszi át a szót:

— Ne gondolja senki, hogy én ellensége vagyok a szövetkezetnek, gazdálkodjanak azok is úgy, ahogy tudnak, éljenek, boldoguljanak ahogy dolgoznak, mint más ember, de a szövetkezetiek miért különb emberek, mint mi? Miért érdemel nek százan több megbecsülést, mint mi háromszázan? Én 18 hold után teljesítettem minden beadásom, sosem voltam hátralékos, de ezenfelül az idén beadok három szerződött hízott sertést is. Melyik szövetkezet ad 18 hold után három hí zót a beadásán felül?

Hogy őszinte legyek, nem tudtam ilyet mondani, mert ha van is, nagyon kevés, így inkább hallgattam..

— Hát akkor miért ellenségünk az állam? Ha egy kicsit nyugodtabban hagynának bennünket, emberiebben bánna velünk az állam, még több hízót is adnánk.

Szó, ami szó, megbolygatták a madocsai „besenyők“ nyugalmát és a parasztok nem fogadták el a tagosítást, noha az adminisztratív munka befejeződött. A tanácsnál azt mondják, behívattak minden gazdát egyezkedésre, csak kevés jött be, mert hallani sem akarnak a tagosításról. Azóta is éppúgy dolgoznak a betagosított területen, mintha mi sem történt volna: nemcsak betakarítanak, hanem szántának ,vetnek. A tsz, amikor szán tani kezdett, az egyéni parasztok vetettek utána, mind a sajátjukéba és jelenleg a tsz nem is dolgozik é területen.

. A napokban a járási és a me gyei pártbizottságtól jártak vezető elvtársak a tagosított terű létén. Meg akarták „győzni“ a dolgozó parasztokat, hogy kel lett a tagosítás és, hogy a törvény törvény. Az egyik paraszttal még 10 percig sem beszélgettek, máris egy egész sereg paraszt vette körül őket, jöttek vitatkozni, a kezükben olyan szerszámokkal, amelyeket egyáltalában nem szoktak a vetésnél használni. S a vita után vetettek tovább a parasztok...

Mostanában mindenki azt a kérdést teszi fel,

HOGYAN LEHETETT VOLNA „JÖL“ MEGOLDANI A TAGOSÍTÁST?

Többen azt mondják, miért nem tagosítottak a régi uradalmi földeken? De ez sem lett volna megoldás, mert ekkor meg az új földhözjuttatottakat érte volna sérelem és ők mondták volna: miért adtak 45-ben földet, ha most, amikor egy kicsit helyrehoztuk, kivernek belőle bennünket?

Van aki azt mondja, hogy ha dűlőnként tagosítanak, aszerint.

hogy mennyi földje van a tsz-nek egy-egy dűlőben, akkor közel sem lett volna ilyen sérelmes a parasztoknak és a tsz is tudott volna alakítani 25—30 holdas táblákat. Ebben van némi ésszerűség...

A tény azonban az, hogy a tagosítás megtörtént — a törvény nevében, a tsz-nek kialakították az „összefüggő““ táblát, de a falu sokszáz egyéni parasztja és a közel 100 tsz-tag azonban úgy néz egymásra, mint a végváraknál a magyar és török katonák néztek egymásra. Egy kicsit sem baráti szemmel...

Elhangzik olyan vélemény, éppen a tsz vezetői részéről: — Majd ha egy-két ember, akik először vetettek a tagosított táblán, elvittek volna egy kis „agitálásra“ Paksra, mint azelőtt tették az első tagosításnál (itt karhatalomra gondoltak), akkor majd a többinek is elmegy a kedve a betagosított táblán való vetéstől.

Szent ég! Ilyet még gondolni is — enyhén szólva nagy bűn.

HAT HOL ÉLÜNK,

A TÖRVÉNYTELENSÉG IDŐSZAKÁBAN,

VAGY 1956-BAN?

Még a gondolatból is el kell űzni az olyan módszereket, amikor az emberi megértés, a józan ész, az anyagi érdekeltség helyett a karhatalom intézkedett...

Megkérdeztem: mit szólnak

ahhoz, hogy ilyen ellenségesen vélekednek a szövetkezetről az egyéniek, mert a tagosítás kihúzta lábuk alól az ősi jusst.

— Ez legyen a legnagyobbik baj, mi megvagyunk nélkülük is — hangzott a válasz egyesek részéről.

— Ezt mondták! Megvannak ■nélkülük1 is.' Hát á szocializmus építése falun azt jelenti, hogy nem törődünk az egyéni dolgozó parasztok sorsával, véleményével, mindegy, hogy mi történik velük, azokkal a parasztokkal, akik eddig a zömét fedezték az ország mezőgazda- sági termék-szükségletének? Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni! Mi minden dolgozó paraszttal együtt akarjuk felépíteni a mezőgazdaságban a szocializmust — erre tanított bennünket Lenin, és nem pedig arra, hogy idejét múlt rendelkezésekkel kiélezzük az ellentétet a paraszt és paraszt között. Sőt, még azt is kimondták itt Madocsán, vitatkoztunk is sokat, hogy most már csak egy lépés és a régi proletárok mehetnek ismét cselédnek.

Áldatlan Állapot ez.

Szűklátókörűség, a K. V. júliusi határozatának meg nem értése az oka ennek és mind a személyi kultusz idején folytatott, azóta már részben száműzött politikának a maradványaként jelentkezik.

De most az a nagy kérdés, hogy mit csináljanak Madocsán? Akik tagosítottak, a törvénnyel takaróznak, a járástól csak tanácsot kapnak, hogy egyezkedni kell a parasztokkal, a megye is ezt mondja — nem is mondhatnak mást. Naponta néha még 10—15 ember is jár a faluban a tagosítás ügyében, a helyi vezetőknek már cseng a fülük a sok „egyezkedni kell“’ javaslattól. A járástól feltelefonáltak Pestre, a javaslat szintén ez volt. „Egyezkedni kell! Egyezkedni kell!““ De próbáljon meg bárki is egyezkedni azzal, aki nem hajlandó, mert érzi, hogy emberi törekvéseit, józan gondolkodását akarják csorbítani.

Avagy talán mégis csak jobb lenne úgy módosítani. szövetkezeti politikánk végrehajtását, hogy az előnyös legyen minden dolgozó paraszt számára és nem adminisztratív úton, a dolgozó parasztok többségének ellenére, minden áron végrehaj tani azt. És akkor mezőgazdaságunk is fejlődésnek indulhat a jelenlegi kátyúból.

Boda Ferenc