Tolnai Napló, 1956. október (13. évfolyam, 232-255. szám)

1956-10-07 / 237. szám

1956. OKTÓBER 7. TOLNAI NAPLÓ 7 Hatvan százalékos iparifa-kihozatal a bikácsi erdészetnél Uj szakmunkások Október elsejével indult az új gazdasági év az erdőgazda­ságokban. Újra indult a munka a Tolna megyei Állami Erdő­gazdaság bikácsi erdészetében is. Folyik a fakitermelés, a ta­la jelőkészítés az erdőtelepítés­hez, az erdőtisztítás, ápolás, a csemetekertek gondozása. Az avatatlan azt hiszi, hogy nincs egyszerűbb munka az erdőmunkánál. A fát elültetik, megnő, kivágják, majd újra telepítenek. Pedig mennyi min­denre kell vigyáznia az er­désznek! Hogy a rendelkezésre álló terület a legtöbb hasznot hajtsa, szinte évtizedekre előre kell tervezni. Gondosan beosz­tani úgy a munkát, hogy a ki­termelés ne tegye tönkre az er­dőt Akkor vágni ki egy-egy erdőrészletet, amikor „vágásra érett“ az állomány, amikor a kivágás és az újratelepítés több hasznot hoz, mintha pár évig várnának a vágással. Úgy szervezni a munkát, hogy ne legyen torlódás, munkaerő- hiány, máskor meg „munkanél­küliség’“. Közben pedig a nép­gazdaság, az ipar, a mezőgaz­daság és a kereskedelem is fo­lyamatosan megkapja a szük­séges faanyagokat az erdőgazda Ságoktól. A Tolna megyei Állami Er­dőgazdaság élüzem lett a har­madik negyedévben. Erősen re­ménykednek a gazdaság dolgo­zói, hogy a szeptember 30-ával végződő negyedik negyedévben (október 1-től szeptember 30-ig tart a gazdasági év) is megkap­ják e kitüntetést. Az élüzem- cfm elnyeréséért derekasan dől Sicztak a bikácsi erdészet dol­gozói is. Az elmúlt negyedév­ben az erdőgazdaság öt erdé­szete közül a legtöbb ipari fát adták a népgazdaságnak. Tel­jes fakitermelésüknek 60 szá­zaléka ipari fa volt. A tervteljesítésnél az egyik legfontosabb tényező az ipari fa kihozatali terv teljesítése. Ipari iaanyagszükségletünk jelentős részét külföldi behozatal út­ján fedezzük. Igen fontos, hogy minél nagyobb hányadát ad­ják a szükségletnek az ország erdőgazdaságai, hiszen tűzifát könnyebben és olcsóbban is le­het külföldről beszerezni. A negyedév elején a bikácsi erdészetben is gondos előkészí­tőm unka előzte meg a terv elkészítését. "Az erdőgazdaság csak globálisan adta meg, hány köbméter fát kell kitermelni. E mennyiséget itt kellett fel­bontani, mennyi legyen a kü­lönféle szerfa, ipari fa, mennyi a tűzifa. Összejöttek az erdé­szek, miután mindegyikük fel­mérte saját területét, a „vá­gásra ítélt“ erdőrészekben milyen hozam várható. — Máshol 25 százalékra ter­veznek, mi már elértünk negy­ven százalékot is. Tervezzük most 42 százalékos iparifa-ki- hozatalt — mondta Vida László elvtárs, az erdészet vezetője. — Most azt várja tőlünk az or­szág, hogy minél több ipari fát adjunk. Többen vélekedtek úgy, hogy nem kell ennyit vállalni, in­kább kevesebbet, amit aztán majd túl lehet teljesíteni. — Sok lesz ez, nem bírjuk — mondta Papp József, a földesi erdőkerület erdésze. A Tolna megyei Mezőgazda­sági Gépjavító Vállalat már egyre inkább csak nevében , gépjavító“ vállalat, termelésé­nek egyre nagyobb hányadát teszik ki a különböző új gé­pek, vagy egyéb gyártmányok. Nem egy új gépnek készült ei itt a prototípusa, majd többnek sorozatgyártását is megkezdték. A vállalat dolgozói jól zárták a harmadik negyedévet. Befe­jezett termelési tervét 104,6, teljes termelési tervét 110,6 százalékra teljesítette a válla­lat. A harmadik negyedé'’ fo­lyamán bevezetett új cikkből, a CSRB-tetőszerkezeti elembő! 6500 darabot gyártottak a ne­gyedév folyamán, 500 darab (25 házhoz elegendő) tetőszerkezeti elemmel gyártottak többet a tervezettnél. A legyártott CSRB elemek nagyrészét már fel is használták a különböző építke­zésen, főként az árvízsújtotta községek újjáépítésénél. Számos új gyártmány szere­pel a vállalat negyedik negyed­évi tervében, közülük néhány­nak már folyik a sorozatgyár­tása, a többinek a gyártására most készülnek. Néhány az új gyártmányok közül: TRB-tetőszerkezet. A lakó­ház építkezéseknél ma már egyre inkább gúlaalakú, „kon- tyolt“ tetőt építenek. Itt a — Nálam egy-két helyen még a hetven százalék is meglesz, nem kell félnünk a negyvenkét százaléktól — így Jávori Jó­zsef németkéri erdész. — Gyere át, majd megmutatom, hogyan csinálom. A tervet annak rendje és módja szerint felküldték Tamá­siba, az erdőgazdaság központ­jába. Ott is kétkedve kérdez­ték, hogy nem lesz-e sok a négy venkét százalék? És nem csak a negyvenkét százalékot teljesítették, hanem még ezt is megtoldták 18-al Hogyan sikerült elérni? — Hát úgy — mondja Vida elvtárs, hogy az erdészek szinte egy órára sem hagyták magukra a vágásnál dolgozó erdőmunkáso­szarugerendákat különböző hosszúságúra kell méretezni, így ilyen tetőt nem lehet épí­teni az egyforma méretű CSRB-elemekből, ehhez kell a l’RB elem. Az ország különböző részeiből, többek között Hód­mezővásárhelyről, Békéscsabá­ról, Szegedről, Nyíregyházá­ról összesen 500 ilyen komplett tetőszerkezetet rendeltek a vál­lalatnál. Az üzemben most ké­szítik a különböző készüléke­ket, szerszámokat és így rövi­desen megindulhat a sorozat- gyártás. Fúrófej, bányafúrógépekhez. Nemrég kapott a vállalat meg­bízást néhány mintadarab elké­szítésére ezekből a fúrófejek­ből. A mintadarabok már elké­szültek, kiállták a próbát. Most többezer különböző méretű fúrófej elkészítésére kapott ren delést a vállalat, az üzemben már nagyban folyik ezeknek a bányászati kutatásokhoz nélkü­lözhetetlen fúrófejeknek a gyár tása. JÁRVASILÓZÖGÉP ALKATRÉSZEK. A Szállítóberendezések Gyá­ra által belföldre és exportra gyártott j árvas Húzógépeknek mintegy százötven-féle alkat­része készül az üzemben. Dob­keretek, csapágyházak, külön­böző tárcsák és egyéb alkatré­kat, ott voltak a hosztolásnál. A jó erdész, ha ránéz a lábon­álló fenyőfára, már meg tudja mondani, hogy abból lesz egy hat és félméteres vezetékosz­lop, egy bányapillérfa, egy rúdfa, meg egy karámfa. A tölgynél tudja, hogy hárommé­teres fűrészrönk lesz az aljából, a kis görbületből gondafát vág­nak ki, majd kis talpfát és pil­lérfát. A ledöntött fát felméri, úgy ossza el, hogy minél több ipari fa legyen belőle. • A bikácsi erdészet dolgozói most, az 1956—57-es gazdasági év kezdetén is azon igyekeznek, hogy továbbra tartsák, sőt fo­kozzák is eddigi eredményeiket, hogy minél több, értékes fa­anyagot adjanak a népgazdaság nak. szék. Gyártanak különböző tartalék alkatrészeket is, ame­lyeket közvetlenül a Lengyelor­szágba és Csehszlovákiába el­adott gépekhez szállítanak. EMENTÁLI SAJTPRÉS. Az elmúlt negyedévben ké­szült el a sajtprés prototípusa és 10 darabos nullszériája az üzemben. A gépet a véméndi sajtüzemben már kipróbálták, a tapasztalatok szerint nagyon jól bevált. Egy ilyen sajtprést bemutattak az őszi mezőgazda- sági kiállításon is. Most az Élel­miszeripari Minisztérium na­gyobb mennyiségű ementáli és egyéb sajtprést rendelt a vál­lalatnál. Ezzel a fajta géppel a vállalat fogja ellátni az ország összes sajtüzemeit. SZÁZ ÉS ÖTVEN FÉRŐHE­LYES TEHÉNISTÁLLÓ. Vasszerkezetű, ötven és száz férőhelyes tehénistállók gyár­tására is készül a vállalat. Az istállók váza teljes egészében vasból, főként vascsőből ké­szül. Az istállókat önitatásos berendezéssel szerelik fel. Az üzemben most készítik a sorozatgyártáshoz szükséges készülékeket, folyamatosan ér­kezik a sokféle vasanyag is. Még ebben a hónapban mint­egy száz vagon anyagot kap a vállalat az istállók gyártásá­hoz. Az év elején egy közleményt függesztettek kj a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat­nál a hirdetőtáblára. Ismertet­ték benne azt a rendeletet, mely lehetővé teszi, hogy a hosszabb ideje dolgozó segéd­munkások betanított munká­sok is szakmunkás vizsgát te­hetnek, szakmunkásokká lehet­nek. A vállalat kollektív szer­ződésébe is beállítottak egy pontot, amely a szakmunkás- képzésről szólt. Hamarosan meg is indult a tanfolyam. A résztvevők — fő­ként fiatalok — hat hónapon keresztül tanultak szorgalma­san. Számtant, anyagismeretet, gyártásismeretet és még sok mindent, amire egv szakmun­kásnak szüksége van. Elérkezett a vizsga napja. Először gyakorlati munkával vizsgáztak a tanfolyam hall­gatói. K; mosófazekat, ki eresz- csatornát, ki vödröt készített — mindannyian kiváló minőség­ben. Majd az elméleti anyagból vizsgáztak a hallgatók, utána mind a hatan megkapták a szakmunkás bizonyítványt. — Érdemes volt tanulni — mondja a hat új szakmunkás egyike Horváth József, aki köz vétlenül az általános iskola el­végzése után, 1953-ban került az üzembe. — Most már nehe­zebb, kényesebb munkákat is meg tudok csinálni, keresetem is magasabb. És ami a fő: bá­dogos szakmunkás vagyok, szak munkás bizonyítvány van a ke­zemben. Rövidesen új szakmai tanfo­lyam indul a vállalatnál, ahol a hegesztést tanulják majd meg a dolgozók. A most vizsgázott bá­dogosok, Farkas Sándor, ifj. Nokk János, id. Nokk János őri István, ifj. Lóth György és Horváth József valamennyien résztvesznek a hegesztőtanfolya mon is. Négyen az új szakmunkások közül: ifjabb és idősebb Nokk János, Farkas Sándor és Horváth József. MEGJEGYZÉS Szemétdomb a város közepén Két éve kerültem Szekszárdira. A lakásomról munkahe­lyemre menet és jövet napjában kétszer megyek keresztül a Beloiannisz-utcáv- Ez alatt az idő alatt alkalmam volt meg­figyelni az utca lakóinak „jó szokását”. A téli hónapok alatt a kocsik által feltört gödrökbe, vá­gatokba a szemetet és a szénsalakot hordják a lakók. Tavasz, tói kezdve késő őszig viszont a kocsiútra hordják az utca. építkezéseinek összes szemetét. Csak ez évben az utcában 4—5 házátalakítás volt és túlzás nélkül lehet mondani, hogy 30—Í0 kocsi törmelék került csak ez évben a kocsiútra. Jelenleg a kocsiút 60—70 centiméterrel magasabb, mint a gyalogjárda. Ha ez továbbra is így megy és a Városi Tanács illetékes osztálya nem hoz sürgős és erélyes intézkedést, úgy rövidesen a kocsiút szintje eléri az utca házainak ablakma­gasságát. A város vezetői közül minden bizonnyal járnak ebben az utcában, de úgy látszik senki nem vette még észre ezt a vá­rosra is szégyenletes „divatot". Bízom abban, hogy erélyes intézkedéssel megszűnik a kocs^út további emelése sőt, azok, akik a faltörmeléket és egyéb szemetet a kocsiútra hord­ták, kötelezve lesznek azok elhordatására. S. N. Uj gyártmányok, exportcikkek a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat negyedik negyedéves tervében Sorosás Ssekssárdon — A neve? — Koródi Piusz. — Hol dolgozik? — A Tatarozó Vállalatnál. — Mi a mestersége? — Asztalos. — Ha bevonul, nem lesznek otthon a szülőknél anyagi gon­dok? Mert úgy intézkedünk akkor... 1 — Nem lesz semmi különö­sebb gond, a termelőszövetke­zetben dolgoznak. — Milyen fegyvernem néz akar menni? — A műszakiakhoz. Ezekután már mondani sem kell. hogy a sorozóbizottságnál vagyunk Szekszárdon, a Városi Knltúrházban folyik a sorozás. Most bírálják el, kik lesznek azok a fiatalok akik bevonul- nagy fegyveres szolgálatra. Katonaidő. Milyen fontos for­dulópont egy fiatalember életé­ben. Katonaviselt ember. Meny oyi megbecsülés, elismerés van ebben a két szóban. Az öregek szemében az számít valóban embernek, aki letöltötte a ka­tonaidejét, kiállta az élet pró­báját. A sorozás régen: földigérő jdbitlikás-kalapos, dinom-dá­nom, rezesbanda, szívfacsaró bakanóták, amelyek után a so­rozásról haztérő legény azzal az érzéssel vághatta a sarokba a felpántlikázott kalapot, hogy: „No most aztán befellegzett.” Aki egészséges volt, az bevált, mennie kellett, nem volt ellene apelláta, utána aztán otthon akár összedőlhetett minden, — ha csak nem mentette a tömött pénztárca, amely a sorozóbi. zottság tagjainak a zsebébe vándorolt. A sorozás Ina: Komoly, ün­nepélyes pillanat, a „borba te­metek minden gondot”-hangu- lat nélkül. Hiányzik a részeg­ség, a dinom-dánom, azonban nincs hiány a szórakozásban. De nézzük csak meg, hogyan is folyik a sorozás most. Sok egyéb eldönti most a testi alkalmasság mellett, hogy lesz-e katona valaki, vagy sem. Ha be is kell vonulni, mód van arra is, hogy a család ne szen­vedjen hiányt ha a bevonulás anyagi gondokat okozna. Kezdjük tehát újból annál a bizottságnál, amely eldönti, mi­lyen fegyvernemhez kerül az illető. A kérdések itt már ismer tek. — Neve? — Krix Lőrinc. — Hol dolgozik? — A Leperdpusztai Állami Gazdaságban. — Ha bevonul, nem tesznek otthon anyagi gondok? — Nem. Édesapám a MÁV Fűtőháznál irodavezető. így folynak tovább a kérdé­sek, de most menjünk tovább. Egy másik helyiségben egy újabb bizottság elé kerülnek a sorkötelesek, — de nem mind­egyik. Csak akinél anyagi gon­dok lépnének fel a családban a bevonulás után. Éppen Dorogi Kovács József alsónánai fiatal áll .illetve ül a bizottság előtt. A bizottság elnöke, Bukli szá­zados elvtárs magyaráz. ... az viszont egy jó alkalom. Megkapják a fiztést. minden hónapban hazaküldik a család­nak és letelik a katonaidő is. Tehát bevonul akkor a katonai kisegítő műszaki alakulathoz? — Hát... mégis ez lesz a leg­jobb. Dorogi Kovács József nős már idős szüleivel együtt él közös háztartásban, akik telje­sen vagyontalanok, nehéz fizi­kai munkát végezni nem tud­nak. Bevonulása esetén a csa­lád megélhetése nincs biztosít­va, a katonaidőt viszont te kell töltenie. Ezért magyarázta el a százados elvtárs, ha a katonai kisegítő műszaki alakulathoz vonul be — ilyen dolgozik pél­dául az árvízkárok helyreállí­tásán — ami munkát végez, megkapja utána a fizetést és hazaküldheti a szülőknek. A következő, aki a bizottság elé kerül, Sárközi József a bátaszéki MÁV Fűtőháznál mozdonybegyujtó. Ugyancsak nős, igen nehéz családi körül­mények között, azonfelül gyo­morbajban szenved. A bizott­ság előtt fekszik a Fűtőház kérvénye, hogy Sárközi József­nek szolgálatmentességet adja. nak, mert munkaköre miatt ne. hezen tudnák pótolni. Sárközi Józsefnek meghallgatása után a bizottság egyévi szolgálatha­lasztást javasol. A Kultúrház nagytermében várakoznak azok, akik ezután kerülnek a sorozóbizottsag elé. Róluk»is gondoskodnak. Éppen filmelőadás van a részükre, az „Isten hozta mister Marshall” című spanyol filmet vetítik. Az előadás szünete egy kicsit hosz- szúra nyúlik, mert közben a MÉSZÖV táncosai szórakoztat­ják a fiatalok és mondhatni, nagy sikert aratnak. Előadás is van részükre, a megye sza­badságharcos hagyományairól, Béri Balogh Ádámról, az ozorai csatáról, az 1919-es forradalmá. rokról. így folyik most a sorozás. Vi­dámak a fiatalok, de ez nem olyan mondvacsinált vidámság amely mögött rettegés húzódik, hogy „hova is kerülök, mi vár rám”? Tudják, hogy olyan had­seregbe vonulnak be, ahol csak jót, hasznosat tanulhatnak, s az ott eltöltött idő után szélesebb látókörrel foglalhatják el he­lyüket újra a termelőmunká­ban. BOGNÁR ISTVÁN Ezl láttam... Pénteken reggel történt ab­ban az órában, mikor autó­buszom számos más autó­busszal a Garay-térí végállo­másra futott be. A Garriv­ieren ilyenkor csúcsforgalom wan, hisz ilyenkor igyekeznek iskolába a gyermekek, munka helyükre a felnőttek. S ekkor a járda egyik sarkán megpil­lantottam egy szőszkehajú kis lányt, kinek haja vállára om­lott. Ott állt a járda szélén, szemeit révetegen fordította erre-arra, kis kezével görcsö­sen kapaszkodott táskájának szijjába és olykor el-elhatá- rozta magát, hogy lelépve a járdáról elindul a másik ol­dalra. De a nagy forgalomtól mindig visszarettent. Egyszer­re csak egy magas, mosolygós szemű rendőr, aki eddig a sarkon irányította a forgal­mat, odalép a kislányhoz, le­hajol hozzá, megfogja kis ke­zét és átvezeti a másik oldal­ra. Mindenki őket nézte, a kislányt, meg a magas rendőr bácsit és még azok is, akik nagyon siettek megálltak és elmosolyodtak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom