Tolnai Napló, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956. SZEPTEMBER 13. Elutazott Moszkvából Indonézia elnöke Moszkva TASZSZ). Szep­tember 12-én a moszkvaiak szívélyes búcsút vettek Sukar­no elnöktől és Indonézia más Moszkva (TASZSZ). K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének képviselőitől, akik kéthetes szovjetunióbeli tartózkodás után repülőgépen Jugoszlá­viába utaztak. elnöke szeptember 11-én a Kremlben nagyszabású foga­dást adott Sukarno indonéz köztársasági elnök tiszteletére." A fogadáson Vorosilov beszé­det mondott. Bejelentette, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége határo­zatot hozott, amelynek érteimé ben Sukarno indonéz köztársa­sági elnököt a Szovjetunió leg­magasabb érdem jelével, a Le- nin-renddel tüntette ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének titkára felolvas­ta a kitüntetésről szóló tör­vényerejű rendeletet, majd Vo­rosilov rövid beszéd kíséreté­ben átnyújtotta Sukarnonak a kitüntetést. Sukarno elnök a kitüntetést átvéve meleg szavakkal köszö­netét mondott. Szórjet-Indonéz barátsági nagygyűlés Moszkvában Leni**-rend del tüntették ki Sukarno elnököt tartottak, amelyen több mint százezer ember vett részt. K. J. Vorosilov és dr. Sukarno az Indonéz Köztársaság elnöke mondott beszédet. fl Szuezi-csatornára vonatkozó okmányokat adtak ki a Szovjetunióban Végetértek a Csehszlovákia és az NDK közötti tárgyalások Prága (TASZSZ). Kedden Prágában végetértek a tárgya­lások a Német Demokratikus Köztársaság Grotewohl minisz terelnök vezette kormánykül­döttsége és a csehszlovák kor­mány között. A tárgyalások eredményeként közös nyilatko­zatot adtak ki és jegyzőköny­vet írtak alá a gazdasági, kul­turális és más irányú együtt­működésről. * Moszva (TASZSZ). A Szov­jet Állami Politikai Könyv­kiadó nagy példányszámban gyűjteményt adott ki „A szuezi kérdés“ címmel. A gyűjtemény Sepilov szov­jet külügyminiszternek a lon­doni értekezleten elhangzott felszólalásait, valamint az augusztus 24-i londoni sajtó- értekezleten tett nyilatkozatát tartalmazza. A gyűjteményhez mellékel­ték a szovjet kormánynak a szuezi kérdésben Angliához intézett 1956. augusztus 9-i jegyzékét, a szovjet kormány augusztus 9-i nyilatkozatát, Indiának a londoni értekezle­ten augusztus 20-án benyújtott javaslatát, a szovjet kormány­nak augusztus 28-án az egyip­tomi kormányhoz intézett nyi­latkozatát és a londoni érte­kezleten augusztus 20-án elő­terjesztett amerikai javaslatot. Az NDK gyógyszeripari gyárfelszereiéseket szállít Koreának és Vietnámnak i voit Szuezi-csaforna társaság vezetőinek prmláciés eljárása Párizs (TASZSZ). A volt Szuezicsatcrna-társaság ked­den üzenettel fordult azokhoz a nem egyiptomi alkalmazot­taihoz, akik továbbra is szol­gálatot teljesítenek a Szuezi- csatornán. Ebben szankcionál­ja . munkáik abbahagyását, szeptember 14-én, illetve 15-én „az ötös bizottság küldetésé­nek befejezése miatt.“ (Két héttel ezelőtt a volt Szuezi- csatorna-társaság javasolta al­kalmazottainak, hogy lássák el továbbra is szolgálatukat, az ötös bizottság és Nasszer elnök között tartandó tárgyalások be fejezéséig.) Egyiptom panaszt tett izraei ellen Mint az AFP jelenti, az ENSZ fegyverszüneti bizottsá­gának székhelyén közölték, Egyiptom panaszt emelt Izrael ellen, amiatt, hogy izraeliek behatoltak egyiptomi területre. Az egyiptomi területre beha­toló izraeli járő/öt egyiptomi katonát megölt, egyet pedig megsebesített. A fegyverszü­neti bizottság megfigyelői vizs­gálatot szándékoznak folytatni a helyszínen. Befejezte temáeskozását a SZOT IX. teljes ülése A SZOT IX. teljes ülése szerdán délelőtt folytatta ta­nácskozását. A szakszervezetek kulturális nevelőmunkájáról elhangzott beszámolóhoz szá­mos hozzászólás hangzott el. Cseterki Lajos, a SZOT tit­kára foglalta össze a kulturá­lis nevelő munkáról lefolyta­tott vitát. Az erre vonatkozó határozatot a teljes ülés által kiküldött bizottság — az el­hangzott javaslatok figyelembe vételével — két héten belül ki­dolgozza. Az ülés 3. napirendi pont­ját illetően a teljes ülés el­határozta, hogy mintegy két­hónapos nyílt vitára bocsátja a SZOT elnökségének határo­zati tervezetét a szakszervezeti demokrácia kiszélesítéséről, az üzemi szakszervezeti szervek önállóságának, hatáskörének növeléséről. A nyilvános vita után a következő teljes ülés foglalkozik majd ezekkel a kér désekkel. A Szakszervezetek Országos Tanácsa IX. teljes ülése Fock Jenőnek, a SZOT titkárának zárszavával ért véget. Készülődés az Olimpiára Két és fél hónap van hátra az Olimpiai Játékok megnyitá­sáig, amelyet első ízben tarta­nak a déli földtekén. Az Olim piai Játékokkal, kapcsolatos építkezések már sok helyen lényegében befejeződtek, egyes helyeken pedig befe­jezéshez közeledik. A melbour nei kricket-pályát egy 40 000 néző befogadására alkalmas új tribünnel bővítették ki, az építkezési munkálatok már be­fejeződtek és így a kricket- pálya az Olimpiai Játékok cél­jait szolgáló eddigi legnagyobb sportpályává vált. Az olimpiai falu, amelyet Heidelbergben — Melbourne- tól 9 mérföldnyire építettek fel, a világ minden részéről ideétkező 6000 sportoló és hi­vatalos személy befogadására alkalmas. Építkezési költsé­gek több mint 3,000.000 ausz­tráliai fontot tettek ki és az Olimpiai Játékok után melbo- urnei családok lakóhelyéül szol gál majd. A falunak 840 csi­noskülsejű házán és lakásán kívül lesz egy üzleti központ­ja, színháza, 11 ebédlőterme, amelynek mindegyikében 300 személy étkezhet majd, park­jai, kertjei, salakpályája, 4 ed­zőpályája, kórháza, fogorvosi klinikája, postahivatala, bank­ja, gőzfürdője stb. Az olim­piai falu lakásai már elkészül­tek, a szobákat most rende­zik be Az ebédlők a kép köze­pén lévő lapos tetejű épületek. A Német Demokratikus Köz­társaság Kari Marx-stadti spe­ciális gépgyára a Szovjetunión és a népi demokratikus orszá­gokon kívül újabban a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságba a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba is expor­tál. Az üzem idén még 150 gé­pet indít útnak Koreába és Vietnámba gyógyszeripari gyá­rak felszereléséhez. Nemrégi­ben egyiptomi és burmai cégek is érdeklődtek az üzem gyárt­mányai iránt. Kis hírek a Szovjetunióból NYÁRI SÍELÉS Igazi nyári „tél” van az idén az Elbrusz lejtőin. Vad hóviha­rok dühöngenek, 15 fokos éj* szakai fagyok vannak, bár nappal a hőmérő higanyoszlopa gyakran plusz 5 fokig is fel­megy. Ezekben a „téli” napokban az Orosz Föderáció legjobb síelői edzéssel és barátságos hoki­mérkőzésekkel töltik szabadsá­gukat. A sportolók két különböző ma­gasságban edzenek. .1800 mé­teren, a zöldövezetben végzik az előkészítő gyakorlatokat: ját­szanak, különleges tornagyakor­latokat végeznek, futnak és gya­logolnak. Ez az időszak nagyon fontos a „sarkvidéki” sportolók akklimatizálódásához, akik egy­szerre szokatlan magashegyi vi­szonyok közé kerültek. Az edzés második szakasza 4200—4800 méteren történik, a hótakarón. Itt a sportolók már felcsatolják léceiket. Az edzés szigorú orvosi ellen­őrzés mellett történik. Kik vannak itt a sportolók he­gyi edzőtáborában? Itt találjuk Vaszilij Baranov segédolvasztárt, Revda városából és földijét, ban az egyiptomi kormány sem volt és nem lehetett megeléged­ve és azt akarta, hogy nyere­ségrészesedése 7%*ról 50%-ra emelkedjék. Az 1936—37*i egyezmény új, közvetlen nyereségrészesedésén kívül előírta, hogy két francia tag helyébe két egyiptomi lép az igazgatóság tagjai sorába ás hogy az üresedéseket olyan arányban tölti be fokozatosan fiatal egyiptomi alkalmazottak­kal, hogy 1958*ra egyiptomiak teszik kJ az alkalmazotti létszám egyharmadát. Az 1949. augusztus 19-i egyezmény azonnali hatállyal ket­tőről négyre emelte az igazgató­ság egyiptomi tagjainak számát, azóta számuk ötre emelke­dett, egy hatodik egyiptomi tagnak 1959*ben kell az igazga­tóság tagjai közé lépnie és egy hetediknek 1964*ben. Ezen túl a műszaki személyzetet olyan arányban kell felvenni, hogy öt közül négy egyiptomi legyen és az igazgatási személyzet tekin­tetében 10 állás közül kilencet egyiptomiakkal kell betölteni. Húsz egyiptomi révkalauz felvé­tele elsőbbséget élvez. Ismailiá- ban egyiptomi városi önkor­mányzatot létesítettek. Végül az egyiptomi kormány 1954-ben egy bizottságot állított fel, amelynek az a feladata, hogy előkészítse a csatornának 1968-ban Egyiptom által való „visszavételét”. (Folytatjuk) Andrev Szemjonov tűzoltótisz­tet, Mihail Galiev jaroszlavi esz­tergályost és Szvetlána Ivanova tanítónőt, a krasznojarszki ha tárterületről. Vannak itt fiatal molotovi munkások, tanárok, stb. A 11. sz. menedékházban 60 sportoló lakik. Edzéseiket A. Bo­rin érdemes sportmester és más sportmesterek vezetik. MŰTÉT A JÉGEN Az első ejtőernyős ugrást az Északi Sarkon egy orvos végez­te. Pavel Burenyin fiatal sebész a novoszibirszki szigetekre, a Dunge-földre repült, ahol mind össze ketten tartózkodtak egész télen át: egy rádiós és egy meteorológus'. Egyiküknek sül- gös sebészi beavatkozásra volt szüksége. Burenyin elvégezte a műtétet. Egy másik fiatal orvos — Vszevolod Alekszandrov sark­kutató már megérkezésének el­ső napján bonyolult műtétet hajtott végre egy rénszarvas tenyésztőn, akit a tundráról szállítottak oda. Nemrég a „Tiszteletbeli sark­kutató” jelvénnyel tüntették ki Georgij Szolovjev sebészt. Rend­kívüli körülmények között kel­lett dolgoznia. Az „Északi Sark —5” úszó-állomáson nemrég megbetegedett Gromcsevszkij elvtárs, az expedíció egyik mun­katársa. A beteg állapota any nyira súlyos volt, hogy nem le­hetett elszállítani a jégtábláról. Azonnali műtétre volt szükség. Georgij Pavlovics Szolovjev. az úszó-állomás orvosa elhatározta, hogy egyedül végzi el a műté­tet. Asszisztensül az állomás pa­rancsnoka ajánlkozott. Autoklá- vokban főzték ki a szükséges ruhákat, sterilizálták a műszere­ket. A műtőasztal és szakkép*- zett asszisztens nélkül végzett nehéz műtét sikerült — a be­teg már felgyógyult és dolgozik. BEHRING HAJÖJANAK AGYŐI A Behring-ízigetekről vissza­tért Vlagyivosztokba a Csen­desóceáni Flotta Hadtörténeti Múzeumának expedíciója. Bz az expedíció Vitus Behrting jé* a „Szent Péter” postahajó legény­ségének horgonyzó helyeit ku­tatta a Parancsnok-szigeteken. Több, mint 200 év telt el azóta, hogy ez a hajó elpusztult. A tudományos expedíció részt­vevői az egyik szigeten a parti homokban felfedeztek két vas­ból öntött ágyút, valamint ágyú­golyókat, amelyek a „Szent Pé­ter” hajóról származnak. Meglel­ték a hajó törzsbordájának ré­szeit is. Vitus Behring a dán nép fia. A szovjet tengerészek tisztelik a kiváló kutató emlékét; az ö nevét viseli a Szovjetunió keleti részén levő egyik tenger és öböl. A Behring hajójáról száimazó két ágyút repülőgépen szálfftjálC Moszkvába. V S' í r* t * Moszkva (TASZSZ). Moszk­va dolgozói szeptember 11-én a Lenin stadionban szovjet- indonéz barátsági nagygyűlést Á Szuezi-csatorna ii. AZ ÁTVÁGÁSHOZ MÉRHETŐ MUNKÁK VANNAK FOLYAMATBAN A második világháború után a forgalom, különösen a kőolaj­szállító hajók forgalmának és ezek méreteinek megnövekedé­se arra kényszerítette a Társasá­got, hogy 1948-ban, a csatorna megépítése óta a hetedik nagy­szabású munkaprogramm meg­valósításához fogjon hozzá. Ugyanis a hajók megállásá­val és kikötésével együttjáró kerülés okozta késések elkerülé­se céljából a forgalmat hajó­karavánokba szervezték meg, vagyis menetoszlopokba csopor­tosították a hajókat és a me­netrendet úgy határozták meg, hogy a két szembehaladó me­netoszlop találkozása olyan pon­ton történjék meg, ahol meg­állás nélkül haladhatnak egy­más mellett. Ityen keresztezési pontok kezdetben csak a csator­na bejáratánál, Szueznél és Port­saidnál, valamint az útvonal déli harmadában fekvő Nagy Keserű Tavon voltak. A forga­lom gyorsítása érdekében tehát úgy döntöttek, hogy egy kb. tíz kilométer hosszú — a jelenlegi főcsatornával azonos méretű — elágazó csatornát építenek. Ez az elágazó csatorna olyan ka­nyart tesz Ballahnál. hogy az út­vonal felső harmadában is lehe­tővé válik, hogy a ’hajók menet közben elkerüljék egymást. Ez­zel egyidejűleg a Timsah-tavon levő horgonyzó helyett, valamint a port-saidi várakozó medencét is annyira kibővítették, hogy abban 18, egyenként 200 méte­res hajó horgonyozhat. Azelőtt & tó csak 9, egyenként 100 mé­teres hajó befogadására volt al­kalmas. Ugyanakkor mélyítet­ték a csatornát, ezáltal 34 láb­ról 35 lábra (10,66 m*re) növel­ték a megengedhető merülést. Ez az egyszerű részletmunka 26 milliárd köbméter föld ki­emelését eredményezte, tehát több, mint egyharmadát annak a földmennyiségnek, amely az egész csatorna megépítésekor eredetileg kiemelésre került. Amint megvalósították ezt a programmot, a Társaság újabb kitérő elágazás létesítését hatá­rozta el: az egyiket a kabreti szorosban — a két Keserű Tó között, a másikat Port-Said déli kijáratánál. Tervbe vették to­vábbá az egész csatorna további mélyítését 36 lábra (10,97 m-re), hogy növeljék a megengedhető merülést. Ezek a munkálatok 62 millió köbméter homok kitermelését te­szik szükségessé, vagyis négy­ötödét annak a 74 rriillió köbmé­ternek, amely az eredeti csator­na megépítése céljából kieme­lésre került. A munkálatokhoz szükséges anyagi fedezetet 16 milliárd frankra becsülik. A 2,3 km hosszú, 12,5 méter mély és 75—1000 méter széles port-saidi várakozó csatornát 1956-ban kell befejezni. Az ugyanilyen méretű kabreti elága­zást 3,7 km hosszúra tervezték. A munka megvalósulása után a csatornán 24 óránként 40 hajó helyett 50 haladhat át. 1870-ben még ötszáznál keve­sebb olyan hajó haladt a csator­nán keresztül, amelyek leg­nagyobbikának vízkiszorítása is alig érte el a 2000 tonnát. A csatorna jelenleg 13 000 olyan hajó forgalmát bonyolítja le évente, amelyeknek némelyike még a 45 000 tonnát is felül­múlja. HOGYAN OSZLIK MEG A NYERESÉG! A Társaság mint ,,200 millió frank alaptőkével rendelkező Részvény Társaság" alakult, az alaptőke 400 000, egyenként 500 frankos részvényre oszlik. A francia tőkegyűjtők összessége 207 111 részvényt, az ottomán birodalom 96 517 részvényt jegyzett, az egyiptomi khedive, Mohammed Said pedig a kibo­csátás fennmaradt tételét vet­te át, vagyis 85 506 rész­vényt. A nyereséget a követke­ző arányban osztották fel: 70%-a a részvényeseké, 15% az egyip­tomi kormányé, 10% az alapí­tóké, 3% az Igazgató Tanácsé és 2% a személyzeté. így az alapszabály szerint eredetileg Egyiptom kapta a nyereség legnagyobb részét. egyrészt a 15% címén, másrészt, mint főrészvényes. Azonban 1875-ben Moham­med Said utóda az erősen eladó­sodott Ismail khedive, egytétel- ben eladta Angliának a birtoké- ban levő 177 000 részvényt. Anglia, miután a csatorna meg­építésének megakadályozására mindent elkövetett, felismerte a csatornaépítés jelentőségét és ettől kezdve elhatározta, hogy minden vonatkozásban érdeklő­dik a csatorna iránt. Ami pedig a nyereségnek az egyiptomi kor­mány számára fenntartott 15 százalékát illeti, ezt 1880-ban eladták egy francia konzorcium­nak. Ilyen körülmények között te­hát nemcsak az egyiptomi nép, de az egyiptomi kormány sem volt többé közvetlenül érdekel­ve a vállalkozás pénzügyi ered­ményeiben. Egyiptom javára a húsz évvel ezelőtt megkötött egyezmény némileg megjavította a helyze­tet. Az 1936-i angol—egyiptomi szerződést követő első egyez­mény alapján a Társaság évente 300 000 egyiptomi font járandó­ságot fizetett Egyiptomnak és azonos összeg erejéig részt vett a szerződésben előírt sfratégiai útépítkezésekben. 1949. augusz­tus 16-től egy újabb egyezmény alapján Egyiptom járandóságait a nyereség 7 százalékára növel­ték, 350 000 egyiptomi font mi­nimummal. Eme szerződés al­kalmazásának első évétől kezd­ve a járandóság 805 000 egyip­tomi fontra emelkedett. Azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom