Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
Jrodalom * /7flüvéö<zet* (Zudomäny e <> KOVÁCS FERENC: * i A hazai kenyér Válság viharát nyögte a világ, rongyos batyukba csapkodott a szél s vándorút botját nyomta a kézbe a megvásott kenyér. Süppedt hajókra hívtak a hírek elvesztett kedvű ezer éhezőt: „Jertek, kitárták dús keblüket a kanadai mezők.“ Csúszott ereszű, félszemű viskók, bólintó gémű, megrozzant kutak s családok könnye kísérte végig a bús vándorútat. S amit áhított, mit meg nem talált, minek oly keserű le;tt a7. ára: hírének állván — Apám is elment nagy Amerikába. ... Elmart kedéllyel, kedvetlen hittel adta erejét alázott bérbe, de szűkös zsebét biz a „jó“ dollár nem húzta le érte. És a hír elszállt, mint kóbor szellő üres marokkal s nem reménykedőn szállott hajóra, hogy karácsonyra újra megkerüljön. Mit úri kezek kergettek tönkre, amelynek mégis kedves a szava: ez, a lázongó, kis magyar világ hívhatta csak haza, ahol gondjából ezrek osztoznak, ahol a család száz kinccsel felér, itt ád csak édes, meleg falatot a hazai kenyér! SZAIFF ISTVÁN: Üres keret Aranyszínű, üres keret — akár milyen csinos lehet; mégsem tenném fel a falra. Úgy is tudom: nem mutatna. Hát ki verset ír és hogyha savát, borsát meg nem adja? Akár milyen „forma“ lehet: aranyszínű, üres keret. BORBÉLY TIBOR: Felnőttem, apám Felnőtt lettem, apám. A táruló világ, — szívemben összezárult. Engem, — a mindenség fojtogat. A félt halál már nálam otthonos, És minden éjszaka, barátként látogat. Súlyos gondjaim fitymálva lenézik A bölcs fizikát, S fittyet hányva szabályra, Lebegnek súlytalanul. Az egykor könnyű, szép szavak pedig. Mint kígyók vedlenek, A közhelyek lenézett ezreit, — Kibújva átkes régi bőrből. Megtöltik értelemmel, S a titkok titkai kibomlanak. A súlytalan, — mindennél súlyosabb. A perzselő nap elszívta Élet tengeremnek utolsó csöpp vizét, — S a mély tenger helyén, — Csillámló só maradt. Szemem, — mint csiszolt kristály A tiszta papírra — a fényt Bennem felbontva vetíti Agyamnak sejtjeire. S így látva és élve a mindent, — Megszabadulva salaktól a szó, — Száll szabadon. És verssorok végén a rím, Csupán a bog, Hogy széthulló sorok között Kapocs legyen, — S kézen fogva vehesse azt, — Kinek a végtelen út idegen, Mert hisz e verset néki is érteni kell Édesapám, — felnőtt lett a fiad! /)fle#íeleht $ábk<Ms> második d#ámú> A megye irodalomkedvelőinek, íróknak és olvasóknak örömmel jelenthetjük, hogy megjelent ismét a Babits Mihály Irodalmi Társaság folyóirata, a Sárköz. Annál is inkább örömmel közöljük ezt a hírt, mert a ^folyóirat második száma terjedelemben is, de különösen szintvonalban messze felette áll az ,(elsőnek. A folyóirat két számát »figyelve és összehasonlítva, észreveheti az olvasó, hogy míg az ''első számra rányomta bélyegét *a kezdeti nehézségek sokasága, la járatlan úton való ösvénykere- asés, ez a szám már mutatja, »hogy egy olyan úton indult el fa Sárköz, amely helyesnek f mondható és feltétlenül a céléhoz kell, hogy vezessen. Tükrözz! e szám — hűebben, mint az (ielső —, hogy Tolna megyei és »mégis egy csepp, szerves része (•a magyar irodalomnak. Remélőjük, azokkal az olvasókkal '[együtt, akik figyelik a Sárköz iminden számát, az Irodalmi Társaság megnyilatkozásait hogy ezen az úton fog haladni a folyóirat, s még szebb, színvonalasabb alkotásokkal fog örömet f szerezni barátainak. Érthető az * mélyen gondolkodó embert, mint a felszínen mozgót — azt hiszem, joggal teszem. Nem leszek talán udvariatlan, ha a tanulmány rám gyakorolt hatásának kifejezésére pont Antal László szavait idézem: „Holmi általános emberi élmény, afféle színtelen, szagtalan szabványélmény nincs”. Mindezt csak azért idéztem, hogy az író szavaival igazoljam a hatást, a mű őlményjeHegét egyelőre saját érzéseimre korlátozva gyakorlatilag — gondolatban viszont meg vagyok győződve róla, hogy e tanulmány szabványélményként nem szürkül el egy ember érdeklődésében sem. Szándékosan időzök e tanulmánynál — remélem anélkül, hogy belemagyarázzak valamit, mert egyes gondolatokat, írói gondokat a XX. kongresz- szus utáni idők szellemében, újszerűén megszívlelendően vet fel. . . Végül csak annyit e tanulmányból, hogy megérdemelne szerintünk országosan olvasott hasábokat is. Hasonlóan alapos gondolkozást érdemlő problémát tárgyal Letenyei György is „Írói gon. dók” című írásában, s jogosan veti fel a kérdést, hogy miért van — felesleges tagadni létét — vidéki és fővárosi irodalom. Feltétlenül támogatást érdemel a cikknek az a felvetése, hogy a vidéki folyóirat — köztük a Sárköz is — ne azzal az előítélettel bíráltasson el, hogy „vidéki”, hanem kizárólag színvonalát tekintve nyerjen, vagy veszítsen létjogosultságot. Ha ilyen elbírálás alapján döntenének a Babits Mihály Irodalmi Társaság és folyóirata sorsáról, azt hiszem, nem kellene félnünk, hogy a folyóiratot elveszítjük, s feltétlenül foglalkoznának létével az országos érdeklődést élvező irodalmi lapok, nem hallgatnák agyon, mint a jelen pillanatban. * szép próza alkotása közül Csányi László Tartuffe 2-je emelkedik ki szellemességével és érdeklődést keltő fordulataival. A folyóiratban megjelent versek között most több jót és élvezhetőt találunk, mint az előbbi számban. Üj színt hoztak a lapba Fenyő Lajos és Zsikó Gyula versei. Reméljük, hogy ezt a néhány közepes színvonalú verset, mely a folyóirat második számában is megtalálható, a harmadik számban már jobb versek helyettesítik . . . Egy kritika jelent meg a második számban: Cséke Miklós tollából Garay János válogatott műveinek szekszárdi kiadásáról. Ezt a kritikát erősnek tartom. A kritika csupa negatívumot vonultat fel, s a jószándékot, mint valami' vállveregetést veti oda. Nem hiszem, hogy e műnek ne lenne olyan pontja, melyből kiindulva elismeréssel lehetne adózni a könyv összeállítóinak, s így irányt mutatni az esetleges későbbi kezdeményezésekhez. . . . Érdeklődő várakozással tekintünk 'a folyóirat következő száma elé annál is inkább, mert értesültünk róla, hogy Antal László tanulmánya folytatódni fog .. . , B. G. irodalomnak, az irodalmi termő ekeknek ez az igénylése megyénk ((éfe városunk részéről, hisz az (lországos irodalmi lapok nem ('képesek kielégíteni a legmini- f málisabb kívánalmakat sem, nagyrészt kevés példányszámukból eredően, — hisz Szekszárdira hetenként nem több, mint ö( ^irodalmi újság érkezik. A Sárköznek tehát olyan színvonalra kell emelkednie, amely színvo- ▼ nalon íródott művek pótolni, illetve ugyanazt adni tudják, amit adni tudnak akár az Irodalmi Üjság, akár az Üj Hang (amiből hónapok óta egy példányt sem lehet kapni Szekszár- don). A második számból ítélve — és a harmadiktól még többet (várva — módja és lehetősége jivan erre a folyóiratnak . . . ondolkodásra késztet, hogy a folyóirat jelen számának melyik művét is emeljem ki. S hogy Antal László Élmény és irodalom című tanulmányáéval kezdem, mely mély filoző. ffiai gondolatmenetével szerintem éppúgy képes lekötni a Gc Látogatás a könyvtárban Nagyon szeretem a könyveket, legmeghit- tebb barátaimnak tartom őket.. Éppen ezért szép számban vásárolok minden fizetésem után. Eddig nem jártam könyvtárba, a fent említett magyarázat miatt: amire vágytam megvettem. Mivel azonban a vágyaim egyre telhetetlenebbek lettek, gondoltam, most már nincs más hátra, mint a könyvtár. Először idegenkedtem a gondolattól, mondván, biztosan nem lesz olyan, ami tetszene ... Ekkor következett a meglepetés, A forró nyári meleg mintha egyszerre kintrekedt volna, mikor beléptem a hűvös könyvtárba. Rendben, katonásan tekintgettek le a könyvek, áhítatot parancsolva. De a két könyvtáros kislány csillogó tekintete, s halk zeneszó otthoni levegőt varázsolt. Még szóhoz sem jutottam, már csiripelték! — Tudom, mit akarsz. Szereted az érdekességeket, itt a Verne, ez a harmadik szürke- kötet. Aztán meg ott a jobb sarokban a Zola, meg ez a csillagászati könyv... na itt írd alá> aztán csak gyere minél többször... Soha nem értettem meg és kicsit unot- l'tan húztam fel a vállamat, amikor egy társaságban arról beszéltek, hogy a gyermeki szem csillogása és a bugyborékoló [igyermekl kacagás milyen örömet jelenthet (iegy ember számára. Mégis — tudatom »alatt — valami mindig vonzott a gyermekihez, de ha gondolkodni próbáltam, ha ▼ megkíséreltem megérteni a gyermeki szem \és kacagás hatását a felnőttekre, nem ta- Jláltam okos magyarázatot, amivel megsérthettem volna mások elragadtatottságát, ((csak azt, hogy a gyerek kiabál, rendet- élenkedlk, és ilyenkor szokás, hogy ránc- ('baszedje a felnőtt ember, akár egy nyak- ' levessel, akár sarokbatérdepeltetéssel. És ]ljött a Dóra minden rosszaságával, apró (('pimaszságaival, ölbekéredzkedve, nyakba-' ((mászva és semmi nem lett a sarokbatér- (•depeltetésből és nyaklevesből. S ha nem ''jön, már hiányzik is... ' Kékszemű, szőkehajú csitri, aki ha meg- ' 1 lát, elém szalad, vacsorát kér, a nyakamba kívánkozik, kéri .hogy hintáztassam és (ivásároljak meg neki minden kirakatot, ('közben szétszórja a fél szobát. Ha dol- égozok, gondolkozni akarok, akkor ő csip- ''csip-csókát játszik a kezem fején és bár- ' mit Ígérek neki, nem ül meg nyugodtan \az ölemben, vagy a széken. Ha nekem ((lenne kedvem — valamit feledve — vele (Ijátszani, akkor ő komoly, s a térdemre ((telepedve gondolkodik, apró ujjával fehér ((arcbőrét fúrva. Szóval nem értjük meg ''egymást, mégis hiányzunk egymásnak 'már estefelé. Olyannyira, hogy néha ki<' jelenti: ő nem megy haza, nálunk akar aludni. Buni Géza: DÓRA De beszélgettünk már komolyan is, mert a Dóra úgy is tud, csak el kell találni, hogy mikor van filozofáló kedvében. Ilyenkor nem három évesnek látszik, hanem igazi felnőttnek. Véleményt mond, tapasztalatokat közöl és tanácsot ad. Egyik nap is nyílik az ajtó és ő lép be. Nem úgy, mint máskor szokott — amikor tekintete előre elárulta, hogy a szőnyeget távozása után igazítani kell, — hanem csendesen, illedelmesen köszönve. Lassú léptekkel jött hozzám és csak azután érintette meg a térdemet, mikor,már megkérdezte, hogy az ölembe ülhet-e? Felemeltem és a szemébe néztem. Beteg talán? ... — Mi bajod van? — kérdeztem tőle, s igyekeztem valamit kilopni a —tekintetéből, de nem sikerült. Elgondolkodva figyelt maga elé, kezét az álla alá feszítette és észre se vette, hogy az én kezem is ott van az asztalon, bele kellene csípni. Nem látta a vállamat, hogy oda is fel lehetne mászni, s csak sokára Elkerült tőle egy szót kiszedni, amit hallva, én kezdtem el zavaromban hallgatni. Tekintetét nekem szögezte, s azt kérdezte, hogy ml a béke? Hangja komoly volt és feleletet várt. — Miért? — kérdeztem. Csak azért, hogy időt nyerjek a gondolkodásra mert hirtelen nem tudtam volna neki kielégítő választ adni. Talán az óvodában, vagy az utcán hallotta ezt a szót és megmaradt az emlékezetében. Gondolkodtam, de ő sürgetve ismét feltette a kérdést. Megpróbáltam megmagyarázni neki, hogy a béke az olyan idő, amikor nincs háború, amikor nem bombáznak, nem kell a pincébe bújni, nem —dörögnek az ágyúk és nem gyilkolják egymást az emberek. Nem értette meg, mert nem tudta, hogy mi a háború, mi a bomba és a gyilkolásról se hallott még ... Hirtelen egy mentő ötlet jutott az eszembe: egy hasonlattal próbáltam megmagyarázni. — Kaptál már ki otthon? — Igen. — Látod akkor nem volt béke közted és a szüleid között. — Akkor nem volt béke — ismételte utánam elgondolkodva és egy kicsit elmosolyodott, mintha már mindent megértett volna. — De tegnap is ki akartam kapni és anyukám nem engedte, hogy apuka megverjen. Hanem azt mondta, hogy többet ne dobjam a labdát a virágok közé, mert akkor ő hiába dolgozott, ha letöröm. És én nem is fogom oda dobni többet. . . Nevetett ő is, én is, hangosan, felszabadultan. ö megértette, hogy béke akkor van, amikor nyugodtan játszhat, mert az anyuka lefog minden kezet, ami őt bántani akarja . . . Talán érezte, hogy milyen jő békében élni, már észrevette a kezemet és csípni kezdte apró ujjaival és táncolt az ölemben. Üjra a régi volt. Megértette, hogy rrti a béke . .. fi Egészen meghatódtam. Kinek ne esne jól, ha kedvességet figyelmességet tapasztat Hátha még azt látja, hogy mindenkihez ilyenek? Ez a két fiatal lány nem a remélt anyagi haszonért, nem a jutalomért dolgozik. Ezek megértették a könyvek lelkét, s a hasonló lelkületű embereknek boldogan nyújtják át. örülnek annak, hogy örömet adhatnak azokkal a könyvekkel, amiket annyi szeretettel leltároztak, katalogizáltak és rendszereztek, amelyekre féltő gonddal vigyáznak, s amelyeket most átadhatnak dolgozó társaiknak, mint az ismeretek kis lámpácskáit. Ha dermesztő fagy volt a télben, ha pihegve jöttek a forró nyárban, de heti két délutánjukat a könyvtárnak, a falunak ajándékozták... Hadd írjam ide cl Simontornyai Hőrgyár két fiatal dolgozójának és könyvtárosának nevét: Micskó Irén és Molnár Katalin. Az emberi felemelkedés kis tengelyei, fogadjátok dolgozó társaitok köszönetét. VÉTEK 1STVÁNNÉ /
