Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-26 / 201. szám
1956 AUGUSZTUS 26. TOLNAI NAPLÓ » A tanácsülés nem határozatképes...! A tanácsdemokrácia érvényrejuttatása — avagy harc a törvényesség betartatói ellen? — Cikkünk nyomán Grábóeon — Huszonegynéhány ember vár egyre fogyó türelemmel a leveli tanácsteremben. Több ben féllábbal már a folyosón állnak és a „menjünk haza, úgy sem leszünk többen“ alkalmi jelszóra minden jelenlevő szedelőzködni kezd. Gyors találgatás a vb. titkár részéről... Aki el akart jönni, az már úgy is itt van... a határozatképességhez nem elég 17 tanácstag, „minimum“ huszonegy kell... Ha elmegyünk néhány távollévőhöz, esetleg „hozunk“ négyet, de ezidő alatt elmegy hat. Kétkedő arccal a megyei ki küldöttekre néz... „persze jobb lenne most megtartani, de nem vállalom a felelősséget (?)... meg aztán az elvtársak nem járulnának hozzá. — Ezért a „hátsó“ gondolatáért utólag elnézést kér, mert eszébe jut, hogy júliusban is hasonló volt a helyzet és akkor sem tartották meg az ülést, ugyancsak határozat- képtelenség miatt. Szóval gyors számvetés és máris le lehet vonni a végső következtetést: a tanácsülést el kell halasztani! Nem lenne igazam, ha azt mondanám, hogy a folyosón állók örültek a bejelentésnek. Türelmetlenek voltak. A maguk módján ők is számvetést csináltak... Látták, hogy ugyanazok vannak a teremben, akik általában mindig megjelennek, akik hiányoznak, azok kevés kivételtől eltekintve „papír tanácstagok.“ Az ilyen vélemények után furdalni kezdi az embert a kíváncsiság; mi hát az igazság? — mi a magyarázata a határozatképtelen tanácsülések sorozatának? Ebben a kérdésben alaposan megoszlanak a vélemények. Nemcsak Tevelen, hanem az egész megyében... Van, aki ázt mondja: — A paraszt tanácstag ilyen „szoros“ munkaidőben nem szívesen jár el ülésekre... a legtöbbje késő este fog ki, csak az istállókörüli munka, etetés, előkészületek a következő nap ra, stb. meg aztán a nehéz testi munka után szívesebben választja mindenki az ágyat, mint az éjfélekig elhúzódó ülésezést... Sok igazság van ebben, de nem lehet minden fenntartás nélkül magyarázat ként elfogadni, mert általában nem így van. KARCOLAT A tanácstagokat elmarasztaló véleménnyel szemben so kan a végrehajtóbizottság szervező munkájában keresik az okokat. (Megjegyzendő, hogy az előbbit a községiek az utóbbit a felettes tanácsi szervek vallják.) Akik az alsóbb tanácsokat látogatják, egyre erősítgetik, hogy a vég rehajtóbizottság, végső fokon a függetlenített vezetők tehetetlensége, rossz munka- módszerek következtében nem sikerülnek a tanácsülések. Elhamarkodott ítélet len ne, ha akár az egyik, akár a másik végletet minden további nélkül elfogadnánk. Mivel nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz tanácsülés, kisebb csoportokba verődnek össze az emberek, leülök én is két tanácstag mellé. Az egyik foglalkozására nézve bányász, a másik tsz-tag... Tőlük szeretnék választ kapni elsősorban a fentiekre. „Nézze elvtárs — felel azonnal a kérdésre a bányász — őszintén szólva, jómagam is sokat hiányzók a tanácsülésekről, de ne higyje, hogy nemakarás ból teszem. Valahányszor úgy jön a sor, hogy délelőtti műszakban vagyok, mindig eljövök. Sajnos, az ritkán adódik. Ha délután, vagy éjjel dolgozom érthető, hogy nem lehetek itt.“ Látom, elsősorban magát mentegeti. Valóban érthető a távolmaradása, hiszen senki sem kívánja tőle, hogy egy teljes műszakot mulasszon. No, de mi a véleménye, miért hiányoznak a paraszt tanácstagok olyan sokan?... — kérdezem tőle... Hol az egyik, hol a mÉ^ik A Tolnai Napló augusztus hó 18-i számában „Melyik a három közül?” címmel megjelent rejtvény kérdésével kapcsolatban volna egy javaslatom, amit szeretnék a Tolna megyei ország- gyűlési képviselők csoportjának figyelmébe ajánlani. A személyi kultusznak utcanevek osztogatásában való megnyilvánulása minden épérzékű emberben visszatetszést kelthet. Sőt azt hiszem, valamire való ember jmaga sem leli örömét beszél, de láthatóan meggondoltan. Nagyon elkéne már az új elnök... hiszen így a titkár elv társnak semmire sem jut elég ideje... Amíg két függetlenített vezető volt, a tanácsülést is jobban elő tudták készíteni, többet tudtak foglalkozni a hanyagabb tanácstagokkal is. Vannak sokan, akik a harmadszori meghívásra jönnek csak el, meg aztán, hogy az őszinteséget megmondjuk, sok esetben magunk se látjuk értelmét annak a rengeteg mező gazdasági, begyűjtési beszámo lónak. „Télen-nyáron azzal „traktálnak“ bennünket, mikor szántsunk, trágyázzunk, milyen az új agrotechnika, hány százalékos a terv, menynyi volt két héttel előbb, mintha egyébre sem lennénk kíváncsiak, csak erre. Azt mondjuk, hogy a tanács a köz ség gazdája, mi vagyunk felelősek azért, ami itt történik és mi közösen döntünk az ügyekben, de miben döntsünk? — talán azt határozzuk el, hogy ősszel kell vetni a kenyérgabonát.“ Újra a bányász veszi át a szót. „Tudja elvtárs, készült a községben egy új kút. Valami megyei szerv készíttette... mikor befejezték, valakik átvették és átadták a közhasználatba, valameddig adott is vizet, de aztán elromlott. Nem lehetett volna a tanácstagok közül is megbízni két-három főt, mondjuk olyanokat, akik érte nek az ilyen szivattyúberendezéshez, hogy legyenek je len az átvételnél? Lehet, hogy ők sem találtak volna hibát, — bár állítom, alaposabban az ilyen elsietett, „korai” megtiszteltetésben. Éppen ezért már igazán ideje volna, ha az országgyűlés kimondaná, hogy élő, vagy legalább tíz évnél nem régebben elhalt ember tiszteletére közterületen szobrot felállítani, róla közteret, utcát, középületet, gyárat, vagy más közintézményt elnevezni nem szabad. Surányi Károly Szekszárd megfundálták volna —, de ami a fő, most nem mondaná a lakosság, hogy tanácsnak ilyesmibe sincs beleszólása.“ Azt hiszem felesleges megái lapítani, hogy mindez menynyire igaz. A végrehajtóbizott sági munkatervek csak úgy hemzsegnek a begyűjtési, pénzügyi, mezőgazdasági jellegű beszámolók előírásától. Csoda-e, ha nincs érdeklődés a tanácsüléseken? A tanácstag előbb csak a tárgysoroza tot únja meg, utóbb már ahhoz sincs kedve, hogy egyáltalán elmenjen az ülésekre. A jelenlévők meghatározták a tanácsülés új időpontját, de jogosan, azt kívánják, tartsa kötelességének valamennyi tanácstag a megjelenést. ígérték, hogy ők is beszélgetnek a távolmaradókkal. Július—augusztusban egymás után négy tanácsülés nem sikerült. A harmadik kísérletnél júliusban már csak ketten jelentek meg, a mostani, az augusztus havi esedékes ülésen tizenheten. Gondol-e arra a végrehajtó bizottság, hogy az ötödik alkalommal is hasonlóképpen alakul a helyzet? Elegendő lesz-e megint csak a véletlenre bízni a tanácsülést? Javaslatunk az: ha kell, a végrehajtóbizottság tagjai háromszor is keressék fel a tanácstagokat, és főleg azokat, akik rendszeresen távolmarad nak, és mindenképpen biztosítsák a következő ülés határozatképességét. Ez legyen az első lépés. A következő pedig a tanácsülés napirendjének gondosabb megválasztása és előkészítése. Ha kell a végrehajtóbizottság vizsgálja felül negyedéves munkatervét és változtasson a tanácsülések napirend-tervezetén. Feltétlen gondoskodjon a tanácstagság tájékoztatásáról, a határozatok végrehajtásáról, de szükség szerint a végrehajtás menetéről is tegyen jelentést a tanácsülésen... Egyszóval; állítsa vissza ezen az ülésen a tanácsnak és tagjainak tekintélyét. Gondoljon arra a végrehajtóbizottság, hogy az ötödik határozatképtelenség után már a legodaadóbb, leglelkiismeretesebb tanácstagokat is elveszti. Gosztola János Megállapították a törzskönyvi ellenőrzések díját A törzskönyvezési munka megjavításához szükséges, hogy a tenyésztők anyagilag is hozzájáruljanak a költségek fedezéséhez. Ezért a Földművelésügyi Miniszter rendeletet adott ki, amely szerint a tenyésztő köteles törzskönyvi ellenőrzésbe vett tenyészállat után törzskönyvi ellenőrzési díjat fizetni. Kerekes Páfnét illeti a dicséret Sok szó esik mostanában ar ról, hogy a kisdorogi Szabad Nép Termelőszövetkezet törzskönyvezett tehénállománya tavaly a legrosszabbak, az idén pedig a legjobbak közé tartozik. Arról azonban kevesen tudnak, hogy kinek az érdeme elsősorban, hogy ilyen rohamosan emelkedett a tehenek hozama. Elsősorban Kerekes Pál- nét illeti a dicséret azért, hogy jelenleg is közel 10 liter a fe- jési átlag a kisdorogi Szabad Nép Termelőszövetkezetben. Kerekesné, a szövetkezet egyik legszorgalmasabb dolgozója. Nő létére 256 munkaegységet szerzett augusztus 1-ig. Ugyanakkor a legjobb dolgozó férfiak Schummacher Gábor 258, Ufa- in József pedig 260-at. „A széles demokratizmus elve alapján, a bírálat fegyverével Grábóeon a tanácstagok 80 százaléka egységes és általános harcba indult a tanácselnök ellen. A tanács_ elnök személye ellen elsősorban Simon Lajos, a község egykori tanácselnöke emelt kifogást. Nem sokkal később aztán csatlakozott hozzá Bakos János községi párttitkár, Leitcz József, Kolozsvári Károly tanácstag...” — írtuk lapunk július 8-i számában. A tanácstagság jó része — 12 tanácstag van a községben — valósággal szervezett hadjáratot indított Beke József tanácselnök ellen. A járásnál, a megyénél követelték, hogy hagyják jóvá a tanácselnök leváltását és egész sor olyan dolgot említettek fel, amely megindokolja azt. Felhozták, hogy a tanácselnök ellene van a termelőszövetkezetnek, „nőügyei” vannak^ a vele jóviszonyban levő nők rokonait helyezi el különböző állásokba és így tovább. A tanácselnök leváltására irányuló akció még márciusban megkezdődött. A márciusi tanácsülésen — ő akkor Romániában volt látogatóban — Rápolti László tanító, Kovács János JASZÖV elnök, Simon Lajos volt VB elnök, Bakos János községi párttitkár indítványozták a leváltást, úgyhogy azonnali hatállyal mennie kell Beke Józsefnek. Hosszas huzavona után alakítottak egy bizottságot' amelynek el kellett készíteni a jegyzőkönyvet, s ebben terjesztették volna a tanácsülés elé Beke József leváltását. Ez a jegyzőkönyv csak másfél hónap múlva ké_ szült el' holott ugyanazokat tartalmazta' amelyeket már márciusban ' felhoztak a tanácselnök ellen, — de ezek is csak általánosak voltak, szilárd bizonyítékot egyik sem tartalmazott. A tanácselnök leváltása ügyében vizsgálatot indított a járási és a megyei tanács is. A vizsgálat során sok mindenre igazság derült. — Az igaz, hogy a tanácselnök ellen kifogása van a tanácstagság' a pártvezetőség és a község lakossága jó részének, de miért? Azért mert — mint Csenki Lajos tanácstitkár mondotta — igyekszik betartatni a törvényességet, nem enged semmiféle szabálytalanságot. Beke József tanácselnök éppen emiatt került szembe a tanácstagsággal, mert mind egyiknek voltak olyan „kis ügyei”, amelyek túlmentek a törvényesség határán. Leitcz József legeltetési bizottsági elnök a múlt év végén legelőtisztításra, illetve néhány ür- méter fa kivágására kért és kapott engedélyt. Végül is az engedélyezettnél jóval több fát vágtak, ki s az engedély nélküli fakivágásban a község lakosságának jórésze benne volt. Mivel ez ellen fellépett a tanácselnök, nem volt nehéz ellene fordítani a közhangulatot. A fakivágás mellett még Simon Lajosnak, Kovács Jánosnak és a többieknek nem tetszett az sem, hogy Beke József felfedte azt, hogy feketén művelnek földet. A tanácselnök elvesztette a választók „bizalmát”. Ezért akarták leváltani a tanácstagok. De hivatkozhatnak-e a demokratizmusra, tanácstagi jogaikra olyanok, akik maguk is visszaélnek ezzel a hivatással? Hivatkozhatnak-e az erkölcsi magatartásra olyanok' akik maguk is hadilábon állnak ezzel. Hogyan felelne meg az állami, állam- polgári fegyelmet megköve- lő tanácselnök Simon Lajosnak ,aki részes abban, hogy a termelőszövetkezettől elloptak több mázsa búzát? Nyolc tanácstag kijelentette' nem hajlandó résztvenni a tanácsüléseken, a tanács munkájában! Tehát nem haj. landók betartani a törvényességet, amely számukra, mint tanácstagokra kötelező? Választóik bizalmát azzal akarják „kiérdemelni”, hogy maguk is pártolóivá válnak a törvénytelenségeknek? Beke József tanácselnök ellen például nincs semmi kifogása azoknak a becsületes dolgozó parasztoknak, akiknek nincsenek fekete ügyeik. Idézzük Miklincki Istvánnak, a község Hazafias Népfront elnökének szavait >,A választás után azt mondtam a tanácselnöknek: Azon legyen, hogy a törvényeket betartsa és betartassa, ne úgy tegyen, mint az elődje, ne nézzen el semmi ferdeséget.” Azt, hogy valamelyik nővel viszonya lett volna nem tudja senki rábizonyítani. Annak, hogy le akarják váltani, nincs más oka, mini hogy valaki nagyon pályázik a helyére. — Miklincki Istvánhoz hasonlóan nyilatkozott Malitor PéieT a tsz bognára, Piszner Adám, Studer Ádám dolgozó paraszt és még többen mások is. A község becsületes lakossága tehát megelégedett a tanácselnök munkájával, — nincs ellene semmi kifogása. Amint többen is hangoztatták, Beke József tanácselnök abban volt hibás elsősorban, hogy egyedül akarta felszámolni a törvénytelenségeket, amelyek elkövetésében maguk a tanácstagok „jártak az élen”. A XX. kongresszus szelleme sokféleképpen érezteti hatását. Amint a grábóci példa mutatja, egyesek a demokratizmus jelszavát han goztatva indítanak hadjáratot az államhatalom helyi képviselői ellen, ügy tüntetik fel magukat, mint akik az igazságot akarják, ugyanakkor mások meglévő, vagy vélt hibáit kutatva, igyekeznek elleplezni saját törvénytelen cselekedeteiket. Igazukat nyíl tan hangoztatják, amikor támogatóra találnak a községi pártszervezet vezetőiben — akik ahelyett, hogy megvédenék inkább segítenek rombolni a tanácselnök tekintélyét. A grábóci példa szolgáljon tanulságul párt és állami vezetőink számára, hogy a XX. kongresszus tanulságait megfelelően alkalmazni tudják munkaterületükön, hogy felszámolhassák a demokratizmus érvényre juttatásának leple alatt megbúvó hibákat. BOGNÁR ISTVÁN Biztos, ami biztos — avagy hadd bosszankodjanak a gazdák ! Merje azt valaki mondani, hogy a Szekszárdi Városi Tanács mezőgazdasági osztálya elmulasztja a felszólításokat. — Annak a szemében mondom: Nincs igaza! A Városi Tanács mezőgazdasági osztályán olyan ügyintézés folyik, hogy annál lelkiismeretesebben csak az SÉTK-nál bánnak az aktákkal. Ha úgy találja a mezőgazdasági osztály, hogy egyik, másik dolgozó parasztnak kevés felszólítást küldtek egy hét alatt, gyorsan megcímeznek az előregyártott felszólításokból egyet, kettőt, hármat s azt postára adják aztán megy az idős Molnár János Szekszárd, Marx Károly-utca 22. szám alatti lakosnak egyetlen napon három felszólítás is, hogy a 200 négyszögöl kivágott szőlő helyének telepítési munkálatait az ősszel kezdje meg, s o. tavasszal fejezze be. Molnár János egyetlen fia, akit különben Molnár Józsefnek hívnak, elkezd méltatlankodni, hogy mit gondolnak róla a Városi Tanács mezőgazdasági osztályán miért küldenek neki négy felszólítást (egyet ugyanis két nappal előbb megkapott). Sose méltatlankodjon kedves Molnár József (a János ugyanis, akit tuljdonképpen felszólítottak, már 90 esztendős, nem tudja művelni földjét), gondoljon arra, hogy a városi tanács mezőgazdasági osztályán dolgozó hivatalnokoknak is kell valamit csinálni. Mert biztosan azért küldtek maguknak 99., 182., 246. és 256. iktatószám alatt felszólításokat egy ügyben, mert nem találtak saját maguknak munkát. Arra pedig nem veszi rá a lelkiismeret még a városi tanács mezőgazdasági osztályának dolgozóit sem, hogy ne dolgozzanak és felvegyék a fizetést. Vagy nem lehet ilyen „szegényes” érvvei meggyőzni? ... Jogában áll akkor azt feltételezni, hogy Papp András, a Városi Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője azért küldött, illetve küldetett négy felszólítást 200 négyszögöl szőlőtelepítési ügyben, mert biztos abban, hogy kevés a bürokrácia, ezt valamilyen formában szaporítani kell. És mert ő olyan ember, hogy nem habozik, ha tettekről van szó, a bürokrácia szaporításának fontosságában sem ismer tréfát. Remélem érti, miről van szó? ... A tréfából elég volt! A Városi Tanács mezőgazdasági osztályán is illő lenne tudomásulvenni mindenkinek, hogy a dolgozó parasztok zaklatásának időszaka lejárt. Fontos és időnként elengedhetetlen ugyan hogy egyik, másik dolgozó parasztnak felszólítást küldjenek a Városi Tanács mezőgazdasági osztályáról, de módjával kell ezt csinálni! A dolgozó parasztok megunták már azt a sok felszólítást, utasítást, „szakirányítást”, amit az elmúlt években kaptak, örülnek, hogy a párt Központi Vezetőségének legutóbbi határozata intézkedik arról is, hogy a jövőben ilyenek ne forduljanak elő. Nagyon rossz néven veszik a dolgozó parasztok, hogy a várt helyes határozatának megvalósítását az állami szervek gátolják. Igazuk van. PESTI ERZSÉBET Áz utcák elnevezéséről
