Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot (A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő köteles­sége, hogy általános védkötelezettség alapján, katonai szolgá­latot teljesítsenek.) Hős honvédeink és tisztjeink éppen átveszik kiváló szolgála­tuk fejében a megtisztelő kitüntetést. Államunk külön is megbecsüli azokat, akik rendkívüli szolgálatot tettek a hazáért. (A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelő­déshez való jogát.) Képünk éppen azt a pillanatot örökíti meg, amikor a fiatal leányok párost táncolnak és a falu lakossága örömmel szemléli a szép népi táncot. (A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jo­got élveznek.) A múltban a jogaiktól megfosztott nők most egyenjogúak a férfiakkal. Egyenlő munkáért, egyenlő bért kapnak, részt vesznek az állam vezetésében. Gyakorolják jogaikat. Képünk a megye fiatal asszonyainak, lányainak találkozóján készült. Tömeigmozgalommá vált megyénkben is a sportolás. Tízezrek vesznek részt a testet edző szórakozásban: úszásban, atlétiká­ban, labdarúgásban, tornában. Képünkön a németkéri termelő­szövetkezeti sportkör ökölvívó szakosztályának tagjait ábrá­zolja. Teljesítették vállalásaikat a Tolnai Selyemfsná DISZ-fiataljai A Tolnai Selyemfonógyárban minden DISZ-fiatal tett verseny- vállalá-t az Alkotmány Ünnepe tiszteletére. A vállalások a nor­ma túlteljesítésére, a nj|inőség javítására, az anyaggal való ta­karékosságra irányultak. A fiatalok teljesítették fel­ajánlásaikat. Szabó Anna kisze­relő például azt vállalta, hogy az ünnepi műszakban 130 szá­zalékra teljesíti normáját. Ténylegesen 133 százalékot ért el. A hulladékot a vállalt 0,2 százalékkal szemben 0,1 százalékra csökkentette. Rottler Erzsébet gombolyító — míg korábban gyártott hibás anyagot Is, most 100 százalékos minőségi munkát végzett. Hága Józsefné sodró vállalta, hogy az engedélyezett hulladékszázalé­kot fél százalékkal csökkenti. Ténylegesen 0,9 százalékkal volt kevesebb a hulladéka az enge­délyezettnél. A „Petőfi" exportbrigád az első a Tolnai Textilgyár DISZ brigádjai közti versenyben Kilenc DISZ-brigád versenyez a Tolnai Textilgyárban a „Leg­jobb DISZ-brigád” címért és az ezzel járó vörös vándorzászló­ért. A verseny első helyezettje már hónapok óta a „Petőfi” exportbrigád. A múlt hónapban 104,9 szá­zalékra teljesítette tervét a brigád, 04,9 százalékban gyártott elsőesztályú export­árut. A brigád — amelynek tagjai export-zsebkendőket, abroszo­kat, törlőruhát szőnek — to­vábbra is tartja az első helyet. Augusztus elseje óta csak egy olyan nap volt — (ekkor is áramszünet akadályozta a fo­lyamatos munkát), amikor csak 98 százalékra teljesítette napi tervét, különben minden nap túlszárnyalta előirányzatát. Nem volt ritka a 111, 113 százalékos napi tervteljesítés sem. A versenyben a második a nyolcgépes szövőkből álló „Vö­rös Lobogó” DISZ-brigád. A Megyei Pártbizottság vándorzászlajáért folyó verseny értékelése A Tolnai Selyem fonóé a vándor&ászló Az elmúlt napokban értékel­ték a megye hat nagyüzeme közt a Megyei Pártbizottság vándorzászlójáért folyó verseny második negyedévi eredmé­nyeit. Az értékelés alapján a verseny állása a következő: 1. Tolnai Selyemfonógyár, 2. Paksi Konzervgyár, 3. Tolnai Textilgyár, 4. Bonyhádi Zománcgyár, 5. Bonyhádi Cipőgyár, 6. Simontornyai Bőrgyár. A verseny első helyezettje a Tolnai Selyemfonógyár dolgo­zóinak szombaton ünnepélyes keretek közt adta át a ván­dorzászlót Rév András, a Me­gyei Pártbizottság másodtit­kára. Négy kendergyárat avattak álüzemmé megyénkben az Alkotmány Onnepe előestéjén A második negyedévben tel­jesítette az élüzemfeltételeket a Dunántúli Rostkikészítő Vál­lalat, ennek alapján a vállalat élüsem lett. A vállalat üzemei közül azok kapták meg az élüzem-címet, amelyek terveik túlteljesítésével járultak hozzá e kitüntetés elnyeréséhez. így megyénk öt kendergyára közül négyben — a Dunaföld vári, a Furkópusztai, a Szek­szárdi és a Tolnanémedi Kendergyárban — tartottak szombaton este éliizem-ün- nepséget. A négy élüzem-kendergyár közül különösen kettőnek, a dunaföldvári és a furkópusztai üzemek eredményei szépek. Mindkét üzem súlyos károkat szenvedett a márciusi jeges ár víz alkalmával és ennek ellené re kiváló eredményt ért el az újjáépítés mellett a termelés­ben is. A dunaföldvári üzem 13? szá zaiékra teljesítette negyed­éves tervét, a béralap 108 szá zalékos felhasználása mel­lett. A furkópusztai üzem tervtelje­sítése 103,4 százalék volt. Ismét élilzem a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat Az Alkotmány ünnepének előestéjén — félévi szünet után — újra felkerült a dombó vári Fémtömegcikkgyártó Vál­lalat bejárata fölé az „Élüzein“ csillag. A vállalat a múlt évben két- ízben nyerte el a kitüntető „Élüzem“-címet, a második és a harmadik negyedévben. A múlt év utolsó és ezév első negyedében az üzem nem tel­jesítette a feltételeket. A második negyedévben azonban javítottak munkáju­kon az üzem vezetői és dolgo­zói, teljesítették a kitüntetés el­nyerésének valamennyi felté­telét. Lehet utánozni A Dombóvár, Jókai-utca 4. sz. alatti — községi kezelés­ben lévő ház lakói elhatároz­ták, hogy társadalmi munka_ val megépítenek téglából egy új, több, mint nyolc méter hosszú, négy részből álló fáskamrát az ott lakó négy család számára. A munkákat már megkezdték, a kész „épü­letet” rövidesen átadják ren­deltetésének. E munkával — mintegy kétezer forint megta­karítást érnek el, amit a ta­nács más célra használhat fel. A lakók már eddig is több­ezer forint értékű javítást, esi nosítást végeztek el az álla­mosított házon. A munkából derekasan veszi ki részét Kóré Gyula, a Cementipari Vállalat dolgozója, aki munka idő után, minden nap a ház ta­tarozásán fáradozik. Kóré elv­társ humorosan jegyezte meg, amikor alapozáshoz látott: — Unatkoztam, azért fogtam hozzá a többiekkel együtt. — Meg aztán nem győztem már kivárni, míg a Községi Tanács épít egyet.” — Ugyanis a régi fáskamra már használhatat­lan volt, összedőléssel fenye­getett. A példát sok államosított házban lakó követhetné, így nem kellene kisebb javításo­kat a városgazdálkodási cso­porttól várni. KISS LAJOS A negyedévi termelési tervet ' 113,2 százalékra teljesitette a vállalat. Túlteljesítette termelékenységi tervét is, emellett a tervezett önköltséghez viszonyítva 6,5 százalékos megtakarítást ért el. Kiváló ifjúmunkás Alig egy év óta dolgozik Bertus Mária DISZ-fiatal a dombóvári Vajüzemben. Azóta már szinte minden munkamű­helyén dolgozott az üzemnek, megismerte a gépek kezelését. Ha kell, akkor felöntöként dol­gozik, kannát' mos, a pasztő­rözőgépet, vagy a fölözőgépet kezeli. Megbecsült dolgozója az üzemnek, mert bárhova állít­ják, jól állja meg a helyét. Egy súlyos baleset alkalmával a kompresszor megrepedt és fel­robbant — Nagy Magdolnával együtt az egyik dolgozónak az életét mentette meg. Képünkön Bertus Mária a Német Demokratikus Köztársa Ságból érkezett új nagyteljesít­ményű fölözőgépet kezeli. Szeretünk vidéken élni, dolgozni... „A mai fiatalok, ha elvégzik az egyetemet, valamennyien Pesten akarnak elhelyezkedni. Azok Is, akik vidékről kerültek a fővárosi egyetemekre, nem szívesen vállalnak vidéki mun­kát”. — Gyakran hallani ilyen véleményt. Erről beszélgetünk egy alkalommal a Simontornyai Bőrgyár igazgatói irodájában a gyár vezetőivel. Elmondták, ne­hézségeik vannak nem csak a fiatalokkal, hanem az idősebb szakemberekkel is, senki sem veszi szívesen, ha vidékre he­lyezik. Ekkor jegyezte meg Ün­nep elvtárs, a gyár üb-elnöke, hogy nem minden fiatal ilyen. Igenis, van náluk egy mérnök­házaspár, pár hónapja dolgoz­nak a gyárban és nagyon jól feltalálják magukat Slmontor- nyán. Két fiatal, akik szépnek találják a vidéki életet, akik az egyetem elvégzése után vidékre kérték magukat, a Vétek-házas­pár. A férj, Vétek István, az ás­ványi cseres üzemben dolgozik, feleségét a laboratóriumban ta­lálom. — Hogyan kerültek Simoru tornyára? — Március 1-én tettem le utolsó vizsgámat, harmadikán már itt voltam az üzemben -— mondja Vétek elvtárs. — El­helyezkedhettem volna Pesten is, dehát mind a ketten jobban szeretjük a vidéki életet. Falun nőttem fel és úgy hiszem, ha nem is találok meg mindent, amit a fővárosban, itt is van le­hetőség a művelődésre, tanulás­ra. Feleségem is itt kapott ál­lást. Lakást is kaptunk. ­— Ez a legfontosabb, — te­szi hozzá a fiatalasszony —, hogy egy üzemben dolgozunk. Nagyon kellemetlen volt, ami­kor Pestről Clnkotára kellett járnom tanítani, (ö ugyanis kó- miaszakos tanárnő) távol voltunk egymástól. Sokan úgy vannak, hogy a vidéki munkát alacso- nyabbrend6nek tartják, áldoza­tot hoz, aki vidékre megy, ezért ezt aztán fizessék jobban meg. Mi nagyon jól feltaláljuk ma­gunkat itt. Én szeretek kultúr- munkával is foglalkozni, a gyár kultúrcsoportjának segítek. Az­tán könyvtár,mozi is van itt, né­ha eljönnek és színvonalas mű­sort adnak a Faluszinház művé­szei. Meg aztán a lakás, de fő­leg a nagy kert, az sokat ér, megtermeljük benne a konyhára valót. Tegnap például saját termésű főttkukorica volt a va­csora mellé. A férjek a kert felásásában versenyeznek, mi asszonyok pedig abban, hogy kinek a kertje lesz szebb, kinek vannak szebb virágai. A munkára terelődik a szó. — Az Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem bölcsészkarán koloidkémiát tanultam — mond­ja Vétek elvtárs. — Egyelőre két évi üzemi gyakorlati idő- met töltöm a gyárban. A külön­böző üzemrészekben egy-két hónapot töltök, hogy megfigyel­jem a munkát, tapasztalatokat szerezzek, a bőrgyártás tudo­mányát csak az üzemben lehet megtanulni. Az elvtársak meg­ígérték, hogy segítenek, ha va­lamilyen szakkönyvet akarok hozatni, a könyvtár részére be­szerzik. Egy-két problémát már segítettem megoldani, de vala­hogy úgy hiszem, többet is tud­nék dolgozni. Meghatározott feladatokat szeretnék kapni, aminek végrehajtásáért felelős­sé tennének. Valahogy úgy lá­tom, nem sok hasznomat ve­szik még a gyárban. v — A távolabbi tervek? — Itt maradunk Simontor- nyán, a két év letelte után is — mondják mindketten. — nem régen vagyunk itt, de meg­szerettük a falut, a gyárat, az embereket. J. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom