Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-19 / 196. szám
A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot (A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általános védkötelezettség alapján, katonai szolgálatot teljesítsenek.) Hős honvédeink és tisztjeink éppen átveszik kiváló szolgálatuk fejében a megtisztelő kitüntetést. Államunk külön is megbecsüli azokat, akik rendkívüli szolgálatot tettek a hazáért. (A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.) Képünk éppen azt a pillanatot örökíti meg, amikor a fiatal leányok párost táncolnak és a falu lakossága örömmel szemléli a szép népi táncot. (A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogot élveznek.) A múltban a jogaiktól megfosztott nők most egyenjogúak a férfiakkal. Egyenlő munkáért, egyenlő bért kapnak, részt vesznek az állam vezetésében. Gyakorolják jogaikat. Képünk a megye fiatal asszonyainak, lányainak találkozóján készült. Tömeigmozgalommá vált megyénkben is a sportolás. Tízezrek vesznek részt a testet edző szórakozásban: úszásban, atlétikában, labdarúgásban, tornában. Képünkön a németkéri termelőszövetkezeti sportkör ökölvívó szakosztályának tagjait ábrázolja. Teljesítették vállalásaikat a Tolnai Selyemfsná DISZ-fiataljai A Tolnai Selyemfonógyárban minden DISZ-fiatal tett verseny- vállalá-t az Alkotmány Ünnepe tiszteletére. A vállalások a norma túlteljesítésére, a nj|inőség javítására, az anyaggal való takarékosságra irányultak. A fiatalok teljesítették felajánlásaikat. Szabó Anna kiszerelő például azt vállalta, hogy az ünnepi műszakban 130 százalékra teljesíti normáját. Ténylegesen 133 százalékot ért el. A hulladékot a vállalt 0,2 százalékkal szemben 0,1 százalékra csökkentette. Rottler Erzsébet gombolyító — míg korábban gyártott hibás anyagot Is, most 100 százalékos minőségi munkát végzett. Hága Józsefné sodró vállalta, hogy az engedélyezett hulladékszázalékot fél százalékkal csökkenti. Ténylegesen 0,9 százalékkal volt kevesebb a hulladéka az engedélyezettnél. A „Petőfi" exportbrigád az első a Tolnai Textilgyár DISZ brigádjai közti versenyben Kilenc DISZ-brigád versenyez a Tolnai Textilgyárban a „Legjobb DISZ-brigád” címért és az ezzel járó vörös vándorzászlóért. A verseny első helyezettje már hónapok óta a „Petőfi” exportbrigád. A múlt hónapban 104,9 százalékra teljesítette tervét a brigád, 04,9 százalékban gyártott elsőesztályú exportárut. A brigád — amelynek tagjai export-zsebkendőket, abroszokat, törlőruhát szőnek — továbbra is tartja az első helyet. Augusztus elseje óta csak egy olyan nap volt — (ekkor is áramszünet akadályozta a folyamatos munkát), amikor csak 98 százalékra teljesítette napi tervét, különben minden nap túlszárnyalta előirányzatát. Nem volt ritka a 111, 113 százalékos napi tervteljesítés sem. A versenyben a második a nyolcgépes szövőkből álló „Vörös Lobogó” DISZ-brigád. A Megyei Pártbizottság vándorzászlajáért folyó verseny értékelése A Tolnai Selyem fonóé a vándor&ászló Az elmúlt napokban értékelték a megye hat nagyüzeme közt a Megyei Pártbizottság vándorzászlójáért folyó verseny második negyedévi eredményeit. Az értékelés alapján a verseny állása a következő: 1. Tolnai Selyemfonógyár, 2. Paksi Konzervgyár, 3. Tolnai Textilgyár, 4. Bonyhádi Zománcgyár, 5. Bonyhádi Cipőgyár, 6. Simontornyai Bőrgyár. A verseny első helyezettje a Tolnai Selyemfonógyár dolgozóinak szombaton ünnepélyes keretek közt adta át a vándorzászlót Rév András, a Megyei Pártbizottság másodtitkára. Négy kendergyárat avattak álüzemmé megyénkben az Alkotmány Onnepe előestéjén A második negyedévben teljesítette az élüzemfeltételeket a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat, ennek alapján a vállalat élüsem lett. A vállalat üzemei közül azok kapták meg az élüzem-címet, amelyek terveik túlteljesítésével járultak hozzá e kitüntetés elnyeréséhez. így megyénk öt kendergyára közül négyben — a Dunaföld vári, a Furkópusztai, a Szekszárdi és a Tolnanémedi Kendergyárban — tartottak szombaton este éliizem-ün- nepséget. A négy élüzem-kendergyár közül különösen kettőnek, a dunaföldvári és a furkópusztai üzemek eredményei szépek. Mindkét üzem súlyos károkat szenvedett a márciusi jeges ár víz alkalmával és ennek ellené re kiváló eredményt ért el az újjáépítés mellett a termelésben is. A dunaföldvári üzem 13? szá zaiékra teljesítette negyedéves tervét, a béralap 108 szá zalékos felhasználása mellett. A furkópusztai üzem tervteljesítése 103,4 százalék volt. Ismét élilzem a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat Az Alkotmány ünnepének előestéjén — félévi szünet után — újra felkerült a dombó vári Fémtömegcikkgyártó Vállalat bejárata fölé az „Élüzein“ csillag. A vállalat a múlt évben két- ízben nyerte el a kitüntető „Élüzem“-címet, a második és a harmadik negyedévben. A múlt év utolsó és ezév első negyedében az üzem nem teljesítette a feltételeket. A második negyedévben azonban javítottak munkájukon az üzem vezetői és dolgozói, teljesítették a kitüntetés elnyerésének valamennyi feltételét. Lehet utánozni A Dombóvár, Jókai-utca 4. sz. alatti — községi kezelésben lévő ház lakói elhatározták, hogy társadalmi munka_ val megépítenek téglából egy új, több, mint nyolc méter hosszú, négy részből álló fáskamrát az ott lakó négy család számára. A munkákat már megkezdték, a kész „épületet” rövidesen átadják rendeltetésének. E munkával — mintegy kétezer forint megtakarítást érnek el, amit a tanács más célra használhat fel. A lakók már eddig is többezer forint értékű javítást, esi nosítást végeztek el az államosított házon. A munkából derekasan veszi ki részét Kóré Gyula, a Cementipari Vállalat dolgozója, aki munka idő után, minden nap a ház tatarozásán fáradozik. Kóré elvtárs humorosan jegyezte meg, amikor alapozáshoz látott: — Unatkoztam, azért fogtam hozzá a többiekkel együtt. — Meg aztán nem győztem már kivárni, míg a Községi Tanács épít egyet.” — Ugyanis a régi fáskamra már használhatatlan volt, összedőléssel fenyegetett. A példát sok államosított házban lakó követhetné, így nem kellene kisebb javításokat a városgazdálkodási csoporttól várni. KISS LAJOS A negyedévi termelési tervet ' 113,2 százalékra teljesitette a vállalat. Túlteljesítette termelékenységi tervét is, emellett a tervezett önköltséghez viszonyítva 6,5 százalékos megtakarítást ért el. Kiváló ifjúmunkás Alig egy év óta dolgozik Bertus Mária DISZ-fiatal a dombóvári Vajüzemben. Azóta már szinte minden munkaműhelyén dolgozott az üzemnek, megismerte a gépek kezelését. Ha kell, akkor felöntöként dolgozik, kannát' mos, a pasztőrözőgépet, vagy a fölözőgépet kezeli. Megbecsült dolgozója az üzemnek, mert bárhova állítják, jól állja meg a helyét. Egy súlyos baleset alkalmával a kompresszor megrepedt és felrobbant — Nagy Magdolnával együtt az egyik dolgozónak az életét mentette meg. Képünkön Bertus Mária a Német Demokratikus Köztársa Ságból érkezett új nagyteljesítményű fölözőgépet kezeli. Szeretünk vidéken élni, dolgozni... „A mai fiatalok, ha elvégzik az egyetemet, valamennyien Pesten akarnak elhelyezkedni. Azok Is, akik vidékről kerültek a fővárosi egyetemekre, nem szívesen vállalnak vidéki munkát”. — Gyakran hallani ilyen véleményt. Erről beszélgetünk egy alkalommal a Simontornyai Bőrgyár igazgatói irodájában a gyár vezetőivel. Elmondták, nehézségeik vannak nem csak a fiatalokkal, hanem az idősebb szakemberekkel is, senki sem veszi szívesen, ha vidékre helyezik. Ekkor jegyezte meg Ünnep elvtárs, a gyár üb-elnöke, hogy nem minden fiatal ilyen. Igenis, van náluk egy mérnökházaspár, pár hónapja dolgoznak a gyárban és nagyon jól feltalálják magukat Slmontor- nyán. Két fiatal, akik szépnek találják a vidéki életet, akik az egyetem elvégzése után vidékre kérték magukat, a Vétek-házaspár. A férj, Vétek István, az ásványi cseres üzemben dolgozik, feleségét a laboratóriumban találom. — Hogyan kerültek Simoru tornyára? — Március 1-én tettem le utolsó vizsgámat, harmadikán már itt voltam az üzemben -— mondja Vétek elvtárs. — Elhelyezkedhettem volna Pesten is, dehát mind a ketten jobban szeretjük a vidéki életet. Falun nőttem fel és úgy hiszem, ha nem is találok meg mindent, amit a fővárosban, itt is van lehetőség a művelődésre, tanulásra. Feleségem is itt kapott állást. Lakást is kaptunk. — Ez a legfontosabb, — teszi hozzá a fiatalasszony —, hogy egy üzemben dolgozunk. Nagyon kellemetlen volt, amikor Pestről Clnkotára kellett járnom tanítani, (ö ugyanis kó- miaszakos tanárnő) távol voltunk egymástól. Sokan úgy vannak, hogy a vidéki munkát alacso- nyabbrend6nek tartják, áldozatot hoz, aki vidékre megy, ezért ezt aztán fizessék jobban meg. Mi nagyon jól feltaláljuk magunkat itt. Én szeretek kultúr- munkával is foglalkozni, a gyár kultúrcsoportjának segítek. Aztán könyvtár,mozi is van itt, néha eljönnek és színvonalas műsort adnak a Faluszinház művészei. Meg aztán a lakás, de főleg a nagy kert, az sokat ér, megtermeljük benne a konyhára valót. Tegnap például saját termésű főttkukorica volt a vacsora mellé. A férjek a kert felásásában versenyeznek, mi asszonyok pedig abban, hogy kinek a kertje lesz szebb, kinek vannak szebb virágai. A munkára terelődik a szó. — Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán koloidkémiát tanultam — mondja Vétek elvtárs. — Egyelőre két évi üzemi gyakorlati idő- met töltöm a gyárban. A különböző üzemrészekben egy-két hónapot töltök, hogy megfigyeljem a munkát, tapasztalatokat szerezzek, a bőrgyártás tudományát csak az üzemben lehet megtanulni. Az elvtársak megígérték, hogy segítenek, ha valamilyen szakkönyvet akarok hozatni, a könyvtár részére beszerzik. Egy-két problémát már segítettem megoldani, de valahogy úgy hiszem, többet is tudnék dolgozni. Meghatározott feladatokat szeretnék kapni, aminek végrehajtásáért felelőssé tennének. Valahogy úgy látom, nem sok hasznomat veszik még a gyárban. v — A távolabbi tervek? — Itt maradunk Simontor- nyán, a két év letelte után is — mondják mindketten. — nem régen vagyunk itt, de megszerettük a falut, a gyárat, az embereket. J. J.
