Tolnai Napló, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-19 / 196. szám
Az állam elismeri és támogatja a dolgozóknak a kizsákmányolás ellen irányuló minden valóságos szövetkezeti mozgalmát 1 Mindenkor mellettük áll a párt A megbolygatott méhkashoz hasonlít ezekben a napokban Szakály. Egyik embercsoport örül, mert ezután jobban gazdálkodhat, s könnyebben meg tud élni. A falu dolgozó parasztjainak egy másik része zsörtölődik, elégedetlenkedik. S van egy harmadik csoport is, amelyet úgy jellemzett az egyik falubeli paraszt, hogy örül a más kárának, boldog, hogy az ö sorsa jobbra fordult, s bár nem mondja ki, de lappang benne, hogy csak hadd veszekedjenek ezek, a lényeg az, hogy engem hagyjanak nyugodtan. Miről is van szó? A megye egyik legf iatalabb termelő- szövetkezetének, a szakályl Hunyadi János Tsz-nek ezekben a napokban tagosí- tanak. S bár a tagosító bizottság mindent elkövet .hogy a legkörültekintőbben végezze ezt a munkát, hogy kevés egyéni gazdát érintsen. Mégis elkerülhetetlen volt, hogy mintegy 18—20 dolgozó paraszt földje beleessen a nagy táblába, s ők máshol ugyanolyan minőségű földet kapjanak csereingatlanként. Ez a nézet- eltérések alapja, s ime a következményei, s a hatása ... Többen beszélgetünk a szövetkezet központi székházának tornácán. Szili József ellentmondást nem tűrő hangon magyarázza, olyan dolgos embert, mint Dézsák Géza bácsi nem lehet találni még egyet a faluban: — Mert Géza bácsi olyan ember, hogy még enni se ül le. A kötényéből eszik, úgy futtából, munka közben. Idős létére három fiatalt is kidolgozna. — Egyéni gazda korában mégis nehezen boldogult, mert ott volt a 31 hold földje és nem tudta megmunkálni, ahogy kellett volna, a beadást és az adót természetesen kivetették rá is és nem tudott elégséget tenni. — Hiába, na ... — kapcsolódott be a beszélgetésbe Bakonyi Istvánná, a csinos, mindig mosolygó fiatalaszony is. Közben megérkezett Martinka Lászlóné, a tsz-elnök felesége, aki tejeskávét hozott az urának reggelire. Minden különösebb kérdés és bevezető nélkül, nagy indulattal, széttárt karokkal kezdte el a kis előadásnak is beillő beszédet. — Ezt már nem lehet kibírni I Mindenki megkiabálja az ember lányát az utcán. Mindenki az én uramat okolja, mert ő az elnök. Mondom is mindig, hogy még a síromban sem tudok belenyugodni abba .hogy ez (már mint az ura) állt be elsőnek ide, a tsz-be. Várt volna, míg mások is belépnek. De 6 nem . . . Most aztán hallgathatom ... A Mari néném is azt mondja: — Majd alakítunk mi is tszcsét, de annak a Bognár Marci bátyám lesz az elnöke. (Ez a Bognár Marci a falu legtekintélyesebb középparasztja.) Ki tudja, meddig folytatta volna mon- dókáját Martinkáné, ha közben meg nem jön a férje a tanácstól, aki éppen a tagosítás ügyben volt. A tsz“-elnök lecsillapítja a feleségét, aki erre egy kicsit megnyugodott ... Való igaz az, hogy Szakályban a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni parasztok között nem volt valami jó a kapcsolat, mikor a tagosítás gyakorlati végrehajtására került a sor. A szövetkezeti tagok is ragaszkodtak saját elgondolásukhoz a nagy táblák kialakításával kapcsolatban, az egyéni parasztok pedig nem akartak belenyugodni abba, hogy földjeik cserélődjenek. Ebből keletkeztek a fokozódó nézeteltérések, a visszásságok. — Persze mi azért nem nagyon vesz- szük szívünkre a dolgot, mint az asszonyok. Mikor arról volt szó, hogy szövetkezetét kellene alakítani, én jómagam is elsőnek jelentkeztem, mert ki jelentkezzen elsőnek, mikor tettekre hív a párt? — kérdezte a szövetkezet elnöke önmagától, s így adta meg rá a választ: — Mi kommunisták! Mikor megalakítottuk a szövetkezetét, akkor azt mondták a pártbizottsági elvtársak, legyünk csak nyugodtak, mellettünk áll a párt. Most várjuk a pártbizottságot, mert nekünk föld kell, méghozzá olyan föld, amelyik nagy táblában van, mi gazdálkodni akarunk, úgy, hogy a tények alapján győzzünk meg minden szakályl gazdát arról, hogy jól választottunk, mikor a közös gazdálkodás útjára léptünk. Alig mondta el mindezt a tsz-elnök, az utcán álló Lezsák Géza, Szili József és mi figyelmeztettük, hogy egy zöld Skoda kanyarodott be a szövetkezet székházához. Később megtudtam, hogy a zöld autó a Megyei Pártbizottság munkatársait hozta Szakályba. Az elvtársak a helyszínre jöttek segíteni a szövetkezetnek a nagy táblák kialakításában. Az érdekelt termelőszövetkezeti tagokkal és az érintett egyéni gazdákkal elbeszélgettek a párt- bizottság munkatársai, s végül szót értettek a szövetkezeti tagok és az egyéniek. A pártbizottság munkatársai, a járási tanács termelőszövetkezeti főkönyvelője és a tagosítást végző szakemberek közösen segítettek megoldani az egyszerűnek látszó, de mégsem könnyű problémát Szakályban. A dolgozó parasztok megelégedésére, a termelőszövetkezeti tagok nagy örömére, a nagy táblába vetnek már az ősszel a szakályi Hunyadi János termelő- szövetkezet tagjai. Szerettem volna megmondani Martinka Lászlónak a szövetkezet elnökének, hogy ugye, maguk mellé állt rnost is a párt. De legyenek megnyugodva abban, hogy ezután is minden erejével a termelőszövetkezeteket segíti a párt is, meg a kormány is. Hiszen Gerő Ernő elvtárs, a Központi Vezetőség július 18*i ülésén elhangzott beszámolójában félreérthetetlenül leszögezte: „Továbbra is, változatlanul, töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakításában” ... Pesti Erzsébet 1 „Frank"-ügyii©k nincs vége N em voltam ott, nem láttam... Mások mondták el, hogy Tamás László, a tamási járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke halálsápadt lett, mikor megtudta, hogy az Állami Ellenőrzés Minisztériumában is tudnak viselt dolgairól. Persze ő ebben semmiképpen sem tudott belenyugodni. Gerinctelenül, kommunista funkcionáriushoz nem méltó módon elkezdte kutatni, hogy ki mert vele kapcsolatban levelet írni az ÁEK-nak. Ahelyett, hogy bátran szembenézett volna a tényekkel, olyan módszerekhez folyamodott, ami törvényellenes, pártszerűtlen, megengedhetetlen — csak azért, hogy amennyire lehet, tisztára mossa magát. Tamás László a saját „igazának” megvédésére felsorakoztatta a járási tanács kommunistáit, összes dolgozóját s már úgy látszott, hogy nyert, ügye van. Az augusztus 13-án megtartott párttaggyűlés kimondta a végszót. „Vége a „Frank- ügynek, tiszta lapot kezdünk a járási tanács történetében.” Nem elvtársak!... Tévedtek!... „A „Frank“-ügynek nincs vége, csak most kezdődik... De ne vágjunk az események elé, nézzük szép sorjában, hogyan kezdődött, hogyan bonyolódott, s hogyan „végződött” a „Frank“-ügy. Az egész „Frank“-ügy még tavaly, decemberben kezdődött. Tamás László, a járási tanács elnöke és Kovács Lajos, a járási tanács titkára a transzferált értéktárgyak egy részét nem árvereztették el, hanem megvásárolták. Ezenkívül a járás: tanács vezetői a télen úgyszólván teljes egészében kisajátították a járási tanács személyautóját. S míg az egy vezető emberrel kocsizott a járásban, addig a beosztott munkatársak autóbuszon és gyalog rótták a kövesútakat. Na, és még egy. Mivel a tél kellős közepén nehézséget okozott a tamási járási tanács dolgozóinak a tüzelőanyagbeszerzés, a pénzügyi osztály hatáskörébe adott a Megyei Tanács egy tehergépkocsit, amelynek az lett volna a hivatása, hogy megköny- nyítse a járási tanács összes dolgozójának a tüzelő gondját. Sajnos azonban, a tehergépkocsi csak a vezető emberek tüzelő gondját oldotta meg. Az egyszerű dolgozóknak semmi haszna nem volt abból, hogy a járás községeiből Tamás elvtársnak és a többi vezetőnek fát fuvarozott a tehergépkocsi. Frank Károly, aki akkor még a munkaerőgazdálkodási csoport vezetője volt, a fent elmített három dolgot törvénytelennek látta, bántotta lelkiismeretét, hogy ilyen szabálytalanságokat követnek el a vezetők és megírta az Állami Ellenőrzés Minisztériumának. így kezdődött az egész ügy... Frank Károlyt ebben az évben a tamási járási tanácsnál — népiesen szólva — elkezdték „fúrni.” Munkájában ugyan nem találtak kifogást, így újból és újból a zilált családi életével hozakodtak elő a párttaggyűlésen is, meg a vezetőségi megbeszéléseken is, de sokszor még illetéktelen helyeken is. Az igazsághoz tartozik ugyanis, hogy Frank Károly valóban nem él példás családi életet. A feleségét nem becsüli úgy, ahogy kellene, keresetének egy részét nem adja haza. De ez nem ok arra, hogy üldözzék, és arra se, hogy helyes bírálatáért elmarasztalják. Családi problémáinak rendezésében segítséget kellett volna, hogy adjon, mint kommunistának a pártvezetőség, és mint dolgozónak, a járási tanács vezetője. Egy alkalommal kapott is „segítséget”, amiben ugyan nem volt köszönet. A tél kellős közepén Frank Károly felesége bement a járási tanácshoz és sírva panaszkodta el, hogy kicsiny csecsemőjével együtt ott van tüzelő nélkül, s a férje nem adja haza a fizetését. S kérte a járási tanács elnökét, hogy valamilyen úton-módon férje fizetésének egy részét ő kaphassa kézhez. A tanácselnök meg is ígérte az asz- szonynak a segítséget. A segítség a következő volt: Tamás László behívatta Frank Károlyt az elnöki irodába és rámordult, így: „Akkor jó volt. mikor... legyen jó most is.” Frank gyorsan kikérte, hogy vele ilyen hangon ne beszéljenek még a járási tanács elnöke se. S mert ezt meg merte mondani, állásából 15 napra felfüggesztették. Az ilyen segítségből azt hiszem senki sem kér. A szerencsétlen Frankné sem erre gondolt... Térjünk azonban vissza a tárgyhoz. Frank Károlyról azt mondták, hogy „fekély“ a járási tanácsnál, mert mindenkinek rámutat a hibájára, ha valaki szabálytalanságot követ el, s azt mindjárt megírja a felsőbb szerveknek. S a tanács vezetői az első alkalommal meg is kísérelték a „fekély” kioperálását. A következőképpen: Ezév június 20-án egy dolgozót racionalizálni kellett, s a puszta „véletlen“ folytán Frank Károlyt racionalizálták, ö viszont tisztában volt azzal, hogy nem az ő munkakörét szüntették meg, s fellebbezett. Az eredmény az lett, hogy ott maradhatott a járási tanácsnál, egy másik munkakörbe helyezték át. Sajnos, azonban azóta sincs nyugodtan, s különösen az elmúlt napokban „robbant ki” körülötte a „háború“. Augusztus 3-án Frank Károly kapott az ÁEK-tól egy levelet melyben értesítették, hogy bejelentését,, a Megyei Tanács elnökéhez küldték kivizsgálás végett. Hogyan, hogyan sem, a Megyei Tanács elnökének megküldött levél, illetve annak szövege visszakerült Tamás Lászlóhoz, a járási tanács elnökéhez. Ekkor ő fegyelmit kért maga ellen is, meg a járási tanács titkára ellen is. A járási pártbizottság első titkára. Papp Károly elvtárs úgy tudja, hogy mindketten meg is kapták már a fegyelmit — írásbeli megrovást. Az ügy végére a következőképpen tettek pontot a járási tanácsnál, azon a bizonyos augusztus 13d taggyűlésen: Frank Károly által elküldött levelet Tamás László, a járási tanács elnöke szó szerint felolvasta, hogy lássák a kommunisták: Frank Károly nem hagy békét a vezetőknek, még arra is képes volt, hogy az ÁEK-nak levelet írjon. De a levél felolvasása után még fel is szólalt Tamás elvtárs a taggyűlésen, s miután alaposan megbírálta Frank Károlyt, udvariasan megköszönte neki a bírálatot. Ezután több felszólaló még alaposan „megmosta“ Frank Károly „fejét”, s azzal távozott mindenki a taggyűlésről, hogy vége a „Frank”-ügynek. Szerencsésen örökre „letörték“ Frank Károly „szarvát”. * Ne vegye rossz néven kedves Megyei Tanács elnök elvtárs, hogy Önhöz fordulunk a „Frank”-üggyel kapcsolatban. Nagyon kérjük, hogy amennyiben módjában áll, gondoskodjon róla: Ne legyen vége a „Frank“-ügynek, kezdődjön elölről, de ne úgy, mint „Frank”-ügy, hanem úgy, mint Tamás-ügy. Derítse ki, kedves elnök elvtárs, hogy az ön címére kivizsgálás végett küldött levél, hogyan került vissza ahhoz, aki ellen a bejelentés szólt. S ha lehet, gondoskodjék arról is, hogy egyetlen tanácsnál se legyen alapja hasonló ügynek, ne üldözzék sehol a bírálókat, mert ez törvényellenes. Molnár Lászlóné Naponta erősödő termelőszövetkezeteinknek biztos jövedelmet jelent a kertészet, különösen a primőráru. A kertészettel kapcsolatos tennivalókat tanulmányozták nem egyszer a látogatások során az egyénileg gazdálkodó parasztok és a kezdő tsz-ek tagjai. A látott, tapasztalt eredmények láttán megyénkben nagyon sok dolgozó paraszt határozott úgy, hogy a könnyebbik utat és megélhetést, a termelőszövetkezeti formát választja. Könnyebb, sokkal könnyebb a tsz-ben az élet, a munka, hiszen az összevont parcellákon akadálytalanul dolgozhat a gép. A gépek alkalmazásával többszörös hasznot érhetnek el, mert részben feleslegessé teszi a kézi munkaerőt, a termésátlag pedig sokkal nagyobb lesz. Az eredmények elérésében nem kis feladat hárul megyénk gépállomásaira. A traktorosok, a gépállomások valamennyi dolgozójának munkavédelmét segíti elő az a tény, hogy munka után modern otthonaikba, munkásszállásokba térhetnek. 200 kilogram juhsajt havonta A felsőnánai Uj Barázda Ter_ melőszövetkezet az eddig gyenge juhállományt — amely keveset jövedelmezett — feljavította azzal, hogy egy fejésre is igen alkalmas cigálya állományt vásárolt. A termelőszövetkezetben sajtüzem működik, s a tejet így helyben dolgozhatják fel, ami nagyobb hasznot jelent. A 100 anyajuh 2 hónap}, tehát június, júliusi sajttermelése 400 kilogramm volt. Ez a mennyiség nemcsak Felsőnánának elég de ellátja a környező községeket is jóminőségű juhsajttal. A tsz tó_ vábbfejleszti juhállományát, mert havonta eddig is átlag 5000 forint jövedelme volt a termelőszövetkezetnek a sajtkészítésből.
