Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-15 / 166. szám

2. TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚLIUS 15. Folytatja munkáját az ENSZ leszerelési bizottsága A szovjet kormány általános európai együttműködést javasol az atomenergia békés felhasználására A Szovjetunió külügyminisz­tériuma július 12-én az alábbi országok moszkvai diplomáciai képviselete útján megküldte Ausztria, Albánia, Belgium, Bulgária, Nagy-Britannia, Ma­gyarország, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Görögor­szág, Dánia, Izland, Olaszor­szág, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Ro­mánia, a Német Szövetségi Köz társaság, Finnország, Francia- ország, Csehszlovákia, Svájc, Svédország és Jugoszlávia kor­mányának, valamint az Ame­rikai Egyesült Államok kormá­nyának a szovjet kormány nyi­latkozatát, „Az atomenergia békés félhasználásában való általános európai együttműkö­désről.“ Az említett nyilatkozat szö­vegét egyidejűleg, tájékoztatás végett megküldték a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor mányának is ez országok moszkvai nagykövetsége útján. A kormánynyilatkozat hangsú lyozza, hogy az atom- és hid­rogénfegyver eltiltására vonat­kozó egyezmény megkötése széleskörű lehetőséget teremte­ne az atomenergia békés fel- használása számára, majd rá­mutat arra, hogy a szovjet kor­mány mindenkor következete­sen síkraszállt ezeknek a cé­loknak megvalósításáért. A nyilatkozat részletesen foglalkozik azzal, hogy az atom energia békés célokra történő felhasználása terén a nemzet­közi együttműködés fejlesztésé nek lehetőségei távolról sem merültek ki. Bírálja a hat nyu­gati ország atomközössége meg alakításának terveit, rámutat arra, hogy a Szovjetunió min­dig széleskörű nemzetközi együttműködést kivánt. A nyilatkozat a továbbiak­ban annak a véleményének ad kifejezést, hogy szükséges len­ne összehívni az európai orszá­gok értekezletét az atomerő békés felhasználásával kapcso­latban, amelyen meg lehetne vi tatni egy európai regionális szervezet megalakításának kér­dését. A nyilatkozat végül annak a reménynek ad kifejezést, hogy az érdekelt országok kellő fi­gyelemmel fogadják a Szovjet­unió felhívását. Az együttmű­ködés elősegitené az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáról szóló egyezmény elérését, ami viszont biztosítaná, hogy min­den nukleáris anyagot kizáró­lag, békés célra használjanak fel. Jossip Bros Tito és Gamal Abdel Nassser pohárkössöntője Nehru és Adenauer tárgyalásai Nehru indiai miniszterelnök és Adenauer nyugatnémet kancellár pénteken délután megkezdte politikai tárgyalá­sait — jelenti a DPA. A pén­teki első tanácskozás után a két államférfi nem nyilatkozott megbeszéléseinek tárgyalásáról. DPA.-értesülés szerint több nemzetközi kérdés szerepelt napirenden. Adenauer pénteken vacsorát adott Nehru tiszteletére, Adenauer pohárköszöntőjé­ben köszönetét mondott Nehru nak, amiért megértést tanúsít a német kérdés iránt. Biztosí­totta Nehrut, hogy „a Német Szövetségi Köztársaság külpo­litikája India külpolitikájához hasonlóan a világbéke fenntar­tására irányul. Németország ál­datlan kettéosztottságának meg szüntetésére nem fogunk erő­szakhoz folyamodni“ — mon­dotta Adenauer. Nehru válaszában őszinte rokonszenvvel vette tudomásul, hogy „Németország csak békés eszközökkel akarja megoldani az ország újraegyesítésének problémáját.“ Belgrád (T&njug) Joszip Broz Tito elnök a Nasszer egyipto­mi köztársasági elnök tisztele­tére rendezett pénteki ebéden pohárköszöntőjében a többi között a következőke mondotta: — Mi Jugoszláviában a világ közvéleményével együtt nagy figyelmet szentelünk az afrikai események fejlődésének — mondotta Tito elnök —> mert ott a béke a széleskörű fejlő­dés és előrehaladás érdekében elengedhetetlenül szükséges. — Sajnos, Afrikában a viszonyok még mindig nem egészen ren­dezettek. De meggyőződésünk, amit egyébként a jelenkori fej­lődés is megmutatott, hogy ott is és általában mindenütt a béke és jólét egyedül csak ama elv elfogadása alapján bizto­sítható, hogy a népek saját gazdáik legyenek országukban. Afrika és Ázsia népei, köztük az egyiptomi nép is, olyan ki­emelkedő helyet foglal el hogy mindinkább jelentős tényezővé válik a nemzetközi viszonyok­ban. Biztosítani szeretném önt arról, hogy a jugoszláv kor­mány a maga részéről minden erőfeszítést megtesz annak ér­dekében, hogy országaink együttműködését politikai, gaz. dasági, kulturális és kölcsönös kapcsolataink egyéb területein továbbfej lessze. Tito elnök pohárköszöntőjére Nasszer elnök a többi között a következőkben válaszolt. — Mélyen meghatott az a szívélyes fogadtatás, amelyben a jugoszláv nép részesített. — Ebben a fogadtatásban a Jugo­szlávia és Egyiptom között fenn álló szilárd kapcsolatok élő pél­dáját látom. Ezek a kapcsolatok abból az együttes tapasztalatból merítik erejüket, amelyen mind Jugoszlávia, mind pedig Egyip­tom átment felszabadulásának és függetlenségének megvaló­sítása során. Még közelebb hoz bennünket egymáshoz az hogy hasonló külpolitikát folytatunk, azonos jelentőséget tulajdonítunk a nemzetközi béke megőrzésének és egységes cél felé törekszünk: a népek közötti együttműkö­dés feljesztése felé. Boldog vagyok, hogy újból találkoztam önnel s folytat­hatjuk erőfeszítéseinket az or­szágaink közötti teljes együtt­működés fejlesztése érdekében és ezzel hozzájárulunk a világ­béke és a megértés ügyéhez. Az a nyilatkozat, amelyet a szovjet kormány július 12-én juttatott el 24 ország kormá­nyához, ismét nagy lépéssel viheti előre a nemzetközi fe­szültség enyhülésének fon­tos ügyét. Ez a nyilatkozat hangot ad annak a mind erő­sebb követelésnek, amely az atomenergia békés célokra történő felhasználását köve­teli. Mert az atomot, amely- lyel vitathatatlanul új kor­szak kezdődik az emberiség történetében, eddig a Szovjet­unió kivételével majdnem ki­zárólag hadászati célokra használták fel. Sajnos mind­máig nem sikerült valóra vál­tani a Szovjetuniónak azt az álhatatos követelését, hogy nemzetközileg tilt­sák el az atom- és hidrogén- fegyver használatát, noha — mint a mostani kormánynyilat kozat is kijelenti — ez lenne az atomenergia békés felhasz­Az ENSZ leszerelési bizott­ságának pénteki ülésén — nyu gáti hírügynökségek jelentése szerint — Brilej jugoszláv kül­dött üdvözölte a Szovjetunió­nak azt az elhatározását, hogy elfogadja az öt nagyhatalom fegyveres erőinek létszámára javasolt nyugati szintet. Brilej ezután részletesebben megindokolta a bizottság elé korábban beterjesztett határo­zati javaslatát. Kijelentette: a nemzetközi helyzet megjavulá- sa most lehetővé teszi, hogy késedelem nélkül megtegyék az első intézkedéseket az általános leszerelés felé, nevezetesen a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők létszámának korlátozásával, az atomfegyver kísérletek beszüntetésével és a katonai költségvetések csökken tésével.. Ezt követően James Wads­worth, az Egyesült Államok helyettes küldötte szólalt fel és elutasította Krisna Menőn in­diai küldött csütörtöki javasla­nálásánál az első lépés. Mert mindaddig, amíg atomfegyve rek léteznek, nem lehet teljes mértékben megkezdeni békés célokra történő felhasználását sem, amihez az atomfegyver­kezés közben szükségszerűen hiányzik a kellő bizalom is. De az atom békés felhasz­nálásához még az atomfegy­verzet eltiltása is kevés. Fel­tétlenül szükséges a teljes nemzetközi együttműködés, a tapasztalatok kölcsönös kicse­rélése, a tudományos együtt­működés. Ehhez nyitja meg az utat a most kiadott szov­jet kormánynyilatkozat, amely az általános regionális szer­vezet megalakításával lehető­vé tenné az európai együtt­működést. A Szovjetunió már eddig is számos lépést tett az atom­fegyver eltiltásáért és az atomenergia békés felhaszná­lásáért. Az eddigi erőfeszíté­sek, ha nem is hozták meg a tát, amelyben az atomfegyver kísérletek felfüggesztését kérte. Wadsworth szerint az atom­fegyver-kísérletek felfüggesz­téséről addig nem lehet szó, míg megállapodás nem szüle­tett az atomfegyver gyártásá­nak ellenőrzött leállításáról. Ugyanezzel érvelt Anthony Nutting angol küldött is, de hozzátette; „Nagy-Britannia nemcsak az általános leszere­lési terv kidolgozására haj­landó, hanem arra is, hogy meg állapodjék egyes részletintéz­kedésekről, például olyanok­ról, amilyeneket Jugoszlávia indítványozott, s amelyek kö­zött atomkísérletek korlátozása is szerepel.“ Gromiko szovjet küldött fel­szólalásában támogatta India javaslatát az atomkísérletek beszüntetéséről. Kijelentette, hogy a Szovjetunó az atomfegy ver-kísérletek beszüntetését mindenfajta feltételtől függet­lenül kívánja. teljes sikert, de nem voltak eredménytelenek sem. Mert mind nagy méreteket ölt an­nak követelése, hogy szüntes­sék be az atomfegyver-kísér­leteket és ezzel együtt tiltsák el az atomfegyverek haszná­latát is. Ez a követelés most már az ENSZ leszerelési bi­zottságának ülésén is hangot kapott, de ezzel együtt mind erőteljesebbé válik az a kí­vánság is, hogy csökkentsék a hagyományos fegyverzetet is. A szovjet kormánynyilatko­zat természetesen nem old­hatja meg egy csapásra azo­kat a kérdéseket, amelyek megoldásra várnak. Az azon­ban kétségtelen, hogy az egy­re enyhébbé váló nemzetközi helyzetben járható utat mutat s elősegíti annak az együttmü ködésnek megvalósulását, amelynek nyomán megkez­dődhetne az atomenergia ki­zárólagosan békés célokra tör ténő felhasználása. Ä falusi osztályharc néhány A XX. kongresszus számos problémát tisztázott, alkotó mó­don világított meg olyan kér­déseket a leninizmus szellemé­ben, mint a szocializmusba való átmenet kérdése. Alkotó módon feltárta az osztályharc jelenlegi problémáit is: mindenekelőtt rá. mutatott arra, hogy Sztálinnak az érdeme mellett több kérdés­nél téves, dogmatikus nézete volt, s így például nem helyt­álló az osztályharc éleződéséről szóló tétel ,amely szerint a szo­cializmus építése során állandó­an éleződik az osztályharc. A le­ninizmus értelmében a szocializ­mus építése során sajátos körül, mények alakulnak ki minden or. szágban az osztályharc terén is. így egyáltalában nem törvény- szerű az osztályharc éleződése, sőt, ennek ellenkezője sem, ha­nem az osztályharc mindig az adott körülményeknek megfele­lően alakul. Ennek szellemében dolgozta ki pártunk az osztály- harc időszerű elvi és gyakorlati kérdéseit. A gyakorlat a XX. kongresz- szus szellemét igazolja. A nem­zetközi viszonyok megváltoztak: A SZOCIALIZMUS VILÁGRENDSZERRÉ VÁLT és mind nagyobb tért hódít a földkerekségen. Nem sikerültek az imperialisták restauráciős kí­sérletei. Világraszóló sikereket értünk el szocialista társadal­munk építése terén. A sokévi hiábavaló várakozás, ügyünk diadalmaskodása, ha nem is tör. te össze teljes egészében a res­taurációra várók reményeit — nagymértékben lelohasztotta azt és egyre inkább belátják a köz­mondás igazságát: „A kutya ugat — a karaván halad." Az osztályellenségnek mérhe­tetlenül megcsappant a gazdasá­gi ereje és ezzel arányosan csök­kent politikai befolyásuk is a la­kosság körében. A tamási járás­ban például a következőképpen alakult a kulákság gazdasági helyzete: 1951-ben 9663 hold földterület volt a járás Mákjai­nak tulajdonában, 1955-ben pe­dig már csak 2163. Hagyományos a magyar fal­vakban, hogy mindig az a köz­ség politikai szóvivője, akinek a kezében van a legnagyobb gaz­dasági erő: jelenleg tehát már elenyésző a kulákság gazdasági erje. Jelenleg már egyre inkább a termelőszövetkezeti gazdálko­dás uralja a falut ,az egyéni dől gozó parasztok egyre inkább be­látják a szövetkezeti gazdálko­dás fölényét és ezt az útat vá­lasztják. így nyilvánvalóan ma már nem a kulákság, hanem a szövetkezeti mozgalom tudja hat hatósan befolyásolni a falu po­litikai és gazdasági életét. Mind­ez azt is mutatja, hogy szinte teljes egészében ki van zárva an nak a lehetősége, hogy ma a ku­lákság kizsákmányolást folytas­son. Igv tehát dogmatizmus lenne azt állítani, hogy jelenleg a ml viszonyainkban, a szocializmus építése során erősödik az osz­tályharc. De vajon azt jelenti ez, hogy NEM ÉRVÉNYES VAGY MEGVÁLTOZOTT A LENINI HARMAS JELSZÓ? Nem, szó sincs erről. A lenini hármas jelszó továbbra Is ér­vényben van. Pártunk politiká­jának alapját fejlődésünk jelen­legi szakaszának megfelelően to­vábbra is ez a lenini tanítás ké­pezi, amelynek értelmében te­hát: „Támaszkodj a termelőszö­vetkezeti és a szegényparaszt­ságra, köss szoros szövetséget a középparaszttal és szüntelenül harcolj a kulákság ellen. Ennek helyességét a gyakorlat igazolja és mi magunk is meggyőződtünk arról, hogy amilyen szilárd a munkás-paraszt szövetség, olyan szilárd rendszerünk tartópillére. Ezt a szövetséget tehát szüntele* nül erősítenünk kell a hármas jelszó jegyében. Most az egyik fő falusi feladatunk a mezőgaz­daság szocialista átszervezése és a termelés fokozása. Ezt a har­cot elsősorban a termelőszövet­kezeti és mellette a szegénypa­rasztságra támaszkodva vívjuk. A tsz-ek létrehozásánál a sze­gényparasztság képezte a szövet kezeti mozgalom gerincét. Azóta főleg a tsz tagság és mellette a szegényparasztság a párt legbiz­tosabb falusi támasza. A sze­gényparasztság tehát nemcsak a proletárdiktatúra megteremtésé­nek időszakában volt a munkás- osztály szilárd falusi bázisa, ha­nem ma is. Nézzük, mi a helyzet a közép­parasztsággal. Ez a réteg jelen­tős részét teszi ki a parasztság­nak, a földterület zöme az ő ke­zükben van. Előrehaladásunk egyik előfeltétele tehát a közép­parasztsággal kötött szövetség, amelyért napról-napra harcol­nunk kell. E harcnak két oldala van: az egyik — gazdasági. Gé­pekkel, műtrágyával segítjük a középparaszti gazdaságokat is, és megteremtettük annak a fel­tételét, hogy biztonságosabban élhessenek termelhessenek, mint a múlt rendszerben, amikor na­gyon sok középparaszti gazda­ság tönkrement. Másrészt pedig meggyőző szóval igyekszünk ügyünk mellé állítani ezt a ré­teget. Bevonjuk őket a falu po litikai életébe, mindenekelőtt a tanácsokba és ugyanakkor türel­mes szóval bizonyítjuk be, hogy a tsz-ben összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőségeik vannak, mint az egyéni gazdálkodásban. Ez a törekvésünk is egyre in­kább sikerrel jár, mert ma már a tsz-tagok között nagyon sok középparasztot is találunk, akik a szegényparasztság mellett sz!- lárd támaszai, harcosai a párt falusi politikájának. Nyilván nem mondhatunk le a lenini hármas jelszó harmadik ré széről. az ellenség elleni küzde­lemről sem, és továbbra is küz- denünk kell a régi kizsákmányo­ló osztály maradványai ellen. Aki szándékosan gátolja előre­haladásunkat, rombolja építő­munkánkat, azt nyilván nem ba­rátnak tekintjük, hanem ellen­ségnek és úgy is kezeljük. Ez­után sem valljuk azt a nézetet, hogy „ha megdobnak kőt el, dobd v'ssza kenyérrel”. A LENINI HARMAS JELSZÓ GYAKORLATI MEGVALÓSITASANAL azonban több tekintetben más módszerekkel kell dolgoznunk, mint ahogyan azt eddig tettük. Erre szintén a XX. kongresszus hívta fel a figyelmünket és ép pen a további előrehaladásunk követeli meg, hogy így legyen. Különösen az osztályharc kérdé­sénél szükséges ez. Hosszú éve­ken keresztül az osztályharc éle­ződésének elméletét vallottuk és e rossz elmélet nyomán nyilván sok tekintetben rossz gyakorlat született: mesterségesen igyekez tünk élezni az osztályharcot csak azért, hogy „stimmeljen” az ide­vonatkozó rossz elmélet és sok­szor ott is problémát csináltunk magunknak, ahol nem volt, sor­ra követtük el a törvénytelensé­geket, túlkapásokat. Nem egy­szer azon mérték a tanácselnök munkáját, hogy hány kulákot ál­lított a bíróság elé különféle okokért, és valósággal dicsőség­nek számított, ha valamilyen ürüggyel bosszúságot törtek a „kulák” orra alá. E rossz elméletnek és rossz gyakorlatnak nyilván káros kö vetkezménye is lett. A túlkapá­sok nem egyszer elterelték a fi­gyelmet a valóságos ellenséges megnyilvánulásokról. Dogmati­kusan alkalmaztuk a kulákren- deletet és nagyon sok esetben becsületes középparasztot is ku- láknak nyilvánítottunk. Sokszor még rokonaival* szomszédaival is éreztették, hogy „környeze­tükben” kulák van. így aztán nagyon sok középparasztot meg­sértettünk önérzetében, ember­ségében, elszigeteltünk, elidege­nítettünk magunktól, ahelyett, hogy megnyertük volna ügyünk­nek. Ez nem a lenini hármas jelszó betartása, hanem éppen meg sértése volt, mert a munkás-pa­raszt szövetség erősödését gá­tolta. Beszéltünk a középparaszt­sággal való szövetségről, a tü­relmes megnyerés politikájáról, ugyanakkor a túlkapásokkal sok­szor bizonytalanná tettük őket, elszigeteltük magunktól. Most, a XX. kongresszus fé­nyénél már látjuk hibáinkat, de nyilván nem elég látni, hanem azokat ki is kell javítani. Min­denekelőtt azon a téren kell tisz­ta vizet önteni a pohárba, hogy ki a kulák és ki nem az: tehát felül kell vizsgálni az úgyneve­zett „kuláklistát” és igazságot szolgáltatni a becsületes embe­reknek, azoknak a középparasz­toknak, akiket jogtalanul meg­bélyegeztünk. Ezt a munkát a pártnak és a tanácsnak kell el­végeznie a dolgozók sokaságá­nak véleményére, aktivitására Iá maszkodva. Egyes vezetők még mindig at­tól tartanak, hogy ha a dolgo­zók széles rétegére bízzák a dön tést, helytelenül döntenek, mert amint mondják, „a tömeg politi­kailag nem eléggé felvilágosult". Erre csak annyit lehet mondani, hogy nincs megbízhatóbb bíráló­bizottság, mint a falu kommu­nistáinak és pártonkívült dolgo­Kommentár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom