Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-26 / 175. szám
Irányelvek a magyar népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervéhez (Elfogadva a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. július 18—214 ülésén) Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik. Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkás- osztály a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista munkaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a második ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új iparág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem si leer ült azonban még kiküszöbölni a népgazdaság néhány olyan hiányosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több termelési ágban a technika színvonala elmaradt a követelményekhez képest: főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kielégítően, s a termelési költségek általában magasabbak, mint a gazdaságilag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de a színvonal nem haladta meg lényegesen a háború előttit, és ennek következtében elmaradt a népgazdaság szükségleteitől. A lakosság fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelkedése ennek ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma öt év alatt közel egy millió fővel növekedett. Lényegesen javult a la - kosság egészségügyi -ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban részvevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit, és a társadalom- biztosításra fordított kiadások összege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszi az egyes népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista világrend- szernek. A második ötéves terv időszakában , 1956—1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni kell a szocialista iparosítást, a termelés fellendítésével egyidejűleg uralkodóvá kell tenni a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell a dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell megvalósítani: 1. Az iparosítást olyan ütemben kell folytatni hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 47—50 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének, a technika haladásának alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fontos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban nehézipari termékek, túlnyomó részt gépek ellenében, valamint a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelőeszközök (,,A“-csoport) termeléséi 58—60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét (,,B“-csoport) 38—40 százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyag- ellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki kell szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 45—47 százalékos növekedése mellett a nyers- és alapanyagok termelését 57—58 százalékkal kell emelni. 2. Elsősorban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás színvonalának emelése, a termelőszövetkezeti mozgalom fokozatos, számszerű fejlesztése, valamint az egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A mezőgazdaság 1955—60 ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzanak ki, és ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogj^az állami "rzdaságok és a termelőszövetkezetek száz katasztrális hold ra számítva, rendszeresen növekvő termékmennyiséget ter- ' meljenek és csökkentsék a termékegységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó paraszt- kozottan érdekelt legyen gazdasága meglevő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése emelésében. 3. A termelés növelése érdekében gyors ütemben kell emelni a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonalat és széles körben kell alkalmazni a tudomány és a technika eredményeit. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lényegesen fokozni kell a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani kell mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minőséget. 4. A munka termelékenységét az iparban úgy kell emelni, hogy 1955-től 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy munkásra eső termelést — a jelenlegi, még nem csökkentett munkaidő alapján számítva —- az állami iparban összesen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a könnyűiparban 20 százalékkal, az élelmiszeriparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a munka termelékenységét 23—24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35— 36 százalékkal kell emelni. 5. A folyamatos termelés feltételeinek biztosítása érdekében már a második ötéves terv első éveiben lényegesen meg kell javítani az anyagellátást. Jelentősen növelni kell a központi állami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mellett biztosítani kell, hogy a készletek választék és minőség szerinti összetétele megfeleljen a szükségleteknek. Ennek elérése végett fokozni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal való takarékosságot. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színesfémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használni vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában. 6. A gazdasági és állami élet minden területén következetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. Valamennyi nép- gazdasági ágban rendszeresen csökkenteni kell a termelési, illetve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alatt az összehasonlítható termelés önköltségének mint■ 16 százalékos csökkentését kell elérni. Az építőiparban a költségvetésekhez képest legalább 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságosabb műszaki tervek készítésével további megtakarítást kell biztosítani. A közlekedésben öt év alatt az önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az ál lami gazdaságokban az önköltséget közel 17 százalékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést á népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgo-i zók széles tömegei elsajátít! sák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket. 8. A magyar népgazdaság fejlesztésénél figyelembe kell venni a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés növekvő lehetőségeit és követelményeit. Erre támaszkodva a termelőerőket, az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelőberendezéseinek legelőnyösebb fel- használása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfeldolgozást, a kohászaton belül a finomabb hengerelt acél- fajták termelését, a gépiparon belül a munkaigényes, valamint olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, a Diesel-motorok és Diesel-mozdonyok gyártását, a kombájn és traktor gyártását és másokat. Nagy figyelmet kell fodítani világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógyszerkészítményeink gyártásának fejlesztésére. 9. A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszakában biztosítani kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag- és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal ellentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a külkereskedelemi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítése mellett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növekedése, a munka termelékenységének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második ötéves terv időszakában. a nemzeti jövedelem mintegy 40 százalékos emelkedését kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20—22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mintegy 76—78 milliárd forintot kell beruházni, 10—12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvalósított beruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésével kell felhasználni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján biztosítani kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, ■•v ítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást. Fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést, emelni kell a kulturális szín- vonatát, elsősorban az oktatás, valamint a- színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. 12. A második ötéves terv sikeres végrehajtásához lényeges változásokat kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszereiben. A vezetés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a központosítás túlzásainak felszámolása. és a vezetés minden szintjén — a miniszterektől a vállalati igazgatókig, mérnökökig, művezetőkig — a hatáskör és személyi felelősség növelése. így többek között fokozni kell a tervező munka megalapozottságát. A népgazdaság távlati tervezési irányvonalának meghatározására tudósok és más szakemberek széles körének részvételével ki kell dolgozni a legfontosabb ágazatok, a főváros és az ország egyes területei fejlesztésének 10—15 éves tervét. A második ötéves terv kidolgozásánál szerzett tapasztalatokat felhasználva, a vállalati és iparági terveket a dolgozók bevonásával kell elkészíteni; a tanácsi terveknek ugyancsak a lakosság széles rétegének kezdeményezésére kell támaszkodniuk. Növelni kell a vállalatok és a helyi tanácsok szerepét és felelősségét a tervek kidolgozásában. Lényegesen csökkenteni kell a központilag és különösen a vállalatok számára jóváhagyott tervmutatók számát és az előírt tervmutatók keretein belül is nagyobb hatáskört kell adni a vállalatok igazgatóinak a szükségletek nek megfelelő átcsoportosításokra. Budapest, a megyék és megyei jogú városok számára tervmutatókat csak a Minisztertanács írhat elő. Biztosítani kell, hogy a tanácsok a jóváhagyott anyag, beruházási és pénzügyi kereteken belül teljes önállósággal gazdálkodjanak. A mezőgazdasági termelési tervben — biztosítva a kenyérgabona szükséges vetés- területét — csak az állam részére történő értékesítés feladatait kell meghatározni. Jelentősen csökkenteni kell a központi gazdálkodásba vont anyagok, félkész- és késztermékek számát és azok sokkal nagyobb részét kell kereskedelmi úton forgalomba bocsátani. Lényegesen egyszerűsíteni kell az anyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megrendelési határidőket, meg kell szüntetni egy sor, a termelők és fogyasztók közé feleslegesen közbeiktatott szervet. Nagymértékben egyszerűsíteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolítását, a beruházásoknak sokkal szélesebb körét kell a vállalati igazgatók, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mérték ben kell felhasználni az anyagi érdekeltség ösztönző erejét a feladatok megoldására; ezért fel kell számolni azokat a módszereket, amelyek az anyagi ösztönzést helytelen irányba te relik, anyagpazarlásra, selejt- gyártásra vezetnek és egyúttal gyakran elzárják az utat a tartalékok feltárása előtt. Ezzel összefüggésben a termelői árrendszert úgy kell átalakítani, hogy az helyesebben tükrözze a termékekre fordított munka arányait. A bér- és prémium- rendszert, valamint a pénzügyi és a hitelrendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a tervek mennyiségi teljesítése mel ■ lett döntően a jóminőségű mun kára az önköltségcsökkentésre, az anyagtakarékosságra, a műszaki színvonal emelésére ösztönözzön. Növelni kell a vál lalatok dolgozóinak kollektív érdekeltségét a jövedelmezőség fokozásában; fokozni kell a vállalatok részesedését a nyereségből. Biztosítani kell az exportra termelő vállalatok érdekeltségét és részvételét a külkereskedelemi tevékenység ben. Meg kell szüntetni a felesleges adatszolgáltatást, egyszerűsíteni kell a mérlegbeszámolókat, a bérelszámolást, az anyagnyilvántartást. A nagyszámú párhuzamos, sőt egymást keresztező, felületes ellenőrzést meg kell szüntetni és az ellenőrzéssel foglalkozó apparátus — ideértve az üzemeken belüli minőségi és egyéb ellenőrző hálózatot is — lényeges csökkentése mellett növelni kell az ellenőrzés hatékonyságát. Mindezeket a rendszabályokat úgy kell végre hajtani, hogy az alkotó kezdeményezés széleskörű fellendülése mellett az állami fegyelem szilárduljon és a gazdálkodás eredményessége növekedjék. Legyen a második ötéves terv jelentős lépés előre a népgazdaság további fellendülésének, népünk fokozódó anyagi és kulturális felemelkedésének, a szocializmus megvalósításának útján. A népgazdaság egyes ágainak és területeinek második ötéves tervét a következő irányelvek szerint kell megállapítani. I. Ipar, építőipar A szocialista ipar termelésének 47—50 százalékos növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar mint a népgazdaság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai szükségleteket, mind a külkereskedelmi igényeket. Az ipari termelés növelése tosítani kell a meglévő ipari be rendezések eddiginél lényegesen jobb kihasználását, az elavult gépeknek új gépekkel való fokozatos felcserélését, az anyagellátás folyamatossá- Tát, a termelés ütemességét, ' ■ mindennek eredményeként a munka termelékenységének állandó emelését. érdekében — a technika fejlesztésére és a szocialista őrAz iparban öt év alatt őszszágokkal való szoros együttszesen 32—34 milliárd forintot működésére támaszkodva bizkell beruházni. 1. Egyes fontosabb ipari terhozzávetőlegesen a következő mékek termelése a második legyen: ötéves terv utolsó évében Az I960, évi termelés 1960. évi az 1955. évi termelés termelés százalékéban Villamosenergia 8350 millió kWó 154 Szén 29,4 millió to 132 Kőolaj 1,9 millió to 119 Acélnyersvas 1,41 millió to 165 Acél 2,24 millió to 138 Hengereltacél 1,40 millió to 158 Timföld 224 ezer to 145 Kénsav 200 ezer to 161 Marónátron 40,5 ezer to 346 Műtrágyák' 150 ezer to 372 Műanyagok 11,6 ezer to 430 Tégla 1950 millió db 156 Cement 1,86 millió to 158 Gőzturbina 370 ezer kW 164 Vízturbina 50 millió Ft 500 Erőmű és ipari kazán 194 millió Ft 330 Diesel-motor“ 567 ezer LE 680 Autóbusz és pótkocsi 3400 db 246 Vasúti személykocsi 805 db 272 Tehergépkocsi 6800 db 179 Fémforgácsoló szerszámgépek 11100 db 183 Forgácsmentes szerszámgép 80 millió Ft 283 Arató-cséplőgép (gabonakombájn) 2500 db 163 Kerékpár 410 ezer db 189 Motorkerékpár 54 ezer db 326 Háztartási varrógép 68,5 ezer db 149 Rádióműsorvevő 455 ezer db 147 Cellulóz 46,5 ezer to 281 Papír 164 ezer to 155 Pamutszővet 247 millió m2 106 Gyapjúszövet 34,7 millió ms 135 Selyemszövet 25,5 millió ms 127 Köföttárú 7810 to 155 Konfekcióáru 7274 millió Ft 128 Cipő 16,2 millió pár 116 Cukor 410 ezer to 165 Nyershús 217 ezer to 146 Zsír 79 ezer to 131 Étolaj 35 ezer to 163 Vaj 18,3 ezer fo 161 *(Hatóanyagban számítva) 2. Az eddiginél nagyobb mértékben kell kiaknázni hazánk természeti kincseit. Az összes ipari beruházások közel háromnegyed részét az ország **(Traktor- és autómotor nélkül.) nyersanyag -és energiaforrásainak feltárására és hasznosítására kell fordítani. Az (Folytatás a 3. oldalon.)
