Tolnai Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-03 / 155. szám

1956 JŰLIUS 3. TOLNAI NAPLÓ 3« PÁRT ÉS PARTÉPÍTfcS « A pártcsoportbizalmiak iijjáválasztása a báfaszéki vasútállomáson a Faluszinház" c. vitához Reggeli beszélgetés új bizalmira nem a pártvezér tőség tesz javaslatot, hanem ennél demokratikusabb for­mában kerül sor a megválasz­tására: maga a tagság tesz ja­vaslatot az új bizalmi szemé­lyére és ennek alapján kerül sor a nyílt szavazásra. A bizalmiak újjáválasztásá- nak eredményét természetesen megvitatja a legközelebbi tag­gyűlés és jóváhagyja a bizal­miak megválasztását. A választás után értekez­letre hívja össze a pártveze­tőség a bizalmiakat és ott meg beszélik a feladatokat, a ré­gebbi bizalmiak átadják mód­szerbeli tapasztalataikat az újaknak és így fognak hozzá a napi feladatok végrehajtá­sához. gondozás. Aztán ha kijön Kiss elvtárs az elnök, mindig engem szid meg. A két tehenész tehát szőrin- szálán eltűnt, sehol sem látni őket. Van ugyan egy állat- tenyésztési brigádvezető, gon­doltam talán visszaküldi a két állatgondozót, de azt sem igen látni. Igaz, fél hétkor még én keltettem fel, a fejést sem el­lenőrizte, s ha hinni, lehet a szóbeszédnek, ez elég gyakori eset nála, különösen vasárnao szokott későn jelentkezni. Nem csoda hát, hogy most is egyedül van Pfaff bácsi az istállóban, pedig ő a legidősebb a három állatgondozó közül. — Én mindig elvégzem a munkámat, mert nagyon szere­tem az állatokat, de másnak is így kellene, nem gondolja? Pfaff Lipótnak tökéletesen igaza van. Legelőször termesze tesen a brigádvezetőnek kelle­ne venni egy ébresztő órát, méghozzá olyat, amelyik va­sárnap még hangosabban csö­rög, mint máskor. Ha ő ellen­őrzi a munkát, akkor a két te­henész sem játszik bújócskát olyankor, amikor.dolguk lenne, s talán a 15 literes fejési át- lág is emelkedne még egy-két literrel. B. L. Siker Londonban A Központi Vezetőség hatá­rozatot hozott a pártcsoport- bizalmiak újjáválasztására. A bátaszéki vasútállomás párt- szervezete is hozzáfogott a nagyjelentőségű határozatnak a végrehajtásához. Pártvezető, ségi ülésen beszélték meg, hogy hogyan hajtják ezt vég­re. Elhatározták, hogy most, a bizalmiak újjáválasztása idején újjászervezik a párt- csoporthálózatot is, mert az eddigi nem felel meg minden tekintetben a követelmények­nek. Eddig ugyanis nem vették kellően figyelembe a csopor­tok összeállításánál a munka- területeket, sőt még a műsza­kokat sem. A vasutasok 12 órás műszakban dolgoznak, de eddig előfordult, hogy egy pártcsoport tagjai nem azonos műszakban dolgoztak. így az­tán majdnem csak papíron voltak a pártcsoportok, mert a bélyegek elárusításán kívül mást nem igen tettek. Nem volt meg a lehetőség párttevé- kenytségük irányítására, ösz- szefogására, mert a bizalmi legfeljebb az egyik műszakban dolgozó párttagokkal tudott napközben beszélni. Most úgy szervezik újjá a pártcsoportokat, hogy meg­szűnjenek azok a hiányossá­gok, amelyek eddig szervezeti téren megvoltak. Egy-egy cso­portot azonos műszakban dol­gozó párttagokból állítanak össze, így a bizalminak módja lesz arra, hogy rendszeresen megbeszélje a feladatokat a hozzája beosztott elvtársak­kal. Átlagosan 6—9 tagja lesz egy-egy csoportnak. Kitlönö- sen nehéz megoldani a vonat­kísérőknél a pártcsoportok kérdését. Egy-egy vonatkísérő csoportban ugyanis általában egy párttag van és minden csoport az ország különböző részeit járja. Szükséges azon­ban ezeket az elvtársakat is a lehetőségekhez mérten szer­vezetileg összefogni. Öt vonat­kísérő csoportban lévő pártta­gokat osztották be egy párt­csoportba. Tíz naponként szak­mai oktatást tartanak, ame­lyen részt kell venni minden dolgozónak és leginkább ilyen­tagjai és vezetői végeznek, ki­fejtenek, tevékenységük so­rán. Azon vitatkozni, hogy a műsorvalasztás nem mindig helyes mert nem szolgálja a dolgozók nevelését, nem min­dig helytálló dolog, mert hogy mivel milyen nevelő hatást érünk el, azt nemcsak maga a darab szabja meg, hanem sok egyéb körülmény. (Rende­zés, előadásmód, sokszor egy- egy hangsúly stb.) Fennáll a giccs veszélye isi, — amit Csá- nyi elvtárs helyesen állapít meg — minden öntevékeny csoport munkájában. Vajon ez a veszély ok-e arra, hogy a csoportok munkáját korlátoz­zuk, vagy visszaszorítsuk? Sem milyen körülmények között sem. Mi örülünk annak, hogy az öntevékeny színjátszó moz­galmunk az elmúlt évben mennyiségileg és minőségileg megerősödött. Néhány csopor­tunk minőségben, művészi tel­jesítményben is elérte, sőt egy-két esetben túl is haladta azt a fokot amelyet a falusi színjátszóktól elvárunk. Elég megemlítenünk a kurdi szín­játszókat. Nem értünk egyet a Falu­színháznak azzal az álláspont­jával, hogy szüntessük meg, vagy akár csak korlátozzuk az öntevékeny csoportok csere­műsorait, vendégműsorait. He­lyeseljük, hogy a járásaink minél több csoportot szervez­nek, minél több csoportot az kor adódik mód arra is, hogy a pártcsoportbizalmi elbeszél­gessen a hozzá beosztott elv­társakkal, megvitassák a kö­zös problémákat, kicseréljék tapasztalataikat. Ezenkívül a bizalminak lehetősége van ar­ra is, hogy időközönként a vonatfordulóknál is találkoz­zon azokkal az elvtársakkal, akik más vonatkísérő csopor­tokhoz tartoznak. Ez azt mutatja, hogy szerve­zetileg a lehetőségekhez mér­ten úgy igyekeznek megolda­ni a problémákat, hogy az a legnagyobb segítséget adja a politikai munkához. így si­kerül elérniük, hogy a párt- szervezet minden egyes mun­katerületen ott lesz egyik-má­sik kommunista képviseleté­ben és a bizalmiak tudják irá­— „Na, gyerekek, hát sehogy sem szível meg az anyátok? Ne rúgd már azt a kis szerencsét lent, hadd reggelizzen.“ Ne­hogy bárki is tévedjen, ezeket a barátságos szavakat két te­hénhez és nagyreményű bor­jaikhoz intézte Pfaff Lipót, a szekszárdi Béke Tsz palánki telepének egyik tehenésze, úgy reggel fél hét tájban. A tehenek azonban úgylátszik törhetetlen hívei a mesterséges borjúnevelésnek, mert a legba - rátságosabb figyelmeztetések sem használtak. Pfaff bácsi er­re odaült és segített a borjúk­nak. Ö fejt, a kis mohók meg szoptak. — Sok ezekkel a vesződség — csóválja a fejét, de minden harag nélkül — ideges ember itt ki sem bírná. Látja, én mi­lyen nyugodt vagyok, pedig 35 évet töltöttem már az állatok mellett. Bejártam hajdanában a környék jónéhány uradal­mát. Egyik helyen 12 évet húz­tam le, a másikon még 3 hónap is sok volt. — Miért, hát miféle hely volt az, ahol olyan rövid ideig maradt? Vagy talán gyorsan kellett hurcolkodni. Az öreg abbahagyta egy pil­elérhető legmagasabb művészi színvonalra emelnek és a leg­jobb csoportokkal csereműso­rokat, vendégműsorokat szer­vezlek. Emellett természetesen és elsősorban a helyes műsor meg választásban is segíteni kell a csoportokat. Tudnia kell min­den rendezőnek, vezetőnek, hogy munkája nem lehet ön­célú, hanem gondos, nevelői tevékenység. Tudnia kell azt is, hogy a kiválasztott darab eszmei mondanivalója, légköre elsősorban a szereplőkre hat, és nem egy esetben a szereplők hosszú időn át ebbe a légkör­be képzelik magukat, sőt cse­lekedeteik nem ritkán ennek megfelelőek. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, mert a bemutatott daraí) kü­lönböző módon és erővel hat a nézőre is és mi ezzel a rá­hatással formálni, nevelni akarjuk a dolgozókat. Nem közömbös tehát, hogy mit ren­dezünk. Félreértés ne essék, nem vetjük el a szórakozta­tást, szórakozást sem. Nem kívánjuk a mindenáron való szórakozást, de a mindenáron való nevelést sem, mert mit sem ér az, ha az nem a mű­vészet sajátos eszközeivel, mű­vészi színvonalon történik. Végül szeretném megemlíte­ni, hogy a vita nem volt tá­madó szándékú, hanem a hi­bák feltárását segítő és jószán­nyítani, segíteni ezeknek az elvtársaknak a munkáját. Eddig kijelölt bizalmiak voltak. Ezek az elvtársak több ségükben jól ellátták felada­tukat, de most, amikor a párt- demokrácia kiszélesítésének szükségességéről beszélünk, ezen a téren is érvényre kell juttatni a tagság véleményét. Ez az alapja annak, hogy a bizalmi ne csak a vezetőség, hanem elsősorban a tagság bizalmát élvezze és nyilván így lehet elérni azt is. hogy a legmegfelelőbb elvtársak ke­rüljenek erre a posztra. A ve­zetőség úgy döntött, hogy ér­tekezletet hívnak össze min­den pártcsoportban és egy rö­vid tájékoztató beszéd után megválasszák a bizalmit. Az lanatra a fejést és rám nevet. — De még milyen gyorsan, egy öreg méltóságos asszonynál szolgáltam. Annyi biztos, hogy hiba történt az istállóban, de nem én voltam az oka. Ez az öreg furia meg csak suhogott befelé és meg akart verni. Még most sem hagynám, hogy egy asszony megüssön, hát még fiatal koromban. Leöntöttem egy vödör vízzel... Még aznap kiadták az utamat, de nem is bántam, nem fizették ott meg a munkát. Fölkel, helyére vezeti a kis- borjúkat és új munkába kezd. Kefét, vakarót fog és tiszto­gatja a teheneket, közben .-sak úgy magában elmondja nekik a napi programot. — „Leadtá ­tok a tejet, most megfésülköd- tök, olyan tiszták lesztek, hogy este bálba is elmehettek. Per­sze közben elidőzhettek a le­gelőkön is, délben meg majd újra találkozunk.:!“ Egyideig hallgatom a disku- rálást, végül félbeszakítom. — A másik két tehenésznek nincs semmi dolga ilyenkor, Pfaff bácsi? — Dolguk volna, csak néha nem csinálják meg, pedig már nem egyszer mondtam nekik, mennyit jelent a jószágnak a dékú. A Faluszínház vezetősé­ge ezt a bírálatot nem egé­szen megnyugtató módon fo­gadta. Attól tartott hogy a Vi­ta a Faluszínház tekintélyét és hírnevét rontja, sőt a bírá­latot visszautasítani igyeke­zett, Nem értünk egyet ezzel, mert ha valahol hibákról be­szélnek, akkor ott valószínűleg van is valami baj, és azon kéll gondolkodni, hogyan lehet meg találni és kijavítani az igazi hibákat — még akkor is, ha azokat nem helyesen vetették fel. Bizonyára ezt fogja tenni a Faluszínház vezetősége is, mint ahogy mi is azt tesszük, mert hibákat mi is követtünk el a Faluszínházzal kapcsola­tos munkánkban. Ismerjük a Faluszínház vezetőségének és minden művészének hatalmas erőfeszítéseit, tisztában va­gyunk az intézmény nagysze­rű, falut felemelő nevelő hi­vatásával és ezt nem becsül­tük meg eddig eléggé. Ren­detlen hideg öltözőkben fo­gadták sok helyen a társulato­kat. Ezt lelkiismeretlenségnek tartjuk és megköveteljük al­sóbb szerveinktől, hogy a jö­vőben a legemberségesebb, a művészi teljesítmény nyújtá­sához — a körülmények adta lehetőségekhez mérten — ma­ximálisan biztosítsák a felté­teleket. Meg kell mondani őszintén, hogy ez évben a Fa­luszínház előadásaira való kö­zönségszervezéssel keveset tö­rődtünk. Ezért a közönség szervező hálózat kiépítésére nagyobb gondot kell fordítani, mert hogy a kultúra valóban eljus­son a dolgozókhoz, ahhoz a dolgozóknak el kell jönni a kü lönböző előadásokra, rendez­vényekre és ennek biztosítása igen fontos felalat. Meg kell valósítania a Falu­színháznak a hosszabb időre szóló műsorbeosztást. A ren­dezvény-ütközések elkerülésé­nek ez a legbiztosabb módja. Legalább egy hónappal előbb a kultúrotthonokhoz el kell juttatni az ütemtervet, de ha lehet, még korábban is. Meg kell szüntetni a műsorváltoz­tatásokat is. ügy látjuk, hogy a szervezőknek kedvezőbb fel­tételeket kellene biztosítani munkájukhoz, mert jelenleg kénytelenek adminisztratív úton, telefonon keresztül in­tézkedni a legtöbb esetben. Ez pedig nem lehet eredményes. A Faluszínház vezetőségének fontolóra kellene venni a hely­ár megállapítást is, mert ezt több helyen felvetik. Összegezve: a vita helyes és helytelen felvetéseivel együtt hasznos volt. Úgy gondolom a vita a lényeges kérdéseket érintette, mindannyian tanul­tunk belőle és közös mun­kánk alapján eredményes lesz a mi színházunk munkája. RÉV ANDRÁS MPB másodtitkára London! Tízmilliós világvá­ros. Eddig csak a térképről, az újságokból, meg a különböző filmekből ismertem. Most azon ban élő valóság lett számomra. A Magyar Állami Népi Együttes tagja vagyok. Június 1-én reggel elindult 130 ember, hogy dicsőséget szerezzen a magyar népi művészetnek, a magyar kultúrának. Moszkva, Párizs, Peking, Amszterdam, Brüsszel után most London volt utunk célja. A közismer­ten „hideg“ angol közönséget kellett meghódítani az ének, zene és tánc forró, lüktető rit­musával. Június 4. Az első bemutató előadásunk egyben ismerke lé­sünk a londoni kö/önsét er.. Lázas izgalommal készültünk íz esti díszelőadásra. A Palace Theater 1400 sz .-méhes nézőte­rét zsúfolásig megtöltő'ték a különböző diplomáciai testületek meghívott vendégek azonkívül a társadalmi és politikai élet szá- m< s kiváló vezetője. Kőze.e- tiett a kezdés időpontja, il! foglalták helyüket a színpadon r. láncosok, orchésterben pedig az ének és zenekar. 3/4 8. Ebben a pillanatban felcsendül az angol királyi Himnusz, majd utána a magyar Himnusz. Meghatódot- tan hallgattuk a magyar Him­nusz utolsó akkordjait. Utána Csonki Imre felállt a karmes­teri dobogóra és felcsendült a Kállai Kettős bevezető muzsi­kája. Ezzel kezdetét vette a londoni vendégszereplésünk hat hétig tartó előadássoro­zata. Az egyes számok után fel­csattanó taps hamar feloldotta bennünk a szorongó érzést és műsorunk első részének végén már tudtuk, hogy ezt a csatát is megnyertük. Sikerült ezt a „hideg“ angol közönséget nem­csak felmelegíteni hanem, mint ahogyan azt a későbbi előadásaink is bebizonyították, tűzbe hozni. Műsorunk máso­dik részében még fokozódott a siker és az előadás végén szűn­ni nem akaró tapssal és elismerő felkiáltásokkal jutalmazták mű sorunkat. Nagyon jó érzés volt ezekben a pillanatokban ma­gyarnak lenni. És> ezt érezték azok a magyarok is, akik több­kevesebb idő óta itt élnek Lon­donban. Az első előadásunkra Manchesterből jöttek magyar bányászok autóbuszokkal, hogy megnézhessék előadásunkat] Az előadás után a művészbejá­rónál tömegével vártak 1 en- nünket, magyarok, angolok, olaszok, kínaiak és még ki tudja milyen nemzetiségűek, akik mind kezet akartak ve­lünk szorítani és gratulálni a gyönyörű előadásért... így telnek napjaink London­ban. Minden nap újabb és Az Anyag- és Adatszolgálta­tás új júniusi száma közli, J. Tyomkin: A békeharc a nem­zetközi munkásmozgalom dicső hagyománya, L. Leontyev: A kapitalizmus egyenlőtlen fej - lődésének fokozódása című cik két, N. Bajbakov: A Szovjetunió fő gazdasági feladata és a táv­latai tervezés legfontosabb kér dései című írását. A szocializmust építő orszá­gokból Viliam Siroky: Az újabb fellendülés és az újabb győzelmek lenini útja, és Miha Marinko: A társadalmi igaz­gatás kérdése Jugoszláviában című cikke közöl értékes ta­pasztalatokat. J. Gollan: Az Angol Kom­munista Párt XXIV kongresz­újabb sikernek vagyunk ré­szesei és nem találkoztunk olyan emberrel, aki ne be­szélt volna elragadtatással együttesünk művészetéről. Ez megmutatkozik az angol lapok hasábjain is, ezekből hadd idézzek néhányat. A Daily Worker az első oldalon a kö­vetkezőket írja: „ A Duna dalai és táncai Charing Cross-on című cikkében:“ „Az énekesek, táncosok és zenészek 130 tagú csoportja a Duna partjait va­rázsolta London szívébe teg­nap este. A tegnap esti előadás ban úgy tűnik, hogy London­ban olyan visszhangja lesz a magyar együttesnek, mint Pá­rizsban, ahol az Állami Együt­test a világ legjobbjának mi­nősítették“... Az öt milliós példányszámú Daily Mirror középső lapjain két oldalon hatalmas képeket közöl együttesünkről és össze­hasonlítja népi táncainkat az itteni kozmopolita tánccal és hangsúlyozza a népi táncok művészi értékét. A Daily Herald „Vidám, vidám magyarok“ címmel kö­vetkezőképpen nyilatkozik a bemutató előadásról: „Először a bulgárok, jugoszlávok, majd az oroszok hozták ide Állami Együttesüket, most a magyarok vannak Londonban... Énekeseik és zenészeik mosolyognak és táncosaik tánc közben is ne­vetnek.“ Végül a lap azt írja, hogy a nagy siker miatt a kö­zönség a nagy tetszésnyilvání­tásban csaknem annyira kime­rült, mint maguk a művészek. A Daily Express azt írja, hogy: „Ez egy életteli, vidám, de lényegében egyszerű elő­adás, és én tudom, mert két­szer láttam, tegnap este majd­nem minden számot ismétel­tek, mint ráadást...“ Itt tartóz­kodásunk harmadik hetében sem szűnnek meg az elismerő kritikai nyilatkozatok a külön­böző angol lapok hasábjain. Végezetül még annyit, hogy az együttes munkája iránt nagy az érdeklődés az egész világon. Legutóbb az Egye­sült Államokból repülőgéppel érkezett Londonba az egyik amerikai impresszárió, h így műsorunkat megtekintse, mű­sorunkról ő is elragadtatással nyilatkozott, ami kiinduló pontja volt egy esetleges ame­rikai turné tárgyalásainak fel­vételéhez. Mi, a Magyar Ál­lami Népi Együttes tagjai busz kék vagyunk arra, hogy a magyar népi művészetet tol­mácsolhatjuk az ország határa­in túl is, és dicsőséget, bará­tokat szerezhetünk népi demo­kratikus államunknak. Horváth Gyula II. A. N. E. tagja, zenész. szusa után című cikke az a.igol testvérpártunk pártéleté vei tog lalkozik. A folyóirat a Nemzetközi Kérdések rovatában Luciano Gruppi: Olaszország és a NATO és Csandzso Noszaka: A japán dolgozók harca a bé­kéért, a nemzeti függetlenség­ért és a demokráciáért című cikkét közli. A kultúra és tu­domány problémáiról L. Al- tyer: A mai burzsoá politikai gazdaságtan a monopóliumok szolgálatában című írása jelent meg az új számban. Az olvasók kérdéseire J; Mirov: Mit nevezünk béke­övezetnek? című cikkével vá­laszol az Anyag- és Adatszol­gáltatás júniusi száma. Megjelent az Ányag- és Adatszolgáltatás új száma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom