Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-21 / 145. szám

2. TOLNAI NAPLÖ 1956 JÜNIUS 21. aláírták a szovjet—jugoszláv közös kormánynyilatkozatot Moszkva (TASZSZ). Szerdán magyar idő szerint déli 12 óra­kor aláírták a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormányának kö­zös nyilatkozatát abból az alka lomból, hogy Joszip Broz Tito, Moszkva (TASZSZ). A Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa Elnökségének és kormányának meghívására Joszip Broz Tito a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság elnöke 1956 június 1-étől június 23-ig hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott. Tito elnök ottartózkodása so­rán a két kormány képviselői számos megbeszélést folytat­tak. Jugoszláv részről a meg­beszéléseken Tito elnökön kí­vül résztvett Edvard Kardelj, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnöke, Kocsa Popovics külügyi államtitkár, Mijalko Todorovics, a Szövetségi Végre hajtó Tanács tagja, Jakov Blazsevics, a HorváV Népköz- társaság Végrehajtó Tanácsá­nak elnöke, a Szövetségi Végre hajtó Tanács tagja, valamint Vlejko Micsunovics, a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság rendkívüli és meghatalma­zott moszkvai nagykövete. Szovjet részről a megbeszélé­sen résztvettek K. J. Vorosi- lov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke, N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja, A. I. Mikojan és V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök helyettesei, D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Kuznyecov, a külügymi­niszter első helyettese, vala­mint N. P. Firjubin, a Szov­jetunió rendkívüli és megha­talmazott belgrádi nagykövete. A megbeszéléseken ezenkívül résztvett: jugoszláv részről Jozse Vilfan, a köztársas'gi elnök főtitkára és Anton Vra- tusa, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesének ka­binetfőnöke, szovjet ré "1 pedig L. F. Iljicsov, a Szovjet­unió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, K. D. Levicskin, a külügyminiszté­rium ötödik európai osztályá­nak helyettes vezetője. A szívélyes és baráti légkör­ben, az őszinteség és a teljes kölcsönös megértés szellemé­ben folytatott megbeszél ések lehetővé tették a széleskörű eszmecserét a nemzetközi hely­zet elmúlt évi fejlődéséről, va­lamint a két ország viszonya és mindenre kiterjedő együttmű­ködése továbbfejlesztésének kérdéseiről. Az' eszmecsere során kitűnt a két kormány szempontjainak messzemenő azonossága a nem zetközi helyzet alakulásán, * és a nemzetközi problémáknak az értékelésében, valamint az a közös kívánság, hogy a jövő­ben tovább mélyítsék a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság kö­zötti kölcsönös megértést és ba rútságot. A Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya megelé­gedéssel állapította meg, hogy a legutóbbi évben tovább eny­hült a nemzetközi feszültség. Mindkét kormány ennek az enyhülésnek a jeleként üdvözli a nemzetközi kapcsolatok ki­bővítését és a rendezetlen nem zetközi kérdések tárgyalások­kal való megoldására irányuló egyre erősödő tendenciát. Egy­hangúlag megállapították, hogy ebből a szempontból fon­a Jugoszláv Szövetségi Népköz társaság elnöke hivatalos láto­gatást tett a Szovjetunióban. A közös nyilatkozatot a Szov jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának névé ben A. Bulganyin, Jugoszláv tos szerepe volt az 1955. júliu­sában Genfben tartott négyha­talmi kormányfői értekezlet­nek. Bár a legutóbbi év ese­ményeinek alakulása azt mu­tatta, hogy nem lehet a hideg­háború idején felgyűlt problé­mák gyors megoldását várni, a két kormány értékelése szerint döntő jelentőségű az a tény, hogy fokozódtak a népek kö­zötti bizalom erősödését elő­segítő nemzetközi együttmű­ködés bővítésére irányuló erő­feszítések. Ebben az új légkörben meg­szilárdult az ENSZ ereje és az a képesség, hogy minden or- ság szervezett és egyenjogú részvételével megvizsgálja és sikeresen megoldja a feladato­kat. Ezzel a légkörrel szoros kapcsolatban van az a siker, amelyet az ENSZ által 1955. augusztusában Genfben össze­hívott s az atomenergia békés célú felhasználásával foglal­kozó értekezlet elért, valamint a nemzetközi atomenergia ügy­nökség megalakítását szolgáló munkák sikeres megkezdése. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének növekvő szerepe és képessége kifejeződött azokban a sikerekben is, amelyeket egyetemes szervezetté alakulá­sának útján ért el az új tagok felvételével. A két kormány helyesli, hogy az Egyesült Nem zetek Szervezete új tagokkal gyarapodott az európai orszá­goknak, valamint azoknak az ázsiai és afrikai országoknak a soraiból, amelyeknek a nemzet közi életben való fokozottabb részvételét már a bandungi ér­tekezlet kifejezte. Ez elősegíti hogy ezeknek a kontinensek­nek a népei még fokozottabb egyenjogú szerepet töltsenek be a világon. A két kormány azonban saj­nálattal állapította meg, hogy mindeddig nem ismerték el a Kínai Népköztársaságnak azt a jogát, hogy az Egyesült Nem zetek Szervezetében képvise­lete legyen, és állhatatosan tö­rekedni fog árra, hogy elismer­jék ennek a nagy országnak ezt a jogát. A két kormánynak továbbra is meggyőződése, hogy Tajvan és más szigetek kérdését Kí­nának a területekre fennálló törvényes jogaival összhang­ban kell megoldani. Mindkét ország kormányá­nak véleménye szerint a „hi­degháború“ során annyira el­lentétes álláspontok alakultak ki, s oly sok bizalmatlanság gyülemlett fel, hogy nem volna logikus és célszerű azt várni, hogy a vitás nemzetközi kér­dések megoldásának valameny nyi akadálya könnyen elhárít­ható. Minden problémára gyors megoldás érhető el. A két kormánynak ennek alap ján az a meggyőződése, hogy a már most megoldható kérdé­sekben kell megegyezésre töre­kedni. Egyetértenek abban, hogy nem hozhat hasznos ered­ményeket, ha a vitás kérdések megoldásánál bizonyos kérdé­seket vagy meghatározott meg­oldási sorrendet, avagy ütemet elsőbbségben akarnak részesí­teni. Ennek fényében vizsgál­ták meg a leszerelés és a kol­lektív biztonság kérdését, vala­mint más, a világot s ezen be­lül Európát megosztó problé­mákat. Tekintettel a leszerelés problé­májának jelentőségére az em­Szövetségi Népköztársaság kormányának nevében Joszip Broz Tito írta alá. Aláírták ezenkívül a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja közti kapcsola­tokról szóló nyilatkozatot is. A beriség jövőjére nézve, a két kormány egyetért abban, hogy megértek-e a kérdés haladék­talan megoldásának feltételei. A két kormány egyúttal ki­emelte, mekkora jelentősége volna akár egy részleges lesze­relési megegyezésnek is, s egy­öntetűen azt a reményét fejezi ki, hogy az ilyen megegyezés létrejöttét meggyorsíthatja és megkönnyítheti a fegyveres erő^ létszámának egyoldalú csökkentése. A Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság kormá­nya ilyen értelemben üdvözölte nemrég, a Szovjetunió kormá­nyának a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentéséről hozott határozatát, nagy hozzá­járulásának tekintve azt az ál­talános leszerelés megkönnyí­téséhez. A két kormány szerint az atomenergia békés felhaszná­lása korszakalkotó jelentőségű az emberiség további gazdasági és társadalmi fejlődése szem­pontjából és egyetért abban, hogy ösztönözni és támogatni kell e téren a népek közti egyenjogú és demokratikus együttműködés minden formá­ját. Ennélfogva abban is egyet­ért a két kormány, hogy közös célnak kell lennie az atomfegy­ver eltiltásának, általában an­nak érdekében, hogy az atom­erő kizárólag az emberiség békés céljait szolgálja. A két kormány úgy véli, hogy a mai nemzetközi helyzet határozottabb lépéseket enged meg azoknak a negatív elemek­nek a további kiküszöbölése ér­dekében, amelyek a „hideg­háború” időszakában gátolták az európai népek együttműkö­dését. Véleményük szerint egy, az európai kollektív biztonság­ról, a gazdasági együttműkö­désről és a kultúrális kapcso­latok erősítéséről szóló átfogóbb egyezmény előmozdítaná Euró­pa katonai tömbökre való sza­kadásának megszüntetését és megkönnyítené azoknak az alapvető vitás kérdéseknek a megoldását, amelyek útját áll­ják az európai népek közti min denoldalú együttműködés fej­lesztésének. Ami a német kérdést illeti, a két kormány úgy véli, hogy je­lenleg, amikor a háború utáni Németország területén két szu­verén állam alakult ki, Német­ország egyesítése szükségessé teszi a tárgyalásokat a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársa, ság között, ügy véli továbbá, hogy más államoknak, első­sorban a nagyhatalmaknak — ugyanezt az irányt kell követ­niük, mind a német nép érde­kében, mind pedig az egyete­mes érdekekből kifolyólag. Az általános nemzetközi fe­szültség már megvalósult eny­hülése által kitárt perspektívák közepette a két kormány fi­gyelmet fordított arra a ve­szélyre, amely az államok kö­zötti helyi konfliktusok és vi­szályok következtében támad­hat. Kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogy mind az Egye sült Nemzetek Szervezetének útján, mind pedig az államok­hoz fűződő közvetlen kapcso­lataikban elősegítik ennek a veszélynek a kiküszöbölését. Továbbra is abból fognak kiin­dulni, hogy elismerik minden népnek az önálló nemzeti fejlő­désre való törvényes jogait és érdekeit. nyilatkozatot N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkára, valamint Tito elvtárs, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének főtit­kára írta alá. A két kormány azt a szilárd meggyőződését fejezi ki, hogy a nemzetközi helyzet meg javu­lásának egyik lényeges felté­tele az államok közötti foko­zódó gazdasági érintkezés, — minden nép egyre intenzívebb részvétele az anyagi és szellemi javak cseréjében és a néptöme­gek mind szélesebbkörű bevo­nása a nemzetközi együttműkö­désbe, valamint a közeledés az általános jólét, a világbéke és az egész világ haladása ér­dekében. A két kormány egyet­értett abban, hogy e céj elérése végett a legnagyobb erőfeszítéseket kell tenni, — hogy a lehető legjobban fejlőd­jék a nemzetközi kereskedelem és a gazdasági együttműködés és hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból eltűnjék a meg. különböztetés minden formája, köztük az embargo, valamint az egyes nemzetek szabad gazda­sági fejlődésének akadályo­zása. A két kormány úgy véli, hogy a kultúrális és tudomá­nyos kapcsolatok és együttmű­ködése fokozása ugyanezeket a célokat szolgáló jelentős té­nyező. Ebben az értelemben továbbra is támogatni fog­ják a függő területek önállósu­lásának folyamatát, amiben az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek elsőrendű szerepet kell betöltenie. A két kormány egyetért ab­ban, hogy a fejlett és fejletlen országok közti mély szakadék korunk egyik legnagyobb prob­lémája. amelynek a megoldású, hoz az szükséges, hogy a fej­lett országok megfelelő intéz­kedésekkel segítséget nyújtsa­nak a gyengén fejlett orszá­goknak. Elsősorban széleskörű kollektív nemzetközi akcióra van szükség. A két kormány ennek szellemében a továbbiak ban is arra fog törekedni, hogy az ENSZ keretében mind átfo­góbb és hatásosabb intézkedé­sek történjenek az elmaradt területek gazdasági és mű­szaki megsegítésére. Á két kor­mány szerint minden katonai és politikai feltétel nélkül kell segítséget nyújtani a gazdasá­gilag elmaradt országok gazda­sági fellendítéséhez és együtt­működni velük e téren. Mindkét ország kormánya újra megerősítette, hogy híve a bé­kés és aktív egymás mellett élés politikájának. Ez a politika a szuverénitás, a lüggetlenség, a területi integritás, a meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsönös megber.iülés és a belügyekbe való be nem avatko­zás elveire támaszkodik; ezt az utóbbi években kialakult nem­zetközi fejlődési szükségletek hívták életre s ezt hatékony esz­köz az országok különböző tár­sadalmi gazdasági és politikái rendszerétől független minden- oldalú együttműködés tovább- erősítéséhez és megszilárdítá­sához. A tárgyalásokon különleges figyelmet szenteltek a két or­szág viszonyának. Megelége­déssel állapították meg, hogy a szovjet és jugoszláv kormány 1955. június 2-i deklarációjá­ban kifejezésre jutott elvek, amelyeken kapcsolataik nyug­szanak megvetették a sokol­dalú baráti együttműködés alapját és gyümölcsözően szol­gálták a béke és a nemzetközi együttműködés érdekeit. A két fél erőfeszítései révén nagy eredményeket értek el a nyilatkozatban előírt szerződé­ses helyzetnek rendezésében. A két kormány megelégedés­sel mutat rá a kölcsönös igé­nyek kérdésének sikeres ren­dezésére, ami megkönnyítette a korábban megszakadt gazdasá­gi kapcsolatok helyreállítását és a kölcsönösen hasznos ala­pon kifejtett gazdasági együtt­működés fejlődését. Eboen az értelemben helyes árucserét állapítottak meg, hosszúlejára­tú hitel, és beruházási egyez­ményeket, műszaki, tudomá­nyos együttműködésről, az atomenergia békés célú felhasz­nálásáról stb. szóló egyezményt kötöttek. Olyan kultúrális egyezményt írtak alá, mely széles alapot teremtett a termékeny kultúrá­lis együttműködés és csere szá­mára. Megegyezést értek el a tájé­koztató szolgálatra vonatko­zóan. A szovjet—jugoszláv politi­kai és más kapcsolatok teljes rendezése és az elért eredmé­nyek megmutatták, hogy a béke és a szocializmus érdeke­it személőtt tartó két ország együttműködése, amely a füg­getlenségről, az egyenjogúság­ról és a belügyekbe való Le nem avatkozásról szóló bel­grádi nyilatkozat elveinek köl­csönös tiszteletbentartásán ala­pul, amely elveket a világ mind több kormánya és orszá­ga egyre szélesebb körben al­kalmaz a gyakorlatban - - a legszélesebb lehetőségeket biz­tosítja baráti kapcsolataik sok­oldalú és termékeny fejlődése számára. Az eszmecsere a két kor­mány számára igen hasznos alkalom volt arra, hogy meg vizsgálják a kölcsönös együtt­működés további lehetőségeit. A két kormány azt az óhiját és szándékát fejezi ki, hogy továbbra is fenntartják kép­viselőik személyes kapcs >l itait és rendszeres eszmecseréjét a mindkét felet érdeklő ooiiti- kai és egyéb kérdésekben. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének kor­mánya nevében N. A. Bulganyin Hírügynökségi jelentések sze rint Egyiptom nemzeti ünnepe alkalmából kedden tömeggyű­lést rendeztek Kairóban, ame­lyen Nasszer miniszterelnök nagy beszédet mondott. Nasszer beszédében először az egyiptomi kormány külpoli­tikájával foglalkozott és ezzel kapcsolatban a többi között a következőket mondotta: — Fennhangon hirdetem az egész világnak: békét akarunk, összhangban akarunk élni az összes népekkel, akár nagyok, akár kicsik legyenek. Azzal vádolnak bennünket, hogy ter­jeszkedési céljaink és háborús szándékaink vannak. Pedig mindig hangoztattuk: számunk ra csak az a fontos, hogy sza­bad és független népként élhes sünk. Tudja meg a világ, hogy ezt a függetlenséget utolsó csepp vérünkig megvédjük. A miniszterelnöknek ezeket a szavait egetverő éljenzés fo­gadta. Legyünk mindnyájan egysé­gesek — folytatta többek kö­zött a miniszterelnök —, hogy emeljük népünk életszínvona­lát és hozzá méltó életet biz­Berlin (MTI). A drezdai műszaki főiskola politechnikai értekezletének megnyitó ülésén Selbman miniszterelnökhelyet­A két kormány megállapítot­ta, hogy lehetőség van a gaz­dasági kapcsolatok és az áru- / forgalom további kiszélesítésé­re, s e kérdésekben megegye­zésre jutott, kiemelve a hosszúlejáratú gazdasági egyez mények hasznosságát. A két kormány elhatározta, hogy kiszélesíti a tudományos együttműködést és a tudós — szakember — diákcserét, a tu­dományos művek cseréjét. A megkötött kulturális egyez mény alapján ki fogják dolgoz­ni a kulturális együttműködés megfelelő munkaterveit. A két kormány nagy jelen­tőségűnek tartja a kettős ál­lampolgárságról nemrég alá­írt egyezményt, amely jelentő­sen hozzájárul kapcsolataik rendezéséhez. A két kormány mindent megtesz, hogy meg­könnyítse az egyezmény végre-) hajtását. \ Figyelembevéve, hogy a po­litikai, a társadalmi és a szak­mai szakszervezeti szervezetek eddigi kapcsolatai, amelyek­nek célja a szocialista tapasz­talatok és a vélemények kicse­rélése volt, sikeresen fejlődtek és hasznos eredményekre ve­zettek. A két kormány egyetért abban, hogy a jövőben gyakor­lati alapon megkönnyíti és meggyorsítja a két ország ér­dekében létesülő ilyenfajta kapcsolatokat. A Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya úgy vé­li, hogy a tárgyalásokon meg­vitatott valamennyi kérdésről folytatott tevékeny eszmecsere azt bizonyítja, hogy a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársi^ll ság Joszip Broz Tito köztárs^ö sági elnök vezetése alatt állt I kormányküldöttségének a Szov­jetunióban tett látogatása újabb fontos szakasz a Szovjet­unió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népei közötti együttműködésnek és barátság- . nak a két ország népeinek ja­vát, a béke és a szocializmus megszilárdításának javát szol­gáló fejlődésében. A Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya nevében J. Broz Tito Moszkva, 1956 június 20. Nasszer beszéde Egyiptom nemzeti ünnepeJ alkalmából 1960-ban megkezdi munkáját az NDK első atomerőműve tosítsunk nekik. A jövőben azonban nem leszünk nagylel- kűek azokkal szemben, akik megkísérlik, hogy ártsanak ne­künk. Minden erőnkkel el­nyomjuk azokat akik akadá­lyozni akarják építőmunkán­kat. A demokratikus alkotmá­nyos rendszer, amely június 23-tól lép érvénybe az ország­ban, már eleve kizárja a reak­ciósokat és az imperializmus ügynökeit. Beszéde további részében Nasszer kifejtette, hogy mi­lyen lesz Egyipom gazdasági struktúrája az új rendszerben. A fellahokat felszabadítjuk a nagybirtokosok kizsákmányolá sa alól — mondotta a tömeg ünneplése közepette. Nasszer miniszterelnök több mint másfél órás beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Évszázadokon át harcol­tunk hazánk felszabadításáért. Testvéreim, az életért folyta­tott harc sohasem ér véget. Folytassuk tehát a küzdelmet a jólét és a bőség társadalmá­nak felépítéséért. tes bejelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság első atomerőművét 1960-ban helye­zik üzembe. 1 Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának közös nyiiatkozata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom