Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-21 / 145. szám
1956 JÚNIUS 21. TOLNAI NAPLÓ 3. A dombóvári járási párt-végrehajtóbizottság a termelőcsoportok munkájának megjavításáért Az elmúlt egy év alatt igen nagy fejlődést ért el a termelő szövetkezeti mozgalom a dombóvári járásban. Csak az év eleje óta 541 család, 869 tag, 3363 hold földdel választotta a közös gazdálkodást. Ezekben az eredményekben közrejátszott az -is, hogy a járási pártvégrehajtóbizottság igyekezett érvényt szerezni a fokozatosság elvének, vagyis, hogy azok a dolgozó parasztok, akik nem akarnak a termelőszövetkezetbe lépni, válasszák az egyszerűbb társulási formát, lépjenek be a termelőcsoportba, és ott szerezzenek tapasztalatokat a közös gazdálkodásról. Legutóbb is, az elmúlt héten Szakoson alakult új termelőcso port, amelybe tíz család, 17 taggal, 63 hold földdel lépett be. így a dombóvári járásban jelenleg hét termelőcsoport működik és az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a tér melőcsoportok jó előiskolái a termelőszövetkezeteknek. AZ ELŐZŐ ÉVEKBEN a termelőcsoportokat úgyszólván teljesen elhanyagolták, még a pártbizottság sem foglalkozott velük megfelelően, azokkal a módszerekkel, ahogyan a termelőszövetkezetekkel foglalkoztak. A legtöbb helyen aztán csak névlegesen volt meg a termelőcsoport, az alapszabály pontjaiból úgyszólván semmit nem tartottak meg. Pártszervezet csupán egy termelőcsoportban, a szakcsi Békében volt — ami meg is látszott a csoport munkáján, mindmáig is a legjobban működik a termelőcsoportok között. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésében jócskán éreztette hatását az, hogy a pártbizottság hathatósabban kezdett foglalkozni a termelőcsoportok munkájával, gazdálkodásmenetével. Igyekezett segítséget adni a különböző problémák megoldásához, elsősorban az alapszabályok betartásához. Erre igen érdekes a lápafői példa. A LAPAFŐI TERMELOCSOPORTBAN a legkirívóbb volt az alapszabály be nem tartása. Csupán a csoportnak járó kedvezményeket élvezték a tagok, de mindenki úgy gazdálkodott, mint egyéni gazda. Földterületük sem volt tagosítva. A múlt ősszel nyílt volna lehetőség a tagosításra, csoport tagjai azonban ebbe nem egyeztek bele. Erre megvonták tőlük a működési engedélyt. A község közvéleménye igen élesen elítélte ezeket a gazdákat, hogy a termelőcsoportot csupán a kedvezmények élvezésére hasz nálták fel. Sokat nyert a termelőszövetkezeti mozgalom fej lődése a községben a termelőcsoport működési engedélyének megvonásával, a gazdák inkább a termelőszövetkezet felé fordultak. JELLEMZŐ A FEJLŐDÉSRE, hogy a termelőszövetkezet taglétszáma és földterülete az ősz óta négyszeresére növekedett. A pártbizottság főleg olymódon foglalkozik a termelőcsoportokkal, hogy a lehetőségek szerint alakuljanak át termelő- szövetkezetté. Ez eddig sikeresnek is bizonyult. A dombóvári II. Pártkongresszus Termelőcsoport tagságának fele átlépett a Rákóczi Termelőszövetkezetbe, a termelőcsoport tagsága ugyanakkor új belépőkkel töltődött fel. A gyulaji Búzakalász Termelőcsoport tag ságának fele a termelőszövetkezetbe lépett át. A Dombóvári Békéből huszonheten léptek át a termelőszövetkezetbe. A járás termelőszövetkezetei tehát ÚJ TAGOKKAL ERŐSÖDTEK olyanokkal, akik a termelőcsoportban már meggyőződtek a közös gazdálkodás előnyeiről. A termelőszövetkezetek fejlődése mégsem ment a csoportok rovására, azok is jelentősen erősödtek gazdaságilag és számbelileg is. A. szakcsi Béke Termelőcsoport földterülete már mintegy 800 holdat tesz ki és jó a tagság termelési eredménye is. A gyulaji termelőcsoport is fejlődött, új tagok léptek azok helyére, akik a szövetkezetbe léptek át és így a földterület már közel jár a 400 holdhoz. Az eddigi eredmények, s a gazdák véleménye alapján arra lehet következtetni, hogy az újonnan alakult szakcsi Haladás földterülete is hamarosan felszaporodik 400— 500 holdra. A járási pártbizottság a fejlesztésen kívül olymódon foglalkozik a termelőcsoportokkal, hogy biztosítja az ALAPSZABÁLY SZERINTI GAZDÁLKODÁST. Az ősz folyamán sor kerül föld területük tagosítására, ezzel egyúttal meg lehet teremteni a közös állatállomány tartásának a feltételeit is. El akarják érni, azt is, hogy az aratást is lehetőleg közösen, illetve a gépállomással végeztessék, ahogyan eddig egy-két termelőcsopart végezte. Végeredményben a termelőcsoportok munkájának, gazdálkodásának megjavításával akarják elérni, hogy az tl- múlt félévhez hasonló méretek ben fejlődjön a termelőszövetkezeti mozgalom a járás területén. Saját ötéves tervet készített a simontornyai Alkotmány Tsz A simontornyai Alkotmány Termelőszövetkezet tagsága, amikor megvitatta az ötéves terv irányelveit, megbízást is adott a tsz vezetőségének, hogy adottságaik figyelembevételével készítse el saját ötéves tervüket is. — Egy ilyen tervezet, — mondja Faluközy József a tsz elnöke, nem olyan egyszerű dolog. Elsősorban azt kellett felmérnünk, hogy milyenek a lehetőségeink, mit várhatunk földjeinktől, mert azt akarjuk, hogy a terv ne csak papíron legyen hanem meg is valósíthassuk. A tsz adottságainak felmérése olyan apparátussal indult meg, amilyenre Simontornyán még nem volt példa. Meghívták az Agroterv és a Kaposvári Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet talajlaboratóriumának tudományos munkatársait, akik elkészítették a tsz földjeinek talajtani térképét. — Ma már pontosan ismerjük, milyenek a földjeink, — mondja Faluközy elvtárs, — tudjuk, melyek a káliszegény parcellák, s hol, milyen műtrágyát kell használni, hogy jó termést takaríthassunk be. — Ezek a vizsgálótok jelentik ötéves tervünk alapját, s így különösebb csalódás, terméskiesés nem érhet bennünket. A simontornyai tsz ötéves tervének irányelvei már elkészültek. A tervezet felöleli a tsz életének és működésének minden területét s olyan lehetőségeket nyit meg a szövetkezet előtt, amelyek a simontornyai tsz tagokat a legvagyonosabb szövetkezeti tagokká emelik 1960-ra. A tervezet első része a tsz területének növekedésével foglalkozik. Eszerint a jelen légi 585 holdas szántót 1960-ra 2000 holdra kell emelni, míg a rét és legelő nagysága 400, a szőlőterület 20, a halastavak területe pedig 30 holdra emelkedik. Gyümölcsöst az ötéves terv alatt 40 holdat telepítenek, természetesen kizárólag olyan gyümölcsfát, amely jól díszlik a simontornyai földeken. Simontornyán azonban nemcsak a földterületet akarják növelni, hanem a termésátlagokat is. Az irányelvek szerint 1960-ra búzából 14, rozsból 16, őszi árpából 18, kukoricából 25 mázsás átlagos évenkénti termést terveznek. — Úgy véljük, — mondja Faluközy elvtárs, — hogy mind ez megvalósítható. Mindenekelőtt bevezetjük a korszerű növényvédelmet, felhasználjuk mindazt, amit a korszerű vegyészet és gépesítés ezen a téren nyújt, a vetőmag megfelelő - előkészítésétől a hormonos gyomirtásig. De a helyes vetésforgó, amit így be tudunk vezetni, önmagában is csökkenti az állati kártevők pusztításait. Az ötéves tervben nagymértékben fejlődik a tsz állattenyésztése is. Az irányelvek szerint a szarvasmarhaállományt 250 darabra növelik, a sertéstörzste- nyészet pedig 80 anyakocából áll 1960-ban. Kibővül a baromfitenyésztés, a juhtenyész_ tés bevezetésére pedig 200 anyá ból álló törzset szereznek be. Növelik a haltenyésztést s bevezetik a méztermelést, amelyhez az ötéves terv folyamán 200 család méhet szereznek be. —• Milyen beruházások kellenek mindehhez? — Elég sok, — mondja a tsz elnöke. — Számításunk szerint közel 2 millió forint, ennek azonban igen jelentős részét, 700.000 forintot, saját erőnkből tudunk fedezni. Ennek keretében készülne el 50 férőhelyes tehénistálló, egy 40 férőhelyes lóistálló. Építünk egy saját művelődési otthont, irodát, 30 vagon befogadóképességű magtárt, műhelyeket, sok egyében kívül. A nagyszabású tervből természetesen nem maradt ki a tagság számbeli gyarapodása sem. A tervezet szerint 1960-ban a tsz-nek 400 tagja lesz a pártszervezet taglétszámát pedig 100 főre emelik, s ennek arányában megerősítik a tsz DISZ-szervezetét is. — Nagy tervek ezek, — mondja Móré József is, a tsz agronómusa —, de nem megvalósíthatatlanok. Természetesen ahhoz, hogy a taglétszámot ilyen mértékben, a jelenlegi 72-ről 400-ra tudjuk emelni, az kell, hogy még jobb eredményekkel még vonzóbbá tegyük szövetkezetünket. Az az út, amelyen elindultunk, arra enged következtetni, hogy meg is tudjuk valósítani; Valóban, ha a tsz elmúlt években végzett munkáját néz. zük, az egyre nagyobb emelkedést mutat. Két évvel ezelőtt 57 tag dolgozott a szövetkezetben s a munkaegység értéke nem érte el a 10 forintot. Tavaly már 43 forintot tudtak fizetni. — Milyen tervek vannak a munkaegység értékének további emelésére? Erre is választ ad a tervezet. Már 1958-ra el kell érni hogy egy munkaegység értéke 100 forint legyen. S igazuk van a tsz vezetőinek, ez az eredmény olyan vonzóvá teszi termelőszövetkezetüket, hogy megvalósíthatják a taglétszám ilyen nagyarányú növelésének tervét is. Ahhoz pedig, hogy a jövedelem ilyen mértékű emelése ne csak terv maradjon, biztosíték az eddig -végzett munkájuk, amelyből nyugodtan lehet következtetni arra is, hogy megvalósítják, még pedig sikerrel valósítják meg saját ötéves tervüket. (CS.) Egy feltaláló, akiről megfeledkeztünk „Gyűjtsük mielőbb egy helyre a neves magyar feltalálók, mérnökök, technikusok (Jedlik, Eötvös, Zipernovszky, Csonka, Kandó, Asbóth stb.) gazdag örökségét.” A Népszava cikkéből. A feltaláló, Csonka Pál, akit a Népszava: cikke olyan kiváló nagyságok, mint Jedlik, vagy Eötvös társaságában említ meg, itt ül előttünk. Most érkezett Bonyhádról s útban van Marcaliba, ahol néhány napot egy ismerősénél tölt majd. Kopott ruhát visel, hátán zsákból varrt hátizsák. Azt kellene mondanom, hogy megtört öregember benyomását teszi rám, de ez így nem lenne a teljes igazság. Csonka Pál valóban megtört öregember, nemcsak hetven év nyomja a vállát, hanem évek keserves hányattatásai is. Mert Csonka Pál, akinek nevét a motoroknál alkalmazott porlasztó — túlzás nélkül mondhatjuk — világhírűvé tette, négy év óta különböző szociális otthonokban lakik és senki nem törődik azzal, hogy sok mindent meg tudna valósítani. — Jó dolgom van a bonyhádi otthonban, — mondja —, csak egy a baj. Nagyon sokan vagyunk, sok a zaj, a lárma. Nem tudok dolgozni. Pedig szeretnék és sok minden van, amit biztosan meg lehetne és biztosan érdemes is lenne megvalósítanom. A Csonka-féle motorok felfedezésének története egyszerű. Az egykori kis üzem, ahol mindössze 10 ember dolgozott, 1911-ben alakult Budapesten. Csonka Pál 1913-ban jött rá annak a porlasztónak a nyitjára, amely egyszerre úgy fellendítette az üzemet, hogy rövidesen 1500 embert tudott foglalkoztatni a gyár. A Csonka-féle motorok híre rövidesen a. világ minden tájékára eljutott s ma is használják. A gyár államosítása után, 1948-tól kezdve Csonka Pált még csak nemi is alkalmazták sehol, kísérleti eszközei, szakkönyvei nincsenek s az egykori feltaláló szociális otthonokba kényszerült. Nagy technikai tudásából ma a gyakorlatban csak annyit tud kamatoztatni, hogy időnként rábízzák egy-egy rossz zár megjavítását. S nem is kis büszkeséggel meséli, hogy valamelyik tanácsnál elveszett a Wertheim-szekrény kulcsa. A környéken senki nem tudta kinyitni a szekrényt s már, már azon voltak, hogy megfúrják, ö pontosan 17 perc alatt kinyitotta úgy, hogy q zárnak semmi baja nem lett. A Csonka-motorok feltalálójához azért ez mégis csak szerény dicsőség ... Szerény és csendes ember Csonka Pál. Nem panaszkodik, s ha nem lenne olyan zaj és lárma a bonyhádi szociális otthonban, jól is erezné magát. Csak egy hiányzik az életéből. Az, hogy nem tudja végezni azt a munkát, amelyben pedig már bebizonyította rátermettségét és tehetségét. Hát miért nem adunk Csonka Pálnak is olyan munkalehetőséget, amely megfelel tehetségének, s méltó ahhoz a tisztes pozícióhoz, amely a magyar feltalálók sorába őt valóban megilleti? CS. L. A nagy esőzés következtében június 18-án a Bátaszék melletti Lajvér-patak megáradt és négy helyen átszakította a gátat: a Kolozsvári utca sarkán, a Mária utcánál a temető lefolyó árkánál, a pálinkafőzőnél és az apaállat istállónál. A védelmi munkákat a lakosság azonnal megkezdte Le- hőcz János tanácselnök, Roz- gonyi Pál begyűjtési megbízott, Bakó József községi gazda, Trábics Béla vízügyi dolgozó, a rendőrség valamennyi tagja és Csikós Sándor, Mezei Füir-p tanácstagok részvételével. A védelmi munkáknál nem hiányoztak a DISZ fiatalok és á MÁV-munkások sem. A védelmi munkák némely helyen térdigérő vízben folytak. A legnehezebb feladat volt a 3 méter széles és 3 méter mély gátszakadás betömése, melyet teljes egészében betömni csak a reggeli órákban sikerült. A Kolozsvári utcában hat ház került veszélybe, a Magyar utca páros számú házainak kertjei még ma is víz alatt állnak. Az áradás következtében körülbelül 50 hold szántó is víz alá került. Pásti József A fiatalok nevelése a kommunisták feladata Különös eset történt a minap a mucsi Béke Termelő- szövetkezetben. Néhány fiatalt elküldték a lekaszált rétre, hogy mintegy 4 holdnyi területen forgassák meg a szénarendeket. A fiatalok elmentek, majdnem egy holdon tényleg megfordították a rendeket, s utána búzán, kukoricán, s egyéb vetéseken' keresztülvágva, elmentek cseresznyézni. így me sélte el a történetet Váradi József tsz elnök s Velikán József brigádvezető. A fiatal mezőgaz dász, Bányai Mátyás segítségével egész „bűnlajstromot” kerekítettek hirtelen, bizonyítva, hogy a fiatalok felületesen végzik el kötelességüket. Nem vitás, hogy a 14—15— 16 éves fiúk és lányok szertelenek s ez sokszor munkájukon is meglátszik. Ebben igazuk van a mucsi Béke Tsz vezetőinek és idősebb tagjainak, csupán azt a nézőpontot lehet furcsáim, amelyből ők a fiatalokra tekintenek. Utón, útfélen szükségesnek látják komolytalanságuk, megbízhatatlanságuk hangsúlyozását, — ugyanakkor keveset gondolnak arra, hogy épp az idősebbeknek kellene a fiatalokat nevelni, hogy kamaszkori komolytalanságuk ne hasson munkájukra is. Váradi János tsz-elnök azt mondja, hogy ő egyidőben foglalkozott a fiatalokkal. S most senki sem foglalkozik velük. Elszomorító tény. A pártszervezetnek Kellene törődnie a fiatalok ne. velősével, de nem teszi. Máskülönben a tsz pártszervezete sok mindennel nem törődik, amivel törődnie kellene. Például azzal sem, hogy némelyek a túlzott háztáji gazdaság miatt kimaradnak a közös munkából. Nem irányítja, nem segíti a DlSZ-szerveze- tet sem, hogy az tényleg a munka szeretetére, a helytállásra nevelhesse a fiatalokat. Körülbelül április közepén alakult meg a DISZ-szervezet a tsz-ben, s azóta sem lehet jelét tapasztalni sem a munkában, sem más területen, hogy létezik. Ez nagyrészt abból fakad, hogy a fiatal szervezetet senki sem segíti. Még Morovics Mária sem emlékszik arra, hogy a DISZ Járási Bizottsága megalakulása óta valaha is segítette volna a DISZ-szervezetet, pedig ő könyvelő lévén, mindig a központban tartózkodik, s mindenkit észrevesz, aki meglátogatja a tsz-t. A fiatalok annakidején ifjúsági munkacsapatot szerettek volna alakítani, de az idősebbek nem egyeztek bele, mond_ ván, hogy nem lehet őket magukra hagyni, mert nem végzik el becsületesen kötelességüket. Ha a gazdasági munka szempontjából az ifjúsági munkacsapat megalapítása nem előnyös, a döntés helyes. Azt azonban, hogy az idősebbek minduntalan csak a hibákat keresik a fiatalokban, — nem helyes. A fentemlített esetben például szinte elégedetten látták, hogy tételük helyessége beigazolódott. Azt mondja a tsz-elnök, hogy többet várt a fiataloktól. Ahhoz azonban, hogy a fiatalok a várakozásnak megfeleljenek, s levetkőzzék hibáikat, az idősebbek segítsége szükséges. Elsősorban a pártszervezetnek a kötelessége, hogy a tsz minden fiatalját Fekete Ferenc, ifjú Borka György, Sulyok Katalin, Balogh Anna és a többi szorgalmas fiú és lány példájának követésére ne velje. A kommunistáknak kell a munka és a szövetkezet szeretetét a fiatalokba olta- niok.
