Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-15 / 140. szám

t TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚNIUS 15. Tito, Kardeli és Mikojan útja a Fekete tengeren Frunze-cirkáló (TASZSZ). Ragyogó napfényes időben ha­lad a Frunze-cirkáló Novoro- szijszból Szocsi felé. A Jugo­szláviának és a Szovjetuniónak a zászlaja alatt haladó cirká­lót egymás után üdvözlik a szembejövő hajók. A hajó le­génysége a fedélzeten felsora­kozva tiszteleg. A Frunze-cirkálón az ebéd utáni pihenést a tengerész-tü­zérek lőgyakorlata, majd a cir­káló légelhárító gépágyúinak bemutatója követte. Délután a cirkáló fedélzetén a jugoszláv vendégekkel 19.30 órakor futott be Szocsi kikö­tőjébe. Joszip Broz Tito a cirkáló el­hagyása előtt a következő be­jegyzést tette a hajónaplóba: „Felejthetetlen órákat töl­tött a jugoszláv kormánykül­döttség a Frunze-cirkálón. Na­gyon köszönöm a tengerna­gyoknak, a tiszteknek és a har­cosoknak a meleg fogadtatást. Újból meggyőződtem arról, hogy népeink barátsága meg­bonthatatlan, mert egyek va­gyunk, mert egy célra, a szo­cializmusra törekszünk.“ Edvard Kardelj, a Szövet­ségi Végrehajtó Tanács elnök- helyettese a következő bejegy­zést tette: „A Szovjetunióban megtalál tűk azt, amire számítottunk, a dolgozó ember meleg szívét, amely a jugoszláv munkások­ban is dobog. Éppen ezért meg tudják találni egymáshoz az utat. A Szovjetunió és Jugoszlávia dolgozóinak meg­van az okuk arra, hogy maga­biztosan tekintsenek közös szocialista jövőjük elé.“ A. I. Mikojan, a Szovjet­unió Minisztertanácsának első elnökhelyettese a következő mondatot írta a naplóba: „di-1 Szocsi. A TASZSZ különtu­dósító j ától: Amikor a motornaszád a Ju­goszlávia, a Szovjetunió és az OSZSZSZK zászlóival díszí­tett Szocsi kikötőhöz közele­dett, a helyi lakosok és a Szo- csiban üdülők tízezrei gyűltek össze, hogy üdvözöljék a ma­gas vendégeket.. Tito elnök, Mikojan, Kardelj és a kísére­tükben lévő személyek taps­vihar és üdvrivalgások köze­pette léptek partra. Washington (MTI). Az ame­rikai fővárosból érkezett jelen­tések szerint szerdán, közle­ményt adtak ki Dulles ame­rikai külügyminiszter és Aden­auer kancellár tárgyalásairól. A közleményből kitűnik, hogy Dulles és Adenauer első­Washington (TASZSZ). Dul­les keddi sajtóértekezletén kom mentálta Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Eisenhower elnök­höz intézett üzenetét. Dulles ki­jelentette, hogy az üzenet azt a nyilatkozató^ fejti ki, amelyet a szovjet kormány a szovjet fegyveres erők csökkentését, illetően annakidején tett. Dul­les elismerte, milyen nagyjelen" csőség a feketetengeri flottá­nak hazánk déli határai harcos őrének.“ A kikötő mellett lévő téren nagygyűlést tartottak. A jugo­szláv és szovjet vezetőket Va- sziljev, a Szocsi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnö­ke üdvözölte. Tito elnök a gyűlésen beszé­dében a város dolgozóinak si­kereket kívánt munkájukhoz, az üdülőknek pedig jó pihenést. Ezután Mikojan mondott rö. vid beszédet. sorban Németország újraegye­sítéséről, a Szovjetunió politi­kájáról és az Atlanti Szövet­ség megerősítéséről tanácsko­zott. Adenauer kancellár Dulles- szal folytatott megbeszélései­nek befejeztével nyilatkozott a sajtó képviselői előtt. tőségű az üzenet és kijelentet­te,, hogy a kormány tanulmá­nyozza és kétségkívül megvi­tatják majd az Egyesült Álla­mok szövetségeseivel együtt. Az amerikai külügyminisz­ter ezután kijelentette, hogy a Bulganyin-üzenetben vázolt kérdéseket Adenauerrel való tanácskozása során szintén megvitatják. M. Á. Szuszlov elvtárs elutazott Budapestről M. A. Szuszlov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága Elnök­ségének tagja — aki feleségé­vel szabadsága egy részét Ma­gyarországon töltötte —a csü­törtök délelőtti órákban el­utazott Budapestről. Az argentin követ látogatása a külügyminiszternél Bartolome Danéri rendkívüli követ és meghatalmazott mi­niszter, az Argentin Köztársa­ság új magyarországi követe megbízólevelének a közeljövő­ben történő átadásával kapcso­latban csütörtökön, június 14-én látogatást tett Boldoczki János külügyminiszternél. Q Csehszlovák Kommunista Párt országos értekezletének szerdai ülése Prága (CTK). A Csehszlovák Kommunista Párt országos ér­tekezletének szerdai ülésén folytatódott a vita Antonin Novotny és Viliam Siroky be­számolójáról. A szerda délelőtti tanácskozáson nyolc küldött szólalt fel. A két beszámoló fölött a vita tovább tart. A holland parlamenti választások eredménye Hága (MTI). Nyugati hírügy­nökségek és rádióállomások is mertetik a holland parlamenti választások végeredményét. A választásokon a legtöbb mandátumot a holland mun­káspárt szerezte. A párt 1,871.990 szavazatot, azaz az rössz-szavazatok 32.69 százalé­kát kapta meg és az új parla­mentben 34 mandátumhoz ju­tott. Tilo elnök és Mikojan Szocsiban Közlemény Dulles és Adenauer tárgyalásairól Dulles nyilatkozata a Bulganyin üzenetről Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet (35. folytatás.) Újabb köhögő görcs szorítot­ta belé a szót. Meggömyedve vánszorgott az ágyig. Balkezé­ben szorongatta a földes zacs­kót. Odaugrottam és az utolsó pillanatban kaptam el, majd­nem a földre zuhant. Átkarol­tak és lefektettem... Hálásan mosolygott és amikor újra be­szélni tudott, a kezembe nyom­ta a piszkos zacskót: — Nesze, neked adom... meg neked adom a pénzt is, amit összegyűjtöttem, ami vo­natköltségre, meg vizumra kell. Nekem úgysem lesz rá szük­ségem .; . — Ne hülyéskedj, csak nem fogom elvenni a te dohányod... Marhaság, még gyerek vagy ... — Csak írjál az édesanyám­nak és ha majd hazajutsz egy­szer, mondd meg neki, őt hív­tam ... őt... édesanyám ... írd, ott az asztalon van papír... ugy-e, te nem vagy kalandor, vigyázz Erdősire ... te becsü­letes ember vagy, te még haza­mehetsz ... írd Galambos Sán- dorné, Jászárokszállás, így megtalálod, ismeri mindenki, mert mifelénk ismerik egymást az emberek... ■ A néger fiú növid megszakí­tásokkal cifrázta a horkolást, fájt a fejem, olyan álmatlanul, tompán fájt. A zsebembe gyűr­tem a címet és megfogtam Sa­nyi kezét. Sírt. — Holnap vagy holnapután kidob a gazda és akkor még mosogatógyereknek sem kellek sehová... — Ne búsulj, majd keresek én annyit, amibői ketten el le­szünk. — Te nagyon jó vagy, érez­tem amikor megláttalak, hogy te más: vagy, te nem vagy ka­landor ... Itt van ez a zacskó, rekem egy éve ez a legkedve­sebb ... Ne felejtsd, hazai föld van benne, majd meglátod, egy­szer megszólal a föld és akár­hol leszel, elkezd húzni, húz hazafelé és hiába jársz talán autón, lehet palotád is, de haza hív ... hív és akkor menni kell. A koszos, szalmával kitömött párnájára hanyatlott, lecsukta a szemét halkan, alig értettem, úgy motyogta: .— Már hajnal van, világos, most menj... és gyere el délben... Néhány percig vártam. Nem szólt többet. A zacskót is zseb­re tettem és óvatosan kinyitot­tam az ajtót. Onnét még vissza­néztem, úgy feküdt az ágyon Galambos Sanyi, mint a szent­képeken a kis Jézus. Láztól piros arcára sárga csíkokat rajzolt a légymaszatos lámpa fénye. — Isten veled ... délben visszajövök Sanyi és elme­gyünk innét... * Amíg az utcára értem, senki­vel sem találkoztam. A kapu fölött lógó félhold neon-fénye megfakult a világosodó hajnal­ban. Olyan tompa, olyan üres volt minden. Üres volt az utca, üres, mint a szívem. Nem szá­moltam a perceket, de nekem úgy tűnt, hogy nagyon hamar kiértem a Dunapartra és ott megcsapott a víz szaga, jól­ismert, tiszta, kicsit nyirkos vizi levegő íze. A Kévén sokáig kellett zörgetnem, mire ajtót nyitott a lompos idős nő. Olyan érzésem támadt, ha hozzáér­nék, már a puszta tapintásától is zsíros lenne a kezem... Vala­mit mormogott az öreg némber és a kezembe nyomott egy kul­csot és a baloldali kabinfolyo­sóra mutatott. A fáradságtól alig tudtam a zárba dugni a kulcsot, csak úgy ruhástól fe­küdtem végig az ágyon, és; nyomban elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat rángatja. Erdősi volt. — No, mi az, kiskomám el­hervadtál? ... Gyerünk apám, gyerünk, mert vámtarifa nél­kül kell szállítani az „emigrá­ció’’ csomagját... A fejem zúgott, a szemem káprázott. — Hova tűntél? — Haza jöttem... — Hajnalban? — Az egyik haverral beszél­gettem. — Mi fene, kegyednek már haverjai is vannak — és ellen­szenves ceruzabajszát az ar­comhoz dugta. Az undortól végleg fölébred-j tem. — Hagyjon nekem békét vigye ahova akarja a csomago­kat, én nem viszem ... — Micsoda? ... Excellenc ön' részeg ... ezért megbocsátom; a legénykedést, úgy látszik,; már el méltóztatott felejteni,; hogy mi megállapodtunk és né-; mi előleget is kapott... — Visszaadom az ötven schillinget. — ... Kár, meg a vacsora? j — Azt is kifizetem... — Hercegem, maga eltévedt... de elég volt a marhaságból, egy-kettő, mosakodni és gye­rünk, semmi kedvem veled vacakolni... (Folytatjuk.) K jemeni trónörökös moszkvai látogatása Moszkva (TASZSZ). Maha- med al Badr jemeni trónörö­kös és kísérete szerdán elláto­gatott a Moszkvai Állami Egyetem Lenin hegyi épületé­be. Ugyanezen a napon a trón­örökös és kísérői meglátogat­ták és megkoszorúzták a Le­nin—Sztálin mauzóleumot. Vége a dicsőségnek... Ná­dori Gyula halálsápadtan lero­gyott a székre, idegesen simí­totta hátra őszülő haját. Kisebb, nagyobb megszakí­tásokkal 6 esztendőn keresztül intézte a Harc Janya-pusztai Uj Élet Tsz dolgait. Sokszor ír­tak róla az újságok és Tolna megye minden részéből gyak­ran látogattak parasztküldött­ségek az ő általa vezetett gaz­daságba. Sokan megcsodálták a szokatlanul nagyra nőtt ku­koricát, elgyönyörködtek a sok vándorzászlóban, melyet ott őriztek a szövetkezet irodájá­ban. És a közös gazdaság jó hírének hallatára az ötödik, hatodik faluból jöttek ide tsz. tagnak. S még a legtapasztal­tabb, tekintélyesebb szakem­ber is elismerőleg nyilatkozott a szövetkezet fajtiszta, bony­hádi pirostarka, törzskönyve­zett, magas tejhozamú tehe­neiről. Pótolhatatlan gazda. — mond ták róla és bajosan lehetett olyan embert találni a szek­szárdi járásnál, aki ezzel a jel­lemzéssel ne értett volna egyet. Miután Nádori elvégezte a mezőgazdasági akadémiát és a járási tanács mezőgazdasági osztályától 1954. őszén a tagok visszahívták a szövetkezetbe, hogy irányítsa tovább a közös gazdaságot, — hamarosan ő is Megkezdődött Budapesten a dolgozó nők első világkonferenciája Csütörtökön reggel Buda­pesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkez­dődött a dolgozó nők első világ- konferenciája. A konferencián ötven ország dolgozó női kép­viseletében több, mint ötszáz nőküldött vesz részt. Madelaine Grassi, az SZVSZ nőbizottságának vezetője üdvö­zölte a kongresszust, majd ja­vaslatot tett az ülés elnöksé­gére. A csütörtöki ülés elnökévé Parvathi Krisnahant, az indiai nők képviselőjét, a konferencia előkészítő bizottságának tagját választották. Parvathi Krisna- han mondott elnöki megnyitót. Bevezetőben ismertette a konferenciát megelőző előké­szítő munkát, majd a napi­rendről szólva hangsúlyozta: — Harcolni kell a nőknek a munkához, s az élethez való jogáért, a megkülönböztetés minden formája ellen. A szak­szervezeti mozgalom képviselői tudják, milyen elszántan, mi­lyen hősiesen kell küzdeniük a nőknek a kapitalisták, a mono­polisták ellen. A konferencia napirendjének eN fogadása után Gáspár Sándor, a SZOT elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd a konfe­rencia részvevői megválasztot­ták a munkabizottságokat. Ezután rátértek a napirend első pontiára: A dolgozó hők és a szakszervezetek egységes harca a béremelésért, az „egyenlő munkáért, egyenlő bért!“ elv hathatós érvényesítő séért, a megkülönböztetés min­den formája ellen, a dolgozó nők életkörülményeinek meg­javításáért jogaik kivívásá­ért és a békéért. A napirend előadója Germaine Guille, a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) titká­ra, a dolgozó nők világkome renciája előkészítő bizottságá­nak tagja. A KÜLPOLITIKA HÍREI Sydney holland-újzélandi miniszterelnök, aki jelenleg Kanadában tartózkodik, szer­dán sajtóértekezletet tartott Ottawában. Sajtóértekezletén azt java­solta, hogy a délkeletázsiai paktumot használják fel a fej­lődésben elmaradt tagországok gazdasági támogatására. A miniszterelnök hangsú­lyozta, hogy „a nemzetközi helyzet fejlődése a katonai irányzattól a gazdasági irány­zat felé tér el.“ Mint mondotta, „a Seató-nak is követnie kell ezt az irányzatot.“ Az Eisenhower elnök egész­ségi állapotáról szerdán kibo­csátott közlemény rámutat, hogy az elnök állapota tovább­ra is kielégítő. A beteg hőmér­séklete, vérnyomása, érverése és légzése alapjában véve nor­mális. Ez AP jelentése szerint Eisenhower elnök tanácskozott közvetlen munkatársaival és több törvény javaslatot írt alá. * Uj-Delhi (Tanjug). A Times Of India szerdán vezércikké­ben élesen bírálja Dulles ame­rikai külügyminiszt.yrnek azt a kijelentését, hogy „a tömbök­höz nem csatlakozás politikája egyre inkább elévül és kevés kivétellel erkölcstelen, szűk- látókörű politika.“ Mindenkinek lehet saját vé­leménye — írja az indiai lap —, de roppant veszélyes, ha valaki magánvéleményét össze­keveri a hivatalos politikával. Valamennyi békeszerető nép kölcsönös jobb megértést vár a Nghru—Eisenhower találko­zótól, Dulles egyéni vélemé­nyeinek egyénieknek kell ma- radniok. A tömbökhöz nem csatlakozás politikájának nin­csen szüksége amerikai bizo­nyítványra, de ezt a politikát „erkölcstelennek“ nevezni több a soknál! Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy Palamasz, Cörög- o/rszág állandó ENSZ-küldötte szerdán emlékiratot osztott szét az ENSZ hatvanhét tagálla­mának küldöttei között. Pala­masz az emlékiratot átnyúj­totta Hammarskjöld ENSZ fő­titkárnak is. Az emlékirat hangsúlyozza, hogy Görögország kérni fogja a ciprusi kérdésnek az ENSZ közgyűlése elé terjesztését: „a szabadság, béke és biztonság fenntartása érdekében”. Az emlékirat azzal vádolja meg Nagy-Britanniát, hogy a tengelyhatalmaktól kölcsönözte eszközeit Ciprus szabadságá­nak elfojtására. oooc így vélekedett magáról. Nyil­ván azért rázkódott össze az ezév ápr. 9-i közgyűlésen, mikor Hosnyánszky György elvtárs tsz szervező bejelentette, hogy Nádori Gyulára nem lehet bíz­ni tovább a szövetkezet vezeté­sét. A közgyűlésen mindenki helyeselt. A volt elnök igyekezett össze szedni gondolatait, — hol vesz­tette el a tagok bizalmát? ... Hiszen neki szemébe nem mondta senki, hogy rosszul dolgozik, hogy ezt, vagy azt nem így, hanem amúgy kellene tenni. Nádori Gyula nem egyszerre vesztette el a tagok bizalmát, s nem is teljesen az ő hibájá­ból. Eleinte a járási vezetők személyesen is többször felke­resték a szövetkezetben, elbe­szélgettek vele is, meg a ta­gokkal is. De később, 1955. ta­vaszán már elégedettek voltak a járási vezetők azzal, hogy Nádori Gyula bejelentette, hogy 14 liter a fejési átlag, megkapálták a kukoricát, me­gint három új tagot vettek fel a szövetkezetbe. A szövetkezet ügyeiről Nádori rendszeresen informálta a járási pártbizott­ságot is, meg a tanácsot is és úgy nézett ki a helyzet még ta­Igy szűnt % valy is, hogy amit ő mondott, azt a járásnáj sem vonta két­ségbe senki, s még inkább nem volt joga a szövetkezeti tagok közül senkinek sem kételkedni abban, amit ő mondott. — És mégis... „Megbízható” barátot szerzett maga mellé Balogh József sze­mélyében, őt tette meg brigád­vezetőnek, s vele ketten intéz­ték a szövetkezet ügyeit. Egy- szer-kétszer mondták neki a ta­gok, hogy miért nem hívja a vezetőség többi tagjait is, mi­kor egy-egy fontosabb kérdés­ben döntenek: Például Révész János bácsit, aki tapasztalt gazda. De a volt elnök erre azt mondta: — Dolgozzon csak az öreg a mezőn, neki az a köte­lessége, nincs ő rá a vezetőségi ülésen semmi szükség. — Az öreg dolgozott is, meg a töb­biek is dolgoztak. De napról- napra bizalmatlanabbul fogad­ták az elnök intézkedéseit, háta mögött kezdték emlegetni viselt dolgait. Hogy miért nem a szemébe mondták? Ne adj isten! — Ez veszélyes volt. Antlfinger József csak véletle­nül említette, hogy jó volna, ha az elnök elszámolna azzal a 20.000 forinttal, amelyet szénavásárlásra vett fel, s mi­áL• í* *

Next

/
Oldalképek
Tartalom