Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-15 / 140. szám
1956 JÚNIUS 15. TOLNAI NAPLÓ 3, PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A sárszentlőrinci kommunisták harca a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért Sárszentlőrincen jártunk. E falu különös nevezetessége az is, hogy amint az egyik ház falán lévő márvány táblán olvashatjuk: „1832/3-ban tanulókorában itt lakott Petőfi.“ Hazafiúi szeretettel hajtunk fejet a nagy forradalmár költő hősi emléke előtt. Közben arról gondolkodunk, mit tudott volna írni most, hogy tudta volna lelkesíteni az embereket. De mintha az ő szellemének is része volna abban, hogy a községben a dolgozó parasztok egy jó része lelkesedik az újáért, a közös gazdálkodásért, melyet a párt mutatott meg mint egyetlen utat a paraszti élet felemeléséhez, amely azóta kiállta a próbát, bevált. A KOSSUTH ÉS A TÁNCSICS A három termelőszövetkezet közül kettővel foglalkozunk az alábbiakban, mégpedig a Kossuth-al és a Tán- csics-al. A párttagok vezetésével, segítségével mindkét tsz azon igyekszik, hogy gazdaságukat egyre magasabb színvonalra emeljék s jövedelmüket állandóan növelve, jó példát mutassanak a még kívülálló dolgozó parasztoknak. Arról van ugyanis szó, hogy a két pártszervezet vezetésével most is gondolnak a termelőszövetkezet számszerű fejlesztésére. Ezt elsősorban gazdasági eredményeik növelésével igyekeznek elérni. Ma már mindenki elismeri, hogy a két termelő- szövetkezet az elmúlt évhez viszonyítva, nagyot fejlődött. A Kossuthnál például 12 literes fejési átlaggal dicsekedhetnek. A sajátkészítésű túrót, vajat eladják, amely komoly jövedelmet jelent a termelőszövetkezet tagjainak. A legszem- beszökőbb a fejlődés a Táncsicsnál, ahol az elmúlt években bizony sok hiányossággal küzdöttek. A kukorica második [kapálását is megkezdték, míg a többi kapásnövényeknél már másodszor is elvégezték a kapó lést. Nagyot javult a munka fegyelem és ebben nagy részük van a kommunistáknak. A pártszervezet vezetősége a kommunistákat úgy osztotta el, hogy minden egyes csapatba jusson belőlük egy-egy s felelőssé tették őket az ott végzett munkákért. Hetenként rendszeresen tájékoztatták őket, s megbeszélték a feladató kát. A tsz-tagokkal, a párttagokkal való foglalkozás nemcsak a munkában, hanem a pártépítés egyik legfontosabb területén, a tag- és tagjelöltfelvétel javulásában is megmu tatkozott. Rövid idő alatt a Táncsics pártszervezete a négyes létszámról tízre nőve kedett. Olyanokat vettek fel, mint Májlinger János, Horváth Lajos, Nagy Imre és a töb biek. Szinte valamennyien, felvételükkor arról beszéltek, azért lépnek be, mert látják, hogy a kommunisták valóban a munkák élvonalában járnak, s most már ők is úgy érzik, hogy itt a helyük; JÓ AZ AGITÄCIO Emellett a pártszervezet ve zetésével népnevelő, felvilágosító munkával is igyekeznek a még egyénileg dolgozó parasztokat rávezetni a helyes útra. Ennek érdekében a Kossuth Termelőszövetkezetnél például 24 termelőszövetkezeti tag vállalkozott agitációs munkára, többen, mint tavasszal, amikor munkájuk eredményeképpen 17 család, 21 taggal választotta a közös utat, többek között olyanok mint Pere István, Iker János. A Táncsicsba 20 család lépett be. Olyan népnevelők dolgoztak itt, mint Somogyi István, aki így beszélt felvilágosító munkájában: — „Azelőtt részesarató voltam, nem azt mondom, hogy nem volt kenyerem, de így nem éltem soha.“ — Az ősszel házépítéshez fogott Somogyi István. A pártszervezet kezdeményezésére most kisgyűlóseket szerveznek az egyénileg dolgozó parasztok körében, ahol nemcsak a termelőszövetkezet eddigi eredményeit, hanem a távlati tervüket, az elkészült ötéves tervüket is ismertetik. CSAK NÉHÁNY ADATOT A TERVBŐL. A tsz területét táblákra osztották, amely a nyolcas vetésforgót teszi lehetővé. Eddig Az értényi tanácstagok a tavaszi munkákért Az idén sokkai jobban folynak a munkák Értényben, mint az elmúlt évben. A községbeli gazdák gyorsabban elvégezték a tavaszi munkákat, s előbbre vannak a növényápolással is, mint tavaly ilyenkor. Az eredmény még az, hogy megelőzték a versenytársat, Koppányszántót is. Az eredmé. nyékben igen nagy szerepe van a tanácstagoknak, főleg azoknak, akik az állandóbizottságokban tevékenykednek. A mezőgazdasági állandóbizottság, Naszvadi Mihály vezetésével nagy segítséget adott a tanácsnak. Ugyanis nincs mezőgazdasági előadójuk, így a tanácstagok —, kiki a maga körzetében — tartották nyilván, hogyan állnak a gazdák a munkákkal, s állandóan tájékoztatták a végrehajtóbizottsá- goj azok állásáról. meg a bizalom kor ezt Nádori meghallotta, — szomorú, de megesett — ráemelte kezét Antlfingerre, aki megkísérelte, hogy saját pénzét is számonkérje. Nádori csak Balogh Józseffel, az annyira „megbízható’’ brigádvezetővel volt hajlandó közölni a szövetkezet ügyeit. S végül mégis, köztük is, visszásságok kezdődtek. Ennek pedig az a magyarázata, hogy eltűnt a szövetkezetből több gerenda. Mindenki tudta, hogy Balogh vitte el a gerendákat, amit ő nem is tagadott le. Ellenben esküdö- zött, — ma is ezt teszi — arra, hogy a gerendákért járó pénzt Nádorinak adta. Papír viszont nincs róla, hogy odaadta, meg nem is látta senki, Nádori pedig letagadja. így lóg a levegőben a gerendák ára is, meg a szénára felvett 20.000 forint is. Természetesen Balogh és Nádori pedig nincsenek már a tsz-ben... Nádori Gyulának, a harci Uj Élet Tsz fejlődésévei kapcsolatban vitathatatlan érdemei vannak. De ha mérlegre tennénk az érdemeit és a hibáit, sajnos, nem az érdemei javára billenne a mérleg. A végén már olyan nagyra tartotta magát a gazdaságban, hogy a hét minden napján egy pár lófogatot vett igénybe, amelyen Szek- szárdra, Tolnára, vagy erre- arra furikázott. A tagoknak feltűnt, hogy neki annyiszor kell Szekszárdra, meg erre-arra menni, csodálkoztak is ezen. No, de mit tehettek? ... Hallgattak ... Hallgattak és az egy kor oly nagyrabecsült elnökük iránti bizalom megszűnt. Nem tudták tovább tűrni a tagok közül sokan az elnök önké- nyeskedéséj és otthagyták a szövetkezetét. így szűnt meg a harci Uj Élet Tsz elnökébe vetett bizalom. Nem lenne teljes a kép, ha szó nélkül hagynánk, hogy nem csupán Nádori Gyula a felelős azért, hogy így járt. Felelős elsősorban a járási pártbizottság, s annak vezető funkcionáriusai. A JB vezetői még akkor sem néztek a dolgok mélyére, mikor már nem a felszín kiabált, — mint általában —, hanem a mély is. Mikor Rácz István a szövetkezet egyik párttitkára kilépett a tsz-ből s nyomban belépett az Uj Barázdába, akkor már nyilvánvaló volt, hogy a harci Uj Élet Tsz- ben baj van a kollektív vezetéssel, a szövetkezet kommunista elnöke egyszerűen nem ismeri el a párt helyi szervének vezető szerepét. Ha nem is nyíltan, de burkoltan gátat vetett Nádori az elé, hogy a pártszervezet betöltse hivatását. így aztán, — Kovács József jelenlegi párttitkár szerint — tavaly egyetlen alkalommal volt csak a pártszervezetben taggyűlés. A JB természetesen az SZKP XX. kongresszusa után, annak a tanulságai alapján egyenesen ott kereste a hibákat, ahol csakugyan voltak. A személyi kultuszban, a kollektív vezetés hiányában és a demokratizmus elfojtásában. A JB-n lévő elvtársak a hibát felfed fék, s intézkedtek. Ma már korántsincs annyi hiba a tsz-ben, mint fél évvel ezelőtt volt. A JB-n kívül a járási tanács felelősségét sem szabad elhallgatni. Hittek, vakon hittek, meggyőződés nélkül a tsz elnöknek. Ö rózsaszínűre festette a képet, s egy egész közösség kárát látta ennek. Azt igyekezett szorgalmazni a járási tanács például, hogy a szabadpiacra hizlalt sertésekből a szekszárdi heti piacon is áruljon a tsz. De az már nem jutott eszébe a járási tanácsnál senkinek, hogy megnézze: Mi az oka, hogy hat kövér disznóból ugyanis területükön a legjobb esetben is búza után kukorica s utána megint kalászos került a földbe. A termésátlag is mintegy 8 mázsa volt búzából. A területfelosztással lehetővé válik, hogy búza után kukorica majd répa-, majd fűfélék kerüljenek a földbe. Ezzel a termésátlagokat csak búzából 12 mázsára tudják emelni. Hasonlóan több jövedelmet biztosít a tsznek — s ez is szerepel a terv ben — a sertéseknél az évi kétszeri malacoztatás, a tehenészet fejlesztése stb. Az előzetes számítások szerint ilyen gazdálkodó^ mellett egy-egy munkaegységre 60—70 forintos pénzjövedelemre tehetnek szert, hozzászámítva még külön az évi kenyér- és takarmányszükségletet. Ez utóbbi lényegében a két pártszervezet harmadik tevékenységével függ össze, melyet a termelőszövetkezeti mozgalom sikeréért végeznek. A Tán csics Termelőszövetkezet párt- szervezetének kezdeményezésé re megbeszélések folytak a Kossuth Termelőszövetkezet pártszervezetével és tagságával, hogy e nagyszerű tervet még jobban lehetne alkalmazni, HA EGYESÜLNE A KÉT TERMELŐSZÖVETKEZET A Táncsics Tsz tagsága már elhatározásra jutott, a Kossuth Termelőszövetkezet kommunistái is tudják, hogy ez helyes lenne, de most azon kell dolgozniok, hogy a tagság többi része is megértse ezt. Érvük van bőven, hogy csak egyet említsünk mi is: a Táncsics Termelőszövetkezet olyan gazdasági épületekkel rendelke • zik, amelyeket, főként az állat- tenyésztés fejlesztése területén, csak az egyesüléssel tudnának maradéktalanul kihasználni. Viszont a Kossuth Termelőszövetkezetben éppen az állattenyésztés fejlesztése érdekében több mint 2 millió forintos beruházásra lenne szükség, amely úgy gondoljuk, feleslegesen terhelné a a Kossuth Termelőszövetkezet tagságát. csupán 9000 forint bevétele volt a tsz-nek. Vagy olyan dolgok felett is elnéztek a járási tanácsnál, hogy Nádori zsebből gazdálkodott. Ha egy-egy tag kért tőle pénzt, — az alapszabályt félrerúgva — Nádori bele nyúlt a zsebébe és adott neki nagylelkűen. No, meg a fejési átlagok után járó dicséretek, vándorzászlók és jutalmak sem voltak mindig jogosak. Nádori úgy tett, ha fülébe jutott, hogy a zombai Szabadságban fél literrel magasabb a fejési átlag, mint náluk, gyorsan írt még egy litert a papírra, s így biztosította, hogy éveken keresztül az ő szövetkezete vezetett a törzskönyvezett termelőszövetkezetek tej termelési versenyében. De mindezt azért tette, mert megtehette. Nem ellenőrizte senki, teljesen magára hagyták... „Eleinte jól vitte Nádori Gyula a dolgokat. Meg is voltunk vele elégedve, nem adtuk volna semennyi pénzért sem. De aztán rossz útra tévedt, s az lett az eredménye, hogy el kellett válnunk, mert ilyen emberben nem bízhatunk tovább. Ezt írják meg az újságba, ebből tanulhatnak másik termelőszö^: vetkezetekben is, meg a járásnál is.” — mondotta Révész János bácsi, akivel sokáig elbeszélgettünk a szövetkezet dolgairól. Előkészületek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra Mezőgazdaságunk seregszem. léje az őszi mezőgazdasági kiállítás. Itt mutatják be az állat- tenyésztők, növénytermelők elért eredményeiket a legjobban termő növényeket, a legszebb állatokat. Megyénk igen jól szerepelt a múlt évben. A harci Uj Élet 15. Cifra nevű tehene az erős mezőnyben a kiállítás I/b. díját nyerte. A zombai Szabadság 25. Bimbó nevű tehene III. díjat nyert. Több termelőszövetkezetünk kapott elismerő oklevelet állataiért. Az egyéni dolgozó parasztok közül Lippa Ambrusné növendékbiká ja III. diíjat nyert, ő maga pe, dig kormánykitüntetést kapott. Sertéstenyésztésünk is jól vizsgázott a kiállításon, a kölesdi Haladás fehér hússertés állománya kapott díjazást. A duna kömlődi Szabadság Tsz libáival nyert I. díjat, de több díjat nyertek baromfitelepeink bemutatott állatai is. Az idei Országos Mezőgazda- sági Kiállításra már az ősz óta készülünk. A kiállításra jelölt állatok első felülvizsgálását elvégeztük, most a hét folyamán újabb mérésekre, elbírálásra kerül sor. Tenyészbikát öt egyé ni tenyésztő és nyolc termelő- szövetkezet, tenyészüszőt két darabot két egyéni és 11 darabot négy tsz, tehenet, négy darabot, négy egyéni és 26 darabot 10 termelőszövetkezet jelentett be. A kiállításra kijelöltek 42 darab sertést. Ebben az évben bemutatásra kerülnek Szakcs község berkshire-tenyészetéből származó legjobb állatok. Ezt a kocatörzset az elmúlt években az állami tenyészállatakció keretében kapták a szakcsiak, s igen jól bevált. Ezenkívül bemutatásra kerül 20 darab kos, 80 darab tyúk, 40 pulyka, 35 kacsa. A legjobb állattenyésztők már most készítik elő állataikat. A zombai Szabadság három tehenet és két növendék- bikáj visz fel. Egyik tehéntől, a 25. Bimbótól két növendékbikát neveltek fel, amelyekért 35.000 forintot kapott a szövet, kezet. Tejtermelése 5768 kiló, 4.5 százalékos tejzsírtartalom, mai. Az aparhanti Március 9. Tsz igen szép bonyhádi tájfajta tehenekkel, a tamási Vörös Szikra tehenekkel, a harci Uj Élet és a faddi Uj Élet növendéküszőkkel vesz részt a kiállításon. Az egyéni gazdák közül Lippa Ambrusné harmadszor vesz részt a kiállításon növendékbikával, a tamási Polecsák Lajos üszőt visz fel. Ezenkívül a legjobb állattenyésztők, Ferenci Béla, a kölesdi Haladás állattenyésztési brigádvezetőjének, Horváth József, a tenge- lici Petőfi sertésgondozójának munkamódszerei is bemutatásra kerülnek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni azt is, hogy a kiállításon szemléltetően be kellene mutatni azt is, hogy egy tehén mennyi hasznot hoz tenyésztőjének, akár élettartama alatt, akár egy év alatt, hogy a szarvasmarhatenyésztést még jobban, sokoldalúbban ismertessék a vásár látogatóival. Nehéz feladat előtt állunk, hiszen mindenki a legjobbat akarja mutatni a kiállításon. Ezért az állattenyésztőknek, növénytermelőknek olyan munkát kell végezni a még hátralevő két hónap alatt, hogy valóban a legszebb állatok és a legnagyobb termésj adó növények kerüljenek bemutatásra. Különös gonddal kell kezelni a kiállításra kijelölt állatokat, hogy azokkal meg legyenek elé dedve a kiállítás látogatói, — és nem utolsósorban, szerepeljünk méltóan megyénk állattenyésztési hagyományaihoz. MOHAR LÁSZLÓ, állattenyésztési osztályvezető. A decsi tanács meg a lófogat Semmiképpen sem helyes, ha „lovat adnak valaki alá”, mert előfordulhat, hogy átesik a túlsó oldalára. A decsi tanácsnak viszont semmiképpen sem teljesül az a kívánsága, hogy lovat kapjon. Pedig ugyan csak szüksége lenne rá. Sörfőző Istvánnak, a VB. elnöknek gyakran kell ilyen kéréssel megterhelni a hivatal- segédet: „Legyen szíves, hozzon gumiragasztót.” „Legyen szíves, szerezzen egy darab belsőgumit.” „Ezt az átkozott kerékpárt már megint javítani kell.” Nem könnyű egy tanácselnöknek, kiváltkép olyankor, amikor kerékpárgumit kelj ragasztani, hogy ^beszámolót készíthessen a járási pártvég're- hajtóbizottságnak. — Hogyan függ össze a kettő? — kérdezné sok be nem avatott. — Hiszen a beszámolóhoz papír kell, meg ceruza, nem kerékpárgumi. — Pedig akárhogyan csodálkoznak egyesek, szükség van arra is; A beszámolóban foglalkozni kell a termelőszövetkezetek helyzetével, munkájával. Ezért viszont ki kelj menni a határba, személyesen meggyőződni, hogyan is áll valójában a munka. Márpedig kerékpár nélkül menni nem lehet, ugyanis egész napba beletelne, amíg a termelőszövetkezetek határát begyalogolná az ember. A gyaloglásnak egyébként akkor is ki van téve, ha kerékpárral induj el — nem tudni, mikor kerekedik egy kiadós záporeső, s akkor bizony felcserélődik a szerep, az embernek kell vinni a kerékpárt. A decsi tanácsnak minden vágya az, hogy tarthasson egy lófogatot, amelyhez persze, szükséges a felsőbb fórum hozzájárulása. — Éppen ez az, amit már évek óta mem tudnak megszerezni. A tanácselnöknek gyakran kell bejárni a község 17.000 holdas határát, amelynek egyik széle 10 kilométer, a másik 15, a harmadik több, mint 20 és így lehetne sorolni tovább. A 7000 lakos közül 3000 a kültelken lakik, az 51 tanácstagnak pedig mintegy fele. Van olyan állandóbizottsági tag Decsen, aki lent lakik Pörböly felé. — Ezeket időnkénj fel kellene keresni a tanácselnöknek, foglalkozni velük, azoknak rendszeresen részt kellene venni tanácsüléseken. Napi munkájuk elvégzése után viszont nem szívesen gyalogolnak tíz kilométereket egy-egy tanácsülésre. Egy lófogattal mindezt ’’meg lehetne oldani. A tanácselnöknek nem kellene a nap egy részéj kerékpár javítással, meteorológiai megfigyelésekkel eltölteni, a külterületeken levő tanácstagok jobban résztvehet. nének a tanács munkájában — a tanácsülés előtt a tanács fogata elmenne értük, utána pedig visszavinné — és így tovább, hosszú listát lehetne összeállítani azokból az érvekből, amelyek alátámasztanák mennyire szüksége lenne a decsi tanácsnak a lófogatra. Csupán az illetékes szervek hozzájárulására lenne szükség. BOGNÁR ISTVÁN.
