Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-09 / 135. szám

1956 JtNIUS 9.

TOLNAI NAPLÓ

3.

R, DISZ dicsőségkönyvéből

Megyénk DISZ fiataljai arra ^rekednek, hogy a szocializ- nus építésében, szervezetük rősitésében napról napra egy- e jobb eredményeket érjenek 4. E nagyszerű célért folyó küz ielemben DISZ fiataljaink kőül nem egy különösen kiváló nunkát végez. Az elismerés, a negbecsülés maradandó jelelni a Megyei DISZ Bizottság * fiatalok nevét a dicsőség- íönyvbe írja be, s örökíti meg etteiket. Sok DISZ fiatal neve líszlik már itt, s most a megyei ány és fiatalasszony találkozó ilkaiméval újabb fiatalok nejeivel, tetteivel bővült. Az aláb jiakban az újabban bejegyzet- ;ek neveinek egyrészét közölük, míg a többiekét lapunk következő számában ismerteti lengyeli általános iskola nevelője. Jó iskolai munkája mel- ett, mint DISZ vezetőségi tag licséretes munkát végez a fellőtt ifjúság körében is. Különö len jó eredményt ért el a fiatalok, lányok politikai nevelése területén.

BOGOS MARGIT

a bonyhádi Dózsa Népe Tsz kertészeti brigádjának dolgozója. Kiváló munkájáról tanúskodik, hogy ebben a termelési évben már 160 munkaegységet ért el. Mint DISZ vezetőségi tag jó eredményt ért el a fiatalok nevelésében, de egyre jobb munkára mozgósításukban is.

RÓZSA ANNA,

a Bonyhádi Zománcgyár dolgozója. Havi átlagteljesítménye 130—135 százalék. Termelési eredményével és a DISZ-ben végzett jó munkájával méltán érdemelte ki a fiatalok és felnőttek megbecsülését, szerete- tét.

WITTINGER MARGIT

a Tolnai Selyemgyár ifjúmunkása. Több termelési versenyben a fiatalok, de a felnőttek között is élenjárt. Jó munkájával kiérdemelte a „Szakma Kiváló Dolgozója“ címet s ezzel

újra dicsőséget szerzett az üzem fiataljainak.

BATA MARIA,

a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat dolgozója. Termelő munkáját jól látja el. A közelmúltban leány ifjúsági brigádot szervezett a versenymozgalom fellendítése érdekében. A DISZ-ben és a termelésben elért jó eredményeiért felvették a párttagok soraiba is.

farkas Agnes

kocsolai óvónő. A DISZ alapszervezetben végzett jó munkájával jelentősen hozzájárul a falusi szervezet munkájának fellendítéséhez. A tánccsoport, amelyet létrehozott, a járási seregszemlén első lett.

vígii ibolya,

a szekszárdi Terményforgalmi Vállalat dolgozója. Hivatali munkája mellett kiválóan látja el a DISZ titkári teendőket. Vezetése alatt az alapszervezetük kétszer nyerte már el a „Város legjobb alapszervezete“ címet.

Heszélgefés

az állami szervek munkájának egyszerűsítéséről

Amerre csak járunk szerte a negyében, a dolgozók és a 'unkcionáriusok körében nagy ^szhangot keltett a Minisz- Btanács legutóbbi határozata 5z állami szervek munkájának igyszerűsítéséről, megjavításából. Ezt tapasztaltuk legutóbb Rakasd község tanácsánál is, Imikor erről a problémáról rempfli Ferenccel, a tanács 'égrehajtóbizottsága titkárával jeszélgettünk.

Elsősorban itt is arról esett szó, íogy nagyobb önállóságot kel- ene adni a községi tanácsokiak. — Van ezzel kapcsolatban tt Kakasdon is probléma? — kérdeztük. — Van — mondotta i végrehajtóbizottság titkára — íagyban gátol bennünket pél- iául a községfejlesztési terv- végrehajtásában az, hogy míg ikár Kiss Péter, vagy Pál, ve- vet szabadon építőanyagokat, iddig nekünk, a hidak javítására nem lehet. Komoly pro- iléma ez pedig, mert a dolgozó parasztokat akadályozza a nunkában, hogy a falu határában a hidak nem a legjobb ál- apotban vannak. Csak úgy ;udjuk ezeket megjavítani, ha

kiadjuk egy vállalatnak, amely rendszerint túlzsúfoltság miatt nem vállalja, ahelyett, hogy a helyben megszerezhető anyaggal, helyi munkaerővel megjavíthatnánk.

— Nem értjük például az állattenyésztés fejlesztésére irányuló intézkedéseket sem. Falunk határában ugyanis van egy 60 holdas terület, amely évek óta víz alatt áll. Ezt a területet a baranyai halgazdaság nak akartuk kiadni azzal az elgondolással, hogy ők egy csatornát is vágnak, amellyel a kétszeresénél is több területet hódíthatunk el újra a víztől. De nem engedélyezték a fenti meg okolással. így végeredményben tehát csak beszélünk az állattenyésztés fejlesztéséről, s a 60 hold rét sem hoz semmi hasznot, sőt további sokkal nagyobb területet is haszontalanná tett immár 5—6 éve.

A további beszélgetésből kitűnik, hogy az adózás területén is lehetne egyszerűsíteni az ügyvitelt. Mindjárt példákat is mond rá: nem is tudom hány problémám volt már az egyne- vűekkel. Ugyanis az adófőköny vek a járásnál vannak s megérzések megbecsülésére nevel! És ez, nem egy úgynevezett szórakoztató darabban is megtalálható, ha nem is mondanak két óra hossza szólamokat a színészek a színpadon és hogy szerelem gyűljön a lány szívében a fiú iránt, annak nem egyetlen feltétele, hogy az rend szeresen résztvesz a sajtófoglalkozásokon és minden alkalom- piai aktívan hozzászól.

A kultúrotthonok programot készítenek. Ezt be is szeretnék tartani, mert azt ők is tudják, hogy a tervszerűség igen okos dolog. De akkor csináljunk közösen programot a Faluszínházzal. Mindketten jobban járunk, a Faluszínház is, mert jó dátumhoz jut, mi is, mert nem lesz szükség arra az utasításra, hogy a Faluszínházat megelőzően két héttel előbb és követően egy héttel utóbb semminemű előadás a kulturotthon- ban nem lehet. Ezt a rendelkezést egyébként helytelennek tartom és meg vagyok győződve róla, hogy ez a rendelet, amelyet a Faluszínház közbenjárására a Népművelési Minisztérium, a népművelési osztályok, az pedig a kultúrotthonok felé kiadott, komoly gátja, legalábbis városokban és a nagyobb községekben, a közönség igényei kielégítésének.

Bevett szokás, hogy a színházaik előadásán 12 forint, a műkedvelő csoportok előadásán legfeljebb 10 Ft a legmagasabb helyár. Ezt a közönség is megszokta. Egyedül a Faluszínház emelte fel ezt 14 forintra. Mondhatná bárki azt, hogy a két forint különbség nem nagy összeg. Ez igaz, de színházba rendszerint kettesével mennek az emberek, sőt, sok családot ismerek, ahonnan minden előadáson hárman-né- gyen is megjelennek. Ekkor már hat-nyolc forint a különbözet, ami már számottevő összeg. Nem akarom felsorolni, mit lehet érte kapni) azt mindenki éppoly jól tudja, mint én.

A tavasz folyamán eddig nem tapasztalt fellendülés következett be a műkedvelő csoportok munkájában. Egymásután jelentkeznek a színjátszó csoportok, az esetek többségében megfelelő színvonalú előadással és ezzel, miután otthon bemutatták, uram bocsá, még más községekbe is ellátogattak. Azt

történt már, hogy például Palkó Lajos leadott sertéséből 600 forintot visszatartottuk adóra, s azt a járásnál ugyancsak Palkó Lajos, de nem kakasdi, hanem aparhanti gazda nevére könyvelték. Másfél évig járkált utána, mire jogos panasza elintéződött.

Visszatérve még a vizes területeinkre. A huzavona akadályozza a begyűjtést is. A megyei tanács, a járási tanács megvizsgálva a helyzetet ezekről a területekről a beadást csökkentette. De mégsem intéződhetett el immár két hónapja, mert a járási begyűjtési hivatal ezt a döntést nem veheti figyelembe, csak majd ha a mi nisztériumból kap rá utasítást. Úgy gondolom azonban, hogy a minisztérium döntésére újra me gint a megyei, járási tanács véleményére lesz szükség.

Még sok probléma akadna, de a beszélgetés befejezéseként Tempfli Ferenc VB titkárnak is az a véleménye, hogy a Minisztertanács határozata nagy hozzájárulás lesz ahhoz, hogy ezután nagyobb eredménnyel harcolhassunk a bürokrácia ellen, (i—e.)

hiszem ennek csak örülni lehet és járhatatlan az az út, amelyet a Faluszínház megpróbált, vagyis hogy a felsőbb szervek állítsák le az egyik együttes előadásait, mert az ok: rontják a Faluszínház bevételi lehetőségeit. Persze nem állították le. — Indokolatlan mégpedig azért, mert én, mint ennek az együttesnek az egyik vezetője is azt mondom, hogy a Faluszínház előadásai jobbak, alaposabbak, mint a műkedvelőké. No de ez természetes is.

Befejezésül még csak annyit: örvendetes, hogy megindult ez a vita, mert mindannyiunk érdeke, hogy a Faluszínház előadásai minél jobbak legyenek és azokat minél több dolgozó látogassa. Ehhez kívánok hozzá járulni javaslataimmal. Állapodjunk meg, hogy a javaslatokon, tanácsokon, az eredményeken és hibákon, vagy akár meggyőződéseken és elveken vitatkozunk, de amikor ezt tesszük, egymásról ^lehetőleg olyan dolgokat állítsunk és azt is olyan hangnemben, ami megmarad a jómodor határain belül. VitatkozzunkLETENYEI GYÖRGY.

Kis kiit, szivattyuskuf...

Kovács Ignác és Kisvárdai Antal csehszlovákiai tapasztalataiból

ii.

Tavaly ősszel a Megyei Tanács Város és Községgazdálkodási Osztálya a járási tanács pénzügyi keretéből Értény községben engedélyezte egy szi- vattyúskút felújítását.

— No, ez éppen jól jön — örvendeztek az értényiek. — Van egy jóvízű mélyfuratú kútunk, csak más szivattyúval kellene felszerelni, hogy bővebben adja a vizet. Ennél jobb vizet nem is lehetett a községben találni.

Áprilisban megérkeztek a kútfúró vállalat emberei, a kútról leszerelték a szivattyút. — ügy látszik, szerelnek fel másfajta szivattyút, az majd bővebben adja a vizet — örvendeztek az értényiek, de az örvendezést hamarosan csodálkozás váltotta fel. Ugyanis új kutat kezdtek fúrni a régitől egyméternyi távolságra.

Május elejére elkészült az új mélyfuratú kút. Az új kútra felszerelték a régi szivattyúját, lebetonozták, s a kútfúrók eltávoztak azzal, hogy három nap múlva szabad csak használni a kutat, amikor megkötött a beton.

Négy nap múlva használatba állították a kutat, csak úgy ömlött a víz. Bár ne ömlött volna, azzal sem vesztettek volna többet az értényiek. Az új kút vize ugyanis nem iható. Ott áll az új kút használatlanul. Most, június 12-én lesz hivatalosan átadva a kút, akkor döntenek véglegesen a sorsa felöl.

De valaki nehogy azt higyje, hogy az értényiek ne.m isznak jó vizet. Van azokban leleményesség! — A régi szivaty- tyúskutat fedő betonlapot felemelik, kötélen leengednek egy vedret és húznak vizet a kút gyüjtőmedencéjéből. Csak azon törik a fejüket olyankor, miért kellett az államnak 60.000— 70.000 forintot kiadni azért, hogy a szivattyúskútból kézzel húzhassanak vizet. Idézik néha a régi közmondást is, hogy ,,Adtál uram esőt, de nincs benne köszönet.”

BOGNÁR ISTVÁN.

— Én elsősorban a termeléssel kapcsolatos dolgok iránt a növénytermesztés és az állattenyésztés gépesítése iránt érdeklődtem. Meglepő volt számomra, hogy Csehszlovákiában a JRD-ekben sokkal jobb a gépesítés, mint nálunk a termelő- szövetkezetekben. A 7000 holdat kitevő gazdaságban alig 20 pár lófogat volt. De ugyanakkor gépesítve van az állattenyésztésben a takarmánybehordás, s az állatok takarmányozásának legtöbb része.

— A növénytermesztésben a többi között megtaláljuk az EMAG-gyár kombájnjait, amelyekre már rá van szerelve a szalmabálázó gép is. Ugyancsak találkozunk a magyar ipar egy másik termékével, a négyzetes kukorica vetőgéppel is.

— Csehszlovákiában, abban a kollektív gazdaságban, amelyet mi néztünk, viszonylag alacsonyabbak a terméshozamok, mint nálunk, amelynek az az oka, hogy rosszabb minőségűek a földek. Az udvardi mezőgazdasági termelőszövetkezetben egy hektárról (amely nem egészen 2 holdnak felel meg) 20 hold búzát takarítottak be az elmúlt évben. Nálunk viszont olyanok a kilátások, hogy ebben az évben egy holdról 12 mázsa búzát takarítunk be. De Csehszlovákiában is mindinkább arra vették az irányt hogy jobb termelési módszerek kikísérletezése nyomán emeljék a terméseredményeket. Szerintem nagyon helyes például, hogy már az elmúlt ősszel az udvardi tsz-ben sűrűsoros vetőgéppel (ez 6 centi sortávolságra vet) vetették a kalászosokat. Véleményem szerint helyes lenne, ha a magyar ipar is gyártana minél gyorsabban — mint ahogy már erről szó is van — ilyen sűrűsoros vetőgépeket. Megvagyok róla győződve, hogy a talaj tápértékének megfelelő pótlásával eredménnyel járna, ha nálunk is bevezethetnénk az őszi gabonák sűrűbb- sorú vetését.

Mint ahogy említettem, abban a mezőgazdasági termelő- szövetkezetbe, amelyet mi néztünk, kevés a lóállomány. Itt feltétlen meg kell válaszolni ezek után azt is: hogyan takarítsák be a 7000 holdról a termést. Ennek egyszerű a magyarázata: géppel. Mégpedig a szállító, illetve vontatásra alkalmas gépekkel, a mi viszonyainktól eltérően nem a gépállomás, hanem a termelőszövetkezet birtokában vannak. Szerintem ez helyes így, jó lenne, ha ennek lehetőségét — természetesen csak a nagyobb termelőszövetkezetekben, ahol megfelelő műszaki emberek vannak arra, hogy a gépeken előforduló kisebb hibát a helyszínen megjavítsák — az illetékesek megvizsgálnák. Csehszlovákiában ugyanis ez a módszer bevált és eredménnyel jár.

— Különösen tetszett nekem is, és valamennyiönknek a trágyahordó és trágyateregető gép.

— Kovács elvtárshoz hasonlóan én is azt mondhatom, hogy csehszlovák barátaink nagyon szívesek voltak hozzánk. •A szövetkezet egyetlen agronómusa aprólékosan, s pontosan válaszolt minden kérdésünkre. Sokat tapasztaltunk olyant is, amit már bevezethetünk az ősszel a termelőszövetkezetünkben. Mi is készíthetünk az ősszel például — hazai viszonylatban már több kísérleti gazdaságban készített — betonlapos silót. Ezt kimondottan a csehszlovákiai tapasztalataink alapján készítjük.

— S végül, de nem utolsó sorban mindannyiunknak tetszett, hogy Csehszlovákiában összehasonlíthatatlanul köny- nyebb ekékkel dolgoznak, mint nálunk. A szántóföldi talajművelést kimondottan gumikerekű és lánctalpas traktorokkal végzik. A gumikerekű traktorok 2, a lánctalpas traktorok pedig 8—9 ekét vontatnak. Szerintem helyes volna, ha a magyar szakemberek ilyen vonatkozásban is tanulmányoznák a csehszlovák mezőgazdasági gépgyártást, és nálunk is gyártanának ilyen könnyű ekéket.

Én is kü'Zéjük állok...

A halastó melletti töltés oldalán középkorú parasztember vágja a rendet. Kaszája éles pengéjén meg-megcsillan a júniusi napsugár. Amott a domb felől Németh József, a bonyhádi Dózsa Népe Tsz agronómusa igyekezett a szór. galmasan dolgozó ember felé.

.— Adjon isten jónapot, jó munkát, János bátyám — köszönt és a kaszásember, Bati János megállt egy pillanatra.

— Hát munka az van, csak ereje legyen az embernek hozzá.

Ök ketten régóta ismerték egymást. Nem egyszer beszélgettek arról, hogyan dolgoznak a termelőszövetkezetben, hogyan lehetne nagyobb haltermést elérni, ugyanis Bati János bácsi régi halászember, több mint 20 éven keresztül csak ez volt a foglalkozása. Érthető tehát a vonzalom a tsz, a régi szakma felé, csak... Hiába, a vezetőségben többen nem tudják őt megérteni, ö meg azokat.

Egyszóval, amikora töltésen megálltak szemüket pihentetve a vízen, ahol a fürge pontyok fel-feldobták magukat, ismét a belépésre terelődött a szó.

— Nem gondolta még meg János bácsi, vagy olyan nehéz a kaszától, az ekeszarvától

megválni és felcserélni az eve zővel, a dobóhálóval. Régi mestersége ez magának, kisujjában van a haltenyésztés tudománya, minden fortélya.

— Nem is arról van szó. Én már többször beszélgettem Bogos elvtárssal, a tsz elnökével, hogy beállók közéjük. — Később abbamaradt. Majd vettek fel halászmestert, aztán most úgy vagyok, nem akarom, hogy miattam mellőz zék a másikat.

— De erről nincs szó, hiszen a 80 holdas halastóhoz több szakember kell. Vagy talán valami más hiba van?

— Őszintén szólva nem is igen tudtunk megegyezni. Én azt mondom, hogy a meghatá. rozott tervet teljesítem. Ezen felül a többtermésből egy bizonyos százalékot kérek.

— Emiatt ne gondolkodjon egy percig sem. Hiszen, ha a tervet túlteljesíti, akkor annak egyrésze prémiumként megjár magának. így a termelő- szövetkezetnek, de János bácsinak se mindegy, hogy 5, vagy 9 mázsa haltermést ér el egy holdon.

— Ez biztos, mert míg tavaly csak 130.000 forint jövedelmet hozott a halastó, én talán többet tudtam volna kihozni belőle. Az idén közel 210.000 forint jövedelmet terveztek. De szakszerűbb és lelkiismeretesebb munkával annak kétszeresét is el lehetne érni.

Talán egy óránál is tovább beszélgetett, vitatkozott a két ember. János bácsi végnélkül mesélt arról, hogy ő valamikor az iregszemcsei és a Paradicsom-pusztai uradalmak, ban 9 mázsás átlagtermést ért el holdanként, amelyet nem lenne ördöngösség itt sem el. érni. Csak figyelmesen kell dolgozni és észrevenni többek között azt is, hogy gyenge a mozgása a halnak azért, mert a tavat ki kellene tisztítani, mert sok a hínár.

A naponkénti beszélgetések érlelik János bácsi elhatározását, mindig közelebb kerül ahhoz a gondolathoz, hogy belép a termelőszövetkezetbe és tudása, sokéves tapasztalata alapján kiváló eredményt ér el a haltenyésztés terén. János bácsi tudja, érzi, hogy mi lesz a következő lépés, de erre lehet következtetni akkor is, amikor búcsúzóul azt mondja az agronómusnak, hogy:

— Nagyon szeretem a mesterségemet és úgy érzem, hogy rövidesen én is a tsz- tagok közé állok.

—y —a.

SIPOCZ ANNA