Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-09 / 135. szám

! TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚNIUS 9. Buiganyin és Hruscsov elfogadta a svédországi, dániai és norvégiai meghívást Moszkva (TASZSZ). Mint a szovjet sajtójelentések előzőleg már közölték, Svédország, Dá­nia és Norvégia kormánya moszkvai diplomáciai képvisele teinek útján meghívta Bul- ganyint, a Minisztertanács el­nökét és Hruscsovot, a Legfelső Tanács elnökségének tagját, hegy 1957 első felében látogas­son el Svédországba, Dániába, illetve Norvégiába. Június 7-én Gromiko a kül­ügyminiszter első helyettese fo­gadta Sohlman svéd nagyköve­tet, Moerch dán nagykövetet és Braadland norvég nagykövetet és közölte velük, hogy Buiga­nyin és Hruscsov köszönettel elfogadta a meghívást. Szovjet részről annak a kíván Ságnak adtak kifejezést, hogy a vezető szovjet államférfiak látogatásának konkrét időpont­ját, úgyszintén a látogatás idő­tartamát és programját később diplomáciai úton állapítsák meg. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke fogadta a finn parlamenti küldöttséget Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken délután fogadta a finn parlamenti kül­döttséget. A fogadáson jelen volt: Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Nagyistók Jó­zsef, az Országgyűlés elnöke, továbbá O. L. M. Hjelt, a Finn Köztársaság budapesti ügyvi­vője. Dobi István a finn vendégeket köszöntve elmondotta: Népünk mindig nagy megbecsüléssel viseltetett a rokon finn nép iránt, testvéri szeretettel és ér­deklődéssel kísérte figyelemmel életét és munkáját. Ez a meg­becsülés és szeretet ma is ele­ven a magyar dolgozókban. A küldöttség látogatása minden bizonnyal hozzájárul majd egy­más megismeréséhez, a gazda­sági és kulturális kapcsolatok további fejlődéséhez. Toivo Kujala, a finn parla­ment alelnöke, a küldöttség vezetője válaszában elmon­dotta: a finn parlamenti kül­döttség hálás azért a lehető­ségért, hogy Magyarországra lá­togathatott. A képviselők rövid idő alatt szerzett tapasztalatai is megmutatták, hogy számos alkalom nyílik a finn—magyar gazdasági együttműködés széle­sítésére, a kulturális kapcsola­tok bővítésére. Az Elnöki Tanács elnöke hosszantartó, szívélyes beszél­getést folytatott a küldöttség tagjaival. Sepliov szovjet külügyminiszter Kairóba látogat Hírügynökségi jelentések sze rmt az egyiptomi sajtó közölte, hogy Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere június 18-án hivatalos látogatásra Kairóba érkezik. Az egyiptomi sajtó szerint a szovjet külügyminiszter részt- vesz azokon az ünnepségeken, amelyeket az utolsó angol ka­tonának a Szuezi csatorna öve­zetéből való távozásával egyidő ben Egyiptom teljes független­ségének visszanyerése alkal­mából rendeznek. Adenauer elindult az Egyesült Állania Mint a Reuter jelenti, Kon­rad Adenauer nyugatnémet kancellár pénteken repülőgé­pen elhagyta Bonnt, hogy az Egyesült Államokba utazzék, ahol Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel foly­tat tárgyalásokat. Megérkezett a francia fiImküldöttség Budapestre Pénteken reggel a menet- rendszerű Arlberg expresszel megérkezett Budapestre a fran­cia filmküldöttség. Fogadásukra a Keleti pályaudvaron megje­lent Kende István népművelési miniszterhelyettes, Újhelyi Szilárd a népművelési minisz­térium film főigazgatóság ve­zetője, valamint művészeti éle­tünk számos kiválósága, köztük filmművészek, rendezők. Ott volt a fogadáson Guy Tűrhet Delof a budapesti francia kö­vetség kultúrattaséja. A küldöttségét Jacques Flaud-t a Francia Országos Filmközpont vezérigazgatóját, Jean Aurenche forgatókönyv­író, Micheliné Preste filmmű­vésznőt, Louis Figeac-t a film­központ külföldi osztályának igazgatóját, Robert Cavenne-t, az Umfrage vezetőjét és Ig- nace Morgenstern-t a Cocinor Filmforgalmazó Vállalat vezér- igazgatóját Kende István üdvö­zölte. Jacques Flaud, a küldöttség vezetője válaszolt az üdvözlő szavakra s elmondotta, hogy nagy örömmel jöttek Magyar- országra. Nicile Courcelle filmművésznő, aki ugyancsak tagja a küldött­ségnek, néhány nap múlva ér­kezik Budapestre. Pineau beszéde az American Club ebédjén Párizs (MTI). Christian Pineau francia külügyminiszter a párizsi American Club ebéd­jén beszédet mondott, amely­ben ismertette Franciaország külpolitikáját. A külügymi­niszter megemlített néhány kérdést, amelyről június 18-i washingtoni útján tárgyal majd az amerikai vezetőkkel. Pineau hangsúlyozta, a Szov­jetunió nagy fontosságot tulaj­donít annak, hogy megszüntes­sék a vasfüggönyt. „Az én tézi­sem — mondotta Pineau — s ezt meg is fogom mondani ame­rikai utamon, az, hogy miután az oroszokat olyannyira bírál­tuk, ügyetlenség lenne részünk ről, ha most mi igyekeznénk a vasfüggönyt fenntartani. Vála­szolnunk kell a szovjet kezde­ményezésekre, a szükséges óv­intézkedések megtételével. A védelmi erőfeszítések csak esz­közt jelentenek, nem pedig célt. A cél a béke. Meg kell javíta­nunk a kereskedelmi és kultu­rális csereforgalmat a Szovjet­unióval, ezenkívül pedig támo­gatnunk kell a szabad utasfor­galmat, mind a Szovjetunióval, mind pedig a népi demokrá­ciákkal. Nem szabad fenntarta­ni a bizalmatlanságot, amely nem mindig nekünk kedvez.” Hatojama rendezni akarja Japán és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatait Peking (Uj Kína). Hatojama japán miniszterelnök szerdán kijelentette, haladéktalanul ren dezni akarja a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval — közlik tokiói sajtójelentések. A miniszterelnök egy sajtóér­tekezleten hangsúlyozta: he­lyesli, hogy előbb békeszerző­dést kössenek a Szovjetunióval és későbbi időpontban rendez­zék a területi kérdést. Az United Press jelentése szerint Hatojama álláspontja, „ellentétben áll Sigemicu kül­ügyminiszter nézetével, aki szerint az összes kérdéseket, beleértve a területi kérdést, a békeszerződés aláírása előtt kell rendezni.“ A miniszterelnök annak a reményének adott kifejezést, hogy a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása esetében a Szov­jetunió nem törekszik majd arra, hogy elültesse a kommu­nizmust Japánban. Egyes körök azon aggodal­mával kapcsolatban, hogy Moszkva Tokióban felállítandó nagykövetsége révén „tevé­kenységet“ fejt majd ki, Hato­jama kijelentette: az ilyen fé­lelem meg fog szűnni, ha Japán a diplomáciai kapcsolatok újra- felvétele révén baráti kapcso­latba kerül a Szovjetunióval. Hatojama arra a kérdésére, hogy a Szovjetunióval folyta­tandó tárgyalások eredménye­képp milyen lesz Japán kap­csolata, az Egyesült Államok­kal, a következőket felelte: Ja­pán továbbra is szabad és füg­getlen nemzetként fejlődik majd. Tito el sí öli Leningrádban Leningrád (TASZSZ). Június 7-én délutén Tito elnök, a Jugo. szláv Szövetségi Népköztársa­ság elnöke és Buiganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke gépkocsin beutazta a várost. A Nyevszkij-sugár- úton megállították gépkocsiju­kat és sétára indultak a nyilvá­nos könyvtár épületének kör­nyékén, ott, ahol 1917-ben az ideiglenes kormány hatósági szervei lőfegyverrel támadtak arra a bolsevik szervezte tünte­tésre, amelyben Joszip Broz, a fiatal munkás is résztvett. A leningrádiak ezrei lelkesen üd­vözölték Joszip Broz Titót és Bulganyint. Tito elvtárs és Buiganyin elvtárs ezután gépkocsin foly­tatta sétaútját. A nyári kertnél1 megállították kocsijukat és be. tértek egy kávéházba. A park­ban ebben az időben sok gyer­mek tartózkodott. Joszip Broz Tito és Buiganyin fagylalttal és cukrászsüteményekkel vendé­gelte meg őket. Csütörtökön este Tito elnök és Buiganyin, a Minisztertanács elnöke, a Kírov akadémia opera és balettszín­házban végignézte Csajkovszkij Csipkerózsika című balettjét. A közönség lelkes tapssal üdvö­zölte a vendégeket. Az előadás után Tito elnök, Buiganyin és több más szemé­lyiség a színpadhoz lépett és virágcsokrokat nyújtott át Mi- hajlovnak, Ivanovnak, Satyi- lovnak, valamint Petrovának, a darab főszereplőjének, megkö­szönve nekik a mesteri játékot. Sswszlav elvtárs látogatásai A Szovjetunió ratifikálta a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal kötött kulturális együttműködési egyezményt Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége 1956. június 6-án kelt törvényerejű rendeletével rati­fikálta a Szovjetunió és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztársa­ság között Moszkvában 1956. május 17-én aláírt kulturális együttműködési egyezményt. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Elnöksége egy másik, 1956. június 6-án kelt törvény- erejű rendeletével ratifikálta a Szovjetunió és a Jugoszláv Szö­vetségi Népköztársaság között 1956. május 22-én Moszkvában aláírt egyezményt is, amely a kettős állampolgárságú szemé, lyek állampolgárságának ügyét rendezi. M. A. Szuszlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága Elnöksé gének tagja pénteken délelőtt látogatást tstt a Magyar Opti­kai Művekben, elbeszélgetett az üzem munkásaival és vezetői­vel. Szuszlov elvtárs pénteken dél után meglátogatta Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács el­nökét és Hegedűs András elv­társat, a Minisztertanács elnö­két. Edén az angol atomlegyveFkí§épleti tervekről London (TASZSZ). Eden an­gol miniszterelnök az alsóház június 7-i ülésén közölte, hogy az angol kormány elhatározta, 1957 első felében atomfegyver­kísérleteket végez a Csendes Óceán egy távoleső részében. Eden a továbbiakban azt mondotta, hogy az angol kor­mány „számolt az ellenőrzés és a korlátozás nélküli, folytonos atomfegyverkísérletek miatt támadt nyugtalansággal.“ Em­lékeztetett 1955 december 6-i felszólalására, amelyben kijelen tette, hogy Anglia hajlandó „megvitatni e kísérletek szabá­lyozásának és korlátozásának módozatait saját és a többi or­szág álláspontjának teljes fi­gyelembevételével.“ Magyar villamosmotor Harkovban A képen: A harkovi villamos gépgyárban D. Cserednyicsenko (jobboldalt brigádvezető és I. Reznyikov, a Magyar Népköz­társaságban készült 2580 kilo- wattos villamosmotort próbál­ják ki. (Foto J. Jaszenov.) Nem tudom mennyiben tekin tendő az Állami Faluszínház hivatalos álláspontjának Kom- lós József válasza, amelyben reflektált Csányi László: „Mer­re tart a Faluszínház” című cikkére? Amennyiben igen, az a véleményem, máris megvan a magyarázat arra a kérdésre, — és itt én bővíteném a „merre tart” problémát —, hogy mi az oka a Faluszínház társulatai si­kertelenségének megyénkben az utóbbi időben. Ha a bírála­tot ilyen mereven, különösen ha ilyen hangon visszautasít­juk, akkor nem lehet vitatkoz­ni. Bízva abban, hogy az én hozzászólásomat nem éri ha­sonló sors, sem a vitaindító cikk, sem a válasz írója részéről szabadjon néhány megjegyzést fűzni, amennyiben nem veszik sértésnek, tanácsot adni, ennek a megyénk kultúrális élete szempontjából nem kisjelentő- ségű problémának a megoldá­sához. A tény ,amellyel szembe kell néznünk az, hogy a Faluszín­ház előadásainak látogatottsága állandóan csökken. A kezdeti érdeklődés alábbhagyott, siker­YITA Merre tart a Falusziaház ? telenség kíséri egy-egy előadás útját, nő a színház deficitje. — Ahelyett, hogy ezt magyarázni akarnám, inkább teszek néhány konkrét javaslat. — Ha helyesnek találja, használja fel a Faluszínház. 1. Szervezze át a Faluszínház Tolna megyei műsorpolitikáját. Olyan darabok kerüljenek be­mutatásra, amelyek valóban felkeltik a közönség érdeklő­dését, nevelőszándékuk mellett szórakoztatnak is és nem utolsó sorban, amelyeknek művészi értéke is van. 2. Ne az előadás előtt egy, legjobb esetben két héttel hozza a Faluszínház a kultúrotthonok tudomására az előadások idő­pontját, hanem legalább egy hónappal előbb, hogy azokat be lehessen iktatni a kultúrott­honok programjába. így töb­bek között helyes beosztással a kultúrotthonok azt is tudják biztosítani, hogy a Faluszínház előadásai, előnyösebb, megfele­lőbb időpontra kerüljenek. 3. Helyesnek tartanám, ha a Faluszínház is megelégedne 12 forinttal, mint a legmagasabb helyárral, ugyanis egyik szín­ház sem lépi túl a 12 forintot, egyedül a Faluszínház kér 14 forintot és ehhez görcsösen ra­gaszkodik is. Javaslataimat meg is oko­lom. Először, ami a művészi értéket illeti: A Kecskeméti Katona József Színház egyszer­re a három következő darabot tudja ajánlani ég a választást rábízza a kultúrotthonokra: A néma levente, a Bánk bán, A tisztességtudó utcalány. A Pé­csi Nemzeti Színház tudja, vagy tudta adni a Figaro há- zasságá-t, az Ezer év-et, A ta- nítónő-t. A műkedvelő csoport­tok műsorán szerepel: A kő­szívű ember fiai, az Ármány és szerelem, A tanítónő, A bor, A kérők stb. Ezzel szemben mit tud hozni a Faluszínház, illetve milyen darabokkal volt az utób bi időben megyénkben: Két szerelem, A szív nem felejt, V ándormadarak. Ami a közönség érdeklődé­sét illeti: Teljesen egyetértek Csányi Lászlóval abban, hogy a „Szerelem komédiája’’ — anél­kül, hogy annak értékét bárki is kétségbevonná — nem ki­mondottan az a darab, amelyre táblás ház várható, sőt, hozzá­fűzném még azt is, hogy a „Szerelem komédiája” a ma vi­szonyai között, a ma emberé­nek, erkölcsi és politikai mon­danivalójában nem sokkal je­lent többet, mint a Gerolsteini nagyhercegnő, bár emennek művészi értéke nem mérhető hozzá. Azt hiszem, helyes len­ne, ha a Faluszínház is hozna operetteket és különösen jó lenne, ha klasszikus magyar darabokkal is jelentkezne. Nem vitatom azt a tényt, hogy a Faluszínház elsőrendű feladata a nevelés. De vajon nem első­rendű értékkel bír-e az olyan darab, amely a haza szereiére, egymás megbecsülésére, a múlt rendszer gyűlöletére, az emberi

Next

/
Oldalképek
Tartalom