Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-07 / 133. szám
1 TOLNAI NAPLÓ 1956 JÚNIUS 7. Tito látogatása a moszkvai autógyárban Moszkva (TASZSZ). Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke június 5-én látogatást tett a moszkvai autógyárban. A jugoszláv vendégeket a gyár igazgatósági épületénél sokezer főnyi tömeg fogadta üdvözlő felkiáltásokkal. A. G. Krilov, a gyár igazgatója meghívta dolgozószobájába Tito elnököt és kíséretét. Elmondta, milyen változások történtek a gyárban 1946 óta, amikor Tito utoljára ittjárt. Ezután megkérdezte Tito elnöktől, mit szeretne látni a gyárban. — Fémmunkás voltam — mondta Tito — és így gyorsan kiismerem magam a gyár bonyolult termelési folyamatában. Szeretném látni a hidegsajto- lást. Ez nagyon érdekel. A beszélgetés után a jugoszláv vendégek, a gyárigazgató, valamint N. I. Sztrokin gépkocsiipari miniszter kíséretében megtekintették a gyár több részlegét. Tito elvtárs elbeszélgetett a munkásokkal. Amikor végétért a délutáni műszak, munkások, alkalmazót tak, mérnökök, technikusok ezrei töltötték meg a gyár részlegei között fekvő hatalmas teret. A téren a gyár dolgozói nagy lelkesedéssel üdvözölték Tito marsall! A. I. Fatyejev, a gyár párt- bizottságának titkára megnyitotta a gyűlést. Ezután L. I. Kurtyin, a csiszolószerszámműhely munkása, majd J. A. Parenkov tervező szólalt fel. Elmondotta, hogy tavaly turistaként látogatást tett Jugoszláviában és beszámolt tapasz talatairól. Az autógyár ifjúmunkásai nevében D. P. Korhova beszélt. A gyűlés végén Tito elnök szólalt fel. Tito elnök beszéde Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a jugoszláv kormányküldöttség nevében dolgozó népünk és mindenekelőtt a jugoszláv munkások nevében üdvözöljem önöket. Az önök kormányának meghívására érkeztünk a Szovjetunióba, azt követően, hogy Bul ganyin, Hruscsov és Mikojan elvtársak Belgrádba látogattak, ahol megbeszéléseket folytattunk, megegyeztünk és arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs semmiféle olyan ok, amely akadályozhatná barátságunkat és együttműködésünket. Azóta egy év telt el és nagy lépést tettünk előre együttműködésünk útján. Jugoszlávia népei és a Szovjetunió népei meggyőződtek arról, hogy közöttük nem történt semmi ami megoszthatná őket hogy az, ami közöttünk volt már a múlté. Most a jövőre, népeink jövőjére kell gondolnunk. Elhatároztuk, hogy a barátság és az együttműködés útjára lépünk, a világ békéjének megszilárdításáért folytatott együttes harc útjára, és a jobb élet építését szolgáló kölcsönös se gítség útjára. Az egyik elvtárs említette, hogy Jugoszláviában járt. Lényegében véve nincs hozzáten- nivalóm ahhoz, amit elmondott. Valóban a véres felszabadító háború után, a fasiszta hó dítók mögött maradt pusztítások után Jugoszlávia népei igen nagy lépéssel haladnak előre országuk építésében és iparosításában. Ez az ország elmaradott argár állam volt, igen alacsony életszínvonallal. Most, amikor itt vagyunk önök között, láthatjuk, milyen nagy lépést tettek önök előre, azóta, amikor 1946-ban itt jártunk. Láttuk gyönyörűen megművelt földjeiket, az újjáépített városokat, az új gyárakat, az olyan hatalmasakat, mint ez, amelyben most vagyunk. Még egy dolgot vettünk észre, amit nem szabad lebecsülni: a Szovjetunió lakosainak arcán mosoly ül, tekintetük bátor, emelt fővel járnak, jobban öltözködnek és jobban néznek ki. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy jobb jövőjük érdekében a szocializmus építésén munkálkodnak. Kedves munkás elvtársak! Elmondhatom önöknek, hogy Jugoszlávia dolgozói a legjobb és leghűségesebb barátaik. Biztosítom önöket, ha majd visszatérünk Jugoszláviába, elmondjuk, hogy jugoszlávia népeinek a Szovjetunió népei a legjobb barátai. Sok sikert kívánok önöknek a szocializmus építésére, a kom munizmus építésére irányuló nagy munkájukban és erről a helyről kiáltom: Éljen a nagy szovjet nép! Éljen a Szovjetunió! Éljen a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népeinek barátsága! A teret viharos taps töltötte be, kiáltások hallatszottak: a megjelentek éltették a megbont hatatlan szovjet—jugoszláv barátságot. A gyűlés végétért. A jugoszláv vezetők eltávoztak a gyár ból. Tito elnök estebédet adott a szovjet vezetők tiszteletére mi Tretyakov-képtár képeit és szobrait. A Tretyakov-képtár dolgozói melegen köszöntötték a vendégeket. P. I. Lebegyev, a képtár igazgatója a képtár anyagát bemutató albumokat nyújtott át a jugoszláv látogatóknak. A vendégeket a képtár megtekintésekor P. N. Korobva, a szovjet szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Z. P. Kuznyecova, O. J. Pegova, továbbá G. N. Duljan, a Szovjetunió külügyminisztériumának munkatársa kísérte. A vendégekkel volt M. Oszolnik jugoszláv nagykövetségi tanácsos neje és M. Bozsics nagykövetségi titkár. Uj szovjet kiitatóállomás a Déli sarkon I. Gyenyiszov a TASZSZ délsarki különtudósító ja írja: Antarktisz fehér térképén újabb földrajzi pont jelent meg: az Igazság partjától mint egy négyszáz km-nyire délkeletre hivatalosan megnyílt az első szobjet délsarki kontinentális kutatóállomás. A szovjet pionírok kérésére és annak jeléül, hogy a szovjet sarkkutatók hatoltak be az eddig felderítetlen területre, az állomást Pionyerszkaja-nak nevezték el. Az új tudományos központ közel 2790 méter tengerszínt feletti magasságban van, földrajzi koordinátái — déli szélesség 69 fok 49 perc, keleti hosz- szúság 95 fok 30 perc. A szovjet—jugoszláv tárgyalások visszhangja Moszkva (TASZSZ). Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke kedden estebédet adott a szovjet vezetők tiszteletére. Az ebéden szovjet részről megjelent Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és felesége, Bul- ganyin, Hruscsov, Kaganovics, Malenkov, Mikojan, Molotov, Pervuhin, Szuszlov, Brezsnyev, Sepilov, Furceva, Svemyik és számos más hivatalos személyiség. Jugoszláv részről az estebéden megjelent Edvard Kardelj, a Szövetségi Végrahajtó Tanács elnöke és felesége, Kocsa Popovics külügyi államtitkár és fe-í lesége, Mijalko Todorovics, a Horvát Népköztársaság Végre hajtó Tanácsának elnöke, Veljko Micsunovics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete és felesége, Jozse Vilfan a köztársasági elnök főtitkára, Gyúró Sztankovics külügyi államtitkárhelyettes, Anton Vratusa államtitkárhelyettes, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alel- nökének kabinetfőnöke, valamint a jugoszláv küldöttség többi tagja. Az estebéd szívélyes légkörben folyt le. Moszkva (TASZSZ). V. Ma- jevszkij a Pravdában „Megkezdődtek a szovjet—jugoszláv tárgyalások“ címmel többek között a következőket írja: A világ közvéleményének figyelme a szovjet—jugoszláv tár gyalásokra és általában Tito elnök szovjetunióbeli látogatásári irányul. A béke barátai Európában és Ázsiában, Amerikában és Afrikában egyaránt szívből üdvözlik a Szovjetunió és Jugoszlávia testvéri barátságának további erősödését, minthogy ez a barátság a nemzetközi feszültség enyhülését, a világ békéjét szolgálja.1 A kínai Takungpao című lap rámutat: „Örömmel üdvözöljük a szovjet—jugoszláv együttműködés további erősödését.“ A Lengyel Táviratai Iroda kiemeli, „Tito elvtárs szovjetunióbeli látogatása tovább erősíti a szocialista táborhoz tartozó országok még . szorosabb egységét.“ Ugyanebben a szellemben ír a többi népi demokratikus ország sajtója, a kapitalista országok haladó sajtója, az indiai,, a közel- és középkeleti országok lapjainak többsége is. így például az egyiptomi A1 Gumhurija hangsúlyozza, hogy Tito elnök a Szovjetunióban tett látogatása megsemmisíti azoknak a nyugati politiku soknak a reményeit, akik arra számítottak, hogy saját céljaikra használják ki a jugoszláv és a többi szocialista országok között fennállott nézeteltéréseket. A Szovjetunió és Jugoszlávia kölcsönös megértésének és baráti együttműködésének további erősödése nemcsak a két ország népeinek, hanem a világ valamennyi népének érdekeit is szolgálja, ezért az egyszerű emberek milliói nyugaton és keleten egyaránt nagy megelégedéssel fogadták e fejleményt. Mindamellett vannak olyanok, akik szerfelett elégedetlenek az események ilyen alakulásával. Erre következtethetünk az ameri kai, az angol és más burzsoá sajtó egy részének ingerült megnyilatkozásaiból. Hightower, az Associated Press munkatársa azt írja Washingtonból, hogy „amerikai hivatalos személyek véleménye szerint Jugoszlávia elnöke igen veszedelmes játékot űz azzal, hogy Moszkvába utazott’’. A Newyork World Telegram and Sun ingerült Tito elnök Moszkvába érkezésekor tett kijelentései miatt. Szerkesztőségi cikkében azt ajánlja, hogy az .Egyesült Államok szüntesse be a Jugoszláviának nyújtott se. gélyt. Vorys, az amerikai kép- viselőház külügyi bizottságának tagja kijelentette: a kongresszuson „erélyes kísérletek történnek majd, hogy beszüntessék a Jugoszláviának nyújtott segélyt, tekintettel Tito '.moszkvai kijelentéseire.” A belgrádi Borba visszautasítja a reakciós sajtó állításait. Ezt írja: Az amerikai reakciós körök álláspontja ez alkalommal is azt bizonyítja, hogy nekik semmi sem tetszik, ami elősegíti a nemzetközi feszültség enyhülését, az országok baráti együtt működésének erősödését, a béke és a biztonság megszilárdulását. A forint tízéves jubileuma 1956 augusztus 1-én lesz a forint megteremtésének tizedik évfordulója. Ebből az alkalomból a Magyar Nemzeti Bank tíz-, húsz- és huszonöt forintos ezüst jubileumi emlékpénzeket hoz korlátozott mennyiségben forgalomban. A harminc-, harminckét-, illetve harmincnégy milliméter átmérőjű em- | lékérmék a Nemzeti Múzeumot, a Lánchidat és az Országházat ábrázolják. Magyar és jugoszláv vasutasok találkozója Nagykanizsán A nagykanizsai vasutasok nagyszabású béketalálkozót rendeznek vasárnap, amelyen résztvesznek a zalaegerszegi vasútállomás dolgozóinak képviselői is. A régi baráti kapcsolatok felújítása érdekében meghívták a béketalálkozóra a jugoszláv Kotoriba határállomás öt dolgozóját is. A jugoszláv vasutasok örömmel fogad ták magyar barátaik meghívását és vasárnap családjukkal együtt résztvesznek a nagykanizsai ünnepségeken. Bizalmat kapott a francia kormány I A francia képviselőház bizalmi szavazása során a Guy Mollet-kormány 271 szavazattal 59 ellenében megkapta a bizalmat — jelenti az AFP. 201 képviselő tartózkodott a szavazástól, köztük 150 kommunista és haladó képviselő. Az AFP emlékeztet arra, hogy Guy Mollet-t a nemzet- gyűlés február 1-én 420 szavazattal iktatta be 71 ellenében Ezév március 12-én 455 szavazattal 76 ellenében adták meg kormányának az Algériára vonatkozó különleges felhatalmazást. A norvég storting vitája a külügyminiszter beszámolójáról Oslo (TASZSZ). Június 4-én a norvég storting (parlament) megvitatta Lange külügyminiszter május 15-i beszámolóját. Finn Moe, a storting külpolitikai és alkotmányjogi bizottsá gának elnöke a Szovjetunió kül politikájáról beszélt. Nagy elismeréssel szólt az utóbbi időben tett szovjet külpolitikai lépésekről. Lange külügyminiszter a vitában felszólalva rámutatott arra, hogy a „Békés egymás mellett élés“ nem öncél. Az egymás mellett élés egymagában nem elegendő — folytatta a külügyminiszter. — Meg kell teremteni az együttműködést. A bizalmatlanság az első akadály, amit le kell küz- denünk, hogy az egymás mellett élésről áttérjünk az együttműködésre. Lange kiemelte annak fontos ságát is, hogy a leszerelés ügyét kivezessék a zsákutcából. Lövlien kommunista képviselő felszólalásában a norvég külpolitika elsőrendű feladatai közé sorolta a nukleáris fegyverek gyártásának eltiltásáért, a nemzetközi kereskedelem korlátozásainak eltörléséért és a fegyverkezési kiadások csökkentéséért folyó küzdelmet, továbbá a katonai támaszpontoké építésének megszüntetését Norvégiában és a külföldi támaszpontok felszámolását. Norvégiának — mondta — állást kell foglalnia a békés egymás mellett élés mellett, harcolnai kell a fegyverkezés és az erőpolitika ellen. A szovjet hadihaj óraj Albániában Tirana (TASZSZ). Kedden reggel baráti látogatásra befutott durresi albán kikötőbe a Mihail Kutuzov cirkáló, a Besszmenyij és a Bezukoriz- nyennij torpedórombolókból álló szovjet hadihajóraj V. A* Kaszatonov tengernagynak, a Fekete tengeri flotta parancsno kának zászlaja alatt. (30. folytatás.) 9 jugoszláv vendégek ismerkednek Moszkvával Moszkva (TASZSZ). A jugoszláv vendégek tovább ismerkednek Moszkvával. Jovanka Broz, Joszip Broz Tito marsallnak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének neje, továbbá Pepica Kardelj, E. Kardeljnek, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöké- nek neje és Lepő Popovics, a külügyi államtitkár neje június 5-én este megtekintette az állaGépiesen lépkedtem Erdősi után, gépiesen gondolkoztam... Egy lépés, majd még egy... A házak oldalába sűlyesztett kőpadra rogytam volna a legszívesebben. Mély, karikás szemeimmel mégis a piszkos sárgán világító utcalámpákat figyeltem. Erdősi egész úton egy szót sem szólt... Végre a vörösen csüngő félhold alá értünk. — Itt lennénk, fiacskám... — szólt akkor Erdősi — Fene tudja, de ma jótékonysági hajlamom van ... Egyszer jót is tehet az ember. Belökte a keskeny ajtót, félre húzott egy bordó bársony függönyt — Parancsoljon „mon szenyor” — mutatott előre. A meglepetéstől visszahőköltem. Mindenre számítottam, csak erre nem. Fényes bálterembe toppantunk. Sejtelmes zöld világítás fogadott, valamelyik sarokból tompán szólt a zene. Feketekabátos, propeller- nyakkendős pincér sietett elénk magyarul szólt: — Ö, üdvözlöm, már régen láttuk excellen- ciáját... Ez a megszólítás Erdősinek szólt... Egy pillanatra arra gondoltam, biztosan egy volt magyar gróffal hozott össze a sors. SxamoH Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet — Az asztal? — kérdezte kurtán Erdősi. — Méltóztassék parancsolni, a bal ötös box ... láttam, aki előreomló hajjal könyökölt az asztalon. ■ Hisz ez foglalt. — Coca-colát és dzsinfiszt... — Igenis ... A beszélgetésből nem sokat értettem, csak álltam és mint a megbűvölt kígyó bámultam a ragyogóan berendezett mulatót. Erdősi keresztülment egy bolthajtásos kistermen, itt muzsikált a zenekar. A kerek parketten egymásbafonódott párok vonaglottak a zene ütemére. — Jaj, de furcsa, mintha zöld nylonból lennének ezek a figurák. — Hogy tetszik? — kérdezte váratlanul Erdősi és ceruzabajsza alatt gúnyosan mosolygott. — Hát... izé... — Üljön be — és Erdősi válasza sziszegő parancsként hangzott. — Na, akkor uram, üljön ide az asztalhoz, — mutatott a három oldalról kerültapétázott boxra. A bejárati függöny félig szét volt húzva és ahogy benéztem, egy ismeretlen hölgyet — Pardon — motyogtam és az idegen nő barátságosan intett. Esetlenül huppantam a kopott, kiálló rugójú plüss ülésre. Arra gondoltam, hogy megint a „vakvéletlennek’’ engedtem. Olyan lettem, mint a szélben sodródó falevél. Volt egy távoli cél, amely felé haladtam, de eltekintve a két szökéstől eddig még mit sem tettem, hogy közelebb kerüljek hozzá ... Ha már itt vagyok, Erdősiben bíztam. Ez a férfi olyan otthonosan mozgott a linzi utcákon és ebben a lebujbán, mintha legalább is őslakos lenne és a polgármestertől a rendőrfőnökig mindenkit ismer ne, mindenki a barátja lenne. Hátha most sikerül. A szememet alig birtam nyitva tartani, csípte a mulató füstje, a fojtott levegő ... Gondolataimból a mellettem ülő lány hangja riasztott feL — Magyar vagy? — Igen ... maga is? A lány ásított — Unom magam... Ránéztem ,s nagyon megsajnáltam. Mélyen ülő szeme körül fekete petyhüdt karika íve- lődött, a púder lukacsosra marta már arcát. A koravén ifjúság vonásait láttam rajta, Én odahaza Magyarországon úgy képzeltem, hogy azok a lányok, akik Nyugatra szöktek, selyemben, bársonyban járnak és mindenük megvan, ami az élethez kell, hasonlóképpen, mint azoknak a fiúknak, akik otthagyták a szülőföldjüket, hogy idegenben próbáljanak szerencsét. Ez a lány olcsó, rikító vásári ruhát viselt, összeszorult a szívem, először ötlött eszembe a szégyenkezés. Mi történt? ... Mivé lettek a disz- szidensek? A hazával együtt minden ember elveszti a becsületét, emberségét? Miért van az, hogy én ezidáig csak olyan magyar lányokkal találkoztam itt kint, akik elzülöttekj... Mielőtt bárki válaszolhatott volna, a pincér hajolt az asztal fölé ... Különböző italokat rakott elém és amikor elment, jött Erdősi. (Folytatjuk.)
