Tolnai Napló, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-07 / 133. szám
1956 JÚNIUS 7. TOLNAI NAPLÓ 3, PÄRT ÉS PARTÉPÍTÉS « Ä pártcsoportok tevékenységéről Naki tanulságok A Központi Vezetőség határozata szerint június 15-től kezdődően újjá kell szervezni a pártcsoportokat és meg kell választani a bizalmiakat. Erre mindenekelőtt azért van szükség, mert sok helyen, noha névlegesen, megszervezték a párt- csoportokat, a valóságban nem dolgoznak megfelelően, munkájuk főleg a bélyegek eladásában merül ki. Ez különösen a mezőgazdasági területeken érez teti káros hatását, ahol kisebb- nagyobb embercsoportok különböző területeken egymástól sokszor távol dolgoznak. Nyilván csak a pártcsoportok szervezett tevékenységével érhető el, hogy ilyen körülmények között a pártszervezet állandóan ^ a gyakorlatban tudja segíteni a gazdasági feladatok megoldását. A határozat végrehajtása azonban nemcsak azt jelenti, hogy a meglévőket újjá kell szervezni, hanem azt is, hogy ahol nincs, ott létrehozni a pártcsoportokat és e téren is lesz bőven tennivaló megyénkben. Nézzünk meg egy termelőszövetkezetet, a naki Ut a szocializmus felé Tsz-t. A szövetkezet eredményei az egész megyében híresek és ez tükrözi az ott dolgozó kommunisták jó munkáját is. Léteztek és léteznek azonban még itt is olyan hibák, amelyek kisebb-nagyobb mértékben gátolták a termelőszövetkezet előrehaladását. A tsz egyik üzemegységében, vagy ahogyan itt nevezik, a Nosztány pusztai brigádnál még tavaly is napirenden voltak az olyan esetek, hogy a közösből hol ez, hol az tűnt el, vagy valaki gondtalanul felelőtlenül bánt a közös vagyonnal. A becsületes, jóérzésű tagok ha szóltak is, nem tudtak egységesen fellépni, mert nem volt köztük egyetlen egy párttag, nem volt pártcsoport és így hiányzott az az erő, amely szervezte volna a visszásságok ellen való egységes fellépést. Tavaly ősszel már megtették az első lépést e hibák kijavítására. A párt és a tsz-vezetőség egy kommunistát küldött ki Nosztányba, Varga József elvtársat, akit megbíztak a rakta - rosi teendők ellátásával. Az eredmény: úgy bánt a takarmány kiadással, mint a patikában a gyógyszerek adagolásával bánnak, és amint Töllösi Antal tsz elnök mondja: „Először fordult elő a szövetkezet történetében, hogy a takarmány újat ért.“ Az idén párttag Kovács József elvtárs lett az ottani növénytermesztési brigád vezetője is. A tavasszal egy falurajött pártmunkás, Császár Gyula elvtárs került a tsz-be és lett párttitkár. A párt szervezet egyik legfontosabb feladatának tartotta a tag- és tagjelöltfelvételi munka megjavítását és amint foglalkozni kezdtek ezzel a feladattal, értek is el eredményt. Nosztány- ban két párttagot vettek fel tagjelöltség nélkül, Takács Gábor és Bartakovics Lajos elvtársakat. Ezzel egyidőben mind két elvtárs fontos megbízatást kapott: Takács elvtársat az ellető irányításával bízták meg, Bartakovics elvtárs pedig a sertéstenyésztésben dolgozik, munkaérdemrendes állattenyésztő, és mint párttag, felelősséggel tartozik azért, hogy továbbra is jó eredmények szülessenek az állattenyésztésben. Itt tehát megvan az alapja a pártcsoport létrehozásának. Borjád puszta, mint üzemegység csak az idei gazdasági évben tartozik a tsz-hez, mert az itteni gazdák nemrég léptek a szövetkezetbe. Huszonhat tsz-tag van itt, de egy párttag sincs köztük. A tagok nagyrésze becsületes, szorgalmas em bér, szívvel-lélekkel a szövetkezés mellé állt, amit munkájuk is bizonyít. A pártvezetőség már megkezdte a legjob- bakkal való foglalkozást, hogy lehetőleg itt is rövid időn belül létre tudjanak hozni egy pártcsoportot. A községi brigádban több mint húsz párttag van, itt csak az a baj, hogy nem elég szervezett ezeknek a tevékenysége, nincsenek kellően elosztva a munkacsapatok szerint. Jelenleg itt van a legtöbb probléma a munkafegyelemmel, az új belépők közül néhány tag nem dolgozik elég szorgalmasan a közösben. Ennek a problémának a megoldását nyilván úgy tudja a legjobban elősegíteni a pártvezetőség, ha a munkaszer- vezetenkint 6—7 tagú pártcsoportokat hoz létre és ezek állan dó nevelő munkával, meggyőzéssel igyekeznek megkedvelteim a ma még lógósokkal, a közös munkát. Mindez mutatja, hogy a naki tsz-ben is a közös munka megjavítását eredményezi a párt- csoporthálózat megszervezése. „Belépés csak hivatalos ügyben66 A gyulaji Uj Barázda Termelőszövetkezet irodája ajtaján az alábbi felírás olvasható: „Belépés csak hivatalos ügyben.” Vajon ki az, aki a szövetkezetben elefántcsonttoronyban képzeli magát s csak hivatalos ügyben engedi meg, hogy eléje járuljon a tagság? Vajon milyen ügyek számítanak hivatalosnak' vagy nemhivatalosnak a termelőszövetkezetben? Elhihető az, hogy az irodában állandóan komoly ügyviteli munka, folyik, amelyet nem lehet megzavarni az egyszerű szövetkezeti tagnak? Aligha. Ha történetesen „nemhivatalo- san’’ akar egy tag érdeklődni a szövetkezet ügyei, a termelési terv alakulásai, a pénzgazdálkodás, vagy bármi egyéb felől, akkor azt válaszolják neki, hogy „Magántermészetű felvilágosítással nem szolgálhatunk”? Akárhogyan van is, furcsa szövetkezeti demokráciára enged következtetni az iroda ajtaján levő ilyen felírás. Ezzel az elgondolással azt is kiírhatták volna, hogy „A hivatalos időn túl feleket nem fogadunk”, egyáltalán nem változtatott volna a lényegen. 1 Az alapszabály 25. pontja azt mondja ki: „A termelő- szövetkezet vezetősége és elnöke köteles gondoskodni arról, hogy a tagok az alapszabályban biztosított jogaikat minden korlátozás nélküli gyakorolhassák, őrködik azon, hogy a szövetkezeti demokrácia a termelőszövetkezetben hiánytalanul érvényesüljön és azt más szervek is tiszteletben tartsák.” Az alapszabály a szövetkezet minden tagjának biztosítja a jogait, de nem hatalmaz fel senkit arra, hogyl a termelőszövetkezetben hivatalnokszellemet honosítsanak meg. A tsz-iroda nem holmi főjegyzői, vagy igazgatói fellegvár, oda bármikor beléphet a tagság, nemcsak „hivatalos ügyben". Hiába beszélünk a szövetkezeti demokráciáról, ha azt a valóságban nem juttatjuk érvényre. BOGNÁR ISTVÁN. Jó úton haladnak Régi, talán kissé elcsépelt mondás is, hogy egységben az erő, de igazságát nem lehet vitatni. Kétszeresen bebizonyosodott ez Kajdacson. A termelőszövetkezeti gazdálko dás megsokszorozza a dolgozó parasztok erejét, de még biztosabb, gazdaságosabb az, ha a gyengébben működő termelőszövetkezetek egyesítik földjüket, felszerelésüket. Két termelőszövetkezet mű ködött tavaly Kajdacs községben és egyik sem tudott számottevő eredményeket felmutatni. Az egyiknek viszony lag jó tehénállománya, egykét kisebb gépe és rengeteg baja volt a vezetéssel, a másik megfelelő sertéstenyésztés sei, nagyobb földterülettel és egy sereg elhanyagolt, kihasz nálatlan épülettel rendelkezett. Ha valaki most látogat el Kajdacsra, már nyomát sem találja a hajdani, alig tengő dő gazdaságoknak. Búzakalász néven egyesült a két termelőszövetkezet, s mintha a tagság is megérezte volna a nagyobb erőt, szorgalmasan dolgozik. Egy silógödörben készen, leföldelve máris etet- nivalót tartalékolnak, az egyik hatalmas, szellős pajtában 17 kocsi illatos lucernaszénát takarítottak be, és szombaton piacra viszik az első 5—6 mázsányi újburgonya szállítmányukat. Napközben kihalt a gazdaság, mindenki a földeken dolgozik, de azért legtöbb gondot, mégis az állattenyésztés fejlesztésére fordítanak. — Azt hiszem jó úton haladunk — mondja Jaksa József tsz elnök. — Az ősszel vettük a 150 juhot, de máris 25 000 forint hasznunk van a gyapjúból. A növénytermelésben nem tudtunk volna ilyen gyors eredményt elérni. Az istállók ragyognak a tisztaságtól, mindenhol legnagyobb rend van, csak kevés a sertés. — Lesz itt még kevesebb is, ez a négy anyakoca szintén elmegy nemsokára — mutat rá Stemler József sertésgondozó a hatalmas állatokra. — Mi olyan átmeneti állapotban vagyunk most. A jelenlegi állatállományt feljavítjuk és el adjuk, kivéve a kismalacokat, azok lesznek a következő évben a hízók. Amint aztán kiürülnek az ólak egy fajtiszta fehérsertés törzset kapunk és azt tenyésztjük tovább. Neki is láttak az előkészüle teknek. Mire az új tenyész- törzs megérkezik, már az új helyet is építik nekik, méghozzá saját erőből és olyant, ami minden követelménynek megfelel. — Még egy feladattal azért meg kell birkóznunk — mond ja Jaksa elvtárs. — Most 27 tehenünk van és csak napi 130 liter tejet fejünk, de már erre is van elgondolásunk. A növendékállatokból lesz egy pár jó tehén, meg vásárolunk is. Hogy miből? Kilenc pár lovunk van, azokat pedig nem lehet másként, csak a „körmükről fejni,“ ezért 3 párat eladunk, ezek helyett dolgoznak majd a gépek és lesz pénz vásárlásra. Megkérdeztem még, hogyan győzik ezt a sok állatot takarmánnyal, azonban Decsi János agronómus minden kétségemet eloszlatta. 110 holdon vetettek kukoricát és 230 holdon különféle takarmánynövényeket, ami — különösen jó időjárás esetén — bőségesen ellátja etetni valóval az állatállományt. A Búzakalász Termelőszövetkezet az egyesülés óta meg erősödött, tagjai szorgalmasan dolgoznak, a gazdaság el van látva kovács és bognárműhellyel, villanyfűrésszel, darálóval és több más kisgéppel, ami megkönnyíti a munkát. Mindez azelőtt is megvolt, de igazán hasznosítani csak most, az egyesített nagy gazdaságban tudják. Megnőtt a tekintélyük az egyéniek között is, tavasz óta, amikor az egyesülés történt, már 19 család lépett be a tsz-be és a mostani 740 helyett, 1000 holdra szeretnék növelni területüket. Eddigi jó munkájuk és eredményeik azt mutatják, hogy terveiket meg tudják valósítani. B. L. Á munkaegységekkel való gazdálkodásró! Tapasztalatok a zombai Szabadság Tsz-ben A zombai Szabadság Termelő szövetkezet nem gazdálkodik rosszul — ezt még azok is elismerik, akik a szövetkezeti gazdálkodásnak csak a hibáit veszik észre, figyelmen kívül hagyva az eredményeket. Jó jövedelmet biztosít magának a tagság, mert főleg állattenyész téssel foglalkoznak, — méghozzá mintaszerűen — pénzbevé telük legnagyobb része ebből származik. A terv szerint ebben az évben 46 forint lesz egy munkaegység értéke, a készpénzrészesedés 25,40 forint lesz. Hozzá kell még azt is tenni, hogy a tavalyinál hét forinttal több lesz egy munkaegység értéke. A pénz jövedelmet főleg a szerződéses hizlalásból, a tehenészetből, tenyészállatnevelésből és szerződéses növényekből biztosítják. A tagság szorgalmasan dolgozik, minden munkát elvégeznek időben. Jól halad a munka a szövetkezetben, de vannak olyan dolgok, amelyek gondolkozásra kell, hogy késztessék a tagságot és a vezetőséget. A termelőszövetkezetben a tagság jövedelme aszerint alakul, ahogyan a munkaegységekkel gazdálkodnak. Hiába van valakinek sok munkaegysége, ha kevés az egy munkaegységre való részesedés. CSÖKKENTI A MUNKAEGYSÉG ÉRTÉKÉT az is, ha egy-egy terményféleség megtermelésére túlsók munkaegységet fordítanak. Ez a tapasztalat a zombai Szabadság Tsz-ben is. ötven hold kukoricájuk megmunkálására, kezdve a vetéstől a betakarításig, 1450 munkaegységet fordítanak, kereken harmincat holdanként. Viszont lényegesen olcsóbban is meg tudnák termelni a kukoricát, kevesebb munkaegységráfordítással, ha jobban kihasználnák a gépi munkák lehetőségét. A termelési terv szerint háromszor kapálják kézzel a kukoricát, és szükség szerint fogaterővel. Ezért kell 30 munkaegységet fordítani egy hold kukorica megmunkálására. A szövetkeze tével úgyszólván határos a harci Alkotmány földje, ott viszont csak 23 munkaegységet fordítanak egy hold kukorica megmunkálására, mivel a vetést a gépállomás végezte és a kapálásokat is a gépállomás végzi. Erre a zombaiaknál is meg lett volna a lehetőség, de nem éltek vele. A gépi munka alkalmazásával legalább hét munkaegységet megtakaríthattak volna egy-egy hold kukoricánál, vagy ha a 46 forint értékű munkaegységrészesedést számítjuk, 322 forintot. A tagság kevesebb munkaegységgel éppen olyan, vagy még nagyobb részesedést érhetne el. MAGUK A FOGATOSOK VETETTÉK FEL azt, hogy a tavasz folyamán fogaterővel hordták ki a trágyát a földekre, pedig a gépállomás vontatója is rendelkezésre állt volna. Mibe került ez a szövetkezének? Egy fogatos egy nap alatt mintegy 120 mázsa trágyát vitt ki, ezért kapott két munkaegységet — vagyis 92 forintot. Tízórás műszak alatt vontatóval viszont legalább 350 mázsát lehetett volna kivinni. Az óránkénti 18 forintos fuvardíjat számítva, egy mázsa trágya kiszál litása 50 fillérbe került volna, így fogaterővel viszont 76 fillérbe került. Ehhez hozzá kell még számítani azt, hogy a foga tosok majd egy hónapig hordták a trágyát, míg vontatóval egy hét alatt kifogyott volna. Feleslegesen felhasznált munka egységek. MÉG EGY MÁSIK TAPASZTALAT, ugyancsak a fogatosktól. Ha egy tagnak fogatra van szüksége — piacra kell menni, ezt vagy azt valahonnan hazaszállítani — minden további nélkül megkapja a fogatot, s ezért 25 forintot kell fizetni. A fogatos- nak viszont, aki a lovakat hajtja, munkaegységet számolnak el. A tagok részére végzett fogatmunkánál minden esetben 15—20 forinttal csapja be magát a tagság. Jónéhány munkaegységet dobnak ki így is az ablakon, de még több olyan eset is előfordul, amikor a végzett munka nincs arányban a teljesített munkaegységekkel. ELGONDOLKOZTATÖ TÉNYEK EZEK Megváltoztatásuk természetesen a szövetkezet tagságán múlik, főleg a szövetkezet kommunistáin. Miért van szükség arra, hogy a tagság becsapja saját magát, hogy minden alapos ok nélkül pazarolják a munkaegységeket? Használják ki nagyobb mértékben a gépi munka lehetőségeit, úgy, ahogyan azt a szomszédos termelő- szövetkezetek teszik. Keressenek megoldást arra, hogyan takarékoskodhatnának a munkaegységekkel, s hogyan növelhetnék nagyobbra jövedelmüket. Látogatás a simontornyai Alkotmány Tsz-ben A simontornyai Alkotmány Termelőszövetkezetbe nemrégiben környékbeli egyéni gazdák tsz-tagok látogattak el. Erre a látogatásra a helyi földművesszövetkezet is elvitt 18 dolgozó parasztot. A látogatókat ugyancsak meg lepték a látottak, főleg az 54 holdas öntözéses kertészet. Volt látnivaló a víziszárnyaskeltető és baromfitelepen is, amely az újonnan létesített 27 holdas halastó mellett van elhelyezve. A keltetőben öt keltetőgép egy szerre 2500 víziszárnyast kelt ki. Esztegár László VITA Merre tart a Faluszinház ? Vitatkozni mindig hasznos dolog, ha az egymással szembenálló felek megmaradnak a vitatkozás, az egymást megbecsülés keretei között. Igaz, hogy vitával nem lehet színdarabot játszani, — mint Csányi László írta: vitával nem lehet irodalmat csinálni, — de mindkét esetben hasznos a vita, mert módjában áll olyan kérdéseket tisztázni, melyek megakadályozták valamelyik együttes — jelen esetben a Faluszínház — munkáját. Meg vagyok győződve róla, hogy Csányi László vitaindító cikke, mégha szigorú is volt (rosszindulatúnak nem merném nevezni), — segíteniakaró szándékkal íródott. Ha a vitaindító cikk tartalmaz is téves dolgokat, hasznos; azért vita a vita, hogy a másik vitatkozó fél megcáfolja ezeket az állításokat, s tényekkel bebizonyítsa saját igazát. Ha a tények nem állnak rendelkezésére, akkor felesleges minden köntörfalazás. A bebizonyítás történjen minden esetben illendő keretek között, s ne keltse azt látszatot, hogy írója ingerültségében megfeledkezett önmagáról, köpkölődik, olyan szavakat ír le, melyek nagyon közel állnak a rágalmazáshoz. Az ilyen vita semmiesetre sem használ a célnak. Bármennyire nekiszegezi is a kérdést Csányi László a Faluszínház mellének, nem azzal a szándékkal teszi, hogy agyonszúrja, hanem csak megcsiklandozza, hogy ébredjen fel, vegye észre, hogy pár lépéssel elmaradt... Csányi László cikke nem prófétai kinyilétkoztatás, amivel nem lehet vitatkozni, s nem kell, hogy feltétlenül igaz legyen (tartalmaz hibát is a cikk), de a jelen esetben nagyrészt igaza van. Igaza van abban is, hogy rossz a Faluszínház Tolna megyei műsorpolitikája. Mondjuk ki nyíltan: Érthetetlen, hogy miért tukmálják, erőltetik a Faluszínházra s a Faluszínház a közönségre azokat a darabokat, amelyek a fővárosban vagy másutt meg1- buktak. A falunak talán ez is jó?... Nem egészen. Hisz az a törekvés, hogy emeljük a falu kulturális színvonalát. Akkor miért keli megakasztani és visszavetni az egészséges fejlődést, melynek elérésében része van elvitathatatlanul a Faluszínháznak is. S hogy csak operetteket játszanak a megye műkedvelő együttesei, Komlós József ezen állítása könnyen megcáfolható: (Paks: Tanítónő, Szekszárd: Leszámolás, régebben, most előkészítés alatt a Fáklyaláng, Bonyhád: Ármány és Szerelem és sorolhatnám tovább.) Merre tart a Faluszínház? Vitatkozzunk rajta, nem azért, hogy meghatározzuk útját, — ez nem feladatunk —, de a vitával segítséget nyújthatunk az út megválasztásához, ha a segí- teniakarást nem rúgják félre. BUNI GÉZA.
