Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-13 / 112. szám
1956 MÁJUS 13. TOLNAI NAPLÓ 3. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Mélyrehatébb, következetesebb munkát a Mázai Téglagyár pártszervezetében A Mázai Téglagyárban a termelő folyamatokat, elsősorban a nehéz és fáradságos földkitermelést, korszerű gépekkel végzik. Mégis azt kell megállapítani a munka termelékenységét illetően, hogy ezen a téren sok tennivaló van még az üzemben. Különös jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy az elmúlt árvíz nyomán még több téglára van szüksége az országnak, hanem az is, hogy második ötéves tervünkben is az eddigieknél még nagyobb feladatok hárulnak az építőiparra. A munkák megjavításának motorja, mint gazdasági életünk minden területén, itt is csak a pártszervezet lehet. Az igaz, hogy a gyár pártszervezete vezetőségi ülésein megtárgyalja a termelés eredményeit, feltárják a meglévő hibák okait. Adott esetben a pártvezetőség megteszi a javaslatát a hibák. hiányosságok kiküszöbölésére. Legutóbb például az egyik vezetőségi ülésen a munkák jobb megszervezése érdekében javasolták, hogy a legfontosabb munkahelyekre a legjobb dolgozókat állítsák. Továbbá a pártszervezet figyelemmel kíséri a termelés alakulását, s a műszaki vezetőket, a művezetőket és a brigádvezetőket bevonja az egyes problémák megvizsgálásába, megvitatásába. Mégis azt kell mondani, hogy a pártszervezet mélyrehatóbb, következetesebb munkájára van szükség ahhoz, hogy a termelékenység alakulásában megmutatkozó hiányosságok sürgősen kiküszöbölődjenek. Nem elég csak megbeszélni a problémákat, javaslatot tenni a hibák kiküszöbölésére, hanem több segítséget kell adni a párt- szervezetnek a kommunisták és a fiatalok mozgósítása útján is. A pártszervezet vezetői részt vesznek a DISZ-szervezet gyűlésein, itt segítik is a fiatalokat, azonban nem bízzák meg őket külön feladattal. Szervezés alatt van ugyan egy DÍSZ-bri- gád, de lehetne a DlSZ-fiata- loknak például pártmegbízatást adni a technika fejlesztésével kapcsolatban is. A pártszervezet közösen, ösz- szefogva a szakszervezettel segíti a munkaverseny kibontakozását. Ez is azonban csak félig segítség. A helyzet ugyanis az, hogy az üzemnek van éves versenyvállalása, de ez kizárólag a mennyiség túlteljesítését célozza, másrészt a dolgozóknak egyéni vállalásaik nincsenek. Tehát a verse'nyszervező munka megjavításának egyik fontos feladata itt az üzemben, a dolgozókkal személy szerint beszélgetni a tervek teljesítésének fontosságáról. Tehát az egyénekig eljutó fel világosító, nevelő munka a párt szervezet részéről sokat javítana, ezenkívül az újítómozgalom kiszélesítésében is. Tavaly még csak beadtak 5 újítást a dolgozók, az idén azonban még egyet sem. De javítani kell a munkát az újítók népszerűsítése területén is. Meglátszik ez abból, hogy még újítótábla sincs az üzemrészben, illetve az irodában. Megvan a lehetőség az üzemben, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb eredményeket érjenek el. Megvan a pártszervezetben az erő, hogy szélesebb, körültekintőbb munkával segítse az üzem dolgozóinak erőfeszítéseit a termelékenység emelése érdekében. Adottságaik is megvannak, csak munkához kell fogni, illetve az eddigi módszereket még szélesebbkörűen kell alkalmazni. Beszélgetés az Irányelv-tervezetről A második ötéves terv irányelvei nagyszerű távlatokat rajzolnak mindnyájunk elé, de egyúttal nagy feladatokat ró dolgozó népünk minden tagjára. Érzik ezt itt a Simontornyai Bőrgyárban is a dolgozók. Ennek az érzésnek adnak kifejezést Bregovics Mihály elvtárs, aki az iskolán lévő pártbizottsági titkárt helyettesíti és Laskai Károly elvtárs a karbantartó részleg pártalapszervezatének titkára. Mindketten megegyeznek abban, hogy még nagyobb erő feszítéseket kelj tenni, elsősorban a pártszervezetnek az üzemben. Ennek eredményeképpen lehet ugyanis várni, hogy a termelési tervek teljesítésének az első negyedévhez viszonyítva mutatkozó javulást a minőség és a költségek alakulásánál is javulás követi. Érzik ezt a felelősséget, s dolgozni ig akarnak érte. Most folyik az üzemben az irányelvtervezet tanulmányozása, vitája, erre készítik fel a népnevelőket a többi vezetőségi tagokkal, pártcsoport- bizalmiakkal együtt. Az eddigiek során is van már észrevételük a tervezettel kapcsolatban, a beruházások területén. — Most, mint háromcsaládos apa szólok hozzá — mondja Lasdai elvtárs. — Úgy érzem a mező- gazdaságba beruházandó ösz- szeg lehetne több is. Természetesen a nehézipar elsődlegességét figyelembe kell venni. Azért tartom kevésnek a 14 milliárd forintot, mert nemcsak a terméseredmények növelésére gondolok, ha nem arra is, hogy a szövetkezeti mozgalom továbbfejlődésére nagy lehetőségek vannak. Bregovics elvtárs arról beszél, hogy a bőripar munkás utánpótlására is több gondot kell fordítani az ötéves terv idején. Tímárok részére pélJOOOCXXXXOOOOOCOOOC)C>30COOOCOOCaX)OOOOOOOOOOOOOCXMOOOOOOC)OCX)OOOCXX)OOOOOOOOCX)OOOCXXXX30C Regolyfoen is tanulmányozzák... A regölyi függetlenített párttitkár, Farkas István elvtárs fel- j olvasást tart a tsz tagjainak, Kustán Bélának és Horváth Istvánnak, a második ötéves terv irányelvtervezetéből. dául központi iskola nincs de az üzem sem vehet fej tanulókat. Valamelyik úton meg kell oldani ezt a problémát, mert 1—2 év és hiány lesz ezen a területen. Laskai elvtárs a falu üzemi dolgozóinak problémájáról beszél. — Szeretnénk, ha itt is létesülne egy középiskola, hiszen Simontornya egyre inkább ipari jelleget ölt. Több mérnökre, s más tanult emberre van szükségünk, s ez is akadályozza kinevelésüket, s a vidékről, vagy a Pestről idekerültek nem mindig állan dóak, nem vernek gyökeret itt. Az itteni gyerekek nagyobb mérvű iskoláztatását akadályozza a középiskolától való nagy távolság, el kell válni a szülőktől, stb. — Szerintem a jövőben a kulturális lehetőségeket is bővíteni kellene itt Simontornyán Kultúrház ugyan van, de azt jóformán a mozi foglalja le. Mindezek még csak előzetes észrevételek, hiszen az üzem területén adódó lehetőségek felmérése, megvitatása még most folyik. Az már azonban látszik, hogy törődnek vele, magukénak érzik a tervezetet, s nemcsak munkájukkal, de észrevételükkel, javaslataikkal is segítik tökéletesítését. (i. e.) A legfiatalabb kitüntetett I termelési értekezlet végén a kitüntetések átadására került sor. A goyser-kör legjobb dolgozói között egy fiatal szőke lány, Nádasy Anna is átvette a Szakma Kiváló Dolgozója oklevelet jelvényt és a velejáró félhavi munkabért, 12 hónapi kiváló munkája elismerésének, megbecsülésének jeleit. Nádasy Anna a kitüntetettek legfiatalabbja. Tizennyolc éves és négy év óta dolgozik a Bonyhádi Cipőgyárban. Annakidején, amikor az általános iskolát ■ elvégezte, nem okozott sok gondot neki a pályaválasztás. Szülei a cipőgyárban dolgoztak, s ő természetesnek, magától értetődőnek találta a családi hagyomány követését. 1952 júniusában vizsgázott a nyolcadik osztályból, s néhány hónap múlva, niovemberben már jelenlegi munkahelyén dolgozott. Kantegyengető lett. Munkáját megszokta és megszerette, s ahogy teltek a hónapok, az éyek egyre tökéletesebben dolgozott s a fiatal szőke lányt a legjobb dolgozók között kezdték emlegetni. Az elismerés nem maradt el. Tavaly januárban sztahanovista oklevelet kapott, felszabadulásunk 10. évfordulóján pedig Kiváló Dolgozó oklevéllel tüntették ki. 1955 február elsejétől egy egész éven át kifogástalan minőségű munkát végzett, s azért most a Szakma Kiváló Dolgozója lett. Munkáját máskülönben nem tartja nehéznek. Elsősorban nem erő, hanem figyelem kell és ahogy Farkas Ferenc elvtárs, a goyser-kör művezetője mondja, érzék kell hozzá. Anna nemcsak a munkában kiváló. A DISZ-ben is tevékenykedik. Tavaly Csopakon kéthetes DISZ vezetőképző tanfolyamon volt s most leányfelelős. Ez a funkció egyébként helyi jellegzetesség. A leányfelelős intézi e\ a leányok iigyes- bajog dolgait — az üzemben igen sok leány dolgozik —, ő továbbitja megfelelő helyre kérelmeiket, panaszaikat. Jókedélyű, kiegyensúlyozott egyéniség. Ezt a sportnak is köszönheti. Anna ugyanis aktív sportoló. Nagyon szeret kerékpározni és jó futó. Tavaly augusztusban Pécsett a kerületi szpartakiádon megnyerte az 500 méteres futóversenyt. Ilyen egészségtől, erőtől duzzadó, vidám jókedélyű lány, természetesen nem veti meg a fiatalos szórakozást sem. Esténként szívesen ellátogat a Cipőgyár kultúrházába, ahol mindig van alkalom szórakoztató időtöltésre. Nagyon szeret olvasni is. Szereti a regényeket, de mégjobban a költeményeket. S hogy milyen költeményeket, azt nem nehéz kitalálni. A szerelem az az irodalmi téma, amely őt a legjobban érdekli. Legkedvesebb költője Petőfi, akinek csodálatosan szép szerelmi költészete sok gyönyörűséget okozott neki esténként, ha elmerült az olvasásban. Anna munkájának minősége most is elsőrangú. Az ő esetében idegen fogalom a leminősítés. Túlságosan merész, nagyratörő álmai nincsenek. Úgy akar élni ezután is, mint eddig. Pontosan jól dolgozni, sportolni, szórakozni, tanulni, hogy ne hiányozzék sem a testi, sem a szellemi egészség. Számára mindez egyszerű. Persze van még egy kívánsága, aminek teljesülése pusztán tőle függ: szeretné ismét elnyerni a Szakma Kiváló Dolgozója címet, s megőrizni továbbra is munkatársainak szeretetét, becsülését. Egy ember tragédiája és annak igazságis rendezése Levelet kaptunk Mátrai Mátyás elvtárstól, Hőgyész község pártbizottsági titkárától. A levél így kezdődik: „A hőgyészi pártbizottság is hozzáfogott a XX. kongresszus tanulmányozásához és igyekszik hasznosítani annak tapasztalatait a gya korlati pártmunkában. Mindenekelőtt azt vizsgáltuk meg, hogy a kollektív vezetés elve hogyan valósuj meg a községi pártbizottság gyakorlati munkájában. A vizsgálat során rájöttünk arra, hogy régebben egyes fontos esetekben nem volt meg a kollektív vezetés és ennek nyomán komolyabb hibát is követtünk el.” Ezután leírja példaként Kó- tai elvtárs esetét, részletesen le írja a történetet. A levelet természetesen utánajárás, vitatkozás, érvelés követte és ahogy sorra beszéltünk az illetékesekkel, úgy bonyolódott az ügy, — szövődtek a szálak és végül napvilágra került egy ember, egy párttag tragédiája. * Tavaly tavasszal a gyönki járási szövetkezeti központ vezetői megjelentek Hőgyészen azzal, hogy Kótai földművesszövetkezeti ügyvezetőt fegyel- mileg el kell bocsátani. Ehhez mindenekelőtt kérték a községi pártbizottság hozzájárulását, — mert hát anélkül mégsem helyes ilyen fontos ügyben dönteni ... Az elbocsátási szándékukat természetesen meg is indokolták: Túlfogyasztás van az üzemanyagnál, amivel a gép kocsit üzemeltetik, ezenkívül egy bizonyos fa adás-vételi ügy és ezekből valami sikkasztásfélére lehet következtetni. — A JASZÖV vezetők részéről volt némi személyeskedés is — mint ahogyan arra Szoboszlai Jenő, az új JASZÖV elnök arra visz- szaemlékezik — és így természetesen úgy tálalták a párttitkár elé az ügyet, hogy az lehetőleg ne is tudjon vitatkozni véleményükön. Mátrai elvtárs beleegyezését, így csakhamar meg is tudták szerezni, egyrészt azért, mert akkoriéban került a községbe, így nem ismerte még megfelelően az embereket a falu körülményeit, tehát erről az ügyről is csak egyoldalú elmondás alapján tájékozódott, másrészt meg magának, Mátrai elvtársnak is volt egy kis „nézeteltérése” az ügyvezetővel. Kótai ugyanis egy alkalommal azt javasolta, hogy a párthelyiséget költöztessék másik épületbe, legyen a helyén földszöv bolt, mivel a jelenlegi helyiség a falu legforgalmasabb pontján van és benne három éve úgyis Nép- bolt-üzlet volt. Erre Mátrai elvtárs azt mondta: — Mi csőd n ember lehet az, akinek még ilyen is eszébe jut: a párt székházát áthelyezni a földművesszövetkezet gazdasági érdekei miatt. Nem más ez az ember, mint egy jobboldali opportunista... így tehát, ahelyett, hogy meggyőzte volna Kótait, törekvése helytelenségéről — jobboldali elhajlónak bélyegezte és, hát ezekben a napokban pont „kapóra jött“ a JÁSZÖV vezetők indítványa. „El kell bocsáj. tani, fegyelmileg“ — mondta ki Mátrai Mátyás a végítéletet — a „pártbizottság nevében“. A JÁSZÖV pedig, mivel most mór kezében lévén a „bizonyítékok sorozata“ és a helyi irányító szerv „jóváhagyása,“ el- bocsájtották Kótait. Mátrai elvtárs, hogy ne mond hassa róla senki; nem végzi el a szükséges formalitásokat, egy párt VB. ülésen közölte a tagokkal Kótai ügyét, de a dolgot maga is úgy adta elő, mint valami szentírást. Nem is mert ellene szólni senki, csak egy elvtárs mondotta: „Azért talán meg kellene nézni a dolog másik oldalát is...“ De egy hajszálon múlott, hogy erre az elvtársra is nem mondta ki Mátrai Mátyás kerek-perec: „Jobboldali opportunista!“ Kótai ügyéből — bírósági ügy lett. már a járási pártbizottság is támogatta a JÁSZÖV törekvését. Kótai ügyéből azonban nem lett pártfegvelmi, a MÉSZÖV is húzta-halasztotta a JÁSZÖV határozatának a jóváhagyását. Arra vártak, hogy majd a bíróság meghozza az ítéletet és aszerint döntenek ők is. Ez is mutatja, hogy már ak- ’kor sem voltak teljesen tisztában a dolgukkal és az önálló vélemény helyett a bírósági ítéletet várták, noha, Kovács elvtárs, a MÉSZÖV elnöke mindig az egyik legjobb szövetkezeti vezetőnek tartotta Kótait. A XX. kongresszus megújho- dott levegője eljutott természetesen Hőgyészre is. Mátrai és a többi elvtársak keedtek józa- nabbul gondolkodni. Mátrai elv társnak is lelkiismeretfurdalá- sai lettek és végiggondolta az egész esetet, de most már más szemmel nézett, nem elvakultan, szemellenzővel, hogy minden áron tragikussá kell tenni egy ember életét, mert hibát követett el, hanem Aienteni az emberben, az elvtársban a menthetőt és kiirtani belőle mindazt, ami rossz. Időközben megismerte Kótait, a falu embereivel is több esetben beszélt róla és nem egyszer megkérdez ték tőle: „Nem értjük az egész dolgot, mi történt tulajdonképpen?“ Megtudta Kótairól, hogy nemcsak, mint szövetkezeti vezető dolgozott jól alapjában véve. p hibái mellett, hanem mint pártmunkásra is min dig bizton támaszkodhattak. Ha valamilyen pártmunkát adtak neki. ha akármilyen nagy fáradságába is került, de megcsinálta. A múlt évben, mint propagandista tevékenykedett. Ezt a feladatát is kiválóan látta el, az égjük legjobb propagandista volt a faluban. Elbo- csájtása után természetesen fizikai munkával biztosította a megélhetést családjának. Ekkor sem állt szembe a párttal, mint azt ilyenkor sokan teszik, pedig nem akármilyen megtorlást kapott: beismerte hibáit, de azt tartotta, hogy mindenkit végeredményben a munkája alapján bírálnak el és dolgozott tovább. Ezekután Mátrai elvtárs feltette magának a kérdést: „Helyes-e egy ilyen embert végkép eldobni és elzárni tőle minden lehetőséget, hogy hibáit kijavíthassa?“ „Nem“-mel válaszolt a kérdésre és a mint beszélgetett a többi elvtársakkal, nekik is egyezett a véleményük. Időközben szóba került a községben egy funkció betol. tésének a problémája: noha félve, de Mátrai elvtárs, Kótai elvtársra gondolt és hogy biztos legyen a dolgában, a járási pártbizottsághoz fordult tanácsért. A járási tanács véleményét is kikérték, mivel az is illetékes a funkció betöltésének ügyében. Azt a választ kapták, hogy döntsenek a falu kommunistái, tanácstagjai és dolgozói: ők ismerik legjobban Kótait. A pártbizottság egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy Kótai nem eldobnivaló ember és helyes, ha ismét funkcióba állítják. Erre határozati javaslatot is hoztak. így tehát megkezdődött egy ember tragikus sorsának méltányos rendezése. Senki sem mondja azt róla, hogy nem követett el hibát, vagy ami volt, szó nélkül el kell törölni, abban is egyetértenek, hogy a hibáiért feltétlenül felelősségre kellett vonni, de a józan ész legtöbb embernek azt súgja, hogy hibáiért nem lehet egy embert azonnal eldobni, mert a nevelésnek nem ez a fő módja. Kótai dolgozott a pártért, a képességei is megvannak ahhoz, hogy jól tud jón dolgozni, hibáit is elismerte, ezért feltétlenül lehetővé kell tenni számára, hogy dolgozzon, kijavítsa hibáit. Az ügy természetesen még nem zárult le teljes egészében. Kezdetben a földművesszövetke zeti központnál is voltak olyan hangok, amelyek gátolni igyekeztek az ügy tisztázását, a munkakönyvben is benne szere pel, hogy „fegyelmileg elbo- csájtva,“ ezt pedig nem lehet, minden további nélkül törölni, a község kommunistái és dolgozói azonban helyesen kiálltak amellett, hogy Kótainak lehetővé kell tenni hibái kijavítását és nem lehet benne eldobni az embert, a kommunistát, aki hosszú időn keresztül áldozatkészen dolgozott a párt ügyéért. Boda Ferenc
