Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-10 / 109. szám
1956 MÁJUS 10. TOLNAI NAPLÓ 3, Hozzászólások a második ötéves terv irányelv-tervezetékez Gépállomásaink lehetőségei, feladatai az új ötéves terv irányelveinek tükrében Aki az új ötéves terv irányelv-tervezetét végigolvasta, az ország életének hatalmas előrehaladására következtethet. Ami engem legjobban megkapott — a mezőgazdasági termelés nagy arányú fokozása, a termelékenység növelése, s a nagyarányú gépesítés. Az öt év alatt egyre jobban előtérbe kerül a mezőgazdaság komplex gépesítése, főleg — mivel Tolna megye kukoricatermelő megye — a kukoricatermelés munka- folyamatainak gépesítése. A termelőszövetkezetek az eddigi tapasztalatok alapján megszerették a négyzetes vetést, mert gépi erővel, kulti- vá torral el lehet végezni a háromszori kapálást. Ebben az évben már 600 silókombájnt állít elő az ipar sorozatgyártásban — ezzel lehetőség nyílik a kukoricatermés gépi betakarítására, egy elég nehéz és fáradságos munka megkönnyítésére. Ha csak a kukoricatermelésnél vizsgáljuk a gépesítést, akkor is tapasztalhatjuk, milyen nagvarányúak az irányelvek a termelőszövetkezetek fejlesztése szempontjából, ugyanis nagyobb lehetőségeket teremthetünk a takarmánytermesztéshez, ezen keresztül az állattenyésztés fokozásához. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az univerzál-gépek aránya 13-ról 48 százalékra emelkedik. így gépállomásaink a megyében nagyobb segítséget tudnak nyújtani a takarmány- növények betakarításához. A kaszálás, rendsodrás, betakarítás gépesítése rendkívül nagy segítséget jelent a takarmányfélék termésátlagának növeléséhez a veszteségnélküli betakarításon keresztül. Rendkívül érdekes számunkra az, hogy a termelőszövetkezetekben a kalászosok 70 százalékát géppel kell betakarítani. Nem kell mondani, milyen nehéz munka az aratás. Éppen ezért számunkra is rendkívül fontos ez. Megyénkben, a hegyes-dombos vidékeken, ha kombájnnal nem is, de aratógéppel el tudjuk végezni a gabonabetakarítást. A gépi aratás előnyös lesz azért is, mert például a kombájnnal learatott területeken azonnal el lehet végezni a tarlóhántást és a másodvetést. Gépállomásaink most már a kombájn után a szalmaletakarítást is meg tud. ják oldani. Ebben az évben minden gépállomáson el kell készíteni a bölcskei gépállomás által készített szalmalehúzót. Az irányelvek megszabják azt, hogy a mezőgazdaságban is emelni kell a termelékenységet — amely a terméseredmények növelésének egyik feltételét teremti meg. Ezért a gépállomásokat is egyre inkább nagy teljesítményű gépekkel látják el. Ebben az évben már 15 darab DT. 413-as lánctalpas traktort kaptak gépállomásaink — eddig mindössze három volt. Ezekkel a gépekkel nagyobb mértékben lehet talajművelést végezni olyan hegyes-dombos vidékeken is, mint a bonyhádi, vagy a gyönki járásban. Vagy például, a dalmandi gépállomás körzetében 300 hold kender Ahogy elolvastam a második ötéves terv irányelvtervezetét, az első megállapításom az volt, hogy nem kis célokat kell megvalósítanunk az elkövetkezendő öt év alatt. Végig- olvasása után mindjárt azon kezdtem tűnődni, hogy járásunkra milyen feladatok hárulnak és azok megvalósításához milyen lehetőségek vannak. Reánk elsősorban a mezőgazdasági rész vonatkozik, mivei járásunk mező- gazdasági jellegű. Az első ötéves tervhez viszonyítva 27 százalékkal kell több mezőgazdasági terméket előállítanunk. Ez nem kis feladat, de nem is haladja meg a lehetőségeket. Ezt főképpen a terméshozam növelésével keli elérnünk de nekünk még más lehetőségeink is van nak: ha valaki végigmegy a járáson, szinte mindenfelé láthat olyan területeket, amelyeket nem művelnek. Ilyen területek főleg a domboldalakon vannak és valamikor művelés alatt álltak, amiről tanúskodnak a szétszórt, megöregedett szőlőtőkék, gyümölcsfák. Az ilyen terület a becslések szerint meghaladja az ezer holdat. Az idősebb emberek emlékeznek arra, amikor ezekről a területekről bő termést takarítottak le és köztudomású, hogy a gyönki járás területén lévő domboldalak kiválóan alkalmasak szőlő- és gyümölcstermesztésre. így tehát feltétlenül szükséges ezeknek a területeknek van, olyan mélyen fekvő területen, ahol kerekes gépekkel nem lehett volna elvégezni a letakarítást. Hemyótalpas traktorokkal viszont ezt is meg lehet oldani. Ezekkel a traktorokkal a talajművelés is gyorsabbá válik, mivel a G. 35-ös- nél lényegesen nagyobb a teljesítménye. Rendkívül fontos még Tolna megyében gépállomási szempontból, hogy az állattenyésztés munkafolyamatait is gépesíteni kell, amely eddig még nem nagyon terjedt el. Az új ötéves tervben viszont nagyobb lehetőségek lesznek takarmány előkészítő gépek, fejőgépek alkalmazására — ezek felszerelésében, üzembentartásában ad hatnak segítséget gépállomásaa művelés alá vétele, mert ezen is múlik, hogy teljesíteni tudjuk a termelési feladatainkat. Amikor arról beszélünk, hogy minden lehetőséget ki kell használni a termelés fokozása érdekében akkor nem nézhetjük, hogy művelésre alkalmas parlagterületek vannak járásunkban. Meg kell jegyeznem azt is, hogy ez nem éppen új elgondolás, mert már régen is esett szó róla — csak éppen nem cselekedtünk. Szórványosan volt példa arra, hogy művelés alá vettek egy-egy hold ilyen elhanyagolt területet, de ez alapjában véve nem változtatta meg a helyzetet, legfeljebb arra volt példa, hogy érdemes megművelni. Az egész feladat megoldása csak a termelőszövetkezeti mozgalom szélesítésével lehetséges. A tsz-ek nagyszerű gyümölcsösöket tudnának kialakítani ezeken a domboldalakon, ame lyekből igen sokat pénzelhetnének. Jelenleg a gyenge munkaszervezés és a viszonylag kevés munkaerő miatt ez még több termelőszövetkezetnél nem lehetséges. A számszerű fejlesztés és a gazdasági megerősítés — ez az alapja annak, hogy a népgazdaság és a járás lakossága részére hasznosítani tudjuk ezeket a parlagterületeket. Elmondotta: GYURICA ISTVÁN a gyönki járási párt- bizottság másodtitkára. ink a termelőszövetkezeteknek. Ezeken kívül a burgonyaültető és szedő, valamint a cukorrépakombájnok nagyobbmérvű alkalmazása jelent fokozottabb segítséget a termelőszövetkezetek részére. A gépállomások bővítése, kor szerűsítése megyénkben is sokat jelent, gépállomásaink ugyanis eddig eléggé el voltak hanyagolva. Az új ötéves terv számunkra is változást hoz. Gyönkön épül már a korszerű, új gépállomás. Ebben az évben befejeződik a várdombi és a tamási gépállomás építése. A jövő évben pedig a dalmandi és a bonyhádi gépállomás korszerűsítésére kerül sor. Az épülő új gépállomásokon a dolgozók egészségügyi, kulturális, sport, szórakozási igényei is kielégítődnek, tehát meglesz a feltétel ahhoz is, hogy állandó munkásgárdánk legyen, hogy megfelelően képzett traktorosok dolgozzanak, s ezzel biztosítsák gépállomásaink a nagyobb terméseredmények feltételét. Nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak is, hogy az egyéni gazdáknál 70 százalékkal kell növelni az 1 holdra eső gépi munkát. Ebben az évben, tavalyhoz képest, jóval több munkát végeztünk az egyéni gazdáknál. Ennek rendkívül nagy jelentősége van. A gazda megismeri a gépet, látja, mennyivel könnyebbé teszi munkáját, közelebb kerül a nagyüzemi gazdálkodáshoz, meggyőződik annak előnyeiről, maga is azt választja. Ezért újabban például a földművesszövetkezetek is bekapcsolódnak a szerződéskötésbe, hogy a gépállomások minél több munkát végezhessenek az egyéni gazdáknak. Mindent egybevetve, a gépesítésnek nagy jelentősége lesz a következő ötéves terv során. A komplex gépesítés, a termelékenység emelése, nagyobb teljesítményű és univerzális gépek alkalmazása megteremti a lehetőségeket a terméshozamok növeléséhez, segíti a termelőszövetkezetek eredményesebb gazdálkodását, ezen keresztül a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Végeredményben pedig, a gépállomások valóban betölthetik hivatásukat. Elmondotta:. Papp Lajos a gépállomások megyei igazgatója. Hasznosítanunk kell a parlagterületeket is... Bürokrácia, vagy pártmunka ? A Megyei Pártbizottság VB párt- és tömegszervezeti osztálya értékelő jelentést kért a Szekszárd Városi Pártbizottságtól. A jelentésnek az áprilisi alapszervezeti taggyűléseket kellett, azaz kellett volna értékelnie röviden. Így aztán csakhamar meg is szövegeztek egy jelentést, ami szószerint így hangzik: „A taggyűlések napirendi pontjában a pártértekezlet értékelése, a tavaszi mezőgazdasági munkák időbeni befejezése és tagjelöltfelvételek szerepeltek. A beszámolókban a titkár elvtársak helyesen értékelték a pártértekezletet, amely a XX. kongresszus szellemében rámutatott eredményeinkre, de bőségesen kihozta azokat a hiányosságokat is, amelyek gátolták iparunk tervteljesítését, de rámutatott azokra a hibákra is, amelyek a kollektív vezetés és a személyi kultusz terén megnyilvánulnak. A pártértekezlet beszámolója, de ennek alapján az alapszervi beszámolók is rámutattak azokra a feladatokra, amelyeket végre kell hajtanunk, hogy a fennálló hiányosságok megszűnjenek és a pártmunka a továbbiakban programmunknak megfelelően haladjon. A hozzászólásokban az elvtársak kihozták, illetve kibővítették a beszámolókból kimaradt hiányosságokat és felhívták a pártvezetőség figyelmét arra, hogy hogyan segíthetik elő a pártmunka további sikeres végrehajtását. Ezután még néhány hasonló mondat következik és az aláírás: „Lakos István pto. vez.” Távol áll tőlünk, hogy valakinek, vagy valamelyik szervnek a munkáját a jelentések minősége alapján ítéljük meg, de sajnos, ez esetben hiányzott a városi pártbizottság ellenőrző és irányító munkája. A jelentés csupa frázisos, globális meghatározás, amit minden további nélkül megírhatott volna a paksi, vagy a dombóvári JB is, ha semmi konkrét fogalmuk nincs arról, hogy hogyan zajlottak le területükön a taggyűlések, másszóval: ha nem ellenőrzik és segítik e taggyűléseket. De hát ne az előítéletekre építsünk, mert hátha... Az MPVB párt és tömegszervezeti osztálya is azt mondotta: hátha éppen nem volt idő „szabályos” jelentés összeállítására és így személyesen ellenőrizték a való helyzetet. A jelentés azt ismeri be hogy két helyen nem volt megtartva a taggyűlés. Kiderült azonban, hogy nem két, hanem az alapszervezetek felénél nem tartották meg. A fontos problémák megtárgyalásánál pedig az a helyzet — amit a jelentés nem idézett része is beismeri —, hogy a postai, terményforgalmi, tatarozó vállalati, dédászi alapszervezetek tárgyalták meg a mezőgazdasági problémákat. Szószerint: „Javaslatot tettek arra, hogy a mezőgazdasági munkák és a növényápolás helyes végrehajtása szempontjából agitációt kell folytatni a dolgozó parasztság felé...” Azok az alapszervezetek, amelyikeknek különösen kellett volna foglalkozni az ilyen problémákkal^ mint a kát paraszti jellegű területen lévő alapszervezet, még ennyire sem foglalkoztak a mezőgazdasági munkákkal, mert meg sem tartották a taggyűlést. Hogy még érdekesebb legyen a dolog, a jelentés megcáfolja saját magát is: az első bekezdésben „beismeri”, hogy a belvárosi alapszervezetnél nem volt meg a taggyűlés, de a végén azt írja, hogy a belvárosi alapszervezet megtárgyalta a mezőgazdasági munkákat... Ezt pedig legfeljebb csak a jelentésben lehet megtenni — 0 valóságban nem. Természetesen megkérdezték azt a városi párt-végrehajtóbizottságtól, hogy miért nem tudnak tiszta képet adni a taggyűlésekről, tehát miért nem ellenőriztek? — Miért — válaszolták. — Mert nem tudtuk, hogy jelentést kell róluk küldeni. Miért nem szóltak előbb az elvtársak? Vagyis, ha tudják, hogy jelentést kell készíteni a munkáról, akkor megteszik „még azt is”, ami minden körülmények között elemi kötelességük ... Azt persze „tárgyilagosan” el kell ismerni, hogy a „nehézségek” ellenére is sokkal könnyebb „hasra ütni” az irodában és megírni egy semmitmondó jelentést, ami mindent rózsaszínben tüntet fel, mint meglátogatni és segíteni néhány alapszervezetet. Előkészületek a szakszervezeti választásra a Tatarozó Vállalatnál ' A magyar szakszervezetek alapszabálya kimondja, hogy az üzemi szervezetek vezetőségét évenként, a szakszervezetek összes többi vezetőszerveit pedig kétévenként újjá kell választani. Az építő-, fa- és építőanyagipar területén a választá. sokat 1956 május 15 és szeptember 15-e között kell megtartani. Olyan időszakban tartjuk a szakszervezeti választásokat, amikor hazánk dolgozói — köz tűk az építőipar dolgozói is — lelkesen harcolnak pártunk útmutatása nyomán a tervek teljesítéséért, a technikai fejlesztésért. Olyan időszakban, amikor az egész országban megvitatják a dolgozók népünk fel- emelkedését célzó ötéves tervünk irányelveit. A választás — nem egyszerűen a régi vezetőség újjáválasz- tása. Úgy akarjuk lebonyolítani, hogy közben fellendüljön a szocialista munkaverseny, az újitómozgalom, megjavuljon a technológiai fegyelem, jobban, olcsóbban termeljünk. Eddiginél többet foglalkozunk a munkavezetőkkel, műszakiakkal, hogy a versenyfeltételeket — a munkaterületet, anyagot, stb. — az eddiginél jobban biztosítsák a dogozók részére. Küzdünk ama helytelen nézet ellen, hogy az árvízkárok okozta nehézségek következtében nem lehet biztosítani a folyamatos munkát. Igen is, jó munkaszervezéssel, helyes gazdálkodással lehet jól dolgozni. A sióagárdi óvoda építésénél — amelyet a vállalat mintamunkahellyé akar fejleszteni — biztosítjuk elsősorban a jó, gyors versennyilvánosságot, hogy az ottani tapasztalatok alapján máshol is be tudjuk vezetni a jó módszereket. Sok hibának volt a forrása a múltban, hogy a vállalati kol lektív szerződés betartásán nem őrködtünk megfelelően. Pedig ez a szakszervezet elsőrendű feladata. Most, az új kollektív szerződés érvénybelépése után gondosan ügyelünk arra, hogy a kollektív szerződés mindkét oldalról be legyen tartva. A választások ideje alatt az üzemi bizottság közleményei ben, valamint a bizalmiakon keresztül tájékoztatást adunk dolgozóinknak, hogyan áll a vál lalások végrehajtása. Az eddiginél fokozottabban kívánunk gondoskodni a dolgozók szociális ellátásáról. A dolgozók szakmai képzését műszaki könyvek biztosításával, tapasztalt szakmunkások bevonásával akarjuk elősegíteni. Feladatunk az is, hogy a választások ideje alatt meg- |i erősítsük a kollektív vezetést, ennek eredményeként erősödik a szakszervezeti demokrácia, szakszervezetünk tömegkapcso lata. A jelenlegi helyzet az, hogy az üzemi bizottságban a vezetés egy-két elvtárs kezében van, több reszortfelelős nem dolgozik. Azt akarjuk elérni, hogy minden üb. tag elvégezze a maga feladatát. A választások alatt el akarjuk érni — és fentiek megváló- sításával el is tudjuk érni —, hogy a dolgozók érdeklődése megnövekedjék a szakszervezet iránt. így a meglévő 78 százalékos szervezettségünket 85 százalékra akarjuk emelni és biztosítani minden tagnak az osztályos tagbélyeg besorolásnak megfelelő tagdíjfizetést. Kiss Ferenc a Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat ü. b. elnöke.' A bogyiszlói határban . • Lassan elmaradoztak mögöttünk a fehér kilométerjelző kövek és egy-kettőre szemünkbe tűnik egy tábla: Bo- gyisZló. Hiába, beszélgetve gyorsabban múlik az idő hamarabb célhoz jut az ember. Igaz, Juli néni, aki ezen a nyárias meleg délelőttön uti- társam volt, szóval tartott. — Juli néni mindenről tud, mindenkit ismer. Elmesélte azt az éjszakát, amikor a csónakon csak puszta életüket tudták megmenteni, almikor egy éjszakán keresztül a „tengeren” voltak és csak másnap délelőtt kötöttek ki Tolnán. Közben az út melletti földön dolgozó, vagy az úton szembejövő kocsik utasaitól sorban megkérdezte: — Kukoricát mentek vetni? Én elvetettem már, de az egyik darabon még víz van. Azt hiszem abba muhar kerül, előbb nem tudjuk a földet megmunkálni. Beértünk a faluba. Juli néni mielőtt elbúcsúzott volna, még gyorsan elmesélte: — Édes testvérem kisfia, Jancsika, Iregszemcsén van több bogyiszlói gyerekkel együtt. Ott is járnak iskolába. Nagyon jó helyen van a lelkem, úgy szereti az a Jolánka néni, mint édes gyermekét, de ő is ragaszkodik. Azért hazajönne már, fájdítja a szívét a honvágy. Hiába, a mi iskolánkban még nem lehet tanítani. Not de majd elkészül ám az is. Felépítjük a házakat, szebb, szélesebb utcáink is lesznek, már a mérnökemberek ki is jelölték... És később, amikor Fekete Jenő elvtárs, a tanács, elnök arról beszélt, hogy a magasabb fekvésű területen lesz az új település, a tanács- háza mellett az új művelődési otthon, a mozi, a bölcsőde, napközi otthon, egy 8 tantermes iskola, szélesebb utcák, ismét Juli néni kedves arca jutott eszembe, aki olyan lelkesedéssel beszélt az újjáépítésről, a szebb otthonról, Jancsika boldogabb életéről. Nagyon, de nagyon sok ilyen lelkes ember van Bo- gyiszlón, akik a mérhetetlen nagy kár után újult erővel láttak a munkához. A közel 14.000 holdas határ jegestengervolt, ma már alig 1500—1800 holdon van víz, a többit újra birtokába vette az ember, hogy elkezdje rajta az életet. A gazdák munkaéhesen várták azt a pillanatot, amikor földjükbe vághatják a kapát, amikor elvethetik a kukoricát, burgonyát. Eddig mintegy 400 gazda végzett a kukoricavetéssel, de igyekeznek az Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai is. Valameny- nyiőket segíti a szedrest gépállomás 12 traktorosa, akik a szántást végzik azon a területen, ahonnan lement a víz és felszáradt a talaj. Élénk, szorgalmas munka folyik a határban, szinte valamennyi földdarabban dolgozik egy-két ember. Ez a szorgos, igyekvő munka látható a községben is, ahol folyik a helyreállítási munka. A Duna felől kisvasúti síneket raktak le, ezen szállítják majd az építkezéshez szükséges terméskövet, téglát és egyebeket. Szorgalmas népek, szorgalmas emberek lakják ezt a vi. déket és bármennyire is nehéz most az életük, erős akarattal el tudják készíteni azt a szilárd alapot, amelyre bátran építhetnek. —Y—A.
