Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-06 / 106. szám
JrodaLom * Hlűvéózei * KOVÁCS FERENC: Májusi köszöntő Minden házból kigyúlt a szikra: vérszínű zászlók selyme int, ünneplőn köszönt be a hajnal: itt a május megint! Hajába virágot tűz a lány, indulót fütyöl a legény, — csupa dal, csupa tűz a világ a munka ünnepén! Falvak és városok utcáin, erdőn, mezőn és réten át szerte hordja a szél a munka pezsdülö ritmusát. fis felvonul hangos torokkal, hurrázón, ujjongva, ki szabad, s vérét sem kímélve, aki nyög a szolgaság alatt. Mert jogos megélnie annak, aki küzd, ki munkába-tört, joga van a jövőbe lépni, ki érte ad erőt! És ma hiába fegyver, börtön, napfény szökkent a sötétbe: nem olcsó példa, hogy annyi kéz láncait letépte! Csak hit és akarat serkentse jobbra válni a földtekét, hogy béke dicsérje a munkát és az ember nevét! — DÉNES JANOS: FOGOLY (Puskin után.) Rács mögött, a nedves tömlőében ülök És fiatal, bús sas te vagy barátom. Életemnek szegve már szabadsága. Szállni csak te tudnál szUaj szárnyakon. Véres húst csipegetsz ablakom alatt S tekinteted által hívva néz felém. Talán a gondolataink is egyek: Jöjj! vár a szabadság, hív mező s a rét! Mintha mondanád: itt az idő, menjünk! Oda, hol fehér hegyet takar a felleg. Hol szabadon kéklik a tenger vidéke, Hol csak én járok... meg száguldó szelek! Közel egy hét telt el a Gerolsteini Nagyhercegnő szekszárdi bemutatója óta, s ezalatt az idő alatt más és más emberek ajkáról különböző vélemények hangzottak el az előadással kapcsolatban. Egyesek szerint ez az elő adás sikerültebb valamennyi eddiginél, melyet a Központi Művészegyüttes bemutatott. Mások szerint nem látható a várt színvonalbeli emelkedés. Szerintem is sajnos ez a való ság. Vagy ha sokban nem is maradt el a bemutató az eddig előadott darabok színvonalától, kidolgozottságától és az eddig nyújtott átlagos szint tői, fejlődést kimutatni, vagy ezen bebizonyítani nagyon ne héz, szinte lehetetlen lenne. Sajnálatosan feltűnő volt — s ez rányomta bélyegét a darab ra —, Hogy két olyan énekest nem láttunk a színpadon, akik az eddigi előadások értékét emelni tudták. Maga az a tény, hogy két jó szereplő kivált a Központi Művész- együttesből, még nem okozhat komoly nehézséget, ha a rendezőnek módjában áll őket pótolni. Ha viszont ez nem áll módjában, akkor ez érezhető az előadáson is azok számára, akik figyelemmel kísérik állandóan az együttes munkáját, s az elért eredmények után újabb sikert várnak. Még állandó színháznál is, — de különösen műkedvelő csoportnál nehézséget okoz a rendezőnek, hogy olyan szereplőkkel kell dolgoznia, akik előbb drámában, majd — a jelenlegi esetben — operettben szerepelnek, s később talán prózai vígjátékban fognak szerepelni. Mindezekkel a nehézségekkel számolnia kellett Krassay Gyulának, a darab rendezőjének, amikor hoz zákezdett a darab kiosztásához. S hogy a szereplőhiány megnehezítette munkáját, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan szereplőket volt kénytelen felvonultatni a darabban, akik — prózában ugyan kifogástalan alakítást nyújtanák, de — operettben, hangjukat tekintve, kifogás merülhet fej teljesítményükkel szemben. Krassay Gyula rendezési munkáját az előadásból ítélve, alaposnak mondhatom, s azok a hiányosságok, melyek lassították a darab menetét, nagyrészt a szereplők alakításából erednek. Az alaposság természetesen nem zárja ki, hogy rendezői hibáktól mentes a darab. Ilyen hiányosságból eredt p>éldául az, hogy az előadás Kinek van igaza ? — Megjegyzések egy kulturális vitáról. — A Bonyhádi Cipőgyár és a járási kultúrház vezetősége között viszály keletkezett, amely abból adódott, hogy a cipőgyár vezetősége megtiltot ta a gyár kultúraktiváinak szereplését a járási kultúrház- ban. Hallgassuk meg az emberek véleményét: Major Mátyás, a művelődési ház igazgatója mondja: — Nézeteltérés van közöttünk, ami abból adódik, hogy a cipőgyár vezetősége most el akarja vinni tőlünk a színjátszókat és a zenészeket. Bővebb felvilágosítást adhat Szűcs Aladár rendező és Fertő József karnagy. Hallgassuk meg most az említettek és a gyár dolgozóinak a véleményét. Szűcs Aladár: — Az volt a tervem mindig, hogy összevonjam mind a gyárban, mind a kultűrházban a kultúrmunkásokat... és most itt tartunk. Felhívta a gyár vezetősége a figyelmemet hogy csak a gyárban rendezzek, nem fogadtam el, erre fel mondták rendezői munkámat. Két éve már, hogy rendszeresen szerepjelünk körülbelül 15—20-an a járási kultúrház- ban. Ez azonban nem hátráltatta az itteni kultúrmunkát, mert ha kellett, itt is szerepeltünk. Hogy ne mondjak mást, tavaly novemberben a Darázs fészket adtuk, december végén egy nagyszabású Szilveszter-estét rendeztünk, februárban nagyszerű farsangi báli tartottunk, áprilisban a Miniszterelnök című darabot adtuk, most pedig a Mézeskalács című daljátékkal készülünk. Megmondom őszintén, nagyon a kedvemet szegték, mert úgy látom, hogy nagyfokú üzemi sovinizmus uralkodik. Fertő József: A járási kultúrház a zenészek javarészét innét vitte el. Ahogy számolom, körülbelül tíz zenész szerepjelt a járási kultúrház zenekarában. Ez most kétségtelenül hiányt jeegyes részleteiben a cselekmény gördülékenységét megakasztotta a szereplők kidolgozatlan, vagy kevésbé kidoL gozott játéka. Az alakításokat elemezve, meg kell állapítani, hogy egykét kivételtől eltekintve, sajnálatosan gyenge volt a szereplők hangja, s nem felelt meg — nemcsak a darab, hanem a közönség nyújtotta kívánalmaknak sem. Az énekesek és a zenekar közötti összhang sem mondható teljesen jónak. Az első felvonás elején mindjárt az az érzés lett úrrá rajtam, hogy hibákba fullad a darab. Szerencsére a szerep- lők visszanyerték önbizalmukat s így előérzetem csalt. De az a tény, hogy a hangerő gyenge volt, tény maradt az előadás végén is. Anna nagyhercegnő (Latyák Károlyné), mint „színész” kifogástalanul vizsgázott ismét, — a körülményeket tekintve. Alakítása kifejezett, átélt volt, de mint énekes nem felelt meg teljesen a kívánalmaknak. Jellemformálásával, alakításával mozgatójává tudott válni az előadás cselekményének. Jónak mondható Kovács (Bum tábornok) és Mayer lent a kultúrháznak. Egyébként beláttam azt, hogy egyrészt a gyárnak is igaza van, mert mindenesetre a gyár dől gozói vagyunk elsősorban... Szeretnék azonban továbbra is zenélni a járási kultúrház zenekarában és ha a kultúrháznak szüksége lesz továbbra is ránk, nem tudom, hogyan lesz. Itt kimondottan társadalmi munkaként kel! végeznünk a zenélést, márpedig a zenészek eléggé anyagiasak. Horváth József: — Szerintem közkincs a kultúra. Ha azok az emberek tudnak ott is tevékenykedni és itt is, miért ne tehetnék meg?! Szabó László: — Általános hiba — és ez sok vállalatnál így van —, hogy a vezetőség nem látja be: a termelés mellett a kul- túrmunkára is szükség van. Ahhoz pedig, hogy jól haladjon a termelés — szerintem — kulturált embereknek kell lenni... Az még nem minden, hogy vesznek egy 16 OOP forintos zenegépjét. A kultúr- munkások szeretnék, ha észre venné a gyár vezetősége, hogy ők még a napi munka után szerepet is vállalnak. Nálunk a gyár vezetősége nem fordított kellő gondot a kultúrmun kára, így azután sokan másutt vállaltak szerepet. És előfordulnak olyan esetek, hogy a gyár vezetősége meg sem tekinti az előadást — természetesen az ilyesmi kedvét szegi a színjátszónak. Ha a vállalat vezetősége megválA Gőgös Ignác állami általános gimnázium színjátszói április 27-én mutatták be Földi István Körösi Csorna Sándor című drámáját. Nehéz feladat egy ember egész életét színpadRezső (Chassé udvari tánctanár) alakítása. Az operett- nyuj tóttá bohó, szórakoztató figuráinak — amelyen tulaj- donképpen nevet a közönség — jellemét, felületességét jól alakították. Ez alkalommal Mayer Rezsőtől is egészséges, egyéni ötletekkel gazdag humort láttunk, nem mint a múlt vitatott esetben. A merevségtől és a kevés mozgástól eltekintve, jól oldotta meg feladatát Bállá Márton (Péter Miion közkatona) és Rácz Anna (Eszti) szerepében. Kettőjüknél mondható, hogy hangjuk is megfelelt a kívánalmaknak; Pálföldi István Bratschildi- ja tökéletes volt. Apróbb hiányosságoktól eltekintve, hasonlóan jónak mondható Pis- kor Imre (Puding főszakács) és Marton Károlyné (Krisztina) alakítása. Itt is, mint általában a többi szereplőnél a hang volt gyenge. A Közpjonti Művészegyüttes előtt most az a feladat áll, hogy az együttes hiányosságait igyekezzék pótolni, s olyan szereplőket megnyerni az együttes számára, akik tökéletessé tehetik az operettek előadását is. BUNI GÉZA. toztatja az eddigi felfogását, akkor javulni fog a kultúr- munka. (A járási kultúrház a színiévad befejezése után elviszi a szereplőket vagy Pécsre, vagy a Balaton mellé nyaralni. Nálunk ilyesmi nincs.) Volt itt valamikor 40 tagú énekkar, 40 tagú színjátszó- csoport, 16 tagú szalonzene- kar. A vállalat csak most döbbent rá, hogy most semmi sincs, amikor lemondott már a kultúrgárda vezetősége is. Egy ilyen kultúrcsoportot nem szabad lett volna hagyni szétesni, hiszen a gyári kultúr csoport valamikor márka volt az egész megyében... Anyagi fedezet pedig van. Öt ember véleménye hangzott el s az öt vélemény nagyon is eltérő egymástól. A véleményekből azonban megállapíthatjuk: a járási kultúrház 70 tagú gárdájának szereplését nagymértékben megnehezítené a 20 kultúr- munkás visszavonulása, különösen pedig a tíz zenész hiányoznék a zenekarból. A másik következtetés, ami levonható a véleményekből: a gyár vezetősége az utóbbi két esztendőben nagyon elhanyagolta a kultúrmunkát. Nem csoda tehát, hogy a 20 ember olyan helyen keresett lehetőséget a szereplésre, ahol megbecsülték a munkáját, mert a kultúrmunka is, aki szereti, szenvedéllyé válik, akárcsak a labdarúgás, könyvolvasás, vagy éppen a dohányzás és ezt megtiltani senki nem tudja az illetékeseknek. A két „fél“ érdekét mindera vinni, hiszen a színpad lehetőségei között csak aránylag rövid cselekményt lehet bemutatni. De mintha korunk, mely a szocialista építés nagy lendületeivel él, a szélesebb, tágabb ölelósű művészi ábrázolást kedvelné, időben és térben, s egyben érzelmekben is széttolja a színpadi határokat. Körösi Csorna életrajzát színpadra vinni — szintén epikus vonások túltengésének veszedelmével jár. A szerző, Földi István azonban igen ügyes szerkezeti megoldással biztosítja a drámai egységet, kerüli el a részletezést és a terjengős- séget. Nem az események logikáját teszi meg szerkezetének vezető elvévé, hanem a Csornát irányító hatalmas érzést: a haza szeretetet. A haza fogalma tartja egységben a drámát. S ez a belső egység ad logikus egységet a cselekménynek, az egymás után következő felvonulások eseményeinek is, ezért kapunk teljes képet Körösi Csorna életéről, terveiről, céljairól. Csorna kiutat keres az osztrák gyarmati elnyomásban sínylődő magyar nép számára. Úgy gondolja, meg kelj találnia az elhagyott őshazát és az ottmaradt testvémépet, hogy az árvaság érzését és az elhagyott- ságot elviselhetővé tegye. — A hazát elhagyja, hogy a régi haza felkutatásával szolgálja népét és hazáját. De nem találja meg, amit keres, a cél előtt meghal. A haldoklás víziójában a két haza eggyé válik: csak egy haza van. Figyelmeztetés ez arra is, hogy senki sem szakadhat ki népéből és hazájából nekelőtt figyelembe kell ven- ' ni, mielőtt véleményt alkotnánk: amennyiben a gyár vezetősége úgy gondolja, hogy változtatni kíván az eddigi álláspontján, és hatékonyan támogatja a gyár műkedvelői nek kultúrmunkáját, mivel manapság a kultúrmunkának is a termelékenységet kell elő segítenie a gyáron belül, akkor a cipőgyárat illeti az elsőség és be kell látniok a zenészeknek és a színjátszóknak is, .hogy az elsőség a gyáré. De ha a gyár vezetősége továbbra is elhanyagolja, mint eddig tette, a kulturális munkát, úgy a járási kultúrház vezetőségének van igaza, amikor meg akarja tartani magának a zenészeket és színjét- /\ szókat, mert nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt — nem túlozunk, ha azt mondjuk —, hogy jelenleg megyénkben az egyik legjobban dolgozó együttes a bonyhádi. Márpedig, ha a gyár vezetősége konokul ragaszkodik álláspontjához, nagy „érvágást“ jelentene ez a ragaszkodás a kultúrháznak és megbénítaná annak működését. Mi tehát a teendő? Meg kell találni mindkét félnek a közös megegyezés útját, azt az „arany középutat,“ amely mind a gyárnak, mind a járási kultúrháznak előnyös. Nem lenne jó egyik félnek sem. ha ez a ragaszkodás vagy a kultúrház, vagy pedig a gyár kulturális munkáját \ bénítaná meg, mert ebben az esetben egyik sem tudna „nagyot produkálni,“ pedig manapság Bonyhád közönsége már nem éri be holmi silány darabokkal és alakításokkal. Kovács József a társ tál anság, az eredménytelenség, a halál veszélye nélkül. De nagyon fontos mondanivalója a darabnak az is, ahogyan szembeállítja Csorna önzetlenségét, nép6zeretetét a hazai nemesség népellenességével. H Feltárja előttünk a feudális Magyarország kibékíthetetlen osztályellentétét és azt, hogy az uralkodó osztály tagjai saját 5nző egyéni érdekeiket a nép és a haza érdekel elé helyezték. Csorna a maga lehetőségei szerint szembeszáll a gyarmatosítókkal, nyiltan kimondja: szennyes munka a hódítás. így válik Csoma a gyarmati népek függetlenségének és szabadságának a szószólójává, s ez különösen aktuális mondanivaló napjainkban. A dombóvári gimnázium szín játszói jó munkát végezteka dráma színrehozatálával. Különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtott a címszerepben a Balogh János IV/a. o. tanuló.® Játéka, szövegmondása, mimi-B kája egyaránt minden dicsére-^ tét megérdemel. Oroszlánrésze volt abban, hogy a közönsége magával ragadta az előadás. De a többi szereplő is képessége legjavát nyújtotta, egyetlen egy sem volt, aki ne állta volna meg a helyét, vagy színtelen- ségével rontotta volna az egész társulat munkájának a hatását. A szép díszletek Gulyás J. IV/b. o. tanuló munkáját dicsérik. Tolna megye tehát új színművet avatott, Tolna megyei szerző művét. Megyénk kulturális erejének újabb bizonyítéka ez! GÖMÖRY JÓZSEF. Uj dráma bemutatója Dombóváron A szekszárdi bemutatóról
