Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-06 / 106. szám
1956 MÁJUS 6. TOLNAI NAPLÓ 5 A nők első szarvasmarhatenyésztési tanácskozása Középhidvégen A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság és a MNDSZ megyei elnöksége közösen szervezte meg a nők első szarvasmar hatenyésztési tanácskozását, amelyet a Középhídvégi Kísérleti Gazdaságban tartottak, mintegy 60 állattenyésztésben dolgozó nő részvételével. Ezen a tanácskozáson Molnár Ildikó, a Mezőgazdasági Igazgatóság állattenyésztési osztályának munkatársa a következőket mondotta: — Nem véletlen, hogy a termelőszövetkezetekből és az állami gazdaságokból azokat az elvtársnőket hívtuk össze, akik az állattenyésztésben és ezen belül a szarvasmarhatenyész. tésben dolgoznak, hiszen valamennyiönk érdeke, hogy a jelenlegi minőségileg és mennyiségileg nem megfelelő szarvasmarhaállományunkba — mielőbb jelentős változás történjen. Különösen fontos, hogy a jelenlévők itt a kísérleti gazdaságban különös figyelemmel nézzék meg és hallgassák meg az ott dolgozók véleményét a növendéknevelés és a tejtermelés fokozásáról. Beszéde további részében hangsúlyozta, hogy különösen az egyéni gazdáknál és részben a termelőszövetkezeteinknél nem megfelelő, illetve nem kielégítő a tehenek évi átlagtermése. Majd így folytatta tovább. — A sok hiányosság ellenére lehet azért olyan példát mondani, olyan egyéni gazdát megdicsérni, mint özvegy Lippa Ambrusné zombai dolgozó parasztasszony, aki például a múlt évi mezőgazdasági kiállításon díjat nyert törzskönyvezett növendékbikájával. Az idei évben is részt vesz a kiállításon egy növendékbikával. Természetesen a szarvasmarhatenyésztés terén is a nagyobb lehetőségek kihasználása a nagyüzemi gazdaságokban va lósítható meg. Példa erre a kölesül Haladás Termelőszövetkezet tehenészete, amely a múlt évben is 160.000 forint jövedelmet hozott. A dombóvári Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai a múlt évben 61 forintot kaptak minden munkaegységük után. Ezen belül a tagok készpénz részesedését növelte az a tény, hogy tehenenként közel 3300 liter tejet fejtek. De sorolhatnám tovább Storch Máriát, az aparhanti Március 9. Tsz tagját, aki több, mint két éve dolgozik a tehenészetben. Teheneitől átlag 11 liter tejet fej és részt vesz a második országos tejtermelési versenyben is, vagy Omacht Józsefnét, a bonyhádi Szabad Föld Termelőszövetkezet Kiváló Állat- tenyésztő jelvénnyel kitüntetett fejőnőjét, aki több, mint 3 éve A dunaföldvári tanács doj- gozói tanácsüléseken és a népnevelőkön keresztül szervezték meg a községben a tavaszi munkák, a szántás, a vetés és az őszi vetések ápolását — írja Botos Lajos dunaföldvari levelezőnk. A dolgozó parasztok többsége egyetértve a tanáccsal, szorgalmasan dolgozik, de ezek között is élenjárnak a munkában Kiss Lajos 7 holdas és Sió. völgyi József 11 holdas dolgozó parasztok. Ugyancsak jó munkát végeznek Göndör Imre, Holmik István és Holmik Ferenc, akik befejezték földjeiken az összes tavaszi munkákat. A községi tanács mindent megtesz, hogy segítse a dolgozó parasztok munkáját. Nemrég a tehenészetben dolgozik már. Molnár elvtársnő befejező szavaiban arról beszélt, hogy még mindig nem elegendő a nők száma az állattenyésztésben. Ahhoz, hogy a második ötéves terv állattenyésztésre vonatkozó részét teljesíteni tudjuk, nem kis feladatot kell megoldani, ami elsősorban a nőkre vonatkozik. n tanácskozáson résztvevők megtekintették a kísérleti gaz- gaság szarvasmarhaállományát, a tehenészetet, a mesterséges borjúnevelőt. — Valamennyien elégedettek voltak a látottakkal beszélgettek a tehenészekkel, a borjúnevelőkkel, kölcsönösen kicserélték tapasztalataikat. Kérésükre Farkas Istvánné, a kísérleti gazdaság borjúnevelője elmondotta, milyen módszerrel, hogyan érte el februárban a napi 93 dekás, márciusban pedig a 113 dekás megérkezett a heterozis kukoricavetőmag is. Ezenkívül 130 mázsa ‘burgonyát cseréltek ki vetőburgonyára. Ugyanígy rendelkezésre áll a dolgozóknak a nemesített és tisztított napraforgómag. Dunaföldváron azonban nem mindenki követi a tanács utasításait. Vannak olyanok, mint Miskolci Pál, akinek még mindig vannak szántatlan földjei és Kelemen Ferenc (Vermek- sor), aki szintén nem tartotta kötelességének a tavaszi munkák elvégzését. Vannak még néhányan ilyenek, de Duna- földvár dolgozó parasztsága — együttműködve a helyi tanácscsal, fáradhatatlanul dolgozik és küzd a tavaszi munkák sikeréért. darabonkénti súlygyarapodást. A résztvevők véleménye teljesen megegyezett, amikor arról hallottak, hogy a szép eredményt elsősorban az itatásos módszer bevezetésével, az egy- időben történő pontos etetéssel és ami a legfontosabb, a gondos tisztántartással érte el. Elmondta véleményét Radovics Jánosné, a nagyszokolyi Béke Termelőszövetkezet fejőnője is. Termelőszövetkezetünk tehenészetében alacsony volt a fejési átlag, amikor megkezdte ott a munkát. Ma pedig gondos, lelki ismeretes munka eredményeként azzal dicsekedhet, hogy a tehenészetében 12 liter a fejési átlag. Hozzátette azt is, meri vállalni, hogy június 1-ig ezt az átlagot 15 literre emeli. — Nemcsak termelőszövetkezetünk közös vagyona gyarapodott — mondotta Radovics néni azáltal, hogy javult a tejtermelés, hanem gyarapodott az egész tagság és jómagam keresete is. Volt olyan hónap, amikor prémiumként 1000 forintot kaptam. A jelenlévők sokáig beszélget tek az előttük álló feladatról, amely a szarvasmarhatenyésztés terén a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok állattenyésztésben dolgozó asz- szonyaira vár. Dícséretreméltó a Mezőgazdasági Igazgatóság és az MNDSZ Megyei Elnökségének ez a kezdeményezése. A tanácskozáson résztvett 60 nő elméleti tudásban és gyakorlati tapasztalatokban gazdagabban tért vissza, hogy ezután a Kö- zéphídvégen látottak és hallottak alapján végezzék tovább a sok türelmet és fáradságot kívánó állattenyésztői munkát. Érdemes ezt a munkát igazán lelkiismeretesen elvégezni, hiszen az eredmény naponta a több liter tejben, a szebb nővén dékállatokban megmutatkozik. Fel tehát a munkára, az eredmény biztosan nem marad el. A tavaszi munkák sikeréért Hozzászólás a második ötéves terv irányelvtervezetéhez Tennivalóink az öt év alatt Tanulmányoztuk a második ötéves terv irányelveit, milyen tennivalók vannak a megyében, hogy megfelelően emelhessük a mezőgazdaságban a terméshozamokat. öt év alatt 27 százalékai növelni a termésátlagokat — igen komoly feladat és mindent meg kell tennünk, — hogy megvalósíthassuk. Megyénkben a talajadottságok megvannak a terméseredmények fokozásához, de csak akkor valósíthatjuk azt meg, ha gondoskodunk a talajerő visszapótlásáról. Ezért el kell érnünk a megyében, hogy négy- évenként rendszeresen szervestrágyával trágyázzuk a földeket. Ehhez viszont kapcsolódik az, hogy már ebben az évben mindenütt meg kell valósítani a helyes trágyakezelést. Ahol nem tudnak elegendő istállótrágyát biztosítani, a szerves trágyázást zöldtrágyázással keli megoldani. Az időbeni munkavégzés, minőségi vetőmagvak fokozottabb alkalmazása, új módszerek el- teerjesztése ugyancsak fokozza a terméseredményeket. Fokoznunk kell a növényi és állati kártevők elleni védekezést is. Az igen gyenge, rosszminőségű rét- és legelőterületeket fel kell törni és szántóföldi művelésre kell fogni. Ezeken a területeken elsősorban szalasta- karmánytermelést kell folytatni, így fokozottabban tudjuk biztosítani a takarmányt az állatállomány részére. Fokoznunk kell a műtrágya alkalmazását, de nemcsak a nitrogén, hanem a foszfor- és káliműtrágyák alkalmazását is. — Ugyanakkor a termelés oi- csóbbátétele érdekében egyre nagyobb területen kell bevezetni a gépi munkát. Elsősorban ezeket kell elvégeznünk, hogy megfelelően fokozni tud. juk a termésátlagokat. A további tennivalókat pedig alapos megfontolás után az adottságoknak megfelelően keil meghatároznunk. Elmondotta: SZŰCS LAJOS megyei főmezőgazdász. Tsz látogatás Páriban Pári községben, a helyi tárnics, amellett, hogy a sürgős tavaszi munkák elevégzésére mozgósított, állandóan szem előtt tartotta a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését is. Éppen ezért egy héttel ezelőtt, április 29-én, vasárnap a pártszervezet támogatásával a tanács végrehajtóbizottsága tsz-látogatást szervezett. A helybeli dolgozó parasztok közül több, mint harmincötén meglátogatták az ugyancsak helybeli Béke Termelőszövetkezetet. A termelőszövetkezet vezetői beszámoltak arról, hogyan gazdálkodnak, milyen eredményeket értek el eddig, az egyéni gazdák pedig elmondták véleményüket a látottakról. A hozzászólásokat Novák Mihály ötholdas dolgozó paraszt beszéde alapján lehetne összefoglalni, aki elmondotta, hogy a továbbiak során nem lenne érdemes új termelőszövetkezetet alakítani, mert a Béke Tsz szépen fejlődik, gazdasági épületekkel és minden egyébbel rendelkezik, ami a nagyüzemi gazdálkodáshoz kell. Uj termelőszövetkezet alakítása helyett tehát ide kell belépni azoknak, akik meggyőződtek a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyéről. A látogatók bírálták a szarvasmarhatenyésztést és javasolták, hogy növeljék a tehenek arányszámát, ugyanakkor azonban elismeréssel nyilatkoztak a Béke Tsz sertésállományáról. A látogatás végén a termelőszövetkezet tagjai és a dolgozó parasztok megegyeztek abban, hogy gabonaéréskor újból megkérik a tanács végrehajtóbizottságát, szervezzen újabb látogatást, mely nek során a termelőszövetkezet növénytermelését fogják megnézni. A kocsolai iskola Távolból, vagy felülről nézve a íalu most is úgy néz ki, mint 10—20 évvel ezelőtt. A takaros, tiszta házak szinte zsámolysze- rűen lapulnak a magasan föléjük nőtt templom körül, a régi, százéwei előtti idők hierarchikus uralkodás rendszerét jelképezve. A falu belső életét, az embereik gondolkodását és minden napi munkáját azonban már más, új formák és színek tarkítják, gazdagítják. Most már maguk a kocsolaiak is csak nevetnek rajta, hogy 10—15 évvel ezelőtt milyen sok munkája volt az orvosnak egy-egy falusi ünnepség után. A magyarok a németeket, a németek a magyarokat verték el, ahol csak érték. Fölszegi lánynak, — itt laktak a németek — nem udvarolhatott magyar legény, de a fala másik felébe, Alszegre se tehette be a lábát egyetlen sváb legény sem. Jellemző a falu múltjára, hogy 15—20 évvel ezelőtt akartak már szép emeletes községházát építeni. Az anyagot: Cementet, téglát, palát, a legutolsó szöget is megvásárolták, de a községháza nem épült fel. Ugyanis a helyén nem tudtak megegyezni. A sváb képviselők Fölszeg közepébe, a magyar elöljárók Alszegre akarták. Az évekig húzódó vitatkozásoknak aztán úgy vetettek véget, hogy az építési anyagot átadták a szomszéd községnek. A nem éppen nagynak mondható községben hét kocsma volt. Nem csoda tehát, hogy a duhaj magával ragadta gyakran az embereket. Ezek viszont már csak a múlt rossz emléked. A hét kocsmából kettő maradt, s a régiekből posta, kultúrház és mozi lett. ötven férőhelyes napközi otthona lett a felszabadulás után a községnek. Az alig 20 esztendős Farkas Ágnes felügyelete mellett már évek óta együtt játszadoznak, tanulnak a kocsolai németek és magyarok legkisebbjei, ök már nem isme rik azt a szót, hogy — gyűlölködés. De a nagyok, a felnőttek is kijárták az elmúlt 10 esztendőben az új élet iskoláját. Régen ki hallgatott rájuk. Senki. A község ügyeibe nem volt beleszólásuk. A Hangya szövetkezetben is csak azok dirigáltak, akik a templomban az első padokban ültek. A kis falut szinte fojtogatóan környező 20.000 hol das Eszterházy-birtok cselédjei, megvetett emberként élték le életüket. A cselédlány pedig cseléd ember felesége lehetett, a gazdák is, hogy a földet bebiztosíthassák a fiaik számára, már 15—16 éves korban szinte lelki és testi éretlenségben férjhez adták lányaikat. De most merőben máskép van minden. A földhöz juttatottaknak, a kommunista parasztok kezdemé nyezésére, már 1947-ben megalakult a közös gazdálkodás elsőfokú lenini iskolája, a földművesszövetkezet. A saját elgondolásaik megvalósíthatósága, véleményeik érvényrejut- tatása tetszett az egyszerű parasztembereknek, s a szövetke. zet tábora nőtt, terebélyesedett. 1954-ben 6 és félmillió, múlt évben pedig már jóval több, mint 9 millió forint volt a Kocsolai Földművesszövetkezet — évi forgalma. 1954-ben 166.000 Ft tiszta nyereséggel, múlt évben pedig már 465.000 Ft tiszta nyereséggel zárták az évet, s ebből 17.000 Ft, illetve az elmúlt esztendőben 65.000 Ft részesedést kaptak vissza a szövetkezet tagjai. A szövetkezet tagjainak a száma is az 1947-ben nyilvántartott 17-ről 531-re emelkedett mostanáig. Csupán ebben az esztendőben 47 új taggal erősö-i dött a Kocsolai Földművesszövetkezet. Milyen sokan vannak akik le. becsülik a földművesszövetkezetek jelentőségét. Pedig a falu fejlődésében, az emberek nevelésében, a helyes pártirányítás mellett oroszlánrészt tud magára vállalni a szövetkezet. Bizony, dicséretére válik a Kocsolai Földművesszövetkezetnek, — és méltán büszkék is rá a szövetkezet vezetői —, hogy az 531 tagjából 116 dolgozó paraszt már felsőbb iskolába, a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. — A mintegy 1000 holdon gazdálkodó Vörös Csillag Termelőszövetkezetben határozták el, hogy állatállományuk fejlesztése cél. jából egy majort létesítenek a község külső határában, a mostani baromfitelep mellett. Az új majornak és az épületeknek a helyét is már kijelölték, s az 50 férőhelyes tehénistálló építését még ebben az évben elkezdik. A kocsolaiak ugyan nehezen akarják észrevenni, de mégiscsak valóság, hogy az új élet talaján gazdagabban marjad az életük, jobban megy a dolguk, mint a múlt rendszerben. — 1943-ban mindössze három családnál volt csak rádió, ennyinek futotta a vagyoni helyzete. Ma viszont 130 kocsolai házban szól a rádió zsongó zenéje, közülük mintegy 110 földművesszövetkezeti család lakásában. De így van a kerékpár esetében is. 1945 előtt mindössze 10 kerékpár volt a faluban, ma pedig csak motorkerékpárból van 30 darab. Tagadhatja-e bárki is, hogy a művelődés és technika-szomja ilyen elégtétele lehetséges lenne az emberek életének új útjai nélkül. S ha megemlítjük, hogy nem minden község dicsekedhet azzaj sem, hogy az elmúlt 11 esztendő minden egyes évében átlagosan öt új családi ház épült, akkor valóban arra a következtetésre jutunk: épült, gazdagodott Ko- csola. S az emberek társadalmi élete még ennél is nagyobbat változott. A német már nem gyűlöli a magyart, a magyar sem a németet. A németajkú Braun Antal már nemcsak, hogy udvarolhatott alszegi lánynak, de feleségül is vehette Gelle Gizellát az izsai születésű tősgyökeres magyar lányt. Simon Jenő szövetkezeti tagnak meg Rauch Mária lett a felesége. Egyiküknek sem gördített akadályt senki sem az útjába. A felnőttek iskolája, a szövetkezet tehát eredményesen forgatja évkönyvének lapjait. Közelebb, sokkai közelebb kerültek az emberek egymáshoz, jó ismerősökké, barátokká lettek a földművesszövetkezet nagy családjában. Most szombaton meg ünnepe, szokatlanul szép ünnepe volt a Kocsolai Földművesszövetkezetnek. A szövetkezet egyik dolgozója, az alig 20 esztendős Hága Anna, a 3 holdas szegény parasztnak, a munkában megtört Hága Jánosnak a kisebbik lánya és a fiatal szaktanár, Miski György házasságkötését ünnepelték a tanácsházán. — lyen bizony még nem volt a faluban. Igaz, hogy meg is telt a tanácsháza feldíszített nagyterme a falubeliekkel. Nem kon dúlt harang, az orgona se zúgott, mint régen, de az emberi szeretet varázsa többet, sokkal többet tett ezeknél. Régen a falusi tanító a „nemzet napszámosa’’ is csak hozzáillőt, gazdag parasztlányt vehetett feleségül. Bár még egyesek a pedagógusok közül most is méltatlannak tartották Hága Annát a fiatal tanárhoz, ők azonban bátran, szinte felrúgták a régi, az embereket megkülönböztető polgári szeszélyeket, sőt, az évszázados ősi szokástól is eltérően, — Kocsolán először — ők már az emberek előtt, s nem a tömjénfüsttől bódultán kötöttek házasságot. Ilyen nagyot változott egy kis falu embereinek élete is, akár észre akarjuk venni, akár nem. Lám, a kocsolai iskola virágos kertjében már festenek' az első bimbók. NAGY FERENC.
