Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-07 / 83. szám

ÍQ i'* EgVa^ota pfcCS AZ HOP TOLNAMEGYEI PÁR TBIZOTTSÁG ÁH A K XIII. ÉVFOLYAM, 83. SZÄM. ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1956 ÁPRILIS 1. Május 1-ig befelezik a kukorica vetését Németh Béla elvtárs, a Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának agronómusa szemlét tartott a Biritói Állami Gazdaságban. A látottakról a következőket mondotta: A határt járva megállapí­tottam, hogy az idei vetések nagyon jól előkészített talajba kerültek, ami azt igazolja, hogy a Biritói Állami Gazdaság szakemberei a legalkalma­sabb órát választották ki a talajelőkészítésre és a vetés­re. A gazdaság az eddigiek folya­mán jó munkát végzett, amit bizonyít az is, hogy befejezték az ősziek fejtrá­gyázását, hengerezését és 200 hold borsó, 180 hold zabos­bükköny, 72 hold zab és 100 hold rostlen vetését. A Biritói Állami Gazdaság­ban valamennyi dolgozó való­ban arra törekszik, hogy a munkákat időben és jól végez­zék el. Tóth Pál elvtárs, a gaz­daság főagronómusának véle­ménye szerint május 1-ig befejezik a kuko­rica vetését is. Ezen a héten megkezdték, és mintegy 50 holdon befejezték a cukorrépa és 20 holdon a bur­gonya vetését. ) n felszabadulási műszak 5 eredménye Msóleperden Az Április 4-i felszabadulásik’ műszakon összesen 230 holdon; vetettek borsót, zabot, árpát. Ezenkívül befejezték 500 hol- ! don a búza fejtrágyázását és < 6 900 hold őszi mélyszántás simí- < tózását, hengerezését. Április 4-én kezdték meg a \ f gazdaságban és fejezték be 50 * i holdon a cukorrépa vetését. > Ezen a napon a gazdaság vala- , ^ mennyi traktorosa, fogatosa ( dolgozott. Fövényi József a < csurgópusztai üzemegység trak­torosa tárcsázott ezen a napon t és 150 százalékos napiteljesít­ményt ért el. %jr* ■■ ' Hajnes János traktoros, a Kajmádi Állami Gazdaság dolgo­zója tavasziak alá tárcsáz. Befejezték a tavaszi árpa vetését Üveges Jánosné elvtársnő ,az Állattenyésztési Kutató. Intézet Középhidvégi Kísérleti Gaz­daságának párttitkára közölte szerkesztőségünkkel, hogy gaz­daságukban is szép eredménye­ket értek el eddig a tavasziak vetésénél. Befejezték 210 hol­don. a tavaszi árpa, 125 holdon a borsó és 92 holdon a zab ve­tését. Április 4-ét is munkával ünnepelték a gazdaság dol­gozói, ezen a napon mintegy 125 holdon került földbe a mag. Ezenkívül a gazdaságban be­fejezték 700 hold őszi kalászos fejtrágyázását. Jelenleg a talajt készítik cukorrépa alá. A Gépáílomási Igazgatóság jelenti: A tavaszi tervteljesítésiben a varsáit! gépállomás vezet A Gépállomási Igazgatóság legutóbbi értékelésében arról számolt be, hogy az elmúlt 10 nap alatt, bár az időjárás a ta­lajt alkalmassá tette a tavaszi munkákra, a legtöbb gépállo­más mégsem végzett kellő mennyiségben talajmunkát. — Ezzel magyarázható az a tény is, hogy egyes gépállomások (Bölcske. Várdomb) eddigi jó tervteljesítésük ellenére is a megyei rangsorban hátrább ke­rültek, mert munkájuk nem volt tervszerű. Ezzel szemben jó a tervszerűség a varsádi gép állomáson, — ahol nagy gondot fordítanak a talajmun­kára. Javult a dalmandi és a nagydorogi gépállomások ered­ménye is. A nagydorogi gép­állomás eddigi eredményével a második, Dalmand pedig har­madik helyre került, míg a ve­zető helyet Varsád tartja. Az értékelés beszámol arról is, hogy nem kielégítő a gép­állomásokon a nyári gépjaví­tás üteme. Ütemszerűen egye­dül a pincehelyi gépállomás végzett gépjavítást. A nyári gépjavítás terén legutolsó két helyen a teveli és a szedresi gépállomások állanak, akik 71, illetve 63.8 százalékra teljesí­tették a nyári gépjavítás ütem­tervét. Paksi Vörös Sugár Tss Elvégezték a gabonák fejtrégyázását Jól szervezték meg a munkát a paksi Vörös Sugár Ter­melőszövetkezetben is. Április 4-én a tsz határában 2 traktor szántott, 3 vetőgéppel pedig befejezték 8 holdon az árpa, 20 holdon a borsó vetését, ezenkívül elvégezték 23 holdon a balta­cím felülvetését is. A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet tagjai a vetésen és a talajelőkészítésen kívül napokkal ezelőtt megkezdték és 230 holdon befejezték a kenyérgabona fejtrágyázását, s a szőlő nyitását. Szorgalmasan dolgoztak ezen a napon a kisvejkei Boldog Szabadság Termelőszövetkezet tagjai, összesen 12 fogatos kezdte meg a tervezett 25 hold zab és 20 hold borsó vetését. Amikor ezzel végeznek, hozzálátnak a cukorrépa vetéséhez. Megkezdődött a vetés a sióagárdi határban Az árvíz és a belvíz követ­keztében mintegy 1900 hold szántó és rét került a sióagárdi határban víz alá. A község dol­gozói szorgalmas munkával a vizek többségét leengedték már így mintegy 400 hold réten van csak víz. A víznyomásos terü­leteken a nagy nedvesség mi­att imég nem tudták megkez­deni a gazdák a tavaszi munká­kat. A sióagárdi gazdák föld­jeinek jelentős része, körül­belül háromezer hold a Sár­vízen túl terül el. Ezen a területrészen nem pusztított az árvíz, de még sem tudják meg­közelíteni, mert a Sárvíz feletti hidat a víz elvitte. A honvéd­ség segítségével a napokban be­fejezték egy ideiglenes híd épí­tését, így április 4-én ezen a te­rületen is hozzáláthattak a gazdák a tavaszi munkákhoz. Ocskovics János 16 holdas egyéni gazda ezen a napon 2000 ölön fejezte be a zab veté­sét, ugyancsak zabot vetett Bognár István 9 holdas egyéni gazda, tanácstag is. Dunaszentgyörgyi Szabadság Tsz Vetik cs takarmányrépát Amikor az idő kedvezőre fordult és a talaj szikkadtsága megengedte, hogy megkezdődjenek a tavaszi munkák, akkor a dunaszentgyörgyi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai nem késtek egy percet sem. Hozzáláttak a tavaszi munkák­hoz. A termelőszövetkezet tagjainak szorgalmas munkáját dicséri, hogy befejezték 3 hold borsó, 10 hold zabosbükköny, 20 hold zab, 10 hold baltacim, 4 hold lucerna és 20 hold napraforgó vetését. A vetésen kívül a tsz tagjai elvégezték az őszi kenyérgabonák ápolását is. Háromszáz holdon befejezték a fejtrágyázást, 110 holdon pedig a hengerezést. Végeztek ed­dig 50 holdon szántást is. Pillanatnyilag a talaj előkészítés folyik a takarmányrépa alá, amelynek vetését a mai nappal kezdték meg. Szorgalmasan dolgoznak a gyönki határban Dell György elvtárs, Gyönk község VB elnöke szerkesztő­ségünkhöz küldött levelében beszámolt arról, hogy felsza­badulásunk ünnepét Gyönkön is munkával ünnepelték. Ezen a napon a község egyéni gaz­dái 80 holdat vetettek el. 50 holdat pedig vetésre készítet­tek elő. Az egyéni gazdák mellett szorgalmasan dolgoz­nak a Vörös Csillag és Petőfi Termelőszövetkezetek tagjai is. A Vörös Csillag Tsz tag­jai eddig befejezték már 40 holdon a borsó, 10 holdon a lucerna, 15 holdon a lencse vetését, a Petőfi Termelőszö­vetkezet tagjai pedig 5 hold borsó és 10 hold árpa veté­sénél tartanak. A Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tagjai elhatározták, hogy a jövő hé­ten megkezdik a kukorica ve­tését is. Nem tudom, hogy miért fél­nek az emberek az újtól, a jobbtól, — kezdte a beszélge­tést Botog László elvtárs lápa- fői tanácselnök. Sajnálják talán azt a sok munkát, amely idő előtt nyomorékká tette őket? Itt van például Bedő János bá­csi, 8 holdas gazda, aki erejét, sok éves gazdasági tapasztala­tát jól tudná a tsz-ben haszno­sítani, de a belépésről hallani sem akar — mondván, — mi lesz az ő 8 hold földjé­vel. Persze mi nem hagytuk magukra a Bedő Jánosokat és megmagyaráztuk nekik azt, hogy saját jólétüket teremtik meg azzal, ha termelőszövet­kezetbe lépnek. Bedő János is hajlott a jó szóra, de hosszabb története van ennek. János bácsi udvarán többen összejöttek a szomszédok közül, én is odatartottam, ugyanis azt jelentette, hogy megdöglött a birkája. — Hát ezen már nem lehet segíteni... megdöglött. Egy darabig erről, később a tavaszi munkákról beszélgettünk. Választott János bácsi — Későn tavaszodik, össze­torlódik nagyon a munka — mondottam. — Majd elvégezzük vala­hogy — válaszolták a gazdák. — Igaz, igaz, de nem mind­egy ám, hogy mikor és ho­gyan. A termelőszövetkezetben könnyebb a munka, többen van nak, egy-egy munkát gyorsab­ban el tudnak végezni. Meg ott az agronómus is, aki sokat segít és nem megvetendő a gép­állomás segítsége sem. A gazdák, és közöttük János bácsi végighallgatták mondó- kámat, persze nem hagytak iga zat nekem. Azzal érveltek, hiá­ba jönnek ide szakemberek, ha ők, akik ismerik a földet, nem tudnak belőle többet kihozni, akkor a szakemberek sem. — Akkor hogy lehet az, hogy a dombóvári Rákóczi Tsz, de még a szomszédos állami gaz­daság is többet termel egy holdon. Beszélgettünk, vitatkoztunk és közben előjött a szó arról is, hogy aki április 30-ig belép, an­nak eltörlik egész évi jövedel­mi adóját. De ha azután lép be, akkor is eltörlik, csak a termést kell közösen betakarítani. Já­nos bácsi fejét rázta. Nem cse­rélem én el ezt az életemet. Hát a jót senkire sem lehet ráerőszakolni — gondoltam. — Majd belátják, hogy mi a he­lyes. Nem egyszer, többször beszélgettem János bácsival. Látszott rajta, hogy gondolko­dik, de véglegesen még nem határozta el magát. Történt egy szer, hogy felkeresett a tanács­házán járlatot akart készít­tetni. — Mit akar eladni János bá’? — A lovat, mert nehezebb munkára már nem használha­tom. A tavasz pedig nagyon sürget. — Aztán ha eladja, ez se lesz, akkor hogyan dolgozza* * 1 meg a 8 hold földet. — Hát, majd ... — Nem jól okoskodik János bácsi. Ne adja el azt a lovat, beszélje meg a családdal, az­tán lépjen be, könnyebb lesz magának ott. Március 10-e körül volt ez. És pár nappal később János bácsi aláírta a belépési nyilat­kozatot. i Azért mondtam ezt el, hogy nincs lehetetlen, türelmes mun­kával a legmakacsabb embert is meg lehet győzni. A lápafői Március 9 Tsz-nek tavaly 11 tagja volt ma p>edig 45 tagja van. Ez a hatalmas fejlődés azt bizonyítja, hogy mind job­ban megbarátkoznak Lápafőn is a termelőszövetkezettel és a gazdák örömmel vállalják az új életet. Oi m Á párterfekezlefek elé Ma kezdődnek meg megyénk­ben a járási pártértekezletek- Fontos esemény ez pártunk éle­tében, mert egyik mutatója a szervezeti szabályzat követke­zetes betartásának. A párt a demokratikus centralizmus alapján épül fel és ez szüksé­gessé teszi azt is, hogy kétéven­ként újjáválasszák a párt alap­szervi vezetőségeit és szerveit; a tagság felülvizsgálja a vezető ségek és pártbizottságok mun­káját és ennek alapján döntsön az új irányító szervek összeté­teléről. A pártéi'tekezletek jelentősé­gét mutatja, hogy itt két év munkáját teszik mérlegre, a küldöttek elbírálják; a pártbi­zottság hogyan oldotta meg a feladatait az elmúlt két év alatt melyek voltak a jó módszerek és melyek azok, amelyekkel sza kítani kell- Az elmúlt két év munkájának puszta elemzése azonban egymagában véve nem sokat ér, ha ugyanakkor nem szabják meg a feladatokat, nem határozzák meg azokat a te­endőket, amelyek megoldásá­val emelni lehet üzemben, mezőgazdaságban egyaránt a termelékenységet, a dolgozók jólétét. Ezek a tanácskozások azért váltak szükségessé a szer­vezeti szabályzat értelmében, hogy segítsék a hiányosságok ki javítását és felkészítsék a párt­apparátust még nagyobb fel­adatok megoldására — ez pe­dig csak A úgy érhető el, ha előremutató lesz minden ta­nácskozás. A XX. kongresszus után külö nősen sok szó esik a pártélet lenini elveinek betartásáról. Ezekről beszélni azonban ne n elég — cselekedni kell. A párt­értekezleteknek az az alapvető feladatuk, hogy előrehaladást eredményezzenek ezeknek az elveknek a következetes meg­valósítása terén,- mert a párt­élet javításának ez az alapja. Csak az a pártértekezlet tölthe­ti be hivatását, amelyiket a pártszerű bírálat szelleme hat át. Csak a hibák kérlelhetet­len ostorozása eredményezheti azok megszüntetését és megelő­zését. Természetesen nem min­denáron való és általános, te­hát formai bírálatra van szük­ség, mert ez legfeljebb meg­nyugvásra, önelégültségre ve­zet, hanem a megtörtént hely­telen intézkedések, rossz mód­szerek bátor, harcos feltárásá­ra, amelyhez kapcsolódik a hiba kijavításának módjára tett javaslat és a meggyőző érvelés. Az ilyen bírálat elősegíti a párt erősödését, mint ahogyan a fia­tal fák fejlődését is elősegíti, ha lenyesik róla a vadhajtáso­kat, a rosszul nőtt ágakat. Nem tűrhető meg a jogos bíráló szellem kialakulásának a bármilyen módon való akadá­lyozása sem. Természetesen nem arról van szó, hogy min­den felvetéssel — legyen az jo­gos, vagy jogtalan — bólogató- jánosokként egyet kell érteni, de aki nem veszi figyelembe a párttagság véleményét, aki nem a hiba kijavításával válaszol a jogos bírálatra, az akarva-aka- ratlanul, tagadja a pártépítés lenini elveit, amelyeket a gya­korlat igazol. A párttagságban felmérhetetlen erő rejlik. Ez bizonyosodott be az alapjzerví vezetőségválasztó taggyűlése­ken is. Ahol építettek az egy­szerű párttagok javaslat lira, véleményeire, ott a választás után jó módszerek alakultak ki és a kommunisták többsége te­vékenykedik a vezetőség irá­nyításával a feladatok végrehaj tásán. Ahhoz tehát, hogy i.z új pártbizottság élvezze a tagság bizalmát, támogató készségét, feltétlenül a tagság meghallga­tása, kezdeményezésének kiké­rése szükséges Ahol a XX. kongresszus szel­leme hatja át a tanácskozást, ott feltétlenül nagy javulás áll be az elkövetkezendő hetek, hó napok, évek pártmunkájában. Ehhez azonban mindenekelőtt az szükséges, hogy a kongresz- szuson elhangzott tanulságos dolgokat ne általánosságban vés sék fel, hanem saját területük­re alkalmazva- Magában az nem segítené elő a kollektív ve­zetés megjavítását, ha elemez­nék, hogy Hruscsov elvtárs ho­gyan foglalkozott ezzel a kér­déssel, de ha megvizsgálják, hogy saját területükön milyen problémák voltak e téren, rá­világítanak azok gyökereire és megmutatják azok kijavításá­nak útját, akkor feltétlenül le­het számítani eredményre. A saját gyakorlatuknak megfele­lően kell foglalkozni a személyi kultusz problémáival is, mert csak így lehet a mindennapi élet során alkotó módon fel­használni a kongresszus sokol­dalú tapasztalatait. Külön kell foglalkozni a kül­döttek felelősségével. A küldöt­teket párttaggyűléseken válasz­tották meg, tehát bizalmat sza­vazott számukra a párttagság zöme. Erre a bizalomra úgy tudnak méltóan válaszolni, ha hűen képviselik választóik vé­leményét, továbbmenve, úgy tevékenykednek, hogy munká­jukban kifejezésre jusson a falu becsületes pártonkívüli dől gozóinak a véleménye, és arra törekszenek, hogy a legjobb elv társak kerüljenek be az újon­nan megválasztott pártbizott­ságba. Felmerül a kérdés, ki méltó arra, hogy tagja legyen a párt- bizottságnak? Röviden: az, aki munkájával már bebizonyítot­ta a párthoz, a dolgozó néphez való hűségét, aki tanúságot tett arról, hogy nagy feladatok megoldására képes, ehhez meg­van minden elméleti és gyakor­lati felkészültsége. Nem „tiszte­letbeli“ pártbizottsági tagokra van szükség, hanem olyan mun kás, paraszt és értelmiségi kom­munistákra, olyan fiatal és női párttagokra, akik áldozatkész munkájára minden körülmé­nyek között lehet számítani. A pártbizottsági tagok több­sége — ha közülük némelyik követett is el hibát — jól meg­állta helyét és jó munkájuk legszebb elismerése nyilván az lesz, ha ismét beválasztják őket a pártbizottságba, ha ismét bi­zalmat szavaznak nekik. Ez fel­tétlenül azt eredményezi majd munkájukban, hogy ezentúl na­gyobb ambícióval, akaraterővel dolgoznak. Több pártbizottsági tag hibát követett el ilyen, vagy olyan tekintetben, az ilyen elvtárs esetében azt kell meg­vizsgálni, hogy képes-e hibái kijavítására, ha igen, akkor fel­tétlenül helyes, ha hibáinak fel­tárása után, ismét bizalmat sza­vaznak neki, mert az munkája megjavítására fogja serkenteni és tevékenységével erősödik az új pártbizottság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom