Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-06 / 82. szám
2 TOLNAI NAPLÓ 1956 ÁPRILIS 6. Heg kezdődött az Interparlamentáris Unió Tanácsának tavaszi ülésszaka Dubrovnik (Tanjug). A jugoszláviai Dubrovnikban szerdán délelőtt a jogi, gazdasági és szociális bizottság ülésével meg kezdődött az Interparlamentáris Unió Tanácsának tavaszi ülésszaka. Az ülésszak munkájában 120 küldött vesz részt, 33 európai és Európán kívüli országból. A jogi bizottság délelőtti ülését André de Blonay, az Interparlamentáris Unió főtitkára nyitotta meg. Napirenden az emberi jogok nemzetközi védelmének kérdése szerepelt. A bizottság elhatározta öttagú különleges bizottságot létesítenek azzal a feladattal, hogy a most folytatott viták alap ján előterjesztést készítsen, amelyet majd a hét végén az Interparlamentáris Unió Tanácsának teljes ülése elé terjesztenek. Az öttagú bizottságban helyet foglalnak a Szovjetunió, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Szudán és a Román Népköztársaság képviselői. A gazdasági bizottság ülésén megvitatták az olyan nyers- anyagárak stabilizálásának kér- sét, amelyek iránt különösen a gazdaságilag elmaradott ázsiai és afrikai országokban nyilvánul meg nagy érdeklődés. — A vita során hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a nyersanyagok árának megszilárdítását a nemzetközi piacokon a gazdaságilag fejletlen országok fejlesztése útján kell biztosítani. A sJÉfelis bizottság délelőtti ülésének napirendjén a menekültek védelmének kérdése szerepelt. A keleteurópai országok képviselői azt a nézetet vallották, hogy ezt a kérdést a menekültek repatriálása útján kell megoldani, valamint, hogy minden szervezetnek, beleértve az interparlamentáris Uniót is, síkra kellene szállnia amellett, hogy a menekülteknek megmagyarázzák, amennyiben — visszatérnek hazájukba, a többi állampolgárral egyforma jogokat élveznek. Szerdán délután ismét összeült a jogi, gazdasági és szociális bizottság. A jogi bizottság délutáni ülésének legfőbb napi. rendi pontja az Interparlamentáris Unió egyetemes jellegének kérdése, illetve tagságának esetleges kibővítése volt. A küldöttek többsége a tagság kibővítése mellett szállt síkra. A gazdasági bizottság délutáni ülésének napirendjén az északafrikai országok gazdasági fejlesztésének kérdése szerepelt. E kérdés megvitatásában résztvett az Egyesült Államok, Pakisztán és a Szovjetunió képviselője. Hz EUSZ Leszerelési Bizottsága albizottságának ülése London (TASZSZ). Az ENSZ Leszerelési Bizottságának albizottsága április 4-én Londonban megtartotta soronkövetke- ző ülését. Az ülésen A. A. Gro- miko, a Szovjetunió képviselője elnökölt. Az albizottság ezt követő ülését április 5-én tartotta. Jugoszláv ifjúsági küldöttség utazott a Szovjetunióba Belgrád (Tanjug). A Jugoszláv Népi Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának küldöttsége Mika Tripalo titkár vezetésével szerdán elutazott a Szovjetunióba. A jugoszláv ifjúsági küldöttség három hétig tartózkodik a Szovjetunióban. Fogadás a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségén •• Ünnepségek Budapesten hasúnk felszabadulásának 11. évfordulóján A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kedden este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban hazánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet a párt és a kormány vezetői, a Miniszter- tanácsnak, az MDP Központi Vezetőségnek több tagja, a tömegszervezetek vezetői, tudósok, írók, művészek, kiváló dolgozók. Megjelent az ünnepségen J. V. Andropov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalma zott nagykövete, valamint a diplomáciai testület számos tagja. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dobi István. a Népköztársaság Fin«'-; Tanácsának elnöke nyitotta meg az ünnepséget, majd Nógrádi Sándor, a Ma «var Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja mondott ünnepi beszédet. Április 4-én, délelőtt a Sztálin téren zajlott le a Magyar Néphadsereg dísszemléje, melyen megjelentek a párt és kormány vezetői is, majd Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter mondott ünnepi beszé det. Hangsúlyozta, hogy népünk megingathatatlan hű tagja a szocializmus hatalmas táborának, mert benne látjuk sza tadságunk, önálló nemzeti létünk továbK; '■-i-melkedé- sünk zálogát. Dicsőség és köszönet — mondotta — munkásosztályunknak, dolgozó parasztságunknak és értelmiségünknek, a dolgozó millióknak, akik teremtő munkájukkal új szocialista életünk hős építői. Az ünnepi beszéd elhangzása után megkezdődött a dísszemle. Felszabadulásunk 11. évfordulója alkalmával üdvözlő táviratot intézett Dobi Istvánhoz, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökéhez K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Lesfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. Ugvancsak táviratot küldtek felszabadulásunk ünnepe alkalmából csehszlovák, bolgár, albán, mongol, kínai, román, vietnami államférfiak, üdvözlő távirat érkezett Joszip Broz Titótól, a Német Demokratikus Köztársaságból és az izraeli ’'ülüayminisztertől, a Komszo- mol Központi Bizottsága pedig á Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetőségének küldött üdvözlő táviratot. Moszkva (TASZSZ). Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövete április 4-én fogadást adott Magyarország szovjet hadsereg áltál történt felszabadításának 11. évfordulója alkalmából. A fogadáson jelen voltak N. A. Bulganyin, V. M. Molotov, N. Sz. Hruscsov, továbbá M. B. Araszov, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökhelyettese, A. N. Koszigir., a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, V. T. Lácisz, a Nemzetiségi Tanács elnöke, valamint szovjet miniszterek és marsal- lck, a társadalmi szervezetek képviselői, a Legfelső Tanács (MTI) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége március 29-i törvényerejű rendeletével ratifikálta a Szovjetunió korma nya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya kö. zött megkötött, a szovjet Minisztertanács által jóváhagyott és 1956 február 2-án Moszkvában aláírt áruhitelegyezményt, valamint azt az egyezményt, amelynek értelmében a Szovjet unió kölcsönt nyújt Jugoszláviának. Elnökségének, a Szovjetunió külügyminisztériumának, külkereskedelmi . minisztériumának, honvédelmi minisztériumá nak és a kulturális ügyek minisztériumának felelős funkció náriusai, továbbá tudósok, művészek, írók, szovjet és külföldi újságírók. Jelen volt a fogadáson a Magyar Népköztársaság kultúrkül döttsége Erdey Grúz Tibor oktatásügyi miniszter vezetésével. Résztvett a fogadáson több Moszkvában akkreditált nagykövet és követ, valamint számos nagykövetség és követség munkatársa. A fogadáson beszédek hangzottak el. A szóbanforgó egyezmények alapján a Szovjetunió évi kétszázalékos kamattal szabadon átváltható valutában vagy aranyban 10 évre 30 millió dollár kölcsönt ad Jugoszláviának. Az egyezmény szerint nyújtott áruhitel 54 millió dollárról szól az 1956 és 1958 között szállítandó szovjet árucikkek megfizetésére. Az áruhitel ugyancsak 10 esztendő alatt fizetendő vissza. A Legfelső Tanács elnöksége ratifikálta a szovjet—jugoszláv áruMtelegyezményt Hámori Ottó : ENDRI VI. — Ég mit akar? — kérdi odavetve Nurmi. A borzas komiszát gondolt, elvigyorodott. Ezeket össze- ugrasztja. — Biztos téged akar leégetni. — Mondta? — Nem mondta. Nurmi kihúzta magát. Hatalmas szál fiú volt, nagy fekete bikafeje előrebukott, különben szépvonalú kemény arcát erős sörte borította. A kártyázok felé fordult: — Hé... a Tűzoltó-utcába többet nem megyünk... Értjük? S másnap, harmadnap hiába várta őket Ságvári. A hét végén maga ment ki a Ludovi- kára. Már távolról, a tér sarkától meglátta a „bandát’’, s megismerte közöttük azonnal Nur- mit. Egyenesen felé indult. Amaz is észrevette őt és a Borzasra nézve felébökött: — Nem ez az a hapsi, akit rám küldtek? — De, ő az. Endri csak jött és Nurmi magában valami elismerésfélét érzett. Egyrészt azért, hogy ide mert jönni közéjük egyedül másrészt meg, hogy nem üzengetett értük, mint a másik titkár tette néha, hanem eljött maga. Ságvári már ott is állt előtte: — Te vagy a Nurmi, úgy-e? Ez megint nagyon tetszett neki, hogy így megismerte. Jó szeme van, mindjárt látja, ki a fejes. Tőle telhető barátsággal felelt: — Talán fényképet is mutattak rólam, amikor ideküldtek? Miért jöttél? — Unatkoztam egyedül. A másik elnevette magát. Ez jó ... unatkozott. Jó pofa. — Hát akkor maradj itt. A többiek sehogy sem értették a dolgot. Miért olyan barátságos Nurmi, miért marasztalja? Hiszen hónapok óta nem enged a bandába senkit, most meg három mondat után mór hívja ezt az idegen fiút, aki pedig szemmelláthatólag nem illik közéjük. A fene sem érti. — Csakhogy én nem ezt akarom ... Gyertek ti velem — válaszolta Ságvári. Na, most kitör a vihar, — gondolta Borzas. — Nurmival nem lehet így beszélni... El is komorodott, közelebb lépett a másikhoz. Jó egy fejjel *ia- gasabb nála, ha megüti, amaz a lábán sem áll meg. Legjobban tenné, ha gyorsan eltűnne. De meg sem moccan, keményen néz Nurmira s még a hangját is felemeli, ahogyan újra megszólal: — Gyertek velem, megbeszéljük a vasárnapi programot. — Sportversenyt akarunk rendezni a kiránduláson, futást, focit, birkózást. — Nyugodtan beszélt cseppet sem zavarta, hogy Nurmi már egészen ott állt előtte. — Minek verseny? Úgy is tudjuk, ki az első, nem igaz? — szólt közbe hevesen Borzas. — Biztos? Én nem hiszem. Hirtelen csend lett. Ehhez aztán már igazán bátorság kell. Nurmi is meghökkent. Meg is kérdezte: — Ki más? — Elválik. Kiállnék veled. — Birkózni is? — Abban is. Bambán, értelmetlenül bámult rá a vagány, mint aki nem jól hall. — Te? Velem? Na, ezt megvigyázzuk. — Magáhoztért, elkapta orvul Endri derekát, felemelte a levegőbe. Keményen fogta, mint valami vaskapocs. S akkor a többiek váratlan, csodálatos dolgot láttak. Nurmi szorítása lassan meglazult, pedig Ságvári csak a vállát markolta, nem is látszott, hogy különösképpen erőlködnék. S még is. A vagány perc múltán egészen elengedte és sápadtan nézett rá. Akkor gyors mozdulattal Endri karolta át őt. Dulakodtak. de csak villanásnyi időre, mert az ámuló banda egy szer csak azt látta, hogy Nurmi vízszintesen a levegőbe emelkedik, s aztán lehuppan a földre, vergődik tehetetlenül, míg végre két válla érinti a talajt. Úgy is maradt fekve, moccanatlan. Endri már a bepárásodott szemüvegét töröl- gette s ő még mindig feküdt, s kifejezéstelen tekintettel bámult fel a tavaszi égre. (Folytatjuk.) Újabb lépés a leszerelés problémájának megoldása felé London (TASZSZ). Mint ismeretes, március 19-én Londonban ismét összeült az ENSZ leszerelési bizottságának albizottsága. — Az albizottság munkáját, amelyben az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia, Franciaország ég Kanada képviselői vesznek részt, soha azelőtt nem kísérte ilyen nagy figyelemmel a nemzetközi közvélemény. A szovjet kormány álláspontja a leszerelés kérdésében jól ismert. A Szovjetunió mindig a leszerelésnek, az atom- és hidrogénfegyver teljes eltiltásá nak híve volt és marad. — A Szovjetunió 1955 május 10-i ismert javaslatában fontos lépéseket tett az álláspontok közelítésére, beleegyezett a nyugati hatalmak több javaslatába, a fegyveres erők színvonala megállapításának és az atomfegyver teljes eltiltása hatálybalépési időpontjának kérdésében. Ennek ellenére sem sikerült a leszerelés kérdését kimozdítani a holtpontról. Mi akadályozza a megegyezést? Rá kell mutatni, hogy az egyik legfőbb akadály az érdekelt államok között az atomfegyver kérdésében mutatkozó nézeteltérés volt. A nyugati hatalmak képviselői azzal érveltek az atomfegyver eltiltása ellen, hogy az atomfegyver ellensúlyozza a nyugati hatalmak „elmaradását’’ a Szovjetunió mögött a hagyományos fegyverzet vonalán. A Szovjetunió 1955 május 10-i javaslatában, mint ismeretes, elfogadta a fegyveres erőknek a nyugati hatalmak által javasolt színvonalát. A nyugati hatalmak újabb ellenvetéseket hoztak fel, arra hivatkoztak, hogy az atomfegyver eltiltásával kapcsolatos kötelezettségek végrehajtása feletti hatékony ellenőrzés megteremtése technikai nehézségekbe ütközik. Az ENSZ-közgyűlés újból felszólította az albizottságot, tegyen erőfeszítéseket leszerelési megállapodási létrehozására. Franciaország és Anglia már- fcius 19-én közösen új javaslatokat terjesztett az albizottság elé. A francia—angol terv bizonyos tekintetben lépés visszafelé, amint a Newyork Times írja, „szándékosan elejti a meglévő atomfegyver-készletek megsemmisítésének kérdését” és annak megoldását a „meghatározatlan jövőre” halasztja. Nem lehet elhallgatni még egy tényt. A francia—angol terv tartalmazza ugyan azt a javaslatot, hogy az államok kötelezzék magukat arra, hogy nem alkalmaznak atomfegyvert, ehhez a javaslathoz azonban azt a kikötést fűzi, hogy az atomfegyver használható — „agresszív elleni védelemre”. A terv ugyanakkor megkerüli a Biztonsági Tanácsot, amely, — mint ismeretes, az agresszió és a békebontás tényének meghatározására az egyetlen felhatalmazott szerv. Az ilyen kikötés, amikor nincs megegyezés, az agresszió fogalmának meghatározásáról és amikor megkerülik a Biztonsági Tanácsot, lehetőséget nyújt önkényességre és a támadó állam által felhasználható pusztító atomháború kirobbantósára. A leszerelési viták tapasztalatai azt mutatták, hogy a megegyezéshez vezető úton komoly akadály volt a két kérdés — a hagyományos fegyverzet kérdésének és az atomfegyver kérdésének — összekapcsolása. A további tárgyalások tapasztalatait figyelembevéve a szovjet kormány március 27-én olyan javaslatot terjesztett az albizottság elé, amely a leszerelési probléma megoldásának új megközelítését indítványozza: a hagyományos fegyverzet kérdésében létrehozható megegyezést ne kössék össze az atomfegyver kérdésével. A Szovjetunió javaslata előírja, hogy az államok 1956— 1958. évekre vállaljanak konkrét kötelezettségeket a fegyverzet és a fegyveres erők jelentős csökkentése vonalán. Meg kell állapítani azokat a szinteket, amelyekre az öt nagyhatalom fegyveres erőinek létszámát csökkentenék. — A szovjet javaslat az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína esetében egy-másfél milliót, — Anglia és Franciaország esetében 650.000-t irányoz elő. Egyidejűleg megfelelő mértékben csökkentenék a hagyományos fegyverzetet és az államok katonai kiadásait. A szovjet javaslat hatásos ellenőrző rendszer megteremtését irányozza elő. A váratlan támadás megelőzésének rendszere nem lehet hatásos, ha nem terjed ki az egyezményben résztvevő államoknak határaikon túl lévő fegyveres erőire és eszközeire. A szovjet javaslatok a felügyeleti rendszert más érdekelt államok beleegyezésével kiterjesztenék az ilyen fegyveres erőkre és eszközökre is. A szovjet javaslat arányos, minden szükséges joggal és meghatalmazással rendelkező olyan ellenőrző és felügyeleti rendszert javasol, amely gyakorlatban biztosítja az egyezményben résztvevő államok által vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítését. A nemzetközi ellenőrző szerv az egyez ményben résztvevő országok fővárosaiban létrehozza kirendeltségeit. E kirendeltségek feladatai közé tartozik kapcsolatot fenntartani ezeknek az államoknak kormányszerveivel, ve zetni a területükön működő ellenőrző pontok és felügyelők munkáját és elemezni az államok által rendelkezésre bocsátandó tájékoztatásokat. Európában államok katonai csoportosulásai állanak egymással szemben. A szovjet kormány javaslatában amellett foglalt állást, hogy létesítsenek Európában olyan fegyverzetkorlátozási és felügyeleti övezetet, amely magában foglalja Németország mindkét részének, továbbá a vele szomszédos államoknak területét. Az említett övezet létrehozásáról szóló szovjet javaslat hazonló ahhoz az indítványhoz, amelyet Eden úr, angliai miniszterelnök tett a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten. A szovjet kormány a leszerelés fő kérdéseire vonatkozó megállapodástól függetlenül cél szerűnek véli javaslatában azt, hogy megegyezzenek olyan intézkedések megtételére nézve, mint a termonukleáris fegyverrel folytatott kísérletek haladéktalan megszüntetése, annak megakadályozása, hogy a Németország területén állomásozó csapatok atomfegyverrel legyenek felszerelve, az államok katonai költségvetésének mintegy 15 százalékos csökkentése. A szovjet kormány továbbra is külpolitikája döntő fontosságú feladatának tekinti az atomfegyver feltétlen eltiltását. A szovjet javaslat kijuttatja az albizottságot abból a nehéz helyzetből, amelyben az atomfegyver megsemmisítésének az államok fegyverzetéből való kivonásának állítólagos lehetetlensége miatt a bizonytalan jövőbe odázzák el az egész leszerelési probléma megoldását és ezzel a fegyverkezési hajsza megszüntetését is.
