Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-01 / 79. szám

1956 ÁPRILIS 1. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * A bonyhádi gépállomás és a tszcs-k kapcsolatáról A „pesti asszony a te» Ha valaki a bonyhádi gépállo­máson járva. belenéz a brigád- vezetők sárgafedelü könyvébe, melybe, a brigád munkájának adatait szokták beírni, — azt ta­lálja, hogy az I. típusú terme'ő- ’szövetkezeti csoportokkal a gép­állomás nem kötött szerződést, a tavaszi talajmunkára, csupán cséplésre. Pedig a gépállomás körzetében működik a legtöbb tszcs. Ebből következően a gép­állomásnak kellene legtöbbet foglalkoznia a termelőszövetke­zeti csoportokkal, hogy segítse azokat a fejlettebb gazdálkodási formához vezető útjukon. Annak, hogy a gépállomás­nak nincsenek jó kapcsolatai a tsz-ekkel, elsó'sorban az az oka, hogy maguk a vezetők sem tulajdonítanak komoly jelentőséget a termelőszövet­kezeti csoportok támogatásá­nak — esetleg szavakban. Bodrogi Alajos elvtársnak, a gépállomás főmezőgazdászának az a véleménye, hogy nem is tudnának talajmunkában jelen, tékeny segítséget nyújtani a ter­melőcsoportoknak, mert a kapa­citást csaknem teljesen kimeríti a tsz-ek földjén végzett munka. Ezt az állítását azonban saját maga cáfolja meg, amikor be­számol arról, hogy a tavaszi ta­lajmunkára sok egyénileg dol­gozó paraszttal kötöttek szerző­dést, amiből az következik, hogy a tszcs-knek is szánthatnának. A kapacitás tehát bírja, hiszen a gépállomás most is több gépet kapott. Kurek István elvtárs, a pártszervezet titkára szerint meg van erre a lehetőség. Erre mutat Cslke Imre brigádvezető véle ménye. is. Szerinte a brigád fel tudná szántani a területén lévő tszcs-k földjét, de a négy közü! egy sem kötött szerződést tava szí szántásra. A tapasztalatok arra utalnak, he ty a szerződéskötést nent ké­szítették elő. Annyiból állt az egész, hogy a brigádvezetők be­széltek a tszcs elnökökkel, meg kérdezték kötnék-e szeződést. S ennek eredményeképpen csak cséplésre szerződtek. Hibáznánk, ha csak úgy vizs­gálnánk a dolgot, hogy a szer­ződéskötést megelőzően a gép állómás pártszervezete, vagy ve­zetősége szervezett-e „népnevelő kampányt” a gépi munka nép­szerűsítésére. Nem erről van sző hanem arról, hogy a gépállomásnak alig van kap­csolata a tszcs-kkel, s jófor­mán semmivel sem több, mint az egyénileg dolgozó parasz­tokkal. Arról van szó, hogy a gépállo­más vezetői és dolgozói keveset tudnak arról, milyen az élet a termelőszövetkezeti csoportok­ban. Nem mennek el a közgyű­lésekre, hogy ott segítsenek a gazdasági kérdések megoldása ban, mind a tszcs, mind a gép­állomás előnyére. A gépállomás kommunistáinak nincs kapcsolatuk a tszcs-k pár í szer vezet ei vei. Ez a hibák igazi oka, Kurek elv­társ megállapítása szerint is. Ebből következik az, hogy a termelőcsoportok húzódoznak a gépi munkától, s nem kötnek ta­lajművelésre szerződést. Mert az agronómusok, a brigádvezetök és a traktorosok nem sok figyel­met szentelnek a tszcs-knek. Úgy gondolják, hogy az ő fel adatuk pusztán a gazdasági munkák elvégzése. A politikai munka, mondja például Csike elvtárs, nem az ő feladatuk, ha­nem a járási szerveké, törődje nek azok a tszcs-k fejlesztésével. Kurek elvtárs is a járási tanács mezőgazdasági osztályára akar­ja hárítani a felelősség egy ré­szét, mert az nem adta meg a gépállomásnak a tsz-ek és tszcs-k közgyűléseinek ütem­tervét. Sajnos, a termelőszövetke­zeti csoportokat a járási szer­vek is elhanyagolják, ez azon. ban nem menti a gépállomást a felelősségtől, mert ha történetesen a gépállo­más igazgatója, vagy párttitkár1 nem is tudja, hogy a rpajosi Búzakalász Tszcs mikor tartja Tsz-be helyezett agronómus, vagy a területen dolgozó trakto ros brigád vezetője, Csány Ká­roly elvtárs, vagy bármelyik traktoros feltétlenül tudomást szerez róla, ha érdeklődik a cso­port mnkája iránt, s megjelen hetik a közgyűlésen, mint „gép­állomási ember” segíthet a fel­merülő problémák megoldásában érvelhet a gépi munka mellett bizonyítva annak fölényét a ló­fogattal szemben: tehát hozzájá­rulhat ahhoz, hogy a tszcs-ben megerősödjék a közösségi szel­lem, s az igény a korszerű gaz dálkodásra. Ehhez csak akarat kell, mely abból a tudatból fa­kad, hogy a gépállomás falun szocializ­mus építésének bázisa, dolgozói pedig az új, szocialista élet­forma képviselői. Ennek a tu­datnak kialakítása éppen a gépállomás pártszervezetének a feladata. A párt nevelheti az agronómust, a brigádvezetőt és a traktorost olyan emberré, aki munkaterü létén, anélkül, hogy erre külön félhívnák a figyelmét, segíti fej­lődésében, kibontakozásában az újnak a legkisebb csíráját is. Nem lenne reális, ha azt állí­tanánk, hogy a pártszervezet egyáltalán nem tesz semmit a tszcs-k segítése' érdekében. Az agronómusok és a brigádvezetők többek közt azt a pártmegbiza tást kapták, hogy foglalkozza­nak rendszeresen a termelőszö­vetkezeti csoportokkal, beszélje közgyűlését, a majosi Kossuth nek a tagokkal, s igyekezzenek fi népfroiitbizottsági elnökök írják „... a magyarkeszi népfront, bizottság tagjai résztvesznek az árvízkárosultak megsegítésére n dított gyűjtésben. A tanácsta­gokkal együtt már az első na pokon 4 475 forint készpénzt, valamint 16 mázsa vegyes tér ményt gyűjtöttek. A munka még nem fejeződött be, mert az árvíz­károsultak megsegítése céljából még színdarabokat, s más elő­adásokat is fogunk rendezni.” Daxner Géza Magyarkeszi * ...... Az árvízkárosultak részé r e megindított gyűjtésből kivette részét a hazafias népfrontbizott­ság is. A községi tanács által ki bocsájtott gyüjtőívekre főleg természetbeni adományokat g>üj töttünk. Eddig 81 mázsa kuko­rica, 213 kiló vegyesgabona és 2 050 forint készpénz gyűlt össze. Vida József Döbrököz” „. . . A tanács vezetésével köz ségünk minden szervezete ki­veszi részét a munkából. Az MNDSZ és a DISZ tagjai lelke­sen segítenek a gyűjtésben. Nép frontbizottságunk tagjai is példa mutatóan ajánlották fel segítsé­güket, a pedagógusok szintén. A bikácsi és kistápéi iskola úttörői igen szép eredményt ér­tek el a gyűjtésben. Minden ta nuló bekapcsolódott az „Ahány úttörő, annyi forint” — mozga­lomba s Bikácson száz gyermek 260 forintot, Kistápén 58 gyer­mek 103 forintot gyűjtött A község dolgozói közül ifjú Lőrincz István tsz tag 50 kiló árpát, Marton Ferenc a népfront­bizottság alelnöke, 40 kiló kuko ricát, Steiner Mátyás tsz tag pe- dig 50 kiló kukoricát adomá nyozott. Gerendái József Bikács” velük megszerettetni a fejlettebb, gazdálkodási módszereket, és se-( gítsék őket politikailag is. Tagadhatatlan, ht\gy egy-ké kommunista agronómus, pél. dául Miklós Pál elvtárs és1 Kisvárdai Antal elvtárs igyek szik segíteni a termelőcsopor toknak. Általában azonban nincs meg ai kívánt kapcsolat, amely a kor-1 szerű gazdálkodás, elsősorban a1 gépi talajmunka révén, „előrevi- hetné a tszcs-k fejlődését. A fel adatok teljesítését nem ellenőr­zik megfelelően. A hibát a gépállomáson töb­ben azzal a megjegyzéssel akar. ták kisebbíteni hogy a tszcs-knek sok tagja szerződést kötött tava szí szántásra, egyénileg. Erre mi csak azt tudjuk mondani, hogy elég nagy baj ez. Mert a minta alapszabályzat szerint: ,,A térj melöszövetkezeti csoport tagjai a szántást a termelőszövetkezeti csoport egész gazdálkodási terű létén — elsősorban a gépállomás gépeivel — közösen kötelesé! végezni.” Az tehát, hogy tszcs-tagoi egyénileg szántatnak a gépállo mással, nem ,,részeredmény”, mely a hibát' csökkenti, hanem az alapszabály megsértése. Más-, különben a brigádvezetők gy nyilatkoztak; hogy a tszcs-kke nem érdemes foglalkozni, mert azok általában nem élnek alap szabály szerint. 4 hír általában szárnyakon jár. így volt ez Lengyel Jó- . zsefné esetében is. Még nem látta senki a KajmácLi i Állami Gazdaságban, de a híre megelőzte: megtudták róla, 1 , hogy falusi munkára jelentkezett és odakerül al gazdaságbaI 1 függetlenített pártmunkásnak. Ez természetesen nem sok, amit i \egy asszonyról tudni lehet, ám a kajmádiak-„segítettek- ma-( 1 gukon: igyekeztek elképzeléseik által kipótolni a hiányzó ada-' 1 tokát és megrajzolni ennek a pesti asszonynak a portréját. I Már szinte látták, amint megáll az irodaajtó előtt egy hintó, j kiszáll belőle egy pirosított szájú, lakkozott körmű asszony, 1 , nem néz se jobbra, se balra, hanem besiet az „irodába”, el­őrendeli, hogy másnapra párnásszéket állítsanak asztala mellé,{ 1 mert az kényelmesebb. Úgy hírlik, valaki azt is javasolta a 1 földművesszövetkezeti boltnak, hogy gondoskodjon megfelelő mennyiségű kozmetikai felszerelésről, mert különben könnyen meggyűlhet a baja az új titkárnővel. Szóval ilyen előítéletekkel várták a pesti asszonyt és még a párttagoknak a véleménye sem volt sokkal különb. Amikor meg ( érkezett és bement a párthelyiségbe, találkozott a takarító- ( nővel. Az egy kicsit meglepődött, mert nem olyan külsejű volt, mint elképzelte, kicsit zavarba is jött, mert Lengyelné előre köszönt neki, de a köszönést így fogadta el: — Kezitcsókolom, titkár elvtársnő ... Lengyelnét mintha hátbaesapták volna. Végigmérte tekin­tetével a takarító asszonyt, szemre is megállapította, hogy anyja lehetne. Ez még jobban megdöbbentette. Belepirult, gondolkodott, hogy szóljon-e vagy ne, de aztán úgy döntött, hogy egyelőre, nem szól, magában pedig kialakult az első véle­mény magáról és a gazdaságról: „Nem lesz könnyű gyökeret} vernem.’’ , & Amikor hírét vették, hogy már meg is érkezett az új í titkárnő két fiatalember (kérték, hogy nevüket ne írjuk ki) t összebeszéltek, hogy valami úton-módon megnézik ezt a pesti \ asszonyt, mert azért mégis jó ha az ember legalább látásból J ismeri a vezetőket és amint mondották, ezekben a téli napok- i ban arra úgysem lehet számítani, hogy az a törékeny pesti f asszony kidugja az orrát az irodából. Kisütötték azt a ravasz- é ságot, hogy „tévedésből” benyitnak a irodájába és akkor „vé- (' tétlenül'? szemtől-szembe lesznek egymással. Egyik délelőtt is indultak mind a ketten a pártiroda felé. Megnyomták a kitin- ? eset — az ajtó azonban nem nyílt. Egymásra néztek kárörven- dően: De segítették-e azokat bármi-. lyen problémájuk megoldásé ban? Mert a termelőszövetke. zeti csoportok fejlődéséért, a közös gazdálkodás gondola-1 tának megerősödéséért sokat tehetne a gépállomás is. Eddig azonban keveset tett. A gépállomás körzetében sok példa bizonyítja, hogy a terme!;" szövetkezeti csoport nem jelen téktetlen gazdálkodási forma Sok dolgozó parasztban a tszcs, ben töltött idő érlelte meg azt a gondolatot, hogy életét és mun kaját a fejlettebb típusban, a tlerm'elöszövetkezetben folytatja. A bonyhádi tszcs-k tagjainak nagy része belépett a Szabad Föld és a Dózsa Népe Terme lőszövetkezetbe. Az áílépé sek ma is napirenden vannak Kismányokon pedig a tszcs tag jai elhatározták, hogy tsz-szé. alakulnak át, s kérik működés' engedélyüket. Másutt is vannak, ilyen példák, amelyek egy egész séges fejlődési folyamatnak a jelei. S ezt a folyamatot a hony- hádv gépállomás meggyorsíthat ja, előre segítheti, ha érdemben foglalkozik a tszcs kkel. Te, kutya legyek, ha nem szökött meg ez a pesti asszony. Elég volt annak egy hét is a falusi életből. Az éppen arra járói takarító asszony odaszólt hozzájuk: — Csak nem a titkár elvtársnőt keresik? — Nem, nem — tiltakoztak hunyorogva. — Azért mondok, mert azt kereshetik ám napközben. — Megmondta még azt is, hogy nem nagyon érdemes befűteni sem az irodájába. Az mindig megy, hol erre, hol arra, egyik ^ nap az egyik tanyára, a másik nap a másikra, a harmadik # nap a műhelybe. Úgy látszik nem szereti ez az asszony az I1 i irodát. A két „hősnek” leesett az álla, mert arra aztán tényleg <> nem gondoltak, hogy még a határba is kimenjen ez a pesti asszony. Amikor visszamentek munkahelyükre, éppen akkor ért oda Lengyelné, velük is és a többi dolgozókkal is sorra el­beszélgetett, tanácsokat kért tőlük. Amikor elment, valameny- 1 nyien összenéztek: —1 Hát ilyen asszony ez a pesti asszony? 1 Esténként családlátogatóba jár: Ismerkedik az emberek- 1 kel, párttagokkal, pártonkívüliekkel egyaránt. , Április 4-re felajánlották a tehenészek, hogy elérik és 1 tartják a 8 literes istállóátlagot. Lengyelné minden nap meg- 1 érdeklődi, hol milyen probléma van, milyenek az eredmé­nyek. Egyik nap arra lett figyelmes, hogy lecsökkent az 1istállóátlag 7.5 literre. Mindjárt sietett az istállóba, de csak 1nem akart napvilágra kerülni a csökkenés oka. Éppen keve­réket etettek, megkérdezte, mikor pácolták be. Az egyik fejő ,őszintén megmondta, hogy félórával ezelőtt. 1 — De hiszen sokkal jobb, ha legalább huszonnégy órával 1 az etetés előtt bepácolják. — Az igaz, de hogyan pácoljuk be, ha nincs mit? Nem hoztak időben takarmányt. A pesti asszony/ mindjárt az agronómusokhoz sietett, meg­beszélte velük a problémát, ennek nyomán intézkedés tör­tént, az istállóátlag ismét a 8 liter fölé emelkedett. Tehát nemcsak tudomásul veszi a hibát, kikutatja az oko­kat, hanem intézkedik is annak megszüntetése érdekében. Mindez pedig azt eredményezi, hogy a dolgozók, vezetők bizalma egyre nő Lengyelné iránt. Arra is ügyel, hogy egy lépésénél se kerülje meg a pártvezetőség tagjainak és a többi kommunistáknak véleményét, a taggyűlési határozatokat. — Ennek pedig az az eredménye, hogy sikerült megnyernie a párttagság támogatását is. Az iránta való bizalomnak szép példái vannak a gazdaság mindennapi életében. Bizalmas, sokszor még családi ügyekben is hozzámennek tanácsért. A múlt napokban ebédnél odamegy hozzá egy asszony. — Szeretném átadni majd a pénzt — mondta Lengyelnének, aki érthetetlenül nézett az asszonyra, nem tudta miről, milyen pénzről van szó, de az asszony csaik tovább erősítgette. Végül aztán „kapcsolt” Lengyelné: Szeretne vele bizalmasan beszélgetni, de nem akarja mondani az idege­nek előtt... Sokat javult a pártszervezet munkája. A „pesti asszony” példájával és jó szervező munkájával jó hatással van a párt- , szervezet tevékenységére. íme néhány vélemény mun­kájáról. ' Osztermayer János igazgató: Már eddig is nagy segítséget1 tudott adni a pártszervezet. Jó módszerekkel dolgozik az elv- ' társnő. , Szakálas Gyula brigádvezető: Valahogyan így képzeltem, el egy párttitkár munkáját. Mindig ott v-an, ahol az élet tör­ténik, tanácsokat ad, közvetlenül bekapcsolódik a munkákba.1 A takarító asszony „bánja’’, hogy kezdetben olyan bizal- 1 mattan volt Lengyelnéhez. Nyúl János pártcsoportbizalmi: Kellemesen csalódtunk a pesti asszonyban ... BŐD A FERENC. ' Bodó István „Az üzem legjobb kenderszál tilosa“. Ez a felirat áll a Domb­óvári Kenderüzem egyik ver­senyzászlaján, melynek ezen a napon, Schaffer Rózsa a birto­kosa. öt illeti most a vörös zászló, amely minden nap an­nak a tilosnak a gépén áll, aki előző nap a legjobb ered­ményt érte el. Úgy mondják, a mai napon is az ő teljesítmé­nye a legnagyobb, tehát a zász­ló nála marad a következő napra is. Schaffer Rózsa — magas, szemüveges, barna lány — az üzem DlSZ-szervezetépek a titkára. 1950 óta dolgozik itt, s azóta háromszor kapta meg a sztahanovista oklevelet. Példa- mutatásával, kötelességtudásá­val elismerést és megbecsülést szerzett magának az,üzem dol­gozói között. Ez az üzem sohasem szokott lemaradni a tervteljesítésben. A pártunk III. kongresszusá­nak tiszteletére indított ver­senyben a megye és a DUNAROST Vállalat üzemei között az első helyen végzett a Dombóvári Kenderüzem. Dol­gozóiban elevenen él a szocia­lista munkaverseny szelleme, ami szép eredmények születé­Ä DISZ-titkár... séhez vezet. Ezekhez az ered­ményekhez jó munkájával, fá­radhatatlanságával Schaffer Rózsa is hozzájárult. Ezt bizo­nyítják az oklevelek, amelyeket egy-egy versenyben elért ered­ményéért kapott. 1954 augusz­tus 20-án a DUNAROST jutal­mazta meg. Az üzem dolgozói közül ketten, Klampauer Er­zsébet és ő, hárofn napot töltöt­tek Budapesten, megismerked­tek szép fővárosunk nevezetes­ségeivel, s kaptak 200 forint zsebpénzt is. Most egy éve pe­dig második lett az április 4-i versenyben, s ezért külön is megjutalmazták. Ezek a kedves jutalmak is arról a megbecsü­lésről beszélnek, amelyet álla­munk tanúsít a legjobb dolgo­zók iránt, akik lelkesedéssel, becsületes munkával segítik elő pártunk, s népünk céljai­nak megvalósulását. Schaffer Rózsa, mindig szép eredményeket ért el munkájá­ban. Tilolt már kenderkócot is, ramirostot is, most pedig ken­derszál tilos. Ázott kenderből 130—140 százalékos eredményt ér el, de a ramirostból csak­nem kétszeresre teljesítette nor máját. Az ősszel kapta meg párttag­sági könyvét. S ennek a kis könyvnek, amely azt jelenti, hogy ő a dolgozók legjobbjai­hoz tartozik — munkájával csak becsületet szerzett. Szerény, becsületes, munka­szerető. Ezt a szellemet terjesz­ti maga körül is, az örökös igyekvés szellemét, s hogy ez a.szellem a DISZ fiatalok kö­zött hat, és szép eredmények eléréséhez vezet -— abban az ő példamutató munkájának is ré­sze van. A versenyeket a fia­talok szokták megszervezni, hi­szen minden szakszervezeti bi- .zalmi tagja a DISZ-nek, Vafga Margit, Krauth Edit törősök, Mikolovics Piroska és ő sze:-- vezték meg az április 4-i fel­ajánlásokat is. Nem volt a tilos lányok és asszonyok között sen ki, aki ne ajánlotta volna fel normája túlteljesítését. Ö és Sipos Béláné pedig versenyez­tek egymással, hogy ki ajánl fel többet. Végül á 30 kilo­grammos napi normára mind-i| ketten 5—5 kilót ajánlottak fel. < A vezetős.égválasztó párttag- * gyűlés egy kis meglepetést I hozott számára, amikor Lóth! György, a községi pártbizott-í ság titkára küldöttnek ajánlót-J ta őt a járási pártértekezletre.! mint az üzem egyik legjobb! kommunista dolgozóját. Szám-i talanszor tapasztalta már, hogy( munkájáért méltó megbecsü I lést nyer, de erre nem számí-i tott, hogy őt választják kül-i döttnek. A javaslatot azonban J mindenki helyesnek találta és! elfogadta . Az egyik párttae j Musicz József elvtárs mégi külön fel is szólalt, hogy kiválói munkája miatt ő is csak aján-! lani tudja. Kitüntetés ez szá-$ mára. Kitüntetés, hogy ő, fia-i tál lány, aki még csak az ősz-, szel kapta meg párttagsági! könyvét, a járás legjobb kom-’ munistái között képviselheti^ pártszervezetét, s a járási párt-í értekezleten tehet tanúságot’ arról, hogy a Dombóvári Ken-^ derüzemben a fiatalok is, azi idősebbek is szívvel-lélekkel! munkálkodnak a párt céljainak! megvalósításáért. «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom