Tolnai Napló, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-27 / 74. szám
'így esülj etek. ^ ° l zi a i Egyetemi k ”AI Az HOP TOlNAn bizottságinak lapja XIII. ÉVFOLYAM 74. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR KEDD, 1956 MÁRCIUS 27. Egy hét alatt... Újabb tagokkal gyarapodtak megyénk termelőszövetkezetei az elmúlt hét alatt. A dombóvári járásban például 78 tag 270 holdon választotta a szocialista gazdálkodást. A tamási járás termelőszövetkezeteinek tagjai 35 taggal és 118 hold földdel gyarapodtak. Az elmúlt héten megyénk termelő- szövetkezeteibe összesen 100 tag, 567 hold földdel lépett be. A már évekkel ezelőtt megalakult termelőszövetkezeteken kívül jelentősen emelkedik a taglétszám új termelőszövetkezeteinkben is. Az 1956-os év első termelőszövetkezete Uj Korszak néven Regöly községben alakult. A tsz taglétszámban és földterületben is gyarapodott. Az elmúlt héten újabb 4 családot 33 hold földdel vettek fel. Közöttük Kustán liéla 9, és Dombi Istvánná 6.5 holdas dolgozó parasztokat. Úgy, hogy már 32 család összesen 380 holdon kezdi meg a tavaszi munkát. A XX. kongresszus anyagának tanulmányozásához A XX. kongressszus nagyjelentőségű az egész világ munkásmozgalma számára: utat mutat, a tapasztalatok, módszerek sokaságát adja és éppen ezért felmérhetetlen segítséget nyújt a mi előrehaladásunkhoz is. Meddő dolog lenne azon. ban elvontan elemezni a kongresszus jelentőségét, ha nem beszélnénk arról, hogy a XX. kongresszusnak csak akkor lesz igazán haszna, ha felhasználjuk mindennapi életünk során annak tapasztalatait. Elsősorban tehát arról kell beszélnünk, hogyan lehet és kell felhasználnunk azokat a tapaszta- laatokat, módszereket, amelyeket a beszámoló és a hozzászólók feltártak — természetesen a mi viszonyainknak megfelelően. Ahhoz ,hogy cselekedni tudjunk, mindenekelőtt meg kell részletesen ismerkednünk a kongresszus anyagával: a beszámolókkal, a hozzászólásokkal és a határozattal. Csak az anyag alapos ismerete teszi lehetővé, hogy a kongresszus tapasztalatait alkotó módon felhasználhassuk és a mi megyénkben is gyümölcsöztessük. Erre a KV határozatot is hozott a március 12—13-i ülésén. „A Központi Vezetőség — mondja a határozat — felhívja a pártbizottságokat és alapszervezeteket, pártunk minden tagját, hogy mélyrehatóan tanulmányozzák és elemezzék a XX. kongresszus anyagát és hasznosítsák a pártmunka megjavítását elősegítő útmutatásokat.” A következő hónapban megkezdődik a kongresszusi anyag szervezett tanulmányozása a pártoktatás keretében. Ezidő alatt tehát különösen fontos és felelősségteljes feladatot kell megoldani a konferenciáknak, tanfolyamoknak, mert elméletileg elsősorban itt készítik fel a kommnistákat a kongresszusi tapasztalatok végrehajtására. — Ez meghatározza a foglalkozásvezetők fokozott felelősségét is: a lelkiismeretes, körültekintő felkészülés után 'tudják csak helyesen irányítani a vitát, választ adni a felmerülő problémákra. Ez annál is inkább fontos, mert a nemzetközi erők megváltozása miatt több dolgot tisztázott a kongresszus, tehát a „rutinra”, „gyakorlottságra’ itt különösképpen nem lehet támaszkodni. A foglalkozásvezetők elsőszámú támasza csak a kongresszusi anyag alapos ismerete lehet. Ahhoz, hogy eredményes legyen a kongresszusi anyag pártoktatásban való feldolgozása, az elvi kérdések tisztázása mellett meg kell tárgyalni azt is, hogy mi az adott területen mit tudunk belőle profitálni, hogyan kell alkalmaznunk a különféle tapasztalatokat napi munkánk során. Ez különösen vonatkozik a gazdasági és a pártmunkával foglalkozó részre. Az anyag feldolgozása során hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió jelene a mi jövőnk: mi is a szocialista társadalom felépítésén fáradozunk, vagyis az életszínvonal nagyarányú növelésén. Rákosi elvtárs, a Központi Vezetőség márciusi ülésén többek között ezt mondotta: „A második ötéves terv folyamán tovább folytatjuk az árleszállítás és szociális .juttatások politikáját... megkezdjük ... a rövidebb munkaidőre való áttérést, úgy, ahogy azt a Szovjetunió teszi.” Ezt azonban nem valami „adomány”, vagy „csoda” árán tudjuk elérni. hanem saját erőfeszítéseink, terveink teljesítése és túlteljesítése által, mini ahogyan azt Rákosi elvtárs beszámolója is megállapította: „Ez jelentékeny részben attól függ, hogy terveinket hogyan teljesítjük,” A hangsúlyt tehát arra kell tenni, hogy céljainkat, amelyekkel egyetért minden dolgozó, hogyan, milyen módszerekkel tudjuk elérni, mit kel ten ni annak érdekében a munkásnak, bányásznak, parasztnak, értei miséginék. Elemezni kell, hogy a munkafegyelem, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése milyen hatásai van az életszínvonal alakulására. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál — amikor ezt az anyagot tárgyalják, a pártoktatásban — nyilván beszélni kell arról is, hogy a vállalatnál lévő túlmagas önköltség lecsökkentésével hogyan tudnák befolyásolni az ország gazdasági felemelkedését, ami előfeltétele az életszínvonal növekedésének. Amikor a pártmunkával kapcsolatos rész kerül tanulmányozásra, az elvi kérdések tisztázása mellett itt is alaposan elemezni kell hogy nálunk milyen formában sértették meg a lenini tanításokat és hogyan nézett ki a gyakorlatban az a bizonyos „tiszta pártmunka”, amelynek veszélyére Hruscsov elvtárs felhívta a figyelmet. Sok helyen javítani kell a módszereket, mert nem sokat ér az olyan formális „pártmunka”, amely látszólag van, de nem segíti a gazdasági feladatok végrehajtását. — Az ilyen „pártmunka” ellentétes a lenini tanításokkal. A kommunisták olyan konkrét tevékenységére van szükség, amely a termelési eredmények javulásában érezteti hatását. A pártmunka javításának kiindulópontja a kollektív vezetés lenini elvének következetes betartása. Ez az előfeltétele annak hogy érvényesüljön az egész párttagság alkotó kezdeményezése a pártéletre káros egyszemélyi vezetés helyett. A kollektív vezetés problémái nálunk nemcsak a határozatok megszerkesztésnél és általában az irányításnál mutatkoztak, hanem elsősorban a napi munkánál. Több alapszervezet vezetősége eljutott már addig, hogy kollektíván- dönt az egyes kérdésekben, de a végrehajtást rendszerint már csak a titkár végzi. Ennek aztán az a következménye, hogy a sokoldalú tennivalókat nem tudják kellően ellátni, mert csak egyre jut erő. Tehát csak akkor válik igazán nyilvánvalóvá számunkra a XX. kongresszus felmérhetetlen jelentősége, ha megfelelően tanulmányozzuk azt és igyekszünk átültetni a mi gyakorlatunkba is annak a tapasztalatait. Feladatainkat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha kibontakoztatjuk a dolgozók kezdeményezését Hegedűs András elvtárs beszéde Csorna szövetkezeti község ünnepi gyűlésén Vasárnap délelőtt mintegy 8000 termelőszövetkezeti tag, egyénileg dolgozó paraszt gyűlt össze a Győr-Sopron megyei Csorna főterén, hogy részt vegyen a falu termelőszövetkezeti községgé alakulása alkalmából rendezett nagygyűlésen. A nagygyűlésen megjelent és beszédet mondott Hegedűs András elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke. Résztvett a nagygyűlésen Hortobágyi János elvtárs, a Győr-Sopron megyei pártbizottság első titkára, Markó Gyula elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, a megye több párt- és állami funkcionáriusa. Csorna és a környék dolgozó parasztságát, a megjelent elvtársakat Sárosi János elvtárs, a csornai járási pártbizottság első titkára üdvözölte. Majd Hegedűs András elvtárs mondott beszédet. Engedjék meg — mondotta, — hogy mindenekelőtt szívem teljes melegével üdvözöljem a csornai járás dolgozóit, közöttük Csorna dolgozó parasztjait abból az alkalomból, hogy ez a község is termelőszövetkezeti község lett. Ezt az alkalmat, mint Győr megye képviselője is, kívánom használni arra, hogy ismertessem a gyűlés résztvevőivel országunk kül- és belpolitikai helyzetét, és azokat a feladatokat, amelyeknek a megoldására erőinket összpontosítanunk kell. Á béke kilátásai jobbak, mint bármikor ezelőtt Amikor Magyarország külpolitikai helyzetéről beszélünk; sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy hazánk szoros baráti és testvéri kapcsolatban van a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság által vezetett szocialista tábor országaival. A szocialista tábor országai és mindenekelőtt a Szovjetunió békepolitikájának köszönhetjük, hogy Magyarország déli és nyugati határain is jelentősen megváltozott a helyzet. Alig 3 évvel ezelőtt déli határainkon még gyakori volt az ellenségeskedés, most pedig újra baráti kapcsolatok szálai fűznek bennünket a szocializmust építő Jugoszlávia népeihez. Nagy változás történt nyugati határainkon is azzal, hogy a múlt évben Ausztria visszanyerte függetlenségét és törvénybe iktatta semlegességét. Ilymódon nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarországot olyan államok veszik körül, amelyekkel baráti, vagy jószom szédi viszonyban vagyunk. I Az elmúlt év eseményei meggyőzően igazolták annak lehetőségét, hogy a különböző nézeteket valló és különböző társadalmi rendszerű országok békés tárgyalások útján is meg oldhatják a még fennálló vitás nemzetközi kérdéseket. Szeretném a nagygyűlés részt vevőit emlékeztetni arra, hogy a béke belső és külső ellenségei az elmúlt 11 év alatt hányszor jósolták meg pontos dátumra — sokszor még órára is a háború kitörését. Ezek az úri világ visszaállítását gyáraik, birtokaik visszaszerzését szerették volna háború segítségével elérni, nem törődve azzal, hogy az mennyi kínt, könnyet, keservet jelent a nép számára. A béke ügye azonban győzedelmeskedett a háborús acsarkodók felett, s ma a béke kilátásai jobbak, mint eddig bármikor. A háborús kalandorok helyzetét jól jellemzi egy francia polgári lap, amikor azt írja, hogy a nemzetközi helyzet mindinkább olyan képhez hasonlít, — amely két kötélhúzó csapatot ábrázol, amelyek közül az egyik azaz a szocialista tábor, hirtelen abbahagyja a húzást, a másik — azaz az imperialisták — egyensúlyukat veszítve a földre zuhannak. Ez az enyhülő nem- etközi helyzet tette lehetővé számunkra azt, hogy 20.000 fővel csökkentsük a honvédség létszámát és hogy a honvédelmi kiadásokat a múlt évinél alacsonyabban állapítsuk meg. Ha nyugati hatalmak elfogadnák a Szovjetunió leszerelési javaslatait. úgy költségvetésünkben további jelentős összegek szabadulnának fel, amelyeket a népjólét, a tudomány, a kultúra fejlesztésére fordíthatnánk. A nemzetközi helyzet alakulása kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy népi demokratikus rendszerünk* tovább szilárduljon. A nemzetközi események fejlődése is közrejátszott abban, hogy az elmúlt évben emelkedett népünk életszínvonala és hogy sok olyan hibát és hiányosságot tudtunk népgazdaságunkban és államéletünk más területein kiküszöbölni, amelyek az előző években még gyakoriak voltak. Bátran feltárjuk fogyatékosságainkat Beszámolómban azonban korántsem csak a sikerekről kívánok beszélni, hanem elsősorban azokról a hibákról és hiányosságokról, amelyek nálunk még fennállnak, s amelyek akadályozzák gyorsabb előrehaladásunkat. Pártunk és népi demokratikus rendszerünk ereje nem utolsósorban abban van, hogy nyiltan, minden .kendőzés nélkül feltárhatjuk helyzetünket beleértve nehézségeinket és azokat a hibákat, és hiányosságokat is, amelyekkel munkánk során találkozunk. Azért merünk beszélni ezekről, mert bízunk rendszerünk szilárdságában, bízunk a munkásosztály, a dolgozó parasztok, a hazájukat szerető értelmiségiek jó szándékában, alkotó, történelmet formáló erejében. Most a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusa után, nemcsak a nemzetközi viszonyok javultak meg jelentősen, a kongresszusnak nagy jelentősége van népi demokráciánk belső megszilárdulása, pártunk további erősödése szempontjából is. A kongresszus bírálta Sztálin elvtárs vezetési módszerét, a körülötte kialakult személyi kultuszt, — amely őt a párt és a nép fölé emelte és amely komoly károkat okozott a szovjet államnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Ugyanakkor a kongresszus határozott intézkedéseket fogadott el a kollektív vezetés megerősítésére, a szocialista törvényesség megszilárdítására. Saját tapasztalatunk azt is bizonyítja,, hogy a személyi kultusz a vezetésben hibás gyakorlat kialakítását eredményezi, ahol személyi kultusz alakul ki, ott megszűnik a bírálat lehetősége és a csal hatatlannak hitt vezetők, bármilyen tehetséges emberek is legyenek, szükségszerűén hibákat követnek el. Ez így van nemcsak országos szinten, hanem megyei, járási és községi viszonylatban is. — Pártunkban 1953 júniusában helyesen hangsúlyoztuk a kollektív vezetés a dolgozókkal való szoros kapcsolatok szükségességét és jelentős előrehaladást értünk el ezen a téren is. Nagyobb lett volna az eredmény. ha a jobboldali elhajlók nem kísérelték volna meg Központi Vezetőségünk bátor önkritikáját pártunk ellen fordítani. Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén Rákosi elvtárs beszámolója alapján mégtárgyalta az e téren adódó feladatainkat, s egységesen határozatot hozott a kollektív vezetés további erősítésére, a személyi kuitusz elleni harcra. A kongresszus tapasztalatai alapján pártunkban és állami életünkben is nagyszabású munkát kell végeznünk annak érdekében, hogy az élét minden területén megerősödjék a demokratizmus, hogy. a munkásokat, dolgozó parasztokat, értelmiségieket az eddiginél sok- alta inkább bevonjuk az ügyek eldöntésébe,, kikérjük véleményüket. Ezt tartjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa egyik legfontosabb tanulságának. A mi rendszerünkben a vezetőknek — bár milyen poszton álljanak is — az a kötelességük, hogy meghallgatva a dolgozók vélemé- nyét, a néppel a legszorosabb kapcsolatban végezzék munkájukat. Á gazdasági kérdések megoldása követeli a legnagyobb erőt Pártunk és kormányunk elsősorban a gazdasági kérdések megoldására fordítja figyel mért, mert ezektől függ a hazánk előtt álló legfontosabb fel adatok végrehajtása. De nagyon jól tudjuk azt is hogy gazdasági feladatainkat akkor tudjuk teljesíteni, ha a párt- és az állami élet minden területén támogatjuk és elősegítjük a bátor bírálatot, a vélemények őszinte felvetését és ezzel elősegítjük a dolgozók sokoldalú kezdeményezőkészségének kibontakozását. Mindezt azonban a gazdasági feladataink megoldása közben akarjuk végrehajtani, mert abból indulunk ki, hogy a dolgozók elsősorban a gazdasági eredményeken keresztül állapítják meg, hogy helyesen vontuk-e le a tanulságokat a XX. kongresszus tapasztalataiból. 1 Lehetetlen túlbecsülni a hatalmas történelmi folyamatot, amely országunkban az elmúlt 11 év alatt lezajlott. Bármennyire nagyrabecsül- jük is eredményeinket, nem fe- lédkezhetünk meg arról, hogy az alapvető cél, amiért ez a nagy társadalrhi átalakulás végbemefit, a nép igazi jólétének megteremtése, annak a nincstéíenségnek a teljes megszüntetése, amely a Horthy- Magyarországon, „a hárommilliós koldus Magyarországában“ annyi dolgozó számára tette szinte elviselhetetlenné az életet. Pártunknak és államunknak e cél elérése érdekében tett intézkedései nem voltak eredménytelenek. Sok adat bizonyítja ezt; az egy főre eső cukorfogyasztás a múlt évben az 1938. évi mennyiségnek csaknem kétszeresére emelkedett, mutatja ezt továbbá a használatban levő kerékpárok, motor- kerékpárok, rádiók, stb. számá nak növekedése. Mégsem lehetünk és nem is vagyunk megelégedve a jelenlegi helyzettel. Azt szeretnénk, ha itt, a csornai járásban is már nem a rádiók, hanem a távolbalátó, a televíziós készülékek számának növekedésén keresztül tudnánk lemérni népünk egyre növekvő jólétét, szeretnénk, ha rövid időn belül a cukorfogyasztáshoz hasonló eredményekről tudnánk számot adni az egy lakosra jutó gyümölcs, hús, tojás, tej fogyasztásában is. Ehhez azonban a? kell, hogy iparunk és mezőgazdaságunk többet és olcsóbban termeljen. Több olyan körülmény van, ami megnehezíti gazdasági helyzetünket. (Folytatás a 2. oldalon.)
