Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
1956. FEBRUAR 19. TOLNAI NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS « Egy pártbizottsági titkár munkája a bírálat után Küldött lesz a paksi járási pártértekezleten A DISZ ELETEBOL Jól sikerült a DISZ-tagkönyvkiosztó gyűlés Bátaapátiban DISZ-tagkönyvcsere Nagyszékelyben Varga elvtárs ezt mondja: — Gyakran jönnek a járástól, a tömegszervezetektől, a megyétől elvtársak, instruktorok és azok majdnem mind a pári titkárt keresik. Milyen kellemetlen, ha az embert ilyen esetben nem találják az irodában, úgy kell telefonon körül- kutatni az üzemben. EBBŐL KÉT TANULSÁGOT kell levonni. Az egyik: a párttitkárnak nem az a feladata, hogy reprezentáljon, értekezletekre járjon és az érkezőket fogadja, mert ezzel nem tudná kellően elősegíteni az üzem munkáját. Kell időközön ként értekezletre is járni, a küldöttekkel is beszélni, de a párttitkár fő féladata nem az, hanem a pártvezetőségi tagok kai karöltve a kommunisták mozgósítása a termelésre, a pártellenőrzés kiszélesítése és így tovább... Azért csak dicséret illeti a pártmunkásokat, ha nem ülnek az irodában portásként, várva a küldöttek érkezését. A felsőbb pártszerveknek pe. dig azt a tanulságot kell levon- niok, hogy ha elmennek az üzembe, vagy bárhová, ne csak a pártirodáig jussanak el és csak ott végezzék az ellen őrzést, ez nem segíti a pártPéldamutató Tábori László elvtárs, Ma- docsa függetlenített párttitkára kommunistához méltóan, lelki ismeretesen tevékenykedik a termelőszövetkezeti mozgalom szélesítéséért, nagy szerepe van abban, hogy a községben egyre többen választják a szövetkezés útját. munka megjavulását. Az ilyen módszer legfeljebb arra jó, hogy erre tanítják meg az üzem pártmunkásait is: az irodai „pártmunkára“ a termelés élő. eleven segítése helyett. A gyakorlat az volt eddig, hogy 'aki a járási pártbizottságtól meglátogattta az üzemet, az majdnem mindig csak Varga elvtárssal „foglalkozott“, és szinte kivétel nélkül megfeledkezett arról, hogy vannak reszortfelelősök is a pártbizottság tagjai sorában és az egyes fel adatokat velük is meg kellene beszélni, nem csak a pártbizott ság titkárával, és őket is tanítani kellene az eredményesebb pártmunkára. Ez szintén csak egy rossz rriódszer kialakulását segítette, azt, hogy a kollektív irányítás és munka helyett a pártbizottság titkára egyedül igyekezett megoldani a feladatokat. EZEKBŐL A DOLGOKBÓL tehát nem csak Várga elvtársnak kell levonni a megfelelő tanulságot, hanem a járási pártbizottságnak és általában az üzemet látogató felsőbb szervek kiküldötteinek is: körültekintőbben kell segíteniük saját példájukkal is az üzem pártéletében a jó munkamódszerek kialakulását. pártmunkások Tuba András elvtárs Ma- docsa alapszervi párttítkára, 7 holdas dolgozó paraszt, nemrégiben lépett be a szövetkezetbe és azóta ő is egyre több dolgozó parasztot igyekszik meggyőzni a szövetkezés előnyeiről. A SIMONTORNYAI BŐR. GYAB kommunistáinak tanácskozásán, amikor az üzemi pártbizottság kétéves munkáját értékelték és megválasztották az új pártbizottsági tagokat, többen bírálták a titkárt, Varga Lőrinc elvtársat. Elismerték, hogy több tekintetben a legnagyobb áldozatkészséggel tevékenykedett, de megmondták azt is, hogy mit nem csinált jól. Többen bírálták például azért, mert munkamódszerében eluralkodott a bürokratizmus. Munkájának túlnyomó többsége az értekezletekre és az irodai adminisztráció ellátására korlátozódott és így keveset látták az üzemben a dolgozók között, ahol tulajdonképpen végezni kellett volna a pártmunkát. Napi munkája általában az volt, hogy valamilyen értekezleten vett részt, vagy értekezletre készült, ha pedig akadt egy negyed napja, amikor nem „értekezlettel“ foglalkozott, akkor meg jelentéseket készített. Amikor az alapszerve zetek taggyűlésre készültek, Varga elvtárs sokszor még ebédelni is alig ért rá. Ugyanis az volt a gyakorlat, hogy az alapszervezeti vezetőségek helyett a pártbizottság titkára lát ta el a beszámoló elkészítésének „kollektív munkáját.“ Elkészítette a beszámolókat és utána elment az alapszervezeti vezetőségekhez, hogy néhány konkrétumot is tegyen a beszámolóba. NEM LEHET AZT MONDANI, hogy Várga elvtárs a válaszadásában elismerte ezeket a hibákat. Kitérj választ igyekezett adni és amit nejn mondott ki: személyeskedésnek vette a bírálatot, az a hit élt benne, hogy őt azért bírálják, mert ő is felvetette másoknak a. hibáit. Szerencsére Varga elv társat a többi párttagok figyelmeztették, hogy az nem valami nagy dicsőség, ha valaki kimagyarázza magát, amikor megbírálják, sokkal helyesebb, ha azt nézi meg, hogy mi a jogos a bírálatban és azt akkor is meg kell szívlelni, ha a bíráló előtte nem seperte tisztára a maga portáját (természetesen ez sem jelenti azt, hogy másnak a szemében észrevegyük a szálkát, a magunkéban pedig még a gerendát sem). Ha valaki téli időszakban Bátáapáti községben este végigmegy az utcán, önkénytelenül is felvetődik benne a gondolat, hol vannak ilyenkor az emberek és a fiatalok mivel töl tik el a téli estéket? A felületes szemlélő erre azt a választ adja, hogy Bátaapátiban bizonyára télen nem is laknak emberek, mert hiszen alig-alig lehet embert látni. De bizony, aki két-három napot eltölt a községben, annak a véleménye fokozatosan megváltozik. 1956. február 9 én Bátaapátiban a DISZ-fiatalok megkapták új tagsági könyvüket. ’ Örömmel fogadta minden fiatal, hogy az új DISZ vezetőség, melyet ugyancsak ezen a taggyűlésen választott a tagság maga közül, foglalkozni akar a fiatalok problémáival, meg akar ja oldani azt a problémát, hogy a fiatalok esti szabadidejüket hasznos munkával tölthessék el. A taggyűlés igen értékes volt. A fiatalok többsége bekapcsolódott a vitába. Még az idősebb elvtársak is, akik ugyan a DISZ taggyűlés után megtartandó „Növényvédelmi előadásira várták, bekapcsolódtak a vitába. A fiatalok titkáruknak választották Petrócz- ki. János bányász elvtársat. Mi. Varga elvtársnak végül is kénytelen-kelletlen, de el kellett ismernie, hogy hiba van munkamódszerében és ahhoz, hogy végre tudják hajtani az előttük álló feladatokat, feltétlenül szakítani kell a régi rosszal. Ez az elismerés nem szavakban mutatkozott meg, hanem a gyakorlatban. Varga elvtárs lényegében még ma sem mondja, hogy „helyes volt a bírálat“, de ami viszont annál helyesebb, egyre kevesebbet lehet megtalálni az irodában. A napokban is 11 óra tájban kerestük, de a válasz az volt, hogy reggel elment ki az üzembe, áz üzem dolgozói pedig egyszer itt látták, egyszer ott és végül is az egyik üzemrészben találtuk meg, amint a dolgozókkal beszélgetett. A dolgozók nak sorra az a véleményük, hogy a bírálat óta sókat javított a munkamódszerén Varga elvtárs, sőt, az egyik bíráló, Vida elvtárs is azt mondja, hogy mostanában többet látni Varga elvtársat az egyes üzemrészekben. JAVULÁS VAN azon a téren is, hogy Varga elvtárs nem az egyes alapszervi vezetőségek adminisztrációját végzi, hanem valóban a pártbizottsági titkár teendőit: a feladatok végrehajtására neveli az új vezetőségi tagokat. A vezetőségválasztások előtt azért kellett sok munkát elvégeznie a vezetőségi tagok helyett, mert azok nem tudták megoldani feladatukat. Jóllehet ez így is volt, de Varga elvtársnak meg kellett volna tanítani őket a pártmunka egyes módszereire, nem pedig elvégezni helyettük a munkát. Ezzel a rossz gyákorlattal is szakított és ennek mindenekelőtt az az eredménye, hogy „jut ideje“ a sa ját munkájának az elvégzésére. Azt azonban korántsem lehet mondani, hogy a bírálat óta minden a legnagyobb rendben van Varga elvtárs munkamódszere körül. Több hibáját kijavított, vagy; hozzáfogott azok kijavításához, de még mindig képviselője olyan nézetnek is, ami arra vall, hogy gyökeresen még nem szakított a régi rossz módszerekkel és így fennáll an nak a veszélye, hogy „visszakanyarodik“ az irodai pártmun kához. után megtörtént a vezetőségválasztás, következett az est fénypontja, az új tagsági könyvek kiosztása. Minden DISZ fiatal örömmel vette át tagsági könyvét, majd utána abban egyeztek meg a' fiatalok, hogy az új vezetőség a következő napon összeül és kidolgozzák há rom hónapos munkatervüket. A fiatalság lelkesen csatlakozott a nagyvejkei DISZ-fiata lók felhívásához, mely a közhasznú munkák felkarolásáról szól. Az új vezetőség azon is dolgozik, hogy mi lenne Báta- apátiban a legsürgősebb tennivaló, amit a DISZ fiatalok társadalmi munkával el tudnak végezni. Abban egyeztek meg, hogy egy új taggyűlést hívnak „össze, ahol ezt a kérdést is megvitatják és ismertetik a tagsággal a már kész munka tervet. A taggyűlés befejezése után a fiatalok nem hagyták el a jól fűtött helyiséget, hiszen őket is közelebbről érintetté az előadás, melyet a Járási. Mezőgazdasági Osztály kiküldöttje tartott meg. Az előadás igen hasznos volt és különösen a parasztfiatalok sokat tanulhattak. Sántha István DISZ JB., Bonyhád. Az összeírás befejezése előtt titkár változás történt, mert a régi DISZ-titkár a járási begyűjtési hivatalhoz került. Uj titkárt választottak. Az új titkár elvtársnő nagy lekesedés- sel fogott a DISZ munkájának megjavításához, ami nagyrészben sikerült is. Igen szép eredmények igazolják, hogy fáradtsága nem volt hiábavaló. Jelenleg a DISZ szervezet 70 tagot tart. nyilván. Most színdarabot tanulnak, Brankovics Lajos bácsi segítségével, aki kora ellenére fiatalos lendülettel dolgozik azon, hogy a nagy. székelyi DISZ-szervezetben minél fejlettebb kultúráiét legyen. Ezzel szemben Erdélyi elvtársnő, a népművelési ügy- vezető, egyáltalán nem kapcsolódik be az ilyenirányú tevékenységbe, holott elsősorban ez lénne a feladata. A DISZ helyiség tiszta és szép függönyökkel van ellátva. A padlózat felsúrolásában még a fiúk is segédkeztek, élükön Molnár elvtárssal, a szervező titkárral. A fiatalok a DISZ helyiséget második otthonuknak tekintik és szívesen járnak oda. A Petőfi iskola szép eredménnyel indult, rendszeresen megtartotta foglalkozásait, amíg Jákob elvtárs meg nem betegedett. Utána megbízták a Petőfi iskola vezetésével Vámos, elvtársnőt, aki felkészületlenül tartotta meg előadását, s azóta sem jelent meg a foglalkozásokon, pedig a fiatalok szívesen tanulnak. Ezt fel is vetették hozzászólásaikban elég élesen. A taggyűlésen kevés lány és fiatalasszony vett részt, habár közülük sokan tagjai a Dísznek. Ez a taggyűlés rossz előkészítésének tulajdonítható. A taggyűlésnek pozitív eredményei is vannak. Elhatározták, hogy a lányok részére kézimunka szakkört indítanak. Csatlakoznak a nagyvejkei fiatalok felhívásához is. Van egy-két probléma, ami megoldásra vár. A tanácshoz bevitték a könyvtárat, s mondván, hogy nem hozzák vissza, nem adnak ki könyveket. A kultúrotthon problémája is igen régi keletű, de még most sincs megoldva. Pedig mód volna rá. A jelenlegi DISZ-he- lyiséget nem sok költséggel elfogadható kultúrotthonná lehetne alakítani. Ehhez társadalmi munkával a fiatalok is szívesén hozzájárulnának. Héger Antal Pirityi András január elején került a megyébe a falura küldött pártmunkások egyik csoportjával. Előtte Budapesten dolgozott, az RM-ben, mint szak szervezeti funkcionárius. Amikor tudomást szerzett a párt felhívásáról, nem azért jelentkezett ő is falusi pártmunkára, mert talán valami kapcsolatok fűzik a mezőgazdasághoz. Ezt általában nem lehetne róla mondani. Városon élt, nevelkedett, ott vannak hozzátartozói és hozzátehetjük, ott élte legény éveit is, ami neki nagyon tetszett, mert Budapest minden te_ kintetben ki tudja elégíteni egy kulturálódni, szórakozni vágyó fiatalember igényeit. Ott élt, dolgozott, szép fővárosunkban, a „vidéket" jóformán csak képeslapokból ismerte és annak a néhány hétnek az emlékeiből, amit kisgyermekkorában a nagyszülőknél töltött az egyik dunamenti falucskában. Ez pedig régen volt. Mégis az elsők között jelentkezett Pirityi elvtárs falusi párt munkára, mert úgy gondolta, — helyesen —, hogy a kommunistáknak mindig ott van a helyük, ahol a legnagyobb feladatokat kell megoldani, márpedig a falusi munka gyakorlott párt- funkcionáviusokat igényel — ezért szólította falusi munkára a" párt ipari üzemek pártmunkásait. A paksi járási pártbizottságra került. Amikor röviden vázolták neki, hogy milyen problémák vannak a járásban, milyen feladatokat kell megoldani, kezdte azt gondolni, hogy talán jobb lett volna mégis csak ottmaradni az üzemben, ott ismerte a munka minden csinját- -binját, tudta hogyan kell hozzálátni egy-egy feladat megoldásához, ismerte az embereket. Nem azért, mert az üzemben „kényelmesebb” volt a munka, hanem azért, mert itt mindenki ismeretlen, hirtelenében el sem tudta képzelni, hogyan kell hozzálátni egy-egy feladat megoldásához, amikor pedig valaki arra figyelmeztette, hogy „elv. | társ, érteni kell ám a falusi emberek nyelvén’’, valami eddig ismeretlen „nyelvjárásra” gondolt, amiből ő egy szót sem ismer. Ezek a dolgok pillanatnyilag megingatták az önbizalmát. Pirityi elvtárs azonban nem négy bezárt fal közé került, hanem elvtársak, kommunisták mellé, akik nemcsak azt látták meg, nála, hogy nagy ambícióval jött falura, hanem azt is, hogy az első időben komoly problémái lesznek a pártmunkában és elvtársi kötelességük segíteni elvtársukat, aki vállalta azt az áldozatot, hogy „vidékre" jött dolgozni. Megértették Pirityi elvtárs problémáit és elhatározták: úgy segítik, — hogy lelkesedését, képességét minél szélesebb körben kibontakoztathassa. Éppen ebben az időben tartották az alapszervi vezetőségválasztó taggyűléseket. Több gyűlésre elment Pirityi elvtárs, de úgy, hogy mindig vele volt egy-egy olyan elvtárs a JB-től, aki ismeri a járás minden zegét-zugát. így megkezdődött az ismerkedés a járás kommunistáival, a járás életével, az egyes községek örömével, bajával. A JB egyes vezetői — Barna és Szabó elvtársak — igyekeztek minél több tanácsot, módszerbeli segítséget adni az „új elvtársnak” és az eredmény, az első hetek eredménye az lett,, hogy ez a „fiatal városi ember” — mint ahogyan a paksiak nevezik — megszerette a falusi pártmunkát. amint maga Pirityi elvtárs mondja: „Talán nagyobb kedvvel dolgozom, mint amilyen kedvvel jöttem, pedig akkor is nagy volt az ambicióm”. Tehát már nyoma sincs annak a pillanatnyi „csüggedésnek” és munkája napról-napra eredményesebb. Igaz, néha még „városi szemmel” nézi az egyes dolgokat, ,^hol nem látja azt az üzem ben megszokott „hajszálnyi pon tosságot”, hajlamos arra is, hogy kisebbnek értékeljen egy- egy eredményt, mint amekkora a maga valójában, de a járási pátbizottságon és a járás területén dolgozó elvtársak segítsége biztosíték arra, hogy Pirityi elvtárs egyre eredményesebb módszerekkel tud dolgozni. Néhány hét múlva pedig majd a járási pártértekezleten is véleményt mondanak munkájáról a járás küldöttei, mint küldöttről és elbírálják, hogy áz addig végzett munkája alapján alkalmas-e a járási pártbi- * zottságon felelősségteljes pártfunkció betöltésére. A jelek azt mutatják, hogy Pirityi elvtárs jó „falusi pártmunkás” és a gyakorlat folyamán egyre inkább áz lesz s nem kétséges, hogy a járás kommunistái bizalmat szavaznak neki. Ami nem válik a bölcskei gépállomás dicsőségére Köztudomású, hogy a bölcskei gépállomás megyei viszonylatban már régóta tartja, az elsőséget a gépjavítási versenyben. Ez szép és dícséretreméltó dolog. De ami a múlt napokban történt, egyáltalában nem öregbíti a gépállomás hírnevét. Az történt ugyanis, hogy a gépállomás egyik brigádvezetője bekopogtatott Madocsán .a községi pártszervezet titkár- rához. — Azért jöttem — mondotta —, mert szeretném megkérdezni, hogy nem használták-e véletlenül az ősszel a vető- gépünket? — Nem. Talán valami baja történt? — Hát, ami azt illeti, elég nagy baja történt, mert nem találjuk sehol, szőrén-szálán eltűnt. A házigazda vendégszeretően megkínálta ülőhellyel is a brigádvezetőt, mivel látta rajta, hogy a nagy sietségben kimerült... — Nem jogadom el, mert sietnem kell, végig kell járni a falut, hátha valaki tud róla, vagy valaki látta. Nevén nevezve a gyereket: a gépállomás még azt sem tartotta nyilváy, hogy ki használja vetőgépét és most, hogy eltűnt, nem tudják, kinél keressék, tehát nincs felelőse az elveszett vetőgépnek. Ez nagy gondatlanságra vall és ha ezen a téren is „rekordot” akarnak felállítani, az semmi esetre sem, válik dicsőségükre. B. F.
