Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-19 / 43. szám
Jrodatom * nlüvéózet Magasszinvonalu, pártos irodaimat megyénkben! Néhány hónap óta a Tolnai Napló kezdeményezésére igen szép érdeklődés és tenniakarás tapasztalható a Tolna megyei írók és írójelöltek körében. Sok új vers, elbeszélés,, tanulmány látott napvilágot, köztük nem egy figyelemreméltó és reményekre jogosít. Sok dolgozó —" kj több, ki kevesebb ' tehetséggel — vett kezébe tollat, hogy művészi fQrmába öntse gondolatait, véleményét, igenlését, vagy rosszalását. Kö zel egy év óta a Tolnai Napló minden vasárnapi száma egész oldalt szentel a tudomány, irodalom és művészet kérdéseinek, s ezen az oldalon mindig az irodalom kapja, a nagyobb helyet. A Tolnai Naplóban való megjelenési lehetőség, a Ba bits Mihály Irodalmi Társaság megalakulása, a rövidesen megjelenő folyóirat, irodalmi estek rendezésének terve, olyan eddig szunnyadó erőket szabadított fel, amelyeknek egyelőre még csak mennyiségi eredménye, az alkotás területén, elöbb-utóbfc feltétlenül a minőség rohamos javulását is maga után fogja vonni. Mindeme felbecsülhetetlen értékű lehetőségek ellenére mégis azt kell mondani, hogy irodalmi téren, a legreményt- keltőbb jelenségeket számba- véve sincsenek meg azok az eredmények, amelyeket már elérhettünk volna. Erre mutatott rá a Tolnai Napló munkatársainak és a Babits Mihály Irodalmi Társaság vezető tagjainak részvételével megtar tott megbeszélés, erre hívja fel a figyelmet az a tény, hogy a Tolnai Napló irodalmi róva tának színvonala nem javul a kívánt mértékben, • a Babits Társaság folyóiratának első száma vontatottan, lassan készül és megyénk fiatal tehetsé geinek eszmei megalapozottsága korántsem biztosított. Az elvi biztonság, eszmei megalapozottság • hiányának tudható be, hogy a mai fiatal íróink között eluralkodott a bizonytalanság, sőt nem túlzás azt mondani, zűrzavar. Éz pedig annak egyenes követkéz ménye, hogy a Tolnaj Napló irodalmi rovatá nem tudott me gyénk irodalmi életének irányi tójává, fokmérőjévé lenni, a Babits Társaság pedig még mindig a megalakulással kapcsolatos szervezési kérdésekkel küzködik. A befeléfordulás ötletszerűséggel párosult az irodalmi rovat munkájában és az irodalmi társaságban is, s széles irodalmi plattform megteremtése helyett arra kénysze rült, hogy pár emberrel — bár kétségkívül a .legtehetségesebbekkel — oldjon meg nem egyszer tömegeket igénylő feladatokat. De ez csak az egyik hiba. A másik és véleményem szerint a jelen esetben, a mi' mostani körülményeink között a súlyosabb az, hogy a fiatal írók és költők a politikai tisztánlátás és szakmai tudás hiá nyában írnak igen gyakran, így sokszor rossz versek, vagy elbeszélések születnek, s erre még egyszer nem hívtuk fel a figyelmüket. Az önmagában kiváló kezdeményezést jelen tő „Tolnaj hajtások” minőségi tovább fejlesztése, részben az irodalmi rovat szervezési hibái, részben a ' nagyobb felkészültségű költők részvétlensége miatt elmaradt. Talárf^mindez túlzásnak hat a kívülállók számára, hiszen egyelőre még csak irodalihj berkekben lehet érezni a hibák súlyát, felszámolásuk azonban egy percet sem késhet. A legsürgetőbb feladat, amely megyénk íróira, s köztük is elsősorban a hivatásos irodalmárokra vár: új frissebb, lendületesebb szellemet teremteni az egyes alkotásokban és az egész Tolna megyei irodalomban. A Központi Vezetőség határozata világosan leszögezi: ,,További előrehaladásunk fontos feltétele népünk szocialista nevelése és ezen' belül a kommunista írók és művészek alkotó munkájának gazdagabb, szélesebb kibontakoztatása. A nép és a párt nem nélkülözheti a szocialista irodalom segítségét, amely az elmúlt tíz év során oly éles és hatékony fegyvernek bizonyult az új életért vívott harcunkban.” Egész gazdasági és társadalmi életünk a változás, az egyre gyorsuló fejlődés állapotában van. Ami ma jó, az holnap már kevés lesz, holnaputánra túl ha ladott állapot. Az élet nehézsé goi mellett feltör és virágzik annak szépsége, lelkesít és harcra ösztönöz az a ' sok eredmény. amely formálja életünket és formálja az ergbereket. Változnak az emberek, újul és javul az élethez, a munkához, a hazához való viszonyuk. Közöttünk nő fel tömegekben, egyelőre még hibákkal és gátlá sokkal terhesen, de már merőben -új arculatot öltve a szocia lista ember típusa. Uj tartalmat kapott az élet, új tartalmat kell kapnia az irodalomnak is. A mi irodalmunk tükrözze azt a meg feszített és lelkes alkotó munkát .amely olyannyira jellemző népünkre. Mutasson rá a hibák ra, de minden sora az élet igen lése legyen. Legyen előremutató és harcos, lelkesítő .és példaadó. Ahogy egyhelyt Veres Péter mondja: A mát kell írni, amint jön a tegnapból és megyen a holnapba. Feltétlenül beszélni kell a tar talom mellett a forma, a kivitelezés kérdéséről is. Szólni kell erről mégpedig azért rpert megyénkben is és éppen a napokban nem egy fiatal költőjelölt elegendőnek tartja, ha művének mondanivalója megfelel a/,.politikai követelményeknek”, a forrna, a kivitelezés teher és éppen ezért felesleges. Nem lehet egy mű jó, mégannyira „politikus- sága” mellett sem, ha az nem művészi invencióval, a „szakma' ismeretével, az irodalom örök törvényeinek betartásával készül. Csak a tartalom és forma szoros egysége és nagyszerűsége tehet nagyszerűvé egy művet. S nyugodtan hozzátehetjük csak ez tehet pártossá egy alkotást. Mondhatnák ' sokáé a fiatalok -közül: könnyű ezt így a sze műnkre vetni, így kijelenteni. Tanítsatok meg rá bennünket és ha a tanítás ellenére sem javul a munkánk, akkor jogosan tehettek szemrehányásokat. Ebben is van igazság — és nem is kevés.- Túlzás nélkül megállapíthatjuk: addig nem lesz nálunk is élénk, a budapesti, pécsi, szegedi, miskolci irodalmi élet nyomába méltán felsorakozó irodalmi élet, amíg ki nem kristályosodik egy mag itt Szekszár- don, amely az összes Tolna megyei írók és költők felé sugároz za a hitet korunk nagyszerűsége iránt, lelkesít a feladatok meg oldására, a színvonal érdekében szigorú mércét teremt, elősegíti a maga sajátos eszközeivel megyénk dolgozói műveltségének emelését. Ennek a magnak, ennek az irodalmi központnak a Tolnai Napló irodalmi rovatának és a Babits Társaságnak' kell lennie. S ha íróinkban megvan az igényesség, a magas eszmei ségre való törekvés, a mű iránti alázat mellett az alkotásra serkentő szép szándék, ha az irodai mi rovatban és az irodalmi társaságban is megvan megyénk színvonalas irodalmi életének kialakítására törekvő akarat, akkor nem lehet kétséges, hogy nálunk is kinevelődik egy írógárda. amely alkotásaival hatásosan tudja elősegíteni a párt célkitűzéseit, megbecsülést szerez önmagának és az irodalomnak. ( Letenyei György Titkok nyomában |M[ őcsényre, erre a dombok mögé elrejtőzött község re leszáll az este. Más itt az este- várás, mint más községekben, s talán másképpen, más színben köszönt be ide a naplementtel együttjáró szürkület, mint egy másik falura. Nem a csend na-‘ gyobb, nem a hazafelé ballagó szekér zörgése, vagy etetésnél a vödrök csörgése más, mint másutt... Itt tovább tart az ál mosító félhomály este, itt később jön a rózsaszínfényű reggel, mert domb mögül jön és távoli domb mögé hanyatlik a nap. De az emberek gondolatai is mások mint másutt. Itt este, ha leteszik a szerszámot, nem térnek nyugovóra az emberek, nem húzódnak a szobába, a duruzsoló kályha mellé melegedni, hanem könyvet, füzetet vesznek kezükbe és átlapozzák azt, mégegy- szer megnézik, hogy mi is van feladva és elindulnak az iskolába. Feladat? ... Iskolába? ... Igen ... Nem elírás és nem tévedés: feladatot néznek át és iskolába indulnak el. Nem furcsa ez mostanában, hogy idősebb emberek, akik már rég elfeledték a ceruza és toll használatát, ismét tollat vesznek a kezükbe és írnak, számolnak. Persze írni és számolni otthon is lehet, de a mőcsényiek nem úgy csinálják. Ök esténkint el mennek az iskolába és ott, a köz ség pedagógusainak vezetésével tanuknak jól írni, jól olvasni és jól számolni. Sokan járnak tanulni Mőcsényben. Körülbelül negyvenen. S e negyven ember mindegyike azért megy az iskolába, mert érzi. hogy ha többet tud, könnyebben boldogul az életben. Olyan emberek is járnák az esti iskolába, akik csak most ismerkednek a betűvetéssel, olyanok is, akik a múltban már tanultak valamennyit, de az nem elegendő ahhoz, hogy munkájukat becsületesen és jól el tudják végezni. A dajár a tanácstitkár, Ván- csodi Lajos elvtárs is. Most végzi a VII—VIII. osztályt. — Jó, ha az ember minél töb bet tud, — mondja mosolyogva. — Gyermekkoromban... — s itt megáll pár pillanatra és mintha a mosoly is odafeledkezett volna a szája szögletébe, arra az időre gondol, amikor Derecskén, a messze alföldön elvégezte a hat elemit, milyen jó lett volna továbbtanulni... — nem tanulhattam tovább. S ahogy így mesél, szinte egész életének történetét megismerjük. Azt is, hogy kilencen voltak testvérek, s hogy apjuk nak egy darab földje se volt, napszámmal kereste a népes család kenyerét, télen pedig kon- tárkodott. — Hogyan határozta el magát, hogy most tanul? Mosolyog, hisz olyan az arca, mintha folyton mosolyogna, mintha szigorú és komoly nem jS tudna lenni. — Éreztem, hogy azzal a tudásommal, amit régen a hat elemivel szereztem, már nem tudom megállni a helyemet. Úgy illenék, hogy többet tudjak, mert csak úgy tudom elvégezni azt a feladatot, amivel a község dolgozói megbíztak. — Olyan általános dolognak hangzik mindez, _ mintha csak azért mondta volna, hogy valamit mondjon. Nem ... ö azért mondta így, mert így érezte és aki a szemébe nézett, az látta azt, hogy Váncsodi Lajos akar tanulni. ászló József már idősebb ember, ő a termelőszövetkezet párttitkára. Mosolygó képű, pödörtbajuszú, vígkedélyű ember. Először kicsit szüksza vúan fogad bennünket, talán arra gondol, hogy mi a csodának háborgatjuk, mikor neki éppen gyűlésre kell menni a tér melőszövetkezetbe? - Csodálkozik is, hogy miért érdeklődünk mi arról, hogy ő hogyan és miért tanul. Mi közünk nekünk ahhoz? Aztán egy két szó és megvan a beszédfonal, melyen aztán folyhat a beszélgetés. Még azt is elmeséli, hogyan vizsgázott le valamikor régen ötszöri nekifutás után az első osztályból. Az úgy történt, hogy a vizsgán a mellette ülő gyerek éppen egy könyvet olvasott Mátyás királyról, közben felszólították és éppen azt kérdezték tőle, hol választották királlyá Mátyást? Az meg úgy megijedt, hogy elfelejtette és akkor öt szó lította fel. ö ezt éppen .tudta, mert ott volt előtte a könyv és megnézte. Ezzel aztán le is vizsgázott. Arra már nem voltak kiváncsiak, hogy a számtant meg a helyesírást tudja-e? No,/3 nem azért járta az első osztályt ötször, mert olyan buta gyerek volt, hanem, mert csak télen járt iskolába. Tavasztól Őszig dolgozni járt napszámba az apjával s csak télen két-három hónapig látogatta az iskolát. Most aztán, hogy ősszel beszélgetni kezdtek •. az esti tanulásról, benne is megmozdult valami. Először olyasmi, hogy csak nem bolondult meg, miért menjen olyasmit tanulni, amit a gye rekei tanulnak, csak nem nevetteti ki magát, aztán mikor tovább rágódott, gondolkozott rajta, rájött szinte magától is, hogy nem bolondság ez. ö raktáros a szövetkezetben és ha valami számolásféle munkája volt, akkor már menni kellett az elnökhöz, hogy segítse ki a bajból, mert sehogy se igazodott el a számok között. Meg égy kis hiúság is volt benne, mert arra is gondolt, hogy csak nem lesz tudatlanabb, mint a gyerekei? Akkor azok ta Ián nem is hallgatnának rá. p's hegyes bajusza alatt el- ihosolyodik. r- Tudja, az asszony néha veszekszik velem, hogy mi a csodának próbálom már annyit a betűket, meg minek olvasom a könyvet, de én csak nevetek. Még mérgesíteni se tud, csak annyit mondok neki. Ne veszekedj, ebbe van a titok, azt kell innét kiolvasni. Találó ez a mondás, mert nem csak László József és egy két tár sáról van itt szó, hanem sok emberről, akiknek'csak most áll módjukban, hogy a titok után kutassanak s, megtanulják azt a titkot, ami ma mindenkié lehet: a tudományt. Buni Géza Beszélgetés AZ ELMÜLT NAPOKBAN Horváth György elvtárssal beszélgettem. Fiatalember. " A gyönki járási kultúrház helyettes vezetője. Nemrég óta dolgozik a munkakörében, hiszen a kultúrház sem régóta működik, csupán tavaly augusztus óta. A kultúrház nagyszerű, mondhatjuk szép. Gyönyörű a színpadterem, a könyvtár, a klubszoba és nem megvetöndők az öltözők sem. Hogyan találja meg itt a fiatalság a szórakozási, művelődési lehetőségét? Szeretnek-e idejárni? De vegyük csak sorjában. Amikor arról érdeklődöm,, hói milyen csoportban tanulnak, játszanak a fiatalok, így válaszol Horváth elvtárs: — Van a kultúrházunknak 20 tagú balett tánccsoportja, ezenkívül tánc és kultúrcsoport működik még a kultúrházon belül. — Más egyéb szórakozás? — A szakkörökben való részvételen kívül igen szeretik a fiatalok a ping-pongot. Minden este hangos a terem, pattog a labda, nagyok a csaták. De csupán csak ebből áll az ifjúság élete Gyönkön? Hiszen nem vesz részt mindenki a színjátszó és tánccsoportban! Ott a gyönyörűen berendezett könyvtár és a szép klubszoba. Vájjon olvasnak-e, szeretik-e az irodalmat, a könyvet, a tudás forrását? Meglepő a válasz: — Tavaly október óta a könyvtár nem volt nyitva. De miért? Talán -nem szeretnek az emberek Gyönkön olvas ni? Horváth elvtárs megadja a magyarázatot. Egyrészt állandóan váltogatja egyik könyvtáros a másikat, másrészt a tanácsot hibáztatják, mert nem ad tüzelőt. Ez azonban még nem lehet ok arra, hogy 5 hónapja zárva legyen a könyvtár. Nem mindenki olvas a kultúrházban, aki pedig arra szánja magát, rendelkezésre áll a jól fűthető klubszoba. Annyi áldozat pedig igazán hozható, hogy egy-két órára még a hideg ellenére is kinyisson a könyvtáros. Megértés kell. De a tanács is gondoskodjék tüzelőről, mert akkor nem élhetnek azzal az ellenvetéssel, hogy ezért nem olvasnak az emberek és ezért nem tettek még semmit a József Attila olvasómozgalom megszervezése érdekében. MARADJUNK AZONBAN az ifjúság és a- kultúrház kérdésénél. — Készülnek valami színtűvel a fiatalok? kérdezem Horváth elvtárstól. — A kulturális seregszemle keretében a Cigány-t tanuljuk. Én tanítom a színjátszókat, Dúsa Gáspámé pedig a táncosokkal foglalkozik. — Mivel készülnek még? — A táncosaink előadnak egy páros táncot, az egész tánccsoport pedig régi táncszámokkal szerepel. A kultúrházban van élet. Hol álarcosbált, hol teadélutánt, hol hangversenyt tartanak, minden szombaton és vasárnapon van valamilyen rendezvény. Sőt! Már két hónapra előre foglaltak a termek. Hétköznaponként pedig a szakkörök foglalkozásait látogatják szívesen a fiatalok. A kul túrház vezetősége, a szórakozás' jobb lehetősége érdekében, most tervezi egy sakk-szakkör meg-| indítását. Ezenkívül versenyek megrendezését is tervezik. • NÉHÁNY HÓNAPPAL ezelőtt még nem volt kielégítő a kap-' csolat a kultúrház és a DISZ- - szervezet között. Ez ma már nem így van. A községi DISZ-szerve-: zet és a járási DISZ bizottság' foglalkozik a fiatalok nevelésével. Megváltozott a fiatalok élete Gyönkön. A szórakozási és mű-; velődéSj lehetőségek megnyíltak előttük. Még arról kérdezem Horváth elvtársat, hogy mennyiben változott meg a fiatalok élete az1 alig egy-két évi helyzettel szemben. — össze sem lehet hasonlíta-; ni a kettőt —mondotta Horváth elvtárs. Azelőtt csak a „köpködőn” tartózkodott a fiatalság, de most már bejönnek. < — örömmel jönnek? — Szívesen jönnek — feleli Horváth György. K. J. Sió Sándor: Ember kohó ... Ne hidd, hogy külsőm Más talán mint kohó falak, Hisz bennem is izzik acél, salak, Mert szívemben minden izzó és vérző anya«! Ember kohók vagyunk mi ketten, Hol benned, hol bennem Fog szikrát az anyag, S izzik tovább mellkasunk alatt! Nagy jövendők ébrednek bennünk, Hisz ember kohó a mi lelkünk, Hol parázslik, hol kicsap a szikra, Mert nem nyugodhat forró odvaiba! Hévízi Lajos: Párt es a nép A nép — óriás test, A párt — izom, erő, Ä párt a test szíve, A párt az agyvelő! BOLDOGSÁG Mi a boldogság? — aki azt érzi nincsen képessége kibeszélni, Bármint akarná is adni hírét, Mert ki kellene önteni szívét. i \ \
