Tolnai Napló, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-05 / 31. szám

I r| olgozó népünk áldozatos munkája árán, csügge- detlen akarása nyomán napról- napra szépül életünk, új ered­mények születnek, melyek gaz­dagítják népünket. Ezzel az állandó újat sáülő néppel kell irodalmunknak is lépést tarta­nia, minőségben is egyenran- gút kell alkotnia íróinknak a dolgozók alkotta eredmények­kel. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége felhívta a figyelmet az Irodalomban mu­tatkozó helytelen nézetekre, a jobboldali elhajlásra, mely le­becsüli az eddig elért eredmé­nyeket. Hogy megyénk irodal­mi életét helyes irányba terel­jük és fellendítsük közös erő­feszítésre van szükség az írók és újságírók között. Néhány írónk — és most ne beszéljünk országos méretek­ben, hanem kizárólag megyénk fejlődő fiatal íróinak munkás­ságát vizsgáljuk — nem képes mélyebbrehatolva vizsgálni az életet, annak törvényszerűsé geit. Ha ír, akkor csak a saját problémáját nézi, kikapcsolva a közösből, melynek ő is szer­ves része, melynek hatását kel! hogy magán viselje, vagy ha ír is a napi eseményekről, a munkás mindennapokról, azt egy szűkített látószögön ke­resztül vizsgálja, teljesen szub­jektiven, saját érzései alapján túlszépít egyes dolgokat, vagy ha hibát tár fel, azt saját érde­kének megfelelően túlnagyitja és vizsgálja, nem pedig a kö­zösség érdekeinek megfelelően boncolja és próbál rá megol­dást keresni. (Akadt erre példa író és újságíró tollából egy­aránt.) A művek nagy átlagá­nál nem találunk olyan próbál­kozásokat, melyek arra enged­nének következtetni, hogy író­juk harcol, vagy harcolni pró­bál az emberek tudatában meg lévő kapitalista csökevények ellen. Az olvasóban jogosan kelt olyan hiányérzetet az ol­vasó mű, — elbeszélés, vagy vers, — hogy nem találkozik olyan ábrázolt emberrel, ami­lyen a hétköznapok embere, amilyen ő, akiből ma igen sok él: azok az emberek, akik épí­tik a szocializmust, munkájuk­kal harcolnak a kommunizmus megvalósításáért. Az írók álta­lában a könnyebb megoldást választják. Leírják kisebb, na­gyobb élményeiket, de nem mernek már arra vállakozni, hogy ábrázolják azt a harcot, amely ma is folyik bennünk is és körülöttünk, (nem kerülheti el a figyelmünket) ez a harc az új harca a végleges diadal­ért a régivel szemben. Ez a harc teszi hősi korrá életünket, s íróink akkor követnek el hi­bát, amikor nem segítik ezt a harcot, ennek kimenetelét, nem írják meg, — hogy az olvasók figyelmét is felhívják rá, — a régi káros voltát, s az új, a győzelmes eszme nagyságát és kimeríthetetlen lehetőségeket nyújtó távlatát. jV/f egyénk fiatal íróinak, költőinek munkáiból hi­ányzik a tipikus ábrázolás, pe­dig a realista irodalomban és művészetben szorosan össze­függ az álakok, események kritizálása, az élet visszatükrö- zésével. Engels így fogalmazta meg klasszikus formában ezt a tételt: ,,... A realizmus a részletek igazsága mellett fel­tételezi a tipikus jellemek és tipikus körülmények valóság­hű ábrázolását.” A „Kommu- niszt” 1955/18. számának szer kesztői cikke az idézet után a következőket írja: „A műben megteremtett tipikus alakok rendszere, tipikus körülmények között cselekvő tipikus jelle­mek összeütközése révén tárja fel a művész a valóság törvény szerű fejlődését egész konkrét­ságában és sokrétűségében.” Ha alaposabban vizsgáljuk a fiatal még csak próbálkozó írók művelt, (akik közül maguk Is igen sokan észre fogják ven­ni, hogy irodalmi munkájuk­kal nem tudják megfelelően szolgálni szocialista társadal­Járjuk a bonyhádi járás fal- vait és szervezzük a seregszem­lére a benevezéseket. Közben megnézzük, hogy mit is csinál­nak kultúrotthonaínkban. A mázai ifjúság Dankó Pis­tát tanulja. Váralja községnek nincs kultúrotthona, pedig na­gyon kellene. Mindig nehézsé­gek vannak a próbahelyiségek körül. Megérdemelné már ez a község is a kultúrotthont. Je­lenleg is a MNDSZ és DISZ kö­zösen készül 3 egyfelvonásos darabbal. Március 15-re pedig Tamási Áron „Kossuth nevé­ben“ című darabbal készülnek. Szabó, varró tanfolyam is fo­lyik. Hetenként diavetítéssel szórakoztatják a dolgozókat. Február elejére béke-estre ké­szülnek. Beszélgetés közben elő kerülnek Moldován Vilma fiók­jából a szép népviseleti képek. Kölcsön adja a járási kultúrház nak, hogy másolatokat készít­munkat). észrevehetjük, hogy az írók munkáiban sok esetben helytelen és régi elmélet érvé­nyesül. Gondolok itt a roman- ticizmusra és ennek ellentétére a naturalizmusra, melyekre akadt példa bőven fiataljaink írásai között. A példa említésé­nél mindkét esetben oiyan költő versét vettük figyelembe, akiknek tehetsége megérdemel­né az eszmei és esztétikai kép­zést, mert félő, hogy a téves ideológiai nézetek hatása alá kerülve — ha azok teljesen gyökeret vernek és uralkodó szerepet töltenek be felfogás­ban: elvész. A romanticizmus hatásá­nak érvényesüléséről szólva Horváth Vera verseit említjük példaként. Ezeken a verseken kiválóan érződik a ha tás. Megfigyelései, meglátásai és azok kidolgozása teljesen el­szakadnak az élettől, az embe­rektől, egy külön világot ké­peznek és ez a világ — ha sza­bad így nevezni — az éjszaka, a halál, a bánat, egyszóval a hitetlenség, a. lemondás, két­ségbeesés világa. Ha fel is vet egy jobb gondolatot, ha meg­próbál közeledni az élethez, úgy tűnik, hogy csupán vélet­len, mert önmaga szakítja el valótlan, hihetetlen valamire építve gondolatát! attól, ami valóságnak, élőnek látszott benne... A másik szélsőséget súrolja Szaif István néhány verse. senek róluk. Szívügye a kul­túra. Grábóc: Színjátszó csoport készül a seregszemlére. Jókai Háromszéki lányok című da­rabal készülnek. Szívesen jár­nak moziba. Látogassunk el né­hány házhoz. Elbeszélgetünk Neumann Jánosnéval és Gébért Jánosnéval. Beszélgetés során hamarosan előkerülnek a régi népviseleti holmik. Igen szépek és mutatósak. Kérésemre ad nak is belőle. 1897-ből való menyasszonyi és vő'egényi ru­hadarabot, gyermekiőkötőt és menyasszonyi koszorút adnak, hogy a majd megnyíló járási kultúrházi múzeumba helyez­zük el. A szálkai kultúrcsoport szín­játszói is készülnek a sereg­szem1 éré. Tánccsoportjuk ma­gyar és német táncokat tanul. Színjátszóik a Borjú című da­rabot próbálják. M. M. Válasz az „Eredmények, hibák, tanulságok“ című cikkre És ha beszélünk a fiatal, pró bálkozó „írókról” nem szabad megfeledkeznünk a „nagyok­ról” sem, akik megyénkben nemrég hoztak létre írócsopor­tot. Abban az időben igen nagy lelkesedéssel fogadták a város toljforgatói ezt a gondolatot és úgy látszott, hogy a csoport eredményesen fog dolgozni, hisz tervek is születtek azon­nal: például irodalmi est rende­zése .ahol a költők, írók felol­vassák verseiket, elbeszélései­ket, vagy antológia kiadása . .. A látszat szerint azonban ez az írócsoport — pillanatnyilag úgy néz ki, hogy — a születés pillanatában meghalt, pedig ennek a csoportnak nem kisebb feladata lett volna, mint az, hogy a város és megye kezdő fiatal toliforgatóit maga köré tömörítse, s ha úgy látja, hogy akad köztük arra érdemes, ak­kor azt, mint írót nevelje. Fel­adata lett volna a tehetsége­sebb fiatalokat megtanítani látni, s amit meglátnak azt úgy megírni ,hogy azzal hasznos célt szolgáljanak. Mert a ta­pasztalat azt mutatja, hogy fia­taljaink nagyrésze csak kedv­telésből ír, leírja, elfogadja a felötlő gondolatot úgy, ahogy jön, nem rágja, formálja azt tudatosan, hogy akarva szol­gálja vele valamennyiünk kö­zös célját, a szocializmus épí­tését. XT a már egyszer megala­kult az írócsoport, ak­kor adjon magáról életjelt, hogy létezik, próbálja meg be­tölteni feladatát megyénkben, vagy városunkban azzal is, hogy egy-egy irodalmi estét rendez, ahol az elhangzott mű­veken keresztül alakítja a hall­gatók felfogását, nézetét, tanít­ja azokat (itt persze felvetődi hogy milyen érdeklődés nyil­vánulna meg egy ilyen est iránt) állhatatosságra, áldozat- vállalásra a kommunizmusért folytatott harcban, állandó hű­ségre a haza, a nemzetközi proletáriátus iránt, s mindarra, ami erénye, jellemes vonása le­het egy szocialista embernek. Azok a hozzáértő emberek pedig, akik szerepet vállaltak az írócsoport vezetésében, ezt a feladatukat tartsák is meg, ne csak addig, amíg az ígéret elhangzik, hanem a későbbiek folyamán is, amikor már csilla­pul a lelkesülés szította láng. Mert a lelkesülés lángja az ha­mar lecsillapult. Most már a vállalt feladat kötelezzen arra, hogy cselekedjen is valamit a csoport... Buni Géza Nemrégiben bíráló írás- jelent meg a Tolnai Naplóban a Bonyhádi Alkotmány Járási Kultúrházról megmutatva a meg­lévő hibák mellett az elért eredménye­ket is. Major Mátyás elvtárs, a kultúrház vezetője az alábbiakban adja meg a cikkre válaszát: * „A jelenleg működő szakkörök meg­erősítése volt a célunk. Nem akartunk sokat markolni, hogy azután kicsússzon a kezünkből Mi is tudjuk jól, hogy népi együttesre szükség lenne. Ezt a célt szol­gálta a megrendezett népviseleti bál, ahova meghívtuk Majos, Kakasd, Vár­alja fiatalságát. Ezt a célt akarta szol­gálni az a kérésünk a megyéhez, hogy küldje ki a bátal népi együttest, hogy Bonyhád lássa annak szépségét és fel­keltse a vágyat. A Megyei Tanács Nép­művelési Osztálya kérésünket elutasí­totta. Pedig nagy segítséget jelenteti volna. Ugyancsak ezt a célt szolgálta a január 28-án megrendezett német bál, amelyen a járási kultúrház énekkara magyar és német dalokkal, egy peda­gógus német költeménnyel szerepelt, a zenét az izményi fúvós népi zenekar szol­gáltatta, a murgai német tánccsoport táncszámokkal szerepelt, Kretzer József nagymányoki lakos citeraszámokkal lé­pett a közönség elé, s német és magyar nyelven énekelt. Tehát már azon az úton vagyunk, amit a cikk emleget, de nem lehet min­dent máról-holnapra megvalósítani. Se­gítség kell hozzá a felsőbb szervektől is. Több alkalommal kaptunk ígéretet az MNDSZ-től és a DISZ-szervezettől, hogy segíti az énekkart, a közönség megmoz­gatását, de ez mindig csak ígéret maradt. Meg kell csak érdeklődni, hány asszonyt mozgósítottak erre? A községi tanács vezetősége hányszor jött el egy-egy tánc- mulatságra, hogy segítsen a nevelésben? Egyszer sem. Színjátszócsoportunk is elhatározta, hogy a jelenlegi darab bemutatása után német egyfelvonásost is tanul, majd pe­dig a járás községeiben adunk német és magyarnyelvű műsort. Megkezdtük a paraszti negyedben a beszélgetéseket. — Egyelőre csak két háznál. Nem könnyű dolog ez sem. Hogy miért nem? ... Ének­karunk német dalokat is tanul. — Ezt többen nehezményezik a székelyek közül. A székelység sok esetben bizalmatlanul fogad bennünket. Miért? Az elmúlt év­ben székely találkozóra készültünk. Szé­pen bekapcsolódtak a kultúrmunkába. Színdarabokat is tanultak, társadalmi munkában rengeteget segítettek a kultúr ház parkjának létrehozásában. A székely nap technikai okok miatt elmaradt. Idő kell ahhoz, hogy az emberek bizalmát ismét megnyerjük. Ezt csak az érti meg, aki itt él közöttük. Ugyanez a helyzet a németséggel is. Sokan még bizalmatlanok. Most is olyan hangok voltak, hogy aki elmegy a német bálra, azt kitelepítik. A műsorpolitikánkra vonatkozó kité­teleket is elfogadom. Tudatában vagyok, hogy több mai témájú daiab kell és lesz is, de évi 200.000 forint a kultúrház fenn­tartása, ezt pedig csak több klasszikus darab beiktatásával tudom elérni. Majd ha az üzemek is mai témájú darabokat játszanak, akkor megváltozik a helyzet Bonyhádon, mert hiába játszunk mi mai témájú darabokat, ha az üzemek operet­tekkel jönnek, a közönség odamegy szí­vesebben. Az üzemek darabjait pedig nem a kultúrház engedélyezi, és nem is nálunk rendezik. Ennyit kívántam a cikkel, illetve be­szélgetésünkkel kapcsolatban megje­gyezni. Közöljék ezt a Naplóban kiegé­szítésként, illetve a bírálat nyomán elfo­gadott segítségként.” MAJOR MÁTYÁS igazgató. A festők, a festmények — és a vállalatok Az emberek szeretik a művé­szetet. Különösen a mai embe­rek, a ma művészetét. Olyan alkotásokat, amelyek a ma em­beréhez szólnak, a ma élő em­ber életét örökítik meg, amely­ben a maguk harcát látják meg örökítve. Az emberek szeretik, ha szobájuk falát egy-egy érté­kes festmény díszíti. Ezek a festmények annál értékeseb­bek, minél élethűbbek, mennél .jobban a kort és annak prob­lémáit tükrözik vissza. Megyénkben nem sok festő él, de azok, akik élnek és alkot nak olyan képzőművészek, hogy nevük és alkotásuk nem­csak a megye határain belül, de az országban is ismertek. Ilyen képzőművész például Bonyhádon Palkó József és Horváth Olivér, Bátán Cencz János, Tolnán Gyöngyös Béla és Martinék József, Pakson Kassalik László, Szekszárdon Lázár Pál és Bogyiszlón Szabó István. Ezek az emberek alkot­nak, festenek és mondhatjuk azt, hogy értékes alkotásokat hoznak létre, amit mi sem bizo nyit jobban, mint az, hogy a minden évben megrendezendő Garay képzőművészeti kiállítás ra értékes pályamunkák érkez­nek be. Eddig rendben is lenne a dolog. Csupán az a bökkenő, hogy a megye képzőművészei csak alkotnak és amikor arra kerülne a sor, hogy képeik el­jussanak a kívánt helyekre, nem tudják értékesíteni, mert egy évben csak egy alkalom van erre: a képzőművészeti ki­állításon jutalmazzák a díjnyer tes műveket és mondjuk a nép­művelési osztály megvásárol né hány értékes festményt és ez­zel minden el van intézve. A felháborító a képzőművé­szek részére az, hogy a vállala­tok, amelyek külön kerettel ren delkeznek és vásárolhatnának tőlük képeket, nem vásárolnak, illetve bocsánat: vásárolnak mindenféle kedvtelőktől giccse- ket. Ezekkel ékesítik a kultúr- házakat, az iskolákat, a hivata­lokat. Nem éppen épületes cse­lekedet ez! Ugyan mi történne, ha a vállalatok nem a giccseket vásárolnák meg, hanem értékes munkákat vennének és ezt a vásárlást a megye képzőművé­szeitől rendelnék, illetve vásá­rolnák meg?! Nem történne semmi különös, csupán annyi, hogy a kultúrházakat, az iskolá kát és a hivatalokat nem ékesí­tenék a giccsek, és még annyi, hogy ezáltal megbecsülésben részesítenék a megye képzőmű­vészeit és kedvet adnának al­kotó munkájukhoz. Ennyi len­ne az egész. Hogyan lehetne kiutat talál­ni? Két feladat vár megoldásra. Elsősorban az, hogy a Tolna me gyei képzőművészek ne a ba­ranyaiakhoz tartozzanak, ha­nem legyen itt a megyében kü­lön vezető testületük. A má­sik megoldásra váró feladat az lenne, hogy amennyiben lehet­séges, a Megyei Tanács létesít­sen egy üzletet Szekszárdon, a megye központjában, ahol min­den vásárolni akaró hozzájut­hasson a megyei képzőművé­szek alkotásaihoz. Nagy gondot vennének le ezzel a megyei kép zőművészek válláról: az elhelye zés gondját s ha ez megoldódna (előbb-utóbb meg kell oldódnia) bizonyára más irányt venne me gyénkben a képzőművészet helyzete. Nagyobb gonddal fog­lalkoznának képzőművészeink a reájuk bízott képzőművészeti szakkörök irányításával és le­hetséges, hogy nem egy értékes tehetség kerülne felszínre, akik alkotásaikkal országunk képző- művészetének hírnevét öregbí­tenék. Kovács József Könyvbarát-mozgalom Február hónapban megindul a Könyvbarát-mozgalom. Min denkinek, aki szereti a könyve­ket az a vágya, hogy saját könyvtára legyen. Ehhez kíván segítséget nyújtani a Könyv­barát-mozgalom, amikor lehe­tővé teszi, hogy viszonylag cse- kély anyagi erőfeszítéssel bárki saját könyvtárat gyűjthessen. A könyvbarátok tagjai szá­mára ugyanis' az Állami Könyv terjesztő Vállalat különböző je­lentős kedvezményeket bizto­sít. A mozgalom résztvevői két­féle könyvsorozat között vá­laszthatnak: „A művelt ember könyvtára“, havi előfizetési díja 15 forint, amelynek ellené­ben 7 válogatott illetményköte- tét — a többi között Anatole France „Pingvinek szigete“ cí­mű művét, Gergely Sándor „Kö gös út“-ját Heyersdahl „Tuta­jon a Csendes-Óceánon át“ cí mű könyvét — kapnak a tagok kedvezményes áron. „A szép könyvek barátai“ sorozat előfi­zetői havi 25 forint előfizetési díj ellenében 8 bibliofil műhöz így például Csokonai Vitéz Mi hály „Kultúra“-jához, Solohov „Uj barázdát szánt az eke“ című regényéhez s a „Till Eulenspiegel-hez jutnak. Ezen kívül mindkét kategó­ria részvevői jelentős könyvvá­sárlási engedményhez jutnak, cserejogot nyernek, új előfizető szervezéséért könyvjutalmat kapnak s számos irodalmi ren- dezvényt ingyenesen látogat­nak. A Könyvbarát-mozgalom- ban való részvételre február 10-től kezdve az Állami Könyv- terjesztő Vállalat könyvesbolt­jaiban lehet jelentkezni. Biztosra vesszük, hogy min­den irodalomkedvelő olvasónk örömmel lép be a könyvbará­tok táborába. Sió Sándor: VÁLASZ... (A KV. irodalomról szó határozatára) Fend, kovácsold szíved, A legnemesebb acélt, Legyen a munka az élet. Az a művészet, Mely tüzet gyújt, Mely erőt gyűjt, A mélység útjain. Fend, kovácsold szíved, A nemesebb célokért, S ne várd a jövendőt, Alkotva menj elé, Bízzál erődben! Ne hidd, hogy vége már, Rád új napok diadala vár. Fend, kovácsold szíved, S védd osztályunk érdekét, Ne nézd a csüggedőt, Ki bukásról zümmögött Füledbe új mesét. Lásd, ki alkotó kezével Az osztályba vetett hitével Védi népének érdekét. i f \ Äz Irodalom problémáiról MOZAIKOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom