Tolnai Napló, 1955. december (12. évfolyam, 281-307. szám)
1955-12-25 / 302. szám
1835. DECEMBER 25. TOLNAI NAPLÓ 1 Á szakma kiváló textilipari dolgozói Zsidó Teréz ifjúmunkás szövőnő, a Szakma Kiváló Dolgozója. Múlt év elején jelent meg Minisztertanácsnak és a SZOT nak a szocialista munkaverseny szervezésének új rendszerérői szóló határozata, amely megszabta a sztahanovista cím, okle vél, a „Kiváló dolgozó” és a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetés feltételeinek irányelveit. Azóta száz és száz dolgozó verse nyez az üzemekben e feltételek teljesítéséért, normájának túlteljesítésével, takarékossággal, a minőség javításával, munkamód szere átadásával igyakszik teljesíteni a feltételeket. Egyre több azoknak a dolgozóknak a száma akiknek mellét a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetés díszíti mutatva, hogy viselője a legjobbak között harcol a tervek teljesítéséért, a dolgozók életszínvonalának emeléséért. Zsidó Teréz ifjúmunkás szövőnő a Tolnai Textilgyárban dől go.dk. Alig pár évvel eze ott került az üzembe és máris úgy em Begetlk. mint a gyár legjobb dolgozóját. Négy gépen dolgozik teljesítménye állandóan 120 százalék körül mozog. A legkényesebb anyagoknál is 95—96 százalék elsőosztályú pamutszövetet sző. Több tanulónak segített már a szakma elsajátítása bán. A tavasszal kapta meg első ízben a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést, amit a napokban már másodszor nyert el. A sztahanovista feltételeket huszadik hónapja, tehát a határozat érvénybelépése óta teljesíti megszakítás nélkül. Lorídofi Józsefné selyemtisztító a Tolnai Selyemfonógyár cérnázójában dolgozik. 1911-ben tizenegy éves korában került a gyárba, az üzemben nőtt fel. Ö a cérnázó legrégibb dolgozója, egyben a legjobb fűzője. Nemcsak normáját teljesíti állandóan 120—1,30 százalékra, hanem mi nőségileg is a legjobb munkát végzi. A minőségi ellenőrzéstől még egyetlen alkalommal sem kapott vissza munkát. Elsőízben ez év augusztus 20-án kapta meg a „Szakma kiváló dolgozó ja” kitüntetést, aminek most má sodszori elnyeréséért dolgozik. Lóridon Józsefné a cérnázó legrégibb dolgozója. 1 TOLNI!! NAPLÓ postájából Egy autóbusz kellen® 1 Ötezer zsák gyártásához elegendő rost — terven felül A Dombóvári Kendergyár — mint már lapunkban hírt adtunk róla — december 10-én befejezte éves tervét. A gyár dolgozói már a terv túlteljesítésén dolgoznak. Az éves terven felül 180 mázsa különböző rost legyártását vállalták az üzem dolgozói, aminek nagy részével már elkészültek. E terven felüli rostmennyiség- •ből mintegy ötezer darab zsákot tud készíteni a feldolgozó ipar. Szekszárdon a MÁV vasúti állomás meglehetősen messze van a várostól, mert ha a Garay-teret vesszük a város köz pontjának, onnan is körülbelül egy kilométer távolságra esik, ha azonban számításba vesszük a kórházon túli igen sűrűn lakott területeket, nemkülönben az újvárosi templom körüli területet — ahol egyébként autó- buszmegálló is van — valamint a Bartina- és Remete-utcák — környékét, akkor bizony azt mondhatjuk, hogy átlagban 1.5 —2 kilométer távolságra esik az állomás a város lakóinak. És még sincs közlekedési eszköz az állomás elérésére, ami annál is inkább nagy hátrányt jelent, mert az utazók sokszor nehéz csomagokkal és bőröndökkel sietnek az állomásra, vagy éppen onnét a városba. A célszerű tehát az lenne, ha a legfontosabb vonatokhoz, mint például a reggel Pest és Pécs felé egyidőben induló, a délután Pest felé induló és az este Pest felől érkező vonathoz autóbusz indulna a városból, mely kivinné és behozná az utasokat. Ez az autóbusz meghatározott időben indulhatna például az Újvárosból és a központot is érintve, máine a vasútállomásra, úgyhogy a felszállók mindenünnen igénybevehetnék. A vidéki városokban ma már mindenütt van közlekedési eszköz a város és a vasútállomás között. Úgy hiszem, ez a kérdés Szekszárdon is megoldható lenne. VIDA LAJOS. Ülést tartott a TTIT műszaki szakosztálya Pénteken a szekszárdi városi kultúrott- honban plenáris ülést tartott a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei műszaki szakosztálya. Az ülésen Szabiár Béla tervezőmérnök, a szakosztály elnöke tartott beszámolót, melyben ismertette a szakosztály elmúlt évi működését, beszámolt a szakosztálynak új tagokkal való kibővítéséről, majd a Központi Vezetőségnek az ipar termelésének megjavításáról és műszaki színvonala emeléséről szóló határozata végre hajtásában a szakosztályra háruló feladatokról tájékoztatta a szakosztály tagjait. Az ülésen meghtározták a szakosztály 1956. első félévi programját. Ezek szerint a szakosztály a Tolnai Naplóban műszaki rovatot indít, ahol aktuális műszaki kérdésekről tájékoztatják az olvasókat. Az első témák: Lakáskultúra fejlesztése, tanácsadó építési kérdésekben, vasbeton, új építési anyagok felhasználása stb. lesznek. A megyei múzeumban berendezik a megye iparának, technikájának termét, ahol állandó jellegű kiállításon mutatják be a megye iparának múltját, fejlődését, építészetét, műemlékeinek fényképét, a megye ipari üzemeinek jelenlegi technikáját. Hathetenkint klubestet rendez a szakosztály, továbbképző vitaelőadásokkal egybekötve. Különböző műszaki ismeretterjesztő előadásokat tart a szakosztály üzemekben, falvakban. A jövő szakmunkásai Harminchét különböző szakmát tanulnak megyénk leendő szakmunkásai. Van aki állami vállalatnál tölt hetenként négy napot termelőmunkával, két napon pedig bejönnek ide a szekszárdi gimnáziumba az ipari iskolába, hogy a szakmájukhoz és műveltségük kiszélesítéséhez szükséges ismereteket megszerezzék. A TANTEREMBEN Történelem óra van az első éves asztalos osztályban. Molnár Ferencné tanárnő az óra eljén visszakérdezi az anyagot, majd magyarázni kezd. Zrínyi Miklósról beszél és a XVII. századbeli függetlenségi mozgalomról A szomszédos teremben szakrajz óra van, itt az I/a kovács osztály hallgatja Ba- gyal elvtársnak, a megyei tanács ipari osztály vezetőjének előadását. DISZ ÉLET. Minden osztály egy DISZ alapszervezetet képez. Most, január 8-ra készülődik a DISZ, ünnepséget rendeznek az ipari tanulók napján. Az I/a kovács osztály színdarabot ad elő Bárány Tamás „Fiatalok“ című egyfelvoná- sosát. Tízpercekben, óraközi szünetekben írják a szerepet, összeolvasnak. Minden időt ki kell használniok, mert rohamosan közeleg január 8-a. A DISZ szervezet értékes munkát végez tanulmányi téren is. Értékeli az osztályok közötti versenyt, fellép a fe- gyelmezetlenkedőkkel szemben — mindenben segíti a tanárok munkáját. ÉRETTSÉGIZETTEK Olyanok is járnak a szekszárdi ipari iskolában, akik a múlt évben fejezték be középiskolai tanulmányaikat. Ismerkedjünk meg közülük. Frei László festő tanulóval. Lakásán találjuk éppen, mert szabadságát tölti. Festékfoltos ruhában van, otthon is akad festegetni való. Frei Lacinak az édesapja is festő volt, meg a nagybátyja is az. Nagybátyja brigádjában tanul Laci, a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál. — A festés nálunk már családi szakma. Érettségire való készülődés közben festettem ki a folyosónkat is, meglátszik rajta, hogy első munkám. Lehet, hogy meglátszik, de ezt talán csak szakember veszi észre, mert olyan szépen mutat Frei Laci első munkája, hogy még szakembernek sem válnék szégyenére. Elmondta azt is, hogy kö zepesen tette le az érettségit, mehetett volna egyetemre is, de olyan nagy kedve volt a festéshez, hogy nem is kérte egyetemre való felvételét. — A festészetben is van ám fantázia! A színek kikeverése, harmóniája majdnem művészet. Meg aztán nincs jobb érzés, mint egy kopárfalú szobát kedvessé, lakályossá tenni. A kereset sem rossz. Egy szakmunkás nálunk 1800—2000 forintot ke rés. A SZÁLLÁSON A Kadarka utca 70-ben van a Tatarozó és Építőipari Vállalat munkásszállása. Iti laknak egy külön szobában a jövő kőművesei. Asztalnál ültek éppen, jegyzetelgetés közben találtuk őket. Nyolcán lakják a szobát: Molnár Jóska, Vígh Pista, Neller Jancsi, Fejős Laci, a kél Láng testvér, Hesz János, meg Farkas Jóska. Ki Paksról, ki Őcsényból, vagy Si- montornyáról jött ide Szek- szárdra a Tatarozó és Építőipari Vállalathoz, hogy itt kőművest neveljenek belőlük. A fiúk együtt dolgoznak, egy mester vezetése alatt. Jelenleg Szekszárdon egy textil raktár betonozási munkálatait végzik. Nemcsak a munkában, hanem az élet minden területén összetartanak. Együtt járnak esténként sétálni, vagy moziba és vasárnaponként is együtt mennek táncolni a kultúrházba. Munkájukat szerető fiatalokat ismertünk meg a szekszárdi ipari iskola tanulóiban. Az iskola jól betölti hivatását, mert a szakma elsajátítása mellett széleskörű műveltséget ad nekik. Strumberger István csákózó Szép eredményeket értek el az utóbbi időben a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói, legutóbb arról adtak hírt, hogy a vállalat de- cember 5-én befejezte éves tervét. Ez csak úgy volt elérhető, hogy mindenki a maga terüle tén teljesítette vállalt kötelezettségét. Sok dolgozó lelkes munkájából tevődik össze az egész kollektíva eredménye. Ki többel, ki kevesebbel járul hozzá a tervek teljesítéséhez, túlteljesítésé hez. Strumberger István csákozó azok közé tartozik, akik a legtöbbet tették a sikerért. Nehéz vele szóbaállni. Ha dolgozik, nincs ideje, mert gyorsan pergő gépe mellől még fejét sem fordítja el. Bizony nem egyszerű feladat állandóan kétszáz százalék kö rül teljesíteni. Csak akkor bőbeszédű, amikor szomszédjának, vagy a többi csákozónak magyaráz el egy egy fogást, módszert. Nemcsak normáját teljesíti kétszeresen, hanem az anyag takarékosság terén is az elsők között van. „Szükség van erre, nagyon érté kés, drága importanyagokat használunk fel és itt sokszorosan fontos a jó anyagkihasználás, a takarékosság”. — És valóban, a sablont olyan ügyesen ossza el a talpbórön, hogy a lehető leg több talpat „hozza ki” belőle. Nézem kiértékelő lapját és gyorsan számolok: Másfél év alatt közel hetvenezer forint értékű anyagot takarított meg. Többszáz cipőt lehet ebből az anyagból gyártani, amit Strumberger elvtárs megtakarított. „Speciális munkafogások, gyors és jó szemmérték” — ennyit mond eredményeinek tit káról. Ezt tanulta meg olyan alaposan, öt év alatt, mióta a gyárban dolgozik. Persze, nem csak maga tanulta meg, hanem átadta munkamódszerét a csá kozó műhely valamennyi dolgozójának is. Sok kitüntetése van. Két éve a „Könnyűipar kiváló dolgozója”. Még a tavasszal megkapta a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetést. azóta már másodszor is elnyerte ezt, hozzá jutalmul egyhavi fizetését. Megkapta már azt a kitün tetőst is, amit a legnagyobbnak tart, négy hónappal ezelőtt vette fel a gyár pártszervezete tagjai sorába. . Strumberger elvtárs megbecsült dolgozója a gyárnak. Meg becsülik a vezetők, dolgozó társai is. Eddigi eredményeivel azonban nincs megelégedve, állandóan újabb és újabb módszereken töri fejét. Készül a má sodik ötéves terv még nagyobb feladataira, amelyek megoldásában minden bizonnyal szintén példamutatóan fogja megállni helyét. Horváth József A gerjeni „Vörös Nap™ Tsz kulfúrcsoportjának szereplése Nagy fába vágták a „fejszét” a Tsz fiatalok. Zárszárm dásra Darvas József: „Szakadék" című 3 felvonásos dráma jával készültek fel. Sokszor, bi zony nem volt könnyű a napi munka után összejönni és ta nulni-tanulni a szerepet, de akartak — s akaratukat siker koronázta. Dicséret illeti elsősorban Dö mötör Ferit, aki Gulácsi Sán dóméval együtt, közösen ve zette, irányította a többieket, míg célhoz nem értek. A szereplők közül a két Dö mötörön kívül — akiket már Pakson is láttunk szerepelni versenyeken, — még kitűnő alakítást nyújtott a „Tanító” szerepében Házi Sándor. Fele sége játszotta a darab „Klárikáját”. Bájos megjelenésével, szépen egyszerűen kiejtett szavaival igyekezett elősegíteni az együttes sikerét. Az alig 17 éves Rácz Etelka — öreg parasztasszony szerepében — bár melyik színpadon megállná a helyét. Klement István az orvos és Bróz György az „öreg Bakk” szerepében szintén dicséretet érdemelnek. De a sok ked vés arcú kis leány, meg az apró kis iskolás szereplőket is meg kell dicsérni. mert bizony sok van közöttük, aki még gyerek korában sem szerepelt soha, s most lámpaláz nélkül játszott, a töb bivel együtt. Kantomé Szekszárdi anyakönyvi hírek December 2—23. Születtek: Tóth Zoltán, Matus József Miklós, Varga Tamás, Fikái Ágnes, Hajmann Erzsébet, Bajtai Sándor, Végh Sándor, Takács Éva, Fekete Margit Terézia, Topperczer Pál Zoltán, Takács Mária, Balogh Julianna, Neugebauer Károly, Muskovics Klára, Gubicza András, Szabó János. Házasságot kötöttek: Utasi Gyula Károly vállalati irodavezető és Füstös Erzsébet népbolti pénztáros. Czakó István napszámos és Sörös Ilona napszámos. Prokos József munkaügyi osztályvezető és Csanádi Terézia vállalati titkárnő. Varga Ferenc hivatásos honvédtiszt és Mészáros Mária könyvelő, Lengyel Tibor általános iskolai tanár és Farkas Rozália könyvtáros, Ezer József hajós és Balogh Ilona boltkezelő, Vohl István BM dolgozó és Varga Julianna BM dolgozó, Kövecses István segédmunkás és Paddi Erzsébet, Főfai János MÁV segédhivatalnok és Balogh Terézia, Neugebauer János vállalati gépkezelő és Kun Rozália, Tóth Lajos földműves és Szabó Lídia, Gadó József vállalati könyvelő és Finta Anna, Takler Lajos hivatásos honvédtiszt és Petróczi Veronika.
