Tolnai Napló, 1955. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1955-11-18 / 270. szám

Hz országgyűlés ülése kocsik által lebonyolított áru- szállításokat jelentősen növel­jük. — A személyszállítás — kü­lönösen a fővárosi közlekedés — helyzetének megjavítására 284 új autóbuszt, 90 új villa­mos motorkocsit, 15 új troli­buszt helyezünk üzembe. — A hírközlés területén je­lentős fejlődést érünk el a távbeszélő főközpontok fejlesz­tésében. Gyorsított ütemben folytatjuk a televízió bevezeté­sére irányuló munkálatokat, hogy a nagyteljesítményű 12 kilowattos adó 1957-ben meg­kezdhesse működését. Több mint 13 milliárd forint beruházás 1956. évi tervünk lényegesen növeli a beruházásokat. Álla­mi erőből beruházási célokra 12 204 millió forintot irányo­zunk elő, ami az 1955-ös ter­vezethez képest mintegy 30 százalékos növekedést jelent. Ezenkívül közel egymilliárd forint további beruházással számolunk részint a szövetke­zetek saját eszközeiből, részint község- és vállalatfejlesztési alapokból, valamint a magán­erőből történő lakásépítés te­rületén. A második ötéves terv első évében eszközölt beruházások jelentős mértékben meghatá­rozzák a bővített újratermelés egész további menetét, a má­sodik ötéves terv időszakában. Ezért az 1956. évi beruházások tervezésében a második öt­éves terv célkitűzéseiből indu­lunk ki, amelyek elsősorban a nehézipar fejlesztését követe­lik meg és ugyanakkor azt, hogy a nehézipart — ameny- nyire csak lehetséges — a ha­zai alapanyag- és energetikai bázis kiszélesítése alapján fej­lesszük. — Ebből következik, hogy 1956-ban különösen az ipari és ezen belül a nehézipari beruházásokat növeljük nagy arányokban. A nehézipari beru­házásokra fordított összeg 3460 millió forintról 4580 millió fo­rintra növekszik és az egész be­ruházási összeg közel 39 száza­lékát teszi ki. Különüsen gyors ütemben növevljük azokat a be ruházásokat, melyek anyag- és energiabázisunk kiszélesítését, természeti kincseink feltárását és kiaknázását szolgálják, vala­mint azokat, amelyek a mező- gazdaság számára biztosítanak több termelőeszközt. Az anyag­bázis kiszélesítését szolgálják a bányászati beruházások, amelyek az egész beruházási összeg egykilencedét teszik ki. A kohászati beruházásokat 1955-höz képst mintegy 43 százalékkal, az építőanyag­ipar beruházásait 62 százalék­kal növeljük. A villamosener­giaipari beruházásokra 1100 millió forintot fordítunk, közel másfélszeresét az 1955-ben erre a célra fordított összeg­nek. Egész sor olyan nagyjelen­tőségű beruházást indítunk meg 1956-ban, amelyek a má­sodik ötéves terv során a ha­zai nyersanyagok fokozott fel­használását, a feldolgozó ipar­nak új hazai alapanyagokkal való ellátását fogják lehetővé tenni. így megindítjuk a Tisza- menti Vegyiművek építését, amely a második ötéves terv egyik legnagyobb alkotása lesz és amely 1959-től kezdve szinté- tikus vegyianyagokat és mű­anyagokat fog nagy mennyiség­ben előállítani és egyszersmind alapot fog teremteni nitrogén- műtrágya gyártásunk nagymér­tékű kibővítésére. Megindul Szőnyben egy mo­dern krakküzem létesítése, amely hazai kőolajból fog motorhajtó üzemanyagot ter­melni és ugyanakkor alapot fog teremteni szerves vegyipa­runk további fejlesztésére. Sztálinvárosban szalmacel- lulozóe-üzem építését kezdjük meg, amely 1958-tól kezdve rizsszalmából évi húszezer ton­na cellulózét fog papírgyártá­sunk részére előállítani. Foly­tatjuk a rudabányai ércdúsító építését, amely 1957-től kezd­ve évi 200 000 tonnával növeli a kohászatban felhasználható hazai vasérc mennyiségét. Energetikai bázisunk kibő­vítésére folytatjuk a tiszapal- konyai nagy erőmű építését és ugyanakkor megkezdj ük Pécs- új hegyen egy másik nagy új erőmű létesítését. A Szovjetunió által nyújtott hatalmas jelentőségű támoga­tás felhasználásával megkezd­jük az első magyar atomreaktor építését és biztosak vagyunk abban, hogy tudósaink, mérnö­keink, technikusaink és munká­saink alkotó szelleme és lendü­lete lehetővé fogja tenni, hogy a második ötéves terv folya­mán megteremtsük áz első ma­gyar atomerőmű alapjait. A második ötéves terv cél­kitűzései megkövetelik, hogy mezőgazdaságunkat, közleke­désünket. iparunkat, egész népgazdaságunkat bőségesen ellássuk korszerű, nagytelje­sítményű gépekkel, berende­zésekkel, műszerekkel és hogy ilyen magas technikai köve­telményeknek megfelelő gé­peket nagy mennyiségben ex­portáljunk külföldre is. Ehhez a gépipar nagyarányú átala­kítására, továbbfejlesztésére van szükség. 1956-ban 758 mil­lió forintot fordítunk összesen gépipari beruházásokra, két­szer annyit, mint 1955-ben. Je­lentős összeget, 95 millió fo­rintot fordítunk a gyenge­áramú ipar fejlesztésére, ami lehetővé teszi, hogy több kor­szerű rádió- és vákuumtechni­kai termékeket állítsunk elő. A mezőgazdaság szocialista átalakítása és a mezőgazda- sági termelés növelése szüksé­gessé teszi, hogy a mezőgazda- sági beruházásokat továbbra is magas színvonalon tartsuk. 1956-ban összesen 2200 millió forint értékű beruházást íor- dí'urik állami erőből a mező­gazdaság céljaira az összes beruházások 18 százalékát. A közlekedési beruházások 1956-ban 1148 millió forintot tesznek ki, 46 százalékkal töb­bet, mint 1955-ben. Az életszínvonal emelése Annak ellenére, hogy az el­osztható nemzeti jövedelem jóval nagyobb hányadát for­dítjuk az állólapok növelé­sére, mint 1955-ben, a lakosság fogyasztási alapját is több, mint 3 milliárd forinttal, 1955-höz képest 4,7 százalékkal emeljük, ami az életszínvonal újabb ja­vulását jelenti. A fogyasztási alapnak ez a növelése lehetővé teszi bérrendszerünk egyes aránytalanságainak kiküszöbö­lését és főként olyan bérügyi intézkedéseket, amelyek a mű­szaki fejlesztés előrevitelét, az ebben való anyagi érdekeltséget biztosítják. A lakosság jövedelmének növekedéséből kiindulva, a kiskereskedelmi áruforgalom 4,1 százalékos növelését irá­nyozzuk elő. Az élelmiszerek közül 10 százalékkal emelke­dik a hús és a húskészítmé­nyek forgalma . Brikettből 85 százalékkal többet hozunk forgalomba, mint 1955-ben. A női és férfikabátok forgalmát 11 százalékkal, a szintétikus fonálból készült harisnyáét 18 százalékkal, a konyhabútorét 16.5 százalékkal, a hálószoba­bútorét 12 százalékkal emel­jük. Ugyanakkor 27,5 száza­lékkal több alumíniumedényt, 23.5 százalékkal több rádiót, majdnem háromszor annyi 125 kcm-es motorkerékpárt, több mint kétszer annyi drót­fonatot, 32 százalékkal több permetezőgépet fogunk kis­kereskedelmi forgalomba hoz­ni, mint az idén. Az életszínvonal emelésé­ben jelentős szerepet fog ját­szani a lakosság kommunális, szociális és kulturális ellátásá­nak számottevő megjavulása. 1956-ban 94 községet fogunk villamosítani. A villamosháló­zatba és a gázszolgáltatásba bekapcsolt új fogyasztók szá­ma jelentősen növekszik. Az egészségügyi intézmények bő­vítésének eredményeként 1655 új gyógyintézeti ágy fog a la­kosság rendelkezésére állni. Az iskolahálózat 600 új iskolai tanteremmel bővül. Az év fo­lyamán 50 új mozi és 19 új kultúrotthon létesül. 1956. évi tervünk új lépcső­fokot jelent abban a hatalmas — Ezek a számok mutatják, hogy a második ötéves tervet sokkal szélesebb alapokon, Sokkal magasabb színvonalon indítjuk meg, mint 1950-ben az első ötéves tervünket. A ma­gasabb kiindulási pont arra kötelez minket, hogy a szo­gazdasági átalakulásban, amely hazánkban a felszabadulás óta folyik. Az egyik évről a másik évre végbemenő, arány­lag szerény változások nem teszik mindenki számára nyil­vánvalóvá gazdasági fejlődé­sünk hatalmas méreteit. — Ez azonban éles megvilágításba kerül, ha az 1956. évi elő­irányzatokat a háború előtti régi Magyarország utolsó béke­évével, 1938-cal vetjük össze. 1956-ban Magyarországon min­den lakosra négy és félszer annyi villamosenergia-fogyasz- tás, több mint két és félszer annyi hengereltacél termelés jut, mint 1938-ban. Egy ka- tasztrális holdon több mint ötször annyi műtrágyát fo­gunk felhasználni, mint Horthy-Magyarországon. Az egy főre eső cukorfogyasztás több mint kétszerese lesz az 1938. évinek és lakosságunk hatszor annyi rádiót tud vásá­rolni. Az utolsó években a végbe­ment gazdasági fejlődés és a második ötéves terv hatalmas távlatai úgy is lemérhetők, ha második ötéves tervünk első évét az első ötéves terv első évével, az 1950. évvel hasonlít­juk össze. 1950-ben az egy főre eső villamosenergia-termelés 319 kilowatt órát tett ki, 1956- ban 588 kilowatt óra lesz. 1950-ben az egy főre eső heij- gereltacél-termelés 54 kiló volt, 1956-ban 93 kilogrammot irá­nyozunk elő. Az egy főre eső nyersolajtermelés 1950-ben 54 kilogramm volt, 1956-ban 176 kilogramm lesz, míg az alu­míniumtermelés 1,8 kilo­grammról 4, 1 kilogrammra, a cementtermelés pedig 86 ki­logrammról 126 kilogrammra növekszik. Egy katasztrális hold szántóterületen 1950-ben 19,5 kilogramm műtrágyát használtunk fel, 1956-ban 38 kilogrammot fogunk felhasz­nálni. — Ugrásszerű volt szociális és kultúrális fejlődésünk is. 1956-ban ötszörannyi bölcső­dei férőhellyel, 4,5-szer annyi kultúrotthonnal fogunk rend delkezni, mint 1950-ben és a mozilátogatók száma két és félszeresére emelkedik. cializmust tovább építve, má­sodik ötéves tervünk éveiben is gyors léptekkel vigyük előre a gazdasági fejlődést és olyan eredményeket érjünk el, ame­lyek megfelelnek népgazdasá­gunk nagy erőforrásainak, amelyek méltók népünk hősi erőfeszítéseihez. Minden erőn­ket megfeszítve dolgoznunk és küzdenünk kell 1956. évi ter­vünk teljesítéséért, hogy a má­sodik ötéves terv következő éveiben már gyorsabb léptek­kel törhessünk előre a gazda sági fejlődés jóval magasabb foka felé. 1956. évi tervünk reáiis ala­pokra, népgazdasági erőfor­rásaink és fejlődési lehetősé­geink gondos mérlegelésére épül fel. Ugyanakkor azonban kétség­telenül sok feszültséget tartal­maz, sok nehézséget rejt ma­gában. Ezeket a feszültségeket és nehézségeket sikeresen le tudjuk küzdeni, ha a terv megvalósítása során feltárjuk és felhasználjuk népgazdasá­gunknak hatalmas belső tarta­lékait. Miben állnak ezek a tarta­lékok? Először is a műszaki színvonal emelésének ma még pontosan fel nem becsülhető, tervünkben még kellően figye­lembe nem vett eredményei­ben. A Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének ez év novemberi határozata moz­gósítja a munkásosztályt, a műszaki értelmiséget, az ösz- szes dolgozókat a műszaki fej­lődés előbbrevitelére, az új technika elterjesztésére. A párt hívó szava nem fog ered­mény nélkül maradni. — Másodszor hatalmas tar­talékaink vannak a takaré­kosság következetes megvaló­sításában. Mindenekelőtt az anyagtakarékosság terén tu­dunk még elérni nagy ered­ményeket, a túlzott anyag­normák leszállítása, a felesle­ges vagy túlzott mértékű kész­letek csökkentése útján. Uj lehetőségek nyílnak meg a külföldről importált hiárfy- anyagok, főként a fa és a szi­Most, amikor befejezzük 1956. évi tervünk kidolgozását, mi is elmondhatjuk, hogy ez csak kezdete az eredményes tervező munkának. A mi ter­vezőmunkánk is csak akkor le'sz célravezető, ha ugyanak­kor, amikor a legszigorúbb tervfegyelmet követeli meg, a legnagyobb mértékben tá­maszkodik az állami és gazda­sági szervek vezetőinek és munkatársainak és legfőképp a széles dolgozó tömegeknek alkotó kezdeményezésére. Csak a dolgozók millióinak akarata, tudatos erőfeszítése, szocialista munkaversenye biztosíthatja a terv sikeres megvalósítását, a tervben kitűzött célok elérését. Csak a dolgozók aktív közre­működése mellett valósítható nesfémek felhasználásának csökkentésére, ezeknek az anyagoknak másokkal való helyettesítésére. A munka- fegyelem és a technológiai fe­gyelem további megerősítése, a munkaidő jobb kihasználá­sának biztosítása és másrészt a nem termelő munkát végző dolgozók arányszámának to­vábbi csökkentése módot ad a munkaidővel való fokozott takarékosságra A nélkülöz­hető kiadások megszüntetése, az állami ügyvitel egyszerűsí­tése az államháztartás terén is még nagy összegeket sza­badíthat fel. Mód van ’chát új anyagi és pénzeszközók feltárá­sára, amelyek egyszersmind az önköltségcsökkentési tervek tel­jesítését és túlteljesítését is biz­tosítják a gazdasági élet min­den területén. Végül további tartalékok rejlenek abban a baráti együtt­működésben, amely egyre job­ban megszilárdul országunk és a Szovjetunió, valamint a szo­cialista tábor többi állama kö­zött Mindent el kell követ­nünk, hogy még jobban elmé­lyítsük a gazdasági és a mű­szaki együttműködést a Szov­jetunióval és a többi baráti országgal és hogy bátran él­jünk a nemzetközi munkameg­osztás által teremtett új lehe­tőségekkel. Ezek a tartalékok, valamint mindazok, amelyek munkás- osztályunk és dolgozó népünk alkotó erejében, öntudatában, kezdeményezésében rejlenek, kedvező feltételeket biztosíta­nak a terve teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. Termelési ter­veink teljesítése és túlteljesí­tése azonban csak akkor lesz teljes és zavartalan, ha együtt jár exportterveink teljesítésé­vel és túlteljesítésével és ha semmikép sem vezet import­terveink túllépéséhez. meg a terv végrehajtásának olyan ellenőrzése, amely lehe­tővé teszi, hogy a tervet meg­valósítása során javítsuk és tökéletesítsük és így biztosít­suk azt a tervszerű vezetést, amely megfelel a lenini köve­telményeknek és amelyre a mi országunknak, a mi népgazda­ságunknak is szüksége van — mondotta nagy tapssal foga­dott beszéde végén Béréi elv- társ. Az országgyűlés szerdai ülése ezzel befejeződött. A csütörtö­ki ülésen az 1956. évi népgaz­dasági tervet, valamint az Al­kotmány 24. szakasza új szö­vegének megállapításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta az országgyűlés. Á második ötéves tervet sokkal szélesebb alapokon indítjuk meg, mint az elsőt Csak a dolgozó milliók tudatos erőfeszítése, szocialista versenye biztosíthatja a terv céljainak elérését Hz értekezlet hasznos lesz a nemzetközi együttműködés fejlődése szempontjából Molotov elvtárs nyilatkozata a xáróülésen Lakásépítés, a munkavédelem fejlesztése Az összes beruházásoknak — majdnem egyötödét lakásépí­tésre, szociális, kommunális és kulturális célokra fordítjuk. Legnagyobb mértékű emelke­dést mutatnak az állami erő­ből lakásépítésre szánt össze­gek, amelyek az egész ország területén 70 százalékkal, Bu­dapesten pedig 120 százalék­kal magasabbak, mint 1955- ben. Ha ezeket a nagy ösz- szegeket takarékosan és éssze­rűen használjuk fel, és nem nagy lakások építésére, ha­nem minél több, jól megépí­tett egyszerű kislakás építé­sére helyezzük a hangsúlyt, akkor mód nyílik 1956-ban a jelenleg még nagyon kedve­zőtlen lakáshelyzet érezhető megjavítására. 1956-ban jelen­tősen növekednek a munkavé­delmi beruházások, amelyek 170 millió forintot tesznek ki. A többi kommunális, szociális és kulturális beruházás első­sorban a városok víz- és gázellátásának megjavítását, valamint az iskolák és az egészségügyi intézmények fej­lesztését fogja jelentősen elő­mozdítani. Különös súlyt kell helyeznünk a beruházási ösz- szegek . lehető leggazdaságo­sabb és legtakarékosabb fel- használására. A beruházások és felújítá­sok jelentős emelkedése maga után vonja az építőipar terme­lésének nagyarányú növelését, 1956-ban az építőipar terme­lése 23,1 százalékkal nő. Minthogy az építőanyagipar termelése korántsem növekszik ilyen mértékben, az elő­irányzott feladat megvalósí­tása megköveteli az építő­anyagok sokkal takarékosabb és gazdaságosabb felhasználá­sát, a deficites építőanyagok­nak más, könnyebben előállít­ható termékekkel való pótlá­sát. Nagy súlyt helyezünk az előregyártott könnyűbeton-ele- mek és nagyméretű falazótes­tek alkalmazására, ami lehe­tővé teszi az építkezések lé­nyeges meggyorsítását. A genfi értekezlet záróülé­sén nyilatkozatot tett Molotov elvtárs szovjet külügyminisz­ter is. Nyilatkozatát az aláb­biakban kivonatosan ismer­tetjük: Molotov elvtárs bevezető­ben hangoztatta: a négy kül­ügyminiszter értekezletének az volt a célja, hogy megvitassák a nemzetközi élet megérett problémáit, és közös erőfeszí­tésekkel törekedjenek a nem­zetközi feszültség további eny­hítésére és a bizalom helyre- állítására. A fő probléma — mondotta ezután —, amelyet meg kellett vitatnunk, az európai biztonság és ezzel összefüggésben Német­ország kérdése volt. Molotov elvtárs hangsúlyoz­ta: nagyon természetes, hogy az európai népek számára az első helyen az európai bizton­ság problémája áll. A német kérdés ehhez a problémához viszonyítva alárendelt jellegű. Ha szavatolva lesz az európai biztonság, akkor ezzel egyben szavatolva lesz a német nép biztonsága is és biztosítva lesz­nek a legkedvezőbb feltételek az egész német probléma meg­oldására, beleértve Német­ország egységének helyreállítá­sát, A Szovjetunió — mondptta — Molotov elvtárs, ezért java­solt egy európai kollektív biz­tonsági egyezményt. Ha egyes nyugati államok még nem ké­szek az egész Európára kiter­jedő kollektív biztonsági szer­vezet megteremtésére, akkor Európa egy részének biztonsági egyezményével lehetne kez­deni. Ez az egyezmény magába foglalná mindkét német álla­mot és azokat az európai or- ságokat, amelyek már most készek belépni ebbe a szerve­zetbe. A kormányfők irány­elvei közvetlenül utalnak erre is. Más javaslatokat is tettünk ugyanezzel a céllal. Megállapo­dás azonban. még nem jött létre. Az Amerikai Egyesült Álla­mok, Franciaország és Nagy- Britannia képviselőinek törek­vése egyáltalán nem felel meg a kormányfők döntéseinek. Nemcsak Nyugat-Német- ország újra felfegyverzéséhez akarták megkapni beleegyezé­sünket, amit a párizsi egyez­mények óta folytatnak, ha­nem Kelet-Németország re- militarizálásához is, valamint ahhoz, hogy egész Németorszá­got vegyék fel a nyugati hatal­mak katonai csoportosulásaiba. A német kérdés megoldása, Németország egységének hely­reállítása egybeesik azzal a kérdéssel, milyen úton fejlőd­jék az egyesített Németország: Azon az úton-e, hogy militaris­ta állammá változtatják, ame­lyet még ráadásul felvesznek egyes hatalmak katonai csopor­tosulásaiba, vagy pedig béke­szerető és demokratikus ál­lamként fejlődjék, amely nem vesz részt semmiféle katonai tömbben és együttműködik a többi állammal a béke megszi­lárdításában. Aki kitér az elől, hogy választ adjon erre a kér­désre, az gátolja a német kér­dés megoldását. Sajnálkozásunkat kell kife­jeznünk afölött, hogy értekez­letünkön nem sikerült elérni a német kérdés kellő kezelését — mondotta ezután Molotov elvtárs. — Jóllehet, a myugati hatalmak képviselői sokat és szívesen beszéltek Németor­szágról, még sem járultak hoz­zá ahhoz, hogy meghallgassák a német nép képviselőit. Molotov elvtárs rámutatott arra: most nem lehet úgy meg­oldani a német kérdést, ha nem veszik tekintetbe azt a tényt, hogy két különböző tár­sadalmi berendezésű német állam van. Mi amellett va­gyunk, hogy Németország egy­sége szabad össznémet válasz­tások alapján helyreálljon Az európai biztonság és a német kérdés vitája megmu­tatta — hangoztatta Molotov elvtárs, — hogy az európai biz­tonság kérdése igen fontos minden európai nép szempont­jából és hogyha ezt nem old­ják meg, nem lehet megoldani a német kérdést sem. A vita egyúttal azt is megmutatta, hogy a két német állam fenn­állása mellett is biztosítani le­het az európai biztonságot. A vita azt is megmutatta, hogy a német kérdés megoldásának mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügyévé kell válnia és helyes az NDK ja­vaslata az össznémet Tanács megalakítására. Az európai biztonság és Né­metország kérdésének megtár­gyalása még nem vezetett ben­nünket összehangolt következ­tetésekre. Reméljük azonban, hogy ez a vita haszonnal jár, hogy e kérdések megoldása (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom