Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-08 / 237. szám

2 NAPLÓ 1955. OKTÓBER 8. Ünnepi ülés Berlinben az NDK megalapításának hatodik évfordulója alkalmából Csütörtökön, a Német Demok ratikus Köztársaság állami ün­nepének előestéjén díszülést tartottak Berlinben az újjáépí­tett Állami Operaházban. A díszpáholyban Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köz­társaság elnöke foglalt heyet. A Német Demokratikus Köz társaság himnuszának elhang­zása után Wattier Ulbricht, a Németország Szocialista Egység pártja központi bizottságának első titkára, miniszterelnökhe lyettes nyitotta meg az ünnep­séget és üdvözölte a külföldi és német dolgozók képviselőit. Ezután Otto Grotewohl emel­kedett szólásra. A Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöke ünnepi beszédében részletesen ismertette és mél tatta azokat a jelentős eredmé nyékét, amelyeket a Német De mokratikus Köztársaság dolgo zói lelkes, odaadó és megfeszíted munkával a Német Demokrati­kus Köztársaság megalapítása óta eltelt hat esztendő alatt el­értek és foglalkozott a német egységért folyó küzdelemmel. Szuszlov elvtárs beszéde Ezután a szovjet kormánykül­döttség nevében M. A. Szuszlov elvtárs emelkedett szólásra. Szuszlov hangsúlyozta: A haladás erői világszerte nagy rokonszenvvel és figyelem­mel követik azt a munkát, amely lyel a Német Demokratikus Köz társaság dolgozói demokratikus államukat építik. Teljes összhangban áll az egész rémet nép létérdekeivel az a külprl'tlka, amelyet a Német Demok -Etikus Köztársaság kor­mánya fblytat — a béke és a né­pek közötti barátság politikája. Különösen közeli kapcsolatai vannak a Német Demokratikus Köztársaságnak a Szovjetunióval Ennek az a magyarázata, hogy a Szovjetunió őszintén bízik a Német Demokratikus Köztár­saságban, a német nép érde­keit, a béke és a nemzetközt biztonság érdekeit szolgáló demokratikus fejlődésében. A nyugati államok egyes po­litikai személyiségei a közelgő genfi értekezlettel kapcsolatban azt a téves szempontot hirdetik, hogy a genfi értekezlet sikere Németország újraegyesítése kér désének megoldásától függ — mondotta ezután. — E kérdés minden fontossága mellett, ame­lyet a szovjet kormány mindig is hangsúlyozott, nem tartjuk helyesnek ezt a szempontot. Minden józan gondolkodású ember megérti, hogy olyan kö­rülmények között, amikor Nyu­gat-Német ország az Eszakatlanti Tömb és a Nyugateurópai Unió nevű katonai csoportosulások résztvevője lett és megkezdte az újrafelfegyverzést — Német­ország újraegyesítésének kérdé­se komoly mértékben bonyolulté válf s e kérdés most nem oldha­tó meg egyszerűen. A külügyminisztereknek genfi értekezleten a mai nemzet­közi élet legfontosabb kérdései­ben, olyan kérdésekben, mint a leszerelés, az atom- és hidrogén­fegyver etlíltása és az európai biztonság szavatolása — nem az eltéréseket, hanem a szempontok közelebb hozását kell keresniük. A Szovjetunió hisz abban, hogy ha az értekezlet valamennyi részt vevője jóakaratot tanúsít és erő­feszítéseket tesz, lehet és kell is találni olyan megoldásokat, ame lyek a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítésére Irányulnak a népek békéjének javára, köztük a német nép békéjének érdeké­ben is, amelynek más népeknél nem kevesebb érdeke fűződik a békéhez és biztonsághoz. Ami Németország újraegyesí­tésének kérdéseit illeti, e kérdés olyan helyes megoldása, amely- összhangban áll az európai béke és biztonság biztosításával, vala mint a német nép érdekeivel, időt kíván és azt követeli, hogy számításba vegyék a kialakult reális helyzetet. E reális utak az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozásában rejlenek A Szovjetunió — mutatott rá ezután Szuszlov — mindig abból indult ki, hogy Németország egysége helyreállító -ónak kér­dése mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügye. Ezután hangoztatta: Bizonyos nyugati köröknek egyszer s min denkorra tudomásul kell venniök hogy a jelenlegi körülmények közt különösen irreális minden olyan kísérlet, hogy felélesszél; a német kérdés megoldásánál a csődbement „eröpolitikát”. Ide­je megérteni, hogy Németország egyesítése nem oldható meg az ,,erő helyzetéből”, nem oldható meg a Német Demokratikus Köz társaság rovására, hiszen vilá­gos, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozói nem mon­danak le demokratikus vívmá­nyaikról és nem kívánnak is­mét a kapitalisták és földes­urak szolgaságába jutni. Reménytelenül téved az, aki másképp gondolkozik: a múlthoz nincs visszatérés! Szuszlov ezután a német mun­kásosztály szerepéről, nagy fele lősségéről, egységének szüksé­gességéről beszélt. Befejezésül a békeszerető or­szágok nagy sikereiről szólott. Szalai Béla elvtárs beszéde Ezután Szalai Béla elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tit­kára, a Berlinben tartózkodó magyar kormányküldöttség vezetője mondotta el üdvözlő beszédét: — Drága Barátaink! Kedves Elvtársak! — A Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége és az egész magyar nép nevében üdvözöl­jük Önöket békeszerető álla­muk, a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának 6. évfordulója alkalmából. A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulása tör­ténelmi jelentőségű esemény volt. Németország történetében első ízben jött létre valóban béke­szerető, demokratikus német állam, amelyért Németország haladó erői régóta küzdöttek és amelyben a német nép leg­szebb célkitűzései testesültek meg. A Német Demokratikus Köztársaságban a munkásság, a parasztság és az alkotó ér­telmiség vette át a hatalmat. Mélyreható történelmi át­alakulás és a gazdasági épí­tőmunka nagyszerű eredmé­nyeinek sorozata jelzi a Né­met Demokratikus Köztársa­ság fejlődésének útját és világosan mutatja az eddig elért nagyjelentőségű sikere­ket. Teljes szívünkből további sikereket kívánunk Önöknek gazdasági és kulturális munká­jukban, nemes célkitűzéseik megvalósításában. A Német Demokratikus Köztársaság Németország békeszerető erőit képviseli és állhatatosan küzd a német egység megteremtésé­ért. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezt az egységet senki sem mozdíthatja elő jobban, mint maguk a németek. A né­met egység kérdése elsősor­ban a németek ügye, a német egységet maguk a németek fogják győzelemre vinni. En­nek legjobb biztosítéka a Né­met Demokratikus Köztársa­ság békeszerető politikája és a német egység demokratikus alapokon történő megvalósí­tása érdekében kifejtett fárad­hatatlan erőfeszítés. A magyar nép mély, őszinte barátsággal és nagy figyelem­mel követi a küzdelmet, ame­lyet a Német Demokratikus Köztársaság a békéért, a de­mokráciáért és a német egy­ség megteremtéséért folytat. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság törekvései a békét, az európai biztonságot, a népek közötti baráti együtt­működést szolgálják. A magyar nép ezért örömmel üdvözölte a nagy Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köztársaság között létrejött barátsági szerződést, amely le­hetővé teszi a Német Demok­ratikus Köztársaság küzdel­mének megerősödését és nagy­mértékben hozzájárul vala­mennyi nép béketörekvései­nek megvalósításához. Kívánjuk, hogy a jövőben egyre nagyobb eredményeket érjenek el abban a harcban, amelyet a német nép egysé­gének megteremtéséért vív­nak. A Magyar Népköztársaság lakossága az elmúlt tíz eszten­dőben hatalmas eredményeket ért el a gazdasági és kulturális élet minden területén. Népünk nagy feladatok megoldásán munkálkodik mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén A magyar nép egységesen éTM- zárkózottan küzd a tartós bé­kéért, boldog szocialista jö­vőjéért. Éljen a magyar és a német nép barátsága! Éljen a Német Demokratikus Köztársaság! Az NDK nagy nemzetközi tekintélyre tett szert Otto Grotewohl elvtárs beszéde A Német Demokratikus Köz­társaság megalapításának 6. évfordulója alkalmából a ber­lini Állami Operaházban ren­dezett ünnepi ülésen Otto Gro­tewohl miniszterelnök mondott ünnepi beszédet. Otto Grotewohl beszédében részletesen ismertette és mél­tatta azokat a jelentős ered­ményeket, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói lelkes, odaadó és meg­feszített munkával a Német Demokratikus Köztársaság megalapítása óta eltelt hat esztendő alatt elértek és ame­lyekkel kivezették demokrati­kus államukat a káoszból, amelyet az összeomlott er­kölcstelen hitleri rendszer ha­gyott vissza maga után. A miniszterelnök a további­akban hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság fennállásának hat esz­tendeje alatt nagy nemzetközi tekintélyre tett szert és kivívta a béke­szerető népek barátságát és bizalmát. ■Eénvesen bizonyítja ezt — mondotta Grotewohl — a Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság kap­csolatairól Moszkvában nem­rég megkötött egyezmény, j amely nagyjelentőségű béke- I mű. E szerződés csak olyan ál­lamok között jöhet létre, amelyekben a munkásságé, a do’sozó parasztságé, az alkotó értelmiségé a hatalom. A Német Demokratikus Köz­társaság a szocializmus épí­tésének útján járva a teremtő munka számára elengedhetet­len békepolitikát folytat, hogy szüntelenül emelje lakosságá­nak gazdasági és kulturális színvonalát. Ugyanakkor tudatában va­gyunk az egész német nem­zettel szembeni felelőssé­günknek is és minden erőnket latbavetjük a kettészakított Németország állami egységének békés és demokratikus helyreállítása érdekében. Ebben a törekvé­sünkben döntő segítséget je­lent a Szovjetunióval kötött államszerződés. A továbbiak során Otto Grotewohl hangoztatta: — A Német Demokratikus Köztársaság lakossága soha sem fogja feladni eddig elért történelmi jelentőségű szociális gazdasági és kulturális vívmá­nyait. E vívmányok védelme kö vetelte meg, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság Nép: Kamarája törvényt hozzon az Alkotmány kiegészítéséről, a Német Demokratikus Köztár­saság fegyveres erőinek meg­teremtéséről. Az új törvény még nem jelenti a hadkötele­zettség bevezetését a Német Demokratikus Köztársaságba, de a Minisztertanács minden kellő intézkedést meg fog tenni a köztársaság jogos és igazsá­gos védelmének biztosítására. A Német Demokratikus Köztársaság ma teljesen szuverén állam, amely kizárólag saját mérle­gelése szerint, és a lakosság érdekeinek megfelelően irá­nyítja bel- és külpolitikáját. Ezt a moszkvai szerződés alá­írása és hatálybalépése után csak az vonhatja kétségbe, aki készakarva szemethúny a reá­lis tények felett. Otto Grotewohl levele N. Á. Bulganyinhoz Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke levelet intézett N. A. Bulganyinhoz, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnö­kéhez. „Engedje meg, hogy köszö­netét mondjak önnek szeren- csekívánataiért, amelyeket a Német Demokratikus Köztár­saság és a Szovjetunió kap­csolatairól szóló 1955 szeptem­ber 20-án Moszkvában aláírt szerződés hatálybalépése al­kalmából fejezett ki. A szerző­désnek rendkívül nagy a je­lentősége államaink baráti kapcsolatainak megerősítése és továbbfejlesztése szempont­jából. Nemzetközi téren foly­tatott együttműködésünk cél­ja, hogy előmozdítsuk a haté­kony európai kollektív bizton­sági rendszer létrehozását és minden kellő intézkedést meg­tegyünk a békebontás meg­akadályozására. Ez annál in­kább megfelel a német nép nemzeti érdekeinek, mivel az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése az első alapfeltétele annak, hogy Eu­rópa népei — és maga a német nép is — védelemben része­süljenek a Nyugat-Németor- szágban feltámasztott német miíitarizmussal szemben és szabaddá váljék a német egy­ség békés és demokratikus helyreállításához vezető út, amelyet a párizsi szerződések eltorlaszoltak. A Német Demokratikus Köz­társaság megalapítása hatodik évfordulójának előestjén min­den békeszerető német ember nevében őszinte köszönetét mondok önnek és a Szovjet­unió kormányának odaadó közreműködésükért e történel­mi jelentőségű szerződés létre­hozásában és önnek, valamint az egész szovjet népnek nagy­szerű szocialista építési mun­kájában további sikereket kí­vánok.“ Tito elnök nyilatkozata a jugoszláv sajtó képviselőinek Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke a Naro- dna Armija című lap fennállásá­nak 10. évfordulója alkalmából a lap képviselőinek több kérdé­sére válaszolt. A leszerelés problémájáról szólva Tito ezt mondotta: Magától értetődik, hogy a le­szerelési egyezmény megkötésé­re és a leszerelésre minden való­színűség szerint mindaddig nem kerülhet sor, amíg nem oldják meg, legalább általános voná­sokban azokat a legnagyobb nemzetközi problémákat, ame­lyek a fegyverkezés okai. Ide tartozik mindenekelőtt a német kérdés, majd az európai bizton­ság kérdése és más hasonló prob lémák. A leszereies Kérdésének megoldása a négy nagyhatalom e problémákra vonatkozó to­vábbi tárgyalásaitól függ. Kiemelve, hogy az ENSz lesze relési albizottsága már elért bi­zonyos sikereket, különösen az ez év május 10-1 szovjet javas lat után, amely javaslat jelentős mértékben csökkentette a Szov jetunió és a nyugati hatalmak álláspontja közötti különbséget, kijelentette, hogy az Igen kon­struktív, részletes es világosan megfogalmazott szovjet javaslat az angol-francia Javaslattal együtt széles alap a négy nagy­hatalom leszerelési tárgyalásai számára. Úgy gondolom — mon dotta —, hogy az ál­talános fejlődés olyan színvona­lat ért el, hogy jelenleg e kér­désben nem keletkezhetnek majd különösebb nehézségek. A dolo™ lényege az, hogy ez a kérdés el­került. a holtpontról és különö­sen reménytkeltők e tekintetben a genfi értekezleten folyt tár­gyalások. A hónap végén Genf- ben megnyíló külügyminiszteri értekezlettől sok tekintetben függ e kérdés megoldásának to­vábbi sikere. Uj reményeket kelt — foly­tatta Tito — az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió érintkezé­sé e problémák megoldásában: E'.senhowernek a tájékoztatás- cseréről és a katonai létesítmé­nyek légifényképezéséről szóló javaslata és Bulganyin ellenj avas lata. Bulganyin javaslata véle­ményem szerint teljesen indo­kolt, mert képtelenség volna azt várni, hogy a Szovjetunió bele­egyezik az egyoldalú tájékozta­tásba és az ország légifény­képezésébe, anélkül, hogy meg­ismerkedhetnék a Szovjetuniót körülvevő országokban lévő ka­tonai támaszpontokkal. l)gv g0n dolom, hogy a Szovjet elbnjavasuta teljesen ésszerű é. hogy a Szovjeté«,ny0mós oka', vannak erre a ellen_ jaVt.;\t*,,£^ Kovács József: MÁJUSFÁK II. A sötétségből már kirajzo­lódtak a falu körvonalai. Sze­kérzörgésre lettek figyelmesek. Nemsokára ezután melléjük kanyarodott Simon Zoli, Deli Balázs ült még mellette a ko­csideszkán. A szekérről hatal­mas két májusfa koronája ló­gott le, tisztára seperve maga után az utat. A két pejkó meg­állt, amint Zoli megrántotta a gyeplőt. Pistáék is letették a terhet és cigarettára gyújtot­tak. Csak a lovak prüszkölése és a gyufák sercegése hallat­szott ebben a koromsötét éj­szakában. A felvillanó fényben meg lehetett látni, hogy a két gazdagyerek arcán gúnyos mo­soly áradt szét. Pista jól meg­figyelte ezt. Valami kínos és feszült csend ülte meg körülöt­tük a levegőt. Mindegyikőjük érezte, hogy valaminek történ­nie kell. — Májusfák? — kérdezte Zoli, pedig látta, hogy azok. — Igen — felelte Pista. Na és ... hanem visszahozta a tárakba mondván: — Hadd szOjon’ hozzá a gazdasághoz. Úgy is- marad, ha mi már kiör,_ szünk. — Kíváncsi vagy? — De még mennyire! — Ha tudni akarod, neki! — vága oda keményen a felele­tet íista. —Mi a szösz ... én tán majd a keresztanyámnak állítom ezt — és látra mutatott. — /llíthatod akinek akarod, de Pirnek én állítok május- iát ! — N; nézd csak, mennyire fent va: az uborkafán. Mióta lettél etnyire harcias? Pistáb,n egyre jobban forrt a méreg, a szeme szikrákat szórt a sitétben. A barátai is izegtek, mozogtak körülötte. — Te Pita, csiklandik a ke­zünk, valamit csinálni kéne — és bayátai jíúzísn nevettek. — Fogd be azád, te gézen­gúz, mert betap&dom — Pista most már szinte áromkodta a szavakat. Az anyinak azt a ... — és odaállt egésn a kocsi hágcsójához. Tö:re akarod tenni ennek a szSnylánynak az életét? Te csibe; Tudom, mi a szándékod ve de abból nem lesz semmi. — Csak úgy kérdeztem. És honnét? — Ahol volt. — Szóval loptátok? — Mi közöd hozzá? — Csak úgy megjegyeztem, hogy loptátok. Tudjátok mi jár ezért? ... majd a csendőrök ... Pista arcát elfutotta a méreg, a keze ökölbe szorult. Egyelőre azonban még türtőztette ma­gát. — Aljas gazember — sziszeg­te a fogai között, — szóval be akarsz bennünket árulni? — Hahaha ... hahaha ... — röhögött Zoli. — Hallottál már ilyet? — fordult barátjához, — aljas gazember vagyok. — Hahaha... — Az egyébként néma éjszakában bántóan ha­tott ez az állatbőgésnek is be­illő hahotázás. Zoli végre le­csillapodott. — Csak nem Pirinek méltóz- tatik vinni — csúfolódott Zoli. Beszédébe némelykor beleszőtt ilyen uraskodó szavakat, is. Pol­gárit végzett, ott tanulta meg. Az apja nem engedte tovább.

Next

/
Oldalképek
Tartalom