Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-06 / 209. szám
SZEPTEMBER 6. NAPT.O 3 PART ÉS PARTÉPÍTÉS fi vezetők példája s a szervezett felvilágosító munka segítheti Májason is a mezőgazdaság szocialista átszervezését A Központi Vezetőség június 8-i határozata megállapította: „A mezőgazdaság szocialista átszervezése csak a párt és a népi demokratikus állam céltudatos, politikai, szervező és gazdasági munkájának eredménye lehet.” Megtárgyalták, megbeszélték ezt, még talán határozatot is hoztak a végrehajtás érdekében, a majosi kommunisták is. Jó idő eltelt azóta, s mégis ered mény nem nagyon mutatkozik. Miért? Erre aztán Majoson nem nehéz a felelet. Köztudomású, hogy mint min den téren, a termelőszövetkezetekbe való belépések terén is a kommunisták meggyőző szava mellett, példamutatásukra is feltétlenül szükség van. Hogy néz ez ki itt? Először is a párt és a falu vezetőit vegyük sorra. Az alapszervi párttitkár, Kereső Antalné elvtársnő is csak ígéri, hogy belép, de Szőts Titusz elvtárs tanácstitkár felesége sem lépett be a tsz-be. Kell-e tovább sorolni? Úgy gondoljuk, nem. Nyilvánvaló, hogy az alapszervezet vezetőségi, vagy taggyűlésén is, hiába esik szó a belépésről. Az a vezető, aki csak ígér, magyarán mondva vizet prédikál és bort iszik, nem sok segítséget tud adni, nem lelkesíti, nem öszötönöz- heti a többieket sem. Milyen példát mutat például a tanács titkárának felesége, vagy a párttitkár, aki egyénileg 1—2 hold földön gazdálkodnak. Sokan elmondják a faluban, hogy összehasonlíthatatlanul többet kereshetnének a tsz-ben. Büszkén hirdeti a tanácsháza előtt a falitábla, hogy Szőts Albert tavaly csak 204 kiló árpát kapott, míg az idén 867 kilót. Molnár Albert például 1954-ben 258 kilót, s az idén 10.35 mázsát keresett. Ebből azonban még nem mindenki győződhet meg a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. Hiányoznak azok a plakátok, amelyeken például ilyen számok olvashatók: Miklós Gábor a Kossuth Tsz tagja 371 munkaegységet tejesített. Erre kapott búzából 15.76 mázsát. Árpából 3, rozsból fél kilót munkaegységenként. E híradások bemutathatnák a még várható jövedelmet is. Előreláthatólag kukoricából több, mint 3, takarmányrépából 3, burgonyából 4 kilót oszthatnak még. S a pénz? Eddig már 6 forintot osztottak egységenként, de várható még legalább 6 forint. Nincsenek lelkes hívei, agitá- lói a tsz-nek? Nem igaz. Hideg Károly elvtárs már sok jó tsz- tagot szervezett be. Csergő István, Jakab Ágoston tavalyi belépése neki is köszönhető. Szabó Mihály traktoros, Szőts Lajos párionkívüli is sokat foglalkozik e fontos feladattal. Az alapvető hiba az, hogy a községi pártvezetőség kiengedte a vezetést kezéből, s nem volt, aki ezt tovább vigye. „Valamikor” a népnevelők be lettek osztva terület szerint, de azóta sem kérte számon senki a munkájukat, — segítésükről nem is beszélve. Hamis, káros nézetek is vannak itt, hiszen maga Molnár elvtárs a községi pártvezetőség titkára is arról beszél, hogy „... majd az eredményeink beszéljenek helyettünk”. Azt azonban elfelejti, hogy ezt miként tudják meg az egyéni dolgozó parasztok, ha a felvilágosító szó elmarad. Mi a teendő tehát? Először is a kommunisták és mindenekelőtt a vezetők példamutatását elérni. Másodszor megszervezni s nap mint nap segíteni, ellenőrizni az agitációs felvilágosító, meggyőző munkát. Lehetőség, anyag van erre bőven, csak kommunistákhoz méltóan a Központi Vezetőség határozata szellemében hozzá kell fogni a munkához. Äz eddigi sorsolások olkcslmévcsl 12800000 forint került visszafizetésre megyénkben Az elmúlt hónapban osztották ki az V. Békekölcsön kötvényeit mivel az utolsó részlet befizetése is megtörtént. Ki mennyit jegyzett, annyi száz, vagy éppen kétszáz forintos kötvény birtokosa. Bizonyára sokan gondoltak arra amikor kézbevették a kötvényeiket, jól sáfárkodtak-e a forintjaikkal? Egyenlőre még nem tudja senkisem. hogy melyik kötvény lesz a 100 000 forintos, vagy melyikek nyernek 10, 25. 50 ezer forintokat, mert a legközelebbi sorsolást szeptember- II. felében tartják. De az már bizonyossá vált, hogy a befizetett összeg 25 százalékából minden községben javítottak, vagy építettek valamit, mely összeg visszamaradt a község birtokában. Csupán egypár helyiség nevét említjük, amelyek a vissza maradt 25 százalékból jól gazdálkodtak, mert például Szekszárdon többek között ebből az összegből készült el a Csaba utca és az Árpád utca víztelenítése. Dunaföldvá- í'oít útjavításra és a kutak tisztítására fordították, Pakson utat javítottak belőle és megvásárolták a kultúrház felszerelését, Tamásiban tűzoltó ügyeleti helyiséget építettek, Dombóvárott ebből a pénzből eszközölték az óvodai felszerelés h?—irzízéi, Ireg- szemcsén megvették még a sz' kséges hangszórókat, Pincehelyen ugyanezt cseleked- ték, Ozorán pedig levezető csatornát javító'tak. Ha ezekre gondolnak a kötvénytulajdonosok, akkor azt mondhatják, hogy jó helyre adták forintjaikat, mert mind olyan dolgok készültek belőle amelyek a ml hasznunkat szolgálják és a mi segítségünkre vannak közvetve és közvetlen. Emellett sokezer dolgozónak húzzák ki kötvényeit nyereménnyel a sorsolások alkalmával. Tolna megyében például az elmúlt években a 25 sorsolás alkalmával visszafize tésre került 12 800 000 forint. Csupán az idei esztendőben meg tartott öt sorsolás alkalmával 37 275-en nyertek mintegy 6 és félmillió értékben. És hány és hány boldog nyertes lesz újból, ha most szeptember második felében a sorsolás alkalmával kihúzzák kötvényeik számát? A termelőszövetkezeti csoportok új mintaalapszabálya a tszcs-k fejlődését, a tagok érdekeit szolgálja „Ami hiányzott életemből, munkámból, mindazt megtaláltam" Beszélgetés Strumberger Istvánnal, a Bonyhádi Cipőgyár sztahanovistájával A cipőiparban igen fontos a drága importanyagokkal való legmesszebbmenő takarékosság, különösen az alsó- és felsőbőröknél. A Bonyhádi Cipőgyár dogozói komoly eredményeket értek már el e téren. Az egyénekre, munkaműveletekre felbontott anyagnorma, az erre tett vállalások meghozták az eredményeket. A szabászat és a csákozó üzemrész dolgozói eddig 104.451 forint értékű anyagot takarítottak meg. A legjobb anyagkihasználási százalékot Strumberger István csákozó érte el. Eddigi megtakarítása közel 15.000 forintot tesz ki. Komoly összeg ez, különösen ha azt figyelembevesszük, hogy az anyagnormák elég szorosak. Strumberger István — közel hat éve dolgozik a gyárban. Alig volt 25 éves, amikor idekerült. A csupaizom, erős fiatalember egymásután döntötte meg az akkori normákat és kiváló eredményeket ért el az anyagtakarékosságban is. Felettesei felfigyeltek az ügyeskezű fiatal munkásra, foglalkoztak vele. Annak ellenére, hogy eredeti szakmája kőműves, jó érzéke volt a cipőgyári gépekhez, megszokta a nagyüzemi termelést, a motorok dübörgését. Sorra szárnyalta túl az új normákat és ma már szinte minden hónapban eléri a 200 százalékos teljesítményt. Érezte, tudta, hogy valami hiányzik életéből. Az üzemrészben lévő párttagok és a pártcsoportbizalmi figyelmét felkeltette a kiváló teljesítményű munkás szorgalma, látták azt, hogy sohasem késik, nem hiányzik munkahelyéről, érdeklődik a párt politikája iránt. Foglalkoztak vele, ismertették a párt célkitűzéseit. Hónapok teltek el, mire Strumberger István kéréssel fordult a pártszervezethez: „Nagyon szeretnék a párt tagja lenni.” — Kérése teljesült. — Most már nemcsak a termelésben állta meg helyét, ha nem a pártmunkában is részt- vett, a kapott feladatokat becsületesen végrehajtotta. Rövidesen pártunk tagja lett. Közel egy hónapja kapta meg tagkönyvét. „— Ami hiányzott az éle- Itmből, munkámból, mindazt megtaláltam ’ — mondja derűs arccal Strumberger Pista, ahogy művr/.e". >i, munkatárs«! hívják. — Most már tudom, hogy a többtsrmeiés, az anyaggal való takarékosság nemcsak nekem jelent nagyobb keresetet, hanem valamennyiünk számára a magasabb életszínvonal forrása.” — Mi a titka rendkívül magas teljesítményének, kiváló anyagkihasználási módszerének? — „Lényegében csak annyi — mondja, — hogy szorgalmasan dolgozom, a munkaidőt tökéletesen kihasz nálom, gépemet, szerszámomat gondosan karbantartom. Jó szemmértékkel dolgozom, hogy egy grammnyi anyag se vesszen kárba." Persze, nemcsak ez, hanem öntudat, a munkához való kommunista viszony, hiszen párttag, akinek minden területén példát kell mutatni. Nem rejti véka alá tudományát. Kettő kivételével, már valamennyi csákozónak átadta munkamódszerét. Nemrég került az üzembe Czinkon János ifjúmunkás, akit ő vett „kezelés alá”. Ez a fiatal dolgozó már átlagosan eléri, sőt, néha túl is teljesíti a 160 százalékot és az anyagkihasznál- lásban is szép eredményeket ér el. Strumberger István jó munkája jutalmaként már több kitüntetésben részesült. 1953- ban elnyerte a „Könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést, legutóbb pedig a „Szakma kiváló dolgozója” címet. Ezt rövidesen másodszor is megkapja, mivel 18 hónapja teljesíti megszakítás nélkül a sztahanovista feltételeket. Szép pályát futott be eddig Strumberger István. Boldog és megelégedett ember. Két szép gyermeke van. Felesége is a Cipőgyárban dolgozik. Gondtalanul és jól élnek. Amit elértek, azt az tette lehetővé, hogy értelmet kerestek és találtak életüknek. Tudják, hogy a szebb jövő fel építése csak jó munkával érhető el, olyan magatartással, amilyet Strumberger István tanúsít munkahelyén. HORVÁTH JÖZSEF. N emrég jelent meg a Minisztertanács határozata a termelőszövetkezeti csoportok új mintaalapszabályának megerősítéséről. Ez a határozat ismerteti a termelőszövetkezeti csoportok tlőtt álló feladatokat, amelyek szerint a jövőben, a sikeres gazdálkodás érdekében, működniük kell. Ez a határozat a termelőszövetkezeti csoportok fejlődését, a tagok érdeseit szolgálja. Csupán egy község termelőszövetkezeti csoportjainak a munkáját vizsgáljuk meg. Mözs községben három első típusú tszcs működik már hosszú idő óta: a Béke, a Petőfi és a Kossuth tszcs. Nem is volt náluk semmi baj 1953-ig. Dolgoztak rendesen, betartották a szabályt és a tagok élvezték az államnyújtotta kedvezményeket. De ezután nagyon ferde vágányon folytatták a működésüket, különösen pedig a Béke Termelőszövetkezeti Csoport, amelynek a tagsága az egy csoporton belül három részre különült el. Az első kategóriába tartoztak azok akiknek minden felszerelésük megvolt. Ók megkaparintották maguknak a legjobb földeket és azon gazdálkódtak. A második kategóriába a/.ok kerültek, akiknek már nem állt minden felszerelés a rendelkezésükre és a han nádikban pedig azok voltak, akiknek csupán a földjük volt meg, de a hozzávaló jószág és így a szükséges trágyamennyiség sem volt biztosítva és ebből kifolyólag nem tudták a talajokat kellő táperőben tartani. Ebből, az igaerő hiányából, következett azután az a teljesen téves lépés, hogy a jószágnélküli csoporttagok az első kategóriában lévő gazdáknak a szántás, vetés, lókapá.-.ás, behordás fejében kénytelenek voltak munkaerejüket feláldozni azon az elven, hogy: „Én végzem a szántást, vetést, behordást, te pedig eljössz nekem dolgozni és kézierővel visszaszolgálod az en szívességemet.“ Ez a megoldás emlékeztet mindenkit azokra az időkre, amikor még a párezer négyszögöl földdel rendelkezők kénytelenek voltak a kulákoknak robotolni, mégpedig olyanformán, hogy a kevés munkáért háromszo- rosan-négyszeresen megdolgoztak. Ma már mindenki előtt elvitathatatlan tény, hogy ez a megoldás helytelen és éleve káros. /V Béke Termelőszövetkezeti Csoport tagságának jórésze is belátja ezt, de egy részük még mindig így akarja tovább folytatni, ahogy éveken keresztül cselekedték. Ez nem megengedhető, mert szemben áll a többi dolgozó paraszt érdekeivel és az új mintaalapszabály helyesen megái lapított pontjaival. A feladat tehát nyilvánvaló: rendet kell végre teremteni a mőzsi termelőszövetkezeti csoportokban és a megye valamennyi helytelenül működő tszes- iben. Ehhez a munkához fogott hozzá mindjárt a rendelet megjelenése után a szekszárdi járási tanács mezőgazdasági osztálya. Most már befejezéshez közeledik a mintaalapszabályzat módosításáról hozott határozat ismertetése valamennyi községben. TI ogyan szolgálja az új mintaalapszabályzat a tszcs-k fejlődését és a tagok érdekeit? A termelőszövetkezeti csoportba belépő gazda köteles minden földterületét bevinni a tszcs-be. A gazdálkodásra vonatkozóan kimondja a határozat, hogy a földet táblásművelésben kell megművelni, közös vetésforgó alapján, amelyet három évre kell elkészíteni. Az őszi mélyszántást a gépállomással kötelesek végeztetni a nagyobb termés és a jobb talajművelés érdekében. Az egyéb gépi munkákra is köthetnek szerződést a tagok, de ez nem kötelező. A növényápolást végezhetik közösen, de hu úgy tartják jónak, feloszthatlak a bevitt föld arányában a területet maguk között. A kalászosok és a kapások betakarítását szintén külón-kü- lön végezheti minden tag. A cséplés történhet közösen, de ha a közgyűlés úgy dönt, hogy mindenki külön csépeljen, ezt kell elfogadni. A beszolgáltatást azonban közösen kell teljesíteniük. A termelőszövetkezeti csoport szerződést köthet közös beszerzésre és a termények közös értékesítésére. Nagyon fontos, a talaj táperejének fokozása és a nagyobb termés szempontjából, hogy a földterülethez mérten biztosítsa minden csoporttag a szükséges trágyamennyiséget, ha ez nem áll majában, úgy köteles megvenni. ddig csupán a gazdál- kodás módjáról szóltunk. Ezután vizsgáljuk meg a munkaszervezést és magát azt, hogy ki, mennyit köteles dolgozni. Minden termelőszövetkezeti csoporttag köteles a bevitt földterülete arányában biztosítani a szükséges munkaerőt és végezni a munkát. A’ gépi munka díját szintén minden termelő a bevitt föld arányában köteles megtéríteni. A termelőszövetkezeti csoport legfelsőbb szerve a közgyűlés, melynek élén az intézőbizottság és az elnök áll. A közgyűlés minden fontos ügyben dönthet. Dönthetnek abban, hogy közösen végzik-e a munkát, kötnek-e szerződéseket és hogyan történjen a jövedelemelosztás. A közgyűlés és az intézőbizottság azonban nem hozhat olyan határozatot, amely ellentétes az új mintaalapszabályzatban biztosított jogokkal és kötelességekkel. A termelőszövetkezeti csoport tagjai kedvezményben részesülnek: a terménybeszol- gáltatásnál, az adófizetésnél, és kedvezményes áron végeztethetik el a szántást és a növényápolási munkákat a gépállomással. A csoport tagjai részére az állam nemesített vetőmagvak gyümölcsfaoltványokat, kisgépeket biztosít. Közös értékesítés es közös beszerzés esetén szintén megilleti őket a kedvezmény. Ezenkívül hitelt vehetnek fel olyan földterületre, melyet közösen szándékoznak megművelni, vagy ha közös állatállományt létesítenek. Nagy segítség még részükre az is, hogy ha egy községben három termelőszövetkezeti csoport működik, vagy ha egy tszcs földterülete eléri a 2000 holdat, államunk agronómúst biztosít a részükre. 1%/í indezeket a kedvezmé- nyékét természetesen csak abban az esetben biztosítja részükre államunk, ha a mintaalapszabályzatban lévő határozatokat betartják a csoport tagjai. Mindezek után nyilvánvaló, hogy a Minisztertanács, új mintaalapszabályzata a tszcs-k fejlődését és a tagok érdekeit zolgálja. Éppen ezért a termelőszövetkezeti csoport tagjai éljenek ezekkel a lehetőségekkel, használják fel a saját maguk és népünk egészének a boldogulására. Kovács József
