Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-27 / 201. szám

1955. AUGUSZTUS 27. NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Ä tamási járási DISZ-szervezeteLc nyomában Egy brigád ment a tamási já­rásba azzal a feladattal, hogy ellenőrizze a járás DlSZ-szerve- zeteinek életét, munkáját. Ellen­őrizze, hogy a járás szervei, első sorban a pártszervezetek, mit tesznek az MDP Központi Veze­tőség az ifjúság közötti munka megjavítására vonatkozó határo­zatának végrehajtásáért. A bri­gád tapasztalatairól naponként hírt adunk lapunk hasábjain. Az első út a járási DISZ bízott Sághoz vezetett. Munkatervek, határozatok kerülnek elő a fió­kokból. Ezek a tervek a Központi Vezetőség határozatai alapján ké szültek és éppen ezért tükrözik azokat a feladatokat, amelyeket a járási DISZ bizottságnak meg kell oldania. A tervek tehát alap­jaiban véve jók. A végrehajtás azonban annál rosszabb. Nem emelkedik például közel sem olyan arányban a HISZ taglét­szám, mint ahogyan a terv és a felsőbb szervek határozatai elő­írják. Naponta mindössze egy­két fő a tagfelvétel, noha ennek tízszeresének kellene lennie. A tervben adva van, hogy hány cséplő, silózó és takar- mányfcetakarító brigádot kel­MEGJEGYZÉSEK Mi a gazdaságosabb...? A Tolna megyei Tanács Bánya és Építőanyagipari Egyesülésnek van egy petróleummal működő „MIB” motorja. Ez a motor most a dombóvári szervestrágyatele pen a szemcsézőgépet hajtja. A telepen rövidesen áttérnek a vil lsyiymotor meghajtásra, így ez a petróleumos motor feleslegessé válik. Sőt, nem lesz szükség arra -az ugyanilyen motorra sem, ami majd az ősszel érkezik meg. Nemrég egy javaslat hangzott el az Egyesülés központjában a motor hasznosítására. Breuer Ottó elvtárs, a párttitkár java­solta, hogy ezt a motort fel kelle­ne szerelni egy csille-alvázra, kis átalakítással ezzel lehetne von tatni a csilléket az Egyesülés egyik telepén. Indokolt ez a ja­vaslat? — Feltétlenül. A tégla­gyárakban a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik a belső szállítás, a föld, a nyerstégla szál lítása, a kemencéknél a be- és kihordás. E munkák egyrészét „Káréval" — targoncával — végzik, másik részét lóvontatású vagy kézi erővel tolt csillékkel. A javaslat szerint itt lehetne gép pel megkönnyíteni az ember munkáját. „Nem lehet megvalósítani — utasította el a javaslatot Szénás Gyula, az Egyesülés főmérnöke. — Az ilyen motorral sok a baj, gyakran elromlik. Nincs hozzá­értő szakember sem, aki kezelné. Nem alkalmas a pálya sem erre, nem érdemes próbálkomi vele. Mindezt egybevetve a motor ilzembetartása nem lenne olyan gazdaságos, mint lóval vontatni a csilléket, vagy emberi erővel tolni.” Alátámasztotta ezt azzal Tiogy tapasztalata szerint sehol sem vált be a gépi csillevontatás a téglagyárakban, ahol próbálkoz tak is vele, ma már nem használ­ják a kisvontatókat. (Minden­esetre a széleskörű tapasztala­tokra való hivatkozás indokolt, hiszen az elmúlt pár év alatt jó- néhány munkahelye volt a főmér nők elvtársnak.) Végeredményben tehát nem lehet gépesíteni, fejlődni, marad­jon minden a régiben. Ezek sze­rint falun is felesleges a traktor, -a vasutat jól helyettesítené a -postakocsi stb. stb. lett volna szervezni. A tervnek azonban csak a felét hajtották végre. Magyarszéki és Pintér elvtárs­nők, a járási DISZ bizottság munkatársai azzal magyarázzák ezeket a hibákat, hogy kevés a bizottságon a függetlenített mun katárs. Ez igaz, régóta vannak ilyen problémák. A hiba valósá­gos oka azonban az, hogy mun­kájukat a szervezetlenség és a kapkodás jellemzi. Ez így van még akkor is, amikor teljes lét­számmal dolgoznak. A feladatokat egyedül akar­ják megoldani, ahelyett, hogy aktíva hálózatot szerveztek volna és az aktívák segítségé­vel küzdöttek volna a DISZ előtt álló feladatok végrehaj­tásáért. Arra hivatkoznak a járási DISZ bizottságnál, hogy nincs olyan elvtárs, akit aktívaként be­kapcsolhattak volna a DISZ mun­kába. Ugyanakkor a járási ta­nácsnál sok fiatal dolgozik, akik gyakran járnak a különböző köz ségekben, tsz-ekben. A járási könyvtárban is dolgoznak fiata­lok, akiket megbízhattak volna Nincs igaza a főmérnök elv­társnak. Már csak ezért sem, mert a szomszédban, a Tolna­megyei Téglagyári Egyesülésnél könnyen találna példát rá, ho­gyan vált be a gépi vontatás. A mázai gyárban tavasz óta a föld­szállító csilléket egy ugyanolyan átalakított motor — „vontató- kuli” — vontatja, mint amit Breuer elvtárs javasolt. Amikor a mázaiak megkapták, a motor már rossz volt, de rövidesen ka­pott egy nagy javítást, azóta nincs hiba vele. Egy tizenhatéves fiú kezeli, egy hét alatt tanulta meg a kezelését. Mázán a prés­gép földdel való ellátása azóta zavartalan, mióta ez a motor von tatja a csilléket. Gazdaságosabbra? Egy napi üzemköltsége körülbelül 20 fo­rint. Két ló munkáját végzi, ami­nek az eltartása kitenne legkeve­sebb napi 60—80 forintot. Te­DISZ feladatokkal. Ha aktívahá­lózatot szerveznek, s jól irányít­ják. szervezik munkájukat, sok­kal szélesebbkörű és eredménye­sebb munkát végezhetnének. Nemcsak aktíva hálózata nincs hanem még a járási DISZ bizott­ság tagjai sem tevékenykednek. DISZ JB ülést nem tartanak rend szeresen. Két hónappal ezelőtt volt utoljára és a bizottság tag­jainak csak kis töredéke végez munkát. A választott szerv he­lyett a JB függetlenített munka­társai irányítanak. A DISZ járási bizottság nem is meri kellően saját munkaterüle­tét. Ez nem újkeletű: félévvel ez­előtt is probléma volt. Akkor bí­rálatot kapott érte, de még nem javítottak munkájukon. Nem tudják hány fiatal van a termelőszövetkezetekben, kö zülük mennyi a DISZ tag, hol, milyen teendők vannak a DISZ szervezetek erősítése terén. így munkájuk kapkodó, nem célirányos és nem tudják oda irá nyítani mindig a legnagyobb gyük hozzá, hogy a lovat akkor is kell etetni, amikor nem dolgo­zik. Az Egyesülésnél évek óta ne hézségek vannak a takarmányel­látással, a rossz takarmányozás következtében gyakran leromla­nak a lovak. Meg aztán — a lóra biztosan nagyobb szükség volna. Úgy hisszük, nem kell sokat vi tatni, hogy a motor gazdasá­gosabb-e. Jobb-e emberi erővel szállíta­ni? — Tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt ez a tőkések véleménye, akik az emberi munkaerő olcsó sága miatt nem gépesítettek. Ta. Ián elegendő egy régóta ismert és az elmúlt évek alatt vérünkké vált jelszóra hivatkozni: „Nálunk a legfőbb érték az ember.” Nem alkalmas a pálya a gépi vontatásra? Akkor lóvontatásra sem jó rossz pályán mindenképp kiugrik a csille, persze, a pályá­erőt, ahol arra a legnagyobb szükség lenne. Mindenekelőtt felelősség ter­heli a járási DISZ bizottságot azért Is, mert ráadásul kirakat­politikát folytat. A jelentésekben például 5 ifjúsági cséplő munka­csapatot szervezett, a valóságban csak kettő van. Hasonló a hely­zet a tagfelvétel és egyéb tevé­kenység terén. Tamásiban az egyik legfontosabb helyen nincs DISZ-szervezet, de mégis nyil­vántartanak 99 tagot, akik lénye gében csak „papírostagjai” a DISZ-nek, mert évek óta nem tö­rődött a DISZ bizottság ezzel a szervezettel. A fiatalokban van lekesedés. Minden községben található erre példa. Pincehelyen, ami­kor egy kicsit elkezdtek fog­lalkozni a fiatalokkal nagy tö­meget tudtak mozgósítani a gyűlésre és lelkesen munká­hoz láttak. A járási DISZ bizottságnál te­hát súlyos hiányosságok vannak. A járási DISZ élet elhanyagolá­sáért felelősség terheli a DISZ bizottság tagjait. kat meg kell javítani, talán kis átalakításra is szükség van. Nem ismernek példát az Egy- sülésnél arra, hogy valahol be­vált a gépi vontatás? — Akkor sem lehet kézlegyintéssel elintéz­ni egy ilyen javaslatot. Tessék ki próbálni, jó lesze-e. Általában az új módszerek bevezetése nem megy minden nehézség nélkül. Lehet, hogy az első napokban, hetekben nehezebb igy dolgozni, mint a régi módon. De a későbbi eredmény bőven kárpótol az át­meneti nehézségekért. Ha ilyen felfogás uralkodna mindenütt, mint az Egyesülésnél, ma nem beszélhetnénk az újítók és újítá­sok ezreiről, tíz ezreiről, nem be­szélhetnénk arról, hogy iparunk több, mint háromszorosát termeli a háború előttinek, nem emel­kednék évről-évre a dolgozók életszínvonala. J. J. Egyre szebb az életünk Kolmann György és felesége régóta tagjai már a faddi „Győzelem’ termelőszövetkezet­nek. Mint fiatal házasok kerültek a tsz-be és kezdtek dolgozni jövendő életük kialakítá­sán. Szorgalmas munkájukért megkapták a becsületes jutalmat: 24.35 mázsa búza és 9.46 mázsa árpa került kis házuk padlására. A fiatal házaspár nagyon régi terve volt egy konyhagarniturának a vásárlása. 15 mázsa búzát adták el szabadfelvásárlási áron. A ka­pott pénzzel Budapestre indult Kolmann Györgyné Rozi nénivel, egy esős, barátságta­lan nyári hajnalon. Azóta már hazaérkeztek. Na, de legyen a fiatalasszonyé a szó, aki él­ményét hazaérve férjének mesélte el. — Sok mindenről beszélgettünk a hosszú út alatt és leginkább arról, hogy a sok eső bizony hátráltatja a cséplés befejezését. Egy idősebb paraszt bácsika is bekapcsolódott a beszélgetésbe, mondván: — Arról igazán senki sem tehet, hogy ál­landóan esik az eső. Én erre azt válaszoltam, lehet, hogy erről nem tehet senki, de arról igen, hogy még mindig csépelnek a határban. — Miért nem gépesítik az aratást? Lám, mi már el is felejtettük a cséplést, kiosztottuk a búzát, sőt, a felesleget már el is adtuk. Erre aztán nem tudott mit válaszolni a bácsi. Közben megérkeztünk. Nem tudom neked elmondani, hogy mennyit mentünk egyik üz­letből a másikba, míg végül a Baross-utcában kötöttünk ki. Elmondtuk ott az elvtársnak, hogy milyen messziről jöttünk és... elég az hozzá kifizettük a bútor árát és a raktárban megkaptuk. Utána folytattuk a vásárlást. Megvettük neked a ruhát, meg az esőköpenyt és a zsákokat. Egyszóval sikerült elköltenünk azt 3500 forintot, amit e célra szántunk. — Hát röviden csak ennyit a vásárlás részleteiről. Ugye milyen szép ez a halvány­zöld színű konyhabútor, igazán én olyan bol­dog vagyok, hogy végre sikerült megvenni. Ne mosolyogj, tudom te is arra gondolsz, amit anya mond mindig, hogy nem akartam a tsz-be lépni. Nem tagadom, igaz. Akkor négy évvel ezelőtt azt mondtam anyámnak, hogy én nem leszek csoporttag és azt is mondtam, ha ő belép, és itthagyom. Aztán dehogyis hagytam ott, végül én is tsz-tag lettem. — És ma azt mondom, hogy nagyon jól tettem, amikor ezt az utat választottam. Gondtalanul élünk és bátran tervezhetünk arról, hogy még az ősszel megvesszük neked a télikabátot, nekem a kerékpárt. Meglátod milyen szép lesz az életünk. Holczmann József keresi az igazságot Báta, 1949. Decemberre hajlik az idő. A fák zúzmarásak és némely­kor már ködösek, borultak, esőrehajlók a napok. Bent a konyhákban melegszenek az emberek, ilyenkor már nem na­gyon van kedve senkinek sem az utcákat róni. Három em­ber mégis baktat, majd szaporázzák lépteiket, és egy-egy ház kiskapujában megállnak s utána benyitnak. Ugyan ki lehet ez a három ember? Az egyik Holczmann József, a másik K. Molnár János és a harmadik Kálmán Mik­lós. Azokat a gazdákat keresik fel ezeken a decemberi napo­kon, akikre számíthatnak, mert Bátán termelőszövetkezet van születőiéiben. December 19-én befejezték a falujárást és 21-én a Megyei Tanács kimondta a döntő szót. Most már te­hát hivatalosan is megvan Bátán a Vörös Zászló termelő- szövetkezet. Tagjai jobbára kis- majd középparasztok let­tek. Elnöknek K. Molnár Jánost választották, egyik intéző­bizottsági tagnak pedig Holczmann Józsefet. Báta, 1950. A tavasz szinte kiköveteli az embereket a földre. Szánta­nak, vetnek és a csírázásba indult mag nemsokára kapa alá sarjad. Most már babos, pettyes ruháktól és fejkendőktől taraállik a határ. A növénytermesztésben dolgozók között található Holczmann József is. Kapál, sarabol vagy éppen kaccsoz a gyapotban, már amilyen munka soron következik. Jó munkát végez, a tagoknak semmi panaszuk ellene. De van másnak. T. Sümegi István ekkoriban a Megyei Tanácsnál dolgozik és gyakran ki-kijárogat Bátára az új szövetkezet­hez. (Most a község tanácselnöke.) Az egyik alkalommal ép­pen gyapotot kapálnak a tagok, amikor ismét megérkezik. Beszélget az asszonyokkal és ekkor teszi azt a kijelentést Holczmann Józseffel kapcsolatban; „Minden körülmények között ki kell zárni a csoportból.“ A tagság két részre oszlott, de az őt pártolók kisebbség­ben maradtak és október 22-én kizárták a termelőszövetke­zetből azt az embert, aki alapítótagja volt egy évnek előtte. Mi volt az indok? Az, hogy Holczmann József a Bátaszék—• Mohács között megkezdett vasútépítésnél elvállalta az éjjeli­őrséget. De azt már nem kérdezték meg, hogy miért tette, hogy már akkor is hatvan éven felül volt és könnyebb mun­kára lett volna szüksége, mert gyengélkedett. Ahelyett, hogy biztosítottak volna számára valamilyen könnyebb foglalko­zást, egyszerűen kizárták. Báta, 1954. Április van. Hol esik, hol fúj, hol meg éppen a nap süt; Bolondos egy időjárás. Holczmann József ügyében párttag­gyűlést hívnak össze. A gyűlés eredménye, hogy Holczmann Józsefet kizárják a pártból, melynek 1945 óta tagja. Indok? Nem jár rendszeresen taggyűlésre, kilenc hónap óta nem fi­zet tagdíjat, politikai magatartása nem megfelelő. Bizony ezek súlyos vádak. Most még csak arról kell meg­győződni, hogy igazak-e ezek a koholmányok. Báta, 1955 Holczmann József mindezek után most itt ül a Vörös Zászló termelőszövetkezet irodájában és kéri a felvételét. Már közel a hetvenet tapossa, de életerősnek és fürge moz­gásúnak nézi az ember. Újra termelőszövetkezeti tag akar lenni és annak a tagja, melyből öt esztendővel ezelőtt kizár­ták. Ö már csak úgy van vele, hogy idehúz a szíve, de most már nem egyedül jön, hanem a fiával együtt. Ki is voltaképpen Holczmann József? Egy bátai kis- paraszt, akinek örökéletében 2,5 hold földje volt és a felsza­badulás után kapott még öt hold juttatottat. Igaz azonban, hogy 45 előtt mindig volt bérelt meg feles vagy harmados földje, de így is az összes nem haladta meg a 10 holdat. És az is igaz, hogy néhanapján, amikor már nem bírta erővel egymaga, mert a felesége beteges, hát fogadott egy-két em­bert napszámba. Volt ő bányász is, járt Belgiumban, ahol megismerkedett a szocializmus eszméivel és amikor hazajött, hát a kabátbélésében hozta a tiltott könyveket. És az is igaz, hegy jónéhányszor meghurcolták őket a csendőrök. Már mint a kommunista érzelműeket, mert voltak többen. Mostanában mégis azt fogták rá, hogy politikailag nem megbízható és németek kvártélyozták be nála magukat. T. Sümegi István nagyon jól ismeri Holczmann Józsefet. Egy falubeliek. Nincsenek is jóba, mégis ha kérdezzük tőle, hogy fennállnak-e ezek a vádak, nem tud biztosat mondani, csak annyit, hogy ő is úgy hallotta és meglehet, hogy nem igaz az egész. KIZÁRTÁK A PÁRTBÓL, de ki az, aki a legjobban követelte. Lukács József, a terme­lőszövetkezet párttitkára, aki, mint Bátán tudvalévő dolog, két párttagkönyvvel szaladgált sokáig. Az egyik szoedem tagkönyv volt, a másik meg a Kommunista Párttól kapott tagkönyv. És az is ismeretes róla, hogy semmiféle politikai oktatást nem tart, kevesen járnak el a taggyűlésre, melyet ő tart és hogy a termelőszövetkezetben csak a saját hasznát nézi, mert már több esetben előfordult, hogy jogtalanul még 20 munkaegységet is beírt magának egy-egy hónapban. Egyik alkalommal is 70 egynéhány munkaegység szerepelt a köny­vében. Csupán egy hónapra. Holczmann József keresi az igazságot, mert úgy érzi, hogy őt jogtalanul zárták ki a termelőszövetkezetből és még jogtalanabbul a pártból. Mert a termelőszövetkezet jelentette szamára a boldogulást, a párt pedig az életet, a biztató erőt, most mind a kettőt elvesztette. Keresi az igazságát, de eddig még a Lukács József-féle párttitkárok miatt nem sikerült megtalálnia. És mindaddig nem sikerül, amíg ennek az ügy­nek a tisztázásához hozzá nem fognak az illetékes szervek. Döntsék el végre, hogy Holczmann Józsefnek hol a helye, hogy érdemes-e a termelőszövetkezeti tagságra és méginkább azt, hogy jogosan, avagy jogtalanul zárták-e ki a pártból. Mert ha nem, akkor egy középparasztnak, akit a népi demok­rácia tett azzá, ott a helye a termelőszövetkezetben és ott van a helye a párt sorában. És döntsék el végre azt is, hogy Lukács József érdemes-e a párttitkárságra, mert a bátai ter- melőszövetkezti tagok meggyőződése az, hogy nem! *' Kovács József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom