Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-10 / 187. szám

Világ proletárjai egyesüljetek !

to:«ai

>. v •«* Vf'v^

r

A MAI SZÁMBAN:

A magyar nép a jövőben is ott lesz a béke megvédéséért vívott harc első soraiban. Rákosi Mátyás elvtárs képviselői beszámolója Csepelen (2.-3. o.) — Uj tagokkal gyarapodott a Szálkái Fejlődés Tsz (3. o.) — Ha a sógor, akkor én is... (3. o.) — Falusi hétköznapok (4. o.) — Ömlik a Sió vize a sióagárdi Béke TSZ halastavába (4. o.)

1 AZ

M DP

TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTJAGANAK

LAPJA

XII. ÉVFOLYAM, 187. í

SZÁM.

ARA: 50 FILLÉR.

SZERDA, 1955. AUGUSZTUS 10.

magyar nép a jövőben is ott lesi megőrzéséért vívott harc első soraiban

Rákosi Mátyás elvtárs képviselői beszámolója Csepelen

A

a béke

Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, mint a XXI. kerület országgyűlési képviselője, hétfőn délután beszámolót tartott választói előtt a csepeli Sportcsarnokban. A feldíszített Sportcsarnok hatalmas termét zsúfolásig megtöltötték a csepeli dolgozók, több ezren az épület előtti térségen hangszórókon hallgatták a beszédet.

A gyűlést Gazda Géza Kossuth-díjas, a Hazafias Népfront XXI. kerületi bizottságának elnöke nyitotta meg. A kerület lakossága nevében üdvözölte Rákosi Mátyást, akit a gyűlés résztvevői meleg szeretettel, viharos tapssal, hosszantartó, lelkes éljenzéssel fogadtak.

Gazda Géza megnyitó szavai után Rákosi Mátyás mondoü beszédet.

I. A nemzetközi helyzet

Rákosi Mátyás beszámolója első részében részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet. Ismertette a Szovjetunió erőfeszítéseit, amelyeket a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében kifejtett. Rámutatott azokra az okokra, ame lyek a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi tárgyalásaihoz vezettek. Hangsúlyozta, hogy az értekezlettel az államok közötti viszonyban új korszak köszöntött be. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egyre inkább tért hódít a Szovjetunió által kezdeményezett politika; a vitás kérdéseknek a baráti együttműködés és a tárgyalások útján történő megoldása.

Ezután Rákosi Mátyás így folytatta beszédét:

— A genfi értekezlet eredményei ékesszólóan igazolják a Szovjetunió külpolitikájának helyességét, és azt mutatják, hogy ez az értekezlet pozitív eredményekkel járt mindnyájunk közös nagy ügye, a bélre szempontjából. (Nagy taps.)

— Mi valamennyien, a magyar dolgozó nép, a Magj a: Dolgozók Pártja, népköztársaságunk kormánya, a legnagyobb örömmel értesültünk a genfi értekezlet lefolyásáról és eredményeiről.

Mi mindannyian teljes erővel támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a genfi értekezlet határozatai az egyetemes béke és biztonság érdekében valóra is váljanak.

És ebben a szándékunkban egyek velünk a földkerekség sok százmilliós békére, biztonságra vágyó tömegei. Ez az érzés és ez az elhatározás tölti el világszerte a népeket, melyek örömmel látják, hogy szélesebbre nyíltak a béke kapui, s a hidegháború nehéz esztendei után új, békés kapcsolatok szövődhetnek, és erősödik az országok között a békés együttélés tudata.

— A genfi értekezlet óta eltelt rövid idő alatt egy sor olyan esemény történt, amely mutatja, hogy az értekezlet szelleme erőteljesen érezteti hatását. Bulganyin és Hruscsov elvtársakat az angol kormány meghívta Angliába. Az Amerikai Egyesült Államok és Kína képviselői közös tárgyaló asztalhoz ültek, Csou En-laj elvtárs nyilatkozata a tajvani kérdés rendezéséről, a távol-keleti békeegyezmény megkötéséről, melyben az Amerikai Egyesült Államok is részt vennének, valamint a 11 amerikai kém szabadonbocsá- tása, olyan lépések voltak, melyek kétségkívül hozzájárulnak Távol-Keleten a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A Szovjetunió meghívta a francia miniszterelnököt és külügyminisztert, hogy látogassanak el a Szovjetunióba és a francia államférfiak készséggel fogadták el ezt a meghívást. Végül, de nem utolsósorban a Szovjetunió elhatározta, hogy az Ausztriában levő szovjet csapatokat hazaszállítja és létszámukkal csökkenti hadseregét. Reméljük, hogy ez a Szovjetuniónak a békés légkör kialakítására irányuló komoly hozzájárulása utánzásra talál azoknál a hatalmaknál is, melyeknek csapatai Ausztria területén vannak.

— Nem kell mondani, elv- társak, hogy e fejlemények a magyar népet lelkes örömmel és a hála forró érzetével töltik el elsősorban felszabadítónk, a Szovjetunió iránt, melynek következetes, szilárd és elhatározott békepolitikája kezdi meghozni gyümölcseit.

Bennünket külön örömmel és megelégedéssel tölt el a szomszédi Jugoszláviával való viszony normalizálása, és megjavulása, melynek továbbfejlesztésére és elmélyítésére minden erőfeszítést meg akarunk tenni. Számunkra nagy jelentősége van a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában létrejött kedvező fordulatnak, melynek folyományaként lehetővé vált hogy a magyar—jugoszláv viszony is megjavuljon és barátivá váljék. Amint már mondottam, a magyar dolgozók a szovjet néppel, a népi demokratikus országok dolgozóival és a testvéri kommunista és munkáspártokkal együtt egyhangúlag, őszinte örömmel és melegen üdvözölték a Szovjetunió és Jugoszlávia baráti együttműködését. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy ez az együttműködés a világbéke javára válik és világszerte megfelel a dolgozók érdekeinek, a nemzetközi munkás- mozgalom érdekeinek. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, népköztársaságunk kormánya ezért örömmel és megelégedéssel üdvözölte, helyeselte és támogatta a Szovjetunió és Jugoszlávia között megvalósult baráti együttműködést és ebben az örömben osztozott az egész magyar dolgozó nép. És ugyancsak az egész dolgozó nép, elsősorban a magyar kommunisták egységes véleményét, és akaratát tolmácsolta Központi Vezetőségünk határozata, amikor leszögezte:

„A Magyar Dolgozók Pártja a maga részéről minden- módon teljes erővel azon fog munkálkodni, hogy a béke és a szocializmus ügyének további megszilárdítása érdekében mielőbb létrejöjjön és elmélyüljön a szívélyes, egészséges baráti viszony a Magyar Djppköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, valamint népeik között.” (Taps.)

— Ma már mindannyiunk számára világos, hogy azok a súrlódások, rendellenességek, vádaskodások, amelyek 1948 után a magyar—jugoszláv jó viszonyt megrontották,

csak a béke, a szocializmus

ellenségeinek használtak,

s mindkét ország alapvető, közös érdekeinek csak ártottak. Ennek az áldatlan helyzetnek a kialakulásában — a magyar—jugoszláv viszony megromlásában — jelentékeny szerepet játszott Péter Gábornak, az államvédelem volt vezetőjének és bandájának ellenséges, provokációs tevékenysége, mellyel megtévesztett bennünket, meg— Szólnom kell még a június végén Helsinkiben összeült béke-világtalálkozóról. Akik Helsinkiben jelen voltak, szinte egyhangúlag megállapították, hogy ez a béketalálkozó szélesebb tömegeket átfogó, minden rétegre kiterjedő és jelentősebb volt, mint minden megelőző. Rajta keresztül az egész világ közvéleménye szólalt meg, és kifejezte a földkerekség minden jószándékú emberének az akaratát, azt az eltökéltséget, mely szembeszáll az erőszak módszereivel, elutasítja a háborús uszítást, a katonai tömbök, a fegyverkezési hajsza, az atomháború politikáját. Ezt fejezte ki a béketalálkozó felrágalmazta a jugoszláv nép vezetőit és ezzel súlyos károkat okozott mindkét országnak.

— Péter Gábort és cinkosait gaztetteikért a magyar bíróság már felelősségre vonta és elítélte. Most, amikor előttünk mindez világos, mindent megteszünk azért, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság között a viszony megjavuljon és barátivá váljék. Több eredményes kölcsönös lépés történt is már ebben az irányban, melynek kedvező hatása máris jelentkezik. De országaink közös érdeke pa- rancsolóan megköveteli, hogy fokozzuk e téren erőfeszítéseinket, létrehozzuk és meggyorsítsuk az egészséges, őszinte, baráti együttműködést minden területen. A jugoszláv nép, a jugoszláv elvtársak és Tito elvtárs is nyugodtak lehetnek afelől, hogy a mi részünkről minden meg fog történni az olyan kölcsönös, egészséges, őszinte baráti viszony helyreállítására, amilyen Magyarország és Jugoszlávia népei között 1948-ig megvolt és ezzel is hozzájárulunk a Peke, a szocializmus nagy ügyének erősítéséhez. (Taps.)

— Nyugati szomszédunk, Ausztria, hála a Szovjetunió kezdeményezésének, újra visz- szanyerte függetlenségét és önrendelkezési jogát. Népi demokratikus államunk vezetői az egész magyar nép érzelmeit fejezték ki, amikor melegen üdvözölték az osztrák repet függetlenségének és önállóságának visszanyerése alkalmából. Meg vagyunk győződve róla, hogy

Magyarország és az új, szabad, semleges Ausztria viszonya a jövőben egészséges, gyümölcsöző, jószomszédi viszony lesz és mi a magunk részéről ezen teljes erővel fogunk munkálkodni.

hívása, amikor azt hangoztatta Genf felé: „Százmilliók tekintete kíséri majd figyelemmel tárgyalásaikat. Ha pedig akad olyan, aki bűnös célból meg akarja hiúsítani a tárgyalásokat, azt a földkerekség minden népe elítéli.”

— A népek békekövetelése, mint láthatatlan, de állandó tényezője jelen volt és nozzá- járult a genfi tárgyalások sikereihez.

A békemozgalom különböző megnyilvánulásainál, a békeívek aláírásánál és egyebütt hányszor hallottuk azt az ellenvetést, hogy az ilyen kívánságok és óhajok nem hatnak azokra, akik a harmadik világháborút szeretnék előkészíteni és hogy az egyszerű kisember minden jó szándéka dacára tehetetlen velük szemben.

A genfi értekezlet egyik tanulsága, hogy a százmilliók békeóhaja és fcékekövetelése hatalmas erő, amely reális tényezőként hat a világpolitikában.

Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke beszámolójában

— Szólnom kell elvtársak néhány szót arról a csalódásról is, amelyet a genfi értekezlet az itthoni és a nemzetközi rekació köreiben okozott. Például Nyugat-Németország militarista köreiben el volt terjedve az a meggyőződés, hogy a genfi értekezlet azt fogja eredményezni, hogy a Német Demokratikus Köztársaság valamilyen formában beleolvad az újra felfegyverzett Nyugat-Németország- ba. E körök számára váratlan meglepetés volt az, hogy bár a kormányfők álláspontjai eltértek egymástól, mégis

mindannyian arra törekedtek, hogy a kölcsönös megértés szellemében olyan elfogadható megoldást találjanak, mely mindegyik fél érdekeit tekintetbe veszi.

Ez történt a német egység kérdésében is, melyet mint Hruscsov elvtárs mondotta- „... sem a németek közreműködése nélkül, sem a Német Demokratikus Köztársaság rovására nem lehet megoldani ’. — Ami a magyar reakciót illeti, itthon és külföldön egyaránt abban reménykedtek, hogy a genfi értekezlet megvitatja — és természetesen az ő javukra vitatja meg — a kelet-európai népi demokratikus országok helyzetét, valamint „a nemzetközi kommunizmus” kérdését. A Szovjetunió határozott és meggyőző érveinek hatása alatt az értekezlet ettől minden további nélkül eltekintett, mert nem kívánt Ke- let-Európa szabad népei belli gyeibe beleavatkozni. Azok a rakciós körök, amelyek nálunk az utolsó hetekben azt hirdették, hogy meg kell várni a genfi értekezlet kimenetelét, mert utána „megfordul a világ”, most nagy elégedetlenséggel és keserűséggel látják, hogy valóban van fordulat, csak nem olyan, amilyet ők reméltek.

És ha már ennél a kérdés nél tartunk, ne veszítsük szem elől Bulganyin elvtárs megállapítását:

„Tudjuk, hogy a genfi értekezlet csupán kezdete volt annak a nagy és nehéz munkának, melynek célja az állakiemelte, hogy a népek békeakarata „nagy nyomásként” érvényesült annak érdekében, hogy Genfben „építő jellegű előrehaladást érjünk el”. Minél erősebb a békemozgalom, annál nagyobb lesz a befolyása. A békemozgalom minden hű katonája legyen büszke arra, hogy harcos tagja ennek a hatalmas, az emberiség jövőjét biztosító mozgalomnak és kis, apró munkájával hozzájárul a béke megvédéséhez! (Taps.)

mok közti igazi bizalom megteremtése és a béke megszilárdítása. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy vannak olyan erők, melyek kísérletet tesznek majd e cél elérésének megakadályozására. Ez állhatatosságot és kitartást követel a népek közötti békéért folyó harcban.”

— A genfi értekezlet és a külügyminisztereknek adott irányelvek új ösztönzést jelentenek a népek békeharcában s arra serkentik őket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, éberen és kitartóan küzdjenek azért, hogy a Genfben kitűzött feladatok az egyetemes béke és a népek biztonsága érdekében minél előbb meg is valósuljanak.

— A békemozgalomnak új szárnyat, új lendületet ad a genfi értekezlet eredménye. Rajta leszünk, hogy a magyar nép, mint eddig, a jövőben is ott legyen a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc első soraiban! (Taps.)

— A magyar nép és a magyar kormány, a felszabadító Szovjetunióval, a nagy Kínai Népköztársasággal és a baráti népi demokráciák országaival vállvetve együtt munkálkodik a béke megvédése, a nemzetközi feszültség enyhítése céljából. A magyar országgyűlés a béke hatékonyabb védelmére iktatta törvénybe a Varsóban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A magyar külpolitika, csakúgy, mint a többi népi demokráciák országaié,

mindea alkalmat megragadott, hogy hozzájáruljon a béke megerősítéséhez, a

nemzetközi feszültség enyhítéséhez s e téren értünk is el eredményeket.

Csak egyet említek közülük: a parlamentek képviselőinek meghívását — függetlenül az

illető államok politikai és

társadalmi rendszerétől. A

genfi értekezlet után, mikor, hála a Szovjetunió fáradhatatlan erőfeszítéseinek, a világ újra szabadabban lélegzik, a

(Folytatás a 2. oldalon)

A százmilliók békeóhajának hatalmas ereje

A reakció csalódása