Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-10 / 187. szám

2

NAPLÓ

1955. AUGUSZTUS 10.

Rákosi Mátyás elvtárs képviselői beszámolója Csepelen

(Folytatás az 1. oldalról) magyar népi demokrácia államának külpolitikája még következetesebben és fokozattab- ban munkálkodik azon, hogy a béke és a népek közötti egyetértés nagy ügyének sikeréhez a maga részéről a lehető legtöbbel hozzájáruljon.

II. Iparunkban fokozatos javulás tapasztalható

— Áttérek most, kedves

elvtársak, a magyar népi demokrácia gazdasági helyzetére. Az elvtársak ismerik a Központi Vezetőség ez évi március 4-i határozatát, amely kijavította azokat a torzításokat és káros jobboldali hibákat, melyeket elsősorban Nagy Imre képviselt. E jobboldali hibák következtében az ipari termelés a múlt évben alapjában véve egy helyben topogott.

— Az elmúlt fél esztendő alatt — hála azoknak a rendszabályoknak, melyeket a párt és a kormány foganatosízatát és terven felül több szenet, villamosenergiát, bauxitot, kőolajat, hengerelt acélt, alumíniumot, benzint, égetett téglát, fogatos ekét, varrógépet, rádióvevőkészüléket, textilipari terméket, bőr lábbelit, sört, szalonnaféléket stb. adott az országnak. 1955 első félévében a szocialista ipar termelékenységi tervét 5.3 százalékkal, az előző év első felének termelékenységét 6.8 százalékkal haladta túl. A minisztériumi iparban a termelékenység 7.4 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában.

számoljuk. Természetesen akadnak olyanok is, akik nem nagyon örülnek ezeknek a rendszabályoknak, de a proletariátus túlnyomó nagy j többsége, dolgozó népünk, egészséges továbbfejlődésünk érdekében szükségesnek tartja, helyesli őket és mint az eddigi tapasztalatok mutatják,

; fegyelmezetten és megértőén ! munkálkodik végrehajtásu- ; kon. (Taps.)

— Pártunk a szocialista ipar erőteljesebb, gyorsabb növelése és teljesítőképességének fokozása céljából a műszaki fejlesztés problémáit is napirendre tűzte. Azt tapasztaltuk, hogy e kérdés felvetését úgy a munkásság, mint a műszaki értelmiség a legnagyobb érdeklődéssel és helyesléssel fogadta. Az ipar műszaki fejlesztésére az utolsó esztendőkben nem fektettünk elég súlyt, és emiatt elmaradtunk. Most, hogy napirendre tűztük, örömmel látjuk, hogy a dolgozók — köztük a műszaki értelmiség — a legnagyobb megértéssel támogatják és segítik ennek a fontos kérdésnek megoldására irányuló törekvéseinket.

— összefoglalva: az ipar a

múlt évi visszaesés után kezd újra felfutni. Nekünk most minden erőnket arra kell összpontosítani, hogy ez a folyamat tartós legyen és erősödjön, mert a népjólét és a dolgozók életszínvonalának emelése csak abban az esetben valósítható meg, ha évről évre állandóan emelkedik a munka termelékenysége, csökken a termékek önköltsége, javul a minőség, javul a műszaki színvonal, a technológiai fegyelem, a munkafegyelem. Ezek azok a tényezők, amelyek változatlanul szocialista építésünk alapját képezik és amelyek segítségével valósítjuk meg népünk életszínvonalának állandó emelését. Az év első fele a múlt évhez képest jól indult, és ebben jelentékeny része volt az ittlévő elvtársaknak, az RM Művek dolgozóinak is. A kezdet biztató, fontos, hogy meg ne álljunk, és az elért eredményeket erőteljesen fejlesszük tovább. (Nagy taps.)

tottak —

minden téren javulás tapasztalható. A dolgozók jobb teljesítményekkel mutatják meg, hogy helyeslik a márciusi határozatokat.

A javulás az ipar terén abban mutatkozik, hogy 1955 Uső félévében a szocialista ipar termelése 9.5 százalékkal, a minisztériumi iparé pedig 7.7 százalékkal volt nagyobb, mint 1954 első felében. Ezek a szamok azt mutatják, hogy az előző évhez képest iparunk fejlődése 1955 első felében elég kedvezően alakult. A minisztériumi ipar első félévi termelési tervét 104.2 százalékra teljesítette. Ebben a túlteljesítésben szerepet játszik az is, hogy a tervezés kissé óvatos volt és alacsony volt a célkitűzése. Ami az utolsó években ritkán fordult elő, most valamennyi minisztérium teljesítette termelési előirány— Bármily kedvezőek első látásra ezek a számok, hozzá kell tennünk, hogy az idei termelékenységi színvonal a múlt évi csökkenés következtében csak kis mértékben haladta meg az 1953 első félévi termelékenységét. Magyarán mondva egy munkás ma alig termel valamivel többet, mint 1953 első felében, pedig közben sok millárd forintnyi beruházás történt; új gépeket állítottak be, új üzemek jöttek létre. Ezek a számok azt mutatják, hogy bár a javulás kétségtelen, de még lassú és amit e téren elértünk, az csak kezdet. Egy percre sem szabad elernyedni azoknak a törekvéseknek, amelyek a termelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére irányulnak, ha azt akarjuk, hogy a népgazdaság a tavalyi visszaesés után újra erőteljes fejlődést mutasson és egészséges, szilárd alapja legyen a nepjólét további növekedésének.

III. Mezőgazdaságunk helyzete

— Rátérek most a mező- gazdaság kérdésére. Megmondom, elvtársak, hogy május végén már attól tartottunk, hogy az idén újra rossz lesz a termés. Áprilisban és májusban, mint az elvtársak emlékeznek rá, szárazság volt Sok helyen a normális csapadéknak még a fele sem esett le és ez hátrányosan befolyásolta a növényzet fejlődését. Júniusban azonban megkezdődtek az esőzések, és a vetések állása országszerte megjavult. Megjavultak a kenyér- gabona terméseredményei és bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, meg lehet állapítani, hogy

a kalászosok kivétel nélkül

lényegesen jobb termést ad

nak, mint a múlt esztendő

folyamán.

A kapások, a kukorica, burgonya, cukorrépa minden jel szerint az idén jó termést adnak. Meg kell említeni, hogy kukoricát 150 ezer kát. holddal nagyobb területen vetettek, mint egy évvel ezelőtt, és 15 ezer kát. holddal növekedett a rizs vetésterülete is. A zöldség- és főzelékfélék vetésterülete is nagyobb, mint tavaly. A múlt évinél hasonlíthatatlanul jobb a gyümölcstermés és a tavalyinál sokkal kedvezőbbek a szőlő terméskilátásai is.

— A mezőgazdaságban is

megmutatkozott a Központi

Vezetőség márciusi határozatainak hatása.

Jobb lett a fegyelem, megnőtt a rend. Egy fejjel megnőttünk — mondták a termelőszövetkezeti tagok a határozat után és lelkesen álltak munkába.

— Az állami gazdaságok és a a termelőszövetkezetek a múlt évinél nagyobb mértékben alkalmazták a fejlettebb agrotechnikai módszereket, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kukorica vetés- területének több mint 40 százalékán végeztek négyzetes vetést és mintegy 30 ezer kát. holdon hibrid kukoricát vetettek. A kalászosok aratása — kisebb, zabbal bevetett területektől eltekintve — lényegében országszerte befejeződött. Az állami gazdaságok gabonavetésük 33 száalékát kombájnnal, 51 százalékát aratógéppel takarították be. A gépi aratás e gazdaságokban az ösz- e-ms gabonavetésnek 84 százaléka volt, az elmúlt évi 67.2 százalékkal szemben.

— A kombájnok teljesítménye mind az állami gazdaságokban, mind a termelőszövetkezetekben nem érte el a kitűzött tervet. Ennek elsősorban az újtól való félelem, a maradiság, a régihez való ragaszkodás volt az oka. Nem egy helyen maguk az állami gazdaságok igazgatói vagy pártfunkcionáriusaink akadályozták a kombájnok munkáját, attól félve, hogy ha nem eresztik rá a kaszásokat vagy az aratógépet a földekre, a kombájn későn érkezik és nagy lesz a kipergés miatt a szemveszteség. Ennek a helytelen álláspontnak az lett a következménye, hogy száz- és százezer métermázsa kenyér- gabona ázik most kint a földeken, amelyet a kombájn idejekorán learatott és kicsépelt volna. A kár, ami így a nemzetgazdaságot éri, össze sem hasonlítható azzal, amely az esetleges, csak feltételezett ki- pergéstöbbletből keletkezett volna. Az állami gazdaságok minisztere ezért helyesen cselekedett, amikor kemény fegyelmi büntetéssel, egyes esetekben elbocsátással súlytotta azokat az állami gazdasági igazgatókat, akik a kombájn használatát helytelenül mellőzték. Hasonlóképpen járunk el azokkal a pártfunkcionárius elvtársakkal szemben, akik a párt utasítása dacára nem segítették elő, hanem hátráltatták a kombájnok használatát.

— A tavalyiaknál jobb gyümölcs- és főzeléktermés már érezteti hatását a közellátásban is. Bár a beérés az idén a tavalyihoz képest körülbelül két hetet késett, július végére a zöldség, a gyümölcs együttes' árszínvonala az előző év július végéhez viszonyítva igen jelentős mértékben csökkent, és számítani lehet rá, hogy ez a csökkenés augusztusban és az ősszel még tovább folytatódik.-r- A megjavult gabonatermésre való tekintettel a kormány elhatározta, hogy a szabadpiacra kerülő gabona egy részét a termelőktől közvetlenül a cséplőgépnél szabadpiaci áron felvásárolja. Ez az ár a búzánál készpénzben métermázsánként 240 forint és különböző kedvezményekkel 280 forintot tesz ki. Dolgozó parasztjaink túlnyomó löbb- sége helyesléssel és megértéssel fogadta ezt a rendszabályt és szívesen adja el ilymódon az államnak felesleges gabonája egy részét. Az ellenseg megkísérelte ezt a helyes rendszabályt a falun úgy beállítani, hogy mi az egész felesleges gabonamennyiséget ilyen módon akarjuk felvásárolni. Az elvtársak, miután az első napokban láttak, hogy a parasztok e rendszabályt jól fogadják, elmulasztották sokhelyütt a további rendszeres

felvilágosító munkát. Ezt most pótolni kell és gondoskodni kell arról, hogy e rendszabály segítségével és a kötelező beadási terv maradéktalan teljesítésével begyűjtsük azt a kenyérgabona mennyiséget, amelyre népünk ellátása céljából szükségünk van. Ismétlem, ezt lehetővé teszi a gabonaneműek megjavult terméseredménye, de a megvalósításhoz az eddiginél sokkal határozottabb, elevenebb agitáció és meggyőzés szükséges.

— Már említettem, hogy egy területen még nem tudtunk komoly javulást elérni, ezt a hús-, pontosabban a disznóhús ellátás. A jó kukoricatermés és általában a kapások jó terméskilátása lehetővé teszi, hogy e téren is javulás álljon be, lehetővé teszi az is, hogy a sertésállomány hétmillió darab fölé emelkedett. De mindjárt hozzáteszem, ebben a kérdésben mutatkozik meg annak a sztálini megállapításnak helyessége, hogy hosszú ideig nem állhatunk egyik lábunkkal a szocialista ipar talaján, a másikkal a nem szocialista mezőgazdaság talaján.

— Jelenleg az a helyzet, hogy Magyarországon még soha nem volt ilyen nagy a sertés- állomány és ugyanakkor nincs elég disznóhús a megnövekedett kereslet kielégítésére, mert az ennyire szétszórt kisáruter- melő gazdálkodás mellett nagyon nehéz megoldani a kielégítő begyűjtést és közellátást. Az elvtársaknak tudniuk kell, hogy a kis Magyar- országon a Begyűjtési Minisztériumnak több, mint másfél- millió termelővel van dolga. Ez a szám a paraszti gazdaságok elaprózódása és a szétírás következtében évről évre növekszik. összehasonlításul elég megmondanom, hogy a Szovjetunióban a begyűjtési szervek körülbelül 120 ezer kolhozzal és állami gazdasággal dolgoznak. A kisparaszti szétszórt gazdaságok nemcsak a modern mezőgazdasági termelést, a kombájn és egyéb nagygépek kihasználását gátolják, de rendkívüli nehézzé teszik a begyűjtés munkáját is. Minél gyorsabban tér át a parasztság a felemelkedését és boldogulását egyedül biztosító kollektív, nagyüzemi mező- gazdasági formára, annál inkább fog megnőni jövedelme, anyagi jóléte és termelésének növekedésével javulni fog az ország közellátása is.

A termelőszövetkezeti mozgalom újra erőteljes fejlődésnek indult

— A termelőszövetkezeti mozgalom, a szocialista mező- gazdasági termelés formája részben a márciusi helyes határozatok hatására újra erőteljes fejlődésnek indult.

Augusztus 1-ig több mint 30 ezer új tag lépett be a termelőszövetkezetekbe, ami annyit jelent, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom újra felfelé ível, szemben a tavalyi és a tavalyelőtti állapottal, amikor a termelőszövetkezetek száma és tagsága csökkent. Ezt a folyamatot elősegítette az a körülmény, hogy az idén a termelőszövetkezetekben, és hozzátehetjük, az állami gazdaságokban is a jobb mezőgazdásági technológia, a több gép, műtrágya használata következtében, a megjavult munkafegyelem eredményeképpen a termésátlagok szinte kivétel nélkül mindenütt az országban jobbak az egyéni gazdaságok átlagánál.

Elmondhatjuk, hogy az idén a termelőszövetkezetek fölénye az egyéni parasztok előtt a nagyobb terméseredmények nyomában országszerte világosan és meggyőzően jelentkezett.

Elsősorban ez az oka annak, hogy az egyéni parasztok újra megindultak a termelőszövetkezetek felé.

— Ezt a fejlődést teljes erővel elő kell segítenünk és arra kell törekedni, hogy

az egyénileg dolgozó parasztok minél számosabban önként, saját meggyőződésükből lépjenek be a szövetkezetbe, vagy alakítsanak új termelőszövetkezeteket.

Az elvtársak azonban ne felejtsék el az 1953-as év tanulságait, amikor a termelő- szövetkezetek olyan tagjai, akik nem meggyőződésből, hanem erőltetés, vagy éppen adminisztratív rendszabályok hatása alatt léptek be, rosszul, kelletlenül dolgoztak, és a végén kiléptek. Vigyázni kell, nehogy hasonló jelenség a mostani szövetkezetfejlesztésnél újra előforduljon.

— Gyakran tapasztaljuk, hogy a jó szövetkezetek — és ezeknek a száma folyton növekszik —, nem akarnak új tagokat felvenni, mondván, hogy „ezek már a készre jönnek“, „jöttek volna akkor, amikor nehéz volt“ és a többi. Nem egy helyen különösen az olyan tagokat nem akarják felvenni, akik 1953-ban vagy 1954-ben kiléptek a szövetkezetekből, de azóta belátták, hogy helytelenül cselekedtek, belátták saját tapasztalatuk alapján, hogy a szövetkezet mégiscsak jobb és vissza akarnak térni.

— Az elvtársaink ilyen esetekben igyekezzenek meggyőzni a termelőszövetkezetek tagságát, és vezetőit arról, hogy eljárásuk helytelen és ha egyéb kifogásuk a jelentkező új tagokkal szemben nincs, akkor nyugodtan vegyék fel őket.

— Nagy súlyt kell helyezni arra is, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztéséért folyó agi- tációt elsősorban maguk a jó szövetkezetek tagjai végezzék. Azoknak a példája és érvelése, akik már szövetkezeti tagok, sokkal hatásosabb és meggyőzőbb, eredményesebb, mint a kívülállóké. Ezért — ismétlem — elsősorban a helyi szövetkezeti tagokat kell mozgósítani az agitációra.

— A legközelebbi hetekben amikor az aratás bevégződött, (és a cséplés is előreláthatólag e hó végéig befejeződik) az elvtársak támogassák a legnagyobb erővel és gondossággal a szövetkezetek növekedését úgy, hogy lehetőleg az őszi munkákat már a megerősödött számban és tagságban megnövekedett termelőszövetkezetek végezhessék el.

— Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy sok helyen az elvtársak könnyen veszik a termelőszövetkezetek fejlesztésének kérdését. Azt hiszik, hogy azért, mert több mint 30 000 új tag jelentkezett már az idén, a fejlesztés ma(Folytatás a 3. oldalon)

Az ipar kezd újra felfutni

— A szocialista ipar 1955 első félévében mintegy mas- félmillárd forinttal a minisztériumi ipar pedig körülbelül egymilliárd-kétszázmillió forinttal teljesítette túl a tervét. Mindjárt hozzá kell tennem, hogy most, a nyár folyamán a felfutás üteme az év első hónapjaihoz képest lelassult. Különösen nem kielégítő a júliusi termelés menete. Ezért tehát további, állandó erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy fokozzuk a termelés ütemét és így biztosítsuk az ez évi terv egészének teljesítését, sőt,, lehetőleg jelentős túlteljesítését.

— Tovább nőtt a kiskereskedelmi áruforgalom: A

fontosabb élelmiszerek közül lisztből 22 százalékkal, vajból 6 százalékkal, sajtból 38 százalékkal, cukorból 8 százalékkal, csokoládé és csokoládés árukból 8 százalékkal nagyobb volt az eladás, mint 1954 azonos időszakában. Húsból és egyes hentesárukból azonban, mint az elvtársak tudják, az ellátás nem volt megfelelő. Az első félév folyamán tartós fogyasztási cikkek közül tűzhelyből 27 ezer darabbal, kerékpárból 12 ezer darabbal, edényáruból 41 millió forinttal, bútorból több mint 100 millió forinttal növelte a kereskedelem az eladást a múlt év első félévéhez képest. Cementből több mint kétszer annyit, téglából és cserépből több mint másfélszer annyit, mészből körülbelül 40 százalékkal többet adott el a kereskedelem a lakosság részére, mint tavaly.

— Ezeket az eredményeket

a munkafegyelem javulása, a munka jobb megszervezése és részben a műszaki fejlesztés eredményeképpen értük el,

melyek mind hozzájárultak a termelékenység növeléséhez. Ugyanakkor azonban meg kell állapítani, hogy a termelés a javulás dacára sem volt ebben az évben minden területen eléggé tervszerű és az ipar egyes fontosabb termékfajtákból a tervezettnél kevesebbet termelt.

— Mindnyájan megértjük, hogy azok a hibák, amelyek az 1953. júniusi Központi Vezetőségi ülés helyes határozatainak eltorzítása és rossz végrehajtása következtében megmutatkoztak, egyik napról a másikra nem küszöbölhetők ki. A csepeli elvtársak előtt, akik az ország legnagyobb üzemében, az RM Művekben dolgoznak, újra alá kell húznunk, hogy továbbfejlődésünk döntő biztosítékai változatlanul azok a tényezők, amelyeket Központi Vezetőségünk márciusi határozatai megjelöltek:

a termelékenység fokozása, az önköltség csökkentése, a minőség javítása, anyagtakarékosság, munkafegyelem, technológiai fegyelem és hasonlók.

— A magyar dolgozó nép és benne különösen a magyar munkásosztály, örömmel fogadta a márciusi határozatokat, amelyek a szocialista ipar és benne külön a nehézipar jelentőségét újra előtérbe állították. Különösen az ipari munkásság helyeselte ezeket a határozatokat és a termelés emelésével válaszolt rájuk. Ennek megfelelően a munkások nagy többsége helyesléssel fogadta, hogy azokat a lazaságokat, amelyek a norma, a bérezés, az anyagfelhasználás, a munka és technológiai fegyelem, a takarékosság stb. területén az utolsó két évben eli burjánzottak, fokozatosan fel-