Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-09 / 186. szám

1955. AUGUSZTUS 9. NAPLÓ 3 Párt és pártépítés fl DlSZ-ért a kommunisták a felelősek A párttaggyűlések tapasztalataiból Ifjúságunkra nagy megtisz­telő feladat hárul: a szocializmus építésének élharcosai között kell lenniök — ezt várja tőlük a párt a dolgozó nép. Az ifjúság képes megoldani ezeket a nagy fel­adatokat, de csak akkor, ha a párt, állami és gazdasági szer­vek és vezetők támogatják, se­az ifjúsághoz intézett felhívásá­ban megfogadta: „A hős lenini Komszomol pél­dáját követve az országépíiés legnehezebb szakaszain küzdve mindig az elsők között dolgo­zunk a haza további felvirág­zásáért, a szocializmusért. Ezt a fiatalok fogadták meg, de végrehajtásának egyik, alap­vető biztosítéka a Központi Ve­zetőség májusi határozatának a maradéktalan végrehajtása. A napjainkban folyó párttag­gítik, ellenőrzik munkájukat. Ezért a Központi Vezetőség má­jusban hozott határozata köte­lezi a pártszervezeteket és párt tagokat, hogy szerezzenek ér­vényt annak az elvnek, hogy az ifjúság nevelése, az egész társa­dalom feladata. gyűléseknek éppen az az alap­vető feladatuk, hogy a Központi Vezetőség májusi határozata alapján megvitassák a hozzájuk tartozó DISZ szervezetek munká­ját és hathatós ' intézkedéseket tegyenek az eddigi meglévő hiá­nyosságok kijavítására, az ifjú­sági munka megjavítására. Sajnos, az eddig megtartott párttaggyűléseknek az az egyik fő tanulsága, hogy a párttagok egy része még mindig nem érti meg, hogy rosszul... A vezetőség beszámo­lója utalt több esetben a Köz­ponti Vezetőség májusi határo­megerősíteni a DISZ-szervezetet. Ennek aztán az lett a következ­ménye, hogy a párttagság még elvileg sem tudta meg, hogy a Központi Vezetőség határozata milyen feladatokat ad a kommu­nistáknak az ifjúsági mozgalom segítése terén. A felszólalók is helytelen álláspontot képviseltek. A hozzászólások zöméből az de­rült ki, hogy a tsz DlSZ-szerve- zet gyenge munkájának lényegé ben az az oka, hogy a DISZ-tit- kár nem látta el kellően felada­tait. Jóllehet a DISZ-titkár való­ban rossz munkát végzett, de ez zatára, de megkerülte azokat a problémákat, amelyek saját terü­letükön vannak. nem csökkentheti a tsz kommunis tálnak felelősségét és a pártszer­vezet nem háríthatja át a hibák okait senkire sem. A DISZ-szervezet gyenge mun kájáért az ottani alapszervezet felelős elsősorban, mert a leg­nagyobb hibát az követte el. Nem törődtek a fiatalok mun­kájával és még ezen a taggyűlé­sen is megkerülték az olyan alapvető problémákat, mint a kommunisták példamutatása. Egy szó sem esett arról, hogy még a párttitkár, Veres elvtárs 17 éves lánya sem DISZ tag. Pártmegbizatásokat adnak Á DISZ munka megjavítására A DISZ II. Kongresszusa Általános szólamokkal nem lehet a DISZ a párt legfontosabb tartalékcsapata Megtörtént például a gyulaji alapszervezet taggyűlésén — amelynek szintén az volt a fel­adata hogy megvitassa a DISZ- szervezettel kapcsolatos teendő­ket — hogy a DISZ ügyeivel mindössze *á megyei instruktor elvtárs foglalkozott, — más senki. A naki alapszervezetnél csak harmadszori összehívásra tudták megtartani a taggyűlést és ez sem volt valami jó. Gyengén si­került a taggyűlés a döbröközi és a kocsolai alapszervezetnél. Mindez a rossz előkészítésből adódott. Ezekben a községekben a párt vezetőség tagjai elhanyagolták a körültekintő előkészítési mun­kálatokat és olyan vélemény lett urrá a párttagok" körében, hogy ,,nem érünk rá most gyűlésezni, sok a munka, ráérünk majd a té­len is megtárgyalni az ilyen dol­gokat.” í így aztán hiányos lett a meg­jelenés és a részvevők sem fog­lalkoztak behatóan ezzel a nagy fontosságú feladattal. A kurdi tsz taggyűlésen a célnak megfelelően a DISZ- szervezet munkájával foglalkoz­tak, csak az volt a baj, hogy A kurdi alapszervezet taggyű­lésén azonban jól foglalkoztak ezzel a feladattal. Tarr Viktor elvtárs, mint vb. elnök megígér­te a tanács nevében, hogy min­den szükséges segítséget meg­adnak a fiataloknak munkájuk­hoz. Javasolta, hogy a pártszer­vezet tegyen felelőssé személy szerint egy elvtársat a DISZ- szervezetért, amellett, hogy min­den kommunistának személy szerint is feladata a DISZ segí­tése. A pártszervezet végül is Fá­bián Gyula elvtársat megbízta azzal, hogy állandóan képviselje a DISZ-ben a pártszervezetet. A dalmandi gépállomás taggyű lésén a kommunisták konkrét feladatokat is adtak a DISZ-nek. Amellett, hogy megszabták a fiatalok legfontosabb tennivalóit megbízták a DISZ-vezetőségét egy munkaterv elkészítésével, hogy tervszerűen dolgozhassa­nak. A pártvezetőség segítséget ad a munkaterv kidolgozásában is. A párttaggyűlésen két fiatal tagjelöltet pártmegbizatásként a DISZ-be küldtek dolgozni: Hor­váth és Meksz elvtársak párttag- felvételénél tehát majd azt ve­szik elsősorban figyelembe, hogy milyen munkát végeztek a DISZ- ben, hogyan hajtották végre ezt ■'a pártmegbizatásukat. Budapesttől-Varsóig Levél \ fiietünk legszebb napjairól írok, a tolnamegyei VIT küldöttek nevében. Duda pesten 3 napig előkészítő tá­borban voltunk, itt énekel­tünk és sportgyakorlatokat végeztünk. Este filmvetíté­ses előadásokat néztünk Len­gyelországról és annak hős városáról, a háború pusztítá­sáról. Július 29-én 10.30 óra­kor elindult vonatunk Varsó felé. A csehszlovák határ első ál­lomásán mint testvéreket fo­gadtak bennünket virággal, tánccal, zenével köszöntöttek bennünket a fiatalok százai. Hűsítő italokat, uticsomago- kat adtak több helyen. Min­den állomás gyönyörűen dí­szítve hirdette a varsói VIT-et. —- Végre megér­keztünk a lengyel földre, ahol több mint ezer fiatal zenével, tánccal köszöntötte küldöttsé­günket. Leírhatatlan volt az örömünk s összeölelkezve sír­tunk. A szeretet és a barátság jelével halmoztak el bennün­ket, s egymást túlkiabálták: Vengri, vengri. A lengyel fia­talok közül sokan emlegetik Bem apót és Rákóczi fejedel­met, beszélnek arról, hogy a magyar nép életét, mint test­vérét ismerik. Mint jó házi­gazdák, uticsomagokat adtak. Minden állomáson káprázta­tóan szép volt a díszítés. A hős városba magyar időszámítás szerint 30-án 15.15 órakor érkeztünk meg, ahol ünnepélyesen fo­gadtak bennünket. Az örömet, lelkesedést leírni nem lehet. Szállásunk gyönyörű, ellátá­sunk nagyon jó. Varsó, a hős város lakói is gyűlölik a háborút. Nincs olyan család, aki ne veszítette volna el vala melyik hozzátartozóját a har­cok során. Az utcákon még lehet látni a borzalmas pusz­títások nyomait, a kiégett épületeket, városrészeket, me lyek a háború alatt tűntek el a föld színéről. Bár a felsza­badulás óta tízezrével épültek új házak, utcák és háztöm­bök. 30-án este megtekintet­tük a várost s minden utcá­ban látható a Szovjetunió ajándéka. Csodálatosan szép a Kultúra és Tudomány palo­tája, melynek tornyán vörös csillag a békét hirdeti. Július 31-én délután 13 órakor gyülekez­tek a különböző nemzetek fia­taljai a Kultúra és Tudomány palotája körüli utcákon, te­reken. Több mint egymillió néző vette körül a 20.000 fő­ből álló külföldi delegátusok tömegét. A színpompás felvo­nulás 14 órakor kezdődött, s a különböző nemzetek népi viseletébe öltözött fiataljai­nak csoportja haladt az élen. Száz és százszínű zászlók, transzparensek, tíz és száz zenekar. Mindannyian meg­értettük a közös jelszót, bár ki-ki a maga nyelvén mondta: Béke, Pax „Pokoj i Przyjazn” — Béke és Barátság. Találkoztunk a hős lenini Komszomol küldöttségével, amelynek 2000 főből álló cso­portja színpompás felvonulása valamennyiünk tetszését meg­nyerte. A több mint 150 zász­ló, a háromszor háromméteres címer, a színes népviseletben pompázó fiatalok csoportja felejthetetlenül szép volt. Mi, a népi demokratikus országok fiataljai a kapitalista, a gyar­mati és félgyarmati országok fiataljaival találkoztunk és barátion kezet szorítottunk, ölelgettük, csókolgattuk egy­mást és mutattunk a békega­lambokra, melynek szinbólu- mát megértettük, Békét, bé­két a világnak. Felvonulásunk | mely az új stadionban volt, 17.30 óráig tartott. Végig az utcákon, ahol egy talpalat­nyi üres hely sem volt, zsú­foltan állott a nép apraja- nagyja, a 2 éves gyermektől kezdve, a 80—90 éves aggas­tyánig, mindenki ott volt és éltette ezt a nagy békedemon­strációt. A hős nép, amely olyan sokat ■ szenvedett a II. világháború alatt, melynek 7 millió halottja volt, békét akar. Könnyes szemmel muto­gattak a lebombázott épüle­tekre és azt kiabálták „Nem akarunk háborút, vesszenek azok, akik háborút akarnak." A magyar küldöttség sikere óriási volt. Berohantak a so­rok közé, ölelgettek és csókol­gattak bennünket, kis füze­tekbe, levelezőlapokra aláírá­sokat kértek fiataljainktól és cserébe ajándékokat adtak át. Lengyelül, de sokan magyarul kiabálták: „Drága magyar test véreim, éljen Magyarország, éljen a lengyel és a magyar nép testvéri barátsága.” Na­gyon jó érzés volt, hogy a több, mint 150 nemzet ifjú békehírnökei között mi ma­gyarok is igen nagy népszerű­ségnek örvendtünk. Amikor bevonultunk | a gyönyörű stadionba, minden ki felállt és éltette a magyar ifjúságot, a dolgozó magyar népet. Felejthetetlen, gyönyö­rű élmény volt. Az ünnepi megnyitón is mellettünk volt a lengyel felvonulók háromez- ' rés csoportja. Az egész felvo­nulás az öröm, az ünneplés a béke melletti tüntetés volt. A megnyitó a DlVSZ-indu- lóval kezdődött, s több mint ,100 nyelven csendült fel — „Egy a jelszónk, a béke ...” Utána több tízezer postaga­lamb repült fel és sötétítette el az eget felettünk. -Felhar­sant a közös jelszó: Békét a világnak. Rakéták százai re­pültek az ég felé s a robbanás után egy-egy ejtőernyő alatt egy-egy nemzet zászlaja len­gett a levegőben és vitte szer­teszét a világon: kezdetét vet­te az V. VIT. Az a VIT, amely egybeesik a lengyel nép fel- szabadulásának 10. évfordu- , lójával. A megnyitón 800 pár lengyel népi táncos mutatta be tudását, amely olyan gyö­nyörű volt, hogy sohasem fog- i juk elfelejteni. Este utacabá- lok és nemzetek közötti talál­kozók voltak. Mikor a késő esti órákban szállásunkra vo- i nültunk, a város lakossága el­állta utunkat, hogy kezet szo­ríthassanak velünk. * Elvtársak, kedves barátaim, ha hazamegyünk, még többet fogunk beszélni ezekről a fe- 1 ledhetetlen napokról, biztosak vagyunk abban, hogy me­gyénk ifjúsága s ezen belül a bonyhádi járás ifjúsága még jobban fog dolgozni a tartós békéért, a népek közötti ba­rátságért. AMBRUS LUKACS VIT-küldött. A tolnai közös szérűn. . . Tolna község dolgozó pa­rasztsága a szekszárdi járás­ban évek óta az elsők között van a mezőgazdasági munkák elvégzésében és a beadási köte­lezettség teljesítésében egy­aránt. A község dolgozó pa­rasztsága nagy szorgalommal végezte az aratást és a ked­vezőtlen időjárás ellenére is időben learattak. Az aratás befejezése után nyomban hozzáláttak a behor- dáshoz is. Egymással összefogv a hordják be közös szérűre ga­bonájukat a dolgozó parasztok. így megy ez már évek óta. A közös erővel való behordásnak az eredménye is megvan. Hol­nap, holnapután befejeződik T olnán a behordás. A közös szérű egyik oldalán még a behordás folyik, a másik oldalán pedig már javában folyik a cséplés. Az aszta- gok helyét egyre több szalmakazal foglalja el, az elcsépelt ga­bonát pedig a begyűjtőhelyre és a padlásokra szállítják a gazdák. A község — a járásban az elsők között — három­négy nap múlva befejezi a cséplést. A cséplés befejezése a cséplőmunkásoktól is függ. Kora hajnaltól késő estig dolgoznak, hogy mielőbb a zsákokban le­gyen a gabona és egyetlen szem se menjen veszendőbe. A A nehéz munka közben jól esik néha egy kis frissítő. A föld­művesszövetkezet mozgóbüfféje naponta felkeresi a közös szérűn dolgozó cséplőmunkásokat és hűsítő italokkal látja el őket. Jól esik ebédszünetben egy pohár hideg sör. (A felvételeket a Tolnai Kultúrotthon Fotószakköre ké­szítette.) Két élüzem a megye helyiiparában A megye két helyiipari vállalatánál ünnepelték szombaton este az ,,élüzem” cím elnyerését, a Szekszárdi Nyomdánál, mely már harmadszor, a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál mely elsőizben lett élüzem. | A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat — a tanácsvál­lalatok közt az elsőként szerezte meg a kitüntető élüzem címet. — az elmúlt években még nagyon rosszul dolgozott, rendszere­sen elmaradt a tervteljesítéssel, hibák voltak a termelés gazda­ságossága terén is. Ez évben — a dolgozók lelkes munkájának és a jó műszaki szervezésnek, irányításnak eredményeként — állandóan javult az üzem munkája. A második negyedéves tervet 104 százalékra teljesítette az üzem, a termelékenység 8.6 száza­lékkal volt magasabb, az ököltség pedig 2.3 százalékkal alacso­nyabb a tervezettnél. Az élüzem oklevelet Nagy Béla elvtárs, a Megyei Tanács ipari osztályának vezetője adta át a szombat esti ünnepségen a vállalat dolgozóinak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom