Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
4 NAPLÓ 1955. AUGUSZTUS 7. Ismerd meg megyénket Simontorn y a Simontornya a dunántúli dombvidéknek azon a partján fekszik, ahol a Pécs körüli hegység észak felé nyomuló nyúlványa végződik és találkozik a Fehér-megyei fensíkkal, melytől a Sió-Kapos völgye választja el. Legmagasabb pontja a tengerszínt felett 220 méter, a vasútállomáson 103 méter, a Sió 0 pontja 98 métei. Tolna megye és így Simontornya környéke is igen gazdag történelemelőtti korból származó leletekben. Simon- tornyán a legrégebbi kornak megfelelő hely akkor jutott felszínre, amikor a vasúti őrház mellett 3 méter mélységben elhordták a földet. Itt csiszolt kőeszközök, cseréptöredékek, csőtalpú tálak és két zsugorított csontváz került elő. Sokkal nagyobb területen találjuk meg a Mózsé hegynek a község felé néző oldalán a bronzkori település nyomait. A kelták hatalmas népének Eraviskus törzse lakta e vidéket időszámítás előtt a IV. századtól kezdve, és fejlett műveltség nyomait hagyta hátra. Nagy telepük volt a közeli re- gölyi erőd, ahol bronz és pénzöntő műhelyt létesítettek: pénzeiket macedóniai Fülöpének mintájára készítették. A rómaiak fő gondja a jó közlekedés fenntartása volt, hogy hadierejüket minden akadály nélkül felhasználhassák. Az avar sírokból arra következtethettünk, hogy a honfoglalás ideiében Simontornya ■ i- dékén lehetett a lakóhely és sírmező. Simontornya nevét attól a toronytól kapta, melyet Salamon fia, Simon itt építtetett, amely később erősséggé, várrá, sőt végvárrá fejlődött. Kezdetben csak mint egy nagyobb birtoktestet védelmező királyi engedéllyel épült magán vár szerepéi, melyet a király a tulajdonos elhalálozása, vagy hűtlensége esetén szabadon ajándékoz kedvelt híveinek: később csere, vagy vétel útján változnak gazdái, míg végül a török 143 évi uralma alatt végvárrá emelkedve 80—100 községből álló terület parancsnokának székhelye lett. A kuruc időkben pár évig vitézül ellenállott a németek ostromának. A vár első gazdája, akinek a nevét viseli is Salamon fia, Simon vitéz katona. Laczfi I. István gazdag erdélyi vajda 1336-ban vette birtokába a várat. Későbbi tulajdonosai a Kanizsaiak, Ozorai Pipó semmit sem törődtek a várral, s így az elhanyagolt állapotban került a Garaiak birtokába. Mai képét Gergelylaki Buzlay Mózes idejében kapta. A kuruckori német ostromok alatt már erős ágyúzás rombolta a falakat: nyomai láthatók ma is a lakóház falán. Martonossy Pesthyeny Gergely rövid birtoklásának más nyoma nem maradt, minthogy a török 1546-ban az általa építtetett nagy vízimalmot elárve- reztette. A török megszállva a várat azonnal gondoskodott a vár védelméről és megerősítéséről. Várparancsnok lett Jusszuf dizdár, helyettese Szejdi kiája, pap; Száli imán. A simontornyai vár felszerelése: két darab top (ágyú), két darab lovasok uzunlukja, 500 golyó mindegyikhez. Egy okás (font) golyó 218 darab, 4 darab kolumbaria csatakígyó, 9 darab uzunluk, mindegyikhez 200 golyó. Egy top (öregágyú) 55 bakulusz kiságyú. A négy járásból álló egész kerület feje és kormányzója a simontornyai bég volt. ö volt az összes hűbéres katonaság parancsnoka. Rangra közvetlen beglerbég (basa) után következett. A nagyszámú hűbéres katonaság és hivatalnok sereg fenntartásának költségét a meghódított ország lakosságának kellett viselni, s ezt rajta pénz és természetbeli szolgáltatások alakjában be is hajtották. Simontornya lakossága színmagyar volt, csak néhány iparos és kereskedő telepedett ide: egy görög boltosról és rác lakosokról olvasunk a török kivonulása utáni időből. A rácok hűséges alattvalói voltak a töröknek, mert az ő védelme alatt telepedtek meg, de a magyarral szemben soha nem mutattak jó indulatot, sőt pár évtizeddel később lefolyt kuruc háborúk alatt, már nyílt ellenségként léptek fel. A törökök a behódolt lakossággal lassan megbarátkoztak. Már a XVII. század derekán magyaros viseletben jártak, együtt mulattak a magyarokkal, össze is házasodtak. Buda várának 1686 szeptember 2-án történt visszafoglalása után 4 napig tartott a temetés, zsákmányolás és csak szeptember 6-án indult tovább a felmentő hadsereg. Bár a nagyvezér tatár lovasokkal erősített sereggel jött a vár felmentésére, csak Tétényig érhetett, mire a vár elesett. Innen visz- szaküldte a tatárokat, maga pedig Fehérvárnak, majd Si- montornyának indult. Eközben Max Emánuel bajor herceg a Lotharingi herceggel együtt a Duna mellett vonult lefelé 30.000 főnyi csapatával. A Dunán nagyszámú hajó kísérte őket málhát és élelmet szállítva. Bádeni Lajos herceg tapasztalt, nagytudású, fáradhatatlan katona volt, aki a tolnai táborban nyerte első megbízatását. Feladatául tűzték ki, hogy foglalja el Pécset, szállja meg Dárdát, égesse fel az eszéki fahidat és Barcsnál Scharf- fenberg táborával egyesülve akadályozza meg a törökök visszatérését, kik akár szentháború árán is igyekezni fognak az elveszett Budát újra elfoglalni. Feladata elég kényes volt, ugyanis mögötte Simontor- nyán és Székesfehérváron, előtte Pécsett, Szigetváron és Nagykanizsán nagy haderő feküdt, sőt kisebb helyekről, mint Ozora, Pincehely, Döbrö- köz, Dombóvár, Kaposvár, Koppány, Endrőd váraiból is várhatott támadást. (Folytatjuk.) Ajándék Estébe hajló alkony i volt és a város utcái sétáló emberekkel voltak tele. Kigyulladtak az utcai villanyok, a kirakatok neon-fényei hívogatták maguk köré a sétáló dolgozókat. Sokan álltak a sárga, zöld neonfénnyel megvilágított kirakatok előtt. * A Garay-téri játékboltnál voltam és éppen azon gondolkoztam, hogy milyen játékot vegyek a kislányomnak. Néztem a sok szebbnél szebb órát s r. ordolatban „gyermek lettem újra”. Eszembe jutott a sok kedves faragott fajáték, amit régen magunk csináltunk ... A kis facsónakok ... Azt hiszem a mai gyerekek is csinálnak még ilyet, de a két kor között mégis nagy a különbség. Nekünk más játékra nem jutott, s gyermeki ésszel elhittük, hogy a csillogó díszes kirakatok játékárui a gazdag emberek gyermekeié. Erre gondoltam, amikor egy kis család ment el mellettem. Négy-ötéves gyermek ment apja és anyja kezét fogva, s ahogy meglátta a kivilágított kirakatot, odaszaladt. Arcát odaszorította az üveglapra, s nézte szótlanul a sok szépei. Válogatni próbált közöttük. Gyönge, fehér ujját izgalomtól kipirosodva nyújtotta egy gyermekkerékpár felé. — Ezt kérem ! — nézett apjára. — Vedd meg! Apja semmit nem. szólt, csak hallottam, hogy feleségével csendes számadást végez. Olyasfélét mondott, hogy: „Nézd, nekem nem fontos most az...” A gyerek egyre izga- tottabb lett, s könyörgött apjának: — Na, igazán vedd meg! — Meg lesz, kisfiam. A gyerek megnyugodott, mintha már tolta volna az aprókerekü kerékpárt. Utánuk néztem, egy régi történet jutott eszembe a mi időnkből: Lehetett annak vagy 20 éve, hogy egy soproni bérházban laktunk. Csendes kis utca volt. A ház mögött nagy rét húzódott. Itt játszottunk mi gyermekek. Jól emlékszem még egy kőművesre, aki szintén abban a házban lakott nagy családjával. Mindig későn jött haza a munkából. Ilyenkor már mi a játékban elfáradva behúzódtunk a ház sarkába. Gyermekei elébe szaladtak, ő fölkapkodta őket, csókot cuppantott az arcukra. Elpirult, amikor gyermekei megkérdezték: Mit hoztál apa’ Az ember fáradtan legyintett, s lassan előhúzta tarisznyáját, belenyúlt, s maradék kenyeret vett elő, meg egy darab szalonnát. Az apró pernek mohón figyelték mozdulatait, aztán jó étvággyal maiszolták a madárlátta kenyeref: az jobb volt, mint a másik, mert apjuk hozta; ajándék volt. Bent az asz- szony zsörtölődött, amiért a gyerekeknek odaadta a kenyeret, Rekedt hangja idegenül kongott a kenyeret majszoló vidám gyermekkacajba vegyülve, — Miért adtad nekik? Mit viszel holnap? A férfi mosolygott | s leült egy kőre. Köréje sereglettünk, hallgattuk, amit mesélt. Emlékszem, mindig előre nézett, s különös nézése volt. Akkor este egy országról mesélt, ahol p fogoly volt. Forradalomról mesélt, harcokról és egy új világról. — Ti is csináljatok ilyen országot, ha megnőttök — mondta komolyan, s szemében sápadt fény azt sugározta felénk, hogy ő már lemondott... Kicsi gyermekeszünkkel tőle hallottuk először a hatalmas ország nevét, ahol boldogan élnek az emberek. * Eddig a történet Sok ilyen kis történet van, melyek a régi proletár gyerekek életét példázzák. Érdemes visszaemlékezni rájuk, hogy jobban megbecsüljük mai életünket... ... Nem tudom, elolvassa-e ezt a kis történetet az a munkás, aki mellettem állt vasárnap. Talán ilyenre gondolt ő is, amikor másnap megvette a kis kerékpárt. Találkoztam velük. A kisgyerek csengetett, amikor elment mellettem. Utánuk néztem. Milyen jó lett volna nekem is gyermekkoromban ilyen ajándék. HORVÁTH IMRc. TOLNAI HAJTÁSOK M. Tádi Géza: Üzent a VIT-re Üzenetem száll felétek messze lengyel föld egére, míg megbújnak akik félnek dics száll zászlónk erdejére. Én is ott lépek köztetek, léptem a föld visszhangozza, lelkem ott szárnyal veletek, míg testem itt edzi a munka. Zengjétek a szavamat is, hogy karom fáradatlanul itt építi boldog holnapunkat, s hogy életemben így akarok, küzdeni. Boldogan harcolok fényes egén szép holnapunknak. Kovács József: Aranybetiivel Aranybetűvel kell ma írni Történelmünk dicső napjaid! S megénekelni minden olyant, Miért népünk küzdve küzd ma itt. Arany betűvel kell ma írni Óh, hazám tenéked szent napod, Melyben a szabadság tündöklő Valósága mád és holnapod. Aranybetűvel kell ma írni Ifjúságunk dolgos tetteid, S jövőt formáló harcodat, mi Munkára hív, hevít, lelkesít. Aranybetűvel kell ma írni A jövőt formáló nagy csatánk, Melynek építő hősei egy Egész nemzet, vagyis mi valánk. Aranybetűvel kell megírni Népem a jelened és jövőd, Mely nehéz küzdelmek ára, de Holnap az lesz éltető erőd. Aranybetűvel kell ma írni Történelmünk dicső napjait! S megénekelni minden olyant, Miért népünk küzdve küzd ma itt. Sára Barát József: Látom... Látom amint a mesgyéről lefordul és integet felém. Haja szőkén leng, Csintalan mosoly surran Szája szegletén. Könnyű szél csókolja, Átöleli, simogatja. Gépe felveri a földporát, Biztos kezecskéje sohasem vét, Ruhája bíz egy kicsit olajos Mert dolgozik ő, nem henyél. Bátran 'vezeti az óriási gépet, Az meghajol: engedelmesen beszél: — Csak nyugodtan te kedves kisleány Te vagy az ember, én csak a gép. — így megy mesgyéről-mesgyére sorra, Aratja gépével a holnap kenyerét, Gyűjti őket kévébe rakva, S minden új mesgyesornál integet felém. Ifj. Poór Ferenc:-• r i Ä kis Laci Napfény csorog kreol hátán, s mosoly; szeme szögletén, édesen cseng gyermek hangja: — Nézd, utat építettem én. — Ma még homokból épít utat, dobozból gépet, autót; de holnap mérnök lesz ő, épít utat, gépeket, kohót. Három éves, máris alkot, keze tenni kész untalan. Elnézem a kis Lackót, s hány ilyen édes gyermek van ... Laci, majd László. Nagy fiúk lesznek ők egykor: férfiak, építenek egy új világot, alkotnak gyárat, házakat. FILMHIREK — A TÓTH GÁSPÁR ESETE forgatását előreláthatólag augusztus 15-re fejezik be. — Hat hétre tervezik a DAN- DIN GYÖRGY forgatását. Körülbelül a felénél tartanak ennek az időnek. — Keleti Márton rendező előkészületeket tesz Háy Gyula AZ ELET HÍDJA című drámájának megfilmesítéséhez. A forgatást előreláthatólag szeptemberben kezdik meg. — Barabás Tibor ,,Hazafiak” című forgatókönyvéből Bán Frigyes fog filmet forgatni. — Sopronról, a műemlékek városáról forgat művészettörténeti filmet a Hiradófilmgyár egy munkacsoportja. A rendező Basi- lides Abris, operatőr Bodrossy Félix. — Üzbegisztánban egy fesztivál keretében 900 vetítőberendezés vetített mezőgazdasági filmeket. — Vittorio de Sica hivatalos meghívást kapott a Szovjetunióba hogy ott szovjet színészekkel együtt eljátsza a Csehov novellájából készülő A SZTYEPPE című film egyik szerepét. — A moszkvai filmszínházak bemutatták a vietnami kormány küldöttség látogatásáról felvett külön híradót. Ami hiányzott a módszertani útmutatóból... A MEGYEFI TANÁCS július első felében módszertani útmutatót készített, amely a nyári kulturális munkához ad segítséget a falusi kultúrotthonoknak, népművelési előadóknak. A nyári agitáció* munka sokrétű, bonyolult, szem előtt kell tartani a fontos mezőgazdasági munkák elvégzését s éppen ehhez kell minél több és hatékonyabb segítséget adniok a kultúrmunkásoknak. Persze senkinek sem káptalan a feje, egy falusi népművelési előadótól, vagy kultúrotthon igazgatótól sem lehet kívánni, hogy mindenre kiterjedjen a figyelme. Ezért készített a rhegyei tanács népművelési osztálya egy módszertani útmutatót Az útmutató a falusi munkának jóformán minden részletére kiterjed. Hasznosítható tanácsokat ad az ismeretterjesztő előadások, a vidám nyári vasárnapok, a falunapok rendezéséhez, s egyben megszabja a művészeti csoportok, a könyvtárak feladatát is. Emellett bemutatja az agitáció különböző formáit, ábrákat közöl egy-egy faliújság megszerkesztéséhez, a legjobb dolgozók népszerűsítéséhez, sőt, még.egy cikkmintát is beleszerkesztettek, hogy a faliújság nyári cikkeinek megírása könnyebben menjen. A MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ tehát a maga nemében jó, az a falusi kultúrmunkás, aki végiglapozza számos ötletet és serkentő példát láthat benne. Természetesen minden útmutató csak akkor töltheti be feladatát, elkészítésének csak akkor van értelme és célja, ha el is jut azokhoz, akikhez szól. Éneikül annyi, mintha nem is lenne. Már pedig a szekszárdi járásban az történt, hogy a járás részére elküldött útmutatók kézen, közön elvesztek, s a megyei tanácsról elküldött csomagnak, amely az útmutatókat tartalmazta, az összes nyoma és emléke, egy olvashatatlan aláírás, amely azt bizonyítja, hogy tulajdonosa átvette, de senkinek nem továbbitolla r. iontos csomagot. A LEGKIVÁNCSIBB nyomozó is csak annyit tudhat meg a módszertani útmutató sorsáról, hogy július 14-én, a megyei tanács eljuttatta a járási tanácshoz az útmutatókat tartalmazó csomagot azzal, hogy mielőbb küldjék ki a járás kultúrotthonainak. Az átvételről egy olvashatatlan aláírás tanúskodik, azonban, hogy ez kitől ered, mindmáig nem derült ki. Annyi azonban bizonyos, hogy a járási tanács népművelési csoportjához már nem jutott el a csomag s így a csoport, természetesen. továbbítani sem tudta. így aztán az a furcsa helyzet adódott, hogy van útmutató, de valahol porosodik s még arra is kevés a remény, hogy az aratás és cséplés befejezése után előkerüljön. A CSOMAG ELTŰNÉSE szomorúan bizonyítja. hogy a népművelési munka egyes hivatalokban még csak nem is másodrendű kérdés, hanem egyszerűen nem is törődnek vele. A népművelési osztály küld egy csomagot, kinek fontos az? — gondolja magában az olvashatatlan aláírás tulajdonosa, s a csomagot bevágja valamelyik fiókba s másnap már talán maga sem emlékszik iá, hogy átvett valamit.Közben pedig múlik a nyár, sok megvalósíható jó ötlet megvalósítatlan marad, sok vidám falusi vasárnapból, ismeretterjesztő előadásból, falunapból nem lesz semmi — hát aztán? — gondolja az olvashatatlan aláírás gazdája. Igaz, az elveszeti módszertani útmutatók miatt nem fordul ki sarkából a világ, talán elcsépeletlen gabona sem marad ezért mégis javasolnánk, hogy az elkövetkező módszertani útmutatók tartalmazzanak megfelelő módszert annak biztosítására, hogy a küldeményt minden illetékes megkapja s talán arra is, hogy mi legyen az ilyen olvashatatlan aláírások tulajdonosaival. Ez a módszertani útmutató, sajnos, ilyesmiről hallgat. \
