Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
1955. augusztus 1. NAPLÓ 5 Közösen értékesítik szabadgabonájukat a nagyszokolyi Béke Tsz tagjai MÉG A TÉLEN TÖRTÉNT, hogy egyik napon igazgatósági ülést tartottak a nagyszokolyi Béke termelőszövetkezetben. A termelési tervet vitatták meg. Éppen a gabonatermelés volt soron. — Teljesítjük beadási kötelezettségünket, kiadjuk a gépállomásnak a munkadíjat, meghagyjuk a szükséges vetőmagot, a tagságnak munkaegysége után kiosztunk 420 mázsa búzát, egy munkaegységre három kiló jut — magyarázta Halmos Henrik könyvelő a jelenlevőknek — mindezen felül 4.5 vagon gabonát tudunk szabadon értékesíteni. — Osszuk ki inkább a tagság nak — szólt közbe az egyik tag. — Vannak egyedülálló asszonyok is, azokat kellene inkább ellátni. — — HA HÁROM KILÓ JUT egy munkaegységre, akkor mindenkinek bőven meg lesz a kenyere — szólt közbe a másik, Tórizs János — nem egy tag kap annyi búzát, amelynek felét sem használja fel szükségleteire. Azt mondom, adjuk csak el a felesleget, a legtöbben úgyis eladnák, ami a szükségesen felül van. Ha már tsz tagok vagyunk, nem mint egyéni kapitalisták, értékesítsük, hanem adja el a szövetkezet. — —— Ha minden asszony a tavasztól kezdve dolgozik állandóan, megkeresi a kenyerét, nem kell még külön ellátni búzával — szólt közbe Hérincs István is. — Külön-külön nem sok lehetőség van az értékesítésre. Azért nem érdemes kiosztani, hogy csak álljon a padláson. — — Amit a szövetkezet szabadon értékesít, az is a tagságé — magyarázta Béták Sándor brigádvezető — mindig szükség van a pénzre, fizetni kell a gépállomás munkáját is, más kiadásra is kell. — Végül a többség úgy döntött, hogy a gabonafeles leget a tsz szabadon értékesíti. BEKÖSZÖNTÖTT A NYÁR, elérkezett az aratás ideje. A nagyszokolyi Béke Tsz tagsága nagy szorgalommal látott az ara táshoz. Nyolcvanhét holdról kom bájn aratta le a termést, amelyből a termelőszövetkezet elsőnek beadási kötelezettségét teljesítette, de maradt még bőven felesleg. ÖRÖMMEL FOGADTAK, ami kor megjelent a Minisztertanács rendelete az állami szabadfelvásárlásról. Most már arra sincs gond, hogyan értékesítsék a felesleget. Jó árat kapnak érte, azonkívül a kedvezményeket Is kitudják használni. Most folyik a tsz-ben a gabonacséplés. Eddig 296 mázsa gabonát adtak el szabadon az államnak értékesítési szerződéssel. Ez a mennyiség egyúttal egy vagon korpát jelent a tsz-nek, kell is a jószágállomány részére. A tsz most a tervezettnél még több gabonát akar eladni, mert nem csalódtak számításukban, sokkal előnyösebben tudják értékesíteni felesleges gabonájukat, mint ahogyan annak idején meg tárgyalták. Most látják a tagok mennyire igaza volt Béták Sándornak, Hérincs Istvánnak és a többieknek, akik azon voltak, hogy értékesítsék a gabona felesleget. Szepesi bácsi hazatért „Lemegyek a, lemegyek a pince fenekére, Ráülök a rá, ráülök a hordó tetejére, Addig iszom, még egy...” Szép nóta, jó nóta ez, különösen ha az ember — mint ahogy mondani szokták, kicsit felöntött a garatra, amikor már nóta van a borban. Nem lehet senkinek a szemére vetni, ha nótáskedvű, ha szereti a' bort. Szepesi Sanyi bácsi is szerette és szereti ma is, de csak módjával. Szepesi Sanyi bácsit a faddi Győzelem Tsz egyik tagját a napokban ismertem meg. Nem rossz, hanem a jóhíre vezetett hozzá, ugyanis a Győzelem Tsz-ben a Szepesi-család kapta a legtöbb búzát. Na, de hosszabb története van ennek. Az a szólás-mondás járja, hogy nincsen olyan házasélet, ahol kisebb összekoccanás ne zavarná meg a mindennapi élet egyhangúságát. Ami azt illeti, Szepesi bácsiék is összekoccantak, ami aztán olyan komolyra fordult, hogy az „apjuk” otthagyta az „anyjukof és elindult jobbvilágot próbálni. Búcsúzóul csak annyit mondott: — Dolgozz csak egyedül a négy holdon, majd megtudod, ki voltam én, de kulákhoz el ne merj menni napszámba. — Nem megyek én a kulákhoz — válaszolt a kardos menyecske, — inkább belépek a csoportba. Gyorsan múltak a napok és egy szép napon hófehér határra ébredt a falu népe. Beköszöntött az új év, egy évvel szaporodott az ország túlsó felében levő Szepesi bácsi életkora. Az egyik napon levelet hozott a posta Szepesi néninek, férje írta, valahonnan Kanizsa környékéről. A levélben gondolhatja mindenki, hogy mi volt, visszahúzta a szive őt a meghitt családi körbe, a felesége es a gyermek mell# akik a termelőszövetkezetben dolgoztak már. Hazatért Szepesi bácsi. A hajdani mámoros hangulat elpárolgott azzal együtt, hogy ő nem lép be a tsz-be. Nyolc hónapja már ő is tagja a Győzelem termelőszövetkezetnek. Kedvét, búját, bánatát nem a vörösborba cli már, megbékélten dolgozik és ötömmel beszél arról, — hogy a család a szerzett 670 munkaegységre csak előlegként 38 mázsa búzát kapott. Ebből 20 mázsa búzát azonnal átadtam az államnak szabad áron. És a búza ára egy régi álom v alóraváltását tette lehetővé. Megvették a házat. A házikó nádfödeles, de nem lesz sokáig az, hízik már a coca az ólban, amelynek árán majd tavasz- szal piros cserép kerül a házikó tetejére. Hazajött, végleg hazajött Szepesi bácsi és boldogan dolgozik a tsz tehenészetében, mert látja, érzi már a különbséget a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodás között. Ma, amikor már a kis házat magáénak vallhatja Szepesi bácsi, boldogan mondja: Megtaláltam az igazi helyem, innen nem megyek el többé, bár csak előbb jöttem volna. (—Y —A) Á cséplőgép mellett... „Ne bántsatok jó pajtások, nem vagyok az oka, Szeretek egy barna kislányt, nem hagyom el soha.” — Száll a nóta | három fiatal lány ajkáról. Hangjuk nem jut ugyan mesz- szire, mert elnyeli a cséplőgép zúgása. Meilinger Kató, Boda Kati, Kovács Lenke, nem is azért énekelnek, hogy meghallja valaki. Csak éppen szórakozásból, saját maguknak, hogy könnyebben teljen az idő. öreg este van már és reggel 1 óra óta talpon vannak a cséplőgép mellett. Igaz, itt a pelyva és töreklyuknál nem túlnehéz a munka. Időnként a garabóra kell gereblyézni a gép alól a pelyvát, a töreket. Utána újból meg lehet állni, folytatni a nótát. — Terii! — száll hirtelen a kiáltás. — Vihetitek. — int Meilinger Kató a tövekkel telt garabó felé. Teri fülig pirosán szalad elő. Gyorsan megfordulnak a néhány lépésre levő törekrakástól. Újból van egy kis ráérő idő. A három lány új nótába kezd. Hollósi Teri letelepszik a kerítés mellé. — Megállj Dani — fenyegeti tettetett haraggal, még mindig fülig pirosán a gép mellett a pokrócon heverő traktorost. Van is rá oka. Igaz, a traktoros csak az ígéretét tartotta meg, amikor a lányok közös erővel akarták kihúzni alóla a pokrócot. — Megállj Teri, megharaplak, — ígérte neki. A lány ezt talán el is felejtette, mikor gyanútlanul odatelepedett Dani meils. Dani átnyalábolta és hiába próbált menekülni, könyörtelenül megharapdálta lángoló arcát. Társai persze mindezt kárörvendő nevetéssel szemlélték. Segíteni egyik sem ment oda. Hogyne... Jó, hogy éppen megtelt a garabó, így Teri is megszabadult. Mert hiába, mégis csak a munka az első. Boda. Kati ismét új nótába kezd. A kerítés mellett Teri azon gondolkodik, hogyan adhatná vissza a kölcsönt a traktorosnak. Közben folyik a munka, a traktor lámpája világítja meg csupán a gépet, mert az „öreg lámpás" bizony csak néha-néha mutatja magát a felhők közül. A géptől Szűcs Ferenc keze alól egymásután kerülnek a mázsára a telt búzás zsákok. — Hat zsák, 458 kiló — írja be az eredményt. Az aszta; | egyre kisebb lesz. Horváth Vince és Horváth József szaporán rakják a kévéket a cséplőgép asztalára, amelyeket az etető, Takács József kezéből egymás után nyel el a zúgó dob. Ahogyan az asztag fogy, úgy nő a szalmakazal . A kazalon ’Takács János a mester, ő rendelkezik, hogyan, hova rakják a rudasok a szalmát. Mert nem mindegy az, hogy milyen a kazal, mert annak is megvan a rendje-módja. Nagy becsülete van annak a csapatnak, amcíif- nél jó a kazalos. Az osztagról szemre meg kell állapítani, miÁllatés növénybenmlató I regszemcsén Iregszemcse és környéke nagy érdeklődéssel várta július 31-ét, mikor a Kísérleti Gazdaság, a környékbeli termelőszövetkezetek és egyéni dolgozó parasztok mutatták be legjobb, legszebb állataikat és legnagyobb termést Ígérő növényeiket. Rövid ünnepség után munkához látott a bíráló bizottság. Az egybegyült közönség nagy érdeklődéssel figyelte az értékes állatok bemutatóját. A nagyszokolyi Béke Tsz bemutatta a 37-es Hattyú nevű tehenét, amelyet az Országos Mezőgazdasági Kiállításra is felvisznek. 288 nap alatt 5.846 kiló tejet és 206.6 kiló tejzsírt termelt. A Kísérleti Gazdaság 4 darab magas tejhozamú bonyhádi tájfajta tehenet mutatott be, köztük a 30-as Bárányt, amelynek termelése 274 nap alatt 5.278 kiló tej volt. Több egyéni gazda tehene is méltán aratott elismerést. Miko- csics János iregszemcsei 11 holdas dolgozó paraszt, 5-ös Narancs nevű tehene 300 nap alatt 5.278 kiló tejet termelt. Nagy érdeklődést keltett Pete János 11 holdas dolgozó paraszt 23-as Pompás nevű tehene és három ivadéka. A tehenek bemutatóját a növendék üszők, majd a növendék bikák bemutatója követte. Nagy érdeklődéssel fogadták a kísérleti gazdaság tizenegyes biká- fogatát. A délutáni órákban került sor az állattenyésztésben és a növénytermesztésben legjobb ered ményt elérő dolgozók megjutal- mazására. Genszler Antal föállattenyésztő fl begyűjtés legjobbjai Habár az esős időjárás miatt lassan halad a cséplés egyre több dolgozó paraszt tesz eleget gabonabeadási kötelezettségének. Teljesítésük eredményeként Mözs község 65.3, Dunakömlőd 53.9, Tengelic 41.8 százalékra teljesítette beadási kötelezettségé*. lyen alapot kell kezdeni a kazalnak, hogy meg legyen a formája, ne legyen túl széles, hosszú, vagy alacsony. Takács János igyekszik is, hogy ne találjanak benne kifogást a csé- peltető gazdák. — Álljunk le most már Jóska bátyám — szól fel Horváth Vince az etetőnek — a rudasok már nem látják felvinni a szalmát. Dani a traktoros abba hagyja a lányokkal a játszadozást, leállítja a gépet. Az osztagra, cséplőgépre gyorsan ponyva kerül. Kovács Lenke, Boda Kati a hajtószíjat göngyölítik fel, Szűcs Ferenc leméri az utolsó tételt. — 158 mázsát csépeltünk el ma, — állapítja meg. — 200 mázsán felül lett volna, ha nem állunk 4 óra hosszat az eső miatt. No, majd holnap megnyomjuk, ha jó idő lesz. —- Hát akkor reggel 4 órakor — köszönnek el röviden egymástól az emberek, s elindulnak hazafelé. Az asztag mellett sötéten hallgat a gép. A döbrentei fiatalok... Ugyancsak megrakták ezt a szalmakazlat ezek a szövetkezetiek. Talán kilátót akarnak berendezni rajta ott a dombon? — lehet hallani a járó-kelőktől Döbrönte környékén. Pedig a kazal még nincs is befejezve, még ott áll az elevátor és hordja fel a cséplőgép torkából kiömlő szalmát. Egyre nő a szalmakazal, egymásután szaporodnak a búzával telt zsákok. Az ozorai II. Kongresszus termelőszövetkezetnél folyik a cséplés. A gép körül többnyire fiatalokat lehet találni. A szövetkezet fiataljai szorgalmas munkájukkal túltesznek az öregeken is. Becsülete van a DISZ-szervezetnek a termelőszövetkezetben, mert a 15 fiút és a 8 lányt mindenütt ott találni ,ahol a legtöbb, a legnehezebb a munka. 170 hold gabonát 13 nap alatt arattak le, ebből 52 holdat arattak csupán gépi erővel. A fiatalok többet learattak, mint az idősebbek. Bekövetkezett a cséplés. Előzőleg tervezgetés folyt, hogyan szervezzék meg a munkákat. Először arra gondoltak, hogy asztagba hordják az összes gabonát és utána kezdik meg a cséplést. Aztán számolni kezdett a vezetőség — csépeljünk inkább úgy, hogy folyamatosan hordjuk a gabonát a géphez. Mintegy 70 munkaegységet takaríthatunk meg, ha így szervezzük meg a cséplést. A tagság cséplőcsapatot is állít ki. Legalább 50 mázsa búzát kellene cséplőrészként kiadni. Viszont ha magunk végezzük a cséplést, az egy-egy családnak legalább egy mázsával jelent több gabonát. Hét fogat szállítja a géphez a földről a gabonát. Valamennyi fogatos DISZ-fia- tal. Teljesítményük úgy van megállapítva, hogy megegyezzen a cséplőgép teljesítményével. Egy fogatnak. 70 kereszt gabonát kell behordani, • de mindegyik 120—150 keresztet is behord naponta. A 16 éves ifjú Csuti János, Győri József, Frittmann Gusztáv és a többi fogatos gyakran 200 százalékos teljesítménnyel végzi a munkáját. Öt fogatot két lány, Firgi Julianna és Nagy Julianna rakodtat kint a földön. Miként a fogatosok, ők is 200 százalék körüli teljesítménynyel dolgoznak. Szorgalmuk nem ismer határt. Érzik, tudják, hogy maguknak dolgoznak. A cséplőgépnél is ég a munka a fiatalok keze alatt. A traktoros, a „Kiváló dolgozó” jelvényes Varga László is DISZ tag. A cséplés megkezdése előtt elvégezte két másik társával a szövetkezet földjein a tarlóhántást. Igaz, egymaga jóformán többet felszántott, mint a másik kettő együtt. A 170 hold gabonaföldön már csak a kérész tek helyén van tarló. Az iskolás gyermekek a maguk erejéhez mérten a DISZ tagokhoz hasonló szorgalommal dolgoznak, a gabonakeresztek helyét gereblyézik fel. A fiatalok munkája érezteti hatását a termelőszövetkezet jövedelmében. A munkaegységátlaguk jobb, mint az idősebb tagoké. Májusban 18.000 forintot, az aratás előtt 21.000 forintot osztottak ki előlegként, minden családnak van háztáji gazdaságában anyadisznó, süldők, egy-két hízó, csupán a háztáji tehenek után havonta 13 —14.000 forint tejpénzt kapnak, mégsem elég. Azon fáradozik, dolgozik az ozorai II. Kongresszus termelőszövetkezet tagsága a fiatalokkal az élen, hogy még nagyobb legyen a jövedelem, hogy nap- ról-napra szebb legyen az életük. inaim osztállyal bősül a benouell Mezőgazdasági SzaHishola A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júniusi határozata, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésével és a mezőgazdasági termelés fellendítésének feladataival foglalkozott, meghatározta a mező- gazdasági szakoktatás tennivalóit is. Ezek szerint a mezőgazdasági szakiskolák s*á mának olyan mértékben kell növekednie, hogy 1956-tól évente legalább 1.000 tsz tag végezzen 2 éves szakiskolákban. A határozat értelmében a Föld művelésügyi Minisztérium megyénkben a lengyeli szakiskolát is egy osztállyal bővítette. így az idén két első osztállyal indul meg az oktatás. Az iskolára a szakiskola igazgatójánál lehet jelentkezni, bővebb felvilágosítást a járási tanácsok mező- gazdasági osztálya és az iskola ad az érdeklődőknek. Tolnai Napló gazda-tanácsadója Egy-két szó a cukorrépa soronlevő munkáiról Régi mondás: „Ha aratáskor ragad a tarló, jó kapástermés várható.” Az idén ugyancsak ragadt. Júliusban 170 milliméter csapadék hullott, amire 1913 óta nem volt példa. A kapások — nem utolsósorban a cukorrépa — nagyon biztató képet mutatnak. Bármerre megyünk, mindenütt buja- levélzetű cukorrépákat láthatunk. Volt bőséges csapadék, most az emberen a sor, hogy jó munkával előbbre vigye a jó termés kilátásokat és biztosítsa a jó cukorrépatermést. A sok eső nemcsak a répa, hanem a különféle gyomnövények fejlődését is elősegítette. Különösen a sok vadmuhar és ua- kasláb (talpasmuhar, kaszirva) látható a cukorrépaföldeken. Siessünk a kapálással, ne engedjük, hogy a talaj nedvességét és tápanyagát a cukorrépa elől a gyomok elvonják. Nagyon fontos a kapálás a nedvesség elraktározása miatt is az augusztusi kánikula még hátra van — amikor, jól tudjuk, alig-alig kapunk esőt. De fontos a kapa a sok csapadék által összetömött, megcserepesedett talaj fellazítása miatt is. A túltömött, cserepes földet légjárhatóvá kell tenni, hogy mind a répa gyökérzete, mind a talaj baktériumok hozzájussanak az életfunkciójukhoz szükséges levegőhöz. KAPOSVÁRI CUKORGYÁR
