Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

1955. AUGUSZTUS 7.

NAPLÓ

3

Nem az objektiv okok, hanem a tehetetlenség akadályozza a gabonabetakaritást és begyűjtést a paksi járásban

Ha egy-két évre visszamenőleg megnézzük a gabonabegyüj- tési statisztikát, mindjárt szembe tűnik, hogy a paksi járás rendszeresen az utolsók között van, mintha csak kibérelte volna magának a negyedik-ötödik-hatodik helyet. Ez annál is inkább szembetűnő, mert kedvező talajviszonyai miatt itt korábban érik a gabona, tehát az, aratást és cséplést is elsőnek, vagy az elsők között kezdhették meg minden évben.

Az idén sem mutat valami ked vező képet a paksi járás begyűjtési eredménye. A paksi és a szekszárdi járás begyűjtési versenyben áll egymással, de a paksi járásiak közel sem értek el eddig olyan eredményt, hogy augusztus 20-ig győztesként kerüljenek ki ebből. Nézzük meg ennek az okait.

Egyik döntő ok

az, hogy a hét elején a cséplés még csak szórványosan Indult be és még a hét végén sem ment több gép. Miért nem halad kellő ütemben a cséplés? — ezt kérdeztük a járás vezetőitől. A válasz mindenütt annyira hasonló, mint két tojás: ,,A sokévi átlagnál lényegesen nagyobb az esőzés és ez akadályozza a behor- dást is, cséplést is.” Ezt mondják a járási pártbizottságon, de a járási begyűjtési hivatalnál is ez a válasz. Annyi bizonyos, hogy a sokévi átlagnál több az esőzés, de ez nemcsak a paksi járás határain belül van így, hanem megye, sőt országszerte.

A megye többi járása átlagosan jobb eredményt ért el eddig a behordásban, cséplésben és a begyűjtésben is. A paksi járásban sem lehet elfogadni tehát indokképpen a lemaradásért a „sok” esőt.

De van egy másik félreérthetetlen bizonyíték is, ami arról tanúskodik, hogy a lemaradásnak nem az eső a főoka. Ez pedig nem más, mint az, hogy a járás községeinek begyűjtési eredményei között lényeges különbség van. Sárszentlőrinc, Gerjen eredményeinek például a nyomába sem léphet Paks, Bölcske, Madocsa, Dunaföldvár, Kajdacs. Ezek után jogosan következik egy kérdés: az Időjárás csak egyes kivételes községekben engedélyezte a behordást és a cséplést? Ez nyilván nem így volt, mert Sárszentlőrincen sem volt kevesebb eső, mint a szomszédos Kajdacs községben.

A valóság az, hogy Sárszentlőrincen és a még egy-két jó eredményt elérő községben a párt- és tanácsszervek időben és jól szervezték a behordást, a cséplést és jó agitáciés munkát végeztek a begyűjtés érdekében.

Madocsán az irányító szervek például

csak beszélnek és értekeznek

de lényegében nem tesznek semmit. Nem szervezték meg kellően a cséplőgép menetiránytervét és ennek alapján a behordást. így csütörtökön még három gép lényegében semmit sem tudott dolgozni, amelyik dolgozott, annak is három-négy- szer kellett naponta nagyobb távolságra huzatnia. Pedig itt is megtehették volna azt, amit Sárszentlőrincen, hogy a gazdák kalákában, a cséplőgép menetirány tervének figyelembevételével hordták be a gabonát és most a gépek folyamatosan dolgozhatnak.

Nemcsak a szervezés, hanem

az agitációs munka

is nagyon hiányos a paksi járás több községében. Madocsán és Bölcskén például azt mondják a gazdák, hogy: ,,A gabona gabona marad a jövő héten is, szép a szőlő, először megnyeseljük és majd utána ráérünk a behordás- sal.” Az ilyen „ráérünk” hangulatnak aztán az a következménye

hogy a sok gabona kicsirázik és elrothad a keresztekben, még az is ázik, amit már régen elcsépelhettek volna.

Ha a községi népnevelők kiszámítanák és megmagyaráznák a gazdáknak, hogy mennyi káruk származik abból, hogy nem

törődnek a gabonájukkal, nyilván nem lenne ilyen szégyenletes lemaradás a gabonabetakarítás terén.

Másutt arról panaszkodnak, hogy nem lehet csépelni, mert beázott az asztag, nedves a szalma. Ez magyarázatnak ,,jó”, csak nem elfogadható... Az asztag nem ázik be fenékig és ahogyan egy-két községben meg tudják tenni, hogy a tetejéről ledobálták a nedves kévéket és csépeltek tovább, akkor ugyanezt mindenütt megtehették volna Ponyvákkal Is megvédhetnének mindig annyi asztagot a nedvességtől, hogy a cséplőgépek zavar talanul dolgozhassanak, ha elállt a zápor.

A járási pártbizottság és a járás többi szervei az utóbbi napokban már hozzáláttak az ilyen és hasonló módszereknek az elterjesztéséhez. Ez rendjén is van csak az a baj, hogy későn, amikor már nyilvánvalóvá lett a nagy lemaradás.

Most nehezebb lesz pótolni a lemaradást, mintha már hetekkel ezelőtt folyamatosan biztosították volna minden községben a kellő szervezési és agitációs munkát.

A begyűjtésben mutatkozó lemaradás okai

Meg kell jegyezni, hogy a begyűjtésben mutatkozó lemaradásnak sem pusztán az az oka, hogy megkéstek a behordással és a csépléssel. A gazdák egy ré sze becsülettel teljesíti beadási kötelezettségét, de ha valahol nehézség mutatkozik, akkor a községek vezető szervei nem minden esetben végeznek szívós, agitációs munkát.

Pusztahencsén két gazda nem adott be szabad gabonát, de amikor a járástól kintlévő vezető elvtársak elbeszélgettek velük, megmagyarázták, hogy milyen előnyei vannak a szabadgabona beadásának, erre ők is eladták feleslegüket az államnak.

Kajdacson megnyugvás mutatkozik a szabadfelvásárlásnál, az egyébként alacsonyan megállapított szabadfelvásárlási százalékot is magasnak tartják és ezt az állapotot még a felsőbb szervek sem változtatták meg.

Á szabadfelvásárlás

Paks községben még a tanács végrehajtóblzottságában is vannak, akik helytelen nézetet vallanak a szabadfelvásárlással kap csolatban. Az elnökhelyettes is nyakaskodik az eredetileg rosz- szul elkészített szabadfelvásárlási terv mellett. Alacsony termésátlagot vettek alapul a szabadfelvásárlási terv elkészítésénél és a csépléseredményei magasabb termésről tanúskodnak.

A szabadfelvásárlásnál nyilván a valóságos termést kell alapul venni, nem pedig az eredeti rossz tervet.

Hiba van helyenként a begyüj tési megbízottak munkája körül is. Több elvtárs áldozatkész munkát végez, de bizony akadnak olyanok is, akik felületesen megalkuvó módon „látják” el leendőiket. Sajnos, még a párttag begyűjtési megbízottak között is akad ilyen. Görnics István bölcskel begyűjtési megbízott például nem egyszer a cséplőgép tájára sem néz, mert „le- tellett a 8 óra és tegnap is túlóráztam”.

Az ilyen párttagoknak a párt előtt is felelniük kell rossz munkájukért.

összefoglalva: nem az időjárás okozza a paksi járásban a lemaradást a gabonabetakarítás terén, hanem elsősorban a községi pártszervezetek és tanácsok hiányos munkája, elsősorban az hogy ahol hozzá is fogtak a feladatok sikeres megoldásához, ott is későn. Ebben nyilván szerepe van a járási pártbizottságnak, tanácsnak és a begyűjtési hivatalnak is. Most csak egy megoldást választhatnak a paksi járásiak: okulva az eddigi hiányosságokon, minden erővel küzdeni a lemaradás pótlásáért.

Boda

Ä földbirtokosok és ce kulákok „igazságából" a dolgozó nép igazsága lett

„A Magyar Népköztársaság bíróságai büntetik a dolgozó nép ellenségeit, védik és biztosítják a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi rendjét, intézményeit, a dolgozók jogait, nevelik a dolgozókat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására.” (Az alkotmány 41. paragrafusának 1. pontja.) „A Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek.” (Az Alkotmány 49. paragrafusának 1. pontja.)

Sokan emlékeznek még

azokra a mondásokra, amelyekkel valamikor a magyar királyi bíróságot és az igazságszolgáltatás szerveit jellemezték: „A tárgyaláson nem a bírák, hanem a baromfiak mondják ki az ítéletet.” „A szegény ember jobb, ha kútba ugrik, minthogy a bíróság elé menjen igazságért." „Ne menj a bírósághoz, mert úgyis csak egy igazság van; az urak igazsága." Évszázadokkal és még egy évtizeddel ezelőtt is így vélekedtek a magyar igazságszolgáltatásról. E mondások alkotói nem a pennaforgatók, vagy a vándor mesemondók voltak, hanem maga a nép.

Az ilyen mondásnak

külön története van. A bírákat bárki megvesztegethette, akinek gazdasági helyzeténél fogva módjában állt. A módosabb gaz dák, földesurak mielőtt megjelentek volna a tárgyaláson, elküldték kocsisukat a városban lakó „bíró úrhoz”, küldtek neki egy-két csirkét, néhány kiló zsírt szalonnát, kolbászt és egy üzenetet: „Add át üdvözletem a nagyságos úrnak és mond meg neki, hogy a barátságunk jeléül küldöm ezt a kis kóstolót házamtá járói”. Másnap aztán nyugodtan ment a komédiaként megrendezett tárgyalásra, mert biztos volt benne, hogy az „igazság” az övé...

A régi törvények

szerint joga volt ugyan minden embernek igazságszolgáltatásért a bírósághoz fordulni — még a szegény embernek is. Az ügyvédek, bírák először azonban azt nézték meg, hogy mennyit tud fizetni ügyfelük, mire teheti rá a bíróság a kezét. Ha például volt egy kis háza, nagy „előszeretettel” képviselték az ő ügyét is: tárgyaltak, adatot gyűjtöttek, kivizsgáltak és közben küldözgették ügyfelüknek a nyájashangú fizetési felszólításokat. A nincstelen, cselédember, vagv napszámos természetesen nem

tudott fizetni, másik bírósághoz, másik ügyvédhez fordult segítségért és a vége az lett, hogy elárverezték kis hajlékát is a bírósági költségek fedezésére, ügyét pedig visszadobták — elintézetlenül.

A munkaadókkal szemben végül már nem is mertek bíróság elé menni a cselédek, napszámosok, mert az még a látszat kedvéért sem fordult elő, hogy a nincstelenek igazságot nyerhettek volna a kulákokkal, földbirtokosokkal szemben, azért volt aztán az igazságszolgáltatás: „urak igazsága.”

Ez csak volt — ez a múlté. Erre, mint régi rossz emlékre gondolnak vissza az egykori jogfosztott százezrek, az ország mai gazdái.

*

Képünkön a paksi járásbíróság tárgyalás közben, Benkő Bálint járásbíró, mellette a két népi ülnök, Takács Józsefné és Gazdag István, dr. Deák Konrád ügyész, dr. Gregus Vince hivatalból kijelölt védőügyvéd és Lajtai Lajos jegyzőkönyvvezető.

Az Alkotmány az igazságszolgáltatás szerveit is olyanokká tette, amelyek legjobban megfelelnek a dolgozó nép ügyeinek és az Ítélethirdetésnél a dolgozó nép akarata jut kifejezésre. A bíróság kellő eréllyel jár el azok kai szemben, akik megkárosítják a dolgozó népet és akadályozzák a szocialista társadalom építését. Az igazságszolgáltatás mai szervei függetlenek, nyoma sincs a megvesztegetésnek. Ezt külön

törvény bünteti. Az igazságos, a dolgozó népnek megfelelő ítéletszolgáltatásnak az is egyik biztosítéka, hogy az Alkotmány értelmében népi ülnökök is részt vesz nek az ítéletet hozó tanácsokban. Külön szerv, az ügyészség őrködik a különféle állami törvények betartása felett és elsőrendű kö telessége a Magyar Népköztársaság érdekeit veszélyeztető bűn tettek következetes üldözése.

Vasárnapi jegyzetek

BEETHOVEN

A rádió a szobában szól, de a konyhában és az udvaron is hallani a zenét, mely a két hatalmas kezdőakkord után léiekzet- vételnyi szünetet tart, aztán száll és szárnyal a pusztán, az ereszkedő alkonyaiban. Az asszony már feltette a vacsorát s most ül a konyhaszéken, a zene bűvöletében, mely az időből és a lélek mélyéről üzen. ösztönösen és zavartalanul figyeli a zenét, pallérozott gondolattársítások nélkül, a mű élvezetnek azon az alacsony, de a lényeget értő fokán, amivel az altamirai barlang festményeit nézhették az ősi szomszédok. Mert ő is szomszéd most; a koracstében egy lélek szomszédságát érzi, emberi közelségben.

Rácegres-pusztán vagyunk, 1955. tavaszán, s az idő és helymeghatározás e pontosságának történelmi jelentősége van. Mert ez ama puszták népe. melyről Illyés egész könyvet írt, s amelynek történelme 1514-ben kezdődött, vérrel és nyomorral, kalodával és a tüzes trónus gyehennájával. A múlt mindössze néhány száz méter ide, ahol a keshedt házak olyan döbbenten állnak a napsütésben, mint az auschwitzi krematórium falai s még számontartják az emberi élet veszendőségét s az állati létnek azt az egymásra zsúfoltságát, amelyben négy családnak jutott egy konyha s nyolc, tíz ember lakott egy szobát.

A táj itt kinyujtózik s a síkságon messze ellátni, túl Sárszentlőrincen is, a történelembe, amit ma már a pusztai iskolában tanítanak. S egy kicsit a jövőbe is látni, amely itt forr és erjed a lelkekben, s amit a pusztán így neveztek el: Illyés Gyula termelőszövetkezet. A jövő épül itt, napról napra, szorgalommal és munkával, jó terméssel s Beethoven szimfóniájával is, mely derűsen és otthonosan száll az új házak között, lélektől-lélekig.

Csányi László

A Bonyhádi Gépállomás kommunistáinak határozata

A Bonyhádi Gépállomás üzemi pártszervezete az elmúlt napokban párttaggyűlést tartott, amelyen megtárgyalták a gabona betakarítással és begyűjtéssel kapcsolatos legfontosabb teendőket. A taggyűlésen határozatba foglalták feladataikat és úgy döntöttek, hogy még aznap eljuttatják minden brigádhoz annak szövegét és a kommunisták és népnevelők segítségével mozgósítanak annak végrehajtására. A bonyhádi gépállomás kommunistái a következő határozatot hozták:

„A kedvezőtlen időjárás veszélyezteti jövő évi kényé-- rünket. E veszély elhárítása érdekében a következő határozatot hozzuk:

1. A betakarítás meggyorsítása érdekében az összes rendelkezésünkre álló pótkocsival segítjük a termelőszövetkezetekben a még kint lévő gabona behordását.

2. Termelőszövetkezetekben minden erőt, de különösen az ifjúsági brigádokat mozgósítjuk a keresztekben megázott gabona megszárítására. A nedves gabonát felállogatjuk, ahol pedig erre lehetőség van tető alá hordjuk és ott szétte■'etve, szárogatjuk.

3. A cséplés zavartalan menetét úgy biztosítjuk többek között, hogy a kazlakat a gép előtt a rendelkezésünkre allo 31 darab ponyvával letakarjuk, s így megóvjuk a beázástól. Ügyelünk arra, hogy esős időjárás esetén is, csak száraz gabonát csépelünk. Ezért felelőssé tesszük a cséplőgépvezetőket és az etetőket.

4. A körzeti agronómuso- kat és brigádvezetőket mozgósítjuk újabb magtároló helyek felkutatására és gyors átalakítására, mivel a nedves gabona sokkal nagyobb rak- területet kíván az eredetileg tervezettnél. Ezt a feladatot a tanácsok és termelőcsoportok segítségével oldjuk meg.

5. A rossz időjárás miatt a rendelkezésünkre álló kevés időt úgy használjuk ki, hogy a cséplő munkacsapatokat a legrövidebb időn belül megerősítjük és ahol lehetőség van rá, éjjel-nappal csépelünk.

6. Tarlóhántásnál, mivel ä talaj nedves, sáros, tárcsát mindenütt nem tudunk alkalmazni, helyette ekét haszná- lnuk 5—8 centiméteres szántással, hogy nyári tervünk idevonatkozó részét is tudjuk teljesíteni. A 10 talajművelőgépnél biztosítjuk az éjjelnappali üzemeltetést, hogy ezzel meggyorsítsuk a tarlóhántást, megóvjuk a talajt a gyomosodástól.

E feladatok megoldásához nagy segítséget várunk a gépállomás DISZ-fiataljaitól, akik már többször bebizonyították, hogy készek pártunk és kormányunk határozatait végrehajtani.”

Á gabonabetakarítás sikeréért...

Községünk dolgozó parasz'sága túlteljesítette másodvetési tervé*. Ezt jó ági*ációs munkánkkal értük el. Napjainkban a gabonabetakarítás és begyűjtés sikeréért dolgoznak községünk népnevelői és vezetői. Agitációs és szervező munkával biztosítottuk, hogy a gazdák összefogtak a gabonabehordásban és a cséplőgépeknek sohasem kellett megállniok asztaghiány miatt. Természetesen az esős időjárás sokat nehezített a munkában, de amikor kedvező volt az idő, pótoltuk a mulasztásokat. így minden lehetőségünk megvan arra, hogy auguszt us 20-ig elvégezzük a cséplést és teljesítsük gabonabeadási terveinket. Eddig minden gazda a cséplőgéptől eleget tett beadási kötelezettségének és a szabad felvásárlási tervének.

A mi községünk lakossága is segíti a szekszárdi és a paksi járások közötti versenyt. IVJindrnt megtesz községünk dolgozó parasztsága, hogy elősegítse a szekszárdi járás győzelmét. Erre mutat az is, hogy a dolgozó parasztok közül sokan naponként érdeklődnek a tanácsnál a begyűjtési verseny eredményeiről.

Most azon fáradozunk, hogy megszervezzük a vasárnapi cséplést. A múlt vasárnap négy gép dolgozott.

Eigner György

községi pártbizottság titkára Tolna.