Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-30 / 178. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! TOLNAI r A MAI SZAMBÁN: A francia sajtó N. A Bulganyjn és N. Sz. Hruscsov angliai útjáról (2. o.) — Ünnepélyesen üzembe helyezték a Bor­sodi Hőerőművet (2. o.) — így végzi Sióagárd (3. o.) — A központi vezetőség határozatainak minden pontját végre kell hajtani (3. o.) — Jó termésre számítunk (3. o.) — Tűz- renöészeti feladatok a cséplés időtartama alatt (4. o.) — Falusi hétköznapok (4. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PÄRTBIZOTT JA'GA'NAK LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM. ÄRA: 50 FILLÉR. SZOMBAT, 1955. JULIUS 30. (-------:—77-------------------------^ S ajtónk a nép széles rétegeiben gyökeredzik Az alaktalan kőhalommá roppant gyárak, a felseb­zett földek, a vízbe hullt hidak helyére virágzó gazdasá­got építettek a párt vezette munkáskezek. Az új sajtó előtt az a feladat állt, hogy teljes erővel támogassa, ter­vezze ezt a munkát, a dolgozókhoz szóljon, a dolgozókról írjon. A cél nagysága megköveteli, hogy a kommunista újságírást a munkások és parasztok ezrei támogassák munkájában. Amíg sajtónk a tömegekre támaszkodik, addig csak nehéz feladatok előtt állhat a szocializmus építése során, de lehetetlenek előtt soha. Elengedhetet­lenül szükséges tehát, hogy sajtónk a nép széles rétegei­ben gyökerezzen. Ennek a feladatnak a megvalósításához olyan gárdára volt szüksége az újságnak, amely minden­hová elér és megbízható segítőtárs. Szeme és füle a párt lapjának hangja, tolmácsolója a népnek. Ezt a feladatot teljesíti a munkás-paraszt levelezők népes tábora. A levelezők havonta többszáz levélben közlik a-Tol­nai Napló Szerkesztőségével a dolgozók munkában elért eredményeit, az elkövetett hibákat, tudósítanak pana­szokról, kívánságokról és kultúreseményekről. Négyszáz levél érkezik havonta a szerkesztőségbe. Az újságnak azonban még több levelezőre van szük­sége. El kell érnünk, hogy a levelező-mozgalom folyto­nos bővítésével úgyszólván a dolgozók írják az újságot. Meg kell tanulni élni a lehetőségekkel és a levelező-moz­galom olyan lehetőségeket nyújt, amelyeket csak fel kell használni és kevesebb lesz a baj, gyorsabb az ügyintézés és gyakoribb a gyors, megnyugtató válasz: „A Tolnai Napló elintézte“. A lehetőség azonban még nem megvalósulás. A nyári hónapok munkaforgatagában csökkent a levelek mennyi­sége. Talán nincsenek olyan eredmények és események, amelyek méltók arra, hogy mások is tudjanak róla? Több van, mint máskor, hiszen az egész ország figyelemmel kí­séri a mezőgazdaságban folyó gabonacsatát — melytől egészévi kenyerünk függ — és kíváncsian várják leg­újabb eredményeit. Talán a sok munkától nem érnek rá arra sem, hogy hibákat ejtsenek? Csak ott nincsen hiba, ahol nem csinálnak semmit. Igaz, a munka sok, az idő kevés, de a fel nem tárt hibák lappangó kórként rontják az üzem, vagy falu egészséges fejlődését, eredményeink pedig nem érdemlik meg, hogy elhallgassák őket. Állan­dóan népszerűsíteni kell gyors ütemben fejlődő iparunk sikereit, az üzemek munkászubbonyos hőseit, termelőszö­vetkezeteink és a dolgozó parasztok legjobbjait. Nem sza­bad megfeledkeznünk a munka lázában, soronkövetkező feladatainkról sem. Levelezőinknek már most mozgósí- taniok kell a dolgozókat augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepére. írjanak tehát a levelezők minél többet és írja meg mindenki azt, ami neki kedves, vagy sérelmes. Az új élet nagyszerű eredményeinek hírei mindenkit érdekel­nek, hiszen hősei ugyanazok, mint olvasói; az egyszerű, de a munkában naggyá lett dolgozó emberek. Ne húzódjanak vissza a levelezők a hibák feltárásá­tól sem. Az őszinte, bátor kiállást a párt lapja megbe­csüli és támogatja. Nem vitatható, hogy országunk tíz éves útja is az eredmények, a sikerek láncolata, hogy csak a jól elvégzett feladatok vihették előre fejlődésében a népgazdaságot, de míg a tervek valósággá válnak, sok­szor végig kell járniuk a bürokrácia buktatóit, vagy fe­lelőtlen emberek gondatlansága késlelteti megvalósulá­sukat, ha nem vigyázunk rájuk. A levelezők tehát legye­nek éber őrei eredményeinknek, ne hagyják a hibákat nagyra nőni. Nem bókokra van szükség, hanem a való­ság igazi tükrére, amely egyaránt mutat erényt és vi­szályt, eredményt és hibát. Csakis így érhetjük el azt, hogy minden dolgozó ma­gáénak, nélkülözhetetlen segítőtársnak érezze az újságot, hogy a sajtó és nép megbonthatatlan egységben még erő­sebb támasza legyen a szocialista építésnek. V ____________________________J AG ITÁCZÓS HÍREK A DUNASZENTGYÖRGYI gépállomás pártszervezete rendszeresen segít a hozzátar­tozó termelőszövetkezeteknek, de a községnek is az agitációs munkában, a pártélet fellendí­tésében. Felkészítette a gépál­lomás felelős vezetőjét, a mun­kacsapat vezetőket, megfelelő érveket dolgozott ki számukra a kenyérgabona állami felvá­sárlása fontosságának, előnyé­nek megértetése végett. Bőven van a községben példa, ame­lyet a népnevelők elmondhat­nak. Solya János nemrégiben kínálta tavalyi búzáját eladás­ra 300 forintért. Nem kellett a faluban senkinek. Kénytelen volt kétszer is Paksra vinni, természetesen itt sem kapott érte 300 forintot. MEGMAGYARÁZTAK a népnevelők, hogy az állam 280 forintot fizet mázsánként a búzáért, vagy a kedvezmények felhasználásával 240 forintot. Jobban jár, ha az államnak adja el szabad gabonáját. Két fuvar Paksra legalább 120 fo­rint, de ha hozzávesszük, hogy ez idő alatt mennyit tudott volna saját földjén dolgozni, s ebből terméstöbbletben mennyi haszna származna, maga is meggyőződhet róla, érdemes az államnak eladni — így érvel­tek a népnevelők és azóta szá­mos dolgozó paraszt szállítja gabonáját a raktárba, adja az államnak. A GERJENI VÖRÖS NAP Tsz-ben is segített a gépállo­más pártszervezete és szemé­lyesen Halász Lajos elvtárs párttitkár. A tagoknál közel egy vagon tavalyi búza van még. Amikor elmagyarázta, hogy sok ilyen visszatartott gabona miatt kell államunk­nak külföldről drága pénzen lisztet hozni, a kommunisták azonnal elhatározták, vezető­ségi ülést hívnak össze és in­tézkednek, hogy minél több tag adja feleslegét az állam­nak. A GABONACSATA DÖNTŐ SZAKASZÁBAN 20 vo;on termény cséplésénél tart a Bagosi cséplőcsapat A Paksi Vörös Sugár Tsz egy vagon gabonái adott el az államnak A paksi Vörös Sugár termelő- szövetkezetben befejeződött az aratás. A tsz tagjai kemény mun kát végeztek, éjt-napallá téve dolgoztak, hogy leküzdjék az idő viszontagságait, mely gátolta a gabona betakarítását. Önfeláldo­zó munkájuk meg is hozta a kí­vánt eredményt. Az államiránti kötelezettségüket a cséplőgéptől teljesítették, s ugyanakkor az ér tőkésítési szerződésre lekötött egy vagon gabonát is leszállítot­ták. A tsz tagok már kiszámították azt is, hogy mit és mennyit kap­Habár a gyakori esőzés miatt egyes helyeken lassan halad a cséplés, egyre több egyéni dol­gozó paraszt gabonája kerül el- cséplésre. A cséplés után a gaz­dák beadási kötelezettségüknek is eleget tesznek, sőt, több dol­gozó paraszt a fennmaradó ga­bonafeleslegéből számottevő mennyiséget adott el az állam­nak szabadfelvásárlási áron. Gárdonyi Sándor 8 holdas tolnanémedi dolgozó paraszt a kötelező beadás teljesítése után A Dunaföldvári Sertéstenyész tő és Hizlaló Vállalat Kossuth, Petőfi és Május 1. telepén jú­lius 28-án teljes egészében be­fejezte az aratást és a cséplést. Terméshozam búzából 13.7 má­zsa, rozsból 10.1 mázsa. A gyorsbeadást július 20-ig telje­sítették és a tervezett 800 má­zsa helyett 1409 mázsát vittek a begyűjtőhelyre. Az aratás és cséplés munkálatai mellett a nak a beadott kenyérgabonáért. A 20 mázsa korpajuttatásért mindössze 3.C00 forintot fizet a tsz. Minden mázsa kenyérgabona után 35 forint szántási kedvez­ményt kapnak, amely 3.500 fo­rintot jelent. A szabadon be­adott kenyérgabonáért 24.000 forintot fizettek ki a tsz-nek. Az egy vagon gabona beadásával a tsz jó néhány mázsával túl is tel­jesítette az állami szabadfelvá­sárlási kötelezettséget, mert úgy számítottak, hogy 6 tsz tag szá­mára az épületanyagjuttatást is igénybe veszik. 17 mázsa 77 kiló gabonát adott el az államnak. Váli József 9 holdas uzdi dol­gozó parasztnak 16.85 mázsa volt a búza átlagtermése. A dolgozó parasztok közül első­nek csépelte el és teljesítette összes gabonabeadását. Gabona feleslegéből 13 mázsát adott el az államnak szabadpiaci áron. Váli József már rendezte egcsz- évi sertés, vágómarha, tojás, baromfibeadását, azonkívül egészévi adóját is kifizette. másodvetési tervüket 135 szá­zalékra teljesítették. E három telepen az aratási és a cséplési munkák befejezését nagyban elősegítették: a sertés­gondozók és a fogatosok szor­galmas vasárnapi munkái, kü­lönösen jól dolgoztak: Kiss Já­nos, Szilágyi Nándor, Mészáros József, Szabó Ferenc, Horváth János, Ledneczky György és Tóth János elvtársak. A Palánki Tangazdaság csép­lőcsapata, a Bagosi munkacsa­pat mindent elkövet, hogy vál­lalását teljesítse. Július 26-an 1070-es cséplőgépükkel 233.69 mázsa terményt csépeltek el. A vállalt 150 százalékot már jó­val túlteljesítették. Július 28-án este már a 2000 mázsa termény cséplésénél tartottak. A gazda­A szálkai Fejlődés termelőszö­vetkezet kicsi területileg, de an­nál nagyobb benne az élet. Földterületünk 150 hold, 28 tag­gal dolgozunk. Őszi és tavaszi kenyér és tarkarmánygabona vetésterületünk 66 hold. Ebből 39 holdra szerződést kötöt­tünk a bonyhádi gépállo­mással. Július 11-én kiirányí­tottak részünkre egy arató­gépet, de még mielőtt ideért volna, Grábócon, Miklós Gábor kihelyezett agronómus — fel­sőbb utasításra — más termelő- szövetkezethez irányította. Ter­melőszövetkezetünk nem ért Az alsónyéki Világszabadság termelőszövetkezet a cséplőgép­től egyenesen a Terményforgal­mi raktárába szállította beadási kötelezettségét búzából is. Szabad gabonából több, mint egy és fél vagonnal szállítottak be, mely után 17.000 forintot kaptak az államtól. A teljesítésben nem maradt mögöttük a Petőfi termelőszö­vetkezet sem: a kenyérgabona­beadást egyenesen a cséplőgép­től teljesítette, szabadfel vásár- lásu búzáért pedig 20.000 forin­ság cséplési terve augusztus 15-e. Ezzel szemben a munka­csapat augusztus 10-re ígérte a cséplés befejezését. Az eddigi eredmények szerint ézt az ígé­retüket valóra is váltják. Az elcsépelt gabonából az állami begyűjtőnek 450 mázsa vető­magbúzát és 280 mázsa fajta­borsót adott át a gazdaság. egyet a fenti intézkedéssel, mert emiatt kézzel voltunk kénytele­nek levágni minden gabonánkat és így a kukorica harmadik ka­pálását abba kellett hagynunk. Kérjük máskor a felsőbb szer­veket, hogy az ilyen intézkedése­ket kerüljék, mert ezek csak a mi kárunkra szolgálnak. A cséplést megkezdtük. Befe­jezése után nagyobb számú belé­pésre számítunk. Az elmúlt hét folyamán 5 család 8 taggal és 26 hold földdel a szövetkezeti gazdálkodás útját választotta. Mucsányi György tsz elnök tot kaptak a szövetkezet tagjai. A Petőfi termelőszövetkezet ben jól fizetett az őszi árpa: hol­danként 25 mázsa termett. Előre láthatólag a termelőszövetkezet tagsága 5—6 kiló takarmányga­bonát kap munkaegységenként, amellett, hogy még a közösben is marad elegendő. Bagi Ferenc például 18—20 mázsa árpára számíthat, ugyancsak ennyi ré­szesedése lesz Hell Jakabnak és Zsikó Péternek. Szegfű Alajos mezőg. előadó Példamutató dolgozó parasztok Befejezték az aratást és a cséplést Több segítséget várunk! Jelentés az alsónyék! termelőszövetkezetekből A tavalyinak kétszerese jut egy munkaegységre — Rendben vagyunk. — Mivel Fülöp elvtárs? — Hát a beadással. Fülöp József, a zombai Sza­badság termelőszövetkezet könyvelője éppen most érke­zett meg Szentgálpusztára, a csoport főhadiszállására Zöm­ödről. Gyalog tette meg oda az utat, pedig jó 10 kilométer. Visszafelé ugyan autóbuszon jött, de a betonúitól Szentgá- lig még koptathatta a cipőtal­pát. Fáradt is egy kicsit, de jó kedvű, nevet, amint a búgó cséplőgépre tekint. — A beadásra valót már elcsépeltük. Majd­nem 190 mázsát szolgáltat­tunk be, de ezenkívül még 50 mázsa szabad gabonát is be­adtunk. Éppen most voltam az átvételi jegyekért. A cséplőgéptől előkerül Molnár István tsz-elnök. Min­den mozdulata magabiztossá­got árul el és ha látja őt az ember, arra gondol, hogy nem ok nélkül áll jó hírnévben a zombai Szabadság. — Csépelünk, csépelünk, de ez az idő mindig közbeszól — látni rajta, hogy mérgelődik. Nem csoda, hiszen nem akár­milyen búzát csépelnek ők: valódi bánkutit. Az eddigi 17 mázsás átlagtermést tekintve, legalább tizenegy vagonnal szállítanak az ország külön­böző részeibe, mert nemcsak maguknak termelik: vetőmag lesz valamennyiből az őszön. — Érdemes vele foglalkozni, mert a csereképpen kapott búza minden mázsája után még 30 forint felárat kapnak. Szót vált ilyenkor az ember sok min­denről. Többek között arról is, ha már a beszolgáltatással kezdtük: vajon más termék beszolgáltatásával is ilyen szorgalmasak voltak-e? Nem kell sokáig várakozni a fele­letre, mert az elnök már dik­tálja is: sertésből, vágómar­hából, tojásból az egész évit teljesítettük. A tej beszolgál­tatása is megtörténik hónap­ról hónapra. De hogy a gépál­lomással szemben se legyen tartozásuk, kifizették a 33.000 forint adósságukat. Az adóból vannak még vissza fél eszten­dővel, de augusztus 20-ra ott lesz már az az összeg is a maga helyén ... A napokban arról értesültek a Szabad Népből, hogy országos viszony latban a kilencedikek a nö­vényápolásban. Eddig minden munkát beleszámítva, hétszer kapálták meg a kukoricát, öt­ször a cukor- és takarmányré­pát. Keresni is kell a megyé­ben ezekhez a növényekhez hasonlót! Most meg azon gon­dolkodnak a szövetkezet tag­jai, mivel a kukoricájuk már szépen veti a címerét, hogy pótbeporzást , alkalmaznak, mert az ősszel minden holdról legkevesebb 40 mázsát akar­nak behordani... — Lesz itt olyan termés, de olyan ám, — ismételgeti az el­nök. Árpából máris 22 mázsát takarítottak be holdanként. Cukorrépából meg 250 mázsá­ra számítanak. Az idei munka eredménye leginkább az osz­taléknál mutatkozik meg. Már eddig minden munkaegységre 9 forint és 60 fillér előleget osztottak. Őszre pedig az egy munkaegységre eső jövedelem eléri a tavalyinak a kétszere­sét, vagyis 50 forintot kapnak a szövetkezet tagjai...

Next

/
Oldalképek
Tartalom