Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-03 / 155. szám
4 NAPLÓ 1955 JULIUS 3. VASÁRNAPI JEGYZETEK Pedagógia A 14—15 éves formájú gyerek ott áll a Mészáros Lázár utcában s az egyik kerítésre dőlve céloz a légpuskájával. Hunyorítva figyel a faágra, melyen egy madár ül. A madarat nem látni, de az ifjú Nimród gondterhelt arca arra vall, hogy értékes zsákmányról van szó. Már-már meghúzza a ravaszt, amikor megzavarják: egy idős postás fordul be a sarkon s ballag a járdán, ahol a vadászán. A fiú nem ereszti le a puskát, továbbra is áliához szorítja, céloz és vár. Az idős férfi ott megy el mellette, ő is figyelmes lesz erre a délutáni vadászatra, átkukucskál az ágak között s észreveszi a madarat is, amely gondtalan együgyüségében még most sem repült el. A postás megszólal, egészen csendesen, jóindulatúan: „Ne bántsd azt a madarat, hasznos, énekes madár.“ A fiú hátranéz, nem szól. Látszik rajta, hogy zavarban van, talán szégyeli is magát, de a zsákmány is csábítja. Kicsit félrebiílenti a fejét, ravaszul úgy tesz, mintha már nem érdekelné a madár, de a puskát nem ereszti le, várja, hogy távozzék az, aki megzavarta. A postás tovább is megy, s a fiú ismét céloz. De a férfi még nem tűnt el, visszafordul s újra szól, mire megismétlődik az egész: a fiú szótlanul elfordul, egyik szemével a madarat, a másikkal a postást lesve. A férfi azonban visszatér, megáll a gyerek háta mögött s most már ingerülten szól: — Ha nem hagyod békén azt a madarat, lekenek egy pofont! Úgy látszik, vannak esetek, amikor ilyen brutális pedagógiai eszközökre van szükség. A gyerek leereszti végre a puskát és elsomfordál. Akik láttuk ezt a kis jelenetet s őszintén aggódtunk a madárért, felélegeztünk s talán tapsolni is szeretnénk. Ekkor vesszük észre a gyerek anyját, aki az utca másik oldalán áll a kapuban s vájja a fiát. Még arra gondolok, jó lenne figyelmeztetni, hagy ne bántsa, végeredményben nem történt semmi. A fiú majd biztosan megbánja elhamarkodott tervét, legközelebb csak kártékony vadakat vesz célba, esetleg előveszi a természetrajzot, hogy átnézze, melyik madár hasznos, melyik kártékony. A gyerek már ott van azanyja közelében, aki most fojtott és ingerült hangon megszólal: — Megmondtam már neked, hogy menj távolabb lő- dözni, itt mindenkinek a szemeelőtt vagy! A postás már régen eltűnt a sarkon, csak ketten állunk a közelben. Almélkodva állunk az utcán, leesett állal, mert a nevelésnek ezt a formáiét mégsehol nem láttuk. Ez az anya közönséges cinkosa vásott gyerekének, együtt szövetkeznek a rosszra, s az anyai intelem csak odáig korlátozódik, hogy „ne légy mindenkinek a szeme előtt.“ El tudom képzelni, hogy ez a gyerek megbukott, de a rossz bizonyítvány sem váltott ki az anyjából semmit, legfeljebb a tanárokat szidta és hülyéknek nevezte, A gyerek, ha felnő, talán lopni fog, vagy csalni, elsikkasztja a vállalat pénzét, azonban nem ő lesz a bűnös, hanem az, aki észreveszi. Ö legfeljebb ügyetlen lesz, mert nem volt elég óvatos s az anyai értelmetlen majomszeretet éppen erre neveli már most . Olyan nagy dolog egy énekes madár? Talán nem is olyan nagy dolog, de az élet csupa ilyen apróságból tevődik össze. CSÄNYI LÁSZLÓ 1 szekszárdi Kultyrház júliusi mtaterve A szekszárdi városi kultúrotthon munkájában örvendetes elevenség mutatkozik. Már a közelmúltban; is érezhető volt ez: egyszerre nyílt például két kiállítás — a képzőművészek és a fotószakkör kiállítása. Szép, műsorral, alapos felkészültség gél nyitotta meg a szabadtéri színpad nyári előadásainak sorozatát a szimfonikus zenekar. Azóta is minden ünnepélyes alkalommal volt valamiféle rendezvény. Most nyílt meg például a modellező szakkör tetszetős kiállítása . Időben elkészítette tervét július hónapra is a kultúrotthon, amely változatos és az előbbi műsorokhoz viszonyítva színvonalban is felülmúlja azokat. Á kultúrotthon műsortervét a megyei művészeti tanács tárgyalta meg és hagyta jóvá. A magyar sport tíz éve című, vetítéssel szemléltetett népszerű ismeretterjesztő előadást szabadtéren rendezik. Igen nagy érdeklődés előzi meg a július 8-ra tervezett balett-estet, amikor abban a ritka élményben részesülnek Szek- szárd dolgozói, hogy a balett legtehetségesebb magyar művészeinek előadásában láthatnak részleteket Csajkovszkij: Hattyúk tava című balettjéből. Július 17-re a Filharmónia által szervezett előadást iktatta műsorába a kultúrotthon. A hónap végefelé, július 24-én a kultúrház öntevékeny színjátszó együttese megismétli a Warrenné mestersége című elő adást, amelyet az elmúlt hónapban már bemutatott. A mezőgazdasági munkák dandárjának idején nem feledkezik meg a kultúrház az élenjáró dolgozók jutalmazásáról, népszerűsítéséről sem a kulturális munka eszközeivel. Július 31-én ajándékműsort rendez a város élenjáró dolgozói részére, ez azonban nemcsak a dolgozó parasztoknak szól majd, hanem a kiváló teljesítményeket elérő ipari munkásoknak is. A Bátai Népi Együttes ismét előadja legújabb kompozícióját A Bátai Népi Együttes e hónapban ismét bemutatja a „Halászélet a török időkből' című legújabb műsorát, melyben egy régi, mint a címe is mondja, a török időkből vett mondát dolgoztak fel az együttes tagjai. A népi játék témája a halászélettel kapcsolatos és a török uralom elnyomását idé zi. Az egész játék nem színpadon, hanem a tavon, csónakokban és a szigeten játszódik le,mint annak idején történhetett Az első nagysikerű előadást követő második, arra mutat, hogy a Bátai Népi Együttes tagjai nyáron sem tétlenkednek, kétkézi munkájuk után találnak időt és alkalmat a próbákra — Igen helyesen nyáron, semakarnak elszakadni sem egymástól, sem népi művészetük gyakorlásától. A bátai népi tán cokban és dalokban bővelkedő népi játék ezúttal is nagy érdeklődésre tart számot. A varsádi fiatalok A varsádi fiatalok kulturális érdeklődésének legaktívabb ébresztgetője Bogár Vilmosáé, az óvónő volt. Ő próbálta összeszervezni és segíteni őket a meginduló kul- túrmunkában. Fáradozása nem is történt hiába, tánccsoport alakult a lányok közül, később pedig Bogárné férjének példája és agitációja összetoborozta a fiú táncosokat is. A tavasszal már odáig jutottak a fejlődésben, hogy Bogárék segítségével egy háromfelvonásos színdarabot tanultak meg és sikerrel elő is adtak a „Bujócská“-t nemcsak Varsádon, hanem az A Megyei Pártbizottság határozatot hozott, az Öntevékeny művészeti munka színvonalának javításáról, a kulturális ve zetek továbbképzéséről. Erről jórészt a megyei tanács népművelési osztálya gondoskodik. Igen jó alkalom a szakmai továbbképzésre a Baján induló színjátszó rendezői tanfolyam. A tanfolyam két hétig tart és ez alatt a két hét alatt a színjátszás mindenféle teendőjéről szó lesz, a színpadi díszletekegész környéket bejárták vele. Az ifjúság kulturális seregszemléje, a bemutatókra való készülődés, a sikeres szereplések még inkább össze kovácsolták a fiatalokat, úgy, hogy most, amikor a mezőgazdasági munkák dandárba van, most is találnak lehetőséget a kulturmunkára. — Sokszor olyan fáradtak este — meséli az óvónő — hogy csak leülnek es beszélgetnek, de ha csak 10 percre, is, szinte minden este ellátogatnak a DISZ szervezet helyiségébe. Augusztus 20-ra ismét nagy terveket szőnek a varsádi tői kezdve a maszkirozásig és a szövegmondásig. Nemcsak elméletben tanulják meg azonban a tanfolyam hallgatói a színdarab rendezés alapismereteit, hanem ők maguk, is gyako rolhatják és a gyakorlóiban is láthatják, a tanfolyam ugyanis két nagy előadást rendez a hallgatók közreműködésével. Megyénkből nyolcán vesznek részt a július 4-én induló színjátszó rendezői tanfolyamon Ezt a nyolc embert úgy váló díszesek: háromfelvonásos darabot szeretnének előadni. Persze nem operettet, vagy valami zenés darabot, mert érzik, hogy ehhez nincs elég adottságuk, de még a színpadi technikai és díszlet előállítási nehézségek is korlátozzák őket a választásban. A „Kisunokám“ című szovjet darabra gondoltak és próbálják megszerezni a szövegkönyvet. Most nyáron, mikor a diákfiatalok is otthon vannak, azok is részt vesznek a községi DISZ szervezet munkájában. Közösen rendezik meg a tervezett előadást is. gáttá össze a népművelési osztály, hogy a különböző területen működő kultúrmnnkásoh hasznát lássák a tanfolyamnak. Nem felejtették el ezúttal az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket, gépállomásokat sem. A szakmai továbbképzés azon bán nemcsak a színjátszókra terjed ki. Balaionkiiitiben .énekoktatási és körvezetői tanfolyam indul, amely ugyancsak kéthetes és megyénkből kilencen vesznek részt rujtu. leodalmi est Szekszárdim A megyei békebizottság és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat a Dunántúl című folyóirat szerkesztőségével közösen irodalmi estet rendez Szekszár- don július 8-án, a volt megyeháza nagytermében. A tervezett irodalmi esten bemutatkozik Szekszárd irodalomkedvelő közönségének az írószövetség pécsi csoportjának néhány tagja. Az írócsoport tagjai közül Pákolitz István Pakson tanároskodott még a közelmúltban is, itt érte meg első verseskötete kiadását. Az irodalmi esten is verseivel mutatkozik be. Megismerhetjük Gyenis József és Galsai Pongrác novellaírókat. Szántó Tibor, az írócsoport titkára a közeljövőben megjelenő Tricikli című novellás kötetéből mutat be néhány elbeszélést. Csorba Győző verseit már az Ünnepi Könyvhét kiadványai között megtalálhattuk, most megismer hetjük őt magát is személyében és az irodalmi est keretében közelebb kerülhetünk költészetéhez. Csányi László „Dunántúli útinapló“-jából hallhatunk részleteket és versfordításai közül néhányat. Szakmai továbbképzés szinjátszóegyiittes-, ének- és zenekari vezetőknek Beldeg gyermekek a Tolnanémedi Kendergyár napközi otthonában Ä gyönki úttörők Horváth László VII. osztályos tanuló vezetésével brigádot alakítottak. A brigád tagjai úgy határoztak, hogy a nyári szünetben kiveszik részüket a mezőgazdasági munkákból. Elsőnek a gyönki Vörös Csillag Tsz-ben vállaltak munkát, ahol 4 mázsa zöldborsót szedtek meg, majd ezt követően a tsz gyümölcsösében a cseresznye szedését végezték el. Az aratás beindulásával a lelkes úttörőbrigád megkezdte a kalász gyűjtését a szemveszteség csökkentésére. A Tolnanémedi Kendergyárban dolgozó édesanyáknak nem kell aggódniok gyermekeik felől, amíg ők az üzemben végzik munkájukat, a gyár napközi otthonában biztonságban, állandó felügyelet alatt játszanak a gyermekek naphosszat. Képünk az üzem napközi otthonának kicsi lakóit ábrázolja ebéd közben. A napközi otthonban nemcsak a felügyeletükről gondoskodnak, hanem a finom ebédről, tízórairól és uzsonnáról is. A legifjabbak még nem tudnak egyedül enni sem, hogy össze ne kenjék ruhácskájukat, a gondozónő eteti őket. A nagyobbacskák már ügyesen kezelik az evőeszközöket, ők már egészen önállóak. ízlik az ebéd, ezt sugározzák a mosolygó arcok. M^gmcsfyará^om a hibáimat TERVEKKEL, ambícióval teli fiatalember került a gyönki járási kultúrotthon élére. Amellett, hogy lelkesedik, illetve lelkesedett, érti is a dolgát, megvan hozzá a képzettsége és az érzéke is. Munkája azonban eddig nagyjából abban merült ki, hogy összegyűjtötte, fölfedezte a kultúrház körül előforduló hibákat, régmúlt disznósá- gokat, maíd szinte krónikában írta meg a kultúrotthon építésének viszontagságait. Mert arra hamarosan rájött, hogy nincs mit igazgatnia. Félig kész épületet talált, ahol minden a leg- festőibb rendetlenségben hevert hegyén-hátán, beleértve a leendő kultúrotthon berendezésének jórészét is. — S ez már közel három éve így áll! Ilyen körülmények között nem lehet kultúréletet teremtem Gyönkön. Hallatlan! Végül oda jutunk, hogy nem tudunk mit csinálni és akkor miért veszi fel három ember havonta az illetményét!? Teljességgel igaza van a lelki ismeretes, kultúrház nélküli kultúrház* igazgatójának. A MEGYEI TANÁCS tervosztálya az építtető fél, ott őrzik az 1953-ban az építő vállalattal kötött szerződést. Az épít kezés befejezésére vonatkozó határidő azóta már a jó ég tudja hányszor változott meg. 1954 óta minden jelentős nemzeti ünnepünk egy-egy határidőt jelentett az avaiás napjának. Miért nincs hát még mindig kész a kultúrház? Mit mond, hogyan vélekedik erről a megyei tanács tervosztályán Klósz Antal elvtárs, aki az építkezés műszaki ellenőre egyben? — A tatarozó lassan dolgozott. Hol munkás nem volt, hol anyag. Mikor anyag volt, nem volt munkás és fordítva... Nem tehetünk róla, hogy nem készült még el. Higyje el, én lennék a legboldogabb, ha egyszer kész lenne. E szerint tehát a tervosztályon nem, múlt, nézzük az építőt, a Tatarozó Vállalatot. * — ÉN BEBIZONYÍTOM, hogy rajtunk legkevésbbé múlott az építkezés elhúzódása — ezzel fogadott Borbás István, a Tatarozó főmérnöke. Be is bizonyította. Körülbelül 90, azaz kilencven féle tervváltoztatás és az ezzel járó anyagigénylés késedelmes lebonyolítása akadályozta a Tatarozó embereit munkájukban. De már az eredeti terv sem jó, ostobaság volt odaépíteni a kultúrházat, ahol van, illetve lesz... Vizes a • ialaj, felpúposodoit a parketta is! Ezzel az egész kultúrház- üggyel kár is egyelőre foglalkozni, majd a műszaki átadásnál minden hiba kiderül. Az átadással járó alapos vizsgálat mindenkit csupaszra vetkőziet, aki csak érdekelt az építkezésben. A maga részéről a Tatarozó Vállalatnak, Borbás elvtársnak is igaza van. * MIÉRT VÁRJUNK azonban a műszaki átadásig, amikor a saját véleménye is csupaszra veikőztet minden érdekeltet, megmutatja a legfontosabbat: azi hogy felelősséget \ senki sem érzett az állam pénzének pocsékolásáért. Az eredetileg tervezett 152.160 forint helyett a késedelmek, beruházási áthúzódások és egyéb okok miatt csaknem mégegyszerannyit elköltőitek már. jelenleg 271.074 forintnál tartanak, de még mindig nincs vége. A nedves talajtól felpúposodoit parketta felszedése, a szigetelés, majd a parketta újra lerakása is pénzbe kerül. Ebből a pénzből már a gyönki járás községi kultúr- oithonainak jórészét be lehetett volna rendezni. Ott van például a kölesdi kultúrház, egyetlen szék sincs benne. Ez az egész építkezési eset, amely a tengeri kígyóhoz hasonló, nem más, mint a hibák diplomatikus megmagyarázása, egymásra kenése. Az egésznek a dolgozó nép látja kárát aki a pocsékolás, felelőtlenség összes kéltségeit {izeti. De ne feled kezzünk meg közben a gyönki fiatalokról, a gyönki dolgozókról sem, akik nem tudnak haladni a kulturális fejlődés útján Az építkezés ugyanis évekre csaknem teljesen megbénította a járási székhely kulturális életét. Amennyire örültek annakidején a gyönkiek az új kultúr- oithonnak, annyira elkeseredtek már ésnem bánnák, ha nem is lenne új kultúrházuk, de legalább a régiben csinálhatnának valamit. i Szabó Júlia
