Tolnai Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-03 / 155. szám

1955 JULIUS 3 NAPLÓ mrarjav.viAargjjiaciitir tr - sosasj» Cséplés előtt a mözsi gépállomáson... Olyan az egész mözsi gép­állomás, mint a támadásra in­duló hadsereg főhadiszállásá­nak a környéke Gondos előkészítő munka szervezés és számítások előz­ték meg a nagy „hadműveletet’’ — a kenyérgabona gyors beta­karításáért folyó harcot. A gép­állomás valamennyi dolgozója a legnagyobb lelkesedéssel in dúl a nyári nagy munkába. Az udvaron pöffögnek a trak­torok. A gumikerekű kombáj­nok lassan gördülnek Rí a ka pun és indulnak a szélrózsa minden irányába. A várszegi pusztán és a tolnai dűlőkben már beérett az őszi árpa, a szekszárdi határban, Özsákon és Nyámád-pusztán még . né­hány napig várni kell az ara­tással. Rém György brigádvezető G. 35-öse a mögéje akasztott csép­lővel már indulna is Bogyisz- lóra ,de észrevette ,hogy a tar­tozékok közül hiányzik egy és más. Ezért az indulás előtt még körülnéz a raktárban és kiegé­szíti a felszerelését. A leggon­dosabban ügyelni kell arra. hogy egyetlen csavarhúzó, kan­na, olajozó, szíj, vagy ponyva ne hiányozzék a gép tartozékai közül, mert a hiány rendsze­rint akkor bosszulja meg ma­gát, amikor legégetőbb a munka Az igazgatói irodában Jurin- ka Sándor elvtárs kora reg­geltől kezdve tárgyal, intézke­dik, telefonál, utasításokat ad az indulóknak. Délután három óra az idő, de még nem jutott az ebédlőasztal mellé. Embere: egymásnak állják a kilincset. Türelmetlenkednek amiatt, hogy a raktáros egyedül nem győzi elég gyorsan kiadni az anyagot a felszerelést. Az igazgató in­tézkedik és a raktáros megkap­ja a segítséget. Baka elvtárs, a szekszárdi traktorok brigádvezeiője sem nyugszik bele abba, hogy az egyik cséplőgépét kicserélték és Bogyiszlóra irányítják. Kö­römszakadtáig védi igazát és nem enged, amíg nem kap ígé­retet arra, hogy visszakapja a gépet. Ha ilyen derekasan harcol Baka elvtárs a szekszárdi vá­rosi tanácsnál is a csépi és za­vartalanságának biztosítása ér­dekéiben, akkor az idén sem lesz hiba Szekszárdon a csép- léssel. A kezdet ugyan nem ezt mu­tatja. Nem a Baka elvtárs har­cos kiállása hiányzik a sikerhez hanem a városi tanács intézke­dése. Jurinka elvtárs véleménye szerint a tanácsok közül egye­dül a városi tanács tehetetlen- kedik a cséplés zavartalanságát biztosító intézkedések megté­tele terén. Még mindig nincs kijelölve, valamennyi közösszé- rü helye. Eddig még nem talál - tak megfelelő helyet, ahol biz­tonságban elhelyezhetnék a cséplőgépeket addig, amíg ú cséplési munkák megkezdésére nem kerül a sor. Víztároló edé­nyekről is gondoskodni kellene. A vásártéri legnagyobb közös- szérű helyének kijelölése, vagy engedélyezése körül is dönteni kellene már. A gépállomás 9 mezőgazdá­sza, 5 kombájnosa, 6 műszaki dolgozója, a traktoristák, az irodisták, az igazgató valamer.y nyien harcosai a döntő küzde ­lemnek. 1243 hold kalászos vá- learatásra a körzetükhöz tar­tozó termelőszövetkezeteknél. Ebből közel 1.000 holdat arat­nak a gépek — főleg a kombáj­nok. A gépállomás dolgozói MEG JÉG YZÉS gondoskodtak arról, hogy a kombájn után a szalma azonnal lekerüljön a tarlóról. A kombáj- nosok vállalták, úgy osztják be a gabonatáblát és úgy szá­mítják ki a fordulókat, hogy a gép a megtelt szalmagyüjtő ko­csival a tábla szélére érjen ahova elhelyezi a szalmát. Ettől eltekintve is valamennyi kom­bájnhoz készen van a szalmale­húzó, mellyel gyorsan letaka­rítható a tarlóról a szalma és igif nincs akadálya a tarlóhán- tásnak. A termelőszövetkezetek kö­zül már csak a szekszárdi Béke és a faddi Buzakalász tagjai idegenkednek a kombájntól. A mözsi gépállomás dolgzói vál­lalták hogy ebben az évben va­lamennyi termelőszövetkezetivel így a szekszárdi Békénél és fi faddi Búzakc.lásznál is bebizo­nyítják a kombájn minőségi munkáján keresztül annak fö­lényét. Hetekig fog tartani a kenyér- gabona szemveszteségnélkü-.i betakarításáért folyó harc, de ebből a csatából is a dolgozó ember és a gép kerül ki győz­tesen. Akik félreértették a patronálómozgalmat t mikor megjelent a párt mezőgazdaságunk szo­cialista átszervezéséről és a mezőgazdasági termelés fel­lendítéséről szóló határozata, a megyei tanács kereskedelmi osztály vezetőinek eszükbe ju­tott, hogy illenék már valamit nekik is tenni, hogy ez a hatá­rozat minél előbb megvalósul­jon. Ekkor született meg az igazán üdvözlésre méltó elha­tározás: „Patronálunk mi is egy-két gyengébben működő termelőszövetkezetet.“ Külön dícséretreméltó, hogy a megyei kereskedelmi osztály a viszony lag sok gonddal-bajjal küzdő alsónánai Világszabadság ter­melőszövetkezet patronálását vállalta. A kereskedelmi osztály kép­viselői hamarosan megkezdték tevékenységüket. Kiszálltak a helyszínre és megtudták, hogy mit tehetnek. Amikor a tagok elpanaszkodták, hogy nem­igen tudnak vásárolni, mert így évközben kevés a pénz, a kereskedelmi osztály helyettes vezetője operatívan intézke­dett. f ^ yőri István,' a szóbanfor­^ gó oszályvezetőhelyettes utasította a Népbolt-központot, a MESZÖV-nek pedig javasol­ta, hogy szállítson 72 órán be­lül olyan árucikkeket a terme­lőszövetkezetnek, amire a ta­goknak a legnagyobb szüksé­gük van. A MESZÖV-től úgy adták tovább alsóbb szerveik­nek ezt a javaslatot, hogy ame­lyik tsz nagyobb mennyiségű árut kér, annak szállítsák ki a helyszínre és készpénz ellené­ben adják át azt a tagoknak. A Népboltnál viszont nem ez történt.. . Győri István többszöri „ja­vaslatára“ Greif Antal, az áru­osztály vezetője, — mivel lát­ta, hogy így nem igen tudnak semmit „produkálni“ — a nagy gonddal patronált Világszabad­ságnak a szekszárdi népbolt­ból kiutalt 15 darab kerék­párt, 20 öltöny munkásruhát és egy triciklit. (Ez egy háromke­rekű tej hordó kerékpár, ami egyáltalán nem segíti napjaink bán a tsz megszilárdítását). A tsz örömmel fogadta ezeket az árucikkeket, hiszen nagy do­log, ma 15 kerékpár egy szö­vetkezetben, még a milliomos tengelici Petőfi termelőszövet­kezet tagjai sem élnek olyan módban, hogy a közös tulajdo­nában lévő kerékpárokra ülje­nek és úgy menjenek kapálni. A jótékonyságért a szövetke­zet tagjai talán haló poraikban is áldanák a patronálókat, ha... ff ddig minden simán ment. Jól járt a tsz is, a patro­nálok is, mert ők is tud­nak felmutatni eredményt. —■ Igen ám, csak közbe jött a Nemzeti Bank. Serényi elv­társ, a bank igazgatója kijelen­tette, hogy a tsz beláthatatlan időn belül nem tudja kifizetni a kerékpárokat, a munkaruhát és a triciklit, mert 140 ezer forint esedékes tartozása van az állammal szemben. Sőt a rendellenességet nem tűrő bankigazgató kijelentette: köt­bérezi a Népbolt-központot, mert tűrhetelen állapot az ilyen. Ezen túlmenően lesújtó véleménnyel volt az olyan nagy készséggel patronáló kereske­delmi osztályra. Azt mondot­ta: „Mégis csak elítélendő do­log segítség címén újabb adós­ságba verni egy eladósodott tér melószövetkezetet.“ IVfi is a bankigazgató véle- ményéhez csatlakozunk. Még azt fűzzük hozzá az egész történethez :,'(Szomorú, hogy a megyei kereskedelmi osztály kezdeményez rendellenessége­ket, amelynek éppen megaka­dályozni kellene, hogy elkerül­hető módon ezrekkel tartozza­nak a nép államának. De va­jon mit szólnak a tsz tagok a patronálok „segítségéhez“, ha egy szép napon megjelenik te­hergépkocsival a Népbolt és íelpaKol egy csomó terményt? Mert már Váczi István ,a nép- boll főkönyvelője kijelentette: „A mi árunk nem veszett el, mi nem vagyunk kitéve an­nak, hogy évekig tartozik a termelőszövetkezet, mert jo­gunk van az áruk ellenérté­ket terményben megkövetelni.“ Még csak annyit: arra va gyünk kíváncsiak, hogy majd annakidején a megyei keres­kedelmi osztály, személy sze­rint Győri István, lesz-e olyan gerinces, hogy megmondja a termelőszövetkezet tagjainak: félreértettük a patronáló moz­galmat. Itt erről van szó, de ezt helyes patronálással, segít­séggel rövidesen jóvá lehet tenni. A gép jeniek úgy tervezik I tengelici Petőfi ísz iparosai a gabonabetakaritás sikeréért A tengelici Petőfi tsz-ben az iparosok is segítik munkájuk­kal a gabonabetakarítás sike­rét. Egy részük, akik a műhely­ben erre az időre nélkülözhe­tők, közvetlenül is részt vesz­nek az aratásban, de emellett nagy feladat hárul az iparosok ra a szállítóeszközök megfelelő kijavítása terén. A bognárok egy kocsi első­részt készítenek. Emellett igen sok kereket, lőcsöt, rudat és. különféle alkatrészt javítottak meg, amelyek nagymértékben befolyásolják a gabonabetaka­rítás időbeni elvégzését. Képünkön Kiss János, Benizs József, Nyaka Imre bognárok munka közben. A kovácsok már kijavították a kocsik nagyobb részét. Töb­bek között közel 50 kerékre húztak fel sínt. Nemrégiben fe­jezték be egy új kocsin a vasa­lási munkálatokat. Itt dolgozik többek között két kommunis­| la is, Halász és Horváth elv­társak. Képünkön Halász Ferenc, Horváth József és Hunyadi Ist­ván elvtársak egy új kerékre a keréksínt illesztik fel. A tsz-nek saját, motormeg­hajtású fűrészgépe van .A fű­részgépet szinte állandóan üze meltetik és ez látja el a tsz-t fűrészeltáruval. Ez természete sen nagy megtakarítást jelent a tsz-nek. Az idén például any- nyi deszkát fűrészeltek fel, hogy közel 20 kilométer hosz- szú és 1 méter széles lepadló­zott utat lehetne belőle készí­teni. Képünkön Kulcsár István és Somogyi János elvtársak fűré­szelik a deszkát. megnyerik a versenyt ARATÁSRA KÉSZÜLNEK a gerjeni dolgozó parasztok. Napról-napra figyelik a hatéit, a gabonatáblákat, mikor lehet megkezdeni az aratást. Mind­ezek mellett a szomszéd köz­ségbeliekre is van gondjuk, fi­gyelik azt is, mikor kezd.k meg az aratást a dunaszentgyörgyí határban. — Az ö földjeik ho mokosabbak, valamivel előbb beérik a gabona, hamarabb megkezdhetik az aratást, mint mi — mondják a gerjeniek. — A behordással és a cséplésse' viszont előbb tudunk végezni, mert ez nálunk gyorsabban megy. I gy„ami elvész a réven, megtérül a vámon." Mindennek az a magyarázata, hogy a duna szentgyörgyiek többnyire egyes szérűkre hordják be a gabonát, mi pedig közös szérűre takaro­dunk, kalákában, egyik gazda segít a másiknak közös erővel gyorsabban megy a munka. — ■ HOSSZÚ ÉVEK ÓTA kalá­kában, közös szérűre hordják be gabonájukat a gerjeni dolgozó parasztok, így csinálják ebben az évben is. Előre kijelölik, kinek hova keli rakni az osz­tagot, abban a sorrendben, ahogyan az aratást elvégezte, s mint az aratás befejeződött, megindul a behordás. Összefog ilyenkor a szomszédság, rokon­ság, hogy mielőbb osztagban legyen a gabona. Annak a gaz­dának, aki éppen sorrakeriil, öt-hat fogat is hordja a gaboná­ját. Sok hasznát látják a gci- jeniek a kalákában való behor- dásnak. Egy gazdának két-hú- rom napig kellene egyedül hor- dogatni a gabonáját, így, közös erővel nem telik egy napba, sem, máris osztagban van. Ke­vesebb eshetőség van arra is, hogy megázik a félben levő osztag. A közös szérűt is az előnyei miatt szeretik a gerjeni gaz­dák. A cséplőgépnek így nem kell házról-házra járnia, keve­sebbszer kell állítani a gépet, nem vész kórba a sok idő. Ezzel tudjuk ledolgozni azt ez előnyt, amelyet a szengyörgyiek az aratással nyernek, — mond­ják. 546 hold gabonát kell a községben elcsépelni, ezt a gép­állomás két cséplőgépe végzi. Sőt, lia a harmadik gép előbb befejezi a iséplést a termelő szövetkezeiben, az is dolgozik az egyéni gazdáknak. A GERJENIEK nem feled­keznek meg kötelezettségükrő. sem. Közvetlenül a cséplőgép­től teljesítik beadási kötelezett­ségüket, ahogyan azt a rendelet előírja. Az aratási-cséplési eló- készületek mellett minden ta­nácstag megkapta a feladatot, amelyet ebben az időszakban el kell végeznie. Még a cséplés előtt meglátogatnak a körze­tükben minden gazdát és be­szélgetnek velük a beadás tel­jesítésének jelentőségéről. Nem lehet, hogy éppen most maradjon le Gerjen, hiszen eddig mindig példásan teljesí­tették kötelezettségüket. Az el­határozás az, hogy most sem esik csorba a község jó hír­nevén. Az állatállomány átteleltetéséhez szükséges takarmány biztosítva lesz az izményi Nagy Sarló Tsz-ben Mire is törekszik a jó gaz­da? Többek között arra, hogy újtól újig elég legyen az álla­tok ellátásához szükséges ab­rak és szálastakarmány meny- nyiség. Erre törekszenek az iz­ményi Nagy Sarló termelőszö­vetkezet tagjai is. Állatállomá­nyuk takarmányellátásáról nyl latkozik Burián István elvtárs, a tsz elnöke. — Sok, nehéz munka árán sikerült elérnünk azt, hogy nemcsak az idén, de tavaly sem kellett semmiféle takar­mányt venni. A járás, sőt a megye nagyon sok tsz-ével szemben mi annyival nehe­zebb körülmények között gaz­dálkodunk, hogy területünk nincs összetagosítva, így 174 hold összes területünk több­száz darab parcellából áll. •— Éppen ezért jónak értékelhető az az eredmény, amelyet a tej­termelés 1erén felmutattunk. Nem heteken, hanem kereken négy hónapon keresztül tartot­tuk a járásban a legmagasabb I istállóátlagot: ma sem megve­tendő, 10.2 liter. — Az elért eredmény ter­mészetesen annak tudható be többek között, hogy jól tudjuk állatainkat takarmányozni. A 6 literen felüli teheneknek pót abrakmennyiséget saját ma­gunk a szétszórt parcelláinkon termeltük meg. Igaz, tavaly kevesebbet osztottunk a ta­goknak, de még mindig van a padláson és a kukoricagóré- ban 10—12 mázsa zab, 20 má­zsa korpa, 3 mázsa árpa, 20 mázsa kukorica. Egyszóval any nyi, hogy újig mindenféle ab­raktakarmány elég lesz. — Az idei év jobb termést ígér a ta­valyinál. Szépek a kukoricá­ink is a felfejlesztett közös ál­latállomány takarmányellátá­sán kívül egy munkaegységre hat kiló kukoricát is tudunk a tagoknak osztani. Gondoskodunk a szálastakar mányról is. Lucernaszénánk kitűnő minőségben került a pajtába. A második kaszálás­ból lucernaterületünk felét meghagyjuk- magfogásra. A ko­rán lekerülő őszi árpa után muhart és kölest vetünk. To­vábbá vetünk még takarmány káposztát, marharépát, csala- mádét és silókukoricát is. Két­száz köbméter silót akarunk készíteni, amelyet cséplés után azonnal megkezdünk. — Nem félünk az átteleltetés tői .Állatállományunk részére a létfenntartáson kívül a még nagyobb termelés eléréséhez szükséges takármánymennyisé- get is biztosítani tudjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom